Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

VUág proletárjai, egyesüljetek * DuncmTQii napló Az MSZMP Baronyi megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ X Xiil. ÉVFOLYAM, 175. SEÄM ÄRA 50 FILLÉR 1966. JÚLIUS 26-, KEDD Izzó hangulatú demonstráció a vietnami nép mellett Megnyílt Pécsett a XXII. eszperantó ifjúsági világkongresszus Lakatos Ernő beszámolója a Ságvári Művelődési Házban A bejárat előtt egyenruhás ifjú gárdistáik álltak diszőr- séget, és „Vádoljuk az impe­rializmust!” feliratú röpcédu­lákkal fogadták az érkezőket, a pécsi és Baranya megyei fiatalokat, akik zsúfolásig megtöltötték a művelődési ház nagytermét a hétfő dél­után 4 órakor megrendezett ifjúsági tiltakozó nagygyűlé­sen. Az elnökségben helyet foglalt Ivó Oszibov, a Ju­goszláv Eszperantista Ifjúsá­gi Szövetség VB-tag jaként, Béneik Vilmos, a Magyar Eszperantista Szövetség Ifjú­sági Bizottságának titkára­ként, Joseph Boa-AH, a DÍVSZ Budapesti Titkársága részé­ről saját kérésére, Csendes Lajos, a Megyei Pártbizott­ság titkára, Lukács János, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Právicz Lajos, az SZMT titkára, Orosz László, a KISZ KB Kulturá­lis Osztályának vezetője és Lakatos Tibor, a kulturális osztály munkatársa, Török László, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat pártbizottságá­nak titkára, valamint Szik­lai József, az Ércbányászati Vállalat igazgatója. L5vészárkok az utcákon Lukács János, a KISZ me­zei bizottságának első titká- i üdvözölte a fiatalokat, a ovjet. bolgár, csehszlovák, ■gyei és NDK eszperantó üldöttség jelenlevő veze- iit. majd bemutatta Laka- >s Ernőt, a Magyar Ifjúság íszerkesztőhelyettesét és fel­érte: tartsa meg beszámoló­it. Lakatos Ernő tagja volt inak a küldöttségnek, mely Kommunista Ifjúsági Szö- etség június 3-i országos yiHősének határozata nyo- •An Vietnamba látogatott, nny tolmácsolja a magyar én. a magyar ifjúság test- ér’- üdvözletét, és átadja tiz 5 tél millió forint értékű jándékát. — Egy olyan fővárosban irtunk — kezdte beszédét a la gyár Ifjúság főszerkesztő- elyettese —, ahol nem tartózkodhatnak gyerekek, ahol lövészárkok és beton­gyűrűk húzódnak az utcákon, de ahol az emberek száz­ezrei élnek, dolgoznak a bombatámadások közepette. Megmaradt őrhelyén a Viet­nami Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága is, munka­társai a székház tetején el­helyezett géppuskaálíásokban adnak állandó ügyeletet. A hanoi gépgyár még a francia megszállás idején — a dzsungelben alakult. Szá­zadunk szégyene, hogy most, az amerikaiak barbár táma­dásai miatt ismét a dzsun­gelbe, egészségtelen levegő­be, vadállatok közé kellett költöznie, noha az Egyesült Államok még csak hadat sem üzent a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak. dásznak a békésen dolgozó falusiakra. De a falvakban, ahol jár­tunk, az asszonyok brigádo­kat alakítottak, és éjjelenként felhordják a folyó löszhomok­ját; feljavítják a földet — és elsőrendű rizst termelnek. Az úttörők vállalták az álla­tok etetését, 16—30 éves fiúk és főleg lányok rohambrigád­jai a bombázások után há­rom órán belül rendbehozzák az utaikat, hidakat, biztosítják a közlekedést. Az öregek, a magukkal tehetetlenek is megpróbálnak segíteni. — A vietnami nép nem hagyja magát — folytatta Lakatos Ernő. — Az ameri­kaiak nem ismerik ezt a föl­det. Ellenségük a hangya, a láz, a dzsungel, a trópusi le­vegő. Az amerikai katona csak addig katona, míg maga alatt érzi a repülőgépet. Az egyik pilótának kiugrás köz­ben beleakadt a keze az ej­tőernyőbe: felemelt két lábá­val adta meg magát... Zseb­kendőjükön vietnami nyelven írt szöveg található: „En az amerikai hadsereg tisztje va­gyok. Kérem, mentsen meg, az amerikai kormány hálás lesz önnek.” A vietnami nép nem reflektál erre a hálára. Gyűlnek a hadüzenet nélkü­li „háború” amerikai hadi­foglyai, egyre szaporodik a lelőtt ellenséges gépek szá­ma. Tiltakozó távirat Lakatos Ernő a szenvedé­lyes, felháborodástól remegő hangú beszámolója végezté­vel átnyújtotta Lukács Já­nosnak a vietnami nép aján­dékát, az Ifjúsági Szövetség zászlaját. Ezután a DÍVSZ Budapesti Titkársága nevé­ben Joseph Bon-Aki emelke­dett szólásra, majd a nagy­gyűlés elfogadta az Egyesült Államok budapesti nagykö­vetségének küldendő tiltako­zó távirat szövegét. Az izzó hangulatú demonstráció az Intemacionálé hangjaival ért végei. A vietnami nép hőstette Az amerikaiak módszerei zak-Vietnamban a hitleri ódszerekre emlékeztetnek. fővárost három gátrend- er védi a Vörös folyó meg izzadt vizétől. Az amerika- k két gátrendszert már pusztítottak, ha a harmadi- it is tönkreteszik, négy i méter magas víz árasztja el ' Hanoit. Egy tartományban el­mondották, hogy 1954-ben a franciák felrobbantották a gátrendszert, oda lett a teljes rizstermés, kétmillió ember éhenhalt akkor. Az ameri­kaiak most 17 millió ember életét veszélyeztetik. Légi­kalózaik, mint nyúlna, va­A szabadtéri színpadon Kárpáti Sándor elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra köszönti a XXII. eszperantó ifjúsági világkongresszust. A bolgár lányok iB elfoglal­ták helyüket a szabadtéri színpad nézőterén. A kiszis- ták szép sorban haladva na­rancsszínű kardvirágot tesz­nek az elnökség asztalára. Az elnökségben helyet fog­lal Kárpáti Sándor, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára, Horváth Lajos, a Pécs Városi Tanács VB-elnöke, Lu­kács János, a Baranya me­gyei KISZ-bizottság első tit­kára, Právicz Lajos, az SZMT titkára, az eszperantisták kö­zül Ivó Oszibov, az ifjúsági világszervezet elnöke, Ben­ézik Vilmos, a kongresszus rendező bizottsága elnöke, Pallós Istvánná, a rendező bi­zottság ügyvezető alelnökié, valamint a huszonnégy részt­vevő nemzet csoportjának ve­zetői. A KISZ nevében Kárpáti Sándor elvtárs köszöntötte a kongresszust, beszélt az eszpe­rantó nyelv jelentőségéről, majd többek között hangsú­lyozta: — A háborús veszély vá­laszút elé állította az emberi­séget, s az eszperantista moz­galom ma már magáénak vallja a világ nagy kérdései, igy a háborús veszély elhárí­tásáért folyó küzdelmet is. — A magyar eszperantisták mindig haladók voltak *=■ folytatta Kárpáti elvtárs, s hangoztatta, hogy a magyar fiatalok most is és a jövőben is felemelik szavukat az igaz­ságtalan háborúk ellen. Ezután Horváth Lajos elv­társ, Pécs város Tanácsának vb-elnöke köszöntötte a kongresszust, majd Benczik Vilmos után Szerémi Borbála. a Magyar Eszperantó Szövet­ség elnöke szólalt fel, utána a huszonnégy részvevő ország küldöttségének vezetői üdvö­zölték a résztvevőket. Georges Lamarcq, a belga küldött például egy kis papírra írt fel néhány gondolatot, s abból kerekített egy üdvözlő beszé­det. A szovjet küldöttség ve­zetője felolvasta az üdvöz­lő szöveget. Megdöbbenés mo­raja futott végig a nézőtéren, amikor egy vak fiatalembert kísértek a szónoki emelvény­re. ö volt Otto Prytz, a nor­vég küldött, egyébként való­ságos nyelvzseni. Ezután Ivó Oszibov, az esz­perantista ifjúsági világszer­vezet titkára mondott beszé­det, Többek között hangoztat­ta, hogy a külföldi fiatalok tudásszomját izgatja Pécs, a régi egyetemi város, majd párhuzamot állított fel a ma­gyar nép fejlődése és az esz­perantó mozgalom fejlődése között,­— Az ifjúság mindig dina­mikus és gyorsan, nagy erővel szeretné leküzdeni az akadá­lyokat. így vagyunk mi esz­perantista fiatalok a nyelvi akadályokkal is. Nem várjuk, amíg másak megoldják, mi magunk szeretnénk gyorsan megteremteni és elterjeszteni a közös nyelvet. Végül hangoztatta a kong­resszus hármas célját: a hi­vatalos munkát, a szórakozást és az ismerkedést. Ezzel véget ért a megnyitó ünnepség. Néhány óra múl­va azonban újabb rendezvé­nyek, mozgalmas események következtek. Ebéd után össze­ült a világszervezet választmá­nya, majd Szabó Kálmán rendőralezredes megnyitotta az eszperantó bélyegkiállítást. Este fél kilenckor meggyúj­tották a tüzet a lampionok­ban, Právicz Lajos, SZMT-tit- kár és a wroclawi lányok az élre álltak és megkezdődött a színes, dalos felvonulás a 48-as térről a Széchenyi térre. A járda megtelt közönséggel és a jókedv hamar átragadt a pécsiekre. A lengyel cso­portban valaki elkiáltotta ma­gát: *— Vivo Hungáriái Aztán a többiek átvették a jelszót és percekig zúgott a Széchenyi tér: Vivo Hungárió. A wroclawi közgazdasági technikum lányai, miután a felvonulás véget ért, s betor­kollott a Széchenyi térre, mű­soron kívül szavalatot jelen­tették be. Jadviga Rad- munszka mondta el az esz­perantista lengyel költő. Ju­lian Tuwin „Az egyszerű ember” című versét. A Ligeti András vezényelte Pécsi AKÖV Kórus Kodály Felszállott a páva című dalat adta elő. Benczik Vilmos ló szórakozást kívánt és ezzel megkezdődött a nagy népün­nepély a Széchenyi téren. A wroclawi közgazdasági technikum lengyel népviseletbe öltözött növendékei haladnak az eszperantisták lampionos felvonulásának élén. Gromiko megkezdte tokiói tárgyalása t Tokio: Hétfőn délelőtt a japán külügyminisztérium épületében Gromiko szovjet külügyminiszter megltezde tárgyalásait Siina japán kül­ügyminiszterrel. A hatnapos hivatalos látogatásra Tokióba érkezett Gromiko a szovjet— japán kapcsolatokról tárgyait japán kollégájával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom