Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
K BÍBAZMSAMÍOTI Csendes László Besze László Termelőszövetkezetek és a lakosság zöldségellátása termelőszövetkezeteivel társulnak, sőt értékesítésbe bevonFeketeszén Villamos energia Városi gáz Kőszénkoksz Égetett tégla Bőrkesztyű Bőrkeményáro Farostlemez Gyümolcskonzerr Tej Vaj Sajt Kenyér Sör ADATOK — ESEMÉNYEK Fontosabb cikkek félévi termelése Megnevezés, mértékegység Mennyiség 1965. I. félév Terrtelj. %-ában /o-a 1000 t 1000 MW4 millió m* 1000 t millió db 1000 pór tonna 1000 m» torma 1000 1 tonna tonna 1000 q 1000 hl millió db »71 föl 20 37 40 1030 873 20 1048 8474 398 1295 187 188 1555 102,3 155.6 108.6 103.2 115.3 108.5 97,5 94,4 111,2 121,0 361,8 227.2 100.2 105.5 84,0 100.3 92,7 104.0 103.2 114.2 100.1 111,8 81,1 103.4 104.2 101,6 98,0 103.4 110.3 A szövetkezetek ilyen irá- nyú tevékenysége nem fenyegeti az állami felvásárlási előirányzatok teljesítését Az a Baranya megyei több mint 4000 kh, amelyen zöldséget termelnek, nem értékesíthető tsz-árudákon keresztül Az állami felvásárlásnak és ezen belül az exportnak megvan a szilárd bázisa. Feladat, hogy kialakítsuk a kölcsönös gazdasági előnyökön alapuló szerződéses kapcsolatot, ezt általánossá tegyük és megszűnjék minden olyan zavaró adminisztratív előírás, mely ma még ezen a téren megtalálható. Dr. Huszti Sándor KISLEXIKON Álló- és forgóeszközök kft* mennyisége, azt különböző normák segítségével Igyekeztek meghatározni, de nagy szerepe van itten a bankhitelnek is, valamint a saját nyereségből történő feltöltésnek. A termelés során tehát a vállalatok eszközöket használnak, illetve kötnek le és a gazdaságosság szempontjából nem mindegy, hogy milyen mennyiségű álló- és forgóeszköz lekötésével történik a termelés, milyen gyors az eszközök körforgása, a forgóeszközök forgási sebessége. Minthogy az álló- és forgóeszközökhöz aránylag könnyen hozzájutottak a vállalatok és a lekötött álló- és forgóeszközök mennyisége a ráfordítások között tehertételként nem szerepelt, a szocialista országok közgazdászai az utóbbi években egyre szélesebb körben vetették fel, hogy helyes volna a termelés ráfordításaiban és ezeken keresztül az árakban is kifejezésre juttatni nemcsak a folyó álló- és holtmunka felhasználást, hanem az egyszeri ráfordításokat az ún. eszközlekötést is. Hogy ezt hogyan valósítottuk meg, erői szól a következő számunkban szereplő cikk. az „eszközlekötési járulék’,-ról. DR. ERDÉLYI ERNŐ I t A Az állóeszköz-gazdálkodás és a vállalati önállóság nyadból visszatartható rész arányát — mely jelenleg megyei szinten 22% — a költségvetési juttatás terhére. Szüntessék meg az építési mutatót A vállalati önállóság szélesebb körű kibontakozását ma még korlátozza az építési mutató is. A megkötöttség nemcsak abból ered, hogy az építési mutató volumene meghatározott, hanem abból is, hogy azt ugyancsak az irányító hatóságok bontják szét vállalatokra. Tehát az irányító hatóság szabja meg, hogy melyik vállalat mennyi építési mutatóval rendelkezhet. Az építési mutató központi elosztása azonban nem tükrözheti még megközelítően sem az igényeket. Véleményünk szerint, mivel a vállalati saját beruházási alapnál az építési igény tendenciája kedvező, és feltehetően a jövőben még kedvezőbb lesz, meggondolás tárgyává kellene tenni az építési mutató megszüntetését. Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk, hogy a rendelkezés jelentős lépést tett előre az állóeszköz-gazdálkodás területén a vállalati önállóság kibővítése érdekében. Az adott keretek között is a vállalatok lehetőségei sokkal kedvezőbbek, mint korábban. Most a vállalatokon a sor, hogy a lehetőségeket kihasználva úgy gazdálkodjanak, hogy az mind a vállalat, mind pedig a népgazdaság részére előnyös legyen. épületeket és építményeket; berendezéseket és felszerelése- két (gépek, műszerek); ‘ járműveket; ’ egyéb állóalapokat. Az állóalapokhoz a vállalatok I a beruházások révén jutnak és j eddigi gazdálkodásunk során a . beruházásokhoz szükséges fedezetet a vállalatoknak az állam . adta. Minthogy a vállalatok „in- t gyen” jutottak ilymódon álló- t alapokhoz, ez arra ösztönözte őket,- hogy minél több állóeszközt igé- . nyeljenek és kevésbé törődjenek annak gazdaságos felhasználásával. " A forgóalapokhoz a különböző termelési készletek tartoznak . (alap-, segéd- és fűtőanyagok), fogyóeszközök, valamint a nem befejezett termelés. Ha ehhez még hozzávesszük a forgalmi ala- ’ pokat (árukészletek, úton lévő i áruk, készpénzek és elszámolások), akkor megkapjuk a válla- 1 lat összes forgóeszközét. Ezek a . forgóeszközök a termelési folyamat során állandó körforgásban vesznek részt; az anyagból ter- 1 mék lesz, a termékből áru, me- • lyet a vállalat értékesít, ezen Is- mét anyagot vesz és így tovább i folytatódik a körforgás. A forgóeszközöket szintén az 1 állam bocsátja a vállalat rendel- kezésére. Hogy mennyi legyen a A politikai gazdaságtanból Ismert, hogy az anyagi javak újratermelése során termelési eszközökre van szükség, a termelési eszközök képezik a népgazdaság termelési alapjait, amelyek álló- alapokra és forgóalapokra oszlanak meg. A termelés állóalapjait az anyagi termelés valamennyi ágában megtalálható munkaeszközök (épületek, erő- és szerszámgépek, berendezések, felszerelések), a termelés forgóalapjai! pedig a különböző munkatárgyak (anyagok, fogyóeszközök, befejezetlen és félkésztermékek) alkotják. Míg a forgóalapok egy termelési szakaszban elhasználódnak és közben értékük teljes egészében átmegy a termelés értékébe, addig a termelés állóalapjai — bár fizikai értelemben teljes egészükben résztvesznek a termelésben, azt több termelési szakaszon, hosszabb időn keresztül szolgálják — értékük nem egyszerre, hanem csak hosszabb időn több termelési szakaszon keresztül megy át a termékre. Az állóalapok osztályozásánál két tényezőből lehet kiindulni: a) a műszaki termelési rendeltetés jellegéből, b) a működési időből. A házi gyakorlatban alkalmazott összevont esoportosítás szerint az állóaszközSk nyilvántartása megkülönböztet: 1966. január 1-én lépett életbe az állami vállalatok állóeszköz-fenntartásának ép saját pénzügyi forrásból megvalósuló beruházásainak átmeneti rendje. Ez a rendelkezés a gazdaságirányítási rendszer reformjának megfelelően az állóeszköz-gazdálkodás területén már olyan új tervezési és pénzügyi módszerek bevezetését jelenti, amelyek növelik a vállalatok önállóságát, kiszélesítik hatáskörüket és ezáltal lehetőséget biztosítanak a vállalati kezdeményezésre, a tervszerű állóeszköz-gazdálkodásra. A rendelet előre meghatározható, állandó jellegű saját eszközt biztosít a vállalatok részére, amelyekkel a vállalatok rendelkeznek, tehát az irányító hatóságok nem korlátozhatják, nem vonhatják el. Ezáltal a vállalatok a rendelkezésre álló saját alapjuk összegével a legcélszerűbben, leggazdaságosabban gazdálkodhatnak. Növekszik az önállóság Mi az új rendelkezés lényege? A rendelet végeredményben a vállalati állóeszköz-gazdálkodás két jelentős területét foglalja magában: 1. az állóeszköz-fenntartást, 2. a vállalati saját beruházási alapot A rendelet azáltal, hogy megszünteti a felújítások és karbantartások közötti adminisztratív határokat, valamint ezek pénzügyi elkülönítését, jelentősen növelte a vállalatok önállóságát az állóeszköz-gazdálkodás területén; Felújítás ugyanis 1966. január 1-ig a vállalatoknál terv szerinti költségként jelentkezett. Függetlenül attól, hogy a vállalatok a felújításokat — a rendelkezésre álló pénzügyi források «-éjéig — elvégezték-e vagy sem, az érték- csökkenésként az önköltség terhére el kellett számolni; A felújítási hányaddal azonban — amelyet ugyan a vállalat termelési költségei között elszámolt >— nem minden esetben rendelkezett, mivel felügyeleti hatóságának jogában állt azt más vállalathoz átcsoportosítani. Előfordult az is, hogy a felhalmozódott felújítási maradványok központi korlátozás alá vagy elvonásra kerültek. Problémát jelentett még, különösen az építmények felújításánál, az építési mutató biztosítása, amelynek hiánya sok esetben gátolta vagy meg is akadályozta az épületek felújítását. Ezek inkább a vállalattól független tényezők voltak. Volt azonban néhány olyan tényező is, amely mint vállalati érdek szemben állt a népgazdasági érdekkel, az állóeszközökkel való helyes •=■ izdálkodással. Ilyen volt az, ’ - °v sok esetben éppen a fel- r'ítások és karbantartások pénzügyi forrásának, illetve elhatárolásának kettőssége a vállalatokat arra ösztönözte, hogy ne végezzék el a legszükségesebb karbantartási munkálatokat sem, mivel a karbantartást költségként kellett elszámolni, hanem várják meg, amíg az épület vagy gép állaga oly mértékben leromlik. hogy az elvégzendő munkálatok felújításnak minősüljenek. A felújítást ngyanis költségként már elszámolni nem kellett. Ezáltal a vállalat költségszintjén javítani tudott. Át lehet vinni a következő évre A korábbi rendelkezés tehetőséget biztosított a vállalatok részére, hogy a felújí tási forrásokból pótlás jellegű beruházásokat is végezhessenek. így előfordult, hogy a vállalatok felújítási eszközeinek jelentősebb hányadát beruházási célra használták el, s ezáltal a szükséges felújításokat elvégezni nem tudták, amely az állóeszközök idő előtti elhasználódását eredményezte, illetve eredményezhette. Az új átmeneti rendelkezés ezeket a fonákságokat megszüntette, mivel eltörölte a karbantartás és felújítás közti adminisztratív és pénzügyi különbséget, és egy új alapot, az állóeszköz-fenntartási alapot biztosítja a vállalatok részére ahhoz, hogy állóeszközeiket megfelelő színvonalon tudják tartani. Az állóeszköz-fenntartási alap egy olyan tervszám, amely azt a minimumot határozza meg, amennyit a vállalatok az állóeszközök fenntartására évenként fordítani kötelesek, illetve ezt az ösz- szeget termelési költségeik között — függetlenül attól, hogy ténylegesen felmerült-« ennyi fenntartási költség — kötelesek elszámolni. A felújítás és karbantartás közti elhatárolás megszűnésével, a vállalatok határozzák meg, hogy állóeszközeiket mennyire engedik elhasználódni. Igen nagy jelentősége még az állóeszköz-fenntartási alapnak, hogy a fel nem használt részt, amelyet ugyan a vállalat termelési költségei között el kellett hogy számoljon, a következő évre átviheti és az akkor felm«ült esetleg magasabb fenntartási költségei így nem terhelik a tárgyévi költségszintjét, hanem az előző évi maradvány terhére számolhatják el. Ha hosszabb időn keresztül maradvány van az állóeszközfenntartási alapból, a rendelet lehetőséget biztosít arra is, hogy a vállalatok annak bizonyos részét a vállalati saját alap növelésére, illetve a vállalati eredmény növelésére fordíthassák. Ez mindenképpen azt fogja esdeményezm helyes gazdálkodás esetén, hogy a vállalatok valóban tervszerűen végzik az állóeszközök karbantartását, illetve felújítását; Kedvező eredmények A rendelkezés másik igen komoly jelentősége, hogy most már rendelkezik minden vállalat egy olyan előre meghatározható összeggel, amelyből bár ma még korlátozott mértékben, de saját döntése alapján szerezhet be, vagy létesíthet bizonyos állóeszközöket. Ez a forrás a vállalati saját beruházási alap. A vállalati saját beruházási alap feletti rendelkezési jog a rendelet szerint a vállalat igazgatójának hatáskörébe tartozik. Tehát ő határozza meg, hogy a vállalat milyen állóeszközöket szerez he a rendelkezésre álló pénzeszközökből. Igen nagy jelentőségű az intézkedés abból a szempontból is, hogy a vállalati saját alapot alapszerűen kezeljük. Tehát a vállalatoknak nem kell arra törekedniük — mint korábban a keretgazdálkodás idején —, hogy az év folyamán rendelkezésre álló összeget az év végiéig mindenképpen elköltsék, hanem ha nagyobb beruházást kívánnak megvalósítani, több éven keresztül felhalmozhatják saját pénzügyi eszközeiket. A rendelet lehetőséget biztosít arra is. hogyha a folyó évben tervezett beruházásra a vállalati saját beruházási alap nem elegendő, a vállalatok a banktól hitelt kérhetnek, amelyet későbbi években felhalmozódó vállalati saját beruházási alapból törleszthetnek. Immár fél év telt el a rendelet megjelenése óta. E rövid Idő tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a vállalati önállóság kibővítése az állóeszköz-gazdálkodás területén kedvezően befolyásolta a vállalatok beruházási tevékenységét. Megyénkben a vállalatok 1966-os évre több mint 271 millió forint értékű beruházás megvalósítását tervezték vállalati saját beruházási alapból. Ez az összeg a központi «óból történő beruházásoknak mintegy 28,7%-a a III. ötéves tervben népgazdasági szinten előirányzott 20%-ával szemben. A vállalatok tehát jelentős anyagi eszközök felett rendelkeznek és dönthetnek azok felhasználáséiról. Vajon ez az önállóság nem vezet-e a beruházási eszközök dekoncentrélá- sához, gazdaságtalan felhasználásához? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem. A vállalatok rendelkezésükre álló saját beruházási alapnak több mint 86%-át termelő beruházásokra fordítják. Növelni kell a gépi beruházásokat Kedvező tendenciát mutat a vállalati saját beruházások anyagi-műszaki összetételének aránya is, a központi erőből történő beruházásokhoz viszonyítva. Az építési igény 37,9%, amellyel szemben a gépek és egyéb berendezések aránya 62,1%- Ebből az arányból is látható, hogy a vállalatok saját beruházási forásaik zömét a gazdaságilag hatékonyabb beruházásokra, gépekre kívánják fordítani. Meg kell azonban mondani, hogy az építési igény még mindig magas. Kívánatos lenne a jövőben az építési igény terhére növelni a gyorsabban megtérülő, tehát hatékonyabb gépi beruházások arányát. A vállalatok állóeszközgazdálkodását szabályozó rendeltet átmeneti jellegű. Az első lépés volt az új gazdaság mechanizmus megvalósításának útján. Ebből eredően a vállalati önállóságot ma még számos tényező korlátozza. Ilyen megkötöttség, hogy a vállalati saját beruházási alapnak még igen jelente« hányadát teszi ki a költség:- vetési juttatás. Megyénkben töb mint 36% az az összeg, amelynek biztosítása az irányító hatóságtól függ. Egyes irányító hatóságoknál ez az arány eléri a 70%-ot is. Fi- gyelembevéve azt a tényt, hogy ez esetben az irányító hatóságok nemcsak azt szak- jak meg, hogy mely vállalat, mennyi költségvetési juttatást kap, hanem annak felhasználási célját is kiköthetik — tehát céljelleggel adják — láthatjuk, hogy a vállalati sajá t alapnak egy jelentős részére ma még nem terjedhet ki a vállalati önállóság teljes hatékonysággal. Véleményünk szerint a vállalati saját beruházási alap forrásainál növelni kellene az értékcsökkenést. vagyis a beruházási házi népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvény szerint, figyelemmel az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatára. a termelőszövetkezeteknél az áruértékesítés fő formája változatlanul a szerződéses termelés, de emelteti lehetővé kell tenni, hogy közvetlenül lássák el a lakosságot tejjel, tojással, baromfival, friss gyümölccsel és zöldséggel, különösen a helyi piacon. Ez a lehetőség egyre inkább arra ösztönzi a termelőszövetkezetek egy részét, hogy megjelenjenek termelvényeik- kel a piacon, keressék a közvetlen kapcsolatot a fogyasztóval. Egymás után nyílnak meg a tsz piaci elárusítóhelyek, üzletek és még inkább nyílnának, ha a helyi tanácsok az üzletnyitási és tárolási problémák megoldásánál nagyobb segítséget tudnának adni. Pécsett a baksai, szederkényi, mágocsd, drávasztárai tsz-ek, Mohácson a Mohács városi tsz-ek, Siklóson a siklósi, drávasztárai, Szigetváron a szigetvári, drávasztárai, Komlón pedig a baksai. tormási, sásdi tsz-ek nyitottak, illetőleg szeretnének standot nyitni. Az előbb felsorolt tsz-ek nemcsak az összes, hanem a kertészkedő megyei tsz-eknek is azonban csak egy kis hányadát képezik. A tartózkodásnak is megvannak a maga okai. Így először is az elárusítóhely folyamatos ellátása áruval szállítóeszközigényt jelent. ami ez idő szerint sokszor az üzemen belüli szállításra sem elegendő. A másik pedig, hogy a folyamatos ellátás mellett választékot is kell biztosítani a leveszöldségtől a káposztáig, a fokhagymától a paradicsomig, figyelembe véve csak a zöldségfélék széles sikáláját. A nagyüzemi termelés viszont nem tűri meg még a kertészetben sem a területek elaprózását. 17 zeket a problémákat igen ügyesen hidalja át a baksai tsz, ahol három járás ják a háztáji kertészetek ter- melvényeit is. Ez utóbbival nem vész kárba sem a háztáji felesleges terméke, sem pedig a tsz-tag munkaideje az improduktív piacozással. A tavasszal nyílt két üzlettel havi forgalmuk meghaladta a .él milliót, de ezt újabb üzlet nyitásával még tudnák fokozni, sőt kell is fokozni, nert különben a szállító gépjármű kapacitását nem tudják megfelelően kihasználni. A közelmúltban megjelent 7 1996. (III. 5.) sz. FM. rendelet feloldotta a társulások megalakulásával kapcsolatos eddigi kötöttségeket. Az áruellátásra, az egyes árufajták mennyiségére, az elárusítóhelynek nevét adó tsz kijelölésére, a személyi és dologi kiadások viselésére, a bevételek és kiadások elszámolására, a nyilvántartások vezetésére az érdekelt tsz-ek vezetőségei állapodnak meg egymással. A termelőszövetkezetek egyenlő feltételek mellett folytatott közös tevékenysége közelebb hozza egymáshoz a szövetkezeteket, esetleg a gazdálkodás más területeire iE kiható együttműködésre serkenti. Az előbb már említett1 baksai tsz a boltját, illetőleg boltjait ellátja tojással, baromfival, uborkával, paprikával, mákkal, ezt kiegészíti Boly káposztával (téli időszakban savanyítottal), Villány gyümölccsel, Nagykozár szörppel, hogy csak a főbbeket említsem. A korlátlan társulási lehetőség a zöldség-gyümölcs értékesítés területén új helyzetet teremtett, illetőleg megteremtette a lehetőségét egy új helyzet kialakulásának. Az. előző évekhez képest csökken a termelőszövetkezetek kiszolgáltatottsága, gyengül a felvásárló szervek monopol helyzete. Kialakul egy olyan helyzet, amelyben a szövetkezetek árui a körülményekhez képest viszonylag kedvező feltétetek mellett értékesíthetők. Kialakul a piacon egy egészséges verseny, mely jobb munkára ösztönzi a felvásárló és értékesítő szerveket is, aminek viszont a fogyasztó látia elsősorban n hasznát. “
