Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

I9W. JŰNTUS 14. napló 3 Siklósi várfesztivál 1966 ... és akkor főt» a Tenkes kaoitánya Már a kora reggeli óráib­an megindult a népvándor- is Siklós felé, a várfeszti- 11 ünnepségeinek színhelyé­s. Személygépkocsik, motor- erékpárok hada lepte el az takat, társasgópkocsik szál- tották a látogatókat. A kel- mes idő kitűnő alkalmat lőtt a kirándulásra, reggel :1 kilenckor már alig lehe- rtt helyet találni a harká- yi parkolóhelyen. Siklós erre a napra ünne- l díszt öltött. A község be- iratánál hatalmas transz- arens köszöntötte a ven­deket, a villanypóznákan a baranyai vasárnapok és a fúvószenekari fesztivál emblémájával díszített zász­lókat lengetett a szél. Az utcákon rend, tisztaság, a kirakatok is az ünnepség hangulatát árasztották. Negyed kilenckor a zene­karok három irányból vo­nultak a várhoz, felső prog­ramként felavatták a vár­kert bejárata előtti téren Marton László szobrászmű­vész Jobbágy emlékszobrát. Megjelent Rapai Gyula, a Megyei Pártbizottság első titkára, Palkó Sándor, a Me­gyei Tanács elnöke, Csendes Lajos, a Megyei Pártbizott­ság titkára, Szabó József, a Siklósi járási Pártbizottság első titkára és Vida Sándor, a Járási Tanács elnöke. — Bánffy György, Jászai-díjas színművész adta elő Illyés Gyula Dózsa György beszé­de a ceglédi piacon című versét. Ünnepi beszédet Vi­da Sándor mondott. — Harmadszor rendezzük meg a fúvószenekari feszti­vált — mondotta —, a há­roméves tapasztalatok iga­zolják, hogy maradandó emlé­kekkel távoznak innét a ven­dégek. Ebben az évben a siklósi jobbágylázadás emlé­két megörökítő szobor le­leplezése gazdagítja a prog­ramot. Ezzel régi adósságot törlesztünk, mert Járó Pé­ter és társainak harca mind­eddig nem kapta meg méltó helyét a magyar történelem­ben. Ezután részletesen beszélt a magyarországi parasztmoz­galmakról és megállapította, ho'gy a siklósi lázadás szer­vesen hozzátartozott az ak­kori országos eseményekhez, majd a szobrot átadta a köz­ség lakosságának, hogy ez­zel is emlékeztessen dicső elődeinkre. A szobor talap­zatára a helyi párt-, állami és társadalmi szervek he­lyezték el koszorúikat. Ko­dály Fölszállott a páva cí­mű művét a pécsi Bartók Béla férfikar énekelte, majd a Pécsi Szénbányászati Tröszt fúvószenekara ját­szott. A többezres tömeg ezután ellepte a várkertet, a vásár­várost, a hordókorzót. Tíz óra után néhány perccel televíziós kamerák pergő­tüzében vonultak be a zene­karok a vár udvarába. Sta­féták hozták a baranyai va­sárnapok rendezvényeinek helyet adó Mohács. Sziget­vár és Pécsvárad üdvözle­tét, majd meggyújtották az ünnepi lángot. A Tenkes- induló hangjait követően dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese lé­pett a mikrofonhoz. Szondázás az országúton Érthető, hogy a közlekedési rendőrség fokozottabb figyel­met fordított szombaton és vasárnap a Pécs—Siklós, il­letve Siklós környéki közúti forgalomra. Több ezer sze­mélykocsi, motorkerékpár és autóbusz szállította a vendé­geket a fesztiválra. E szokat­lanul nagy forgalom ellenére csupán egyetlen baleset tör­tént. És az ittasság? A közleke­dési rendőrségtől ezt az infor­mációt kaptuk: „A járműve­zetők és utasaik érdekében valóban szigorú ellenőrzést vé­geztünk, többek között a szon­dázást is. Hihetetlen, de így van: egyetlen ittas vezetőt sem találtunk! Nagyon fegyelme­zel ten zajlott le ez a két­napos közúti forgalom .. Megérkezett a láng és kezdetét veszi a várfesztivál Buga Jim és a Tenkes kapitánya „... és akkor jött a Ten­kes kapitánya” — nos a nép­szerű dalt vasárnap szó sze­rint kellett értelmezni mert tényleg megjött a Tenkes ka­pitánya, vagyis Zenthe Fe­renc. Rövidre nyírott. mo­dern frizurában sétál' végig filmbeli várában, de ott volt örsi Ferenc is, meg Kren- csey Mariann, aztán a pavi­lonban Buga-kalapot árultak, vették is —, szóval néhány pillanatra igazi Tenkes-han- gulat alakult ki Siklóson. Egy cowboynadráeos fia­talember is vett belőle, fe­jébe nyomta, aztán a szege­cselt vadnyugati nadrágjá­ban így sétált végig a főut­cán. — Buga Jim! — írtuk fel a noteszbe. (Zenthe Ferenc gratulál a repülőgépen éneklő Ella Mik­lósnak) Írók a várkertben A vár bejáraté- választékban, és ken rövid beszél- íl — ez is hagyó- ami még jólesett, getésre találkozza- ány — ott áll a olcsóbban, mint nak olvasóikkal, dósi földműves- odahaza. Az idén Vezetőjük, kalau- övetkezeti köny- pedig az ifjúsági zuk Pákolitz István rsbolt sátra. A irodalom jellemez- volt, a pécsi író- övetkezeti könyv- te a földművesszö- csoport titkára és rjesztés dicsére- vetkezeti könyvsá- dr. Kolta Ferenc, re legyen mond- tor portékáját, hoz- a Pécsi Tanárkép- i: mindig valami zá eljöttek az írók ző Főiskola igazga- donsággal, ritka- is, a magyar ifjú- tóhelyettese, a ma­ggal szolgálnak, sági irodalom szá- gyár irodalomtudo- ivaly a jugoszláv mos alkotója, hogy mányi tanszék ve­ndégek lepődtek itt, e sátor előtt zetője, a magyar 2g, mert horvát dedikálják művei- gyermekirodalom- 'elvű regényeket két, s a fa alatt, történet szaktekin- .phattak nem kis néhány kerti szé- télye. Hordókorzó I A vár feljáratánál — a már szokásos helyén — mutatták be boraikat a híres magántermelők, és természetesen a Siklós- Villányi Állami Gazdaság és egy villányi termelő- szövetkezet. A sláger; az 1 állami gazdaság muskotá­lya, a termelőszövetkezet olasz rizlingje és Kordé Mihály magántermelő 15.2 fokos chardomay-ja. Ejfél előtt Gauder József — az állami gazdaság göntéri üzemegységének vezetője — végez szám­adást: — Nyolc hektoliter bort adtunk el s ez nagy té­tel ilyen körülmények kö­zött, amikor csak decis po- l harakban mérünk. Ez 8 s ezer pohár bor! ötféle bort ; hoztunk ki, a muskotály * fogyott el legelőször. Ami szem-szájnak ingere... A várkert keleti részén, a ijdani várfallal övezett rületen kapott helyet a órakoztató ipar. Semmi m emlékeztetett a hajdani icsúkra: ebben a szép és mantikus környezetben ncs por, nincsenek ko- tt sátrak, nincs egymást 9osó tömeg. A vendéglátó­in vállalat, a földműves- ivetkezet és a dunaszek- 5i Halászcsárda ízléses pa- '.onokat állított fel és min- n pavilon elé rögtönzött s kerthelyiségeket. A ijszlói Földművesszövetke- t két zenekart is foglal- ztatott: délután zongora- mérettel Hatházi András ekeit, este — amikor már hangulat valóban emelke- tt volt — Kiss Lajos ci- nyzenekara muzsikált. A Inagyobb forgalmat is a jszlóiak bonyolították le. mös László szövetkezeti ndéglátóipari előadó el- mdotta. hogy vasárnap es- eladtak 15 hektoliter bort, hektoliter sört, 2100 adag Ithurkát. 700 adag kol- szt, 1500 disznótoros va- rrát, illetve ebédet, 800 ag frissensültet, 120 adag römsörköltet és a hires Nagyüzem a vajszlői fmsz vendéglőjében A bőség vasárnapja — A bőség vasárnapja! — így mondta valaki a vár teraszán, úgy fél négy táj­ban. S ez a megállapítás nemcsak a lacikonyhákra, hordókorzóra, és egyéb gasztronómiai élvezetekre vonatkozott, hanem volt itt szellemi táplálék is elegen­dő, s ez a fontosabb. A sik­lósi ember, és a messziről jött vendég egyszerűen nem tudott választani. A képző­művészet rajongói a Dési Hu­ber emlékkiállítást keresték fel, de a többi tárlatra már úgyszólván mindenki elment, lévén hogy mindenkit érde­kelt az anyaguk. így a had­történelmi részt, a fegyvere­ket gyerekek és egykori had­fiak vizsgálgatták, ormánsá- giak, pécsiek egyaránt. Az asszonylátogatók szinte egységesen a XVIII—XIX. századi kastélybelsők kiál­lítása iránt érdeklődtek, s ugyancsak széles rétegek kí­váncsiságát keltette fel a Pé­csi Levéltár és a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztá­lya rendezésében megnyílt izgalmas dokumentumgyűj­temény is. Aztán a műsorok. Ha csak pusztán a részt­vevő együttesek, zenekarok névsorát soroljuk fel, már az is hatalmas sort ad. A várudvarban a szombathelyi művelődési ház. a pécsi érc­bányászok, a szegedi mun­kásőrök, a soproni tanács, a győri vagongyár, a mecse­ki szénbányászok fúvószene­kara mellett a pécsi és a ba­jai honvéd helyőrség, a Zrí­nyi Akadémia, a székesfe­hérvári, debreceni, nyíregy­házi helyőrség, a pées-gyár- városi úttörők zenekara, va­lamint a pécsi MÁV fúvósze­nekar, és a dunaújvárosi mű­velődési ház, valamint a fó­ti gyermekváros fúvósai vé­gül a siklósi ifi fúvósok játszottak. Odakint, a szabadtéri szín­padon, a szaporcai népi együttes, a mohácsi tánc- együttes. a kátolvi tánccso port, az egyházaskozári né­pi együttes szórakoztatta a népet, majd a neves buda­pesti táncdalénekesek arat­ták a sikert. Program tehát volt bőven, s ez nem is baj. Egyedül a Lizi — Siklóson is így hívják a Napot — ontotta túl bőven sugarait, de még a zárt egyenruhá­ban fúvó katonákat sem tudta eltántorítani attól, hogy sikerre vigyék a vár­fesztivált. * Eljött Balogh Mari is, a tv bemondója és hát mit ta­gadjuk, nem egy férfi nézett vissza utána. De az egyik szesztestvér egyszerűen nem akart elszakadni tőle. Hó- rihorgas legény volt, akire azt mondják, hogy „ülve nyaldossa a holdat.” Már kezdődött a felvétel, Balogh Mari almazöld ruhában, üdén, kedvesen kérte a kö­rülötte állókat, kissé húzód­janak félre, mert egyenes adás lesz. De a lakli legény csak nem mozdult. — Édes kisasszonykám, én olyan... de olyan részeg vagyok, még iámi sem tu­dok. — Hát mit csináljak, ak­kor bújjon az asztal alá! — mondta Marika. Mire a ha­talmas méretű férfi azonnal bemászott az asztal alá, és a közvetítés végéig nem volt hajlandó kijönni. Merthogy a kisasszonvkának ő min­dent megtesz. Amikor a záróünnepség után a tűzijáték fényei világították meg a várat és környékét, tu­lajdonképpen véget is ért a "esztivál hivatalos része. A vá­sárváros pavilonjaiban, az ét- ! érmékben, a hordókorzón. az utcákon azonban még nagyon sokéig^ezrek szórakoztam. A rendezők, a fellépő együttesek kissé fáradtan, megviselten vegyültek el közöttük. Nem ''soda Siklós ezen a nanon kitett magáért, a várakozáson '^"n,e,,y húszezres ven1*gs~re - ^' go. szervezett műso- rok, fegyelmezett rendezés, ud­Hz l> ingvar fúvószene terjesztése A vár fokán megszólalt a kürt, a honvédzenekar $1- laszolt rá, alájátszott, az­tán az egyszem fúvósha-'’- szer és a zenekar feielge^t egymásnak, a hatalmas tö­meg egy pillanatra elnémult, s megkezdődött a várfesztivál záróünnepsége. A résztvevő zenekarok karnagyait, az együttesek vezetőit a sza­badtéri színpadra szólították, majd Somlai Ferenc érté­kelte a harmadik siklósi vár­fesztivált és fúvószenekari találkozót. — Mindig rangot jelen­tett ez a siklósi rendezvény — mondotta — Az együtte­sek és a közönség igénye fo­kozatosan nőtt és a várfesz­tivál a fúvószenekari kul­túra fontos eseményévé, fej­lesztőjévé vált. Hangoztatta azt is, hogy az idén emelkedett a részt­vevő együttesek színvonala, amellett a számuk is, to­vábbá sokat tettek az új magyar fúvószene terjeszté­se érdekében. Ezekben méri he tő le a fesztivál legfonto­sabb eredménye. Végül dr. Zsák László, a járási népfrontbizottság el­nöke átadta az emlékplaket-" teket a résztvevő zenekarok, együttesek vezetőinek és le­lezárta a fesztivált. Még- egyszer megszólalt a kíirk és' a három zászló lassan le­ereszkedett a rúdról. yariasság és előzékenység volt jellemző munkájukra. Az em­ber úgy érezte magát, niutha °Sy jól olajozott forgószínpad előtt ülne, a nap minden sza­kában talált kedvére való ese­ményt, szórakozási lehetőséget. Siklós együtt nőtt a rendez­vény színvonalával, amely az­zal. hogy a Televízió ' több ország számára is eljuttatta a fesztiváy képeit, már bi-onvos nemze'közi rangot * *s kaoo't. várad'tto-j mtinkát-va-' mi-- rten rürséretrt m«—l-m-i-ek és teljes a— ('gyrít-tt ■ —’'ban, hogy kitünően szolgának me­gyénk jőhirének öregbítését. birkagulyásból 800 adagot A szóra' oz'a'ó ivar k'ett magáért, és csak elismerés illetheti a földművesszövet­[ kezeti és állami szerveket a bő étel- és italválasztékért, j a pontos kiszolgálásért, tisz- I taságért. Kitűnő rendezés Marton László: Jobbágy szobra

Next

/
Oldalképek
Tartalom