Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

Sz a mai kead olyan szürke, mint általában a hétköznapok. Ámde nem eseménytelen, különösen egy repü­lőtér életében nem. Amikor történe­tünk elkezdődik, először indult Buda­pestről — átszállás nélkül — New Yorkba a KLM DC—8. típusú inter­kontinentális utasszállító repülőgépe. És ez így lesz most már minden ked­«*11 dftftiWVigTO A Ferihegyi repülőtér mórványbur- kolatú csarnoKában rápillantok az órámra, majd a televízió-ernyőre, me­lyen többek közölt ez áll: ?8Q-as já­rat Budapest—'Amszterdam—New Yonk 13.15. Indulnom kell. A kötelező forma­ságok elintézése után marad még idő egy jóízű igazi pesti feketeká­véra az újjáépített gyönyörű tran­zit hallban. Búgd^kellemes hang hívja a kijárat­hoz az amszterdami gép utasait. Egy perc múlva már a géphez tolt lépcső­ről integetünk, s beszállunk a Flem- mingről elnevezétt gépbe. A névadó alatt másik felirat: Flying Dutchman — Repülő Hollandi. Az első osztály kényelmes, tágas, minden ülés fej- és lábtartóval, a turistaosztály szőkébb, zsúfoltabb. Be­csatoljuk az övét, elszopogatjuk a szokásos cukrot, s ahogy felemelke­dünk a betonról, a gép azonnal, me­redeken a felhők közé fúródik. Miután elértük a megfelelő magasságot, a me­gafon ból erőteljes férfihang hallat- ' szik: „Itt a kapitány beszél”. Üdvözli az utasokat, s bemondja, milyen ma­gasan szállunk. Elmondja, hogy a gép 150 személyes, maximális sebessége 950 km óránként. A Budapest—New York közötti távolságot 10 óra 20 per alatt teszi meg. A cigarettát épphogy végigszrvtam, mikor már ereszkedünk a schwehati repülőtér betonjára. Rövid várakozás után irány Amszterdami Mit tehet az ember ilyen repülő- útón? Megismerkedik az útitársakfcal, átnézi a légitársaságok propaganda füzeteit, a (nemzetközi légiforgalmi „étlap” szerint táplálkozik, s körülnéz a repülőgépen. Az újságíró szemfüle­sebb, oda is bekukkant, ahová nem szabadna. Ámde az élet íratlan sza­bályai alapján az újságírókkal szem­ben olykor elnézőbbek. Bemerészke- dek a pilótafülkébe. A személyzetnek illedelmesen bemutatkozom, végtére is kijár ne^ik ez, hiszen rájuk bíztuk az életünket. Azután megtudom: a gé­pen egy kapitány, egy elsőtiszt, egy navigátor és két hajózó repülőmér­nök van. A DC—8-as gép orrában levő radar 250 kilométerrel előbb jel­zi a vihart; s a gépen két rádiórend­szer működik: az egyik tartalék. Ezek után már csak az a kérdés, hány éves a kapitány... ? Ha ezt nem is tud­tam meg, elmondották, ahhoz, hogy valaki ilyen gépen kapitány lehessen — 12 évet kell tanulnia. Amszterdam; A schipoii repülőtér legelső érdekessége, hegy a világon az egyetlen, amely a tenger szintjénél mélyebben fekszik. Fontos légiközleke­dési csomópont ez, hiszen a fel- és leszállások napi átlaga 220, és 70 or­szággal, 110 várossal tart közvetlen légiösszeköttetést 27 légitársaság — köztük a MALÉV s igy nem véletlen, hogy a magyar háromezfa szintén ott leng az amszterdami repülőtér zász­lótartóin. A MALÉV és a KLM géped Budapest és Amszterdam között üzem­közösségben repülnek. Amíg vámom kell az útlevél látta- mozására, alkalmam nyílik vizsgálód­ni a repülőtér csarnokában. Számom­ra új dolog tűnik fel. Amikor elveszik az induló utasok jegyeit, egy számoló­géphez hasonló szerkezeten leblok­kolják a járatszámot, az illető nevét, csomagjainak számát, súlyát stb. Ké­sőbb egy másik teremben derült ki. miféle célt szolgált ez. Tekintettel a számos jegykezelőre, az irányító központban automata-gépek osztályoz­zák az adatokat és ebből kerekedik ki a kép, hogy valamely géphez az utasok megjelentek-e, mennyi a csomag­juk súlya stb. Érdekes az is, hogy egy hatalmas falitábláról leolvashattam, milyen az időjárás más fővárosokban, például Budapesten. Innen tartják a közvetlen kapcsolatot az egyes gépek­kel. létesítenek telex-összeköttetést _ a KLM különböző irodáival, repülőtéri kirendeltségeivel. A formaságok elintézése után: irány a város. A különböző útleírásokban és fény­képekről ítélve valami olyasmit kép­zeltem, hogy Amszterdam öreg város, „mézeskalács” házakkal, s ez később valóban bebizonyosodott. Amit azon­ban a repülőtér környékén és a város felé vezető úton láttam, más, mint amit elképzeltem. Nyers, vöröstéglás épületek ugyan, de modemek. Rész­ben 5—6 emeletes bérházak, részben pedig modern vonalú, többszintes csa­ládi otthonok, körülöttük park. A vá­rostervezők bevásárlóközpontról is gondoskodtak. Itt minden kapható az élelmiszertől, egészen a lakberendezési cikkekig, — állítólag olcsóbban, mint a városban. Azt mondják, kórház, iskola, óvoda dolgában viszont már nem állnak jól. Ismerve a tőkés vá­rosépítés metodikáját, ez a tény nem lepett meg. Csatornák mentén autózunk, egyik hidat a másik után hagyjuk magunk ^mögött, s a modem Amszterdamot felváltja a régi. Nem csalódtam, íme itt van, tisztára sikált utcáival, tükör­fényes ablakaival, kétujjnyi, kétab- laknyi széles 2—3 emeletes házaival, a metszetekről oly sokszor megcso­dált ódon Amszterdam. Kevés idő 36 óra. Nagyon kevés ah­hoz, hogy az utas bármi érdemlege- let mondhasson egy városról. Ezért Egy az ezer lakóbárka közfii A legszebb amszterdami ház amelyeket nem kevesebb, mint 638 híd szel át Általában ahhoz szoktunk, hogy vá­rosnéző autóbuszról tekintsünk meg egy várost. Ez nem lenne azonban stílszerú a csatornák városában: itt a legcélszerűbb a Panorama vízibusz. Erről lehet a legjobban felbecsülni, hogy Amszterdam mennyire a csator­nák városa. Van olyan sziget, amely 26 ezer cölöpre épült. A házak vég­eredményben vízbem állnak, és a víz­vonal alatt is vannak helyiségek. A legszemléletesebbet ezt egy szálloda konyhája mutatta, ahol a szakács ép­pen hagymát vágott egy asztalon, a csatorna szintjével egy magasságban; EZEK EAKÖBÄRKA A Tízről nézve igazán szépek és han­gulatosak az amszterdami házak. Az 1250-ben alapított Amszterdamban még ma is igen sok ház homlokzatáról olvasható le az építés ideje — az 1400-as vagy az 1500-as évszám. A házak külsején meglátszik, kik lak­ják. A kétoldali lépcsófeljáróe kapuk milliomos lakóról vallanak. Amelyik­hez csupán egy lépcsőfeljáró vezet; még az sem szegény emberé. Vannak azonban lépcsőfeljáró nélküli házak: ezekben egyszerű családok élnek. Nem ritka a lakóbárkák hosszú sora a csatornákon. Legalább 1000 van be­lőlük Amszterdamban; Bizonyára egészségtelenek és kényelmetlenek, s az is nyilvánvaló: nem a gyarmatokon meggazdagodott emberek és leszárma­zottaik laknak bennük. Nemcsak az építészek tisztelik a hagyományokat. Az egyszerű emberek szintén átmentik a tradíciókat a mo­dem világba. Sok hollandus még ma is hintón megy az anyakönyvezetőhöz. Hajósnép lévén, általános az a szokás hogy a násznép és az új pár az eskü­vői ebéd előtt hajókázik egyet a csa­tornákon. Élénk a vízi élet, rengeteg a csónak, s nem kevés a motorcsó­nak. AZ AMSZTERDAMI „VÁCI UTCA” Az csak természetes, hogy a látogató megkeresi az amszterdami „Váci ut­cát”. A fényes kirakatokban minden megtalálható, azonban a jóminőségú árunak, mint mindenütt, itt is borsos az ára. A kirakatnézés „ősi” magyar szokás, mindent szemügyre veszünk. És megállapítható: kevés a textilüzlet és kevés a szabó. Hollandiában több­nyire konfekcióruhában járnak az em­berek. A Főtér, a Dam talán akkora, mint a pesti Oktogon. A téren a II. világháborús emlékmű, s a nem túl nagy királyi palota vonzza a tekinte­tet. Az idő sürget. Sietni kell, mert a Rijksmuseum délután csak öt óráig van nyitva. Ebben csupán németal­földi mesterek képei láthatók. Itt őr­zik a legtöbb Rembrandt, Franz Hals és Pieter Brueghel képet. Az ember lfe- nyűgözötten áll meg Rembradnt „Éj­szakai őrjárat” című hatalmas képe előtt. Ez a holland csoportos arckép­festés remeke, s a festő-zseni csodála­tos tehetségéről — a fény és árnyék mesteri párosításáról — tanúskodik Május elején fél kilenckor sötéte­dik. Kígyóinak a Rembrandt Plain-en a night-klubok neonreklámjai. Tíz óra után ezekben szó sincs zsúfoltságról. Egy-egy asztalnál ülnek csupán, és nem mind hollandok. Nyoma sincs a zajos éjszakai életnek, a hollandusok úgylátszik többre becsülik az éjszakai pihenést, mint a bárok levegőjét. Elillant a 36 óra. A gyorsjáratú re­pülőgépek „felfalják” a sok száz kilomé­tert. De akár hosszú, akár rövid az út, mindig jó érzés hazatérni .. Boros Bél* BUDAPEST—NEW YORK: 10 ÓRA 20 PERC A schipoii repülőtér tehát ki kell használnom minden per­cet, hogy legalább néhány jellemző benyomást összegyújthessek. SZOMORŰFÜZ AZ ABLAK ALATT A hotel egyszerű, modern, s mégis impozánssá teszi az, hogy egy csa­torna partján épült, követve annak hajlatát. Szobám ablaka alatt szamo- rúfúz hajol a víz fölé, s vadkacsák úsznak a csatorna apró hullámain. Nagyot sétálok az ismeretlen házak között. Nem túl fényes ez a város, de nem Is sötét: Párizshoz, vagy Ró­mához hasonlítható. De szolidabb, ke­vésbé hivalkodó; Az emberek Is ilye­nek. Jól öltözöttek, ám az utca embe­rén semmi nyoma a divathóbortnak. A grachtok partján mutatós a na­rancsszínű neonvilágítás. Minél job­ban sötétedik, annál inkább kihal az utca, elcsendesedik a forgalom, pedig még néhány órával korábban elké­pesztő volt a nyüzsgés; A száguldó gépkocsik között kerékpárok tízezrei cikáznak, sokszor a két kocsi kö­zötti, félmétemyi helyen; Az még hagyján, ha valaki egyedül teszi ezt, de az esetek többségében a kerékpá­rok csomagtartója szintén foglalt, oly­kor egy fiú, de leginkább egy lány ül rajta Amszterdam a kerékpárok városa 900 000 lakosra csaknem 500 000 kerék­pár jut, s akkor még hol vannak a mopedok, a motorkerékpárok, az autók sokaságáról nem is beszélve. S ha már az autóknál tartunk, mind­járt ide kívánkozik: nem kellemes a gyaloglás Amszterdamban. A kes­keny utcákon eszeveszetten száguldoz­nak a gépkocsik, s amikor valaki véletlenül lelép a járdáról, kapkodnia kell a lábát, nehogy ráhajtsanak. A csatornák, a grachtok partjai rendkívül keskenyek. A gépkocsik majdnem beléjük lógnak, épphogy fél­oldalt elfér az ember a két kocsi kö­zött. Előfordul, hogy egy-egy autó be- lepottyan a vízbe; Jellegzetes amszter­dami látványosság az, amikor megje­lenik a vízi-autómentő, s daruszerű csápjaival kiemeli az „odatévedt” ide­gent a rozsdaszínú vízből. Ilyenkor az­tán se vége, se hossza a gépkocsiról a márkájáról és a gazdájáról szóló megjegyzéseknek. S ráadásul mindez nem éppen olcsó mulatság No, persze, nem minden esetben: ha az autó tu­lajdonosával együtt csúszik a csa­torna vizébe, az már életmentésnek számít, s nem kell fizetni érte. Ha sürget az idő, taxira kényszerül az ember; van belőle minden fajta. A legjobban akkor lepődtem meg, amikor egy Volgában találtam ma­gam. Amint jobban szemügyre veszi az ember a forgalmat, a parkoló gép­kocsikat, láthat Skodát, Wartburgot, Moszkvicsot — még Trabantot is ; ■ t A 638 HÍD VAROSA Rotterdam után Hollandia második legnagyobb kikötője: Amszterdam. Ki­kötőváros — a kikötővárosok minden kellékével. Hamburgi „recept’’ szerint még a kirakatban ülő „szép lányok” sem hiányoznak ... Séta közben egyszercsak megtorpa­nok: hatalmas szekrényt látok két emelet között lebegni. Vajon mikép­pen került oda? Ahogy jobban szem­ügyre veszem a műveletet, kiderül: minden ház padlásablakából gerendá­ra illesztett csiga nyúlik ki a költöz­ködések lebonyolítása céljából. A kényszerű, több szintes „keskenyház” építés következménye ez. De miért ilyen keskenyek a házak? Valószínű a borsos telekárak miatt, hiszen Amszterdam lényegében cölöpökre épült, száz kanálistól körülhálózottan, A VÖRÖS TÉGLA MARAD ————KHU—WW————

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom