Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

1966. JÚNIUS 10. napló —------------------------------------- 3 S ellyén várják a fiatalokat Olcsón termelni exportra A mezőgazdaságban a gé­peké és a szakembereké a jövő. Szeptemberben Szak­munkástanuló Iskola nyílik, ezúttal Sellyén, a VIII. álta­lános iskolát végzett fiatalok részére. A növénytermelő­gépész szakon 3 év a tanul­mányi idő. A hallgatók el­méleti és gyakorlati oktatás­ban részesülnek, a III. év gyakorlati időszakát az őket szerződtető gazdaságban töl­tik, majd szakmunkás-bizo­nyítványt kapnak. A 3. év végén vontatóvezetői és motorkerékpár vizsgát is tesz­nek. A végzettek — különbö­zeti vizsgával — a dolgozók gimnáziumának esti, vagy le­velező tagozatának III. osz­tályában folytathatják tanul­mányaikat. A tanulók — a tanulmányi előmeneteltől és az évfolyam­A Magyar Szocialista Mun­káspárt kongresszusának tisz­teletére a Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt 12 üzemében 109 ifjúsági brigád 2707 tag­ja tett vállalásokat a folyó évi tervek maradéktalan tel­jesítésére. Az ifjúsági munka­csapatok vállalása a minőségi széntermelésre és az önkölt­ség csökkentésére irányult. A széntrösztnél június vé­gén értékelik az első fél évi vállalások teljesítését, és a kongresszus előtt tartják a végleges értékelést. A megye másik jelentős ipari egységében, a Mecsek- vidéki Ércbánya Vállalatnál a KISZ-bizottság és az alap­szervezetek a fiatalok tudo­mására hozta a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a Nehéz­pari Minisztérium által a pártkongresszus tiszteletére íirdetett munkaversenyt. A felhíváshoz minden üzemi alapszervezet csatlakozott, gy 38 ifjúsági csapat és 37 fjúsági brigád harcol az el- íőségért. A brigád- és csapat­felajánlásokon kívül a fiata­lok egyéni vállalásokat is tet­Tudja, hol kezdtem? Zala- íalápon. Tapolcán születtem* pnnét nincs messze a halápi sóbánya. Az apám is kőbá- íyász volt. egyik nap magá­rai vitt, ottragadtam, mert ?z már hagyomány ott akör- lyéken, nemcsak nálunk, a lorváthoknál, hanem más isaládoknál is. — Nem gyereknek való :. ? — Fene tudja. Igaz, a pénz s kellett, de a kőben van .zépség is. Maguknál bent ’écsett vannak még „macska- :öves’’ öreg utcák, hát olyan töveket farigcsáltunk nyári zünidőben, vésővel, kala- láccsal. De amikor leszerződ- em véglegesen, akkor már íasító voltam. Azt kérdi, mi hasító? Több tonnás bazalt- ámbökbe lyukakat véstünk, ztán bele az ékeket és ad- lig vertük a tizennégykilós alapáccsal, míg ketté nem ált. S azokat megint kisebb arabra. Ez rég volt persze, iá már — ahogy hallottam - kevéske trotillal robbant­ák a tömböket, de a kocka- tövek, járdaszegélyek fara- ása most is kézzel megy. — És itt Nagy harsány ban íióta? — Tizenhárom esztendeje agyok itt. Tulajdonképpen íűszaki iskoláin voltam Pes- sn. a nagyharsányi bánya ezetője feljött az iskolára, tondia, kell neki egy bánya- íester. így jöttem ide. Tőb­en vagyunk bányamestere; s, igvmást váltjuk, mindegyi- ür.k a saját műszakja alatt ílel itt mindenért. génért, mb érért, termelésért. Kép­r> ] V* <s f i _ — Gonddal jár... — Felelősséggel, idegesség­ei. Kihat ez a családra is éha, de hát mit csináljak? 'éia nem lehetek biztos ab­tól függően — 100—380 fo­rint állami ösztöndíjban, a szerződtető gazdaságban gya­korlati idő alatt 650—800 fo­rint havi tanulóbérben ré­szesülnek. Az intézmény kor­szerűen berendezett diák­otthonnal rendelkezik, ahol a szállásért, étkezésért, mosatá­sért minimális térítési díjat kell fizetni. Gépészmérnökök, mezőgazdasági mérnökök, ta­nárok, szaktechnikusok ta­nítanak, korszerűen felszerelt tanműhelyek, erő- és munka- géppark biztosítja a szakma minden tudnivalójának elsa­játítását. A gépész szakmunkástanu­lónak jelentkező fiatalok az illetékes járási tanács oktatá­si osztályán érdeklődhetnek, ahol minden felvilágosítást megkapnak. tek: a Kiváló Ifjú Mérnök és Technikus mozgalomba 190-en, a Szakma Ifjú Mestere moz­galomba 230-an, az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba pedig kereken ezer fiatal bá­nyász jelentkezett, s emellett anyagtakarékossággal 10 mil­lió forint megtakarítását vál­lalták. A Pécsi Hőerőműnél eddig 33 brigád 392 tagja tett fel­ajánlást. Közülük megemlí­tendő a Kandó Kálmán nevét viselő szocialista brigád, mely az éves vállalásokon kívül tett felajánlásokat: a felvo­nulási lakótelep 400 voltos elosztójának terven felüli kar­bantartására és a hibák azon­nali kijavítására, valamint az erőműt határoló kerítés világításának megjavítására. A Villamos TMK I. ifjúsági szocialista brigád elhatározta, hogy az üszögi tízezer köb­méteres víztároló túlfolyás jelzéséhez szükséges kábel­munkákat társadalmi mun­kában elvégzi és elkészíti a dunaszekcsői termelőszövetke­zet majorjának villamosítási tervét és költségvetését. ban, hogy ma minden jól megy, baj nem lehet. Mert nézze csak ezt a hegyei, a kőfalat! Amilyen hátborzon­gatóan szép és lenyűgöző, annyira kiismerhetetlen, so­ha nem tudni, hogy mikor áll bosszút, amiért megboly­gatjuk millió éves rendjét és csendjét. — Bosszú? — Képletesen mondom. —* Múlt szombaton lejönnek a falról a fúrósok, ahogy elvég­zik a munkájukat, utána le­jönnek a lőmesterek. Néhány perc múlva megindul a fal. Több mázsás kövek omlottak le nyolcvan-száz méter ma­gasról. Éppen lent álltam, vé­gignéztem a lavinát. A tor­kom is elszorult, egy szó nem jött ki a számon a döbbenet­től. Ha előbb indul meg, ami­kor az emberek még a fa’on lógnak egy szál kötélen ... — Mitől indult meg? Tech­nológiai szabályok be nem tartása vagy ... — Nem, nem! Szabályokat be nem tartani itt több, mint öngyilkosság. Hanem a ter­mészet ... Még vissza-vissra- üt. de soha sem tudni, mi­kor. Akkor éjjel lehűlt a le­vegő nyolc-kilenc fokra. Dél­előtt a fal hőmérséklete már 25—27 fokra ugrott, a kőzet tágult, megrepedt és megin­dult. Hogy hőmérsékletválto­zásra az anyag zsugorodik vagy tágul, ezt persze min­denki tudja, de hogy meg­induljon a kő, azt előre ki­számítani nem lehet. Most már érti ugye, miért fog el a remegés néha? — Érteim* Érthető.;: Talán túlzásnak hangzik Ar­gentínához hasonlítanunk ma­gunkat. az ide kívánkozó pél­da kedvéért elég lett volna Svájcig elmenni. Tény az, ha a marhahizlalás önköltségéről esik szó. az összehasonlítás önként adódik. Argentínában, a világ egyik legnagyobb mar­hahús-exportáló országában igen olcsón állítják elő a hí­zottmarhát a Pampák füvén, külterjes körülmények között legeltetve. Ugyanez a helyzet Svájcban is, ahol a hegyi le­gelőkön tavasztól őszig kis költséggel hízik meg az állat. A hús minősége tekintetében Magyarország megelőzi mind­két országot. Mi a jó minő­séggel tartjuk igen stabilan nyugati piacainkat, s a leg­jobb áron éppen Svájcnak tudjuk eladni a marhahúst — egy forinttal többet adnak kilónként, mint az olaszok, né­metek vagy a franciák, — ami bizonyos erkölcsi elismerést is jelent. Az azonban tény, hogy jóval drágábban hizlalunk, mint az említett országok. Is­tállózott körülmények között, darával és szénával. Kérdés, lehet-e ezen változtatni úgy. hogy a minőség ne szenvedjen csorbát. Nézzük meg, mit mondanak erről az illetékesek, — Aztán a másik: a gé­pek zöme elektromos áram­mal működik. Naponta egy­szer szemrevételezés, hetente egyszer pedig műszerezés ré­vén vizsgáljuk a berendezést. De látja, a kábelek bármeny­nyire is erős szigetelést kap­tak, a kövek, éles szikladara­bok között azért megkopik itt minden, és lehet, hogy éppen a vizsgálat után köz­vetlenül szakad meg egyik kábel szigetelése. Megint csak baj van. — Előfordult már? — Szerencsére nem. És hát nem egészen szerencse dolga ez, hanem az alapos műszaki fegyelem is, amit nagyon szi­gorúan megkövetelünk min­denkitől. És naponta végig­járom a munkahelyeket, ez egy óra hosszat eltart, külön megjárja ezt az utat a telepi- vezető is, Schmieder József is, de mindenütt nem lehet ott az ember. Tavaly is vagy tavaly előtt — pontosan már nem emlékszem rá, a kaliber- rácson lévő kőtömbről lecsú­szott a trotil. Egyik odaugrott, hogy robbantás előtt vissza­helyezze, de a lobodéból már robbantottak. Elvitte a csuk­lóját a szerencsétlennek, pe­dig éppen előtte este tartot­tam meg nekik is a szoká­sos munkavédelmi, balesetvé­delmi oktatást. Amióta itt vagyok, tizenhárom esztende­je, ez volt a legsúlyosabb baleset. Lekopogom... — ne vegye babonának —. ezen kí­vül más nem volt. — Ha ilyen veszélyes itt a munka, akkor miért marad­nak a bányánál, ön la, meg Mii mond A KERESKEDŐT NEM ÉRDEKLI A TAKARMÁNY ÖSSZETÉTELE Az Állatforgalmi Vállalat felvásárlója. Tóth Miklós er­ről így nyilatkozik: — Sem a vevőt, sem a ke­reskedőt nem érdekli az, hogy milyen takarmányon hízott meg az állat. Vállalatunknak sem megfelelő szakgárdája, sem kapacitása nincs azt vizs­gálni, milyen a takarmány összetétele. A lényeg az, hogy átvételkor a hízott marha el­érje a minőségi követelménye­ket A nyugati cég megbízott­ja csak akkor veszi meg az állatot, ha a súlya eléri, illet­ve meghaladja az 550 kilót, a húsarány 58 százalék, a fagy- gyúbenőttség pedig legalább 3 százalék. Véleményem szerint nem annyira a takarmánytól függ, mint inkább a magyar tarka fajta jellegéből adódik a hús és a faggyú kedvező ará­nya. A 3 százalék faggyúnak csak egy része képződik a bőr a többiek is? Lehet, hogy mosolyogni való, amit kérde­zek, de... — Persze hogy mosolyog az ember. Mert elmondhatom azt is, hogy mi a vonzó a kő­bányában? Ne vegye legény- kedésnek, de akármilyen fur­csán hangzik is, ez az örökös veszélyérzet a vonzó, s egy­ben óvatosságra is intő. Mon­dok valamit; őszinte, férfias bátorságban, ragaszkodásban élünk mi a kőbányában. Tud­ja mi tart össze bennünket? Nemcsak az évek — mert igaz, hogy innét nemigen ván­dorolnak el az emberek —, hanem amit az előbb említet­tem, a veszély érzése. Mi eb­ben az évben hatszázezer tonna követ termelünk, jövő­re, ha az őrlőmű beindul és megépül a másik vasúti vá­gány is, akkor 720 ezer tonna lesz a terv. Markológépeink, dömpereink vannak, vagyis amit lehet gépesíteni, azt nagyjából gépesítettük. De van valami, amit nem lehet géppel megoldani. Azt hiszem a bátorságot, ezt az egyet nem helyettesítheti az úristen gépe sem. Nézzen csak fel a falra. Befúrunk, betöltőnk, robbantunk, de mindig ma­radnak a falon meglazult kő­tömbök, amelyeket le kell piszkálni, mert addig ott dol­gozni vagyis ismét fúrni, nem lehet. Vannak veszélyes he­lyek is. ahova az ember nem küld fel senkit. Nem kötelező Ha nincs jelentkező, megyek én. Menni kell. De jelentkező is Van. Érti már? De ahhoz, hogy az ember egy szál köté­len lógva. hatvan-nyolcvan a termelő, a kereskedő én a nxakember alatti kötőszövetekben, jelen­tős hányada pedig a hús kö­zött szerencsésen elosztva — ez az úgynevezett márványo- zottság. — Ez teszi olyan Ízle­tessé a magyar tarka húsát, szemben a külfödi fajták szá­raz húsával; OLCSÓBB A ZÖLD, MINT A SZÉNA A e kérdésben talán legille­tékesebb szakember, Légrádi György, a Megyei Tanács fő­állattenyésztője így vélekedik: — Szövetkezeteink még min dig drágán állítják elő a mar­hahúst. Tavaly 50 tsz-ben vizs gáltuk meg az önköltséget, s kiderült, hogy a tsz-ek több­ségében 20 forintnál magasabb az egy kiló marhahús önkölt­sége. sőt egyes helyeken 30— 40 forint; — Véleményem szerint en­nék elsősorban takarmányo­zási okai vannak. Talán egy köztudatban lévő rossz hagyo­mánnyal, szokással állunk szemben, sokan még mindig méteres szédítő mélység fö­lött elvégezze a munkáját, ahhoz nyugodtság kell, meg az a tudat, hogy a társai kö­zül is bármelyik megcsinál­ná, hogy a társai aggódnak érte, hogy a társai tisztelik benne a vállalkozó kedvet. Mondta az imént, hogy szép innét a kilátás. Szép ám, a falról még szebb, csakhogy onnét nem sokat gyönyörköd­het az ember a távoli siklósi vár vagy a göntéri szőlődom­bok szépségében. Dolgozni kell. A fal nem tűri a roman­tikát ... Elmondta: Horváth József í Feljegyezte: Rab Ferenc! azt hiszik, hogy jó minőségű exportmarhát csak darán és szénán lehet előállítani. Télen természetesen másképpen nem is lehet, illetve a silótakar­mány, mint olcsó tömegtakar­mány etetésére akkor is mód van. A baj az, hogy a mi tér melőszövetkezeteink nyáron is csak darával és szénával hiz­lalnak, pedig ilyenkor célsze­rűbb volna, ha a szénát zöld­takarmánnyal helyettesítenék, ami lényegesen olcsóbb. A he­lyett. hogy a szénát a szűkös téli időszakra tárolnák, amint betakarítják, azonnal elkez­dik etetni. A zölddel történő hizlalás istállózott körülmé­nyek között is jóval olcsóbb. Csupán a hizlalás két utolsó hónapjában célszerű lecsök­kenteni a zöldet és felemelni az abrakot. EXPRESSZ HIZLALÁST CSAK INTENZÍV TAKAR­MÁNYOZÁSSAL LEHET FOLYTATNI S végül, mit mond minder­ről a termelő? — A királyegyházi Arany­kalász Tsz rigópusztai üzem­egységében 100 darab marhát hizlalnak meg évente, s né­hány mustramarha kivételével mind exportra megy. Kerbolt András, a szövetkezet főállat­tenyésztője a szóbanforgó té­mához a következőket fűzi: — őszintén szólva, mi sem zöldön hizlalunk. Hogy miért? Mert gyors hizlalásnál zölddel nem lehet olyan jó eredmé­nyeket elérni. Ml a bikákat nem csapjuk ki a legelőre, nem tekintjük őket egy percig sem növendékállatnak — mel­lesleg szólva, sertéseinket sen süldőztetjük. — Néhány éve áttértünk az expressz hízla lásra, ami azt jelnti. hogv ■■ borjút választása pillanatától hízómarhának tekintjük. Ad­dig amig nem volt mestersé­ges borjúnevelőnk, három hó­napos korban választottunk. Most egynapos korban elvesz- szük a borjút az anya alól, fölözött tejjel neveljük fel és amint lehet, szilárd eleségíe fogjuk, azonnal hizlaljuk. Igv több. mint fél évet nyerünk időben, mert bikáink már 19 hónapos korra elérik a 6 má­zsás súlyt. A zöldtakarmánytól tudva­lévőén lassabban hízik az ál­lat, a napi 1.20—1.40 kilós súlygyarapodást nem tudnánk ilymódon biztosítani. Ameny- nyit nyernénk esetleg forint­ban, annyit veszítenénk idő­ben. Ez persze nem jelenti azt, hogy zöldet egyáltalán nem adunk. Adunk, de csak a jobb étrendi hatás kedvéért. Ha széna szűkében lennénk. +er- mészatesen megemelt z*'d- odagokkal dolgoznánk. A:: idén azonban igen jól síké U a szénatermésünk, már az első kaszálásból 40—42 vagonnal takarítottunk be — ez az egész évi szükségletünket fedezi —• és most takarítjuk be a réti­szénát illetve a pillangósok­nál két kaszálás még vis=za van. Nekünk 300 hold lucer­nánk és 100 hold vörösherénk van, s nem ismerjük a széna­hiányt. — Még így is nyereséges a marhahizlalás. Az elmúlt há­romnegyed év átlagában 1 ° 2 forintos költséggel állított-ok elő egy kiló marhahúst. s nagyüzemi felárral megkap­tuk érte a 22.50 forintot plusz darabonként 200 forint export­felárat. Az év eleje óta mér kétszer szállítottunk olasz ex­portra, az átlagsúly 6 felüli volt. s egy marha átla­gosan 14 700 forintért kelt eh S bár fő jövedelemforrá-'-ak a tehenészetet tekintjük a jö­vőben is. ezt igen jövede1 me­zőén egészíti ki a marhah'z- lalás melynek évi volumenét 100-ról 150-re kívánjuk nö­velni. A vélemények, mint látPik. részben egyeznek. másrészt különböznek. A kérdés rmodig nyitva áll. mivel gazdaságo­sabb hizlalni zölddel va^y szé­nával. Valóban kitolja-e a zöldetetés a hizlalás: iés+?On magában megáll-e a lábén ez az érv, a sok ellenérv'"'' ""m ben? Igazuk van-e a k'rály- egyhá—'aknak? Jó lenne, ha a kérdést vitára hne*átva la- - ■nkon kém .ztü! ehhez a té­mához minél több szakember hozzászólna. — Rné — lízsilliós anyagtakarékosság fiatalok a pártkongresszus előtt A pécsszabolcsi határban kazalozzák a termelőszövetkezet szénáját. EMBEREK A FALON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom