Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

MM. JÜNITS 1. napló 3 Utolsó határidő Ha még nem Is zárult le sljesen az ügy, — a tanúi­ig már most megszívlelen- 6 az érdekeltek számára, l közelmúltban cikket je- sntettünk meg lapunkban, melyben felvetettük egy pülő társasház túlzottan el- úzódó építésének problé- íáit. A tizenhárom lakásos irsasház 6307/9 helyrajzi sz. latt áll a Hunyadi és a íagaslati út sarkán. A cikk- e — amely a lakók pana- sa, Illetve korábbi vizsgála- jnk alapján íródott, — vá- ísz érkezett a Pécsi járási Ipítn Ktsz műszaki vezető- * Nagy János elvtárs tol- 'hól. ügy láttuk, eredmé- "esebb megoldás lesz, ha a é'c.sz leközlése helyett an- é'ra hívjuk meg szerkesz- 'ségünkbe a jövendő lakó- at, az éoíttetőket és a ktsz én viselőit. Az ankéton elhangzottak lapján megállapítható, hogy z átadási határidő többszöri ltolódásáért, s késedelmes munkálatokért részben a tsz, részben az OTP hibáz- itható, nem számolva egyéb- e két fórumtól független- körülményeket. 1. A hitellevelek elkészül­ik 1964 nyarán, amelynek lapján az OTP a hitelt legnyitja és az építkezés legkezdődhet. Ha a hitel- yitás — éppen az ügyvitel ^bonyolítása miatt — nem ; megy egyik napról a má­kra, mégis, az öt teljes hó após elcsúszásra aligha lé­ét mentséget találni. Igaz, lindez 1964-ben történt, zóta bizonyára rugalmasáb­an old meg hasonló prob- snákat az OTP, valószínű, ogy egyszerűsödött az ügy­itel is, de hát a tények, légis csak tények. 2. A ktsz Eötvös Gusztáv srvezőmémököt kérte fel az nlített társasház tervezésé- i. A terv elkészült, a ktsz vette és ennek alapján kö- itték meg a szerződéseket »64 áprilisában. Csak ké- ►bb — a következő év ja­járjában! — emelt kifogást tervek ellen a ktsz, azért, ért a terv szerint monolit- isbeton födémszerkezetet ill beépíteni, ám a ktsz 'ész évi monolit-vasbeton utalása sem fedezné eme egyetlen épülethez szükséges mennyiséget. Ez elfogadható érv, de nem hosszú hónapok elmúltával! Még szerencse, hogy a tervmódosítást díjta­lanul elvégezte a tervező, bár az időkiesésen ez mit sem változtatott. így jelentkezett tehát 9— 10 hónapos átadási határidő eltolódás az OTP és a ktsz hibájából. A késedelmeknek persze voltak más egyéb okai is. Egyik: a múlt évi árvíz. Az említett társasház építéséről is több szakembert kellett átiránvítani Mohácsra. az árvízkárok helyreállítási munkálataihoz. Ez érthető intézkedés, s ezt egyetlen lakó sem veszi zokon a szö­vetkezettől. A másik ok: az örökös anvaghiány, amely­ben a szövetkezeti ipar — ez esetben az éoítőipar is — szenved. A szövetkezet éoí- tőkollektfvájának egyáltalán nem érdeke, hogy évekig építsen egy lakóházat, hi­szen a bérezés különleges jellege miatt — keresetük, jövedelmük sínylené meg. Az anvaahiány viszont olyan állandó bizonvtalansáoot te­remt, amelytől egyelőre nem tudnak megszabadulni. Az ankéton elismerték azt, amiben hibáztak, de bizo­nyítható tények sokaságával tanúsítják azt is — és ezt el kell fogadni — hogy a kése­delmet a nagvon rossz anyagellátás is előidézte. Ehhez érdemes megemlíte­ni valamit. Az említett nehézségek okozta gondokon azért lehet­ne enyhíteni jól kidolgozott munkaszervezéssel, a mun­kafegyelem fokozottabb el­lenőrzésével, a munkatempó meggyorsításával. Sértés ne essék, de azért gyakori ta­pasztalat bizonyítja: az em­lített épületen nem minden­ki végezte munkáját olyan szorgalommal, mint amilyen elvárható egy szövetkezeti dolgozótól. Két hőnap múlva — a ktsz képviselői szerint ez az utolsó határidő! — a lakók beköltözhetnek. Remélhetően ez a határidő valóban vég­leges lesz. Rab Ferenc A leghitelesebb „jegyzőkönyv“ Néhány évvel ezelőtt még a környékbeli falvak is ép­pen csak tudomásul vették, a szomszédságukban szerényke­dő aprócska, alig két tucat házat számláló községet, Ten­gerit. Annyit tudtak róla, hogy lakóinak többsége 15— 20 holdon gazdálkodott és annyit még, hogy déli lejté­sű, napfelé tárulkozó földjein minden feltétel adva volt az évről évre ismétlődő jó ter­mésekhez. És a nagy lépés után? A számukra is gyökeres válto­zást hozó ötvenes években növénytermesztési szakcso­portjuk, állattartásuk révén ha jobbak nem, de rosszab­bak sem voltak, a járás más csoportjainál. Különben Tóth Lajos tanácselnök mondta ezt, aki annakidején is elnö­ke, párttitkára volt a kis községnek. De mást is mon­dott. A „CSODA” 1962-ben kezdődött, amikor egyesültünk a baksaiakkal. Utolsó munkaegységünket 20 forinton alul számoltuk, az átlépés előtt. Egy évvel az összevonás után 26, a máso­dikban 42, a harmadikban 50 és tavaly a negyedik évben 67 forintra emelkedett a kvó­ta. Amikor Baksal Antaltól az egyesült tsz elnökétől is szá- monkértem a fejlődés ho­gyanját, mikéntjét, ő már csak annyit mondott: — Miért magyarázkodjak, nézzük meg inkább helyszí­nen a „jegyzőkönyvet”. Majd meglátja mennyivel hitele­sebb úgy... És fél órával később már a tengeriek háztáji földjeit játruk. Nem a portákon át, hanem a kertek végéből kezdtük a szemlét, amihez hasonló élményt eddig csak a mintakertészetekben pro­dukáltak. A geometriai rend­ben parcellázott ágyasokban ujjnyira növekedett már a korai paprika a pozsgásodó paradicsom és gyermekfej nagyságúra a karfiol. És mintha egyetlen kertésze len­ne valamennyi háztájinak, mindenütt ugyanaz a rend, ugyanaz a bőség. Még a ker­tek teljes hosszán át kígyózó műanyag öntözői sövek Is egv formár fehérek, talán ugyan­abból a boltból vásárolták valamennyien, és lehetséges, hogy az üresen ásítozó me­legágyak vázairól 1« egyazon napon szerelték te a mű­anyag-fóliákat. A kert és kert közötti különbözőség csak annyi volt, hogy egyik­hez a portán át hydroforral. a másikhoz, helyszínen ásott kútból szórták az „esőt” a szivattyúmotorok. — Na, akkor nézze meg a portákat is, mert a java ott van — mondta titokzatosan Baksai Antal. — Ne jegyezze kinél mit látunk, mert akkor jobb ha előre felírja az egész község névsorát. Valóban felesleges munka lett volna a jegyzetelés. Fej- bentartottam, hogy minden negyedik családnak autója van, s majd mindegyiknek Pannónia vagy más típusú motorkerékpárja. Az már egészen közhelyes lett volna, ha megjegyzem, kinek van új, vagy legalább is felújí­tott háza, televíziója, zenegé­pe, 15—20 ezer forintos új bútora, egyebe. Nem is ezért látogattuk sorra a portákat. A „csoda" kézzelfogható bi­zonyítékot az istállókban, fé­szerekben mutatta be a tsz- elnök. A házanként százöt­ven-kétszázával kihelyezett tojóhibrid és ugyanannyi hús­baromfi önként vállalt szak­szerű gondozását, kezelését, amihez a megfelelő etető-ita- tó tér, tojófészek, trágyaakna biztosítását, az „üzletfélnek” kellett vállalnia. Mert AZ EGÉSZ KÖZSÉGGEL ÜZLETI KAPCSOLATBAN áll a tsz-vezetőség. A tápot cseretakarmány ellenében a tsz adja, s a vállalkozók jö­vedelme tojásonként 40 fillér, amihez nem kell különösebb szorzási tudomány, ha tekin­tetbe vesszük a portánkénti napi 150—200 darabos tojás­hozamot. És ami szintén a tengeriek havi jövedelméhez tartozik, az évenkénti rend­szeres tojóhibrid selejtezéskor kedvezményes áron megvásá­rolhatják a jércéket is. A feltételekből mégis kihagytam volna a legfontosabbat, ha Udvar, hazánk új kapuja áron 'ia»a! nőve! fékez «»27 P°rt----------------------------kavarva egy szé­i , határra emlékeztető gépkocsi. Az at sorompó zárja le — ez a határ agyarország és Jugoszlávia között. : átkelőhely faházaiból határőrtisz- { sietnek elő, velük egyidőben meg- enik a vámőrség képviselője is. A ágjáró leányok ausztráliaiak. Úti mányaik rendben, a vámvizsgálat m fed fel szabálytalanságot. Kölcsö- s és udvarias köszönések után meg- ílik a sorompó, szabad az út Jugo- lávia felé. álig egy hónapja, a jószomszédi vi- >ny és kölcsönös barátság megerő- éseképpen nyitottak kaput Udvar- 1 Magyarország és Jugoszlávia kö- fct. Azóta napjában tizenötször-húsz- >r, de ünnep előtti és ünnepnapokon nél sokkal többször engednek át pkocsis utasokat az új határátkelő- lyen, akik Dályok felé menet vagy :sza 200—250 kilométernyi utat ta- rítanak meg azzal, hogy nem kell iszke felé kerülniük. Udvar, ez a •vasztásra ítélt, 240 lelket számláló s község most, hogy határátkelőhely t, a nemzetközi túrára induló autó- c érdeklődésének központjába került, m, tudtak már létezéséről az auszt- 1 lányok is, pedig amikor Melbour- -ban behajóztak, Udvar nem szere­lt számításaikban. A község új jelentőségével jól szá­rinak a helybeliek. Annak, hogy a u sorvadna, nyomát se látni. Amint térünk a határkövekkel szegélyezett ról a házak közé, az tűnik fel in- bb, hogy minden ház tiszta, az ud- rok rendesek, a virágoskertek ápol- c, s rosszakarattal se lehetne azt mdani, hogy a kövesút és a gyalog- •ó szemetes. Kosik Józsefék háza — mrég vették, romosán —, mégis ar- emlékeztet, hogy a tanácsi szervek srényebb jövőt szánnak Udvarnak, nt amilyet a helybeliek szeretnének. irt Kosikék hiába kértek eddig ház­építési engedélyt, amiatt a bizonyos sorvasztás miatt elutasították őket. Pe­dig mások is szeretnének Udvaron építkezni. Geiger Mihályék azért ad­ják el félig kész házukat Mohácson, hogy visszatérhessen szülőfalujába a család. Az 1960-as népszámlálás óta minden nyolcadik ember elköltözött Udvarról. Most, hogy megszűnt a köz­ség elzártsága, kezdenek visszaszállin­gózni. Ehhez kellene építési engedélyek kiadásával hozzásegítenie a járási ta­nácsnak. A tonócshóza méltó már ahhoz a 1 ranghoz, amit határát­kelőhellyé való előléptetésével Udvar kapott. A frissen tatarozott épületben barátságosan berendezett irodákban intézik a község ügyeit. Most itt is nagyobb a felelősség, hiszen a belépő idegenek Udvarban egész Magyarorszá­got látják. De a tennivalók megoszla­nak, Csapó István vb-titkár szerint mindenki, beleértve a gyerekeket is, részt kér belőlük. Amikor az utat por- talanították, minden ház adott egy embert a munkához. Magától értető­dött az is, hogy ki-ki lefesse a házát, pingálja a tornácát, rendbe tegye a kerítést. A falu apraja-nagyja segített a közvilágítás korszerűsítésénél és most várja, hogy megkapják a tanácstól a parkosításra kért 50 ezer forintot. Ad­dig befejeződik az ároktisztítás és el­kezdődhet az útszegélyek virágosítása. Ezek után nyilván természetesnek tart­ják a községbeliek annak a tanács- rendeletnek a megszavazását is, mely a közterületek tisztántartására, illető­leg a most még szabadon legelésző állatok zárt helyen való nevelésére vonatkozik. A hét vége máris elképzelhetetlen Udvaron anélkül, hogy ne látnának vendégül néhány jugoszláviai családot, s hogy ne rándulnának át innen is a határon túlra. Az udvari és dályoki földek most is összeérnek, valamikor pedig valósággal egymásba nyúltak. A gazdák jószomszédokként tisztelték egymást, s most hogy módjuk van rá, felújítják a régi barátságokat. A ven­déglátáshoz azonban több árura lenne szükség udvaron. A földművesszövet­kezeti vegyes- és italbolt jelenlegi készlete enyhén szólva szegényes. Igaz, ácsolnak már a határátkelőhely szom­szédságában egy pavilont, melyben ajándéktárgyakat, némi élelmet és italt kaphat majd a külföldi vendég. De miért nincs például máris képes­lap, bélyeg és valamivel bővebb vá­laszték autósoknak kínálható konzerv­félékből az egyébként 10 és 17 óra között zárva tartó boltban? Ahogy a Balaton-vidéket ellátják sörrel, borral, üdítőitalokkal, Udvart is kiemelt áru­ellátásban kellene részesíteni. Aki Ju­goszláviából itt lépi át a határt, Ud­varon akar vásárolni először és aki itt búcsúzik el hazánktól, itt akarja el­költeni maradék forintjait. S ha már a forintról van szó, az IBUSZ-nak is lenne tennivalója Udvaron. Foglalják el a kirendeltség számára felállított határszéli kis faházat és biztosítsák a ki- és beutazók számára a pénzátvál­tási lehetőséget. A pécsi és a megyei idegenforgalmi hivatalok is többet gon­dolhatnának Udvarra. Az átkelőhelyen szolgálatot teljesítő határőrtisztek készséggel vállalkoznak az idegenfor­galmi propagandista szerepére. A kí­nálkozó segítséget felhasználva el kel­lene látni őket idegennyelvű kiad­vánnyal, amely nemcsak látnivalót ígér, hanem tájékoztatást és programot is ad a hazánkba érkező turistáknak. Az udvariak — csak végig kell néz- --------------------ni az újjávarázsolt há­zakon —, érzik már az új rang jelen­tőségét. A további tennivalók a taná­csi, idegenforgalmi és kereskedelmi szerveket illetik. A jövőben komolyab­ban kell számolniuk Udvarral, mint hazánk szélesre tárt kapujával. H . M. Baksai Antal nem figyelmez­tet rá — Táp- és baromfitartó' természetesen annak jár aki a tsz-ben is zlvégzi a maga porcióját. De miután mór elő-mle0 mepevőződtem arról. hog" minden nortán érintetlen a szárnvaslétszám. naiv kérdő' lett volna az. hogy ki teljesí­tette. ki nem. a feltételek e legnagyobbikát. — Tudja mit keresnek ná­lunk az erősebb családok’’ Harminc-neewenezret a tsz- ben. s majd ugyanannvit a háztájiban, ha egybeszámol- iák a kertészet, a szarvas­marha és a baromfi tartás jö­vedelmét. Már csuknám is össze a iegvzettömhöt, amikor tilta­kozó mozdulattal visszatart még néhány szóra. — El ne menjen, hiszen a felét sem mondtam el a leg­fontosabbnak. — És újra a háztáji kertészetekre tereli a szót. — Eddig mindenki ma­ya értékesítette a háztáji ter- melvénvét. különösen a pri­mőrt. És a közel iövőhen? — Egyszerű házi számolás dol­ga lesz, hogy ki-ki eldöntse érdemes-e napokat veszteget­ni a oiacozással. A magunk résziéről már helesegítettünk ebbe a számolásba. Hogyan? Elsőnek is két SAJÄT boltot nyitott A TSZ Pécsett. Egyiket a Felsőma­lom utcai piacon, a másikat Ujmecsekalján. A bolt pedig akkor bolt igazában, ha biz­tosítani tudja a friss áruellá­tás folytonosságát. Ez pedig csak úgy mehet, ha bevonják a háztájiak termelvényeit. köztük a primőrt is. Persze ez utóbbit csak módjával, mert először bizonyítani kell. És ők már bizonyítottak. A „hagyományos” háztáji ter- melvénveket a mindenkori fogyasztási ár mínusz 15 szá­zalékán veszik, illetve vásá­rolják fel, amejy az értéke­sítés során már a közös kasz- szában kerekedik újra egész- szé. Megéri? Egyenkénti példák helyett talán elég az is, ha sommázva írom le, hogy az eddigi felvásárlások listáján százmázsaszám szerepel a burgonya, a kukorica, három öt-tíz mázsában a bab, a fok­hagyma és sor került olyan termelvények felvásárlására is, mint a dióbél, a mák, a torma, a házi füstölt, a töl­telékáru, amelyeket a kis té­telek miatt korábban nem tartottak érdemesnek arra, hogy piacozzanak velük. — Ezeket most mind felemészti a két boltjuk és egvre sürge­tőbben, mohóbban követeli a háztáji primőröket is. — Már beadtuk az igénvt a harmadik, sőt a negyedik boltra is, azonban sajnos ké­sik a kiutalásuk — aggodal­maskodott Baksai Antal. — Pedig a háztájisok jócskán utánunk ellenőrizték már a számolásunkat, s eddig min­denben megegyezett az övé­kével ... Pálinkás György Korszerű verseny­szellemet « gazdasági mechanizmus reformja mely új ala­pokra helyezi a vállala­tok és üzemek tevékeny­ednek értékelését, aktuális­sá teszi a munkaversenvek alapjainak felülviz'gá'ását is. A vállalatok között fo'vó versenyek — köztük az él­üzem címért va'armnf ” Mi­nisztertanács á- s vö­rös vándorrá szí a iáért fo'vó vetélkedők — alapját ma a központilag megadott f»rv- számok, illetve azok ''éle­sítése adja. E „fent” mag­adott számok azonba- — at­tól eltekintve, hogy tág le­hetőséget adnak a 'mbiekti vitásnak — nem tükrözik reálisan az illető yáUoiat tényleges fejlődését A Me­cseki Szénbányásza«' ’’ "~zt példája csak egy a sok kö­zül. A tröszt 1965. évi tervét nem tudta maradéktalanul teljesíteni. így a trösztök versenyében kiváló eredmé­nyei ellenére sem lehetett első. Pedig a tényleges fej­lődés számai jelentős előre­lépésről tanúskodnak. íme néhány mutató alakulása négyéves időtartamra ve­títve. A szén tonnánkénti önkölt­sége 1960—64 között a me­cseki trösztnél 27 százalék­kal lett alacsonyabb. Ugyan­akkor Tatabányán 4. Orosz­lányban pedig csak egy szá­zalékos a csökkenés. sőt Közép-Dunántúlon még C százalékkal romlott is ez a mutató Hasonló a változás az összüzemi teljesítmények terén is. A mecseki terö'e- ten 48 Oroszlányban 13, Ta­tabányán 10, Közéo-Dunán- túlon pedig csak 4 százalék volt az egy főre számított teljesítménynövekedés. A széntermelés mennyiségér ok változása négy év alatri Me­csek 145, Oroszlány 122 Ta­tabánya 114. Közép-Dunán- túl 113 százalék .. i Mindezekből kétségtelen megállapítható, hogy a Me­cseki Szénbányászati Tröszt évről évre előbbre lépett a legfontosabb mutatók tény­leges javításának terén. A munkaverseny jelenlegi ér­telmezése szerint azonban mindezt háttérbe szorítja az a tény. hogy a központi terv­számok teljesítésében elma­radt ... Az 1968-ban hatályba lépő új gazdasági mechanizmus a központi tervezés megválto­zott rendszerével ezt az el­lentmondást minden bizony- nva' feloldja. Az egymáshoz és önmagunkhoz való őszin­teség igénye azonban már most azt követelné. hogy íaddig is mig ez a reform következtében általános je­lenség lesz) egy-egy üzem, vállalat vagy tröszt eredmé­nyességét a versenvmozeal- mak terén — tervszámok he­lvett az előző években elért tényleges eredményekhez való viszonyítás alapján mér­jük . *. Békés Sándor Felemelték a sii'dők álvételi árát A háztájiban is érdemes anyakocát tartant Az Állatforgalmi Vállalat megkapta az 1967. évre érvé­nyes szerződéses süldőárakat. E szerint a süldők átvételi árát felemelték. Az új árakra jellemző, hogy az év folya­mán időszakosan változni fognak, úgy, hogy a szerződé­ses süldőért a vállalat az év első felében fizeti a legtöb­bet. A február 1-től május 31-ig átadott süldők átvételi ára kilogrammonként 21 forint. Ez az ár még két forinttal magasabb az esetben, ha a neveléshez biztosított dara­bonkénti 80 kilogramm ta­karmányt a szerződő nem ve­szi igénybe. Mivel az állami hizlaldák és a termelőszövetkezetek süldő igénye az év első felé­ben jelentkezik, az év többi hónapjában lényegesen ala­csonyabb az átvételi ár az említettnél. Januárban pél­dául kilónként 19 forintért, június 1-től július 31-ig 18 forintért, augusztus 1-tőí de­cember 31-ig pedig 17 forin­tért veszi át a süldőt a vál­lalat. Ezért helyes, ha a tenyész­tők a kocák elletését úgv ál­lítják be, hogy a malacok október, november és decem­ber hónapban szülessenek, mert ezekből a malacokból lesz a következő tavaszra süldő, melyet jó áron tudnak értékesíteni. Az új árhoz még annyit hozzá keil tenni, hogy a vállalat a süldőket 30—60 kilós súlyban veszi át és ezen a súlyon belül adja meg ér­tük a magas szerződéses árat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom