Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
1966. JÜMUS 5. napló. 5 A szakfelügyelő y annak foglalkozások. T amelyekben a nagy tömeg nem látja a romantikát. Talán nincs is bennük. Ha azt mondom: orvos, tanító, hajóépítő vagy régész, akkor mindenki el tud képzelni valamilyen képet, az élet teljes pillanatai közül egyet: a nagybeteg fölé hajló orvos arcát, a tanító kezét, amikor a kisdiák az első betűket tanulja írni De a szakfelügyelő? Tanítási órákra ül be a szakfelügyelő, jegyezget és kifogásol tanácsot ad és ízekre szedi a látottakat, rettentő izgalomba hozza, puszta jelenlétével a tanárt is meg a gyerekeket is. Hallottam tanároktól, hogy azok az órák, amelyeket szakfelügyelő látogat, kivétel nélkül rosszabbak a többinél. Afféle papírmunka, eléggé megfoghatatlan, láthatatlan, híjával van a nagy pillanatoknak. Jakab László szakfelügyelő, aki a város iskoláiban a kémiatanítást tartja kézben, mégis másmilyennek bizonyult. Komoly, megállapodott férfi, három nagy gyerek apja, az iskolareform keretében a hetedikes és nyolcadikos kémia tankönyv szerzője, továbbá szerzője számos tanári kézikönyvnek. tanulmányoknak, cikkeknek, oktatófilm forgatókönyvének, sőt, a minisztériumi tantervi utasításnak. Matematika—kémia szakos tanár, de közben furcsa módon énekszakos is: Enyhe meglepetéssel látom, hogy vidáman hunyorít, miközben meséli: — Hatvanegyben, csak úgy sportból, szereztem meg az énektanári képesítést. Valaha sók zenét, még zeneszerzést is tanultam, de az akadémiára nem jutottam el, anyagiak miatt. Az összhangzattan, miegyéb nem is okozott semmi problémát. Csak a szak- módszertan .:! kaptam egy jókora elégségest. Hasaltam a vizsgán, megpróbáltam a kémia módszertanát átültetni az énekre. Hát, nem nagyon sikerült .: . Akkoriban pedig Somogybán megyei szakfelügyelő volt. Hogyan lesz valaki szakfelügyelő? ügy, hogy nagyon jó tanár? — No, ez nem ilyen egyszerű — tűnődik a szakfelügyelő — ugyanis jó dolgozó tanárnak kell lenni, de olyannak, aki elméletileg jobban felkészült úgy, hogy másokat vezethessen és taníthasson. Segítő-tanácsadó munka ez, nemcsak egyszerűen ellenőrzés. A módszertan feltétlen fontosabb, mint a szaktárgy. Szakmai vonatkozásban anynyira kell képzettnek lenni, de ez nagyjából a gyakorló tanárokra is vonatkozik, hogy a tanításra kerülő anyagot felülről lássa, sose tévedjen. De az például, hogy a kémiatanár vegyész is egyben — az nem igaz. Akkorhát a szakfelügyelők nem a legjobb tanárok? — A szakfelügyelők nem mindig jó tanárok. Sajnos. Úgy értendő ez, hogy már- csak azért is, mert kevesebb órát adnak, nincs meg az a kontaktusuk a gyerekekkel, mint a beosztott tanároknak. Ebből következik, hogy a munkájuk nem olyan hatékony, legalábbis általánosságban. Én nagyon szeretem a gyerekeket, de pár évig csak dolgozókat tanítottam, még ezért is volt nehezebb ez az esztendő. A gyerekek között bizony sokszor nem vagyok megelégedve magammal. Amikor látok egy-egy kitűnő órát másoknál, sokszor elfog a sárga irigység. Éshát engem minden óién ellenőriz a szakfel ügyelő. £ s mit jelent az, hogy c valaki tankönyvíró? — Jaj, rengeteg munkát! 61 óta nem volt nyári szabadságom. De érzem is már: valamikor képes voltam arra, hogy napi munka után nekifogjak és éjfélig—egyig dolgozzam a könyveken. Most már képtelen vagyak este dolgozni. Ezen a nyáron a nyolcadikos tanári kézikönyvet kell még megírnom, aztán ezen a területen az oktatási reform munkái be is fejeződtek. Akkor már kevesebb lesz a munka. Visszatérhetek kedvenc szórakozásaimhoz. A kedvenc szórakozási* között a zene az első. — Olyan íróasztal-komponista vagyok — mosolyog a szákfelügyelő és amatőr zeneszerző, de azért mintha kicsit büszke lenne —• Van egy indulóm fúvószenekarra, az ércbányász zenekar kiásta valahonnan a kottát, és a siklósi fesztiválon ez lesz az egyik versenyszámuk. Aztán volt egy hangverseny-tangóm, a rádió évekig sokat játszotta. No és az olvasás. — Hihetetlenül műveletlen vagyok, évek óta — mondja elkeseredetten Jakab László. Szeme a szekrényre téved, ahol a tömérdek szakiroda- lom, kézirat, levonat, folyóirat és minden egyéb van fölhalmozva. Mikor is tudja pótolni azt a pár évet, amit az olvasásban kihagyott? Beszél még arról, hogy milyen nehéz tömören, világosan, lényegre tőrön megírni egy-ogy módszertani tanulmányt. Aztán arról, hogy a nyolcadikos könyvnél az okozta a nehézséget, hogy a gimnáziumi anyag alá kellett dolgozni. Mindent pontosan egyeztetni kellett. Egy-egy kémiai fogalmat úgy kell az általános iskolában megtanítani, hogy tudományos és helytálló legyen, ha nem is teljes tudományos mélységében és teljes tartalmi jegyeivel — például a vegyérték fogalmát megismerik, mint az elemek jellemző tulajdonságát, de semmi olyat nem hallhatnak, ami zavarná a gimnáziumban következő, bővebb ismereteket, ahol már szóbakerülnek az elemek elektron viszonyai..; Meg is mutatja a színes ábrákkal, magyarázó képekkel teli tankönyveket, a féligkész nyolcadikos könyv darabjait is, amelyeket a nyomda küldött, éppen ezekben a napokban. Kedvtelve nézegeti maga is, vajon a nyolcadikosok fogják-e szeretni? — Két évre széjjeThúztuk az anyagot, azelőtt zsúfolt volt, a diákok nem szerették a kémiát. Most a hetedikesek rajonganak érte..? A zt hiszem, itt van az a bizonyos „romantika”.:. Majd végül a tankönyvírószakfelügyelő, miután örömmel kijelentette, hogy vége a nagy munkáknak, még hozzáteszi: — Viszont nemsokára a felnőttek tankönyveire kerül sor. A dolgozók esetében a tankönyveknek közelebb kell államuk a programozott oktatáshoz. Izgalmas feladat lesz... Hallatna Erzsébet Ami a teljesítmények mögött vem Bartha László festőművészről Riportsorozatunkban néhány eredményes pályaképet szeretnénk körvonalazni, bemutatni a munkát, az erőfeszítéseket, melyek a kiemelkedő emberi teljesítményeket lehetővé teszik. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy a kimagasló emberi teljesítmények nem véletlenül születnek, a siker és az elismerés nem szerencse kérdése. A teljesítmények mögött mindig tehetség és nagyon komoly, fegyelmezett munka van. A sikeres emberek általában az összes tudatos képességüket az elérendő célra összpontosítják. Ez a fegyelmezett életút mindenki előtt nyitva áll „A MAGVAR FESTÉSZET történetének utolsó tíz esztendejében Bartha László a legrangosabb helyek egyikére került. Nem mintha korábban hiányzott volna a legtehetségesebbek társaságából, hiszen kora fiatalságától számon tartotta őt a szakma, de a műbarátok szélesebb tábora is. 1955 óta mintha hirtelen magára talált volna, imponáló termékenységgel dolgozik, s művészete egyre félreérthetetlenebb egyéni karaktert vesz fel” — írta Pogány ö. Gábor az 1965-ös Csók István Galériában megtartott Bartha-kiáUitás elé. Bartha László neve ma nemcsak Budapesten, de Párizsban is jól cseng, s a gyűjtők, műbarátok itt is, ott is nagyon elégedettek, ha magukénak mondhatnak egy-egy Bartha-művet. Bartha László az utolsó tíz évben egyedülállóan szép alkotásokkal örvendeztette meg a közönséget, de arról, hogy 1955-ben került volna az érdeklődés előterébe, valóban nem lehet beszélni. 1936-tól rendszeresen kiállít Emlékezetes egyéni bemutatkozásnak számít az 1942-ben az Ernst Múzeumban megtartott kiálGazdag program vár a gyárvárosi úttörőzenekarra Ismét Budapestre utaznak a gyárvárosi úttörőzenészek. — Harmadszor kaptunk meghívást — mondotta Rajnai Henrik, a gyárvárosi úttörőzenekar vezető tanára —, ami elismerést és egyben nagy örömet jelent Negyven taggal és új hangszerekkel utazunk. Résztveszünk az országos úttörőnapokon Csillebércen, a gellérthegyi lampionos felvonuláson; fellépünk a margitszigeti szabadtéri színpadon és játszunk a Dózsa György úti díszszemlén is. A rendezvények után előreláthatólag június 20-ig a jubileumi táborban maradunk Csillebércen. A program nagyon gazdag, hiszen táborozásunkat két napra megszakítva a Baranya megyei Tanács meghívására műsort adunk a siklósi várfesztiválon. Táborozásunk — mint minden évben — valószínűleg az idén is meghosz- szabbodik, majd augusztus 18-án tíznapos hangverseny- kőrútra utazunk az NDK-ba. Lipcsében, Drezdában. Wei- marban, Jénában és Erfurtban lépünk feL — Majd talán később, most úgyis ebédelnek az apróságok. Addig talán .: És a játszókért tarka nap- emyős asztala mellett alaposan megváltozott az eredeti szándék. A riportból vaskos panaszlajstrom kerekedett amihez már nemcsak a vezető nővér, hanem az igazgató főorvos is hozzájárult a maga passzusával. Nehéz lenne sorrendbe rakni, melyik volt jelentőse. vagy jelentéktelenebb je a panaszoknak, de talán nincs is rá szükség, hiszen úgy összefonódnak, összekapcsolódnak, mint az egymásra utalt, egymást nem nélkülözhető beosztások. Mert mit is mondott Kiesel Ferencné? — Két éve kérvényezzük az AKÖV-től, állítson be már egy autóbuszt a számunkra ... Hosszú indokolásba kezd, szavakkal, érvekkel bizonyítja kérésük jogosultságát. Három műszakban dolgoznak a nővérek, s legtöbbjük Komlóról jár be a munkahelyre. A „reggeles” beosztás okozza a legtöbb bosszúságot. Fél hétkor kezdenék a munkát, de az autóbusz hajnali fél ötkor indul, s ezért másfél, két órát veszítenek el a pihenő időből s majd ugyanannyit hazatérés előtt. — Mindig talált valami kibúvót az AKÖV — mondta . Egyszer azb boev c«—k ftúsz utas ír*''--’oá a járatot és amikor biztosítottuk erről, akkor előálltak azzal, hogy igy sem éri meg nekik. — Ehhez kapcsolódott Horváth Marcell igazgató főorvos is, a „maga” problémáival. — Ezért tavaly kishíján csődbe jutottunk a gondozónői ellátással. Volt aki néhány hétig, és nagyon sokan addig sem tartottak ki emiatt, de másmiatt is. A „másmiatt”-ba enyhítően beleszólt ugyan az idei munkabérrendezés, de a probléma továbbra is probléma maradt. — Kevés a gondozó — mondta —. Egy nővérre egyetlen műszak alatt 11 gyermek ellátása hárul. Különösen nehéz ez a csecsemőgondozóknál. Mi minden fér bele egy nővér egyetlen műszakjába? A reggelenkénti fürösztés, etetés, amellyel éppen csak eljut a tízórai kiosztásáig, amely belenyúlik az ebédeltetésbe, aztán újra kezdődik a fürösztés, pelenkázás, a déli alvás elrendezése, majd az uzsonnaidő, vacsoraidő, s az időközbeni „mellékes” munkák. A levegőztetés, a beteg csecsemők ápolása, és így tovább ... Közben majd kihagytam, a „levegőztetés” azzal jár, hogy a tizenegy apróságot két emeletről kell le és felcipelni o’van beosztással, hegy a rö vid „pihenőkben” idő maradjon a reggeli, a tízórai, a déli étkezőedények elmosogatására, ágybontásra, egyebekre. Aztán ugyanez a sorrend a „nagyok”, a két-három évesek gondozásában, ellátásában is. — Állandó fáradtságban, idegfeszültségben látom a nővéreket, és nem tudok segíteni rajtuk... Mégis, amikor elmondja, hogy negyvenhét gondozónőjük, egy óvónőjük, gondnokuk, főkönyvelőjük, de még élelmezésvezetőjük is van, már- már arra gondolok, hogy ilyen körülmények között nem lehet nehéz az orvos dolga. Hallgassuk csak? — Ami a felszerelést illeti, nem panaszkodhatok. Korszerű kezelőszobánk, bútoraink, gyarapodó laboratóriumunk van, hamarosan felszerelik a röntgent és készen áll az al- orvosi szolgálati lakás is ..; — Készen, csak éppen lakatlanul, pedig volna státusza is, amit kérvényezett, de eddig választ sem kapott rá az illetékes minisztériumtól. És a laboratórium? — őszintén megmondom, alig-alig jutok hozzá más fontos munkák miatt... Elmondja, hogy 140 gyermek reggelenkénti végigvizite- lése, kezelése délig is eltart. Ezután jön az „ebédidő”, prnp’v»* - továbbkír-r.: ", ’í"v a márkájukkal kaocsolr'"'« -^'‘"b—swlósek, intézkedések .öltenek ki, majd délután a „kezdő” nővérek oktatása, ellenőrzése a program. Este 6-tól fél 8-ig újra a vizitidő és csak ezután a „fei- rant”. Már elköszöntem, amikor utánamszólt. — Ha mindezeket el is hagyná, mindenképpen írjon a fűtésproblémánkról, noha nem aktuális, hiszen június van. .j Leírom hát ezt Is. Feljegyeztem, hogy minden évben új fűtőt kell felvenniük a szinte embertelen körülmények miatt. Téli hónapokban 60 kályhához 120 vödör szenet kell felhordani a fűtőnek, s ha ezt kettővel megszorozzuk, — mert az esti, éjszakai ügyelet miatt kétszer kell befűteni, — akkor nem vehetjük rossz néven a fűtők évenkénti váltását. Valamit nem értek. Legjobb tudomásom szerint az Egészségügyi Minisztérium egyik rendelete már a 40 férőhelyes bölcsődékben is kötelezővé teszi a központi fűtést, hogyan kerülhette el hát a figyelmét egy 140 férőhelyes gyermek- otthon hasonló ellátása. Még valami aggaszt. Nem kár, hogy éppen a riport végére jutott egy januári gond, júniusi felhánytorgatása? Nehogy a végén megcsorbítsam ezzel a többi probléma „aktualitását” is... Pálinkás Gyöi0j lítás, melyet Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója rendezett. 1942-ben kapta meg a Szinyei Társaság nagydíját, amivel együtt járt az évről évre történő kiállítás kötelezettsége. 1947 végén kiállít Párizsban, és párhuzamosan francia ösztöndíjat kap. 1948-ban itthon a Fényes Adolf-teremben mutatja be új alkotásait. 1948 és —58 között egyetlen kiállítása sincs Bartha Lászlónak. 1958-ban a Csók Galéria nagy Bartha-kiállítást mutat be, s ettől kezdve újra egymást követik a hazai és külföldi kiállítások. 1960-ban Párizsban és Toulounban állít ki, 1962-ben az előkelő párizsi Galerie du Passeur-ben, ugyancsak 1962-ben Marsedlle- ben, majd 1965-ben újra a Csók Galériában. BARTHA LÁSZLÓ ma a legkorszerűbb magyar festőművészek egyike. Képi logikája sokszor meghökkentő, színei varázslatnak hatnak, s úgy tűnik, hogy valahol a mesterség tökéletes ismerete, és a mágia határmezsgyéjén születnek. Mindezek alapján sokan bizonyára egy elvont világban élő, és egy nonfiguratív világot teremtő művészre gondolnak. Bartha, bár a tematika szűkítésére és mélyítésére törekszik, művei egyelőre végtelenül széles skálán mozognak, egy mindenre figyelő, az élet összes őrhelyén megforduló mély emberségű művészt reprezentálnak. Elég az 1965 évi kiállítás katalógusára egy pillantást vetnünk, s máris sokoldalú tematikai felsorolásra nyílik alkalmunk: Állomás, Jeges Balaton, Kohó, öreg Tihany, őszi vadászat, Moszkva felé, Kémia, A tél kezdete, Útjavítás, Karácsony stb. Bartha László persze nyugodtan festhet bármiről, bármikor, bármit. Ha út- javítókról fest, sem válik az alkotása leszűkítetten banálissá, a gép nem nyomja el az embert, a központi cselekvés nem takarja el szerkezetességével a tájat. A táj, az ember és gép együtt létezik, az egészben együtt van valami nehezen megfogalmazható, inkább csak érezhető egyetemesség. A tihanyi, balatoni képei különlegesen szépek, Egry József után vitathatatlanul Bartha Lászlóban köszönthetjük az újkori, modem Balaton-festőt. Milyen Bartha László világa? Sikerei alapján a legtöbb vidéki ember úgy képzeli, hogy Bartha László Budapesten él... Bartha László elég sokat élt Budapesten, élt Párizsban is, de az otthona Tihany. A tihanyi apátság épületében lakik, szobájának ablakai a Balatonra néznek. Kedvenc hintaszékében ülve végiglát a vizen, hajók, vitorlások, évszakok vonulnak el a szeme előtt, s nyomokat hagynak a képzeletében, figyelmeztetik, mozdítják. A tihanyi Bartha- lakást a legjobb indulattal sem lehet valamilyen nyugalmas végvárnak tekinteni. Még nem jártam Bartha Lászlónál úgy, hogy valakik ne lettek volna nála, vagy valakik ne érkeztek volna időközben. Nem is tudom, mikor dolgozik. hiszen közben maga is elég sokat utazgat, rendszeresen meglátogatja a veszprémi. ajkai üzemeket, a Bakony különlegesen szép erdeit a Balaton-felvidék kis falvait.. Bartha László kék üzemi munk-’k^bátban dolgozik és látogatóit. Csendes, befelé élő ember. Körülötte minden a legegyszerűbb, szerény és célszerű. Hanghordo- zása halk, megnyilvánulásaiban zavarbaejtően szerény és közvetlen. A sikerek, az egyéni hangú szép művek sorozatát látva az ember arra gondol, hogy Bartha Lászlónak bizonyára vannak műhelytitkai, különös alkotói módszerei? Amikor ezt a feltevést szóbahozom, alig érti: — Állandóan foglalkoztat a dolog. Beszédben és festészetben képtelen vagyok a rögtönzésre — mondja aztán, majd hozzáteszi még — azt hittem javul majd ez az állapot, de mindig rosszabb lesz. — Alkotói módszerről sem beszélhetek. Tizennyolc éves koromban nem találtam meg azt a kifejezési formát, amiben hetven éves koromban alkothatnék. Folytonos kísérletezés, keresés ... Éneikül nem lehet... Semmiféle biztonságérzésem nincs. Ha megállók a vászon előtt, úgy érzem, mintha életem első képét festeném. — Van valamilyen időbeosztása, valamilyen kialakult rendszer a munkájában? — Látszólag kötetlenül dolgozom. A művész mindig dolgozik. Van nálam egy kettősség. Ha könyvet illusztrálok, az másodperc pontosságot igényel a nyomda miatt. Ilyenkor nagy rendszer van a munkámban. Ez azért is izgalmas, mert soha nem megyek biztosra. Egy terminus áll előír tem és a fehér felületek. Az Illusztrációt és a festészetet persze nem tudom különválasztani, mindent képigény- nyel csinálok. Tulajdonképpen ugyanaz a hang, csak az egyik zongorán, a másik hegedűn szólal meg. — Ez úgy látom lényegében nem is műterem, hanem lakás .., — Igen ez lakás, meg minden ..; Takarítanak bent.., Amikor az embernek kedve lenne itt, nem mindig festhet. Arra várok, hogy legyen egy műtermem, s akkor kialakul valamilyen rendszer a munkámban is. Rossz novellatémák jutnak az eszembe: Egy festő egész életében arra vár, hogy műterme legyen. Mire megvan összeroppan, nem tud festeni. Az az igazság, hogy a világ egvetlen remekműve sem maradt el helyhiány miatt... És item hiszem, hogy előjogokat igényelhet a művész magának, vagy más elbírálás alá esik, mint általában az emberek... Bartha László festőállványán hosszú, lapos farostlemez áll, egyelőre csak színes foltokkal, elmosódó, bizonytalan tagoltsággal. — A debreceni Mezőgazdaságtudományi Főiskola pályázatára készítem. Nyolcvan négyzetméteres falfestményt kell készíteni. Azt kérték, hogy ne legyen mezőgazda- sági témájú, és túlzottan konkrét, inkább csak kellemesen ható, foltok, színek váltakozzanak rajt. Ilyen nagy felületen én még nem dolgoztam ... — mondja. A debreceni pályázattal párhuzamosan Bartha László most fákat, erdőket fest. „Elmélkedés az erdőről’’ címmel egy 28 képből álló sorozaton dolgozik, melyet 1967 februárjában Párizsban állít ki. Bartha László sikereit a festőállvány előtt eltöltött munkaórák alapján aligha lehet megközelíteni. Véleményem szerint a Bartha-kéoek egyedülállóan szugeesztív. varázslatos szépségének a titkát maga a művész fogalmazta meg: „HA MEGÁLLÓK A VÁSZON ELŐTT, úgy érzem, mintha életem első képét festeném ...” Bartha László végtelen alázattal áll az élet és a világ előtt, a teremtés felelősségét minden mozdulatában átérzi. nem hagyatkozik a rutinra, a kipróbált és bevált megoldásokra. Tudja, hogy a művésznek naponta újra kell kezdeni, ha Igaz, szép és jó műveket akar alkotni. Bertha Buies»
