Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-29 / 152. szám
198«, JÜNTUS 29. napló Holdfényes nyári estén A keringő királya a Szabadtéri Színpadon A nyári szabadtéri hangversenyek örök veszedelme, az időjárás, ezúttal kegyesnek bizonyult Johann Strauss- hoz, valmint a keringőkirály melódiáiért lelkesülő pécsi közönséghez. Két záporeső között engedélyezett néhány órányi kellemes, holdfényes nyári estét, mely elegendő volt ahhoz, hogy a Szabadtéri Színpad reflektorai fényében felcsendüljenek a kedves dallamok. sok népszerű és szerencsés kézzel kiválogatva néhány kevéssé ismert, ritkábban játszott Strauss-mű a Pécsi Filharmonikus Zenekar, Gencsy Sári és Szabó Miklós hangulatos, művészi tolmácsolásában. A dirigensi pálcát ezúttal a rendkívül rokonszenves bécsi karmester, Rudolf Hanzl tartotta kezében. Keresve sem találhattunk volna alkalmasabb inter- pretátort a Strauss-művek stílusos tolmácsolásához Hanzl professzornál* aki maga is bécsi és még személyes emlékeket őriz Johann Straussról. A hozzánk érkezett sajtókritikák szerint a Bécsi Kultúr- egyesületben általa vezényelt bérleti hangversenyeknek óriási a sikere. Repertoárja felöleli Bach Máté passióját éppúgy, mint Händel műveit, Haydn, Mendelssohn, Schumann. Beethoven szimfóniát, Mozart, Rossini, Verdi és Wagner operáit. De ennek a repertoárnak szerves részét alkotják Strauss immár klasz- szikus értékű műved is. Művészetében nem különül el a „könnyebb” műfaj, Hanzl professzor ezt sem műveli félkézzel. Ebben rejlik a titka annak, hogy művészileg alaposan kidolgozott zenekari produkciókat hallhattunk. Néhol kissé óvatos, tempóit is elfogadtuk, főleg azért, mert így a partitúra minden finomsága hiánytalanabbul érvényesült, vált hallhatóvá. A zenekar tagjai kipihenték az évad végének hatalmas hajráját: érezhető jókedvvel és odaadással muzsikáltak, a szabad téren mindig fenyegető elhangolódás! veszély ellenére is meglepő tisztasággal és lendülettel. A szabadtéri előadások ugyancsak gyakori problémája, a hangerősítés sem okozott ezúttal bosz- szúságot. A jólsdkerült, számos ismétlést kitapsoló közönségsikert aratott nyáresti hangverseny külön értékeként kell kiemelnünk Balassa Imre konferanszát. Mindig örülünk, ha örökifjú kedélyével, hallatlanul sokoldalú tudásával, felmérhetetlen ismeret- anyagával, közvetlen előadóstílusával őt köszönthetjük városunk koncertpódiumán. Sajnáljuk, hogy erre meglehetősen ritkád kerül sor. Fe- dig ezúttal is neki köszönhető, hogy a Strauss-meló- diák meghallgatásán túl számos érdekes, a nagyközönség előtt kevéssé ismert epizódot tudhattunk meg a Strauss-di- nasztiáról. Szinte minden felcsendülő művet ízes történettel fűszerezett, hozott közel a közönséghez. Sok ilyen tartalmas, élményt nyújtó ismertetőszöveggel ellátott, művészi színvonalú koncertre lenne szükség és érdemes volna elgondolkodni a lahti példán, ahol minden héten rendez a város zenekara koncertet a zenekedvelők számára — belépődíj nélkül... — nt — A DUNÁN Bemutatiuk az Élelmezésipari Tudományos Egyesületet Nő a baranyaiak étvágya Háromszázötven tag — Kevés a mérnök és technikus KEDD: Dr. Tóth Károly (Pécs, 39-es dandár u. 64.) személygépkocsijával Pécsett, a Doktor Sándor utcában a Szigeti vám felé haladt. A Doktor Sándor u. és a Megyeri út kereszteződésénél vele azonos irányban haladó motorkerékpárost előzött. Az előzés után a gépkocsi a nedves úton megcsúszott, felszaladt a járdára, ahol elütötte Leiszter Antal nyugdíjast, Pécs, Ungvár u. 16. szám alatti lakost. A gyalogos 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. CSÜTÖRTÖK; Hank Imre (Olasz, Rákóczi út 176.) Olasz belterületén közlekedett motorkerékpárjával. Amikor a Rákóczi út 180. sz. ház eléért, az ott várakozó társasgépkocsi mögül körültekintés nélkül kiszaladt Hegedűs Mária, 8 éves lakos. A kislány a motorkerékpárvezető Hank Imre bal karjának ütközött és az úttestre esett. A baleset következtében Hegedűs Mária súlyos sérülést szenvedett. PÉNTEK: Papp Emil. a DÉDASZ gépkocsivezetője a vállalat tehergépkocsijával Komló belterülete felől Zobák felé közlekedett a Kossuth L. utcában. Amikor a Kossuth L. u. 19. sz. ház elé ért. irányjelzés- ce- balra kanyarodott és összeütközött az ekkor már előzésben lévő 'FaUlháber Mihály (Komló, 'Zrínyi u. 17.) által vezetett motor- kerékpárral, ~'á' mötorón felésége ült. Az összeütközés következtéKi hiimé, hogy ilyen jó étvágyunk -van? — gondolja akaratlanul is az ember az élelmiszeripar termelését dokumentáló jelentéseket lapozgatva. A Pécsi Sütőipari Vállalat adatai szerint míg 1961- ben minden emberre 35,7 kiló fehér kenyér jutott, 1965-ben már 65-re nőtt ez a szám. Az összkenyérfogyasztás 12 kilóval — 100-ról 112-re nőtt öt év alatt. A Húsipari Vállalt 1953-ban 30 ezer sertést vágott, tavaly pár tucat híján 100 ezret.:. A pincegazdaság at 1950-es 93 ezer hektó borral szemben tavaly 198 ezret dolgozott fel és palackozott. A kisipar öröksége Ugyanilyen ugrást mutat a sörkereslet is: a pécsi sörgyár egyetlen év alatt 21 millió 560 ezer kis üveg sörnek megfelelő mennyiséget gyártott ..; Az évről évre növekvő termelési adatok mögött természetesen komoly beruházások, új gépeik, korszerű berendezések állnak — ezek ben a motoros és felesége 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A balesetért Papp Emil okolható. Ötvös! István (Gödreszentmárton, Árpád u. 4. sz.) motorkerékpárjával Baranyajenö felől Sásd felé közlekedett. Utasként szállította Cigány Imre, Gödrekenesztur, Árpád u. 23. alatti lakost. Haladás közben Sásd előtt leesett a motor- kerékpár meghajtó lánca és az útetesten felbuktak. A baleset következtében ötvöst István súlyos, de nem életveszélyes, pótutasa pedig könnyű sérülést szenvedett. VASÁRNAP: Ránczlnger Gyula (endrőczl lakos), motorkerékpárjával Ittasan közlekedett Szigetvár felől Sellye Irányában. A motor felett elvesztette uralmát és felbukott, az úttest bal oldali árkába borult. A baleset következtében a motoros 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Ránczlnger Gyulától a vezetői engedélyt elvették, ellene bűnvádi eljárás Indul. Lovász Teréz, általános Iskolai tanuló. Bóly, Vörösmarty u. 11. szám alatti lakos, Bőly község belterületén taposókerékpárral akart áthajtani a Rákóczi úton. Áthaladásakor azonban nem adta meg az elsőbbséget a Rákóczi úton a község belterülete felé motorkerékpáron közlekedő Kari Antal, Dunaszekeső, Móricz Zs. u. 26. sz. alatti lakosnak összeütköztek. A baleset következtében Lovász Teréz, valamint Kari Antal és a motorkerékpáron pótutasként helyet foglaló Hau György (Majs, Kossuth L. u. 193.) könnyű sérülést szenvedett. nélkül nem lett volna e fejlődés lehetséges —, nem hanyagolható el azonban az a változás sem, mely a szakmai felkészültség és műszaki vezetés terén állt be. Az élelmiszeripar a felszabadulást követően a legtovább viselte a kisipar át- kos jegyeit: szétszórtan, korszerűtlen üzemekben, egészségtelen viszonyok között, alacsony technikai színvonalon dolgozott évekig. Alacsony volt a vezetés színvonala is. Baranya megye élelmiszeriparában például alig tíz évvel ezelőtt még egy tucatot sem tett ki a diplomás mérnökök száma, s technikusok sem voltak sokkal többen. Ilyen körülmények között alakult meg tizenöt évvel ezelőtt — más szakmákhoz hasonlóan, de náluk sokkal súlyosabb helyzetben — a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület, s ezt követően annak pécsi, illetve baranyai csoportja. Az azóta eltelt másfél évtized forradalmi változásokat hozott az élelmiszeriparban, különösen a műszaki feltételeket illetően. Szafckáderek tekintetében azonban — bár hatalmas a javulás —, még mindig elég súlyos a helyzet Mindez természetesen az egyesület munkáján is érződik, s sok olyan speciális problémát vet fel, melyek a több mérnököt foglalkoztató iparágakban — gépészet, bányászat, elektromos ipar — nem jelentkezik. Kacskovics Miklós vegyészmérnökkel, a MÉTE pécsi csoportjának titkárával ezekről a kérdésekről beszélgetünk. — Elsőnek az egyesület szervezeti felépítését szeretném ismertetni. Hozzánk tartozik valamennyi élelmiszer- ipari üzem és vállalat, sőt olyan üzemek Is, melyek nem élelmiszer-jellegűek ugyan — például a dohánygyár —, de a tárcához tartoznak. Jelenleg 350 tagunk van — a legkülönbözőbb szakmákból, melyeknek megfelelőén hét szakcsoportot szerveztünk. Van olyan csoport, mely 70—80 embert érint — ilyen a sütőipar —, s van olyan, mely alig tizet (szeszipar). Magasszintű képzés Az egyesület tagjainak túlnyomó többsége ma is szakmunkás, mindössze húsz mérnök és 70 technikus van a 350 főből. Ez meghatározza a munka színvonalát és jellegét is. — Bár nevünkben „tudományos” egyesület vagyunk, egyelőre be kell érni a magasszintű szakmai képzéssel... — Az idei tervben például milyen rendezvények szerepelnek? — 1966-os muakatervünk sok vonatkozásban más, mint az előzőek voltak. Tapasztalataink ugyanis arra figyelmeztettek, hogy az emberek az elméleti jellegű előadásokra nem szívesen járnak el. Volt olyan rendezvény, melyre bár fővárosi előadót hívtunk, alig 7—8 embert érdekelt. Az idén elsősorban gyakorlati jellegű rendezvényeink — üzemlátogatások, tapasz talatcserék, vetítéssel, bemutatóval összekapcsolt klubdélutánok — lesznek. — Milyen tudományos jellegű munkát Végeznek? — Két általános, az élelmiszeripar egészét érintő témát dolgozunk ki. Az egyik: a megye élelmiszeripari vállalatainak jobb együttműködésének lehetőségeit kutatja, a másik a távvezetéken érkező ipari gőz gazdaságos felhasználásának módozatait elemzi. Az élelmiszeripar felzárkózik — A közeljövő feladatai kettősek. Meg kell szilárdítanunk a vidéki csoportok munkáját, s el kell érni, hogy új tag már csak technikus, illetve mérnök legyen. — És ami a műszaki fejlesztés segítését illeti? — Az a törekvésünk, hogy ; a szakcsoportok és vállalatok kapcsolata a legszorosabb legyen. A MÉTE-tagok az elméleti munkák mellett a jövőben mind nagyobb szerepet vállalnak a napi fejlesztési feladatok megoldásában. Az elmúlt évtizedben az élelmiszeripar valóban ipar- r á lett, a vele kapcsolatos elméleti és kutató munka megbecsült és nélkülözhetetlen tevékenység, s ez a tudományos egyesület fejlődésében is új lehetőségeket teremt. Békés Sándor Egy hét az országutakon § TALANY A mai ember mindenre panaszkodhat, csak arra nem, hogy az „édesipar” nem kényezteti el. Olyan bő választék még talán sohasem volt különböző cukorkákban, csokoládékban és csemegékben, mint napjainkban. Valóban hallatlan fantáziára vall az a találékonyság, amivel az édesipar különböző készítményeit el nevezi; Nem akarok ku- kacoskodni, amikor azt mondom, hogy egy féle belsőt mennyi különböző külső takar. Szerintem mindegy, hogy mi a neve, egy a fontos, hogy jó friss és ízletes legyen. Na már most mi a helyzet ezen a téren? Biztosan szeretik és vásárolják sokan akár a Zuglói Édesipari gyár, akár a Budapesti Cukrászati gyár különböző nevű 3,40 forintos áru staniolba csomagolt csemege készítményeit. — Ezek Mecsek, Éva, stb. nevekre hallgatnak. ízléses csomagolással vannak ellátva, egy színes borító fedi a staniol csomagolást. Nos, midőn a fogyasztó megvette és kibontja az átfogó burkot, a burok belső oldalára a következő szöveg van nyomva: Szavatossági idő lejár: 1966. május 9. A jelzett. csemegét ugyan június vége felé vettük, de azért bátrak voltunk és kihámoztuk további staniol burkából és beleharaptunk. Csodák csodája, egészen jó volt. Kicsit ugyan gyanakodtunk a felirat miatt, de azért elfogyasztottuk. Erre a visz- szás csomagolásmódra felhívtuk az eladók figyelmét. Persze az volt a válasz, ami természetes is, hogy a másik oldalra nyomtatott szöveget csak a felbontás után lehet elolvasni és felbontás után általában nincs reklamáció. Megjegyzem az áru minősége ellen ebben az esetben nem merült fel reklamáció, de kérdem én: minek akkor az a fantomszöveg? Dr. Szabó Endrénc Jó lenne játszólérne1 Vagy két éve már, hogy lebontották a Majláth utcai házakat. Helyük azó:a *s gödrös és dombos, benőtte a gaz. Úgy tudjuk, később építeni kívánnak oda valamit. De mivel eddig nem építettek, s a jelek szerint néhány évig még nem építenek, nagyon jó volna, ha a talajt elegyengetnék. Nemcsak az esztétikusabb látvány miatt, hanem azért is, mert egy seregnyi gyerek él a Móricz Zsigmond téri szövetkezeti házakban, illetve a környéken, s azoknak nincs játszóterük. Ideiglenes játszótérnek jó lenne ez a hely. A Móricz Zsigmond téri szövetkezeti házak lakói. Kissé nagyra sib érült Ügy gondolom, nagyon sok ember megörült az új bérletrendszemek. Különösen a távolabb, illetve sokat utazók. De megvallom, örömöm csak addig tartott, míg meg nem láttam az új bérletigazolványokat. Nem tudom megérteni, miért kellett 115x80 mm nagyságúra készíteni. Nem lett volna célszerűbb olyant szerkeszteni, amely a FVV. által forgalomba hozott és jelenleg is kapható aluminium tokban elfér. A bérletigazolvány „utazási feltételek” 6. pontja szerint csak a megfelelő műanyag tokkal érvényes az új bérlet. A későbbi vitákért már most elnézést kérek, de nem hogy 1070-ig nem fogja kibírni ez a tok, de még egy félévet sem. Talán azért is készült az egész olyan rossz minőségben, hogy az „utazási feltételek” 3. pontját minél gyakrabban alkalmazhassák. Tudniillik a megrongálódott igazolványt az ÄKÖV bevonja. Ez azt jelenti, hogy újabb fénykép, újabb 3 forint. Ha már a fénykép-^ nél tartok, megkérdezem,:« hogy miért kell azokat olyan kapcsokkal felerősíteni. amely ugyancsak rongálja a műanyag tokot. Szerintem célszerűbb lett volna beragasztani. Ezek ugyan apróságoknak tűnnek, de biztos vagyok, hogy sok bosszúságot fognak okozni. Szívesen fizettem volna — gondolom mások is így vannak vele — akár 10 forintot, ha egy egyszerű, tartós. könnyen kezelhető bérletigazolványt hoztak volna forgalomba. Dorozsmai Mátyás A vasárnap gyilkosai A pihenni, kikapcsolódni vágyó milliók nevében szólok Önhöz uram. Azok nevében, akik regenerálni szeretnék idegeiket és energia- készletüket a hét pihenőnapján és nyugalomra, békességre vágynak. Önhöz szólok, aki vasárnap délelőtt az 1. számú Virágüzletben járt. Mi fiammal — mint előttünk és utánunk mindenki — virágot szerettünk volna vásárolni, nem magunknak, a virágot az ember általában ajándékba veszi tele szeretettel és az ajándékozás örömével. Bent álltunk az üzletben, sokan voltak, mindenki az ünnep és pihenés békéjével. S akkor bejött ön és önnel egy fiatal fiú. Előttem még hárman, utánam ön következett. Mindenki szeretne szép csokrot vinni, ezt az eladó tudja, és gondosan, nem kapkodva állítja össze a szép ajándékot. Előttem fizetnek, s ekkor ön megszólal: „Most én kérek 3 szál fehér szekfűt”. „Elnézést, én előbb érkeztem” — mondtam. Mire ön: „Maga még sehol sem volt, mikor én bejöttem.” Az embernek eláll néha a lélegzete és csuda tudja, már nem is a további várakozás megelőzése miatt, csak a nyilvánvaló igazság védelmére képtelen engedni. En sem voltam képes és megjegyeztem: „Majd a kartársnő eldönti.” ö felnézett és csak annyit mondott (egészen biztosan 6 is a derűs vasárnap békéjét féltette): „A hölgyei már régen itt látom”. — Majd szó nélkül elkészítette a csokromat, de a keze remegett, nekem a gyomrom. S rajtunk kívül voltak még az üzletben és bár nem szóltak bele a vitába, egy pillanatra biztosan kizökkentek a verőfényes vasárnap délelőtt nyugalmat ígérő hangulatából, az üzlet belsejében valahol elhelyezett rádió Mozart- hangver senyének áradó szépségű békéje is valahogy megfakult. Sajnáltam magunkat és sajnáltam Önt, merőben különböző okokból. Magunkat a _ megrontott nyugalomért és önt azért, hogy hiányzik az emberi, csak az emberre jellemző kis jelzőrendszere. mely figyelmeztette volna, hogy nem szabad mindig, mindenáron érvényesítenie az élettel és a helyzetekkel szemben támasztott elsőségi igényét. M. A-né Pécs ^VVSív-wSSiSiSÍSS
