Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

1066. JÜNIUS 28. napló Kétszáz lány tábora Gyümölcsöt szednek, szőlőt kötöznek a pécsi lányok Grécz-puszián Három évtized után először Hatalmas elkerített terület Ujpetréhez közel. imponáló tarackot., jól termő szőlők — ez a Villányi Állami Gazda- ! ág Grécz-pusztája, így isme­rik a környékbeliek. De a legjobban értesültek már azt rebesgetik, hogy Gréez-pusz- tán valami megváltozik. Nem egészen tíz nap alatt csinos épületeket emeltek a gazda- tág dolgozói, számszerint ötöt, aztán a kapu fölé kikerült a tábla: Kállai Éva önkéntes irí'Vsági tábor. mindenről tájékoztatták • tár­saikat. Menjünk be a kapun. A barsfckrengetegben nyílegye­nes fasor vezet, hamar elju­tunk a zászlófelvonás helyéül szolgáló üres térséghez, ezt veszik körül a takaros, föld­szintes. fekvő toronyház be­nyomását keltő építmények, lakószobák, konyha, ebédlő, fürdő, helyet kapott itt. Szabó Judit magyar-törté­nelem szakos tanár a Leőwey Gimnáziumban, Bereczky Va­léria a Bánki Donát tanuló­ja. mindketten vezetők. Be­reczky Válj egy brigádot, Szabó Judit egy tábort vezet. Szombaton a tanárnő még he­lyetteseivel izgult, megjön­nek-e a brigádvezetők mind a huszonketten, hogy átve­gyék a parancsnokságot hu- szonkétszer kilenc kislány fe­lett, vasárnap délelőtt már 23 (nem sajtóhiba, huszonhárom) brigádvezető kémleli aggódva az utat, feltűnik-e a „beosz­tottakat” szállító busz, teljes lesz-e a brigád? Mert idegent nem szívesen vennének ma­guk közé. Dr. Tánczos Géza, a tábor orvosa az időjárásért aggódik. Ha túl forrón tűz a nap. biztos veresre ég egy­két kislány, ha erős szelek járnak, jaj, meg ne fázzék valamelyik. Az első két hétben a pé­csi Bánki Donát, Janus Pan­nonius és Széchenyi Gimná­zium tánülói kötözik a szőlőt, szedik a barackot, „üzemsze­rű” körülmények között. — Munkaidő: napi 6 óra, el­érendő teljesítmény: 24 fo­rint/nap, összbevételi terv: (200 főre számolva) 52 800 forint, erkölcsi és anyagi ösz­tönzők: munkaverseny a bri­gádok között a két hét alatt háromszor történő értékelés­sel, az első öt helyezettnek Célprémium. A legaktuálisabb probléma most: a brigádvezetők szá­mából kiindulva, valószínűleg többen érkeznek a tervezett­nél. pedig a tábor férőhelye eredetileg 200 fő, a húsz plusz.ielentkezőt is csak ne­hézségek árán tudják elhe­lyezni. Este fél 6-kor kezdődik az ünnepélyes tábornyitás, itt lesznek a Baranya megyei KISZ-bizottság és a Villányi Állami Gazdaság képviselői. Kedden nyitótábortűz kere­tében emlékeznek meg Kál­lai Éváról, a tábor névadó­járól. Most van idejük, fel­szentelik a fürdőt, ahol 200 literes villanybojler szolgál­tatja a meleg vizet. Van rá­dió, tv-készülék a táborban, és lesz 220 jókedvű közép- iskolás leány, majd csak gon­doskodnak maguknak szóra­kozásról. műsorszüneti napo­kon is. Azt tervezik, hogy a jó munka mellett négerbarná­ra sülnek ez alatt a két hét alatt (szabad bikiniben dol­gozni és napozni a tábor terü­letén!) és ha a közös dolog­ban, szórakozásban eltöltött napok őszintébb barátokká is teszik őket. ez olyan nyere­ség lesz, mely nem szerepel a bevételi tervben. Kéri Tamás Halászbúcsú Dunaszekcsőn Uj országos horgászrekord — Szép műsor a kedvezőtlen időben Békéltető kerekasztal-konlerencia A lányok megindultak a íeldiszített ponttyal, régi du- naszekcsői népviseletben, a mohácsi Bartók Béla Művelő­dési Ház ifjúsági fúvószene- kara ünnepélyes lassú számot játszott, megérkezett Földvári János, a Megyei Tanács el­nökhelyettese, öreg szekcsői halászok ültek az első sorba, a protokoll-vendégek közé, aztán Botz Lajos, a községi tanács vb-elnöke lépett az emelvényre és közel három évtizedes szünet után ismét megnyilt a nagyszabású du- naszakcsői halászbúcsú. Búvárháló Mindjárt a megnyitó ün­nepségen több kedvező jelen­séget figyelhettünk meg. így a mohácsi fmsz kisszimfoni- fcus zenekara, mely a meg­nyitó színhelyén, a művelődé­si otthon udvarában, a helyi fúvószenekar, mely a halász- csárda előtt szórakoztatta a Nem jönnek vissza a rési nóták... Lakodalom volt — Keresztúron Lám. Bereczkv Vali bri­gádja megérkezett. A könnyű kis ruhába vagy farmernad­rágba és pulóverbe öltözött lányok vidám csivitelés köz­ben szabadulnak ki az AKÖV „börtöné”-ből. .; Vali megér­tőén mosolyog és megszámol­ja őket. Az eredmény meg­felel a várakozásnak, tízen vannak, egyedül foglalhatnak el egy szo-bát. Minden ágyon kis névjegykártya, a barát­nők egymás mellett, a bri­gádvezető erre is gondolt, nem hiába jött egy nappal előbb. A holmikat )i lehet vinni a folyosóra, mindenkinek külön szekrénye van. F elesleges holmit senki sem hozott, nem most kezdték a táboréletet. Illetve van aki most kezdte, de Kéméndi Judit, Halblen- der Anna és a brigádvezető már harmadszor vannak, — SZÉP NAGY HÁZ ez itt, a Tóthéké Drávakereszturon, de a lagzira kicsinek bizonyul. Iffy aztán a tornáctetőt az ud­var felé súlyos ponyvával hosszabbítják. Egész éjjel dol­goznak vele, délelőtt a szél­vihar megdöntögeti, de dél­utánra mégis áll, mire a 80 főnyi vendégsereg megérke­zik. Az asztalokon borosüve­gek, söröspalackok garmadá­val, a cigányzenekar már dél­után kettőtől húzza, közben fehérkötényes asszonyok gu­lyással telt tálakat hordanak ki az asztalokhoz. Ez afféle előétel, mert az esküvő este hét órakor lesz, van még idő, de a vendégeket nem lehet ad­dig étlen-szomjan tartani. Széles és kiterjedt Tóthék, Kollárék rokonsága, jöttek nemcsak a környező falvakból, hanem Siklósról, Pécsről, Du­naújvárosból is. — Lesz-e eső? — kémleli az eget egy asszony, a férfiak meg vigasztalják: — Most már jöhet az eső, amit meg kell enni-inni, úgyis megesszük, megisszuk! — Igen ám, de a menet! A lagzis-menet! Nem is a lakodalmi menetet féltik az asszonyok, hanem hogy az eső netán otthon ma­Allami gazdaságok, termelőszövetkezetek, fmsz-ek, FIGYELEM! Újonnan hitelesített, felújított boroshordókat ajánlunk megvételre 500—1000 literes méretben. Megrendeléseiket kérjük címünkre beküldeni GÖNGYÖLEGFELÜJfTÓ VÄLLALAT Budapest, XIII., Petneházy utca 69—71. Telefon: 201-133. rasztalja a helybeli közönsé­get, márpedig — ahogy ez már szokás mindenütt — a, falu jelen kíván lenni az ese­ménynél szemügyre venni a menyasszonyt, ruháját, a ven­dégeket, hányán jöttek, honnét jöttek, lázban van-e a meny­asszony vagy a vőlegény? Valami azért hiányzik. A képből, a lakodalmi képből. Bánkódni e hiányért nem kell persze, sőt... Valamikor lovas szekerek zörgették fel a falut, pántlikás ostorokkal, színes­szalagos lovakkal, borosüve­gekkel felszerelt férfiakkal. Lovaskocsi nincs, ám Skodák, Wartburgok, Trabantok, War- szawák, vagy tíz-tizenöt egé­szen biztosan, ott sorakoznak a kert végében, a gyümölcsfák alatt, TUST HŰZ a zenekar. A tornácon a menyasszony, Kol­lár Anna mezőgazdasági technikus, a vajszlói tsz. dol­gozója, a vőlegény, Tóth At­tila, a járási KISZ-bizottság munkatársa, és már indulnak, mögöttük a menet, át a tanács házára. Virágok mindenütt és feketeruhás tömeg. Az anya- könyvvezető már átvetette vállán a széles, nemzetiszínű szalagot és az asztal mögött állva várja a kázasulandókat. Egy kislány Juhász Gyu’a ver­sét szavalja, utána a hivatalos esketés, aztán a siklósi kisze- sek a magukkal hozott lemez­játszóra felteszik a nászindu­lót... Este kilenc felé kezdődik a lakodalom. Az asztalfőn a menyasszony, azaz hogy a fia­talasszony, immár Tóth Atti- láné és ifjú férje. A meny­asszonyi fátylat, fehér ruhát felcserélni még nem lehet, majd csak éjfélkor. Akkor aztán pirospettyes ruhát és kendőt ölt a fiatalasszony, egy alkalmi fiatalember pedig — ki most hoppmesteri tisztséget tölt be — nagy fekete kalap­pal áll a tisztás közepére: — Eladó a menyasszony ci­pője! Ötven forint először ... ötven forint másodszor „. Senki többet?! Százötven elő­ször ... Kétszázhúsz először ... Másodszor ... Háromszáz elő­ször ... Ha csak egy percre is, meg­környékezzük a fiatal párt. — Hétfőn utazunk a Német Demokratikus Köztársaságba nászúira ... — mondja a férj. — Es addig még mi min­dent kell csomagolni, rendbe- tenni! — sóhajt fel a fiatal- asszony. Az asztalon tyv'thúslevet, sertéshús, a ióég tudja hány­féleképpen készítve, aztán rántottcsirkék és a torták, szögletesek, kerekek .. Hogy mennyi, azt itt megmondani senki nem tudja. Ül mellettem egy kicsiny kis fehérhajú em­ber, nyolcvanhárom esztendős. Fekete kalapját néha előre, néha hátra igazítja, de le nem veszi. — Szili Ignác Vendel, Po- tonyból... Eképpen mutatkozik be, ré­giesen, aztán a zenekart inti, ötvenest nekik és húzzák a nótáját. Énekel, aztán koccint és kissé ellágyulva mondja nekem: — Nem jönnek vissza a régi nóták, soha többé ... De azért én boldog ember vagyok. Nézze meg — körülmutat az asztal fölött — ez mind az én rokonságom. Unokák, déduno­kák, leányaim, azok férjei... — Járt-e sok lakodalomba? Eltűnődve néz át rajtam: — Sok lakodalmat végig- nótáztam. Évente ötöt-hatot. Sok ám! De mindig reggelig, másnap reggelig, vagy ha kel­lett, harmadnapjáig is. Ittam végig, de egyenesen el is mentem. Majd meglátja, reg­gel én leszek a legfrissebb ... REGGEL süt a nap, a zene­kar még mindig húzza és húz­za egyfolytában. Vendel bácsi most táncol a fiatalasszonnyal, frissen és szüntelen jókedvvel, pedig van köztük vagy hatvan esztendő, jócskán több, mint fél évszázad ... népet, kulturált játékról ta­núskodott. A mohácsi általá­nos iskolás gyerekek pedig jó példát szolgáltattak arra, hogy miként lehet a helyi népdalo­kat rendkívül kulturáltan és tisztán énekelni, ápolni egy- szólamban is. Közben megnyílt az ország első falusi halászati kiállítása, melyet dr. Sólymos Ede kandidátus, a bajai Türr Ist­ván Múzeum igazgatója ren­dezett. Az ország vezető ha­lászati és horgászati szakem­berei rendkívül elismerően nézegették a gazdag anyagot, melyet igen ötletesen helyez­tek el az iskolai tornaterem­ből rögtönzött „múzeumban”. Ott volt a megnyitón a 81 éves Kiss Mihály nyugdíjas halász is, aki meghonosítot­ta a középső Duna-szakaszon eddig ismeretlen búvárhálót, melynek kétólmos ina van, s szintén kiállítottak. Ezalatt a dunaszekcsői szín­játszó fiúk és lányok átvitték a feldíszített pontyot a sziget­re. Szép látvány volt, amint a népviseletbe öltözött tán­cosok, egyenruhás zenekar kí­séretében „vízre szállt” a tö­meg, s odaát a túlsó parton ősi szokáshoz híven leszúrta a halaskarót, majd körültán­colta azt. Meglepetés Miközben a szigeten már tartott a mulatság, a művelő­dési házban Ribiánszky Mik­lós, az Országos Halászati Fel­ügyelőség igazgatója színes ok­tatófilmmel kísért igen érde­kes előadást tartott a nagy­üzemi haltenyésztésről. A szigeti halászbúcsúnak nem kedvezett az időjárás. A reggeli hűvös szél, az előző napi eső emléke, a meteoro­lógia borúlátó jelzésed egyaránt csökkentették a Du- naszekcsőn összegyűlt töme­get. A Dunán fúvó szél miatt a folyami rendőrség nem en­gedélyezte a seprőmotoros csikliverseny megtartását, sőt a repülőmodellező versenyt sem. Ettől függetlenül kelle­mes meglepetést okozott a halászbúcsún résztvevő együt­tesek sora. A Mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház tánccso­portja és a szebényi népi együttes részéről ugyan nem is volt túlságosan meglepő a magas színvonal, hiszen tőlük ezt már megszoktuk. A du- nafalvi táncosok produkciója azonban meglepően jó volt. Külön dicséret illeti őket azért, mert a helyi jellegű ünnepen szép produkcióban ad ták elő az eredeti szigeti tán­cokat. s jól kiegészítette a búcsút az fmsz divatbemuta­tója. 372 hal Délután rendezték meg a ta­nácsházán a horgászok és ha­lászok „békéltető kerekasztal konferenciáját”. Ezen halá­szati tsz-ek, horgász intézőbi­zottságok horgászegyesületek, halászati felügyelők vettek részt. Megjelent soraikban Czégény József elvtárs is, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának mezőgazda ági osztályvezetője, ott volt Ri­biánszky Miklós, az OHF igaz­gatója, Török János, a MO- HOSZ elnöke. A „konferen­ciát” dr. Galabár Tibor, Pécs város Tanácsának vb-titkára, a Baranya megyei Horgász Intéző Bizottság elnöke nyi­totta meg és vezette le. A meg beszélésen kiderült, hogy bár az utóbbi években diplomati­kusan simították a két ellen­érdekű fél ellentéteit, újabb súrlódások okozója, hogy a szervezett halgazdálkodás kö­vetkeztében igen differenciá­lódták a vizek értékei. Egyet­értés volt viszont abban, hogy közös feladat az ivadékolás, az orvhorgászok és orvhalá­szok elleni küzdelem. Ugyancsak délután rendez­ték meg a világbajnok Barth Róbert és felesége horgász cél­dobó bemutatóját. A szenzá­ciós pontosságú dobásokat él­vezettel nézte a közönség, s azon derült, hogy ezúttal nem a világbajnok férj, hanem a felesége dobott jobban. A me­gyei intézőbizottság ifjúsági horgászversenyében első díjat nyert Megyeri Péter pécsi, a felnőttekében Bátai Ferenc dunaszekcsői horgász. Verse­nyen kívül részt vett a horgá­szaton Szűcs István budapesti horgász is, aki ezúttal három óra alatt kifogott 372 halával új országos csúcsot állított fel. Este a Mecsek Együttes adott nagysikerű műsort, a várhe­gyen tűzijáték volt, s a Dunán hatalmas lángoló betűkkel úszott alá a halászbúcsút le­záró jókívánság: JÓ FOGAST! Jó kezdet Az ősi hagyomány nagysi­kerű felújításáért elsősorban a helyi művelődési otthont il­leti dicséret. De a MOHOSZ Baranya megyei intézőbizott­ságát, a községi tanácsot a legjobb halevőket is megdöb­bentő finomságú halászléért a szekcsői halászok halfőzőit. a segédkező lányokat, a rendkí­vüli ellátásért, — különösen a horgászcikk-kiállításért — az fmsz-t. aztán a járási szer­veket, a helyi horgászokat, a bajai múzeumot, a bajai Uj Élet halászati szövetkezetét, a béri, dunaszekcsői. dunafal­vi termelőszövetkezeteket és nem utolsó sorban Dunaszek- cső egész lakosságát dicséret illeti. A halászbúcsút ezután évenként megrendezik, de kezdetnek ez a vasárnapi ren­dezvény is igen jó volt. F. D. Vidám a hangulat. ’ab—Erb Szücs István bemutatót tart Az első tánc az új asszonnyal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom