Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
4 napló 1966. JÜNIUS 26. Bogdán-e a Bogdán József? Meghalt egyéves korában Apa tizenkét évesen Ma öt évvel fiatalabb sajátmagánál A fehérneműtől q mandzsettagombig Ügyesek és ügyeskedők Kaland az esküvői ruha körül - Drága örökség Ami nem fér a vámcédulára Tavaly egymillió magyar lépte át az országhatárt, s ugyancsak egymillió azoknak a külföldieknek a száma, akik turistaként hazánkkal ismerkedtek. Ismét itt a turistaszezon, tízezrével indulnak az emberek külföldet látni. „Divat” az utazás. A „divat”-ból azonban többen üzletet csinálnak. Ismer mindenki olyan turistákat, akiket korántsem Moszkva, Leningrád, Drezda, Párizs, Prága. Róma ezernyi szépsége érdekel. Ezek amikor hazaérkeznek, végigszaladják ismerőseiket és a női fehérneműktől kezdve a mandzsettagombig, szinte kész kollekciót kínálnak eladásra* „Az utam A Pécsi út Komló a kilencemeletesék tetejéről. ingyenben van, sőt még maradt is valami” — dicsekszenek. jót nevetnek hozzá, és elvárják, hogy „ügyes” embernek nézzék őket. Pedig ezek az ügyesek már egyre gyakrabban lebuknak. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik ellen rendőrségi, illetve bírósági eljárás indul devizabűntett miatt. « Hogyan kezdődik a deviza- bűntett? Egy fiatalember a következőket mondotta: Ment az országúton. amikor az út szélén egy csehszlovák személygépkocsit vett észre, mellette tanácstalanul álltak az utasok. Elromlott az autó. Ért a motorhoz, hozzálátott megjavítani. Sikerült, s szívességét az autó utasai koronával honorálták. Nos, ez éppen jól jött — gondolta, — néhány hét múlva ugyanis Csehszlovákiába akart utazni. A határon azonban elvették tőle a valutát* Arra a kérdésre, hogyan jutott hozzá, elmondotta az előbbieket. Hitték is* nem is. különben teljesen mindegy, mert a pénzt elkobozták* szabálysértési ügy lett belőle és pénzbírság megfizetésére kötelezték. A rendelet ugyanis kimondja, aki bármilyen formában idegen valutához jut, kötelessége három munkanapon belül azt megvételre felajánlani a Magyar Nemzeti Banknak. A bank a valuta ellenértékét az illetőnek kifizeti* Vannak, akik nagyon is jól tudják, hogy mi „illik és ml nem”. Sz. Károly pécsi lakos elment a vámhivatalhoz és megérdeklődte: mennyi magyar pénzt vihet külföldre* Megmondták. Ennek ellenére a határon 1200 forintot találtak nála. Rossz „üzlet’! volt ez, mert a pénzt elkobozták tőle és az utazásból kizárták, és még pénzbírságot is kell fizetnie. Sz. Tibor pécsi lakos Csehszlovákiába akart utazni egy esküvői ruhát vásárolni* „Csak egy napra mentem volna, nem is akartam a törvényesnél több koronát kivinni* Budapesten a pályaudvaron azonban 200 koronát kínáltak eladásra. Megvettem.” A határon az összegről egy szót sem szólt, — vesztére, esküvői ruha nélkül, civilben volt kénytelen visszautazni* Ha valaki külfödre megy és visszautazáskor akar forinthoz hozzájutni, a nála lévő összeget a határon leadhatja és visszautazása alkalmával ugyanott felveheti. A „behozatal”, a vámbűntettek leggyakoribb területe. Külföldi valutát vagy forintot csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével szabad behozni. G. Antal pécsi lakos nemrég 6000 forintot akart a határon „átmenteni”. Elkobozták tőle* Külföldi utazásnál célszerű a Magyar Közlöny március 1-i számát áttanulmányozni. \ vámeljárás szabályozásáról szóló tudnivalók között ez olvasható: „Nem kell a vámot megfizetni az utas által magával hozott vagy általa külföldön feladott, az Utasforgalmi Vámtarifa I—IV. árucsoportjába tartozó áruk után, ha azok mennyisége az Utas forgalmi Vámtarifa 4. hasábjában meghatározott mennyiséget, együttes forgalmi értéke pedig személyenként a 4000 forintot. Illetőleg csoportos útlevéllel utazó deviza-belföldi utasok esetében az 1000 forintot nem haladja meg.” Az Utasforgalmi Vámtarifa csoportjairól is részletes kimutatás található a közlönyben. ,Az utasok gyakran hivatkoznak arra, hogy „azért nem írtam fel az összes behozott holmit a Vám- és Devizanyilatkozatra. mert nem fért rá. (Aki rá akarja írni, azért ráfér arra az ívre!) A nyilatkozatban fel nem sorolt árukkal bizony „baj lesz”. Ha a fel nem írt áruk értéke az 5000 forintot nem haladja meg, akkor pénzbírságot rónak ki, na az 5000 forintot meghaladja* akkor bűncselekménynek minősül és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ha a sokféle áru valóban nem fér a nyilatkozatra, akkor egy vagy két fv papírra kell írni* s ezt csatolni a nyilatkozathoz. K. Sándor nemrág örökölt Jugoszláviában: Kiutazott és az örökségből mintegy 100 000 dlnámyit elköltött magára, ismerőseire. Kötelezték az elköltött külföldi fizetési eszköz egyen értékének megfizetésére. Rendelet van ugyanis arra, hogy az örökséget a Magyar Nemzeti Banknak be kell jelenteni. , Van most lehetőség külföldre utazni, világot látni. Ordern es ezzel a lehetőséggel élni, de nem üzletelni! Garai Ferenc DUNASZEKCSŐI Különös, nem mindennap« ügybe keveredett Bogdán József segédmunkás, és most csak ül tűnődve, hogy valami majd csak történik és megkapja az igazi nevét és igazi életkorát. A történet a mi számunkra, akiket pompásan anyakönyveztek — kis6é fúródnak tűnik, de bonyolult szövevényei között tehetetlenül vergődik egy tisztes öregember. Apia Csonka, anvja Orsós Bogdán József 1947. január óta dolgozik a mecseki szénbányáknál (Vasas, komlói Kossuth-akna, Rücker-akna, István-akna) a család körülbelül hatvan éve él itt a me- csekszabolcsi „stadtwald” környékén. Az apja is bányász volt s itt mindenki gyerekkorától fogva ismeri Bogdán Józsefet. A cigányok sohase tartották túl fontosnak a nevüket. hivatalos fórumokon pedig gyakran csak bemondások alapján kezelték őket. így történt, hogy 1947-ben, amikor a bányánál munkakönyvét kapott, ma már kideríthetetlen félreértés folytán az ír- ni-olvasni nem tudó embert Bogdán József névre jegyezték be, és később az első személyi igazolványát is ezen a néven kapta meg. Bogdán József egy rövidebb megszakítás közbejöttével azóta is a bányánál dolgozik, tisztelet és megbecsülés övezte mindig. Mostanában, hogy nyugdíja kezdett esedékessé válni, az ö*-eg a családjával utána számolt az életének, és kiderült, hogy legalább öt évvel idősebb. mint a személyi igazolványában szerepel, és az any- ía nem Bogdán Erzsébet volt, hanem Orsós Erzsébet, az apát o°d;g Csonkának hívták, se- iát édestestvérének ma is Csonka Márton a neve. Az öreg bement ekkor az akna munkaügyi csoportjához és előadta mindezt. — Nem lehetek én annyi iHSs — mondta —. A lányom vost negyvenhat éves. Tizen- két éves lettem volna, amikor ez a lány megszületett? — Hát ez tényleg furcsán hangzik — mondták a munkaügyi csoportnál —. Azonban okmányokkal kell igazol- Menjen el Abaligetre, r’-ol született, és hozzon egy v-'"’’etési anyakönyvi kivonatot Az öreg elment Abaligetre; pz apám nevét keressék, " ">Hta a plébánián, Csonkának hívták, majd átment a tanácshoz. Ez év január 31-én kapott egy születési anyakönyvi kivonatot az alábbi adatokkal: Orsós József, született Orfűn 1902. március 17-én, anyja neve Orsós Erzsébet. apja Csonka Pál. Ezek pz adatok 24. sorszám alatt valóban szerepelnek az 1902. évi abaligeti anyakönyvben. Az öreget a kivonattal akkor e'küldték a rendőrségre, és március elején megkapta az úi személyi igazolványát (BH-I 638 515) Orsós József révre, a fenti adatokkal. Az ütemben megnézték, hogy '■ánv napot kell még neki Ha!gozni a nyugdíj jogosultsághoz. kivette az évi szabadsá- aát. majd április 1-én megszüntették a munkaviszonyát és azt mondták neki: ledolgozott a bányánál közel húsz évet. jó munkás volt, megérdemli már, hogy pihenjen. Kőt egyforma Orsós i em lehet • •• Az öreg hazament és várta a nyudíját. Helyette azonban mMus végén kapott egy árlejtést. hogy személyi igozol- v':-'evesere miatt a feleségével "-vütt azonnal jelenjen meg ’-end őrségen. Május 27-én az Orsós József névre kiállított jazolványt bevonták, s adtak helyette egy másikat, amelyben ez áll: Bogdán József, «-illetett Orfűn 1907. március án. anyja neve Bogdán -•-bet. Jelenleg is ez az ér■nyes igazolványa. Ennek alapján az SZTK (22—Ny— ,2068—1966—12 szám alatt) Visszautasította a nyugdíjigényét. Bogdán József, miután két hónapig se fizetést, se nyugdíjat nem kapott, mit tehetett: ismét megjelent az aknairodában és munkát kért. Az akna vezetőinek jóindulatán s az öreg korábbi becsületes munkáján múlt, hogy a létszámproblémák ellenére is szorítottak neki helyet, Igaz: nem a régi munkakörében, s körülbelül háromszáz forinttal kisebb fizetéssel. — Most Orsós maga, vagy Bogdán? — kédezem az öregtől. Szelíd panasszal néz rám. — Orsós vagyok, kérem. — Miért adták akkor magának a Bogdán nevet? —Azt mondták, hogy két egyforma Orsós József nem lehet. Tényleg két teljesen egyforma Orsós József él itt a környéken. Mind a ketten 1902. március 17-én születtek Orfűn, anyjuk neve Orsós Erzsébet. Az egyik, aki Orsós Józsefnek vallja magát, itt él Rücker-aknán és jelenleg Bogdán Józsefnek hívják. A másik Kővágótöttösön lakik. Ezt az Orsós Józsefet (mint a község vezetői elmondták) csak az idén februárban készült helyi összeírás óta tartják itt nyilván. A korábbi községi lakónyilvántartásokban nem szerepel. A község vezetői azt mondják; valószínűleg a vejével (Övári Imrével) együtt érkezhetett ide Tótvárra 1963-ban, de ennek dokumentuma nincs. Nem sokat mond, legfeljebb érdekes, hogy ez a kővágótöttösi Orsós József a februári összeírás alkalmával sehogyan sem akarta megmutatni a személyi igazolványát. Ez a Bogdán meg van halva Elfogadom, hogy a cigánynevek nyilvántartásába bele lehet őrülni, és valamilyen rendet kell teremteni, hiszen (mint Kővágótöttösön is) általában háromszáz cigány közül száz az Orsós, száz a Bogdán és száz a Kalányos. Elfogadom, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt a hivatalokban nem sokat törődtek azzal, hogy egy cigányembernek valóban az-e a neve, amit visel. Art is elfogadom, hogy a jelen körülmények között nem „száz százalékig” biztos, hogy Bogdán József (Rücker- akna) valóban Orsós József. A jelenlegi személyi igazolványának adatai azonban halomra dőltek! Nem Bogdán József, ez biztos! Az abaligeti anyakönyv szerint született ugyan 1907. március 16-án (!) egy Bogdán József Orfűn, anyja neve Bogdán Erzsébet, csakhogy ez a Bogdán József az anyakönyvi bejegyzés szerint 1908. április 9-én, tehát egyeszten- dős korában meghalt és a hetvehelyi temetőben nyugszik! Más Bogdán József 1907-ben ott nem született. Bogdán József tehát nem Bogdán József, ez biztos! Alátámasztja ezt maga az öreg is, art mondja: saját fülemmel hallottam, amikor mondták. hogy ez a Bogdán meg van halva. Azt is korrigálni kell, hogy az öreg 1907-ben született. Nehezen hihető el valóban, hogy tizenkét éves korában született volna a ma is élő 46 éves, helyesen anyakönyvezett leánya. De figyelembe kell venni a tanúvallomásokat is. Azok az itteniek, akik 1907- ben születtek (például Ra- goncsa János munkaügyi előadó édesapja, Pörnecz Tamás, Kovács Pálné és mások) gyerekkoruktól kezdve ismerik az öreget, egyöntetűen azt állítják, hogy legalább 6—8 évvel idősebb volt náluk. Az ilyen tanúságokat nem lehet azzal elintézni, hogy: biztos jó erőben volt, öregem. Arról nem is beszélve, hogy ezek után nem is tudja pontosan az ember: ki az igazi árom a szekcsői utcát, haj nalban, egyedül. A sarkon bús szimentáli tehén bámul végig, „idegen, notesszel!” gondolja, aztán beletörődve, csattogva elballag. A mellékutcából por úszik bele a hajnali napfénybe, s olyan lesz tőle, mint az aranyfüst. Fehérnyakú menyecske ásít ki az ablakon, észrevesz, mellén összébb kapja ingét, de nem bújik vissza a függöny mögé. Tulajdonképpen olyan lehetne ez a pillanat, mint a hajnali falu örök idillje. Csakhogy a házak között ideárad a víz illata ég szakasztott úgy, mint Pesten, Bécsben vagy Újvidéken áradt felém. Igen, a víz illata, kicsit kátrányos „illat”, kicsit sársza- gú, azért mégis józanító és a Duna ... van ebben valami európai. És egyáltalán, ez a falu sohasem volt igazi falu. Eszembe jutnak elózó du- naszekcsői riportjaim, tudósításaim. A római építőmárka. Kőhegyi Mihály, a Bajai Türr István Múzeum régésze kutatta fel itt a várhegyen és fejtette meg a titkát. Egy cserép volt csak, s rajta néhány betű, meg számjegy. — A római légióknál szokás volt — mondta —, hogy minden század maga építette fel az erődítményt, ahol állomásozott. De néhány cserépbe beleégették a század számát, hogy a később jövő egységek tudják, kit kell szidni, ha becsorog a tető. Vári puszta. Szemben van, a túlsó, a szigeti parton, egészen a megyehatárnál. Még ásni sem kell, ott állnak a dunaszekcsői várheggyel szemben vigyázó erődítmény romjai. A régészek szerint a Kárpátmedencében az egész Duna- szakaszon évezredekig itt volt a legalkalmasabb átkelőhely. Ezért állomásozott a várhegyen a római légió, s ezért emeltek a szemközti népek erődítményt Vári-pusztánál, Később, amint Botz Lajossal, a tanács elnökével a község megírásra váró történetéről beszélgettünk, csak erősödött bennem az érzés: „nagy kék országút’ mentén nem lehet szürke falunak megmaradni. A dunaszekcsői asszonyok tűzrakás közben német hajósoknak integethettek, s mire a leves megfőtt, már török uszályról füttyentet- tek vissza nekik. Csak ki kellett nézni az ablakon. És a férfinép, ha csónakkal ódafarolt a messzi hajósok mellé, évezredek óta fél világ legdivatosabb holmiját, ritka portékáját „csencselhette”. Tie nemcsak a nagy fo- lyó, s az elmúlt évezredek alakították ki ezt az „európai falu”-t. Duna- szekcső ma, a Mercédeszek, Opel-Rekordok Európájában is „jól fekszik!’. S ezt a fekvést ezúttal nem az összeköttetésekre, hanem a földrajzi fekvésre kell érteni. Másfél hónapja nyílt nteg az udvari határátkelő állomás. Szekcsőn még nem is sejtik, mit jelent ez számukra. Az átkelőhely első hónapjának tapasztalatai szerint nemcsak az úgynevezett kishatárforga- lom alakulhatott ki, hanem nemzetközi átvonuló forgalom is. De a legfontosabb: Jugoszlávia északkeleti felének turistái számára a Balaton több száz kilométerrel közelebb van és gépkocsival könnyebben elérhető, mint az Adria. S a legrövidebb út: Eszék — Udvar — Mohács — Duna- szekcső — Bátaszék — Siófok. S a Dunarév-halász- csárda vendégkönyvében már norvég, svájci, amerikai turisták bejegyzései is megtalálhatók. Azt mondják, a jugoszláv szervek talán egy hónap múlva kijavítják, korszerűsítik az Udvar—Pélmonostor közötti leromlott utat, s akkor özön- lik csak a sok gépkocsi. Dunaszekcsöre évezredek óta naponta eljár a fél világ és ilyen helyről nem - szoktak világgá menni. Ma, a falusi életforma világviszonylatú felbomlásának kárában Szekcső lakossága nem csökken, sőt, lassan, de állandóan nő. Nézzük csak a statisztikát: 1869- ben 3707 lelket számláltak, 1930-ban 3611-et s 1949-ben 4640-et. Az 1959-es adat: 3278 lakos. Csakhogy 1953- ban megtörtént a nagy érvágás: a szekcsői sziget önálló község lett. A szigetiek — ahogy régen nevezték magukat: Dunaszekcső gyarmata — a 17 ezer holdas határból 10 és fél ezer katasztrális holdat és közel kétezer lakost vittek el, s az egykori szekcsői nagygazdák szigeti napszámosai új, független életet kezdtek még a közigazgatásban is. Dunaszekcsőnek 1959- ben mégis újra 3278 lakója volt. Sőt, azt mondja most Botz Lajos: — Ha ipar lenne a faluOrsós József? Előfordulhat, hogy ez még tisztázásra vár. Hogy is hívják tulajdonképpen? Az öreg közel húsz évet ledolgozott idáig a bányánál, fölöttesei, munkatársai ma is tisztelik, becsülik. Azt hajtogatja: ha az erőm engedi, én dolgozom, de más hibájából két hónapig nem dolgoztam, ez hiányzik nekem. Az emberekkel csak száz- zalékos pontossággal és elveinkhez szigorúan igazodó emberséggel lehet bánni. Az a „megoldás”, hogy ezzel a névvel élt húsz évig s élhet ezután is így; aligha fogadható el. Annál is inkább, mivel nem Bogdán József, (Thiery)
