Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

2 ÜLÉSEZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS 1966. JÚNIUS 24. (Folytatás az 1. oldalról.) A tervidőszakban a nemzeti jövedelem felhasználásának fő arányai, vagyis a fogyasz­tás és a felhalmozás ará­nya az előző őt évhez képest változatlan (78:22) marad. Ily módon hangolható össze az adott időszakban a tervezett fejlődési ütem mellett az élet­színvonal folyamatos emelése és a népgazdaság jövőbeni fej­lődése. A kormány a szocialista szektorban 5 év alatt végre­hajtható beruházások összegét 250—260 milliárd forintban ja­vasolja meghatározni. Szá­molva azzal, hogy a felhalmo­záson belül az állóalapok növe­kedése gyorsabb, a forgóeszkö­zök állományának növekedése pedig lassúbb lesz a koráb­binál. Beruházási tervünket azonban nemcsak a nemzeti jövedelem arányai alapján ha­tározzuk meg. figyelembe vesz. szűk a beruházások kivitele­zéséhez szükséges kapacitáso­kat is. Egyidejűleg szociális-kulturá­lis létesítményekre és lakás­építésre körülbelül 47 milliárd forintot fordítunk, többet, mint a 2. ötéves tervben. A nemzeti jövedelem elosz­tásánál természetesen biztosí­tani kellett azt is, hogy a nemzetközi helyzet követel­ményeinek figyelembevételé­vel erősítsük honvédelmünket, szocialista hazánk biztonságá­nak. népünk békés építőmun­kájának védelmét. 2V© a korszerű gépi beruházások aránya Ajtai Miklós a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a nép­gazdaság összes beruházásai­nak 46—50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az épí­tőipar fejlesztésére fordítjuk^ Az ipari Szemeknek, beru­házóknak úgy kell beruházá­si terveiket, programjaikat összeállítaniok és végrehaj- tanlok, hogy a maximális legyen a termelést, a ter­melékenységet és a műszaki fejlődést közvetlenül szolgá­ló korszerű gépi beruházá­sok aránya, és viszonylago­san csökkenjen a sok eset­ben improduktív, költséges építkezések aránya. Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyár­tásának nagymértékű növelé­sét és az építőipar nagyará­nyú gépesítését irányozzuk elő. A tervidőszakban az Ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnek az egyes országrészek fejlesztési adottságai, és tovább csökken­het az egyes területek között ma még fennálló lényeges gaz­dasági különbség. Mindenek­előtt az Alföld és a Dunán­túl egyes területein jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fon­tosabb elgondolásairól ezeket mondotta: I Fűtőanyag-szükségle- • tünk fedezésében to­vább kell növelnünk a szén- hidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag-felhasz­náláson belül 1970-ben az 1960 évinek mintegy kétsze­resére, vagyis kb. 40 száza­lékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közeledünk a fejlett országok energia- fogyasztási arányaihoz. Mindez nem változtat azon, hogy ebben az időszakban is szénbányászatunk fedezi ener­gia-szükségletünk többségét. Alacsony minőségű szeneink jelentős részét erőműveink­ben tüzeljük el, ahol megfe­lelő szénelőkészítés és tüzelés- technika biztosítja ezek leg­célszerűbb felhasználását. A fűtőanyag-gazdaságunk fejlesztését a terv megfelelő beruházásokkal, műszaki fej­lesztéssel és import útján va­lósítja meg. A kitűzött cél az, hogy tüzelőanyag-bázisunk ka­lóriában mintegy 19 százalék­kal bővüljön; villamosenergia­iparunkban pedig mintegy 1000 mW új kapacitást létesí­tünk. Ez a feladat az ipari beruházások körülbelül 30 százalékát veszi igénybe. 2 A vaskohászat tervelő- ■ irányzataiban a termé­kek minőségével és a techno­lógiai fejlesztéssel kapcsola­tos feladatok állnak előtérben. A minőségi acélgyártás nö­velésére új elektroacélmű építését tervezzük. Az ötvözött acél korszerű továbbfeldolgozása szükséges­sé teszi egyes hengersorok kórszerűsitését. az elő- és ki­készítő kapacitás növelését, valamint új hőkezelő beren­dezések létesítését. Mindezek eredményeképpen az ötvözött hengereltacél termelését 1965- ről 1970-re 60—65 százalék­kal kell növelni. Kohászatunk „minőségi ar­culatának” megjavításához tartozik a kohászati „másod­termékek” gyártásának fej­lesztése is. Ezen belül a lágy és nagyszilárdságú acélhuza­lok gyártását fejlesztjük, amely különösen az építőipar, a mezőgazdaság és a lakosság Jobb ellátását hivatott bizto­sítani. Emellett jelentős fej­lesztést tervezünk a fémmel bevont acéltermékek (cső-, huzal- és lemezféleségek) gyártásában is. O Alumíniumiparunk to­'*■ vábbi fejlesztése a terv­időszak egyik legjelentősebb ipari programja. A terv idő­szakában elsősorban a ma­gyar—szovjet alumínium­egyezmény értelmében, tim­földtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk elő leg­korszerűbb alapon. Mint is­meretes, az egyezmény alap­ján áthidalható majd bauxit- vagyonunk gazdaságos hasz­nosításának egyik akadálya: a nagy mennyiségű, olcsó vil- lamosenergia-hiány; Mivel az egyezmény értel­mében a Szovjetunió a tim­földből kinyerhető alumíniu­mot teljes egészében vissza­szállítja, így 1970-ben a Szov­jetunióban részünkre feldol­gozott 120 ezer tonna tim­föld ellenében 60 ezer tonna, továbbá hazai termelésből ugyancsak 60 ezer tonna alu­míniumfém áll majd rendel­kezésünkre. A timföld feldol­gozásában együttműködünk a baráti Lengyel Népköztársa­sággal is. 4 A magyar iparfejlesz- • tésnek a harmadik öt­éves tervidőszakban is köz­ponti feladata marad a vegy­ipar fejlesztése. A vegyipari termelés ter­vezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majdnem két­szerese az ipar átlagos fejlő­dési ütemének. A III. ötéves tervben a nitrogénműtrágya-gyártá­sunk — kereskedelmi súly­ban számolva — több mint egymillió tonnával növek­szik és szénbázisról teljes egészében átállunk földgáz­bázisra, Megindítjuk a karbamid-mű­trágyagyártást és az úgyneve­zett kettős műtrágya gyártá­sát, amely nitrogént és fosz­fort egyaránt tartalmaz. Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfelhaszná­lás négy kg volt, de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. III. ötéves tervünk­ben a PVC gyártásának nagy­mértékű fokozásával és a polietiléngyártás megindítá­sával két nagy fontosságú és nagy volumenű műanyag gyártása kerül előtérbe. Ezen­kívül megkezdjük, illetve bő­vítjük különféle kis volume­nű műanyagok és műgyan­ták, valamint lakkgyanták termelését. 1970-ben az egy főre jutó műanyag-felhasználásban megközelítjük a tíz kg-ot. A szintetikus szálanyagok termelésére könnyűiparunk nyersanyag-bázisának bővíté­se miatt vein szükség. Ha­zánkban a szintetikus vegyi szálak gyártása jelenleg még alacsony szinten áll, 1965-ben mindössze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6500—7000 tonnára bővítjük. Noha a könnyűiparhoz so­roljuk, de itt említem meg, hogy tervünk kiemelkedő fel­adatokat ír elő a cellulóz- és a papíriparban. Lábatlan­ban új, évi 35 ezer tonna ka­pacitású vékonypapírgyárat építünk. Ezenkívül jelenté­keny bővítő és korszerűsítő beruházással fejlesztjük pa­pírgyártásunkat és papírfel­dolgozó iparunkat is, 5 Tovább folytatjuk a * gépipar gyors fejleszté­sét, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások arányát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző öt évinél 80 száza­lékkal nagyobb beruházási lehetőséget biztosít. A beru­házás további jelentős ré­szét, a külkereskedelem és az ipar általános fejlesztése szempontjából igen jelentős közúti járműprogramra for­dítjuk. Ezen belül — az a tervünk —, hogy autóbusz- gyártásunkat 1970-re körül­belül évi 7000 db-ra emeljük. Az autóbuszgyártás tervezett fejlesztése alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb ipar­ágaiban is jelentékeny fejlő­dést vonjon maga után. / A beruházások és a la- kosság sokrétű igényei kielégítésében döntő feltétellé vált az építőipar. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat na­gyobb arányú munkaerőbőví­tési lehetőségekkel. Ezért kü­lönösen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejlesztési megoldások, amelyek az épí­tőipari munkaráfordítást na­gyobb mértékben képesek csökkenteni és azok a szer­vezési, irányítási módszerek, amelyek nélkül a korszerű technikát nem lehet hatéko­nyan kihasználni. Az építkezések technológiá­jának korszerűsítésére tervbe vettük az előregyártó kapaci­tások jelentős bővítését és műszaki tervezésünkben a fejlett, gazdaságos építési el­vek alkalmazásának kiterjesz­tését. Az előregyártás foko­zódásával az üzemi gyártás és helyszíni szerelés egyre szorosabb — helyenként sza­lagszerű — kapcsolatba ke­rül egymással, így az üzemi gyártás ütemessége, a helyszí­ni munkát is üzemszerű szer­vezettségre készteti. Az üze­mi előregyártás fokozására a tervidőszakban épületelem­gyárakat építünk, és fokozot­tabban alkalmazzuk a köny- nyített acélidomokból össze­állított acélváz-szerkezeteket is. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedési és raktározási célokat szol­gáló csarnoképületeknek leg­alább a fele, a mezőgazda- sági épületek vázszerkezeté­nek körülbelül 70 százaléka üzemileg előregyártott szer­kezettel készüljön. Különösen az ipari építkezéseknél szük­séges a kivitelezési időtarta­mot lényegesen csökkentő elő­regyártott szerkezetek alkal­mazása. A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelé­kenységének növelésére a tervidőszakban házgyárakat építünk. Az országos építőipar — új technológiáknak megfelelő — gépesítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy az ÉM építő­vállalatainál a gépállomány teljesítőképessége egy építő­ipari munkásra vonatkoztat­va 40—42 százalékkal növe­kedjék. 7 A fogyasztási cikkeket • előállító iparágakra nagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mind pedig az exportban. A textilipar fejlődésére jel­lemző a mesterséges szálas­anyagok, főként a szintetikus szálak felhasználásának gyors ütemű térhódítása. Nálunk is csakúgy, mint világszerte, a textilipar ter­melésén belül fokozódik a kötött, hurkolt termékek rész­aránya. A III. ötéves tervidő­szak végére a kötszövőipari termelés részarányát a textil­ipar-termelésben az 1965. évi 12 százalékról 15—16 száza­lékra növeljük. Mintegy ötmillió párral (kö­rülbelül 20 százalék) tervez­zük növelni a bőrcipőterme- lést. Gyógyszeriparunk termelé­se kiállja az összehasonlítást a legfejlettebb országokkal is. A magyar gyógyszeripar vi­lágviszonylatban is jelentős, exportunk összessége tekinte­tében pedig a hetedik helyet foglalja el. A gyógyszeripar korszerűsí­tése, fejlesztése érdekében több száz millió forint ér­tékű beruházást hajtunk végre. O Közismert, hogy a la­kosság Igényeinek kielé­gítésében és az export növe­lésében nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövet­kezeti ipar is. A tanácsi és szövetkezeti ipar feladatait a tervidőszakban tovább növel­jük és jelentős támogatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sokrétű áru- és szolgáltatási szükségletei meg­felelő színvonalon kielégíthes­sék és fejleszthessék export- tevékenységüket is. A szövetkezeti és tanácsi iparban több mint kétmil­liárd forint beruházást ter­vezünk. A lakosság ellátásában, el­sősorban a javítási és szol­gáltatási igények kielégítésé­ben továbbra is számítunk a kisiparosokra — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a tervidőszak folyamán az ipari termelés terve évi 6 száza­lékos fejlődési ütemet irá­nyoz elő oly módon, hogy az ipari termelés növekedésének 80 százalékát a termelékeny­ség emelésével biztosítjuk és legalább évi 1 százalékkal csökkentjük a termelési költ­ségszintet, Kedvezőbbek a feltételek a mezőgazdaság fejlesztésére Ajtai Miklós a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a la­kosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági termelés fo­kozásával emelhetjük, Ha­zánk kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik s a mezőgazdaság — külkereske­delmi áruforgalmi aktívumá­val — segítséget nyújt az egész népgazdaság növekedé­séhez is. Mindez azt indokol­ja, hogy a mezőgazdaság fej­lesztését a III. ötéves terv időszakában is kulcskérdés­nek tekintsük, Az előterjesztett törvény- javaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966—70 átlagában, a meg­előző öt év átlagához ké­pest 13—15 százalékkal nö­vekedjék. Ez a feladat, vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazdasági termelés-nö­vekedés biztosítása — nagy követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a felté­telekkel, melyek a sikeres megvalósítással szükségesek. Engedje meg a t. országgyű­lés, hogy ezek közül csupán a legjelentősebbeket emeljem ki: — A III. ötéves terv meg­kezdésekor a szocialista nagy­üzemek kialakultak, a ter­melőszövetkezetek számottevő hányada gazdaságilag meg­szilárdult. — Az előző öt évhez vi­szonyítva növeljük a beru­házásokat, a beruházásoknak most nagyobb hányada szol­gálja az állóalapok tényleges bővítését. Míg az átszervezés időszakában elsődleges a ter­melés folyamatosságát és bő­vítését alapvetően elősegítő állóeszközök létesítő be­szerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettírozása és haté­konyabb kihasználása érde­kében nagyobb anyagi erőt fordítsunk a járulékos beru­házásokra, elsősorban a sző­lő-, gyümölcs- és zöldségter­mesztés, valamint az állatte­nyésztés területén. — Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor, 35—38 ezer pótko­csi és 6—7 ezer gabona- kombájn beszerzése válik lehetségessé. — Az 1966. január 1-én életbe léptetett termelői ár­emelés és az amortizációs kö­telezettség bevezetése, továb­bá a termelőszövetkezeti ta­gok szociális és egészségügyi ellátását javító intézkedések növelik a parasztság anyagi érdekeltségét, fokozzák a ter­melési kedvet és a rendelke­zésre álló eszközök — ezen belül a meglévő állóalapok és munkaerő — hatékonyabb kihasználását eredményezik. •— A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világos és határo­zott politikánkat és ennek eredményeképpen azzal szá­molhatunk, hogy a gazdasá­gok termelési színvonala a mezőgazdasági népesség szá­mának csökkenése ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a ba­romfitenyésztés), emelkedik. — A mezőgazdaság munka­erő-ellátását javítja az a kö­rülmény, hogy a tervidőszak­ban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagylétszámúak és így várható a mezőgazdasá­got életpályának választó fia­talok számszerű növekedése. Ehhez azonban mind a ter­melőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles­körű gazdasági intézkedése­ket kell tenniök. Ezek között igen jelentős a termelőszövet­kezeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — fog­lalkoztatása, részben azáltal, hogy az eddigieknél fokozot­tabb lehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen értékesítésére. — A mezőgazdasági terme­lés előirányzatai szerint a nö­vénytermesztés a tervidőszak­ban gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Ez nem kismértékben a korábban te­lepített szőlők és gyümölcsö­sök termőre fordulásának kö­vetkezménye, úgy tervezzük, hogy az or­szág kenyérgabona-szükség­letét hazai termelésből fog­juk kielégíteni. A tervidőszakban nem szá­molunk sem a művelési ágak arányainak, sem pedig a ve­tésszerkezetnek lényeges vál­toztatásával. összhangban a lakosság igényeinek növeke­désével, valamint az export fokozásával — ezen belül kü­lönböző nemzetközi egyezmé­nyekben vállalt kötelezett­ségekkel —, a zöldségterme­lést 1970-re az 1963—64 évek átlagához képest mintegy 45 —50 százalékkal kívánjuk nö­velni, — Az állattenyésztés növe­kedési üteme az előirányzat szerint a II. ötéves terv idő­szakában elért fejlődéssel azonos mértékű lesz. Legfon­tosabb feladatnak az adottsá­gainknak megfelelő és külke­reskedelmi szempontból is döntő fontosságú szarvasmar­ha- és juhtenyésztés fejlesz­tését tekintjük. A hazai szük­ségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést. Ezt első­sorban a fajlagos takarmány­felhasználás és a tenyésztési munka hatékonyságának javí­tásával tervezzük elérni. — Az állattenyésztés elő­irányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i árintézke­dések biztosítanak, Emellett a III. ötéves terv az állat­tenyésztés fejlesztése érde­kében előirányzza a keve­rék-takarmánygyártás 50 százalékos, a fehérjeimport mintegy 40—45 százalékos növelését. A mezőgazdaság termelésére alapozva 1965 és 1970 között a felvásárlás 28—32 százalék­kal növekszik. ■— A felvásárlás fő formá­jának a III. ötéves terv idő­szakában változatlanul a szer­ződéses termeltetést tekint­jük. A termelési biztonság növelése érdekében célszerű­nek tartjuk a hosszúlejáratú termelési szerződések rendsze­rének kialakítását. A lakos­ságnak úgynevezett napi pia­ci cikkekkel (zöldség, gyü­mölcs, baromfi, tojás és ha­sonlók) történő jobb ellátása érdekében, olyan gazdaság- politikát kívánunk érvényre juttatni, amely a termelők (el­sősorban a tsz-ek) és a fo­gyasztók (különösen a nagy- fogyasztók) közvetlen kapcso­latát bővíti és erősíti. Alap­vető feladatnak tekintjük a felvásárló és szervező munka megjavítását, különösen azt, hogy az áru útja a termelő­től a fogyasztóig lerövidüljön. A mezőgazdasági termékek tárolásához, felvásárlásához és feldolgozásához szükséges ka­pacitások bővítését a terv elő­irányzatai számításba veszik. Különösen a növekvő zöld­ség-, gyümölcs- és borterme­lés felvásárlásához és feldol­gozásához szükséges hűtőtáro­lók, átmeneti tárolók, vala­mint szőlő- és borfeldolgozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket. Harminehatmiljiárdot kap a közlekedés — Jelentős fejlesztési fel­adatokat kívánunk a tervidő­szakban az élelmiszeripar te­rületén megoldani, mert a la­kosság állandóan növekvő igé­nyei mellett nagy élelmiszer- ipari exportot is tervezünk feldolgozott termékekből, hogy így mezőgazdasági alapanya­gainkat jobb hatásfokkal érté­kesítsük. A nyersanyagterme­lés lehetőségeiből, továbbá a lakosság és az export igé­nyeiből kiindulva azt tervez­zük, hogy az élelmiszeripari termelés 1965 és 1970 között mintegy 28—32 százalékkal nökevekszik. Ajtai Miklós ezután a köz­lekedésről szólva kijelentette, hogy a III. ötéves terv idősza­kában a közlekedés fejleszté­sének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése. Ezért mintegy 36 százalékkal növeljük a közle­kedési beruházásokat és a köz­lekedés fejlesztésére több mint 36 milliárd forintot irány­zunk elő. A fejlesztés során erőteljes koncentrációt haj­tunk végre a vasút és a köz­úti járművek fejlesztésében. — A legfontosabb cél a vasúti vontatás korszerűsíté­se. Ennek érdekében öt év alatt csaknem 500 villamos és Diesel-mozdonyt szerzünk be. Villamosítjuk a Miskolc— Nyíregyháza és a Budapest- Debrecen—Záhony közötti főútvonalakat mintegy 400 km hosszúságban. A korszerű vontatás részará­nya a gőzvontatással szemben 75—80 százalékra emelkedik. Ami már megközelíti a fejlett európai országok színvonalát. A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv elő­irányozza. hogy a szocialista építés előrehaladásával a la- kossság életszínvonala és élet- körülményei rendszeresen to­vább javulnak. A III. ötéves terv előirányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 szá­zalékos növelését. Számol az­zal, hogy az életszínvonal nemcsak függvénye, eredmé­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom