Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
2 ÜLÉSEZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS 1966. JÚNIUS 24. (Folytatás az 1. oldalról.) A tervidőszakban a nemzeti jövedelem felhasználásának fő arányai, vagyis a fogyasztás és a felhalmozás aránya az előző őt évhez képest változatlan (78:22) marad. Ily módon hangolható össze az adott időszakban a tervezett fejlődési ütem mellett az életszínvonal folyamatos emelése és a népgazdaság jövőbeni fejlődése. A kormány a szocialista szektorban 5 év alatt végrehajtható beruházások összegét 250—260 milliárd forintban javasolja meghatározni. Számolva azzal, hogy a felhalmozáson belül az állóalapok növekedése gyorsabb, a forgóeszközök állományának növekedése pedig lassúbb lesz a korábbinál. Beruházási tervünket azonban nemcsak a nemzeti jövedelem arányai alapján határozzuk meg. figyelembe vesz. szűk a beruházások kivitelezéséhez szükséges kapacitásokat is. Egyidejűleg szociális-kulturális létesítményekre és lakásépítésre körülbelül 47 milliárd forintot fordítunk, többet, mint a 2. ötéves tervben. A nemzeti jövedelem elosztásánál természetesen biztosítani kellett azt is, hogy a nemzetközi helyzet követelményeinek figyelembevételével erősítsük honvédelmünket, szocialista hazánk biztonságának. népünk békés építőmunkájának védelmét. 2V© a korszerű gépi beruházások aránya Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a népgazdaság összes beruházásainak 46—50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk^ Az ipari Szemeknek, beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, programjaikat összeállítaniok és végrehaj- tanlok, hogy a maximális legyen a termelést, a termelékenységet és a műszaki fejlődést közvetlenül szolgáló korszerű gépi beruházások aránya, és viszonylagosan csökkenjen a sok esetben improduktív, költséges építkezések aránya. Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nagymértékű növelését és az építőipar nagyarányú gépesítését irányozzuk elő. A tervidőszakban az Ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnek az egyes országrészek fejlesztési adottságai, és tovább csökkenhet az egyes területek között ma még fennálló lényeges gazdasági különbség. Mindenekelőtt az Alföld és a Dunántúl egyes területein jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fontosabb elgondolásairól ezeket mondotta: I Fűtőanyag-szükségle- • tünk fedezésében tovább kell növelnünk a szén- hidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag-felhasználáson belül 1970-ben az 1960 évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közeledünk a fejlett országok energia- fogyasztási arányaihoz. Mindez nem változtat azon, hogy ebben az időszakban is szénbányászatunk fedezi energia-szükségletünk többségét. Alacsony minőségű szeneink jelentős részét erőműveinkben tüzeljük el, ahol megfelelő szénelőkészítés és tüzelés- technika biztosítja ezek legcélszerűbb felhasználását. A fűtőanyag-gazdaságunk fejlesztését a terv megfelelő beruházásokkal, műszaki fejlesztéssel és import útján valósítja meg. A kitűzött cél az, hogy tüzelőanyag-bázisunk kalóriában mintegy 19 százalékkal bővüljön; villamosenergiaiparunkban pedig mintegy 1000 mW új kapacitást létesítünk. Ez a feladat az ipari beruházások körülbelül 30 százalékát veszi igénybe. 2 A vaskohászat tervelő- ■ irányzataiban a termékek minőségével és a technológiai fejlesztéssel kapcsolatos feladatok állnak előtérben. A minőségi acélgyártás növelésére új elektroacélmű építését tervezzük. Az ötvözött acél korszerű továbbfeldolgozása szükségessé teszi egyes hengersorok kórszerűsitését. az elő- és kikészítő kapacitás növelését, valamint új hőkezelő berendezések létesítését. Mindezek eredményeképpen az ötvözött hengereltacél termelését 1965- ről 1970-re 60—65 százalékkal kell növelni. Kohászatunk „minőségi arculatának” megjavításához tartozik a kohászati „másodtermékek” gyártásának fejlesztése is. Ezen belül a lágy és nagyszilárdságú acélhuzalok gyártását fejlesztjük, amely különösen az építőipar, a mezőgazdaság és a lakosság Jobb ellátását hivatott biztosítani. Emellett jelentős fejlesztést tervezünk a fémmel bevont acéltermékek (cső-, huzal- és lemezféleségek) gyártásában is. O Alumíniumiparunk to'*■ vábbi fejlesztése a tervidőszak egyik legjelentősebb ipari programja. A terv időszakában elsősorban a magyar—szovjet alumíniumegyezmény értelmében, timföldtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk elő legkorszerűbb alapon. Mint ismeretes, az egyezmény alapján áthidalható majd bauxit- vagyonunk gazdaságos hasznosításának egyik akadálya: a nagy mennyiségű, olcsó vil- lamosenergia-hiány; Mivel az egyezmény értelmében a Szovjetunió a timföldből kinyerhető alumíniumot teljes egészében visszaszállítja, így 1970-ben a Szovjetunióban részünkre feldolgozott 120 ezer tonna timföld ellenében 60 ezer tonna, továbbá hazai termelésből ugyancsak 60 ezer tonna alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. A timföld feldolgozásában együttműködünk a baráti Lengyel Népköztársasággal is. 4 A magyar iparfejlesz- • tésnek a harmadik ötéves tervidőszakban is központi feladata marad a vegyipar fejlesztése. A vegyipari termelés tervezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majdnem kétszerese az ipar átlagos fejlődési ütemének. A III. ötéves tervben a nitrogénműtrágya-gyártásunk — kereskedelmi súlyban számolva — több mint egymillió tonnával növekszik és szénbázisról teljes egészében átállunk földgázbázisra, Megindítjuk a karbamid-műtrágyagyártást és az úgynevezett kettős műtrágya gyártását, amely nitrogént és foszfort egyaránt tartalmaz. Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfelhasználás négy kg volt, de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. III. ötéves tervünkben a PVC gyártásának nagymértékű fokozásával és a polietiléngyártás megindításával két nagy fontosságú és nagy volumenű műanyag gyártása kerül előtérbe. Ezenkívül megkezdjük, illetve bővítjük különféle kis volumenű műanyagok és műgyanták, valamint lakkgyanták termelését. 1970-ben az egy főre jutó műanyag-felhasználásban megközelítjük a tíz kg-ot. A szintetikus szálanyagok termelésére könnyűiparunk nyersanyag-bázisának bővítése miatt vein szükség. Hazánkban a szintetikus vegyi szálak gyártása jelenleg még alacsony szinten áll, 1965-ben mindössze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6500—7000 tonnára bővítjük. Noha a könnyűiparhoz soroljuk, de itt említem meg, hogy tervünk kiemelkedő feladatokat ír elő a cellulóz- és a papíriparban. Lábatlanban új, évi 35 ezer tonna kapacitású vékonypapírgyárat építünk. Ezenkívül jelentékeny bővítő és korszerűsítő beruházással fejlesztjük papírgyártásunkat és papírfeldolgozó iparunkat is, 5 Tovább folytatjuk a * gépipar gyors fejlesztését, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások arányát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző öt évinél 80 százalékkal nagyobb beruházási lehetőséget biztosít. A beruházás további jelentős részét, a külkereskedelem és az ipar általános fejlesztése szempontjából igen jelentős közúti járműprogramra fordítjuk. Ezen belül — az a tervünk —, hogy autóbusz- gyártásunkat 1970-re körülbelül évi 7000 db-ra emeljük. Az autóbuszgyártás tervezett fejlesztése alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb iparágaiban is jelentékeny fejlődést vonjon maga után. / A beruházások és a la- kosság sokrétű igényei kielégítésében döntő feltétellé vált az építőipar. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerőbővítési lehetőségekkel. Ezért különösen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejlesztési megoldások, amelyek az építőipari munkaráfordítást nagyobb mértékben képesek csökkenteni és azok a szervezési, irányítási módszerek, amelyek nélkül a korszerű technikát nem lehet hatékonyan kihasználni. Az építkezések technológiájának korszerűsítésére tervbe vettük az előregyártó kapacitások jelentős bővítését és műszaki tervezésünkben a fejlett, gazdaságos építési elvek alkalmazásának kiterjesztését. Az előregyártás fokozódásával az üzemi gyártás és helyszíni szerelés egyre szorosabb — helyenként szalagszerű — kapcsolatba kerül egymással, így az üzemi gyártás ütemessége, a helyszíni munkát is üzemszerű szervezettségre készteti. Az üzemi előregyártás fokozására a tervidőszakban épületelemgyárakat építünk, és fokozottabban alkalmazzuk a köny- nyített acélidomokból összeállított acélváz-szerkezeteket is. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedési és raktározási célokat szolgáló csarnoképületeknek legalább a fele, a mezőgazda- sági épületek vázszerkezetének körülbelül 70 százaléka üzemileg előregyártott szerkezettel készüljön. Különösen az ipari építkezéseknél szükséges a kivitelezési időtartamot lényegesen csökkentő előregyártott szerkezetek alkalmazása. A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelékenységének növelésére a tervidőszakban házgyárakat építünk. Az országos építőipar — új technológiáknak megfelelő — gépesítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy az ÉM építővállalatainál a gépállomány teljesítőképessége egy építőipari munkásra vonatkoztatva 40—42 százalékkal növekedjék. 7 A fogyasztási cikkeket • előállító iparágakra nagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mind pedig az exportban. A textilipar fejlődésére jellemző a mesterséges szálasanyagok, főként a szintetikus szálak felhasználásának gyors ütemű térhódítása. Nálunk is csakúgy, mint világszerte, a textilipar termelésén belül fokozódik a kötött, hurkolt termékek részaránya. A III. ötéves tervidőszak végére a kötszövőipari termelés részarányát a textilipar-termelésben az 1965. évi 12 százalékról 15—16 százalékra növeljük. Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 százalék) tervezzük növelni a bőrcipőterme- lést. Gyógyszeriparunk termelése kiállja az összehasonlítást a legfejlettebb országokkal is. A magyar gyógyszeripar világviszonylatban is jelentős, exportunk összessége tekintetében pedig a hetedik helyet foglalja el. A gyógyszeripar korszerűsítése, fejlesztése érdekében több száz millió forint értékű beruházást hajtunk végre. O Közismert, hogy a lakosság Igényeinek kielégítésében és az export növelésében nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipar is. A tanácsi és szövetkezeti ipar feladatait a tervidőszakban tovább növeljük és jelentős támogatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sokrétű áru- és szolgáltatási szükségletei megfelelő színvonalon kielégíthessék és fejleszthessék export- tevékenységüket is. A szövetkezeti és tanácsi iparban több mint kétmilliárd forint beruházást tervezünk. A lakosság ellátásában, elsősorban a javítási és szolgáltatási igények kielégítésében továbbra is számítunk a kisiparosokra — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a tervidőszak folyamán az ipari termelés terve évi 6 százalékos fejlődési ütemet irányoz elő oly módon, hogy az ipari termelés növekedésének 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítjuk és legalább évi 1 százalékkal csökkentjük a termelési költségszintet, Kedvezőbbek a feltételek a mezőgazdaság fejlesztésére Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági termelés fokozásával emelhetjük, Hazánk kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik s a mezőgazdaság — külkereskedelmi áruforgalmi aktívumával — segítséget nyújt az egész népgazdaság növekedéséhez is. Mindez azt indokolja, hogy a mezőgazdaság fejlesztését a III. ötéves terv időszakában is kulcskérdésnek tekintsük, Az előterjesztett törvény- javaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966—70 átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat, vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazdasági termelés-növekedés biztosítása — nagy követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, melyek a sikeres megvalósítással szükségesek. Engedje meg a t. országgyűlés, hogy ezek közül csupán a legjelentősebbeket emeljem ki: — A III. ötéves terv megkezdésekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelőszövetkezetek számottevő hányada gazdaságilag megszilárdult. — Az előző öt évhez viszonyítva növeljük a beruházásokat, a beruházásoknak most nagyobb hányada szolgálja az állóalapok tényleges bővítését. Míg az átszervezés időszakában elsődleges a termelés folyamatosságát és bővítését alapvetően elősegítő állóeszközök létesítő beszerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettírozása és hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb anyagi erőt fordítsunk a járulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint az állattenyésztés területén. — Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor, 35—38 ezer pótkocsi és 6—7 ezer gabona- kombájn beszerzése válik lehetségessé. — Az 1966. január 1-én életbe léptetett termelői áremelés és az amortizációs kötelezettség bevezetése, továbbá a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátását javító intézkedések növelik a parasztság anyagi érdekeltségét, fokozzák a termelési kedvet és a rendelkezésre álló eszközök — ezen belül a meglévő állóalapok és munkaerő — hatékonyabb kihasználását eredményezik. •— A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világos és határozott politikánkat és ennek eredményeképpen azzal számolhatunk, hogy a gazdaságok termelési színvonala a mezőgazdasági népesség számának csökkenése ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a baromfitenyésztés), emelkedik. — A mezőgazdaság munkaerő-ellátását javítja az a körülmény, hogy a tervidőszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagylétszámúak és így várható a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok számszerű növekedése. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széleskörű gazdasági intézkedéseket kell tenniök. Ezek között igen jelentős a termelőszövetkezeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — foglalkoztatása, részben azáltal, hogy az eddigieknél fokozottabb lehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen értékesítésére. — A mezőgazdasági termelés előirányzatai szerint a növénytermesztés a tervidőszakban gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők és gyümölcsösök termőre fordulásának következménye, úgy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. A tervidőszakban nem számolunk sem a művelési ágak arányainak, sem pedig a vetésszerkezetnek lényeges változtatásával. összhangban a lakosság igényeinek növekedésével, valamint az export fokozásával — ezen belül különböző nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségekkel —, a zöldségtermelést 1970-re az 1963—64 évek átlagához képest mintegy 45 —50 százalékkal kívánjuk növelni, — Az állattenyésztés növekedési üteme az előirányzat szerint a II. ötéves terv időszakában elért fejlődéssel azonos mértékű lesz. Legfontosabb feladatnak az adottságainknak megfelelő és külkereskedelmi szempontból is döntő fontosságú szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését tekintjük. A hazai szükségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést. Ezt elsősorban a fajlagos takarmányfelhasználás és a tenyésztési munka hatékonyságának javításával tervezzük elérni. — Az állattenyésztés előirányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i árintézkedések biztosítanak, Emellett a III. ötéves terv az állattenyésztés fejlesztése érdekében előirányzza a keverék-takarmánygyártás 50 százalékos, a fehérjeimport mintegy 40—45 százalékos növelését. A mezőgazdaság termelésére alapozva 1965 és 1970 között a felvásárlás 28—32 százalékkal növekszik. ■— A felvásárlás fő formájának a III. ötéves terv időszakában változatlanul a szerződéses termeltetést tekintjük. A termelési biztonság növelése érdekében célszerűnek tartjuk a hosszúlejáratú termelési szerződések rendszerének kialakítását. A lakosságnak úgynevezett napi piaci cikkekkel (zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és hasonlók) történő jobb ellátása érdekében, olyan gazdaság- politikát kívánunk érvényre juttatni, amely a termelők (elsősorban a tsz-ek) és a fogyasztók (különösen a nagy- fogyasztók) közvetlen kapcsolatát bővíti és erősíti. Alapvető feladatnak tekintjük a felvásárló és szervező munka megjavítását, különösen azt, hogy az áru útja a termelőtől a fogyasztóig lerövidüljön. A mezőgazdasági termékek tárolásához, felvásárlásához és feldolgozásához szükséges kapacitások bővítését a terv előirányzatai számításba veszik. Különösen a növekvő zöldség-, gyümölcs- és bortermelés felvásárlásához és feldolgozásához szükséges hűtőtárolók, átmeneti tárolók, valamint szőlő- és borfeldolgozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket. Harminehatmiljiárdot kap a közlekedés — Jelentős fejlesztési feladatokat kívánunk a tervidőszakban az élelmiszeripar területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmiszer- ipari exportot is tervezünk feldolgozott termékekből, hogy így mezőgazdasági alapanyagainkat jobb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyagtermelés lehetőségeiből, továbbá a lakosság és az export igényeiből kiindulva azt tervezzük, hogy az élelmiszeripari termelés 1965 és 1970 között mintegy 28—32 százalékkal nökevekszik. Ajtai Miklós ezután a közlekedésről szólva kijelentette, hogy a III. ötéves terv időszakában a közlekedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése. Ezért mintegy 36 százalékkal növeljük a közlekedési beruházásokat és a közlekedés fejlesztésére több mint 36 milliárd forintot irányzunk elő. A fejlesztés során erőteljes koncentrációt hajtunk végre a vasút és a közúti járművek fejlesztésében. — A legfontosabb cél a vasúti vontatás korszerűsítése. Ennek érdekében öt év alatt csaknem 500 villamos és Diesel-mozdonyt szerzünk be. Villamosítjuk a Miskolc— Nyíregyháza és a Budapest- Debrecen—Záhony közötti főútvonalakat mintegy 400 km hosszúságban. A korszerű vontatás részaránya a gőzvontatással szemben 75—80 százalékra emelkedik. Ami már megközelíti a fejlett európai országok színvonalát. A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv előirányozza. hogy a szocialista építés előrehaladásával a la- kossság életszínvonala és élet- körülményei rendszeresen tovább javulnak. A III. ötéves terv előirányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 százalékos növelését. Számol azzal, hogy az életszínvonal nemcsak függvénye, eredmé(Folytatás a 3. oldalon.)