Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
Filmeposz Európa felszabadításán), Jurij Bondarev nyilatkozata A Szovjetunió ‘és a szocialista oi'szágok filmeseinek részvételével fekete-fehér szélesfilm készül Európa felszabadításáról Jurij Ozerov rendezésében a Moszfilm stúdióban. A mű bemutatja azt a szerepet, amelyet a szovjet hadsereg Európának a fasiszta iga alól való felszabadításában betöltött. A forgatókönyvet több szerző készíti: szovjet részről Jurij Ozerov, Oszkár Kurganov, Jurij Bondarev, valamint a csehszlovák, a jugoszláv és a lengyel forgatókönyvírók csoportja. A háromrészes — „Európa, 1943", Európa 1944” és „Európa, 1945” — mű beszámol a második világháború idején a Szovjetunióban. Lengyelországban: Jugoszláviában. Csehszlovákiában és Olaszországban lezajlott eseményekről. A felvételek Is ezekben az országokban készülnek. Az APN tudósítójának Jurij Bondarev író, a forgatókönyv egyik szovjet szerzője, elgondolásairól a következőket mondotta: — STorenénk bemutatni a mésodik világháború befejező időszakában, a kurszki csatától kezdve Prága felszabadításáig és a kapituláció aláírásáig végbement események széles panorámáját. Nem dokumentumfilm lesz ez. a forgatókönyvírók nemcsak illusztrálni akarják az eseményeket. Játékfilm lesz ez, a főszerepekre különböző országokból hívunk meg színészeket. Az a feladatunk, hogy különböző szempontokból — a szovjet hadsereg katonáinak és tisztjeinek, a partizánoknak, sőt még a fasiszta vezetőknek a szempontjából is — nézJUGOSZLÄV FILMEK KÜLFÖLDI SIKEREI A jugoszláv filmek értékes exportcikké válnak. Jugoszlávia a múlt évben 25 országba, összesen 89 egész estét betöltő játékfilmet exportált. A legjobb vásárlók között Algéria 23 filmmel és Kuba 17 filmmel szerepel. Ezenkívül 33 országba 243 rövidfilmet exportáltak. ziik az eseményeket. A filmben a költött személyeken kívül történelmi alakok is szerepelni fognak. Szeretnénk feleleveníteni Mussolini híres megszöktetését, amelyet Otto Skorzeny hajtott végre, továbbá az 1944. július 20-án Hitler ellen elkövetett merényletet, valamint a fasiszta Führer utolsó napjait. A film első részének forgatókönyve már csaknem elkészült. Ez a rész. amely a nagy kurszki ütközetről szól, a szovjet állam fennállásának ötvenedik évfordulójára készül el. BOLGÁR HANGLEMEZEK KÜLFÖLDÖN A múlt évben csaknem 2,9 millió hanglemezt gyártottak Bulgáriában. Ennek csaknem a felét külföldre, elsősorban a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Lengyelországba, az Egyesült Államokba, Görögországba, Angliába és más országokba exportálták. Idén a tervek szerint a lemez- gyártás eléri a 3,3 millió darabot Űton-útfélen, hivatalos helyeken és magánbeszélgetésekben egyaránt sokszor hallhatunk ilyen mondatokat: — Én a három kerületben lakom. Úgy hallottam, hogy a kettő kerületben új parkokat létesítenek. Ha igaz volna, hogy valakinek három kerületben van lakása, bizony azonnal le kell csapni rá a lakásügyi hatóságnak. De ebben az esetben — minden valószínűség szerint — nem lakásíhal- mozásról van szó, hanem csak arról az egyszerű tényről, hogy valakinek a harmadik kerületben van a lakása. Az sem biztos, hogy Pécsett két kerületben parkosítanak, valószínűbb, hogy csak a másodikban. Sajnálatos és nem éppen dicsérendő jelenség, hogy a tanácsi „apparátus”, vagyis a különböző tanácsi szerveik, hivatalok, intézmények élenjárói sem tesznek különbséget a sor- és a tőszámnevek között, s ennek következtében sok félreértésre adhatnak okot felszólalásaikkal, észrevételeikkel. Ha például a Városi Tanács valamelyik tagja a három kerületben a társadalmi munka megszervezésére hívja fel a figyelmet, senki sem tudhatja, hogy a felhívás csupán a harmadik kerületre avagy mindhárom kerületre vonatkozik-e. A tanárok és a tanítók sem kivételek, ők is sokszor tévesztik össze a tőszámnevet a sorszámnévi jelzővel: — A kettő B osztályba megyek órára. A négy C-ben ma dolgozatírás lesz. Ezek a nyelvi helytelenségek azért terjedtek el oly nagymértékben, mert a kerületeket, az osztályokat számjegyekkel jelölik, és az íráskép erŐ6 hatását tükrözik. Takarékosságról ebben az esetben nem nagyon lehet szó; nem hisszük, hogy az egy szótagos „többlet” veszélyeztetné nyelvi berendezésünket. Nem helytelen viszont a tőszámnév használata az effajta kifejezésekben: Kossuth Bajos utca húsz, második emelet négy. Az ilyen szerkezetekben ugyanis a sorszámnév (húsz, négy) magába sűrítette a megfelelő jelzős (huszadik szám, negyedik ajtó) jelentéstartalmát. Hasonló okokból nem kifogásolható ez a keltezési mód sem: ezer- kilencszázhatvanhat június tizenkilenc. Arra viszont vigyázni kell, hogy a sorszámnévi jelző helyett ne használjunk tő- számnévből -s képzővel képzett melléknevet! Pl.: Az 1968-as évben vezetjük be az új gazdasági mechanizmust. (Helyesen: 1966-ban!) Nem helytelen az ilyen -s képzős származékok használata, ha valamilyen számmal való ellátottságot fejez ki. Pl.: A 27-es busz az utóbbi időben túl zsúfolt. Néha az ilyen szerkezettel bizonyos időszakot jelölhetünk. Pl.: Az 1945-ös éif eseményei, a 60-as évek elején stb. A címben szereplő „többi”- ről is pár szót! Nyelvünk meglehetősen ingadozik az egyes vagy a többes szám használatában a többi, az összes és a minden jelző után. PL: A többi szomszédos országgal is felvesszük a kapcsolatot. (Egyes szám!) — A többi írókkal és költőkkel is elbeszélgethettünk a könyvnapon. (Többes szám!) — Újból kiadták 'Petőfi ösz- szes verseit. (Többes szám!) — Tegnap este az összes újság elfogyott. (Egyes szám!) Minden körülmények között jöj'j hazai (Többes szám!) — „Minden ember legyen ember és magyar!” — hirdeti Vörösmarty. (Egyes szám!) A felsorolt esetekben a hagyomány alapján nem hibáztathatjuk ugyan a többes számot, mégis helyesebb és a magyar nyelv törvényeihez alkalmazkodóbb — a többi mennyiségjelziős szerkezethez hasonlóan — az egyes szám használata. Az összes szót gyakran pótolhatjuk a valamennyivel, de ha már használni kell, főleg „teljes, egész” jelentésében alkalmazzuk egyes számmal! Ekként pl.: összes jövedelmét bevallotta, összes fizetését a feleségének adta. Ezek a példák, nyelvi szempontból kifogástalan alkotások. ToHscprü Kritikusok a színházi évadról (Folytatás a 9. oldalról) kultúrotthonckban lépjen fel. ott beszélgessen az emberekkel, akik így jobban megismerik és megkedvelik. Örülök annak, hogy a kamaraszínház előcsarnokában láthattam Vincze Győző kiállítását. ez a színház belső világát a közönség elé vitte ki. Nagy szükség lenne ötletesebb, szellemesebb műsorfüzetekre is. SZÖLLÖSY KÁLMÁN: Igaza van Tüskés Tibornak, a kritika tulajdonképpen egy intelligens ember hangját szólaltatja meg a közönség képviseletében, ráépítve tájékoztat. A kritikusnak nem kell tudnia, mi történik a produkció körül a kulisszák mögött. ez a színház dolga. Előtte már csak a produkció jelenik meg, arról kell véleményt formálnia. A lap kritikái országos összehasonlítást is elbírnak. Nem provinciálisak, olyanok, amelyeket meg lehet és gyakran szükséges is lenne megfogadni. Számomra azonban riasztóan hat az, hogy a művészeti világban, de különösen a színházban, úgymond hiper-érzékenyek, nagyon könnyen megsértődnek ha — szerintük — nem kaptak megfelelő terjedelmű és elismerő kritikát. Én ezt tartom provinciálisnak. Az Ének Charlie úrért bemutatása jó választás volt. A néger író műve mai, aktuális, a rendeziés is jól kiemelte a darab mondanivalóját. Igazán szép színházi élmény volt, azt gondolom, a legszebb. Ez a példa is azt mutatja, hogy esetleg jobban kellene válogatni a mai magyar műveket is. Tudomásom szerint a jövő évadban megnyílik a kamaraszínház, jó lenne, ha a színház a helyi írókból is kipréselne egy-két darabot, helyet adva a kísérletezésnek. Van egy világszerte elismert balettegyüttesünk, és keserűen veszem tudomásul, hogy csupán egy bemutatóra tellett erejükből, miközben a fővárosban két új műsort is előadnak. THIERY ÁRPÁD: Egy színház nem szokott túlságosan örülni a „rövidített” kritikai megjegyzéseknek, tekintve: a hosz- szabbakat sem sikerül mindig kellő nyugalommal elviselni. A kritikust viszont egy adott mű esetében az összefüggések általában nem érdeklik, de egy évad viszonylatában figyelembe kell venni a célkitűzéseket, külső és társulati adottságokat, anyagi-technikai összefüggéseket. Az évad szempontjából a színház megőrizte korábbi alapértekeit, s ezen egy-két kisebb kudarc sem változtat. Ami az általános színházi törekvéseket illeti, szívesen idézem Jean Darcante-t, a Nemzetközi Színházi Intézet főtitkárát: „Az egyik oldal képviselőd a színházat mindenek előtt szórakozásnak tartják, a másik oldal képviselőinek szemében minden színháznak sajátos társadalmi funkciója van és feladata, hogy valamilyen mondanivalót közvetítsen, s nincs nehezebb, mint e két oldal valamelyike mellett állást foglalni.” A mai színház alapkérdése a két oldal szintézisében van. Véleményem szerint a múlt évadban ez a szintézis jelen volt a műsortervben. A produkciókról utólag nincs mit mondani. Ebből az évadból is hiányzott a figyelemre méltó kezdeményezés, amely felhívhatta volna az ország figyelmét, hogy itt valami fontos történik. Gondolok például a stúdiójellegű előadásokra, az egyfelvoná- sosok, vagy éppen az éjszakad színház fel- támasztására. Ez elmaradt. Viszont az idén is elgondolkoztatja a kritikust ég nézőt a nem túl örvendetes hagyomány folytatása, ismét kitűnő színészek mennek el, néhány éven belül egész társulatra való, ha jól összeszámoljuk. BERTHA BULCSU: Először a kritikák fogadtatása körül kialakult vitához. Rendszeresen dolgozom. írásaim megjelennek a különböző foydiratoK és kiadók gondozásában. Ezzel nyakamba iettem azt a gondot is, hogy figyelnem kell a óraiatokra, tanácsokra, amelyek oh kor nem éppen szívélyesek. Mi lenne akkor ha ezek után többé a kiadók, tclvóíratszerkesztőságek tájékára se néznék'' A kritikusnak az a Kötelessége, hogy bátran és szenvelgés nélkül mondjon véieménvt. azzal a szándékkal. hogy valamilyen ügyet, ebben az esetben a színházat, a közönséget szolgálja Korábban volt két olyan évad. amikor mindenki, az egész ország odafigyelt a pécsi színházra. Izgalmas szép produkciókat láttunk. Aztán jöttek a szirupos operettek, egy Kicsit leporolták, esetleg Korszerűsítették. Aligha lehet egyetérteni az olyan koncepcióval, amelyik szerim egyszer lehet, máskor pedig nem lehet operettet játszani. ígérték az új magyar dráma istápolását, a nyilatkozatokon túl azonban kevés történt. A fővárosi színházakban sok mai tárgyú darabol láthatunk, olvashatunk különböző gyűjteményeket, itt nálunk viszont nem tapasztalunk megfelelő érdeklődést irántuk. NÁDOR TAMÁS: Kétségkívül a közönség érdeklődése a zenés darabok irányába tolódott el. Ez egyúttal nagy felelősséget jelent a színház számára. Az operett programról az a benyomás alakult ki bennem, hogy már az összeállítása is ötletszerű. Nem lehet pontosan tudni, miért éppen ezt, s nem egy másikat mutattak be. Kicsit a közönségsiker a mérce, abból a meggondolásból, hogy ebből a műfajból mindent elfogadnak. Az operatársulat az elmúlt években jelentős repertoárt alakított ki. ugyanakkor több érdekes, új művet is előadott. Az évad során bemutatott két opera azonban elég szegényes volt, nem vonzotta a közönséget, az énekeseknek sem adott lehetőséget. A premierek utáni aggasztó érdektelenség arra figyelmeztet, hogy a dicséretes lendület és színvonal mintha megtört volna. A szervezés is elhanyagolja az operák propagandáját. Egyetértek a kísérletezésről elhangzott megjegyzésekkel, azt hiszem ez az operatársulatra is vonatkozik. Izgalmas műveket kell bemutatni olyan előadásban, hogy az a nézőt szinte bekénj - szerítse a színházba. VÁRNAI FERENC: A színház kettős feladatát abban látom, hogy egyrészt elégítse ki a közönségnek a szép, a maradandó, az emberség iránti vágyát, másodszor nevelje arra a ma még passzívakat, hogy a színház tud valamit adni az ember formálásához. Ezt még nem tudjuk megteremteni, mivel gyakran nem azok a művek kapnak színpadot, amelyek az ember életét gazdagabbá teszik. A kritikusnak ezt szóvá kell tenni, éspedig nemcsak' úgy. hogy ez ügyben a közönségnek szóljon, adjon ismeretet, hanem a színháznak is. Nádor Tamás az ötletszerűséget bírálja, csatlakozva hozzá azt javaslom; egyszer valahol le kellene zárni az operettprogramot, s tervszerűen, előre átgondolt, esetleg több évadra szóló tematikával hozzuk színre a legjobbakat, korszerű, mai felfogású előadásban. Megjegyzem, hogy a zenés műfajról szóló kritikákat a színház illetékes szakemberei megfelelően fogadják, korám sincsenek nézetkülönbségek és „csaták”, mint más esetekben. A beszélgetések végén mindig szokás összefoglalni az elhangzottakat. Ettől most tekintsen el a kedves olvasó, mivel csupán az volt a szándékunk, hogy először a kritikusok mondják el a bennük feszülő általánosabb észrevételeket, azután ezzel korántsem zárjuk le a színházról, a közönségről. a jövő évadról szóló gondolatok közreadását. Bocz József A magyar forradalmi munkásmozgalom történetének tankönyve Nemrég került a könyvkereskedések kirakataiba az egységes párttörténeti tankönyvnek. a magyar forradalmi munkásmozgalom történetének első kötete (Kossuth Könyvkiadó, 1966). A szerzők — a Párttörténeti intézet Nemes Dezső vezetésével működő munkaközössége — a maga sokrétűségében foglalkoznak pártunk történetével. A kötet bevezetőben az 1948—49-es forradalom és szabadságharc eseményeivel foglalkozik. Ez nem véletlen, hiszen ekkor kezdődik meg Magyarországon a tőkés fejlődés időszaka; az a történelmi korszak, amelynek folyamán kifejlődött az új társadalmi rend megvalósítására hivatott osztály, az ipari proletariátus. Az ekkor még kislétszámú és fejletlen munkásságnak jelentős szerepe volt a forradalom és szabadságharc eseményeiben. A munkások életviszonyaik megjavulását, emberi jogaik érvényesítését várták a forradalomtól és áldozatkészen harcoltak a haladó erők győzelméért. Mint a tankönyv megállapítja: ,,A forradalmi tüntetések tömegeit elsősorban a pesti munkások alkották”. Kiemelik a szerzők azt is, hogy 1848—49-ben a munkásság küzdelmét a magyar forradalmi demokrácia kimagasló képviselői — Petőfi, Táncsics, Vasvári — teljes együttérzéssel támogatták. A hatvanas évek végén meggyorsuló ipari fejlődés, illetve az ezzel egyidejűleg bekövetkező bizonyos politikai konszolidáció (a kiegyezés), másrészt a nemzetközi munkásmozgalom fejlődése, a tudományos szocializmus létrejötte, az I. Internacio- nálé megalakulása teremtette meg a hazai szocialista mozgalom kibontakozásának feltételeit. A könyvből átfogó képet kapunk az első magyarországi szocialista szervezet, az 1868-ban megalakult Általános Munkásegylet tevékenységéről, valamint arról, hogy a Nemzetközi Munkásszövetség, a Marx vezette Internacionálé a magyarországi szocialista munkásság küzdelmét minden rendelkezésre álló eszközzel támogatta A reakciós kormányzat az Általános Munkásegyletet feloszlatta, vezetőit bíróság elé állította, azonban a szocialista mozgalom további fejlődését nem tudta megakadályozni. A kötet szerzői nyomon követik azt a hősies* mozzanatokban gazdag, áldozatos küzdelmet, amelyet a hazai munkásság legjobbjai a munkáspárt megteremtéséért vívtak. Ebben az ösz- szefüggésben esik szó Farkas Károlyról, az első In- ternacionálé magyarországi megbízottjáról. Ihrlinger Antalról, az Általános Munkásegylet egyik vezetőjéről és másokról. A kötet részletesen foglalkozik Frankel Leónak, Marx barátjának, a Párizsi Kommün volt miniszterének magyarországi munkásságával, rámutatva azokra az érdemekre, amelyeket Frankel a tudományos szocializmus eszméinek magyarországi terjesztésével, a munkásság küzdelmének irányításával szerzett Frankel Leó és a köréje tömörülő szocialista munkások küzdelmének eredményeként 1880-ban megalakult a Magyarországi Általános Munkáspárt, amely 1896-ben felvette a Szociáldemokrata Párt nevet; ebben az időszakban az egyedüli munkáspárt volt Magyarországon és a szocialista agitációs és szervező munka kifejlesztésével, a munkásság helyzetének megjavításáért vívott küzdelmével történelmi jelentőségű érdemeket szerzett. A szerzők írnak arról is, hogy az osztályharcos elemek mellett a párt vezetőségében mindinkább érvényesültek azok a megalkuvó törekvések, amelyek 1914-ben az uralkodó osztályok előtti behó- doláshoz; a szociálsoviniszta, háborút támogató politikai irányvonal kialakulásához vezettek. A magyar szocialista mozgalomnak azonban számos olyan kiemelkedő képviselője volt — Szabó Ervin, Alpári Gyula, Landler Jenő és mások —, akik a pártvezetésben megnyilvánuló opportunizmus ellen erőteljesen küzdöttek. A kötet kiemeli az 1918 októberi magyarországi polgári demokratikus forradalom jelentőségét; megvilágítja Károlyi Mihály történelmi szerepét, bemutatja az elért eredményeket, a politikai viszonyok demokratizálását, a köztársaság kivívását stb. Rámutat azonban arra is, hogy ekkor már a polgári demokra tikus átalakulás’ nem oldhatta meg a magyarországi társadalmi fejlődés alapvető feladatait. Ezeknek a fel adatoknak a megoldásához szocialista forradalomra volt szükség. 1918 novemberében — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által megindított nemzetközi forradalmi hullám közepette — Magyarországon is létrejött az új típusú, forradalmi munkáspárt, amely a szocialista forradalom jelszavát tűzte zászlajára. A magyar forradalmi munkásmozgalom története most megjelent első kötete hasznos olvasmány mindazok számára, akik hazánk, illetve munkásmozgalmunk történetével foglalkoznak. Nélkülözhetetlen minden olvasó számára, altit érdeke) a múlt és annak jelenre is kiható következményei és tanulságai. Erényi Tibor Á három kerület és a többiek
