Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
Az urnnepi konyvhéi mérlege Az illetékes művelődési & könyvkereskedelmi szerveknél elkészült az idei ünnepi könyvhét mérlege. Lássuk előbb a rendezvények látogatottságát: a Pécsett rendezett központi irodalmi estnek kétszázötven főnyi közönsége volt, a többi kisebb rendezvényen átlagosan ötven főnyi közönség jelent meg. Mindez egészségesnek mondható látogatottság. Az utóbb említett kisebb rendezvények egyébként színvonalban és az érdeklődés fokát tekintve egyáltalán nem nevezhetők kicsinek. így igen sikeres találkozó volt a Zsolnay Művelődési Házban Kende Sándor író, Rácvároson Arató Károly, Bertha Bulcsu, Székely Júlia és Csorba Győző találkozója és Szöllősy Kálmán estje az AKÖV-nél. A felsorolás a teljesség igénye nélkül való, hiszen a megyében több rendezvény volt, — 250 könyvkiállítás,' hatvan ismeretterjesztő előadás, hat könyvbál, tizenöt könyvtombola. harmincöt faluban házról házra könyvárusítás, nyolcban vándorló „becsületkosár”, mindezek a földművesszövetkezeti könyvterjesztési hálózat rendezésében — s általában mindenütt kellő hatást értek el. Ezek á sikerek és hatások természetesen anyagilag is lemérhetek, mégpedig a könyvforgalom értékével. A MÉSZÖV hálózatában, tehát falun, 'százkilencvenezer forint értékű könyvet vásároltak meg az ünnepi könyvhét rendezvényein. A pécsi adatok: a Széchenyi téri könyvesbolt sátrában húsz, az üzletben negyvenezer forint, Magyar írók Boltja sátorban húsz, üzletben harmincezer, 102. számú Könyvesbolt sátorban tizennégy, üzletben kilenc, üzemi könyvterjesztőknél kilen cvenkétezer forint volt a forgalom. Meg kell azonban jegyezni, hogy a forgalom ennél nagyobb is lehetett volna, ehhez azonban csak a könyvkiadás nyújthatna segítséget, nem is mennyiségi, inkább jobb elosztású és minőségi kiadással. Az íróvendégek szervezése, meghívása terén viszont örvendetes javulás állt be az előző évekhez képest. Eddig- ugyanis sosem jött le Pécsre mindenki, akit meghívtak, illetőleg aki ígérkezett, most viszont teljes volt a vendégnévsor. Közlemény A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója és a Német Demokratikus Köztársaság Rádiója közös rejtvényműsort készített a Pécsi Stúdió hallgatói számára, melyet 1966. július 3-án, vasárnap, a német nyelvű műsorban sugárzunk. Az NDK-ban összeállított rejtvényműsor 5 kérdést tartalmaz, melyekre a válaszokat a kérdések sorrendjében egy levelezőlapon 1966. július 16-ig lehet a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának elmére, Pécs, Zetkin Klára u. ]., beküldeni. A beérkezett levelezőlapok közül csak azokat vehetjük figyelembe, melyeken mind az öt kérdésre helyes választ kaptunk, mégpedig a kérdések feltevésének sorrendjében. A közös rejtvénypályázaton minden hallgatónk részt vehet. Természetesen magyar nyelvű megfejtéseket is elfogadunk. A helyes megfejtők között stúdiónkban mintegy 100 értékes díjat sorsolunk ki, melyeket a Német Demokratikus Köztársaság Rádiója bocsát rendelkezésünkre. A nyereménytárgyakat postán juttatjuk el a szerencsés megfejtőknek. A fő díjak kiosztására 1966. október 7-én, az NDK alapításának évfordulóján, a Német Demokratikus Köztársaság Rádiója képviselőinek jelenlétében, ünnepélyes keretek között a Pécsi Stúdióban kerül sor, Bodóczky István: Festő nő Pák öli tz István: Oáj^itáníf Nem koncertterem hangulatát idézik a megviselt falak A tyúkketrecnyi színpadon nem is művészek játszanak A proszcéniumpáholyból nyakamba lógnak a sálak Azott nagykabátok gőzében Sebastian Bach zenéje árad Hazulrólhozott szék nyikorog staccato-t erőltetve az ütembe A fokhagymaszaggal elkevert forte hullámain- evickélünk muzsikás mennybe Vivace ... A volt-kocsma beázott plafonja belereszket s valószínűtlen kupolává tágítja a győzelmes kezdet Vasvári László: Qletn hazámfia! Aki elment otthonából, mert anyja kalácsa kevesebb mint másé, nem „hazámfia”... Építünk, kapálunk, neveljük gyermekeinket, bizakodással, (néha haraggal), de tudjuk: mindennek érdeme van! Aki ezt messziről nézi s hitünk nem hite, — az nem „hazámfia.” Tudom, van itt még baj elég. Lesz is, a küzdés nem lakodalom. De minden tégla a mi verejtékünktől tapad össze, minden búzaszemben ott a könnyünk, s a mi csókjainktól nyílnak itt a rózsák. — Akinek könnye, verejtéke, csókja más világot éltet, — nem „hazámfia”. Aki elfutott, ránkhagyta a gondot s odakint haszonért sunyin segített sajnálni, lenézni, mocskolni minket, vagy mártírt játszott koncért mit se bánva, hogy arcunkba köp, — nem, nekem nem „hazámfia”. — Akkor se, ha mesés Mercedesen gőgösködik most a hazatérő vendég, akkor se, ha ál-meghatódás krokodilkönnye rezeg hazug szemében, akkor se, ha sztorivadász riporterek s mások is hasraesnek előtte, becézik, — akkor sem, akkor sem, soha. — Aki e földet, népet elárulta egyszer, annak nincs megbocsátás! Nem „hazámfia”!!! Vincze Győző kiállítása ötvenkét festményt és grafikát láthattunk a pécsi kamaraszínház előcsarnokában. Alkotójuk, Vincze Győző, maga is a színház díszlettervezőműhelyének munkatársa, Somogy megyében született, Budapesten végezte művészi tanulmányait és immár tizenhat éve Pécsett él. Első pécsi kiállítását 1953-ban rendezte, más alkalommal is szerepelt a nyilvánosság előtt, most pedig olyan anyagot mutatott be, amely minden látogatót meggyőzött arról: Vincze rokonszenves és kulturált művész, a színek, vonalak. formák kultúrájának biztoskezű birtokosa. Alkotásaiban sikerült összeegyeztetnie a „modernség” és a „közérthetőség” követelményeit, s így megtalálta azt a hangot, amelyen széles néprétegek felé tud szólni, anélkül, hogy az esztétikai színvonal mércéjét alászállítaná. Két nagy élményforrás táplálja a kiállított műveket: az Adria vidéke és a baranyai—somogyi táj. Vincze 1965-ben bejárta Jugoszlávia tenger- melléki részeit: Isztriát, Dalmáciát, Bosznia egyes vidékeit. Sajátos véletlen. hogy néhány nappal Vincze kiállításának megtekintése előtt e sorok írójának is alkalma volt Dalmáciában járnia, s így a személyes élmény alapján győződhetett meg arról. milyen sikeresen tudta Vincze művészi formába önteni a mediterrán tájak hangulatát. Talán csak a két spliti képét (Kikötő, Romkert) nem érezzük teljes értékűnek: a képeken alkalmazott barnás-szürkés tónusok egyáltalában nem jellemzik ennek a dalmát kikötővárosnak atmoszféráját. Egy nagyobb méretű képe a spliti tengeröbölről, valamint fiumei és lovrani képei azonban annál hatásosabbak. Vincze legtöbb tengermelléki képében meg tudja ragadni azt. ami annyira jellemző a mediterrán világra: a táj és a tájba illeszkedő építészet „szerkezetes” vonásait. Aki a horvát tengerpart kisebb-nagyofob kikötővárosait ismeri, tudja, mennyire „kubista”, sőt „szürrealista” hangulatot árasztanak ezek a városkák. Aligha véletlen, hogy a modem európai festészet egyik fontos fejlődési vonala a mediterrán országokban bontakozott ki: Itáliában, Spanyol- országban, Franciaországban. Jugoszláviában. Ennek a mediterrán művészeti világnak szellemi letéteményese Vincze Győző is, ez adja meg Kritikusok a színházi évadról A Pécsi Nemzeti Színházban június 23-án kezdődik a nyári szünet. Ilyen kor a sajtóban, beszélgetéseken és egyebütt elhangzanak különböző értékelések a színház alkotó közösségének munkájáról, az éveleji célkitűzések megvalósulásáról. Lapunk színikritikusai a bemutatott művekről már elmondták álláspontjukat, most -, viszont arra kértük őket — kissé talán szokatlan —'Tiogy * az''egéas, évadot .tegyék a, kritika mérlegére. A kerekasztal körül helyet foglaló kritikusok őszintén fogalmazták meg véleményüket, amelyet — ha találni is. benne vitatható megállapításokat — segítő szándék vezetett. '' ¥ÜSI?ÉS’'fíÉÖ'lV: ■ Katona "József- a 'BáfSc bán bemutatása--után-írott tanulmányában öt okot sorolt fel. miért nem kap lábra a nagy színház hazánkban. Szerinte az egyik a kritikában leledzik. Ügy fogalmazta meg, hogy nincs nagy színház kritika nélkül. A Dunántúli Naplóban megjelenő kritikák közvetítő szerepet töltenek be a színjjáz és a közönség között. Elsősorban a közönséghez szólnak, a színházat is segíthetik, de nem a színháznak szóló kinyilatkoztatások. Esetenként mégis úgy reagálnak, ahogy azt nem volna szabad. A színháziak higgyék el, hogy a kritikus jőszándékkal közeledik, a műhöz, igyekszik megérteni a művészi felfogásokat, elképzeléseket. Jobbnak, tartalmasabbnak kellene lenni a mi kapcsolatunknak. A műsortervvel kapcsolatban először a mai magyar dráma ügyéről kell beszélni. Azt a legendát kellene eloszlatni, hogy nincs jó mai magyar darab. A dráma mindig a színházzal való kapcsolatban születik, s ha ez így van. akkor a színház felelősségét js hangoztatni kell, s úgy gondolom nem tévedek, ha ezt. a felelősséget egy Vészi-darabbal nem lehet letudni. Aktívabb és eredményesebb dramaturgiai munkát kell végezni, megkeresni az írókat, velük kontaktust teremteni. Ez vonatkozik az új műsortervre is, például a Helytartó már -nferfr • felfedezés. könyválakban is megjelent: A könyvkiadóknál rendszeresen napvilágot látnak külföldi drámagyűjtemények, ezekből bizonyára lehetne válogatni.^ azután jobban oda kellene figyelni a múltbeli és a mai magyar drámákra is. A színház és a közönség kapcsolata állandó téma. Becsülendő az az erőfeszítés, hogy a színház a bérlétezéssel bizonyos állandó számú közönséget szervez, ám mi lesz azokakl, akik ma még nem járnak színházba? Emlékszem valamikor a TIT- ben a bemutatók előtt egy-egy mű kereszt- metszetét adták elő, ezt a hagyományt ma nem ápolják. Kevés az a színész, aki szinte szükségét érzS annak, hogy üzemekben, kis (Folytatás a 11. oldalon) dalmáciai képeinek sajátos varázsát és értékét. Csontváry nyomdokait követve, Boszniába is eljutott Vincze, s ő is megörökítette néhány grafikáján Jajce vagy Mostar különleges atmoszféráját. Sg ne feledkezzünk meg művészetének , másik fő ihletűjéről sem: a Dunántúlról. „Aratási ebéd" című festménye talán a kiállítás legértékesebb darabja: modern hangvételű, élénkszínű, mozaikhatásokat is felhasználó kompozíció. Dunántúli műved közül még a Ka- kasdon festett „Szénagyűjtők'’ ragadják meg különösen a látogatót, aztán az expresszív hangulatú „Komlói táj”, valamint kitűnő somogyi és baranyai grafikái. Ezek a grafikai lapok Vincze alkotómódszerének egyik sajátos vonását mutatják be: kevés eszközzel, néhány vonal vagy folt ritmikus kompozíciójával sokat tud mondani. Mediterrán élmények és dunántúli hangulatok, modem formakultúra és a hagyományok megbecsülése: mindez igen szerencsés ötvözetben egyesül Vincze Győző festészetében és grafikájában. Jóleső érzéssel távozunk a kiállításról, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a tehetséges és szimpatikus alkotó még sok értékkel fogja gazdagítani a XX. század magyar művészetét. Angyal Endre
