Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

A. Stíft rilágháfoarú közti d- teiiörradalmi korszak szociog- siáfusai, költői és írói megren­dítő és riasztó képet rajzol­nak a felszabadulás előtti könyvkiadásról, az igazi ér­tékek és alkotások nyomorú­ságos helyzetéről, sorsáról, a szellem számkivetettségéről, a nép kulturális elmaradottsá­gáról. Földes Ferenc a Mun­kásság és szegényparasztság kulturális helyzete Magyaror­szágon című művében (1941) megállapítja, hogy a szépiro­dalmi könyvek átlagosan 2500 —3000 példányban jelennek meg. „A 2500—3000 példány- szám megdöbbentő!” — írja — „Még a polgárság is csak ne­vetségesen csekély mértékben vásárol irodalmat”. A ponyva- regényeket ugyancsak kéthe­tenként, vagy havonta 25— 30 000, a füzetes ponyvákat pedig hetenként 10—20 000 péL dányban dobják piacra. Kosz­tolányi Dezső 1925-ben a Ma­gyar könyv pusztulása címmel írt nyílt levelet, melyben be­számol a vidéki vasútállomá­sok könyvespolcainak szoron­gató látványáról, mert ott csak „a kereslet és kínálat elve folytán” odakerült gyen­ge művek „kevélykednek”. Babits Mihály 1933-ban a di­lettánsok felülkerekedéséről és elhatalmasodásáról panasz­kodik, akik az igazi írók „ér­vényesülésének lehetőségeit” csökkentik „egy oly korban, mely a szellem embereihez úgyis mostoha”. Móricz Zsig- mond amikor a negyvenes éveik elején a falvakat járja, szomorúan nézi a ponyvaregé­nyeket faló parasztlegényeiket A magyar könyvkiadás nincs felkészülve a nép ellátására — állapítja meg keserűen. „Uj írókat kell teremteni, új han­got, új morált új tanítást és új szórakoztatási módot!” — kiált feL E tragikus hangvételű, fáj­dalmas vallomások, megdöb­bentő és keserű megfigyelések a polgári társadalom olvasó­rétegeinek jellemző differen­ciálódására is rávilágítanak. A nép tekintélyes része egyálta­lán nem olvas, de akik érdek­lődnek az Irodalom iránt azoknak is a nagy része tulaj­donképpen nem színvonalas és igényes művekhez nyúl és jut (ponyva, bestseller, selejtes lektűr, pornográf fércművek stb.). A polgári társadalomban kialakul az igazi irodalom mellett a selejtes, szórakoztató „irodalom” is, s ez az utóbbi hatalmas áradat módjára zú­dul az olvasókra. Ez a szaka­dás, differenciálódás lényeges jellemző ismérve« polgári tár­sadalom irodalmi termelésé­nek és szellemi életének így van est napjainkban is. Pél­dául a Német Szövetségi Köz­társaságban évenként kereken 100 millió filléres füzetet Je­lentetnek meg. Ezt egészítik ki « milliós példányszámban megjelenő lapokban, heti- és képes újságokban megjelenő hasonló színvonalú „irodalmi termékek”. Mindez oly nagy méretű olvasóközönség szük­ségleteinek kielégítésére szol­gál, melynek nagyságához mérten eltörpül az igazi, érté­kes irodalmat olvasó rétegek száma. Természetesen nagy üzletről van itt szó. A gazda­sági érdekek, de a politikai megfontolások is fenntartják, sót, mélyítik az igazi iroda­lom, és ahogyan ők nevezik: a „triviális irodalom” közti szakadékot. Évekkel ezelőtt egy íróküldöttség érkezett a Német Demokratikus Köztár­saságból a Magyar írók Szö­vetségébe. Ök mutattak né­hány ilyen filléres füzetet. Az egyik Budapest ostromáról szólt, s hőssé magasztosított egy fasiszta SS-tisztet. Ma­guk a nyugati szerzők is, akik igényesen foglalkoznak az iro­dalom kérdéseivel, fájlalják, hogy az irodalomtudomány nem vizsgálja kellőképpen en­nek az „irodalomnak” problé­máit, hatását. Általában arról szoktunk megemlékezni, hogy a múltból nagy szellemi elmaradottságot örökölt a felszabadult és sa­ját társadalmát megteremtő nép. Rámutatunk arra, hogy Irodalom és olvas a nép tekintélyes része nem vált és nem válhatott olvasó­vá. Kultúrpolitikánknak egyik legfontosabb célkitűzése ép­pen az volt, hogy olvasóvá nevelje egész népünket. Nagy eredményeket értünk el, me­lyek lelkesedései tölthetnek el bennünket, hiszen szocialista könyvkiadásunk eredményei a világ-statisztikákban előkelő helyet foglalnak el. Aránylag kevesebbet elemezzük azt, hogy terveink és céljaink megvalósításában milyen problémákat, s mekkora fé­kező erőt jelentett és még jelent ma is az a káros esz­mei, erkölcsi, esztétikai ha­gyaték, melyet a múlt polgári, szórakoztató irodalma ültetett el az olvasók különböző ré­tegeiben. A szocialista kultúrpolitika a kezdet óta törekedett arra, hogy megszüntesse az igazi irodalom és a szórakoztató irodalom közti szakadékot, és értékes művek segítségével neveljen és toborozzon igé­nyes olvasóközönséget. Admi­nisztratív eszközökkel meg­akadályozta a selejtes művek megjelenését és terjesztését. Különböző formában töreke­dett arra könyvkiadásunk, hogy meg tudja hódítani azo­kat a rétegeket is, amelyek a polgári szórakoztató iroda­lom szellemi és ízlésbeli vi­lágában nőttek fel. Elég, ha hivatkozunk az Olcsó Könyv­tárra, erre a nagyarányú vál­lalkozásra, amely különleges szempontok szerint válogatott klasszikus és mai művekkel igyekezett az igazi irodalom olvasótáborát kiszélesíteni, a ponyvát, polgári bestsellert stb. kiszorítani, További lépést jelentett az ötvenes évek má­sodik felében az, hogy tudo­másul véve egyes reális igé­nyeket, kiadásra kerültek bi­zonyos, addig mellőzött szóra­koztató műfajok színvonalas alkotásai (Például a detektív regény klasszikus művei). Könyvkiadásunk lehetőséget nyújtott olyan hazai írói tö­rekvések kibontakozására, me­lyek haladó szellemben és kultúráltan vállalták szóra­koztató történelmi és mai tár­gyú művek megteremtését. Megjelentek tehát és nagy népszerűségre tettek szert olyan könyvek, melyek első­sorban lektűrök, könnyebb, fokozott érdekességre törő, hangsúlyozottan cselekményes olvasmányok voltak. Kialakult irodalmunkban több műfaj, mely egy ideig nem talált mű­velőre, jóllehet az olvasók igényelték ezt. (Szocialista ka­landregény, kém- és bűnügyi regény). E műfajok egyik leg­tehetségesebb alkotója Berkest András, könyveivel nagy nép­szerűséget és megbecsülést szerzett széles olvasórétegek­ben. Az elmúlt évek irodal­mának másik fontos és érde­kes jelensége, hogy egyes új, színvonalas művek valósággal „bestsellerekké” Is váltak, te­hát kialakult számos esetben a mai, korszerű irodalmi ér­ték és az olvasói siker, nép­szerűség szoros és szerves kap­csolata. (Fejes Endre Rozsda- temető, Garai Gábor, Juhász Ferenc, Váci Mihály versei, Sánta Ferenc Húsz óra, Dar­vas József Részeg eső stb. cí­mű regényei). Ez a jelenség önmagában véve is jelzi, hogy értékes irodalmi alkotások át tudják hidalni az igazi iro­dalom és a szórakoztató iro­dalom közti örökölt szakadé­kot. Megjegyezzük, hogy fon­tos lenne annak az elemzése, hogy milyen eszmei, esztéti­kai, szociológiai vonások, sajá­tosságok segítették ezt elő. Erre később ebben a cikkünk- is kitérünk. Egyes műfajok. pl. történelmi regény, riport­regény stb. eleve nagyobb közönség-érdeklődésre számít­hatnak. Könyvkiadásunk ered­ményes erőfeszítéseket tett ezeknek a műfajoknak fellen­dítésére. Mindezeket az eredménye­ket és törekvéseket mérlegel­ve, mégis meg kell állapíta­nunk, hogy még nagy felada­tok várnak ránk. A legújabb statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy széles rétegek nem olvasnak rendszeresen, s az olvasó rétegek sem tekint­hetők teljes egészükben az igazi irodalom híveinek. Nagy gondot okoznak még napja­inkban is a polgári szóra­koztató irodalom káros hagyo­mányai, s gátolják annak a fontos célkitűzésnek maradék­talan érvényesítését, hogy az olvasói igények minél foko­zottabb figyelemben részesül­jenek. Könyvkiadásunk a je­lenlegi helyzetben csak kriti­kailag dolgozhatja fel az ol­vasók kívánságait, tekintetbe kell vennie, hogy ezen a te­rületen is harcol az új és a régi. Mivel elevenék és erőtel­jesek a különböző polgári és kispolgári igények, ezért so­kan féltik a szocialista könyv­kiadás céljait és eredményeit az olvasói igényeli fokozot­tabb érvényesítéséről. Akad­nak, akik úgy vélekednek, hogy ezáltal a „szakadékot” fenntartjuk, mert szocialista mezben újra feltámasztjuk a ponyvát, a lektűrt, a krimit, s kialakul tehát ismét az igazi szocialista irodalom és a szé­lesebb tömegeknek szóló szo­cialista szórakoztató irodalom. Ezek az aggodalmak vezetnek olyan kérdésfeltevéshez, hogy pl. „Iró-e Berkesi?” Az igazi probléma azonban nem ez. Berkesi író, a maga műfajá­ban kiváló. A kérdés inkább az, hogy irodalmunk alkal­mas-e arra, hogy meghódítson az eddiginél lényegesen na­gyot) rétegeket, rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, ame­lyek lehetőséget adnak arra, hogy eredményesebben küzd­jük le a káros, nem-irodalmi olvasói igényeket, s kiszorít­suk teljesen az igénytelen, ér­téktelen irodalmi termékeket Elég differenciált-e az olvasói érdeklődés, műveltségi színvo­nal szempontjából? Figyelem­be veszi-e a helyes olvasói igények, az emberi vágyak teljességét? Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy a polgári szórakoztató irodalom is bizo­nyos lelki igényeket elégít ki, ezekre tudatosan épít. Ezek egy részét (pl. szadisztikus hajlamok, társadalmi, nemze­ti, faji gyűlölködés, a borza­lom élménye iránti sóvárgás, az illúziókba ringatózás má­mora, a brutális erőszak kul­tusza, a nyers szexualitás von­zása stb.) határozottan és fél­reérthetetlenül elvetjük, s küzdünk megjelenési formái ellen. Más részüket azonban mint reális emberi pszicholó­giai igényeket, figyelembe keli vennünk, s törekednünk kor­szerű és haladó, művészi színvonalú kielégítésére, ne­mesítésére. Gondolunk pl. a romantika, a mese, az egzo­tikum, az izgalom iránti vágy­ra, a hősi tettek, a hősök sze­re tetőre, a gazdag, sokrétű ér­zelmek, álmok kedvelésére, stb. Ezeket az elemi vágyakat a polgári szórakoztató iroda­lom úgy elégíti ki, hogy kö­vetkezetesen érvényesíti osz­tálycéljait, A realitásból ki­növő, forradalmi álmodozás helyett a valóságot elkendőz» hazug álmokat ad, melyek narkotizálják az olvasót. Nagy, nemes haladó eszméket szol­gáló hősöket felváltja a gon- dolattalan, a gyere, brutális, az erőszakos tettek „hősed”- vei. A megismerés, a valóság hiteles elemzése helyett az il­luzionista látást bontakoztat­ja ki. Az érzelmek gazdag és mély, humánus ábrázolását felcseréli az ösztönök — köz­tük a társadalom és emberel­lenes ösztönök kultuszával. ILLÉS LAJOS (Folytatjuk.) BEMLIATJIM. ILLÉS ÉVA Liszt-dí/ast Először is írjunk le négy számot: tizenhatos, hetes, hu- szonötös, négyes. — Lényegében ezek jelzik eddigi pályámat — mondja. A megfogalmazás stílusos, Illés Éva ugyanis mielőtt operaénekesnő lett, rövid ideig könyvelő volt. Méghozzá mér­legképes. Ezek után következ­het a számok „szóbeli értéke­lése” : — A tizenhatos annyit je- jent, hogy tizenhat éve kezd­tem el az énektanulást. A hetes? Nos, hét éve vagyok a Pécsi Nemzeti Színház állo­mányában, 1959. szeptember elseje óta. Ez egyúttal „főhi­vatású” énekesnői pályafutá­som kezdete is. Huszonöt ope­rában énekeltem, és ebből négy magyar ősbemutató vodt Hadd írjunk még hozzá né­hány művészi, szempontból fontos sikert: vendégszereplés Csehszlovákiában és Ausztriá­ban, hangversenytúra Bulgá­riában, Tosca-beugrás Pesten és az Aida-ügy... — Igen — mondja — feb­ruár tizenkettedikén összpróba nélkül léptem fel az Aidában, Meiningenben, aztán tizenötö­dikén mégegyszer. És amit a kollégáktól hal­lunk: a meiningeni fellépés után egy éves németországi szerződést ajánlottak fed ne­ki. A csehszlovák követség kultúrattaséja szerint a leg­jobb Jenufát Illés Éva éne­kelte, Dragutin Szavin, az Eszéken, Splitben, Párizsban dirigáló jugoszláv karmester rendkívüli Kisvárosi Lady Macbeth-nek nevezte. Eddig a Liszt-díj előtörténe­te. A díjnak egyébként az idén ő volt az egyedüli női nyerte­se. Ha szabályosak marad­nánk, akkor most a jövőről kellene beszélni, elképzelések­ről, szép tervekről. A beszél­getésre azonban némi felhő borul: — Nem a Pest és vidék kö­zötti hagyományos vitáról van szó. De a mi művészetünk internacionális művészet, és emiatt néha rosszkedvűnk van. A külföldi impresszáriók ugyanis többnyire csak Pestre jutnak el. így a pesti éneke­seket könnyeben „felfedezik”, könnyebben kijutnak külföld­re és a külföldiek is gyakrab­ban járnak Pestre. Ért hiá­nyolom Pécsett, ezt az egész­séges versenyszellemet, ami a színháziba, az operák elő­adására elhozza a közönséget Tudom és megértem, hogy vi­dékre is kell jő énekes, de ha mi Innét, Pécsről megköze­lítően annyira bekapcsolód­hatnánk a nemzetközi opera­művészet vérkeringésébe, mint Pestről, higyje el, senki sem vágyna el innét. Talán még a Pesten lakók sem, akik bi­zony sokat fáradoznak a két város közötti távolság miatt. Maga été néz, artá« így folytatja: — Most nagyon őszinte le­szek. A balett után a mi mű­vészetünkre jelent legnagyobb veszélyt az idő múlása, ötven­öt év a nyugdíjkorhatárunk, de ki hallgat meg szívesen a színpadon egy ötvenegynéhány éves Csocsoszánt. Mi tehát nem várhatunk, nekünk ki kell használni a lehetőségeket. A másik: én tizenhat éve ta­nulok énekelni. Kiszámítottam már. hogy ez mennyibe került nekem és mennyibe az ál­lamnak. Néha nyugtalanít a gondolat: ezt az anyagi és er­kölcsi befektetést lesz-e elég időm, illetőleg tehetőségem kamatoztatni? Aztán mégis így búcsúzik: — Persze, ahová kellek, oda megyek! Sem többet, sem ke­vesebbet nem kívánhatok en­nél! FSIdessy Dénes Vádoljuk az im VL (mert...folytatása a vízsz. 1., függőleges 2., 21., és 30. sz. alatt) VÍZSZINTES: 14. Idegen női néz. 15. Nyelvtani fogalom. 16. AKVI 17. Mókus rejtekhelye. 19. Helység Kanadában a Koottenay folyó és tó között az USA határa közelé­ben, 20. Kicsinyítő. 21. Névelős fej. 22. Vizszélelk. 23. Idegen névelő. 25. Kötőszó. 26. Csapadék + más­salhangzó. 27. Csonkakúp alakú arab sapkát. 29. Fertőző betegsé­get. 32. Felesleges mássalhang­zóval az elején hegység Nyugat- és Kelet-Néimetország határán. 34. Vas megyei község lakója. 35. Ö-val a végén tengerparti helység Tahiti-szigetén. 37. Magas hőfokú. 38. Üres, szabad németül. 40. For­dított bolti berendezés. 41. Dél­amerikai ország lakóját. 42. Az erő fizikai mértékegysége. 43. Mondat része. 45. NS. 46. Távirati ö. 47. SGKT. 48. CM. 49. Régi pásztor- bundát + magánhangzó. 51. Mén tani fogalom felcserélt belsővel. 53. PAP, 54. Az Imperialisták egyik hidegháborús „fegyvertipusa” név­elővel. 56. SR. 57. Kevert heg. 59. Színházi raktár. 60. Róza keverve. 62. Német száj. 64. Klasszikus fér­finév. 65. Fejrevaló. 66. Szőke né­metül. 66. Német tér, hely magyar névelővel. 69. Ezzel kezdődik min­den hónap. 71. Maró lé. 73. Spa­nyol nagyvárosból való (—’) 75. Gabonanövény. 76. Szigetelő. 77. AGAGT. 78. EC. 79 ..........1. Olasz kisvá ros az Adriai-tenger partján. 81. Cipőmarasztaló. 82. Fej része. 84. KSIAZ. 87. Nagyobb katonai egység. 88. Igás állat biztató. 89. Gáncsoló, ejtetd. 93. Korszak for­dítva. 94. Név-fajta. 95. Becézett női név. 96. BEKD. 99. Fordított személyes névmás. íoo. RL. 101. imperialista morál. 105............In Hun gária (készült) 107. Hajigái. 103. Lángol a szorító. 110. Két fél. 112. LÁV. 113. Életvegytan (A = É). 115. Kórházi nyomtatvány. 117. Til­tó rendelkezések gyűjteménye. 118. Hajó kikötésére alkalmas hely. FÜGGŐLEGES: 1. Igekötő. 3. Fordított bolti cikk. 4. Szovjet folyó. 5. Sulfurkeverék. 6. Egy mély és egy magas magánhang­zó. 7. Pest megyei helység. 8. Igekötő. 9. Kázus. 10. Labdát to­vábbit. 11. El.......... eljuthat va­laho va. 12. Házikó. 13. R-telen hant. 16. „A” rokonaim, barátaim az ős magyar halotti beszédben. 17. Megfordított csonka szobor. 18. Lándzsás katona. 20. Napó­leon szülőföldje. 22. Hibát követ el. 24. Zavaros rokon. 26. Az im­perialisták széleskörben alkalma­zott „fegyvere’? a hidegháború­ban. 23. önvédelmi fegyver. 31. TA. 33. Németül, ejtett szarvas. 36. Jelzőjének kezdőbetűjével orosz cár volt (ékezetesére). 39. Mea cor Döbröközön. 43. Ilyen rendelés is van az SZTK-batn. 44. Időmérő része. 46. Járvány elleni védekezés. 49. Kettősbetű. 50. Csendben szélesrenyílt! 51. Amit, tévhitben tart. 52. Régi római csont. 54 ..................cizmus; Idea lis ta tan, mely tagadja az objek­tív világ megismerésének lehető­ségét. 55. EKI. 56. Pántlikán. 58. Hirtelen felkapott és letűnt film-, futballsztárok gyűjtőneve is lehet. 61. Irodai!! 63. Fordított község Baranyában (E = A). 65. SP. 67. DJ. 68. Névelők. 70. Egy idegen­ben. 71. Segélykérés. 72. Erődít­mény. 73. Vég nélküli tréfa. 74. Mikszáth elbeszélés hőse. 80. AZ. 83. OD. 85. Becsomagol, lepel­lel, takaróval ellát. 36. Állandó kórházi illat. 89. O-val a végén sötétpiros. 90. Az teszi, akinek a háza ég. 91. Tamási Áron író sze­rint járt ilyen nevű fiatalember a rengetegben. (—*). 92. Az ango­lok szerint jól van, rendiben van (2. betű kettőzve). 97. Fonetikus európai államfőt. 98. Ez a mérő­eszköz fordítva. 101. Rózsabimbó jelző. 102. Széles csík. 103. A ház használói. 104. Sporteszköz és fő­városi sportklub (két saő) KW. Csapadék. 109. NIÄE. m. Hegy« mag. H3. Francia eredetű végtelen belépőjegy (2. kockába két betű). 114. Régi római útkeveredés. 116. Pö. 117. TD. Beküldendő; A vízszintes l„ a függőleges 2., 21. és 30. sz. meg­fejtése, a KISZ Megyei Bizottsá­gára (Pécs, Rét u. 4.) 1966. május 7-lg. Az V. forduló helyes megfejtése: .. nem. számolták fel országuk­ban teljes egészében a fasizmust, nem Irtották ki a revansizmus és mMtarizmus gyökereit. A IV. fordulóban könyvjutalmat nyertek: Nagypál Lászlóné Har­kány, Kőszegi Istvánné Pécsbá- nyateíep, Hamvas János Sziget­vár, Szalontay József Pécs, dr. Hegedűs Sándor Pécs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom