Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

napló 1966. MÁJUS 12. 2 Rendkívüli állapot, ú| elnök Guatemalában Horogkereszt a bonni törvényszéken Revansista nagygyűlés lesz a hét végén Bonnban A saigoni pánik Koszigin látogatásának egyiptomi visszhangja A kairói lapok vezércikk­ben és többoldalas tudósítá­sokban méltatják Koszigin szovjet miniszterelnök és a szovjet kormányküldöttség lá­togatását. Valamennyi lap kiemeli az Abdin-palotában elhangzott pohárköszöntők nemzetközi je­lentőségét. Rámutatnak, hogy Koszigin először látogat el ® szocialista táboron kívül fek­vő országba és először lép Afrika földjére. Mint a sajtó hangsúlyozza. Nasszer elnök emlékeztetett rá, hogy a szov­jet kormányfő látogatása egy­beesik a nílusi gát első sza­kasza megépítésének második Kínai—albán közös közleményt írtak alá Szerdán Pekingben kínai— albán közös közleményt írt alá Csou En-laj, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának alelnöke, miniszter- elnök és Mehmed Shehu, az albán párt és kormánykül­döttség vezetője, az Albán Munkapárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnöke. Tüntetések olasz nagyvárosokban Az olasz építőipari munká­sok és mezőgazdasági dolgo­zók szerdán nagyszabású tün­tetést rendeztek Rómában és más olasz nagyvárosokban. Milánóban különösen nagy­szabású tüntetés zajlott le. A városban több ezer munkás rendezett tüntető felvonulást, hogy ilymódon juttassa kife­jezésre eltökélt szándékát a béremelések és a munkaidő csökkentésének kivívására. Hasonló munkásmegmozdulá­sokra került sor a dél-olasz- országi Cosenzában több, mint tízezer építőipari munkás részvételével. Rómában több ezer munkás vonult fel a köz munkaügyi minisztérium épü­lete, valamint a Gyáriparos Szövetség székháza elé. Ha­sonló megmozdulások voltak Firenzében, Bariban, Nápoly­ban, Éolognában és Livornó- ban. Az olasz főváros utcáin — az építőipari munkások tüntetésével egyidejűleg — 15 ezer földmunkás, felesbérlő és egyéb mezőgazdasági dolgozó is tüntetett a kormány gaz­daságpolitikája ellen. KOZMOSZ 118. Szerdán a Szovjetunióban földkörüli pályára juttatták a Kozmosz 118 jelzésű mester­séges holdat, hogy a rajta el­helyezett műszerek segítségé­vel folytassák a TASZSZ ál­tal 1962. március 16-án beje­lentett űrkutatási programot. Az 1 073 000 lakosú Taskent utcáin egyetlen pillanatra sem halkul el a buldózerek, út- gyalúk, emelődarúk és tankok zaja. amelyek az április 26-i földrengés következtében ösz- szedőlt vagy megrongálódott épületeket bontják. A földrengés következmé­nyeinek felszámolására alakult kormánybizottságban a TASZSZ tudósítójának elmon­dották, hogy 2188 fedél nélkül maradt család már új lakásba költözött, 1100-at pedig ideig­lenesen átalakított középüle­tekben és más családok több­szobás lakásaiban helyeztek el. A sátorvárosokban jelenleg 12 000 család lakik. A város­ban újabb 30 egészségügyi ál­A guatemalai kongresszus kedden este új köztársasági elnököt és alelnököt nevezett ki, néhány órával azután pe- d:g a távozó katonai diktatúra kihirdette az ostromállapotot. A törvényhozás Julio Cesar Mendez Montenegro 50 éves jogász professzort nevezte ki elnöké, az új alelnök pedig Clemente Marroquin Rojas, a La Hóra című lap igazga­tója lett. Mendez Montenegro a Guatemalai Forradalmi Párt nevű centrista csoportosulás színeiben indult a választá­sokon. Pártja az 55 mandá­tumból 30-at hódított el, mint elnökjelölt azonban nem tud­ta megszerezni az abszolút többséget, s a guatemalai al­kotmány értelmében így a kongresszus választotta meg a magas tisztségre. A tör­vényhozás már a választások utáni új összetételben szava­zott A március 6-án megtar­tott országos választásokon az ellenzéki Mendez Montenegro, a jobboldali katonai diktatúra jelöltjeit ütötte el a győze­lemtől és különböző társadal­mi és gazdasági reformokat helyezett kilátásba. Az új el­nök mandátuma négy évre szól és július 11-én lép hiva­talba. A hírügynökségek Mendez Montenegrót politikai újonc­nak nevezik és emlékeztet­nek rá, hogy pártjának veze­tését tavaly vette át. amikor lomást nyitottak és körülbelül 40 mozgó poliklinikát, gyógy­szertárat szerveztek; A városba egymás után ér­keznek a legjobb tervező­szakemberek, mérnökök, épí­tészek. Üzbeklsztáni kollégáik­kal kidolgozzák a város le­rombolt negyedeinek helyre- állítási és újabb lakónegyedek építési terveit. Folyamatosan szállítják a városba az építő­anyagokat, műszaki felszere­léseket, közlekedési eszközö­ket, egyszóval mindazt, ami a normális élet visszaállításához szükséges. A 15 napja tartó föld alatti „vihar” még hallat magáról, a tudósok véleménye szerint azonban fokozatosan elülj bátyja, Mario Montenegro, ál­lítólag öngyilkosságot követett el. Enrique Peralta Azurdia, a távozó katonai junta vezére, aki 1963. márciusában állam­csíny révén jutott hatalomra, néhány órával a kongresszusi döntés után 30 napra ostrom- állapotot hirdetett ki. A dön­tést a régi kabinet hozta meg és hivatalosan semmivel nem indokolták. Az ostromállapo­tot — hírügynökségi jelenté­sek szerint — azzal kapcso­latban hirdették ki. hogy a „forradalmi fegyveres erők” nevű földalatti ellenzéki moz­Az Elűzött ek Szövetsége ne­vű revansista csúcsszervezet központjában nagyban foly­nak az előkészületek a szom­baton délután Bonnban ren­dezendő nagygyűlésre. A re­vansista szervezetek köz­pontjának közlése szerint e nagygyűlésen előreláthatólag százezer ember vesz majd részt, különvonatok és való­ságos autóbuszkaravánok szál­lítják majd a részvevőket az NSZK különböző részeiből Bonnba. Nyilván összefüggés­ben áll e nagyszabású revan­sista tüntetés előkészületei ál­tal felidézett hangulattal, hogy szerdára virradó éjszaka is­meretlen tettesek hatalmas horogkereszteket mázoltak a bonni törvényszék főbejáratá­nak üveg ajtajaira, Ugyanakkor Münchenben a volt SS-ek HIAG nevű szer­vezete bejelentette, hogy má­jus 21-én a müncheni Bürger Bräukellerben tartandó gyű­lésen ünnepli meg megalakí­tásának 15. évfordulóját. A volt dachaui foglyok szerve­zete azzal a kéréssel fordult a müncheni rendőrfőnökhöz, hogy tiltsa be ezt a provoká­ciós jellegű gyűlést, mert a müncheni Bürgerbräukeller galom a múlt héten elfogott és ismeretlen helyre szállított két magasrangú kormánytiszt­viselőt. A szervezet közölte, hogy csak úgy hajlandó sza­badon bocsátani a túszokat, ha a junta is szabadon enged 24 baloldali politikust, akiket a választások előtt néhány nappal hurcoltak el. A hét­szer is meghosszabbított ulti­mátum kedden este járt le. A kormány azt állítja, hogy az eltűnt politikusok nincse­nek börtönben. Nem hivata­los értesülések szerint a bal­oldali személyiségeket a junta meggyilkoltatta. a náci mozgalom egyik kiin­dulópontja volt s a nácik sze­mében ma is valóságos „kegy- hely”-nek számít. A bajor hatóságok azonban nem vol­tak hajlandók betiltani a nyílt náci propaganda jegyében szervezett gyűlést; Kedden valamennyi angol lap vezető helyen közli a hét­főn Saigonban kitört pánikról szóló fotoriportázsokat. A tu­dósítások kiemelik, hogy mi­után egyetlen bomba robbant a dél-vietnami főváros köz­pontjában, az amerikai csa­patok vaktában lövöldözni kezdtek. Pánik tört ki a kö­zeli utcákon: az amerikai ka­tonák egymásra lövöldöztek és a kereszttűzbe került pol­gári lakosság is golyózáporba került, öten meghaltak, hu­szonnyolcán megsebesülték. A Daily Mirror saigoni tu­dósítója szerint egy magas­rangú amerikai katonatiszt ki­jelentette: „Szégyenletes, ami történt. Mindennek a fegyel­mezetlen, izgága katonai ren­dőrség az oka”; A Daily Mirror vezércikké­ben azt írja: — Túlságosan egyszerű ez a magyarázat. Miért kell ezeket a szeren­csétlen New York-i, okiói kaliforniai fiúkat okolni, aki­ket elkapott ennek a barbár esztelen háborúnak a gépszí­ja? Minden ilyen incidens, mint a hétfői, újra csak azt húzza alá, milyen értelmetlen ez a háború. Az amerikaiak azért mentek Vietnamba, hogy megállítsák a kommunizmust Ázsiában, fenntartsák Dél- Vietnam függetlenségét. Mit értek el? Fokozódik a gyűlö­let, a keserűség. Akad valaki is Délkelet-Ázsiában, aki azt óhajtja, hogy amerikai láng­szóró, napalmbomba és a sai­goni utcákon ropogó pánik, gépfegyvertűz „szabadítsa fel”? — írja a Daily Mirror vezércikkében; évfordulójával és a diadal­mas szuezi csata 10. évfordu­lójával. A nagy gát és a szue­zi győzelem ugyanannak a ténynek két oldala, az egyip­tomi nép politikai és társa­dalmi szabadságvágyának ki­fejezője — mondotta Nasz- szer elnök. A kommentárok idézik Nasszer elnök szavait, ame­lyekkel megbélyegezte az im­perialista reakció támadásait, a Bagdadi Paktum nyomába lépő Iszlám Paktumot, a je­meni és dél-arábiai népek el­len intézett kihívásokat és különösen az Egyesült Álla­mok vietnami agresszióját. Idézik Koszigin miniszterel­nök szavait is, aki rámuta­tott. hogy az agresszorokra Vietnam földjén éppúgy vere­ség vár, mint ahogy veresé­get szenvedtek Egyiptom föld­jén. Kiemelik végül a kairói la­pok, Koszigin mennyire fon­tosnak nevezte pohárköszön­tőjében az SZKP és az Arab Szocialista Unió együttmű­ködését. milyen meleg hangon üdvözölte azt a tényt, hogy az Arab Szocialista Unió kül­döttsége részt vett az SZKP XXIII. kongresszusán. Visszaérkezett Kairóba a Koszigin vezette szovjet küldöttség Szerdán délelőtt az Alek- szej Koszigin vezette szovje* küldöttség Nasszer elnök tár­saságában megtekintette a Kairótól mintegy 45 kilomé­ternyire fekvő heluani vas­művet. A szovjet vendégek és az EAK vezetői elbeszélget­tek a gyár dolgozóival és ve­zetőivel. Bejárták a gyár- óriást — amelynek építése 1964-ben fejeződött be. Koszigin miniszterelnök és kísérete Heluan megtekintése után visszatért a fővárosba Itt ugyancsak Nasszer elnök kíséretében a szovjet vendé­gek felkeresték az egyiptomi Nemzeti Múzeumot, ahol az ősi egyiptomi kultúra ritka kincseit őrzik. * Szerda délután 16 órakor (magyar idő szerint) a kairói elnöki palotában megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások Koszigin szovjet miniszterel­nök és Nasszer elnök között. Taskent! tudósíi ás 7. Algéria az az ország, amely legtovább nyögött az európai gyarmatosítók uralma alatt. Százharminckét évig uralkod­tak itt a francia gyarmatosí­tók. Gyönyörű városokat, nya­ralókat, utakat építettek ma­guknak A gyarmati múlt az algériai élet minden területé­re ránehezedik. A múltból ere­dően mindenütt szakadékok vannak a gazdasági életben, a társadalmi rétegeződésben, az' emberek gondolkodásában. Néhány példát erre. Vannak Algériának korszerű gyárai is. A legkorszerűbb technológiá­val dolgoznak itt. Igen ám, de 0 gyár mellett, közvetlen a fal '‘övében még vélyogkunyhók gubbasztanak, amelyeknek la­kói kőkorszakbeli szerszámok­kal művelik a földet. Korszerű utak vannak. A volt gyarmatosítók hivatkoz­nak is rá — utakat építettek. Igen ám, de az utak mentén húzódó falvakban ugyanakkor konzerválódott a kőkorszak­beli állapot. Algírban fantasztikusan gaz­dagok a kirakatok, elragadó bisztrók várják a vendégeket. Igen ám, de Algirtól hatvan kilométerre már a fazekas­korongot sem ismerik. A ka- bil agyagedényeket kézzel tapasztják, korong nélkül. És Kabilföldön még mindig azt hiszik, hogy a gyermeket azért nem szabad mosdatni, mert akkor kínok közepette meghal. És nemcsak hiszik, de így is cselekszenek. Az algériai Szaharában, In- salah városkában nemrég még működött a világ legnagyobb rabszolgapiaca. Ben Bella zá­ratta be ezt a piacot és ki­osztotta a rabszolgák között a rabszolgakereskedők föld­jeit. Harcol itt egymással a mo­dernség és a hagyomány is. A francia gyarmatosítók fa­natizmussá szították a hagyo­mányos berber és arab kon­zervativizmust. Az algériaiak nagy többsége még ma is őrzi a legprimitívebb szokásokat is. Tuniszban még azt hittem: Algirban lényegesen kevesebb lefátyolozott nőt látok majd. Tévedtem. Lényegesen több volt. Tuniszban még láttam olyan assaonyoJcat, akik oak a fejükre dobták a fátylat és csak úgy tessék-lássék, takar­ták el az arcukat. Itt Algír­ban az asszonyok szinte mind fátyolban járnak, sőt egy há­romsarkú kendővel még az ar­cúkat is eltakarják. Csak az orruk és a szemük látszik ki; Ez kötelező. — Az asszony csak akkor nem köteles hordani a fátylat és a kendőt, ha ebbe a férje beleegyezik. Jártunk mecsetben is. Ci­pővel a kezünkben jártuk be a hatalmas mecsetet, amely­nek szőnyegén férfiak imád­koztak. Hol a földre hajoltak, hol a mennyezetre emelték te­kintetüket, hol a kezükkel kö­röztek a szőnyegen. Imádkoz­tak hangtalanul és áhítaito- san. A mecset falai egyébként majdnem dísztelenek. Mintha egy nagy terem lenne. Ha­nem a padlózat — az csodá­latos. Minden négyzetcenti- métemyi hely gyönyörű, drá­gábbnál drágább perzsasző­nyeggel van letakarva. Pénteken jártunk ott. Ez a mohamedánok vasárnapja. Az idegenvezető kimutatott a buszból. — Azok ott mohamedán te­metők. Ilyenkor pénteken csak az asszonyok látogathatják a a temetőt. Nem is lehetett még a te­mető környékén sem férfit látni. A temető az asszonyo­ké. A kávézók viszont a fér­fiaké. Ez csak nekik dukál. Algériában a gyarmatosítás idején kialakult a társadalmi szakadék is. Kialakult a kultu­rált és ügyes bennszülöttek ré­tege és velük szemben kőkor­szakbeli sötétségben maradt a nép nagyobb része. Nincs átmenet. A kettő között óriá­si a szakadék. Franciaország elmaradott, gyarmati típusú gazdaságot hagyott hátra. Ez a gazdaság önállótlan, nem önellátó, a francia gazdaság szerves ré­sze. Ezért kapcsolódik Algé­ria még mindig szorosan a volt gyarmatosítóhoz, Fran­ciaországhoz. Algéria ipari fejlettségét világosai mutat­ja, hogy az összlak óságnak mintegy két százaléka dolgo­zik csak az iparban. És e tény arra is rávilágít miért állnak hosszú sorokban Algirban és másutt a különböző hivatalok előtt munkaalkalmat remélve az emberek. Algériában, eb­ben a körülbelül 12 millió la­kost számláló országban kö­rülbelül hárommillió a mun­kanélküli és nem lehet cso­dálkozni ma még azon. hogy a munkanélküliek egy részé­nek vágyálma, hogy eljusson a volt gyarmattartó országba, Franciaországba dolgozni. És mindennek betetőzése­ként ott áll mögöttük a hét és fél éves felszabadító hábo­rú minden borzalmával, pusz­tításával együtt. Több mint egymillió ember pusztult el. A francia gyarmatosítók több mint nyolcezer falut tettek szinte a földdel egyenlővé. Sok ezer hektár erdőt felper­zseltek, pedig ezek védték a földeket az eróziótól. Hétmil­lió szarvasmarhájukból mind­össze hárommillió maradt..; (Folytatása következik.) Antőnius fürdőjének romjai. Sporthírek Reál Madrid—Partizán 2:1 (0:0). A Brüsszelben lejátszott EK­döntőt Amanció és Serena góljai­val, a második félidőben muta­tott jobb játékával nyerte a Reál. A Partizán gólját Kovácsevics sze­rezte. A Reál Madrid most nyerte ha­todszor a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Mérsékelt teljesítménnyel győztek a „pirosak” A „Pirosak" néven ismert VB- keret szerdán Dunaújvárosban vendégszerepeit a helyi NB I-es Kohász ellen. PIROSAK—DUNAÚJVÁROS 5:0 (3:0). Góllövök: Tichy és Puskás (2—2), Kalmár. Mérsékelt teljesítményt nyújtott a válogatott, annak ellenére, hogy 5:0-ra nyert, a Dunaújváros táma­dott többet. Orbán, Juhos, Tichy és Puskás játszott a legjobban a pirosaktól, a hazaiaktól Csepecz és Borsányi emelkedett ki. PÉCSI DÓZSA—SZEKSZÁRDI DÓZSA 2:1 (1:0). Szekszárd, 300 nézd. Pécsi Dó zsa: Vlaszák — Hernádi, Móricz Kincses, Csupák, Rádi, (Halasi) Gór, Rónai, Lutz, (Konrád), Tűs ke, Török. A szervezetten, jó játszó szekszárdi védelemmé szemben a pécsi csatársor a: egész mérkőzés alatt körülménye sen szőtte támadásait. Emiatt j mérkőzést végig szorossá tudti tenni a szekszárdi csapat. Góllö vők; Rónai 2. A csapatból csal Vlaszák, Hernádi és Csupák já tékát lehet kiemelni, * A kerékpáros békeverseny ked di, második szakaszának eredmé nye: 1. Olaszország 18:55:18 óra 2. NDK 18:55:06 óra, 3. Cseh szí o vákia 18:56:06 óra, ,s;7; Magyar ország 18:56:12 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom