Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
II, A polgárt társadalom hagyományainak, s a jelenkori polgári irodalomnak érezhető olyan hatása is napjainkban, amely gátolja a széles rétegeknek szóló művek tömegesebb megteremtését. Az irodalmi érték és a siker összekapcsolódását sokan szkeptikusan szemlélik. Ami sikeres. kissé gyanús, azaz olyan megvilágításba helyezi az írót, mintha engedett tolna a színvonalból. Ez a koncepció is régi keletű. Például Schönberg és a modern zenei iskola — ahogyan Szabolcsi Bence A művész és közönsége című könyvében olvassuk — a „hallgatóság nélküli zene” megteremtésére törekedett. Ez a célkitűzés abban leli magyarázatát, hogy a korabeli polgári társadalom tekintélyes része elfordult az igazi zenétől. Ez az iskola bírálta Bartókot, amikor műveivel sikereket ért el, s társadalmi célkitűzéseket kívánt szolgálni. Az olvasói sikert óhajtják az írók, művészek, de kétségkívül a múlt társadalmában kialakult viszonyok tükröződnek a ténylegesen elért sikerek gyanakvó értékelésében. A másik gátló nézet esztétikai jellegű. Az eleven történet, a közvetlen elbeszélő hang. a cselekményesség. a fordulatosság, az izgalmas meseszövés sokak szemében elváltak az irodalmi értéktől. Valósággal olyan nézet alakult ki, mintha az igazi irodalomnak az unal- ipasság nélkülözhetetlen kritériuma lenne. Az említett esztétikai jellegzetességeket, melyek fontos elemei a nagy olvasóközönségre számító műveknek, szintén a polgári szórakoztató irodalom degradálta. A haladó irodalom a múltban harcot vívott a polgári szórakoztató irodalommal is, elkülönítette magát tőle, megvetette eszközeit, s gyakran tudatosan lemondott ennek érdekében lényeges esztétikai elemekről is. Itt emlékeztetünk Nagy Lajos kísérleteire a hős és cselekmény nélküli regény megteremtésére a húszas évek végén és a harmincas évek elején. Forradalmi szellemű nagy írónknak ezek a törekvései nemcsak modem irodalmi irányzatokkal függtek össze, hanem a korabeli polgári szórakoztató irodalommal vívott elszánt és következetes harcával is. E hagyományok, melyek a maguk idejében jelentős művek megszületéséhez vezettek, népi demokráciánk első időszakában irodalompolitikánkat is befolyásolták. Ismeretes tény. hogy például Karinthy Frigyes műveit egy ideig csak gyéren és kis mértékben adták ki, a szerelem, s általában az egyéni érzelmi élet sokrétű ábrázolása irodalmunkban háttérbe szorult, E jelenségeket előidéző okok közt látnunk kell azt a koncepciót is, amely leszűkítette az irodalom feladatait, csak társadalmi elhivatottságát, közösségi nevelő szerepét hangsúlyozta. Az irodalomnak színvonalasan , szórakoztatni is kell. s ki kell elégítenie az olrmsók igényét a mese, a kaland, a humor iránt is. Ez vonatkozik a szocialista irodaiamra is, amennyiben széles olvasórétegeket akar meghódítani. Törekednie kell közvetlen elbeszélő tónusra és hangvételre, mert ennek nagy a szerepe az író és olvasó kapcsolatának létrehozásában. I rodalmunk hatókörét csak úgy bővíthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a tényleges olvasók és a leendő olvasóknak az érdeklődése, ízlése, pszichológiája, igénye korántsem homogén, hanem felettébb sokrétű és változatos. Haladó és visszahúzó, szocialista és polgári, kispolgári eszmei, erkölcsi, ízlés tendenciák csapnak össze és vívják harcukat a ma olvasójának lelkében. A konzervatív hagyományok ereje a szórakoztató jellegű műfajok területén is oly nagy, hogv ni. nálunk az operettel egyelőre nem tudta felvenni eredményesen a versenyt a korsezrű hazai musica? comedy. Irodalmunk a jó és értékes művek egész sorát teremtette meg, köztük sok olyan alkotást, mely alkalirodalom és olvasók MŰVÉSZETI DIÍASOK Horváth Zoltán más arra, hogy széleskörű olvasói népszerűséget szerezzen. Mégsem, kapták meg nemegyszer a megérdemelt közönségvisszhangot. Fel kell ismernünk azokat az okokat, tényezőket is, melyek ma még az olvasók tudatában és érzésvilágában hatnak és fékeznek, s ezekre ugyancsak határozottan rá kell irányítanunk a figyelmet. Helyes, ha az irodalom tekintetbe veszi a már jellemzett olvasói igényeket, de az irodalom más és több, magasabb- rendű, mint könnyű szórakoztatás alkalma, izgalomszerzés lehetősége, érzelmi ingerek sugárzó fókusza, s feledtető álmok világába röppentő rakéta^ A szocialista irodalomnak kiváltképpen fontos nemzeti, társadalmi, emberi hivatása van. A magyar irodalmat az tette naggyá, hogy ezt vállalta, s ez adja ma is erejét, szépségét, lendületét és szenvedélyét Nagy társadalmi eszményekért küzdő harcos és haladó szellemű, humanista, felfedező és újat kereső irodalom kibontakoztatását kell segítenie olvasóinknak, különösen tudatos, művelt olvasórétegeknek. Sajnálatos módon viszonylag kevéa támogatást kapnak a szélesebb olvasóközönségtől ezek a törekvések. Elevenek és erősen hatnak a vállalástól és hivatástól eltérítő, a polgári és kispolgári irodalom (a szórakoztató irodalom!) tendenciái az olvasói igények kialakulásában, s a művek visszhangjának létrejöttéiben. Tapasztalható irodalmunk szocialista és haladó. humanista vállalkozásai iránti közöny és érdektelenség is. Vannak akik úgy érzik, furcsa óvatossággal, hogy kizárólag a klasszikus irodalom megadja mindazt, amit az irodalomtól várnak. A ma emberének számos kérdését a jelenkor irodalma tárja és tárhatja fel. A közösségi cselekvés az olvasók számára is mindennapi gyakorlati kérdés, mégis kívánságaik olykor nem erre irányulnak, hanem túlnyomó- részt csak a szórakozást, „kikapcsolódásit” könnyű olvasmányt keresik az irodalomban, s nem a harcostársat, a barátot, az intellektuális és az érzelmi felfedezés örömét. s felemelkedést, s az igazabb, forradalmibb, jobb emberré válás eszközeit. Máskor sznobásztikus divatok hatására indokolatlanul előnyben részesítenek divatos külföldi műveket, gyakran csak azért, mert nyugatiak. Sok helyen még nem alakult ki az a közszellem, hogy a mai irodalom legfontosabb alkotásainak és törekvéseinek nem ismerése van akkora szégyen, mintha valaki esetleg tájékozatlan egy divatos nyugati szerző művéről. Igényes olvasóink körében megfigyelhető, hogy akadnak, akik szinte irodalomtörténeti szellemben, a múltban kialakult értékrendük alapján választják ki íróikat és olvasmányaikat a mai irodalomból, s alig vesznek tudomást arról, hogy az elmúlt húsz esztendőben új ííónemzedékek léptek fel, nagy tehetségek bontakoztak ki a ma élete, konfliktusai, harcai ábrázolásának sodrában. Irodalmunk fejlődése és terjedése függ attól, hogy az olvasók — mindenekelőtt az igényes olvasók! — kritikailag szemléljék érdeklődésüket és érezzék felelősségüket a jelenkor irodalmáért, elterjesztéséért és térhódításáért. Az irodalom nemcsak szórakozás, olvasmány, hanem elsősorban nemzeti, társadalmi, forradalmi ügy is! K étségkívül az irodalomelméleti kutatás, a kritika aránylag kevés energiát fordított az olvasói igények esztétikai vizsgálatára, az olvasók körében fellelhető polgári, kispolgári irodalmi kritériumok elleni küzdelemre. Zavar van akörül, hogy pl. mi adja meg a műnek az irodalmi, a művészi értékét. Általában az a helyzet, hogy a szórakoztatást, az olvasmányosságot. a cselekményességet gyakran értékfogalomként .használják, holott ez nem értékfogalom, hisz a szórakoztató mű is lehet irodalmi színvonalú, vagy selejtes. A cselekményesség sem adja meg egy műnek sem az irodalmi rangot, de nem is fosztja meg tőle. Az olvasmányosság szintén lehet értékes és értéktelen mű jellemző vonása. A siker sem mindig szükségszerű kísérője az irodalmi színvonalnak, de a sikertelenség sem feltétlenül irodalmi érték jele, Mi tehát az értékmérői Ebben a vonatkozásban a legfontosabb, amit ki kell emelnünk: az eredetiség, az ónálló szuverén látás. A nemirodalom egyik s talán legfőbb jellemzője mindig a másodlagosság, a laposság, a konvencionalitás. Még a tematika sem döntő. A XVIII. század második felének irodalmi és nemirodalmi olvasmányaiban uralkodó szerepet játszottak a lovag- a rabló- és a kísér- tet-regények. Ebben a témakörben Goethe és Schiller remekműveket alkottak (Götz von Berlichingen. Räuber). A detekt-ív-regényeknek is vannak magas irodalmi igénnyel mérhető klasszikusai és selejtes művei. Elég, ha emlékeztetünk arra, hogy a detektív-regény műfaját Allan Edgar Poe, a múlt század egyik legkiválóbb amerikai írója alkotta meg. Hasonlót mondhatunk az ún. vadnyugati regényről is. Érdekes figyelnünk arra, hogy az elmúlt évek sikeres, irodalmi szempontból kiváló alkotásai voltaképpen bűnügyi történetek. Pl. Fejes Endre Rozsdatemetője, Darvas Részeg esője egy gyilkosság illetve öngyilkosság hátterét tárja fel A polgári bestseller irodalomnak egyik jellemző műfaja az orvos-regény. Fekete Gyula Az orvos halála című népszerűvé vált új regénye voltaképpen szintén orvos-regény. Nerft az tette őket irodalmi értékké, hogy bűnügyi vagy orvos témához nyúltak, hanem az, hogy anyagukat magas színvonalon és művészi erővel, eredeti felfogásban dolgozták ki. Mégis, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy sikerükhöz a témának ez a kiválasztása és felfogása is hozzájárult. Irodalmunknak. íróinknak és költőinknek minél sokoldalúbban és átfogóbban kell válaszolniuk a jelenkor emberének közösségi és egyéni kérdéseire. Kétségkívül a mai olvasó is szereti a cselekvést a romantikát, az utópiát, a szórakozást, az izgalmat, a szerelmet, az egzotikumot. A polgári szórakoztató irodalom általában az olvasóknak ezekre a vágyaira épít Ha azt akarjuk, hogy irodalmunk a legszélesebb rétegeket hódítsa meg, akkor gondolni kell arra, hogy ezeket az olvasói igényeket is színvonalasan elégítse ki, úgy, hogy ne adjon fel semmit más céljaiból, nevelő törekvéseiből. Ha pl. a magánélet ábrázolását elhanyagolja, akkor az történik, amit egy nagy textilgyárban észleltek a kutatók. Erről a gyárról több regényt írtak. A dolgozók — és elsősorban a nők — mégsem ezeket a könyveket olvasták, hanem a Karenina Annát. A z olvasóközönségtől pedig azt kérjük, hogy segítsék saját környezetükben a mai irodalmat szerető, új, értékes alkotásait és vállalkozásait felkaroló közszellem kialakulását. Vegyék fel a küzdelmet a különböző polgári és kispolgári eszmei, erkölcsi, esztétikai hagyományokkal, melyek gátolják és nehezítik értékes művek nagyobb elterjedését. s minél több ember igényes és tudatos olvasóvá fejlődését. Többek között e támogató munkától függ. hogy igazi olvasókká válhatnak-e azok, akik az irodalomban egyelőre még csak az izgalmat, az erotikát, a szenzációt keresik. Legyenek előrelendítői annak a társadalmunkban győztesen előrehaladó folyamatnak, melynek következtében — Móricz Zsigmond szavaival szólva — kiszabadul s „felragyog a könyvekben lakó lélek”. ILLÉS LAJOS Az új színlapokon már ez áll: Janacek: Jenufa, majd egy sereg név és legalul: „Rendezte: Horváth Zoltán. Erkel-díjas.’’ Száz színházi nézőből ha nyolc-tíz kíváncsi a rendezőre. Különösen ha operáról van szó. A rendező az előadás láthatatlan szereplője. Kézjegye ott van, óhatatlanul, de a premier sikertől izzó pillanatai után. amikor kézenfogják őt is a színészek és meghajtja magát a függöny előtt, eltűnik, és a mű, aminek életrekelése nélküle nem történhetett volna meg. megy tovább a maga útján, éli a saját önálló életét, s a rendezőnek legföljebb a nevét olvassák el a színi apón. * — Ha nyomtalanul eltűnők — mondja Horváth Zoltán — és a nézőnek eszébe sem jut. hogy az előadás „rendezve van”, akkor elégedett vagyok. Persze, a rendező stílusa, töreikvései, koncepciója ott van*az előadásban, de nem szabad kilógnia a darabból. Az operarendezés miben különbözik a prózai rendezéstől? — Mivel zenéről van szó, abban, az operarendező a darab ritmusát, dinamikáját, a jeleneteket nem maga szabja meg, hanem pontos instrukciókat, megkomponált jeleneteket kap a zeneszerzőtől, így a partitúra tulajdonképpen megfordított rendezői példány. A zenei elemzésből indul ki az ember. Mennyiben van lehetőség akkor az operarendező számára az önálló tevékenységre? — 0 ... hát jónak kell lenni az előadásnak... Talán egy példát mondok: Gilda feláldozza magát, mert szeret, igen, de ha rossz az előadás, hamis az alaphang, akkor a néző számára egy unalmas, romantikus liba le hét belőle, már bocsánatot kérek ... Szerintem az egész kérdés egy pártaktusos reci- tativón áll vagy bukik, a viharjelenetben, amikor Gilda azt mondja: „Megmentem őt!” Ha ez a mondat hiteles. jó az egész alakítás, jó a darab, és Gilda intenzív, erőt sugárzó hős, áldozatvállalásra kész, tiszta egyéniség lesz, mondhatnám, modem hős, akinek akarata van.., Véleménye szerint milyen a modern operarendezés? j— A modernség nem külsőségekben nyilvánul meg. jelzett díszlet vagy hogy nem megy le a függöny, vagy ilyesfélék. Ettől még lehet elavult, teátrális az egész előadás. A darab mondanivalója határozza meg a hozzáillő stílust, amely minden esetben lehet modem, akkor, ha a darabbeli emberek úgy éreznek és gondolkodnak a szrnpadon, hogy a mai néző tökéletesen megérti őket. de- hát ezt hosszú lenne elmagyarázni. Hamletet is lehet modernül játszani. Igen, de bizonyára alkalmaz újszerű megoldásokat. — Hogyne, bár mindig a lényegből, a mondanivalóból kiindulva születnek az Ilyen újszerűségek. A Figaro esetében például a hagyomány a szimmetrikus játéktér, a kétajtós színpad volt. Én olyan játékteret alkalmaztam, amely formailag, hangulatilag a barokk jelleget sugározta, ezáltal a színpadot megfosztottam a szimmetriától és az ezzel együttjáró statikusság- tól, és ezen a dinamikus színpadon aztán nem lehetett megállni, furcsa feszültség teremtődött, Igazabb ritmus... A Katyerina esetében a fa- törzsekből ácsolt falak adódtak ilyen magátólértetődően, az Aidában pedig mindössze négy hatalmas oszloppal variáltuk a színpadot, a hatalmas oszlop tövén az ember, a mindennél szembeszálló Radames törpének látszott, amely kezdettől fogva éreztette a vállalkozás reménytelenségét, s mindazt, ami az Aidában a lényeg . * Horváth Zoltán azok közé a ritka emberek közé tartozik, akik „iskolában” tanulták ezt a mesterséget. A főiskolán tanult, Oláh Gusztávnál, a rendezést az összes zenei tárgyakkal együtt, és 1956-ban végzett. Miskolcon rendezte vizsgaelőadását, a Toscát. Négyen végeztek összesen, ő mindenesetre a vidéket választotta, amely munka szempontjából hallatlan lehetőségeket kínált. Három éve van a pécsi színháznál. A Jenufa és a Katyerina jelzik a csúcsokat. Korábban. Debrecenben pedig a Figaró, Menotti Amáliája, meg a Fidélió. Egy éve körülbelül a televízióban is fel-feltűnik a neve, Zenélő Örák, Zenei Figyelő, más zenei műsorok kapcsán. Most egy portréfilmet rendez, amit izgalmas feladatnak tart. Ámbár rendezett már prózát is, operettet is és zenés vígjátékot is. Végül is azonban operarendező. Tíz év van csak a háta mögött, de több mint harminc opera, s ebből jóné- hány magyarországi ősbemutató. Az elismerést jelentő kitüntetéssel kapcsolatban azt kérdeztem, mit tart művészi hitvallásának, céljának, mire tűnődve azt felelte: — A Fidélió központi darab az életemben, és mindaz, ami humánum, értelem, cél és mondanivaló, a Fidé- lióban benne van. Majd egyszer még megrendezem. Hallatna Erzsébet /YYYY>/ YWYYY YYYWYYYYYYYYYYYW YYYYY YVYYYYY wvVVVYVYWYVYVYVWVWWWYVWyWVYV Gusztáv, 52 film hőse Született: Budapesten, a Pannónia Filmstúdióban. Életkora: 45 év. Szellemi szülőatyja: Nepp József filmrendező. Foglalkozása: Nincs, (éppen azért, hogy mindennel foglalkozhasson). Különös ismertetői ele: bohócorr, n mindössze két szál haj és feltűnően rövid lábak. így festene Gusztáv, a humoros magyar rajzfilm-alak személyi lapja, — Hogy született Gusztáv? — érdeklődtünk a budapesti Pannónia Stúdió celluloidillatú műtermében, két felvétel között, Nepp József filmrendezőtől. _ Szerettünk volna sorozatot készíteni a legköznapibb és a leggyakoribb hibákról — mondotta a fiatal, de máris sikeres rendező. — Az eredeti és egyúttal gondolati cím ez volt: „Emberek vagyunk.” Ehhez kerestünk főhőst, akivel minden filmben más történhet. Nem különös ember, nincs rendkívüli tehetsége. Lényegében ő egy — a sok millió magyar állampolgár közül. A hétköznapok kedves hőse. — Milyen Gusztáv természeted — Gusztáv lényegében próbababa. Ahogyan azt * különféle, az éppen divatos ruhákba öltöztetik a kirakat- rendezők, ugyanúgy ruházzuk fel mi is Gusztávot különféle jellemekkel. Az első filmet én csináltam. Címe: „Gusztáv, az állatbarát”. — Azután más rendezők jöttek. Volt olyan kollégám, aki Gusztávot vadászni küldte. Én csak az első filmeket rendeztem, azóta munkaközösség készíti a sorozatot. Mindig más. Akinek éppen friss ötlete, jó forgatókönyve van. Egy rendező egyedül nem is bírná. Már éppen a harminchatodiknál tartunk. Létrehoztunk egy Gusztáv-dossziét, ez az ..aranylapunk”. Harminc ötletet gyűjtöttünk össze benne, de ehhez egyelőre nem nyúlunk. Ez csak tartalék. Egy sorozat ugyanis nem állhat meg. Folytatni kell. Megkönnyíti helyzetünket és ez egyúttal a Gusztáv népszerűségét is jelzi, hogy áramlanak a Pannónia Film- súdió dramaturgiájára az ötletek. Ismert írók és ismeretlen mozinézők egyaránt küldenek javaslatokat. — Mennyi idő alatt készül egy-egy Gusztáv-film? — Két hónapig tart a rajzok elkészítése. Egy hónap a felvételek és az utómunkálatok ideje. Kilencven napig dolgozunk, hogy azután öt percig láthassa Gusztávot a közönség a moziban, — Meddig folytatják a sorozatot? — ötvenkét filmet szeretnénk készíteni, előreláthatólag 1967. első negyedében jutunk el odáig. Ez szerepel a gyártási tervünkben. Akkora azonban a siker itthon és külföldön, hogy lehetséges a további folytatás népszerűek a mozijainkban is. A Gusztáv-filmek olyan hogy a sorozat legjobbja képviseli a magyar rövidfilmgyártást Cannes-ban, az idei nemzetközi filmfesztiválon. Már eddig is sok külföldi nézőt megnevettetett a 38 különféle kalandba keveredett magyar rajzfilmhős Gusztávnak már tapsoltak a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, a Német Demokratikus Köztársaságban. Romániában, Finnországban. Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban. — Gusztáv tehát lassanként beutazza a világot. Munka közben ml is megszerettük komikus, de néha mégis sajnálatra méltó főhősünket Úgy beszélünk róla, mintha élne. „Hallottad” __ kérd eztem egyik reggel a zeneszerzőnket — „Gusztáv válik.” „Szegény, mi lesz vele? Nem unatkozik?" ..Nagyon. De vett egy autót Szombaton kirándulni megy a Balatonra.” így alakul, kerekedik Gusztáv újabb kalandja. Sok ember szavaiból képzeletéből. Akár a mese Ezért is ilyen népszerű. üíoloir Károly
