Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

napló 1998. MÁJUS t 4 Változások a 40-es autóbuszoknál Gyorsjáratok r , a Kossuth tér és Ujmecsekaljaj kozott Borinterjű nemzetközi szinten Pénteken délután 4 órakor „Gyorsjárat” feliratú táblával ellátott 40-es autóbuszok je­lentek meg a Kossuth téren, illetve az újmecsekaljai vég­állomáson. A felirat a 12-es AKÖV új és máris sikeres­nek ígérkező kísérletéről adott hírt az utazóközönség­nek. Amint a vállalatnál közöl­ték, a gyorsjáratokat kizáró­lag munkanapokon indítják el a csúcsforgalmi időben. Esze­rint a hét első 5t munkanap­ján 16 óra 5 perctől 17 óra 35 percig, szombatonként pedig 12 óra 30 perctől 13 óra 45 percig, 10 perces idő­közben gyorsjáratú kocsik Indulnak el a Kossuth térről Ujme- csekaljára. Az említett jára­tok, jellegüknek megfelelően csak az újmecsekaljai 7 eme­letes épületeknél, az Olimpiá­nál, illetve a végállomáson állnak meg, s azonnal elindul­nak vissza a Kossuth tér felé. A városközpont felé ha­ladva ugyancsak az említett két helyen fognak megállni; \ gyorsjáratú 40-es autó­buszok útvonala némileg módosul. Az Ujmecsekalja felé tartó járatnak a Kossuth tér, Rá­kóczi út, Szabadság út, Már­tírok útja, illetve 39-es dan­dár utca lesz az útvonala. A városközpont felé haladó já­ratnál hasonló a helyzet, az­zal az eltéréssel, hogy az autóbusz a Szabadság útról befordul a 6-os út új nyom­vonalára, s a 6-os úton, il­letve a Bajcsy Zsilinszky úton át közelíti meg végcélját. A gyorsjárat bevezetésével 4—5 percre zsugorodik a vá­rosközpont, illetve Ujmecsek­alja közötti távolság megté­telének időtartama. Ennek alapján feltételezhető, hogy az' utazóközönség nagy öröm­Több napos tartózkodás után tegnap délelőtt Papp Imre elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese fogadta a franciaországi Dijon város, il­letve környékének négy sző­lősgazdáját, közülük kettőt felesége is elkísért magyar­országi látogatására. A kül­döttség vezetője Roland The- venin, a Dijon közelében lévő St Romáin városka polgár- mestere. Beszélgetés a dijoni küldöttség Tezetöjérel Pécsett Franciaország 75 millió hektoliter bort termel Másfél hektó fejenként Munkatársunk a fogadás alkalmával beszélgetett Ro­land Theveninnel, St. Ro­|l956. ! Május 8-án az új vásártéren lesz a vásár Megjelentek Pécs város II; kerületi Tanácsának hirdet­ményei, amelyek tudtul ad­ják, hogy Pécsett 1966. má­jus 8-án, vasárnap tartják meg a legközelebbi országos állat- és kirakodóvásárt. A közleményből azonban nem derül ki. hogy tulajdonkép­pen ezzel a vásárral avatják fel Pécs új vásárterét a Me­gyeri út alsó szakaszán, s ettől kezdve itt tartják — minden hét szombatján — a heti állatvásárokat és itt kapnak helyet a személy­gépkocsijaikat áruba bocsátó autótulajdonosak és vásár­lók is. Az új vásártérnek csak az egyik szektora, valamint két főútvonala kerül most át­adásra. A terepen még ja­vában dolgoznak a Pécsi Köztisztatási és útkarban­tartó Vállalat, valamint a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat munkásai. A vásár­tér első szektorában elegyen gették és lehengerelték a talajt. Az utakat annyira kiszélesítették, hogy esős időben sármentes helyre húzódhassanak a vásározók. Gyors ütemben készül a mérlegház és az épület eme­letén lévő gondnoki lakás is. A mérleg- és a hivatalos helyiségek már a vásár nap­ján használható állapotban lesznek, s röviddel ezután beköltözhetővé válik a gond­noki lakás. Az új vásártér második, harmadik és ne­gyedik szektorát folyamato­san tovább építik, ez a munka — a feltöltés költsé­gessége és lassúsága miatt — a következő évek fel­adatát képezi. március 13-án 11—12 óra között először Du- naszekcsőnél, s nem sokkal később a sziget másik oldalán, Szeremlénél Is kilépett medré­ből a jeges Duna;:: — így jegyezték fel a katasztrófát az akkori első árvízi megfigyelők, s egy hónappal később a kár­jelentések 443 szigeti lakóház­nak teljes, 212-nek részleges pusztulásáról adtak számot. Nehéz felejteni. Különösein azoknak nehéz, akik végigél­ték annak idején a csapásokat, mint Völgyesi Jenőné, az új­mohácsi iskola igazgatónője, aki szinte utolsónak hagyta el a vízbefúlt szigetet. Mint egy óriás hordó, úgy hömpölygött ránk az ár. Mehettem, menekülhettem vol na én is, a gyerekes anyák számára elsőnek kirendelt mentőcsónakokon mégsem te­hettem. A mi iskolánkat csak lépcsőkig árasztotta el a víz, s így oda mentették minden menthető holmijukat a szige­tiek. Azokat őriztük a fér­jemmel. Szemlátomást megborzong, amikor felidézi legszörnyűbb élményét, az életeket hősiesen mentő Horváth Sándor törzs- őrmester tragikus halálát. Alumínium vizijárműjével éppen egy újabb családot akart menteni, amikor fel­borult a csónak, és szegényt a szemünk láttára ragadta el az örvény ... Azóta utcát és ligetet nevez­tek el Horváth Sándorról Uj- mohácson, de a névadásig sok minden történt a szigeten. Kü lönös, a mai szemnek, fülnek szinte felfoghatatlan történe­tek, pedig mindössze tíz év előttiek. Az idő tájt kezdődött minden, amikor a kandaiak, sárosiak, paprétiek az ár után egyenként és csoportosan visz- szaszáll ingóztak a szigetre. Pontosabban 1956 április vé­gén, amikor még mocsarak és állati hullák bűze párázott a sziget felett. De itt-ott, a ma­gasabb púpokon száradó fol­tokat, „szigeteket” hagyott hátra az eltakarodó ár, eze­ket lepték el terves, dolgos szándékkal a visszatérők. Saj­nos egyéb szándékkal is, ami ott ült, ott sötétlett a kapa, eke fölé görnyedő emberek tekintetében. De szóljon erről is Völgyesiné, aki 25 éven át nemcsak tanítója volt, hanem ismerője, patrónusa is a szi­geti éteteknek. — Furcsa, ha így mondom, de azzal a tíz év előtti ápri­lissal nem ért még véget ná­lunk a jeges ár. Mert ha el is vonult, itthagyta, hátrahagyta jóidéig még a „hidegét” ..; Hosszú történetbe kezd, ami évtizeddel visszanyúlik a nagy árvíz előtti időkre, mert ahogy ő mondta, — enélkül úgy sem érteném meg az összefüggé­seket. Nem érteném meg in­dító okát a „második árhul­lámnak”, ami akkor kezdődött, amikor az első visszatelepü­lőkikel együtt az Árvízi Hely­reállító Bizottság is partra lé­pett a visszahódított szigeten. | HARAGGAL, | «jgj ták őket az emberek, nem hitték a jószándékot. Nem is akarták hinni, hogy a javuk­ra, boldogulásukra apelláltak, amikor azt kívánták tőlük, hogy lökjenek el maguktól minden régit, megszokottat A tanyai életet, az olajos lámpát, a patriarchális ősi rendet, amiben ők századokon át él­tek, nevelkedtek: — az én tá­nyéromba, az én udvaromba senki ne bámészkodjon — mondták, amikor a bizottsá­giak előhozakodtak a községe- sítés előnyeivel, a villannyal, a közművesítéssel s a közös­ségi, közigazgatási rend egyéb javaival. — Legalább ötven évvel ma­radtak el a szigetiek attól is, amit egy mai értelemben vett falu nyújthat — mondta Völ- gyesi Jenőné. — Elhiszi-e ne­kem, hogy negyvenkettőben volt olyan tanítványom is, aki csak a Duna-part szigeti ol­daláról látta Mohácsot. S el­hiszi-e, hogy nyolc évvel ez­előtt a szigetiek közül nem is egy elzavarta az ajtaján ko­pogtató villanyszerelőket? ..: Mégis hatalmasat fordult a világ az elmúlt tíz év alatt. A mohácsi-szigetiek világa az ötvenéves elmaradottságból száz évet lépett előre. Az első lépés 1956 májusának első napjaiban Ujmohács alapkő- letételével kezdődött, s hogyan folytatódott tovább? Az „egy­kori” néhány tanya helyén virágzó község és közel 3900 holdas szövetkezeti gazdaság született. Persze vannak, maradtak azért maguknak élő tanyasi gazdák, akik ma is marasz­talják, tartják még ami a ré­giből tartható, de a fiaik, lá­nyaik már megbontják, meg­szegik a „házi rendet”. Téli napokon nem pénzük, nem ke­nyerük már a busóálarc-fara- gás, s ilyentájt, tavaszi zsen- düléskor is hátat fordítanak rég' a nyolc-tíz év előtti bor­ra, kártyára tervezett ünnep­napok csábításainak. De miért is ne, hiszen a tanya előtt már megáll az autóbusz, s percek múlva ott szállhatnak le Üjmohácson. 1 üjmohAcson, 1 cukrászda várja őket, s ahon­nan egyre nehezebb, egyre lá- zadozóbb szívvel térnek meg esténként a petróleumlámpás, penészleheletű „középkorba”™ Pálinkás György main városka polgármesteré­vel. — Franciaországban egy­millió négyszázezer család él szőlőművelésből, s ez is mu­tatja a szőlőtermelés jelen­tőségét hazánkban, — mon­dotta a küldöttség vezetője. — Franciaország a világ har­madik szőlőtermelő és első borfogyasztó országa. Egy lakosra átlagosan 160—170 liter borfogyasztás jut. (Ha­zánkban ez csak 35 liter.) A franciák általában a száraz bort kedvelik, önöknél vi­szont sok az édes fehér bar. Mintegy hetvenféle bort kós­toltam meg itt-tartózkodásom alatt, s el kell mondanom, hogy a borvidék vörös borai inkább kedveznek a francia ízlésnek. Eléggé szárazak. i— Milyen szerepe van a bornak a világpiacon? Jó üzlet — Párizsban székel a Nem­zetközi Borhivatal (O; L V.). Ennek a hivatalnak Magyar- ország is tagja és magyar al- elnöke van. A székhely el­helyezése, és az, hogy fran­ciák kezdeményezték a hiva­tal létrehozását, mutatja a francia bor nemzetközi je­lentőségét. Nálunk három nagy borvidék van, mely vi­lágviszonylatban is jelentős, ez Burgundia, Bordeaux és Champagne. Borexportunk az ország összes devizabevételé­nek 25 százalékát teszi ki — majd tréfásan megjegyzi — a kormányunk a borbevétel­ből fizette ki amerikai adós­ságait. Exportpiacunk nem mindig attól függ, hogy mi­lyen gazdag és milyen nagy lélekszámú országba szállít­juk a bort Első helyen áll a kis Svájc, aztán Belgium, Luxemburg, Anglia követke­zik, és csak azután az USA. Most jelentkezett az NSZK, ahol fehér bort állítanak elő, s igen keresettek a francia vörös borok. — Milyen az érdeklődés a palackozott és a hordós bo­rok iránt? — Nagyon érdekes, hogy az USA csak palackban veszi át a bort. Ugyanakkor a többi országba hordókban szállít­juk, mert a hordós borokra alacsonyabb a vámtarifa. A gépesítés a termelőhelyektől függ. Az olcsóbb borokat ál­talában jobban gépesített mó­don palackozzák, ugyanakkor a kényes burgundiai borok nem bírják a nagyfokú gépe­sítést. Ezek a borok igen drá­gák. Az árkülönbségre jel­lemző, hogy találunk öt és ötezer frankos palackbort Franciaországban, — Milyen a termelése a francia borvidékeknek? — A francia szőlőterületek évente 75 millió hektoliter bort állítanak elő, ugyanak­kor a híres burgundiai terü­let csak 250 000 hektolitert. Vagyis kis mennyiségben ter­melik a kiváló minőségű és épen ezért igen drága bort. — Mi a véleménye a pé­csi mecseki., siklós—villányi borvidékről? Kitűnőek a magyar borok — Nagyon jő, kitűnő bor­vidék, és kitűnő borokat te­rem. El kell mondanom, hogy sokszor megtévesztik a kül­földieket a felelőtlenül ter­jesztett hírek. Mi azonban sa­ját szemünkkel láttuk, ta­pasztaltuk, hogy ez nem igaz. Mi tudtuk, hogy van kiváló szőlőtermelés és vannak ki­váló borok Magyarország déli részein, de nem gondoltuk, hogy ilyen nagy jelentőség­gel bírnak és ilyen korsze­rűen művelik ezeket. A bőr­gyártás különösen meglepett bennünket, és a módszerek hasonlóak a mieinkhez. Mi különösen 1962 óta kísérjük figyelemmel a magyar szőlő- kultúra és bortermelés fej­lődését. A vendégek a tegnap dél­előtti fogadáson hosszasan el­beszélgettek a város vezetői­vel, a Szőlészeti Kutató Inté­zet pécsi telepének tudomá­nyos kutatóival, mezőgazda- sági és szőlészeti szakembe­rekkel Gáldonyi Béla 7őárőm ember Elkövetkezik egy kritikus pillanat, s minden olyan kicsinek és fölöslegesnek látszik az ember életében. Harminc év a katedrán? Negyven év a vízműveknél? Huszonöt a bányában? Jön egy papír valahonnan az Adminisztrációból, ahol ta­lán el sem tudják képzel­ni, hogy az ilyen kritikus pillanatokban mi játszódik le az ember lelke mélyén; köszönjük áldozatos munká­ját, szíves fáradozásait, mondják udvariasan s át­adnak egy oklevelet vagy egy csokor virágot, azután Kész. Úgy tűnik, az ember befejezett valamit, munká­nak mondják szépen s tisz­telettel (mennyivel több ez ennél) s ugyan ki gondol ar­ra, hogy ez a munka meny­nyire fontos volt, az Egész volt az ember számára. Az első Páldeák Pál, a véméndi postahivatal vezetője. Kedves hivatali ünnep­ség előkészületeiben találom, éppen kint vannak a pécsi Postaigazgatóság képviselői, ha bejönnek a kézbesítők, felkötik majd szép hivatalo­san a nyákkendőt s átad­ják majd (harmadízben már) a véméndieknek a Kiváló hivatal kitüntetést, ami nem kis dolog, hiszen a me­gye 118 postahivatala kö­zül csak öt nyerte el ért a címet. Páldeák piál 1927-ben kezdte a postáskodást Sze­geden, mint gyakornok, az­után Szőreg, Lökösháza, Rimaszombat s Magyarbóly következett, nyelvtudása miatt (a magyar mellett szerbül, románul és néme­tül beszél) általában a ha­társzélen teljesített szolgá­latot. 1952-ben helyezték Véméndre. Hatvanéves, a fia éppen most érettségizett le a feleségével együtt a ki­helyezett mezőgazdasági technikumban. Páldeák fényképeket s kitüntetéseket szed elő; Csanádi megölelt, megropogtatott, meséli az áprilisi kitüntetés átadásá­nak történetét. Kedves, vi­dám ember, kiegyensúlyo­zott, mindennek érzi a he­lyét a világban, egészséges, egész életében összesen ki­lenc napig volt táppén­zen, art mondja: mert sze­retem a természetet. Har­minc éve motorozik, most kettő is van neki, „fogke­fever* kenegeti, ápolgatja, szabad idejében kirobog a Dunához horgászni; az ne­kem a mindenem, mondja, nem bánom, ha nem fogok egy halat se, csak ott ülök Azután, mint szokott: a nagv fogások története követke­zik, az öt és fél kilós ponty, amit a Karasicában foeoti azután a vadászatok, a ne­héz, zöld erdők, azután a sport, aminek a mai napit: is szerelmese, s persze a por­tai munka, amihez ann': pontosság, fegyelem, szak tudás, udvariasság és szak­ismeret kell. — Tökéletesen kell dol­gozni — mondja. Hatvanéves múlt. Úgy volt, hogy nyugdíjba megy most, de egy évre meghosz- szabbították a szolgálatát — örül az egy évnek? — Nagyon — mondja s egy kis vidám, horgászos mosoly húzódik szét az ar­cán. A második Schneider Márton, a vé­méndi földművesszövetkezet igazgatósági elnöke. Tizenkét éve elnök Vé- ménden, ismerik, mint a falu fontosabb embereit szokás, de ismerik a barát­ságos, elhúzódó beszélgeté­sekből is. Mozgékony kis ember, amolyan „felfedez­mel fogadja a 12-es AKÖV kísérletét. Mivel a 40-es járatokon nemcsak az újmecsekaljaiak utaznak, hanem olyan szemé­lyek is, akik a 40-es járat hagyományos útvonalának va­lamelyik közbeeső állomásán akarnak leszállni, a vállalat csúcsforgalmi időben is fenn­tartja a hagyományos járato­kat. Ezek a régi útvonalon közlekednek, s a szokott he­lyen állnak meg. A változás csupán annyi, hogy a hagyományos járatokat csúcsforgalmi időben csak 10 percenként indítják. A hét első öt munkanapján tehát 16 órától 17 óra 30 percig, szombaton pedig 12 óra 30 perctől 13 óra 45 per­cig csak 10 percenként indul hagyományos járat Ujmecsefc- aljára, illetve Ujmecsekaljá- ról a Kossuth térre. Bevált | a kapálógép : A napokban szőlőkapáló­\ gépet próbáltak ki a mecse­> ki szőlőkben. A Vörös Géza S technikus által szerkesztett I gép 45 kilogramm súlyú, < 125 köbcentis motorral mű- j ködik, kézi irányítással. A < bemutatón részt nett AGRO- \ KER-szakemberek és a Pé­> esi Gyümölcs- és Szőlőter- i melö Szakszövetkezet kép- '■ viselőinek véleménye sze- 5 rint a kapálógép igen prak­< tikus. Egy hold bekapálása ; 10—15 munkanapot vesz igénybe a nehéz terepen. Ugyanakkor a kapálógép naponta két-három holdon S is elvégzi ezt a munkát < fele költséggel. A gép két­< féle kapával működik a ta- ? Zaj szerkezetének megfele­> lően.

Next

/
Oldalképek
Tartalom