Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-04 / 104. szám

J9W. MÁJUS 4. napló 3 Szakszervezeti nagyaktíva Pécsett Tartós jő irtot jelez a meteorológia A gyűlés résztvevői az amerikai agresszió ellen tiltakozó nyilatkozatot fogadlak el (Folytatás az 1. oldalról) llarinov, bolgár munkás, a Szocialista Munka Hőse, Mo- Mmed. Mohamud Jama, a Szo­máliái Orvos-Egészségügyi Szakszervezet titkára, Moha- ned Műddel Mohamed, a Szo- náliai Általános Munkás Szö- etség nyomda- és sajtóipari itkára. valamint a társadal­mi és tömegszervezetek veze- 5i képviselői. A bányászipari tanulók drágcsokorral köszöntőt­ök az elnökség tagjait, majd a nagyaktívát Právicz aios. a Szakszervezetek Me- vei Tanácsának titkára nVi- atta meg. A megnyitó után Aranyai Tibor, a magyar zaVszervezetek Vietnamban 5 Koreában járt delegác’ójá- ak tagja, a SZOT kulturális, gitációs és propaganda osztá­sának vezetője számolt be az töményekről. Beszédének bevezető részé- en elmondotta, hogy a ma­gár szervezett munkások meg ízásából jártak Vietnamban s Koreában, és most öröm- lel jöttek erre a nagyaktívá­i. hogy a Baranya megyei lakszervezeti aktivisták előtt beszámoljanak a küldött­ig útjáról. Tolmácsolta a ietnami ég a koreai nép ba­lti üdvözletét. Az előadó elmondotta, hogy tkor keltek útra. amikor itt- on megkezdődött a vietnami ét, akkor, amikor a magyar olgozók gyűléseken tiltakoz- k az amerikai agresszió el- •n. A delegációt megérkezé- iktől kezdve testvérként fo- idták Vietnamban. A dele- ícióban az a meggyőződés lakúit ki, hogy Vietnam dol- izói töretlenül hisznek ügyük iazában és az agresszorok ?m tudják legyőzni őket. A .vábbiakban beszámolt ar­il, hogy több helyen jártak, tol személyesen is meggyő- idhettek az amerikai agresz- lorok gaztetteiről. Megtekin- ítték többek között azt a )0 ágyas fbc-kórházat. amely- 51 az amerikaiak kalóztáma- ísa után csak romhalmaz .aradt. Látogatást tettek an- ál az erőműnél, amely a Ma­gár Népköztársaság segítsé- ével épült fel. Ezt az erő- lűvet is bombatámadás érte. z épület ma is romos, de lár működik az erőmű és ramot ad az országnak. Azt ipasztalták Vietnamban, a íunka és a harc szervesen sszefonódik. a munkapadok lellett ott vannak a puskák és az egész nép tüzet nyit támadókra. Ebben a harc­ban kiváló hősök születtek. Elmondotta. hogy vietnami testvéreik nagyra értékelik azt a támogatást és segítséget, amelyet a világ békeszerető emberei számukra megadnak. Az előadó ezután a küldött­ség koreai útjának tapaszta­latairól számolt be. Elmon­dotta, hogy a koreaiak 1961- ben megkezdett hétéves ter­vük teljesítésén dolgoznak. Mindenhol azt tapasztalták, hogy a koreaiak követelik az amerikai csapatok visszavoná­sát Dél-Koreából. A küldött­ség tárgyalásokat folytatott a vietnami és koreai szakszer­vezetekkel, s megállapodtak abban, hogy a kapcsolatokat továbbfejlesztik: meghívták mind a koreai, mind a viet­nami szakszervezeti képvise­lőket. látogassanak hazánkba. Beszédének befejező részé­ben utalt arra. hogy a ma­gyar dolgozók szolidárisak Vietnam népének hős harcá­val és megkérte a jelenlévő vietnami szakszervezeti kül­döttséget. hogy adják át ott­hon a magyar munkások üd­vözletét „Kívánjuk, hogy hősi harcukban érjenek el újabb győzelmeketP* — fejezte be be­szédét Baranyai Tibor. A nagy tapssal fogadott be­széd után Nguyen Minh kért szót. Felszólalásában a szak- szervezeti szövetségük forró testvéri üdvözletét tolmácsol­ta. Elmondotta, hogy részt vettek Magyarországon a má­jus elsejei felvonuláson, ahol mindenütt tapasztalták azt a szolidaritást, amely irántuk megnyilvánul. Jártak vidéken is, ahol ugyancsak tapasztal­ták a magyar dolgozók együtt­érzését. Nagyra értékelte azt a testvéri segítséget, amelyet a szocialista országok számuk­ra nyújtanak. . Mi egy rette­netes ellenséggel állunk szem­ben, amely fokozza harcát — folytatta. — Ez az ellenség ve­gyi anyagokat is használ né­pünk pusztítására. Kétségte­len, hogy ez a harc számos nehézséget is előidéz orszá­gunkban, de bízunk, hogy har­cunk győzelemmel ér véget. Az imperialisták egész ne­vünkkel állnak szemben. Né­pünknek kezében egyszerű, de modern fegyverek is vannak. A vietnami légierő felvette a harcot az amerikai légierő el­len. a rakéták sok támadó re­pülőgépet lelőttek. Az impe­rialisták a közlekedést akar­ják szétrombolni, de ez ellen is sikeresen vesszük fel_ a harcot. Bízunk saját erőnk­ben. a testvéri szocialista or­szágokban és hiszünk a győ­zelemben”. Megköszönte Baranya me­gye lakosságának is azt a se­gítséget, amellyel hozzájárul­nak sikeres harcukhoz. Be­szédének befejező részében a vietnami és a magyar nép közti barátság fokozódását él­tette. Vaszile Kocev, a Bolgár Szakszervezeték üdvözletét adta át és köszöntötte a munkaszerető magyar népet. Elmondotta, hogy bármerre is jártak az országban, minde­nütt dolgos embereket talál­tak. A bolgár és a magyar dolgozók közti barátság jel­képeként kis vörös zászlót ajándékozott, amelyet a me­gye szervezett dolgozói nevé­ben Právicz Lajos vett át. Mohamed Mohamud Jama, a szomáli szervezett dolgozók üdvözletét tolmácsolta a nagy­aktíva résztvevőinek, köszö­netét fejezte ki azért a szívé­lyes fogadtatásért, amiben magyarországi tartózkodásuk idején részük volt. Sok sikert kívánt a vietnami nép hős harcához. A gyűlés végén a résztve­vők nyilatkozatot fogadtak el, amely elítéli az amerikai imperializmus vietnami ag­resszióját, és továbbra is szo­lidaritást vállal Vietnam hős népével. Követeli, hogy az amerikaiak szüntessék be Vietnam népe elleni harcukat. A lelkes hangulatú nagyak­tíva az Intemacionálé hang­jaival ért véget. Fűdben a kukorica zöme Kaszálják a lucernát — Vegyszeres gyomirtás negyvenezer holdo-i Nincs lemaradás a tavaszi munkákban — állapították meg a fóagronómusok keddi értekezletén. S valóban szép a baranyai határ. A tavasz egyik legnagyobb munkája, a kukoricavetés közvetlenül be­fejezés elótt áll, a kalászosok tisztábbak, mint tavaly s a lucerna első növedéke kasza alá érett. Szépek a gabonák Már most bizakodóbbak le­hetünk az őszi betakarítást il­letően, mert az idén be fog érni a kukorica. 1963-ban a kukorica 32 százalékát, tavaly előtt 57 százalékát, tavaly csak 25 százalékát, míg az idén a kukorica 90 százalékát tudták elvetni máius 1-ig a termelőszövetkezetek. A vetés minőséire is jó. Mivel új faj­ták _ MV 59-es, MV 48-as — kapcsolódtak köztermesztésbe, üffvelni kell a helyes töszám- beállftásra. Tavaly az átlagos tőszám holdanként 17—18 000 tő volt Az idén el kell érni a 18—20 ezer tövet, sőt ko­rábban érő fajtáknál célsze­rű 20 ezer tő fölé menni. A kukoricavetés mellett a legfontosabb munka ezekben a napokban a gabonák vegy­szeres gyomirtása. Míg tavaly csak 22 ezer holdon, az idén már eddig 39 ezer holdon vé­gezték el a tsz-ek a kalászo­sok vegyszerezését, s ennek zöme kenyérgabona. Az idő már nem soká kedvez ennek a munkának — a gabona ug­rásszerűen fejlődik. A gabonavetések igen szé­pek, míg országosan a tél folyamán 180 ezer hold ga­bona pusztult ki, addig Ba­ranyában mindössze 1000 hol­dat kellett kiszántani. A ki­szántott gabonák helyére má­sodvetés kerül, az ehhez szük­séges vetőmagot Dombóváron, a Vetőmag Vállalat központ­jában rendelhetik meg a tsz- ek. A választék elég nagy, jelenleg köles, napraforgó, borsó, mohar, cirok és édes szudánifű mag kaoható. A Gabonatermés jónak ígérke­zik. s a betakarításra is ked­vezőek a kilátások. Sok új kombájnt kapott tavaly nyár óta a meeve s így a gabona 94 százalékát géppel, ezen belül 77 százalékát kombájn­nal lehet learatni úgy, hogy egy kombájnra átlag 350 hold, egy aratógépre pedig 120 hold aratás esik. Ventillátoron szénakészítés Április 30-án megkezdődött a megyében a lucerna első ka­szálása. Ehhez a fontos mun­kához a meteorológiai előre­jelzés szerint kb. 10 nap áll rendelkezésre. Esőt csak má­jus közepe felé jelez a távprog­nózis. Fontos tehát a gyors munka, hogy a széna meg ne ázzon. A jó minőségű lucemaszéna készítéséhez 126 hideg!evegös ventillátor áll a tsz-ek ren­delkezésére. Ezekkel a ventil­látorokkal tavaly 189 ezer má­zsa szénát szárítottak meg, az összes termés 34 százalékát. — Sok helyen azonban üresen maradt a mesterséges szárító, és egész éven át nem üzemelt a ventillátor. Pedig ha ezeket a ventillátorokat teljes kapa­citással működtetik, holdan­ként 60 kilogrammal több fe­hérjét tudnak betakarítani — ami a hagyományos szárítási móddal veszendőbe megy. — Ez megyei szinten nézve 30 vagon fehérjét jelent s ebből 4.3 millió liter tejet lehet elő­állítani 13 millió forint érték­ben. Legjobban a sásdi és pé­csi járásban használták ki ezeket a ventillátorokat, leg­kevésbé a mohácsi és siklósi, valamint a szigetvári járás­ban. Egyelik és utána hengerelik a répát a babarci Béke Tsz szajki üzemegységében. Az utolsó táblán vetik a ku- koricát Pogányban Fogjanak lucernamagot Az első kaszálás után azon­nal el kell végezni a tarló- porozást, s nemcsak a mag­fogásra kijelölt területeken A magfosást a második növedék- ből célszerű elvégezni. Mivel a lucemamag export-tervün­ket 1965-ben csak 35 százalék­ban tudtuk teljesíteni és az egész országban hiánycikk a lucemamag. egy új rendelke­zés alapján az állam prémiu­mot ad azoknak a tsz-eknk, amelyek magot termelnek Ha áru céljára — belföldre és exportra — termel a tsz lu- cemamagot, akkor mázsán­ként plusz 140 forint prémiu­mot kap. de mázsánként 35 forint prémiumban részesül az a szövetkezet is. amelyik saját célra állítja elő a lucemama- got. A lucemamag amúgv is magas ára most 4400 forintra emelkedett mázsánként. Érde­mes. sőt szükséges foglalkozni vele Azok a tsz-ek azonban, amelyek a kötelező védekezést, az araokairtást elmulasztiák, a községi tanácstól nem kap­nak engedélyt a lucemamag elcséplésére. TORONYHÁZAK AZ ŐSKÖZSEQBEN A járdáról nézve félelmetes, fönt a kilencedik erkélyről ég inkább szorongató lát- íny. Szorongatóan szép. ökönyösi, dávidföldi, kender- ldi bérházak koszorúja öleli a völgy peremét. Lent a ossuth utca, vagyis a tulaj- •nképpeni ősközség házainak íme hetven-nyolcvan éves. foghíjak azonban a város >pének jövőjét ígérik. A ren- lőintézet mellett üresen áll ár a telek, nyolcvanöt lakást ítenek oda, a Berek utca »rnyékén pedig 48 lakásos irházat húznak. Épült és j ü I a következő években több száz modem lakás, de ián ez a két impozáns, ki- icemeletes toronyház szim- lizálja leginkább a város jiődését. A lakások kétszobásak: für- szoba, távfűtés, széles bai­rn műanyag padlózat, vil­iit űzhely, étkező-fülkék, épített szekrények és be- ített konyhabútor. Tehát a nyelemnek e feltételei agvannak. S a lakók? Hőb- ig Jenő Béta-aknai földalat- mozdonyvezető volt olyan Íves és meghívott a laká­ra. Találkoztam vele lent a járat előtt, újságot olvasott, [szemmel két év fél eszten- s kisfiát figyelte, aki a mboldalról próbált leeresz- dai rollerjével. Lifttel men­nénk, de a tolóajtó beszorult, a házfelügyelő-asszony férje, Jani bácsi gyorsan megigazít­ja, aztán indul a lift. Hőbling Jenő ötödmagával lakja a la­kást: feleség, két gyerek és az anyós. — Tavaly szeptemberben költöztünk ide a fatérről. — Mi volt a fatér? — Tulajdonképpen a faté­ren túl laktunk, a MÁV-nak egy régi szállásán. De azok a házak nem lakásnak készül­tek, hanem felvonulási épület­nek. Kaptunk ott egy nagy hodályt, amit aztán elválasz­tottam egy fallal. A téglát a „sturczról” szedtem össze. — Meddig laktak ott? — Évekig. A tető beázott, megfakultak a bútorok... Rossz még rá gondolni is. Szikár, középkorú férfi. A nagyobbik szobában egy raj­zos portré őt ábrázolja még katonaidejéből. Az ágy fölött keretes nagy fénykép, ma- gyar-bajuszos. első világhábo­rús katona, magas gallérban: az após. — Zsúfolt a szoba — jegy­zem meg. — Kicsi. Ez a baj, hogy kicsik a szobák. Elégedetlenségnek nyoma sincs hangjában, — ami ért­hető is, a felvonulási épület­ben lelakott évek után — csu­pán csak megjegyzi: kicsi, szűkre méretezték. Meg talán az összekötő folyosón lévő ki­sebb beépített szekrény sem kellene, elfoglalja a helyet a konyhától. — A bútor sok itt — mon­dom neki. A kisebbik szobában nehéz kombinált berendezés, csip­kékkel ékesítve, a nagyobbik- ban van két asztal, aztán két ágy, toalett-tükör, szekré­nyek ... Azért írom le kissé részletesebben a berendezést, mert éppen itt ütközik a kor­szerű lakásépítészet ténye a lakók konzervatizmusával. Ezek a lakások egyszeriben tágasabbak, nyíltabbak, ha könnyű és csak a szükséges, de a kényelmet, otthonosságot feltétlenül biztosító bútorok­kal rendezik be. — Nehezen válik meg az ember a régi bútoroktól — mondja eltűnődve —. Ki le­hetne cserélni, a régit elad­ni, de amikor az ember meg­szokja, akkor már nehéz. Hőbling Jenő tősgyökeres komlói — Mecsckjánosiban született, de két hónapos ko­rában már ideköltözött a csa­lád, — ismerte az ősközséget, amely alig néhány utcából állt és élete-sorsa össze is fonódott Komló fejlődésével. Talán kissé szimbólum is, hogy többek között ő is a vá­ros, de talán az egész megye egyik legszebb bérházában kapott otthont. Az új házban furcsa volt a kilenc emelet­nyi magasság, a zajos-forgal­mas utca, a lakók. Ilyen ha­talmas házóriásban nehezeb­ben ismerkedik az ember, pe­dig csak falak választják el egymástól a családokat. — Kezdetben minden új bérház-lakót elfog ez az ide­genérzés. — Hát nem is panaszkép­pen mondom. Maga faggatott s én válaszoltam. Egyébként ne higgye, hogy engem és a családomat bármivel is ki le­hetne mozdítani ebből a gyö­nyörű lakásból. Hőbling Jenő levisz a lif­ten és körülnézek a lépcsőház előterében. Akár egy szálloda­hall. Mozaikköves padlózat, (ragyog a tisztaságtól!), há­rom-négy — szinte fává kifej­lett — délinövény, fonott ker­tiszékek, asztal, térítők. Ezt a néhány kis bútordarabot a tanács adta a „háznak”, a nö­vények pedig a házfelügyelő tulajdona. Hajnal Jánosné feketehajú, jóerőben levő aszony. Van egy „nagyfia”, a bányánál dolgo­zik — különben most hozta haza az ebédet éthordóban — aztán egy kislány és a férj. Jani bácsi — aki színtér a bánya valamelyik külszíni üzemében dolgozik — afféle ezermester, mert ami hiba adódik itt a házban — lifttől kezdve a fűtőberendezésig — mindent megjavít, mindenhez ért. — Lakók? — Megvagyunk jól — mondja Hajnalné. — A házfelügyelők szigo­rúbb szemmel nézik az ilyen nagy bérház életét — mon­dom neki. — Igaz, Kell is. őszintén szólva ... néha összezördü­lünk egyik-másikkal, de hát enélkül nincs. — Mi miatt? — Meg akarja írni? — Nem tudom. Lehet. — Gyakran a gyerekek miatt. Szeretem én a gyere­ket, látja, van nekünk is i kettő, de a ház rendjéért, I tisztaságáért én felelek — 1 mondja Hajnalné —. A gyere­kek, pláne a kisebbek, még nemigen tudják, mit szabad, mit nem. Falat firkálnak, szemetelnek, vagy fölmásznak a poroló-erkély korlátjára, az­tán a liftajtót nyitogatják, szóval rosszalkodnak. Kicsit meg is értem őket, mert gye­rekek. de persze, rájuk szó­lok, talán hangosabban is, mint kellene. De nem ez a baj, hanem az, hogy néhány szülő ezért neheztel, és kez­dődik a vita. — Más baj nincs? Gondolkozik. — Nincs. Ha van is. . tet­szik érteni, ugye, szóval, az a mi dolgunk, n ííí--f való. Ne gondoljon semmi rosszra! Rendes emberek lak­ják ezt a házat és mindenki örül, hogy ilyen szép lakások­ban élhetnek. Az épület szomszédságában építkezés folyik. Lapos tetejű üzletsor készül, betonke'^rdk. szállítószalagok zúgnak-búe- nak.-Az építkezéssel járó ren­detlenség egy kicsit jelképe is ennek a városnak. Másfél-két évtizede még inkább község volt Komló. Ma város. A kö- könyösi, dávidföldi, kender- földi bérházak szépségével éppenséggel nem lehet föl- vágni. de a T oní- - ■ ’'on’*há? látványa - 'r meg­nyugtató a város'- jp jöv 3tc ‘.i alakulását illetően. Bab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom