Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-31 / 127. szám

WW. Mit JUS 51. napló 3 Európa kirakatában Pécsi áruk sikere a BNV-n — A „nyugtalan“ építőipar — A technikai színvonal hű tükre Tegnap este ünnepélyes ke­retek között véget ért az 19ö6. évi Budapesti Nemzet­közi Vásár. Még az utolsó nap is a munka jegyében telt: szerződéseket írtak alá, szak­mai és sajtóbemutatókat tar­tottak, no és — ez is a vásár­hoz tartozik —, zsúfoltak vol­tak az éttermek, bisztrók, ön- kiszolgáló rendszerű étkező­helyek. A hatvan évvel ez­előtt — 1906 tavaszán — tar­tott Vigadó-beli áruminta-be­mutató, mely sorrendben Lipcse és Párizs után harma­dik volt Európában, egy ki­csit jubileumá tette az idei nemzetközi vásárt. Akkor 225 négyzetmétert foglalt el a kiállítás —. ma 260 ezret, mely még szűknek is bizo­nyult ... Helyünk és rangunk Minden vendég — legyen az külföldi avagy hazai —, elsőként azokat az árucikke­ket keresi, melyet az ő ha­zája, városa, üzeme küldött * vásárra, A pécsieknek nem Kellett szégyenkezni. A porce­lán- és üvegipari pavilonban — ez már hagyomány —, rangos helyet foglaltak el a Zsolnay-porcelánok. Az eozin- és zsugormázas vázák, tálak, kisplasztikák ezúttal modern­ségükkel arattak sikert. Tel­jesen újvonalú edények, sti­lizált emberalakok, rendkí­vüli hatásosan összeolvadó népies és modern törekvések jellemezték a modelleket — Egy tálnak kiképzett eozin busófej, egy pár vonallal meg­szerkesztett, stilizált táncos­pár, egy három nyílású váza bizonyították többek között sz évszázados pécsi porcelán- gyártás szemléletbeli megfia­talodását. Nézők ezrei gyö­nyörködtek a Zsolnay-porcelá- nokban, de a hivatalos elis­merés sem maradt el: Török János eozin kisplasztikája a porcelánipar 1965. évi legszebb termékeinek versenyében di­cséretet kapott. A könnyűipari pavilonban a Pécsi Kesztyűgyár és a Kos­suth Cipész Kisipari Szövet­kezet képviselték megyénket. A kesztyűket az egyszerűség jellemezte. A színek „meg­szelídültek”: fehér, szürke, fe­kete és barna az uralkodó, a vonalak szerények. Néhány új modell is volt. köztük egy horgolt kesztyű hatását keltő darab és egy, kézfejen külön­leges díszlyukakkal dekorált pár. A kesztyűk anyaga egé­szen könnyű, szinte a selyem Illúzióját kelti. Az 1966. évi egszebb termék-pályázaton, az öltözködés-kulturális csoport versenyében Skutnik Ferenc »utóskesztyűje kapott díjat. 1000 üveg óránként Pécs gépiparát a Sopiana gépgyár élelmiszeripari ter­mékei reprezentálták. A gyár — az Élelmiszeripari Beren- iezés- és Gépgyártó Vállalat egységeként —, többek között dállított egy EK—08 jelzésű konzervipari doboztöltő gé- >et, mely 30 százalékos szá- •azságú, pépszerű anyagok öltésére alkalmas. Az egy- dlowattos motor óránként — i dobozok nagyságától függő­in — 5390—8500 töltést tesz ehetővé. Sikere volt a vá- aímzáró gépnek. A formailag s megkapó, hatalmas gép <000 üveg légmentes lezárá­sát végzi óránként. Az ipari ormatervezés szerepének és Blentőségének megnövekedé- e egyébként valamennyi ki- illító vállalat és cég termá­iéin látszott: a gépek prak- ikusságuk mellett szépek is. A találmányok pavilonjá­én is találkozhattunk pécsi redményekkel: a komlói bá- lyaterületen nagy sikerrel al- almazott pernye-tömedéke- ést hatalmas tablók ismer- ették. A Kossuth-bányai, il- etve a kutatási osztályon dol­gozó szakemberekből alakult kollektíva Európában elsőnek oldotta meg a bányák mellé telepített hőerőművek hatal­mas mennyiségű pernyéjének ipari felhasználását. A talál­mány iránt a külföldi cégek képviselői is érdeklődtek. Építőipari gépek Ami a vásár egészét Illeti: soha ilyen hatalmas, gazdag, sokrétű seregszemle még nem volt a Városliget öreg fái alatt. Az egyes iparágak ver­senyében mégis az építőipar „nyugtalansága” volt a legfel­tűnőbb. Valamennyi kiállító — hazaiak és külföldiek —, a szakipari munkák gépesíté­sét, az anyagszállítás automa­tizálását és az új anyagok felhasználását tartotta a leg­fontosabbnak. A hazai válla­latok közül meglepően érde­kes anyaggal szerepelt az ÉM Épületgépjavító és Gépgyártó Vállalat, valamint több építő­ipari szövetkezet. Az ÉM Gépgyártó Vállalat az anyag­tárolás és -szállítás megköny- nyítése érdekében a 300 ton­nás cementsilóhoz kifejlesz­tette a cellás cementadagoló- ! kát és cementmérleget. E gé­pek — gépláncot alkotva — megoldják a cementgyárak félautomatikus adagolását. Az építőiparban alkalmazott sokféle habarcs- ás beton­keverőgép egységesítése érde­kében egy típuscsalád gyár­tását kezdték meg 100, 160, 250, 400, 630 és 1000 literes gépekkel. A gépek stábil és mobil kivitelben készülnek. A családi házak építésénél eredményesen használható a 6 Mp-os toronydaru, gumike­rekes, mobil változata. Sok nézője volt a keskeny nyomtávú vasúton közlekedő sínkulinak. Az anyagok gyors és olcsó szállítására szolgál a nagy kiterjedésű építkezé­seken. Bemutattak egy vakoló gépet, illetve simítóappará­tust. A gépek vízszintes és függőleges falfelületek be- pucolására egyaránt alkalma­sak. Ügyes újítás az ÉM Szállítási Vállalat téglamar- kóló gépe, mely egy dömper- alvázra szerelve 24 tonna tégla mozgatását végzi órán­ként. Markolófeje a „stóc”-ba rakott téglát a daruig továb­bítja, majd a gépről le­akasztva, mindjárt darukosár­nak is használható. Általános törekvés a külső vakolás mellőzése. Az előre­gyártott öntött falak mind­járt megfelelő külső réteg­gel készülnek, a belső térben ugyanakkor a festés helyett a tapétázás hódít, amely ugyancsak a panelelemekre ragasztható a házgyárakban. A SZOT Munkavédelmi Osztálya külön pavilont állí­tott fel az új balesetvédelmi berendezések ismertetésére, de emellett szinte valameny- nyi minisztérium bemutatott néhány hasonló feladatú se­gédeszközt. Az egyik legláto­gatottabb pavilon volt a NIM házi mozija: színes oktató­filmeket vetítettek a nyitva- tartás egész ideje alatt. Az ismeretterjesztő jellegű vetí­tések, akarva-akaratlanul, a baleseti oktatás új útjait is megjelölték. Egy példa: ját­szottak egy filmet a sújtólég­ről. A Feller professzor szak­vezetésével készült 15 perce* színes játékfilm a bányász­kodás kezdeteitől indulva is­mertette az ősi ellenséggel folytatott harc eredményeit és tragikus eseményeit. KI és milyen előzmények után találta fel a biztonsági ben- zinlámpót? Hogy kell hasz­nálni? — Előadások százai hangzanak el erről a bánya­üzemeknél évről évre. s so­kan még ma sem értik fon­tosságát. Ez a film — 15 perc alatt —, egy életre meggyőz­te az embereket. A Csepel, illetve Ikarusz gyár egy új, terenjáró bá­nyamentő géokocsit is bemu­tatott. A külföldi szakembe­rek is hosszan időztek a 4 kerékmeghajtású, korszerűen felszerelt kocsi előtt. Egyelőre csak ez az egy példány ké­szült a mentőkocsiból, de a lengyel bányák máris tapo­gatózó tárgyalásokba kezd­tek. Tovább folynak a tárgyalások A tíznapos vásár eredmé­nyeit ma még lehetetlen ösz- szegezni. A már megkötött szerződések mellett tovább folynak a tárgyalások, kül- és belkereskedelmi szinten egyaránt. Tény, hogy Buda­pest a régiek mellett új hí­veket is szerzett magának ezen a tavaszon — 36 ország állított ki —, s a bemutatott hazai termékek csodálókat és vásárlókat egyaránt találtak maguknak Európa e hatal­mas, ezerszínű kirakatában... Békés Sándor Művészeti bemutató Istenkúlon A Pécs harmadik kerüle­tében működő úgynevezett művészeti termek kultúrcso- portjainak bemutatóját ren­dezték meg szombaton este az istenkúti művelődési házban. Sikert arattak az is­tenkúti színjátszók, vala­mint két gilárzenekar: az 500-as Iparitanuló Intézet KISZ-szervezetének zeneka­ra, és az istenkűtiaké. Utób­bi érdekessége: saját készí­tésű hangszerrel léptek fel a fiatalok. IRO—OLVASÖ TALÁLKOZÓ A Zsolnay Művelődési Ház könyvtárában június 1-én dél­után 3 órakor író—Olvasó ta­lálkozót rendeznek, Kende Sándor és Szöllőssy Kálmán 20 év irodalmi terméséről tart előadást a Pécsi Porcelángyár kályhakészítő üzemében. Vincze Gynzfi kiállítása BURQONYASZEDÖK Szombaton délután nyílott meg Vincze Gvűző pé<*s! festőmű­vész kiállítása a Kamaraszínház új előcsarnokában. A gazdag anyagból a Burgonyaszedők című képet mutatjuk be. Az ezerarcú Cézár szolgái öt íróasztal, nappal is lám­pafény, plakátok, tájékoztatók tömege, a falakon a színház nézőterének alaprajza, a szé­kek különböző színnel jelölve — valahogy így lehetne gyors- fényképet készíteni a szervező titkárságról. Ez a néhány lé­pésnyi nagyságú szoba a szín­ház egész tevékenységének ér­zékeny „műszere”, a belső művészi munka minden si­kere vagy kudarca szinte na­ponta lemérhető; a jó pro­dukciókra azonnal elkapkod­ják a jegyeket, máskor viszont csak a kínálat nagy. A szervező titkárság a stáb, a mag, köréje épül fel az üze­mi és falusi közönségszerve­zők széles tábora, mintegy behálózva az egész megyét. — Már kiküldtük a meghí­vókat a szerdai ankétra — mondja Dunay József, szerve­ző titkár. — Hagyományosan minden évben a szakszerve­zettel együtt megbeszélésre hívjuk össze a közönségszer­vezőket az évad értékelésére és az új műsorterv ismerte­tésére, a legjobbakat pedig megjutalmazzuk. Ez nem for­malitás vagy valamiféle gesztus, a színház nélkülük nem létezhet, a közönség és a színpad rajtuk keresztül is kapcsolatba kerül. Érthető, hogy a közönségszervezőknek mondjuk el először tervein­Baranya állami és földmű- veszszövetkezeti kiskereske­delme megkapta a tavalyi siklósi várfesztivál élelmezési statisztikáját. Eszerint 4503 adag lacipecsenye, 3000 adag disznótoros, 5000 adag halász­lé, 3000 adag rántotthal, 2250 pár debreceni, 1300 pár virsli fogyott el a siklósi és harká­nyi éttermekben, pavilonok­ban a fesztivál idején, E sta- —N6l sn4n bsPonkabá« 400 Ft j tisztikára alapozva készítette elvett 210 forintért érkezett n cl a sjkiési várfesztivál ellá­«értékelt Aruk Sallai utcai Bolt- ____ .__. _ . » tusi tervét «1 járási tcina.es ke­két, az új évadban bemuta­tásra kerülő műveket. A színház már kicsit a jö­vőben gondolkodik ezekben a napokban, ám nagyon értékes gondolatokat ébreszthetnek a mögöttünk maradó hónapok is. Egyetlen számot monda­nak: 1965—66-ban 7500 bér­letet adtak el. Még a szakma­beliek sem tudnak eléggé örülni a hét és félezer állan­dó sz'nházi látogatónak, köz­ismert megfogalmazásban a törzsgárdának, hiszen ez azt jelenti, hogy a nézőtér kéthar­mada már az évad megkez­désekor eleve foglalt. Ezt reá­lis számnak tartják, ha több lenne, akkor az alkalmi jegy­vásárlók, vendégek, idegenek már nem juthatnának a szín­házi estek élményéhez. A bér­letrendszernek azonban van egy ismert veszélye, amely egyszer-máskor még a legruti­nosabb nézőt is elkapja: a kényelemszeretet, a biztosí­tás. Megvette a bérletet, a jegy a zsebben van, esetleg nincs kedve, ideje, nem megy színházba, mit számít az a néhány forint. Mondhatják, mit érdekli ez a színházat, kasszában a pénz, aki akar az jön, aki nem, az otthon ma­rad. Olcsó siker lenne ez, amely _ végül művészi érdek­telenséghez is vezetne s azt az alapigazságot cáfolná, hogy a színházművészet a nézőben él, teljesedik ki és terjed. Ezért a korábbi évek­hez viszonyítva ugyancsak ér­dekes az a megállapítás is, hogy a bérlők fel is használ­ják a jegyeket, a valóban meglevő veszéllyel szemben a szám tehát nem holt érté­ket, hanem nézőszámot mu­tat. Ez a színház elismerése. A (alakkal körülvett várkertben helyezik el a vendéglátó, bor­kóstoló és ajándék-pavilonokat. reskedelmi csoportja. A tervet eljuttatták az érdekelt válla­latokhoz, s remélhető, hogy az alapos előkészületek után zök­kenőmentes lesz a fesztivál résztvevőinek élelmiszer- és italellátása. A Bm. Vendéglátó Vállalat tamburazenés éttermet, fagy- laltozót, gyorsbüfét, lacikony­hát nyit és fagylalt mozgóáru­sokat állít munkába. A Köz­ponti Étterem és a Sport Ét­terem előtt kerthelyiséget ala­kítanak ki, a cukrászda előtt A szervező titkárság a bér­letrendszeren kívül más uta­kat is keres ahhoz, hogy a színház minél szélesebb kör­höz jusson el. Az évad kö­zepétől néhány helyen kísér­letképpen kihelyezett pénztá­rakat létesített. Egy hétre elő­re különböző értékű jegyeket, adnak a közönségszervezők­nek. Az érdeklődő tehát nem előjegyzést kap, hanem a kí­vánságának megfelelő jegyet vásárolhatja meg, s könnyítés­ként a színház munkatársai a helyszínen számoltatják el a közönségszervezőket. Ezek az üzemi pénztárak meglepően jó eredményt értek el külö­nösen a Kesztyűgyárban, a MÁV Igazgatóságon, az újhe­gyi bányaüzemnél s arra kész­teti a színházat, hogy az új évadban tovább terjessze a kezdeményezést. A megye három jelentős vá­rosában úgynevezett tájbérle­tet bocsátott ki. Komló, Mo­hács, Szigetvár közönsége ott­hon évente hat előadást lát­hat, a színház műsortervének keresztmetszetét. Elsősorban a helyi szervekén múlik, hogy Pécsvárad és Siklós Is rend­szeresen fogadhassa a társula­tokat, miután a legfontosabb körülmény a megfelelő szín­pad rendelkezésre áll. Valahol érthetetlen is a tartózkodás, amikor ott is szívesen látnák a művészeket, ahol a műve­lődési otthon berendezése a legnagyobb jóindulat mellett sem teszi lehetővé a kérel­mek teljesítését. — A tájelőadások terjedésé­nek egyik akadálya a korsze­rűtlen művelődési otthonok — jegyzi meg Dunay József. — A húsz úgy ahogy megfelelő létesítmény közül télen csak tízben játszhatunk. Ennek el- v,' lenére, statisztikánk szerint,' a megyében mintegy húszez­ren látták előadásainkat. A tájolásról országosan is sok vita folyik, néhány meg­oldás a kísérletezés stádiumá­ban van. Nálunk a tájbérlet mellett két variáció került előtérbe. Kétségkívül igazuk van azoknak, akik azt tartják, hogy ma már a falu is szín­vonalas produkciókat vár, nem szabad és nem is lehet a „hakni”-szerű előadások korszá kát visszahozni, viszont a kö­rülmények adottak. Ezért a színház azt az elképzelését valósítja meg, hogy a fa­lusi emberek a pécsi előadá­sokat nézzék meg, ahol való­ban színházat kapnak. Eb­ben az évadban szombaton és vasárnap már 25—30 százalék­ban vidékiek ülnek a nézőté­ren s azt remélik, hogy ké­sőbb gyarapodni fog a szá­muk, ha az autóközlekedés a kint éjszakázó autóbuszt az érdeklődők rendelkezésére tudja bocsátani. A másik út a körzetesítés. A már eddig bevezetett helyek hatósugarán kívül eső községeket is egy központ köré csoportosítják, ahol a színjátszás elemi fel­tételei rendelkezésre állnak Mozsgó évek óta ilyen bázis, a környező falvakból sokan látogatják a színház előadá­sait. Tájékoztatókat juttatnak el, rögzített műsort ajánlanak, kétoldalú kapcsolat alakul ki a két fél között. Ez utóbbi még gyerekcipőben jár, mint módszert azonban követendő­nek tartják. Az idei terv: 7500 bérlet. Fajtái is változatlanok: ve­gyes, ifjúsági, opera, kombi­nált és tájbérlet. Hogy gaz­dára találnak-e? Az új mű­sortervet, a közönségszervező­ket ismerve, bíznak a terv megvalósíthatóságában. Bocz József — öregek napja. Pécsett jú­nius 7-én rendezik meg az öregek napját. Ez alakalom­mal mintegy ötven helyen tar­tanak műsoros ünnepségeket az öregek részére a szociális otthonokban, üzemekben és a terül eteken­vArfesztivál siklóson Tamburazenés étterem, lacikonyhák, halászcsárdák napernyős asztalokat helyez­nek el. Az Élelmiszer Keres­kedelmi Vállalat nyolc méter hosszú pavilont állít fel a vár­kertben, amelyben cukorkát, csokoládét, dohányárut, pék­süteményeket és hűsítőitalokat árusítanak. Az iskolakapuban megnyitják az ideiglenes bü­féjüket, a vár melletti gyer­mekjátszótéren mozgóárust foglalkoztatnak. A Vegyesipar­cikk Kereskedelmi Vállalat pavilonjában ajándéktárgya­kat. műszaki. villamossági cikkeket hoznak forgalomba. Ugyanitt műszaki—villamossá­gi cikkek kiállítása is nyílik. A Ruházati Kereskedelmi Vál­lalat június 11-én és 12-én műsoros divatbemutatókat rendez a siklósi szabadtéri színpadon. A műsorban Sárosi Katalin, Havasi Viktor, vala­mint Balassa Tamás működ­nek közre. A vállalat kalap­pavilonjában Buga-kalapokat, siklósi feliratú kendőket és bőrdíszműveket árusítanak. A dunaszekcsői, vajszlól, villányi és siklósi körzeti föld­művesszövetkezetek is részt kértek a fesztiválon részt ve­vők ellátásából. Halászcsárdá­kat, lacikonyhát, presszót, bü­féket á'lítanak fel, s ilyen mó­don több száz vendég étkezte­téséről gondoskodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom