Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
m n7Ba?n a sá ei nuET Eredményes volt az V. közgazdász vándorgyűlés Országos érdeklődés előzte meg Pécsett e bő íA—25-én megrendezett V. közgazdász-vándorgyűlést. Budapestről, az ország különböző vidékeiről 450 jelentkezés történt és a helyben közgazdászokat is beszámítva több, mint ötszázan vettek részt a vándorgyűlés munkájában. A magas színvonalú referátum, aa értékes korreferátumok és a közérdeklődési keltő nagyszámú hozzászólások fémjelezték a vándorgyűlés sikerét. A közgazdasági problémák Iránt érdeklődők tájékoztatására ax alábbiakban ismertetjük a vándorgyűlés főbb mondanivalóját, lényegesebb mozzanatait, mindenek előtt dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal főosztályvezetőjének előadását. Az ipari termékek értékesítése Az ipar és a külkereskedelem kapcsolata Dr. Gadó Ottó előadásában rámutatott arra, . hogy gazdaságpolitikánk határozottan arra törekedett, hogy a termelés jobban kielégítse a társadalom szükségleteit. A terv- utasításokon alapuló irányítás és a termékek elosztásának többé-kevésbé merev rendszere azonban akadályozta kielégítő megválósulását, a szükségletre való termelés végül is j a rendelésre történő termeléssel azonosul. Az új gazdaságirányítási rendszerben a termékek elosztását fel kell váltania az értékesítésnek. Ez nemcsak forgalmi, terminológiai változás, hanem az egész gazdálkodás lényeges változását is jelenti. A termelőnek kell kialakítani a termelés programját és gazdálkodásában széles teret kell kapnia a termékek realizálásának, értékesítésének. A szükségletek kielégítése Az értékesítés előtérbe kerülésének fő célja, hogy meggyorsítsa a népgazdaság fejlődésének ütemét, növelje az ipari termelés hatékonyságát és exportképességét, •mindezzel megalapozva a rtépesség életszínvonalának emelését. A szocialista ipar- vállalat fő feladata a szükségletek kielégítése lesz, figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy ez gazdaságosan, viszony lag a legkevesebb ráfordítással történjen. A vállalatokat e cél megvalósítására nem terv- utasítások „hajtják” Hatóerőként olyan befolyásoló, ösztönző intézmények jelentkeznek, mint például az ár, hitel, adó, devizapolitika, stb., melyekkel az állam a vállalatok működését befolyásoló gazdasági környezetet megteremti. Ezek a gazdasági eszközök, ösztönzők a vállalatokat arra késztetik, hogy olyan termékeket állítsanak elő, melyek iránt az adott árak mellett szükséglet jelentkezik s a vállalat értékesíteni is tud. Az ösztönzők arra is késztetik a vállalatokat, hogy a népgazdasági terv áltai meghatározott főarányokon belül elsősorban ott törekedjenek terme lésüket beruházások útján bővíteni, ahol ez számukra a kereslet, a szükségletek és az értékesítési lehetőségek kívánatossá teszik. Hogy a szükségletek kielégítése a legkisebb ráfordításai történjen, ezt olyan gazdasági ösztönzővel lehet megközelíteni. mint a nyereség maximálása. A minél nagyobb nyereség biztosítása érdekeltté teszi a vállalatokat a termelési költségek csökkentése érdekében és feleslegessé teszi azokat a spekulációs törekvéseket, amelyek eddig a nagyobb nyereséghányadú termékek termelésének előtérbe helyezésére vezettek. Ennek helyébe az érdemi áralku léphet, melyben a vevők pozíciójának erősítése elsőrendű feladat A vállalatok tevékenységére mind a hazai, mind a baráti országok közötti szocialista piacon és a gazdasági versenyt közvetlenül tükröző nem szocialista külföldi piacon az árutermelés törvény- szerűségei hatnak. Az áru és pénzviszonyok szigorúbb feltételeket jelentenek a termelők számára, mint a tervutasítások rendszere. Piaci viszonyok között az eladhatatlan, vagy túlzottan drága cikkeket gyártó vállalat gazdasági nehézségekbe kerüL Mindez azonban nem jelent tervszerűt lenséget. mert az állam a központi terv alapján a fizetőképes keresetet és a kínálatot is számottevően befolyásolja A rendelés szerepe A kielégítendő szükségleteken nem elvont igényeket, hanem fizetőképes keresletet kell érteni. A népgazdasági terv arányosságának megvalósítása érdekében a közgazda- sági szabályozó eszközök biztosítják, hogy a fizetőképes kereslet kielégítése során a lakosság életszínvonala állandóan és folyamatosan emelkedik, a felhalmozás pedig szintén a népgazdaság fejlődése és a jövőben szükségletek kielégítése érdekében történjék. A szükségletre való termelés, az áru- és pénzviszonyok fokozottabb érvényesülése tehát alapvetően összefügg a tudományos alapokra épülő tervezéssel. Az iparvállalatok a termékeik értékesítése érdekében és azért, hogy saját kockázatukat csökkentsék, a jövőben fokozatosan törekszenek arra, hogy vevőiktől megrendeléseket szerezzenek. Feltételezhető, hogy a megrendelések egyúttal szükségleteket is jelente- tenek, az értékesítés új rendszere azonban ennél több; a termelő vállalat ugyanis az igények és piacok tanulmányo zása alapján, vállalva a kockázatot, rendelés nélkül is termelhet, kihasználva azt a lehetőséget, hogy az új termék megjelenése a piacon új szükségletet is teremt. Ez esetben azonban <_ termelő vállalat nem számíthat arra, hogy a kereskedelem, vagy a felhasználó a termék átvételére utasítást kap. A bank a finanszírozás során nem vizsgálja a konkrét megrendelés meglétét. Ha azonban megállapítja, hogy egy vállalatnál az eszközök formális körforgása akadozik, sok az el nem adható termék, akkor a hitelezést megszünteti, vagy az alap feltételeket szigoríthatja. A szükségletek kielégítését szolgálja a szállítási szerződések ú jrendszere is. Ez 1966. szeptemberében lép életbe és már tartalmazza az új gazdasági mechanizmus számos elemét. Speciális szerződésfajta lesz az iparban a kapacitásszerződés, mely a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok szervezésének eszközévé fejlőd hét. Az új mechanizmusban nem szükséges a szállítási vagy szerződéskötési kényszer fenntartása. Az igények kielégítéséért a vállalatok felelősek, ugyancsak megszüntethető a hatósági beavatkozásnak eddigi „sorsolások” formája, mert már eddig is bebizonyosodott, hogy a termelés specializációja a vállalati kapcsolatok olyan bonyolult szövevényét hozta létre, amelyet a sorolást végző hatóság alig képes áttekinteni. Mindez nem zárja ki, hogy egyes, nagy horderejű ügyekben egészen kivételesen, szűk kapacitások esetén hatósági döntések történjenek. Többféle szervezet A termékek értékesítésének új rendszere megkívánja az új szervezeti feltételek kialakítását is. A termelők és frih&sz nálók szerteágazó, bonyolult kapcsolatában ki kell alakulnia a népgazdasági szempontból optimális költségekre törekvő szervezetnék. Az értékesítésnél meg kell szüntetni a felesleges, közbeiktatott lánc szemeket A termékek jelentős részénél a tennék jellege, a termelők, a felhasználók nagy száma szükségessé teszi a termelőeszköz-kereskedelmi vállalat létesítését. Másutt viszont előnyösebb a termel 6- és felhasználó vállalat között közvetlen kapcsolatot kiépíteni. A termékforgalmazás legésszerűbb szervezése következtében lehetővé kell tenni, hogy az érdekelt vállalatok közös szerveket (irodát, értéke- sítő vállalatot) hozzanak létra. Az értékesítési folyamatban jelentkező feladatok a vállalatokat újtípusú tevékenységre is késztetik: prospektusok, árjegyzékek kiadására, a vevőkör állandó tájékoztatására, szervizszolgálatra, stb. Nagyon lényeges feladata lesz a termelő, Illetve termelőeszközkereskedelmi vállalatoknak az úgynevezett vevőszolgálat ellá tása, vagyis műszaki tanácsadás a felhasználóknak, az igények befolyásolása stb. Az értékesítés új rendszere megkívánja a rugalmas ár- mechanizmust, a vállalati jogkör kiterjesztését az ár képzésére, az árak kölcsönös meg állapodás útján való kialakítására. A nagyobb vállalati hatáskör és a nyereséghez fűződő anyagi érdekeltség ellenére sem fenyeget az áremelkedés tendenciája, ha a nép- gazdasági terv olyan egyenA közgazdász vándorgyűlés L szekciója dr. Gadó Ottó vitaindító előadásából kiindulva a termelés és értékesítés belföldi kapcsolataival foglalkozott A vitát Bakonyi György, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője foglalta össze. Több hozzászóló a tervutasítások megszűnéséből adódó problémákat vetette fel. Kérdés, hogy mily mértékben fog növekedni ezzel kapcsolatosan a vállalatok önállósága és mily mértékben szűnnek meg a felsőbb szervek egyedi utasításai. Volt olyan javaslat, hogy az irányítószervek általános utasításokat, szabályokat dolgozzanak ki, minimálisra csökkentsék az egyedi utasításokat. A gazdasági környezet helyes befolyásolásával lehet elérni a gazdasági célok megvalósulását. A felszólalók szóvá tették, hogy a döntések mindig azonos szinten történjenek, ahol az elengedhetetlenül szükséges információ is rendelkezésre áll. Szóba került a piaci egyensúly is. Ez megkívánja, hogy a kereslet és kínálat között nagy különbség ne legyen. Az export előtérbe helyezése kihat a belső piac ellátására, az új gazdasági mechanizmusnak ezért ügyelnie kell a belső piac egyensúlyára is. Ne fordulhasson elő az sem, hogy olyan cikkeket importáljunk, amelyekből ugyanakkor jelentős exportunk van súlyi állapotot teremt, melyben a vevő előnyösebb helyzetbe kerül a piacon az eladóval szemben. Az állam a piacot befolyásoló számos gazdasági tényezővel, szükség esetén hatósági beavatkozással ezt biztosítani is tudja. Az áraknak tükrözniük kell a keresletet és a kínálatot. Ez azon ban nem jelenti az árak folytonos változását, de ha a kínálat nem bővíthető, számolni kell az árak változásával is. Ez azonban nem lehet olyan nagyságrendű, hogy az élet- színvonal emelését akadályozza. Éppen ezért szükség lehet a jelentősebb fogyasztási cikkek árának maximálására. Felelősség és kockásat A piackutatás terén jelentkező feladatok részletes tárgyalása után dr. Gadó Ottó arról beszélt, hogy az ipari termékek értékesítésének feladatai az új gazdasági rendszerben sok tekintetben újfajta gondolkodásmódot kívánnak meg a vállalatok vezetőitől és dolgozóitól. Növekszik a vállalati kollektíva felelőssége abban, hogy a kapacitásokat a szükségletek kielégítésére szolgáló iermékek gyártására vegyék igénybe, és kellő időben, öntevékenyen felmérjék az igé nyék várható változásait. A felelősség kiterjed a gyártott termékek minőségére, korszerűségére, műszaki paramétereire, mutatóira is. E kérdésben a vállalatnak kell döntenie és vállalni a kockázatot Ez megkívánja a megfelelő tar talékalap létesítését, a kockázati alapot, melynek a nyereségből való feltöltése bizonyos szint eléréséig kötelező. A* új mechanizmus — amelyek az ismertetett vonások fontos részét alkotják — megteremti a feltételeket az egész népgazdaság gyorsabb ütemű fejlődéséhez. A kitűzött feladatok teljesítése megköveteli a közgazdászok hatékony részvételét az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetésének előkészítésében is. Dr. Erdélyi Ernő A vita somán felvetették, hogy a vállalati szervezeti forma átalakítást igényel, mert fokozott feladatok jelent keznek az értékesítésben, és erre a vállalatoknak szervezetileg is fel kell készülni. 'T'öbben foglalkoztak a pro- fii kérdésével. A fogyasztóval való kapcsolat meg teremtése érdekében a vállalatoknál új szervet kell létesíteni, mely háromféle feladatot lát el: a vevőszolgálatot, a piacelemzést és a termékismertetést. A szabadabb gazdálkodási lehetőség, a piac igényeinek figyelembevétele lehetővé, sőt szükségessé teszi majd a vállalati profilok bővítését. Elősegíti ezt majd a sajátrezsis beruházás is. Kialakulhat az „önprofilirozás”, amikor a vállalatok alakítják ki saját termelési arculatukat Visszatérő téma volt a monopólium kérdése. Hangsúlyoz ták a felszólalók, hogy meg kell szüntetni a profilgazda intézményt, mely bizonyos hatósági funkciót ruházott a profilgazda vállalatra. Kétségtelen, hogy a nagyüzemi termelés és gazdaságosság megkívánja a termelés koncentrációját, és a terlmelés speciali- záeióját. Ennek következtében viszont a vállalatok monopolhelyzetbe kerülnek és olyan aggály merült fel. hogy az árak szabadabb mozgása esetén nem élnek-e vissza ezzel. Különösen akkor jogos ez az A VÁNDORGYŰLÉS H. szekciója a címben megjelölt kérdést vitatta meg. A vitaindító előadást Havas Péter, a KSH Főosztályvezető-helyettesének azonos című korreferátuma képezte. A korreferátum szerint az új gazdasági mechanizmusban az ipari vállalat maga határozza meg fejlesztési és termelési programját és választja meg az értékesítés irányát is. Az ipari termeléshez szükséges anyagok, félgyártmányok szabad megválasztása (belföldi, importanyag) is az önálló vállalati gazdálkodás feladata, a vállalatok döntésében elsőrendű szerepet játszik az ár, illetve az egységes devizaszar- zók (külkereskedelmi deviza- árfolyamok) színvonala. Az új mechanizmusban alap elv lesz, hogy az ipari termelő-vállalat exportált termékeiért a külföldön elért devizaárat kapja éspedig devizaszorzóval forintra átszámítva. Problémát jelent a devizaszor zók nagyságának megállapítása. A jelenleg elfogadott álláspont szerint, praktikus okok miatt a jelenlegi átlagos ex- portkitermelési költségek alap ján kerül meghatározásra a devizaszorzó. A devizaszorzók árufajták szerint nem lesznek differenciáltak és az export- import esetében is alkalmazni kell, ezért lehet egységes devizaszerzőről beszélni. Abból a tényből, hogy a devizaszerzők színvonala a jelenlegi átlagos devizakitermelés alapján kerülnek meghatározásra, az következik, hogy a rosszabb kitermeléssel dolgozó vállalatok egy részénél kisebb nyereség, esetleg veszteség jelentkezik. Tehát a vállalatok jelentős részénél szükség lesz állami szubvencióra, amely nem automatikusan megadott árkiegészítés, hanem annak megadásához az állam feltételeket köt és évről-évre csökkenő mértékben állapítja meg. Az új irányítási rendszerben fontos változás lesz, hogy a termelővállalatokat a külföldi szerződések előkészítésébe bevonják. Ezenkívül a vállalatoknak a külföldi piacokon aktív üzletpolitikát is kell folytatniuk. (Piackutatást végezzenek, bevezessek árukat, aggály, ha a termelt cikkből a piacon hiány mutatkozik. Az új gazdaságirányítási módszerekben megnő a bank szerepe, mely a hitel folyósításával, vagy megtagadásával segítheti, vagy hátráltathatja a vállalatok gazdasági terveit. Míg egyes felszólalók aggályukat fejezték ki a bankmono- póláummal szemben, mások hangsúlyozták, hogy a bankok elsőfokú döntése ellen biztosítani lehet e döntések felülvizsgálatát. Nem találták helyesnek azt a javaslatot, hogy a bankokat anyagilag érdekeltté kell tenni a vállalatok gazdasági eredményeiben. \/r isszatérő téma volt a felT szólalásók során az átmeneti időszaknak a kérdése. Hangsúlyozták, hogy a gazdasági reform megvalósulásáig terjedő átmeneti időben alaposan fel kell készülni a megváltozott feladatokra. Nagy szerepe van e téren a bevezetett kísérleti intézkedéseknek, de ez idő alatt meg kell változtatni a közgazdászok szemléletét is. A gazdasági reform bevezetése, a termelés és áruforgalom új kapcsolata, megfelelő felkészültségű közgazdászok nélkül nem képzelhető el. A gazdaságszervező tevékenységet jól képzett közgazdászoknak kell ellátni és munkájukat szorosabban kell a vállalatvezetéshez kapcsolni. E. E. propagandát tejtacncfc. kii A jövőben tehát arra kell szá* mi tani, hogy a kűlkereskedel* md tevékenység fokozatosan kiszélesedik és abban részt* vesznék közvetlenül az ipar- vállalatok is. A külkereskedelmi és ipari vállalatok közötti kapcsolatokat a kölcsönös érdekek alapjára kell helyezni. A jövőben széles körben alkalmazni kell esetleg a bizományosi megállapodások formáját. A KORREFERÁTUMMAL kapcsolatban a szekciókban élénk vita bontakozott ki. A beszámolók döntő többsége egyetértett abban, hogy az ipar és külkereskedelem kapcsolatában gyökeres változásnak kell beállnia és ez a jelenlegi irányítási rendszerben nem valósítható meg. Tehát a gazdasági mechanizmus reformjára szükség van. Meg kell azonban jegyezni, hogy bizonyos aggályok is elhangzottak, amelyek elsősorban az átmenet zökkenőmentessége és a pénzügyi bürokrácia kérdésében jelentkeztek. A vita az alábbi kérdéscsoportokat érintette: 1. A legtöbb felszólaló az átmenet kérdésével foglalkozott és elhangzott olyan javaslat, hogy az 1967-es évben további kísérleteket kellene végezni és csak ez alapján bevezetni az áj mechanizmust Jól kiegészítette ezt a Kesztyűgyárnál és a Gyógyszer- ipari Trösztnél bevezetett kísérletek: eredményéről és problémáról történő beszámoló. Havas elvtárs a vita össze, foglalójában hangsúlyozta, hogy a kísértetek hasznosak, de ezek az áj mechanizmusnak csak egyez éteméit jelen- tik. A* új mechanizmust 198». január 1-éu teljes egészében be kell vezetni Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen időpontig nem lehet előrelépni és semmit sem kell X Sok felszólaló foglalkozott az egységes devizaszorzóik, ezen belül az átlagos érték és a határárfolyam prob« lémáivalj A vita során nem alakult ki egységes vélemény a devizaszorzó színvonala tekintetében. mivel a határárfolyam mellett is és az átlagos színvonal mellett is többen foglaltak állást Havas elvtárs összefoglalójában hang súlyozta, hogy ez a kérdés nem lezárt, további vitáikra van szükség. • 3. Élénk vita bontakozott ki a külkereskedelmi monopólium kérdésében és végeredményben általánosan elfogadták, hogy külföldön feltétlenül érvényesülni kell a külkereskedelem monopóliumának. Ha a monopólhelyzetben lévő külkereskedelmi vállalat nem megfelelően képviseli a termelő érdekeit, altkor meg kell engedni, hogy más vállalathoz forduljon. Ezen kívül az ipari vállalat is végezzen piackutatást. 4. Többen foglalkoztáit az állami szubvencióval és az a vélemény kristályosodott ki. hogy arra a kezdeti időszakban feltétlenül szükség lesz. Természetesen nem egyes termékek, hanem egész vállalati szubvencióról lesz szó, ameny nyiben az export miatt az szükséges lesz. A VITA eredményeképpen megállapítható, hogy gazdasági szakembereink részére az új gazdasági mechanizmus megvalósításával kapcsolatos feladatok megoldásában nagy segítséget jelentett az V. közgazdász vándorgyűlés mun« kaja is. A»csi Gyula Értékesítés a belföldi forgalomban
