Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
napló 1966. MÁJUS 29. 4 Hétfőn Irodalmi est A Pécsi városi Tanács valamint a Baranya megyei Tanács Művelődési Osztályai, a Magyar Írók Szövetségé- ’ ek Pécsi Csopprtja, abba a Jelenkor szer- ;esztőbizottsága az ■ >66. évi ünnepi könyviét alkalmából május 10-án. hétfőn este hét órakor irodalmi estet rendez. A Doktor Sándor Művelődési Házban megtartandó estet Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője nyitja meg. Részt vesz rajta Bertha Bulcsu József Attila-díjas író, Csanádv János József Attila-díjas költő, Darvas József Kossuth-dí- jas író, Hajnal Anna József Attila-díjas költő. Keszi Imre író és Sánta Ferenc József Attila-díjas író. Közreműködnek a Zeneművészeti Szakiskola hallgatói. Belépődíj nincs. Szombaton délután már megkezdték a könyvek árusftását az utcai pavilonokban. Az ünnepi könyvhéten az olvasók gazdag választékból vásárolhatnak. — Szokolai felv. — Nem idegen itt senki Petrovicsok a Dankó utcában Felbosszantottak egyetlen |-------------------------- szóval. Az ü nnepélyesség, amely átszőtte ennek a kis gyülekezetnek a hangulatát, egy pillanatra elszürkült előttem. A fák alá felállított asztalnál beszél a járási tanácselnök, Vida Sándor, utána Czövek Ferenc, a szövetkezeti építők elnöke, a közönség meg hallgatja, közülük többen pedig — akik éppen érdekeltek —, fenséges áhítattal. Két helybéli asz- szony — egyikük korosabb már — távolabb áll a fa alatt. — Szép házak, takarosak... A másik: — Majd egy év múlva kell megnézni! Kár ezeknek... — mondják sugdosva. Ezeknek... Vagyis nem a Petrovics Márknak, a Petrovics Mihálynak, a Petrovics Istvánnak, Jovanovicsoknak és a többinek, nagyharsányi dolgos és talpraállt cigányoknak, hanem „ezeknek”. A szigorú tartózkodás, amit némely őslakóból kiváltott az a tény, hogy a kőbánya mögötti kolóniáról a faluba költözött hat cigánycsalád, most már világos. — így hát a járási tanács végrehajtó bizottsága nevében is hosszú és boldog életei kívánok e szép otthonok lóvéinak .. — fejezi be ava'■eszédét Vida Sándor el- nnk. ' A háztulajdonosok megkapok a kulcsokat, a járási el- '’ök kettévágja a bejáratra ■•„„{tett fehér szalagot és bejünk Petrovics Márk 24 vés tsz-traktoros otthonába. \ - szoba, előszoba, konyha, léskamra, nagy és világos ■hlakok. A belső szobában -"odem. mintás fotelek, szé- ’ek, rekamié, vitrines szek- -énv. rádió, dohányzóasztal, falon Petrovics Márk és ’ Katalin esküvői kéPoharakat töltenek borral és Márk azt mondja, Dankó utcának kellene elnevezni ezt az öj utcát itt Nagy harsányban. w... Már tekintettel arra, ugye, hogy hát mink is cigányok vagyunk, mi más is lenne a neve?” És mondja, hogy 30 év alatt kell törleszteni az ÖTP-nél a házat, de előbb szeretné, most is van két szerződéses bikája, hízói, ha leadja, húsz ezrest befizet, mert jobb, ha előbb letudja az ember az adósságát. Petrovics Mihály •— szőlőmunkás az állami gazdaságban — a legidősebb fivér, ugyancsak családos. Ö is a demizsont fogja, áll a küszöbön, aki belép, innia kell. Uj bútor itt is, de nem kombinált, hanem hálóberendezés, de modernvonalú és van háromszámyas tükör is, amelyben a jelenlévő asszonyok t lopva megnézik magukat tetőtől talpig. —■ Alsószentmártonban születtünk egy kunyhóban, egyetlen helyiségben éltünk hatan, most aztán képzelje,- milyen nagy boldogság nekünk ez a palota. Mert az. Palota, elhiheti, Hoztuk a szülőket is, apánkat, anyánkat. A középső fivér, Pista — a 11 szobában széttárja karjait és megperdül, rikkant egyet, felesége azt mondja: „Mit bolondozol, te? Mit szólnak a vendégek, meg az elnök?” — A villany is be van kötve. A házba be van kötve — mondja Petrovics István —, csak az utcáról kéne behozni az áramot, de nincs oszlop. Gondoltuk, írunk majd Palkó elvtársnak, hogy ha lehetne, segítene... — Mióta az eszemet tudom — szól közbe az asszony —, mindig petrollal meg gyertyával, régebben meg faggyúval világítottunk, de elég volt ebből, elhiheti! És ha tévét veszünk, ahhoz villany kell, a gyerekek miatt is akarunk tévét venni, hadd táguljon az eszük. I így járjuk végig a ha* új —1------------ családi házat. Lak óik sorsa, élete és most már megújult jövője is azonos a Petrovicsokéval. Nemcsak a hivatalos átadó, átvevő emberek és a kis telep új lakói, hanem a Siklósi járási Építő Ktsz nagyon tisztességes és szép munkát végző szocialista brigádja is járja a házakat álmon Sándor brigádvezetővel az élen, ünneplőben, elégedettséggel arcukon. És nemcsak ők. Hanem a szomszédos utcákból is, főleg asszonyok, akiket a sokszoknyás cigánymenyecskék nagyon nagy szívességgel invitálnak be a lakásba. És az asszonyok, a helyiek, feloldódnak. A két asszony, akiket idéztem e riport elején, eléggé kedvemszegett hangulatban — már tanácsokat adnak az új „szomszédasszonyok”- nak, hogy a képet ide és ne oda akasszák, a heverőt ide tegyék, ne az ablakhoz, a függöny csudaszép, de ha vasalják, akkor majd így meg úgy, meg a kutat fedjék be valamivel, míg a káva megérkezik, nehogy valamelyik kis lurkó beléessen, az istenért, de ne ám! Feloldódtak, feloldódott a két asszony is és talán ez a legmegnyugtatóbb itt, hogy egyikük azt mondja Petrovicsnénak: — Ne csináljanak a ház elé kerítést, minek az, nem idegen itt senki, te sem Katalin! ... Rab Ferenc Mintha egy-két tucat reprezentatív strandot toltak volna össze... A pocakos nap kitartóan fixírozza a lastex nad- rágos, duzzadó pulóverű Lányokat. kik e pillantás alatt lassan felmelegednek. Végeláthatatlan emberáradat a „parton”, de nincsenek kevesebben a pavilon-medencéktál egy vállalkozó szellemű agrármérnök hallgató, csengő hangon mondja a mikrofonba a legkülönbözőbb nyelven; harminchét ország termékei. És az üzenetek!„Kovácsné Balmazújvárosról várja férjét az egyes főikapunál”. Hát nem utána jött! „Balogh Ferenc Dorogról keresi menyasszonyát .. .1 Közlékeny ember. „Korcsak Szilvia Sárospatakról”, „Bedő Zoltán Szolnokról”, „Tóth Balázs Debrecenből” ... Budapesti Nemzetközi Vásár. * A zenés kerthelyiséget, eltekintve a sörözőktől, hatalmas karéjban veszik körül a potyanézők. Férfiak. Konferál Halmi Gábor, fellépnek Ambrus Kyri, Sárosi Katalin, Aradszky László, most debühogy ő az Újpesti Dózsának drukkol... A közönség jót derül, az egyetemistát megajándékozzák egy hanglemezzel. Futball-labda stílszerűbb lett volna. Közben bemutatják a Kálvin téri áruház áruit, csinos, fiatal nők lépnek színpadra. A csomagolástechnika határozottan fejlődött. A nyugatnémet pavilonban egyszerre öt magyar borotválkozik. Persze ingyen, a cég reklámjaként. Gyors számítást végzek: a vásári belépő 8 forint, egy borotválkozás Pitralonnal, borravalóval, legalább egy ötös. Mert itt Pitralont is adnak. (Borravalót nem.). — Mindig érdekeltek a műszaki dolgok — mondja ismerősöm —. ezt a villanyborotvát kipróbálom . .. * Bizonyos kárörömmel konstatálom. hogy ismerősöm nem ehet szovjet fagylaltot, mert fáj a torka. Kettő-ötvenér< két ostya között hatalmas adagot kapok. Mogyoró ízű Kedvtelve nyalogatom, míg ő megnézi A városi könyvtár könyvheti programja Május 30-án, Hétfőn du. 6 órakor az Alajos utcai Munkás-Klubban könyv- kiállítást és irodalmi kis- film-műsort rendez. Vetítésre kerül: „Jóka ördöge” „Hemingway” „Néma mesterek” „Verne Gyula különös utazásai” „Találkozás” e. filmek. Este fél 7 órakor a „Móricz Zsigmond” könyvtárban Mecsekalján ARATÖ KÁROLY tart költő—olvasó találkozót. Június 1-én, szerdán du. tél 6 órakor BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS látogat el a „Kossuth” fiókkönyvtárba, Kossuth L. u. 85. sz. alá. Június 2-án, csütörtökön KENDE SÁNDOR író a Meszesi Művelődési Házban Corvin Ottó a W. sz. alatt találkozik olvasóival. Június 3-án, pénteken du. 4 órakor a Bolyai ifjúsági könyvtárban, Kossuth L. n. 63„ CSORBA GYŐZŐ „Baumgarten" és „József Attila” díjas költő tart költő—olvasó találkozót. Június 5-én, vasárnap este 7 órakor a Városi Művelődési Házban SZÉKELY JULIA beszélget el olvasóival. — A siklósi várfesztivál alkalmából a Televízió június 10-én megkezdi a Tenkes kapitánya filmsorozat ismétlését a lengyel pavilont. Aztán a csehszlovák, a jugoszláv, az izraeli, az amerikai pavilonokat nézi sorra, én még mindig nem mehetek vele, tart még a fagylalt. És mikor „végre” kicsúszik a kezemből a maradék. megkönnyebbülten lélegeznék fel, de csak elfojtott sóhajra telik. Megfájdult a torkom. * — Hol találom az illatszerpavilont, kérem? — érdeklődik a kapuőrtől egy most érkező hölgy. — Az élemiszer-pavilon mellett. — Ja, úgy! Köszönöm . 1. * A japán pavilonban. — Nézz oda! A magyar hordozható tv legalább kétszer- akkora... — De nagyképernyős! * A Ford Művek alkalmazottja jelvényekkel ajándékozza meg az érdeklődőket. Első férfi: Gyere, menjünk innen, mert azt hiszi, hogy mi is jelvényt kérünk. Második férfi: Kérünk is. * A Ganz Hajó- és Darugyár „kikötőjében” élethü hajómakettek horgonyoznak, a matró zok kint vannak a városban, A római Travere kút példájára itt is pénzdarabokat dobálnak a vízbe a látogatók. A különbség a két hely között: itt ki is szedik a pénzt. Kéri Tamás Erb János rajzai Ha valakire nem, hát Szálak i Józsefre, a villányi tsz növénytermesztési brigádvezetőjére egyáltalán nem lehet ráfogni, hogy szószátyár ember. Minden kérdésemre csak rábólogatott, és csupán egyetlen egyszer válaszolt kereken, amikor azt kérdeztem: — Ugye maga is Mérőkből jár be a tsz-be? Bólinthatott volna erre is, de már félúton meggondolhatta, mert olyan alulról felfeléformán nézett rám, mint aki cselvetést sejt az érdeklődés mögött. — Az attól függ, melyiket kérdezi — mondta némi töprengés után —, mert én Márok egyből járok be, s van Márok kettő is. Azok a pailandiak. Hát, ez a különbség a kettő között. .. Ezután mintha engedett volna valamit a zárkózottságából, mert amikor tovább kérdezősködtem, itt-att Igennel váltogatta a fukar bólogatásokat. — Igaz-e az, hogy máro- kiak és a pailandiak külön tartják még ma is a búcsújukat? Igaz-e, hogy külön boltjuk, külön kocsmájuk, külön futballcsapatuk van? Igaz-e, hogyha a mároki kocsmában elfogy a sör, inkább szomjaznak az emberek, de a világért sem innának a pailandiak söréből? Úgy van-e, hogy ezA* év óta sem házasodnak pailandiakkal a márokiak? Végül megunhatta Szalaki József a sok „Igenlést”, mert amikor azt is megkérdeztem tőle, hogy ő maga mire véli a rengeteg furcsaságot, jobbnak látta, hogy az újabb magyarázkodás helyett eligazítson. — Efelől legjobb ha megkérdezi a siklósi esperes urat. Huszonhárom évig volt a plébánosunk, ő biztosan tudja. Szerencsém volt. Ferenez József, a márokiak volt plébánosa úgylátszik maga is furcsállhatta a két testvérközség konok elkülönültségét, mert alapos oknyomozással fényt derített a majdhogv- nem példa nélkül álló dolgokra. Vaskos monográfiát állított össze Márok és „Pailand” (Hercegszentmárton) évszázadokra visszanyúló múltjáról, amelyhez a forrásanyagot a plébános elődök feljegyzéseiből, a Pécsi és az Országos Levéltár dokumentumaiból gyűjtögette össze. A gyűjteményből csunári azokat a passzusokat publikálom, amelyek leginkább bizonyítják a két község máig is tartó különös viszoi. £/$ Uásáttfia
