Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

napló 1966. MÁJUS 29. 4 Hétfőn Irodalmi est A Pécsi városi Tanács valamint a Baranya megyei Tanács Műve­lődési Osztályai, a Ma­gyar Írók Szövetségé- ’ ek Pécsi Csopprtja, abba a Jelenkor szer- ;esztőbizottsága az ■ >66. évi ünnepi könyv­iét alkalmából május 10-án. hétfőn este hét órakor irodalmi estet rendez. A Doktor Sán­dor Művelődési Házban megtartandó estet Sze­derkényi Ervin, a Je­lenkor főszerkesztője nyitja meg. Részt vesz rajta Bertha Bulcsu Jó­zsef Attila-díjas író, Csanádv János József Attila-díjas költő, Dar­vas József Kossuth-dí- jas író, Hajnal Anna József Attila-díjas köl­tő. Keszi Imre író és Sánta Ferenc József Attila-díjas író. Közre­működnek a Zenemű­vészeti Szakiskola hall­gatói. Belépődíj nincs. Szombaton délután már megkezdték a könyvek árusftását az utcai pavilonokban. Az ünnepi könyvhéten az olvasók gazdag választékból vásárolhatnak. — Szokolai felv. — Nem idegen itt senki Petrovicsok a Dankó utcában Felbosszantottak egyetlen |-------------------------- szóval. Az ü nnepélyesség, amely átszőt­te ennek a kis gyülekezetnek a hangulatát, egy pillanatra elszürkült előttem. A fák alá felállított asztalnál beszél a járási tanácselnök, Vida Sán­dor, utána Czövek Ferenc, a szövetkezeti építők elnöke, a közönség meg hallgatja, kö­zülük többen pedig — akik éppen érdekeltek —, fenséges áhítattal. Két helybéli asz- szony — egyikük korosabb már — távolabb áll a fa alatt. — Szép házak, takarosak... A másik: — Majd egy év múlva kell megnézni! Kár ezeknek... — mondják sugdosva. Ezeknek... Vagyis nem a Petrovics Márknak, a Petrovics Mihály­nak, a Petrovics Istvánnak, Jovanovicsoknak és a többi­nek, nagyharsányi dolgos és talpraállt cigányoknak, ha­nem „ezeknek”. A szigorú tartózkodás, amit némely ős­lakóból kiváltott az a tény, hogy a kőbánya mögötti ko­lóniáról a faluba költözött hat cigánycsalád, most már világos. — így hát a járási tanács végrehajtó bizottsága nevé­ben is hosszú és boldog éle­tei kívánok e szép otthonok lóvéinak .. — fejezi be ava­'■eszédét Vida Sándor el- nnk. ' A háztulajdonosok megkap­ok a kulcsokat, a járási el- '’ök kettévágja a bejáratra ■•„„{tett fehér szalagot és be­jünk Petrovics Márk 24 vés tsz-traktoros otthonába. \ - szoba, előszoba, konyha, léskamra, nagy és világos ■hlakok. A belső szobában -"odem. mintás fotelek, szé- ’ek, rekamié, vitrines szek- -énv. rádió, dohányzóasztal, falon Petrovics Márk és ’ Katalin esküvői ké­Poharakat töltenek bor­ral és Márk azt mond­ja, Dankó utcának kellene elnevezni ezt az öj utcát itt Nagy harsányban. w... Már tekintettel arra, ugye, hogy hát mink is cigányok va­gyunk, mi más is lenne a neve?” És mondja, hogy 30 év alatt kell törleszteni az ÖTP-nél a házat, de előbb szeretné, most is van két szerződéses bikája, hízói, ha leadja, húsz ezrest befizet, mert jobb, ha előbb letudja az ember az adósságát. Petrovics Mihály •— szőlő­munkás az állami gazdaság­ban — a legidősebb fivér, ugyancsak családos. Ö is a demizsont fogja, áll a küszö­bön, aki belép, innia kell. Uj bútor itt is, de nem kom­binált, hanem hálóberende­zés, de modernvonalú és van háromszámyas tükör is, amelyben a jelenlévő asszo­nyok t lopva megnézik magu­kat tetőtől talpig. —■ Alsószentmártonban szü­lettünk egy kunyhóban, egyet­len helyiségben éltünk hatan, most aztán képzelje,- milyen nagy boldogság nekünk ez a palota. Mert az. Palota, el­hiheti, Hoztuk a szülőket is, apánkat, anyánkat. A középső fivér, Pista — a 11 szobában széttár­ja karjait és megperdül, rik­kant egyet, felesége azt mond­ja: „Mit bolondozol, te? Mit szólnak a vendégek, meg az elnök?” — A villany is be van köt­ve. A házba be van kötve — mondja Petrovics István —, csak az utcáról kéne behozni az áramot, de nincs oszlop. Gondoltuk, írunk majd Palkó elvtársnak, hogy ha lehetne, segítene... — Mióta az eszemet tudom — szól közbe az asszony —, mindig petrollal meg gyer­tyával, régebben meg faggyú­val világítottunk, de elég volt ebből, elhiheti! És ha té­vét veszünk, ahhoz villany kell, a gyerekek miatt is akarunk tévét venni, hadd táguljon az eszük. I így járjuk végig a ha* új —1------------ családi házat. La­k óik sorsa, élete és most már megújult jövője is azo­nos a Petrovicsokéval. Nem­csak a hivatalos átadó, átve­vő emberek és a kis telep új lakói, hanem a Siklósi járási Építő Ktsz nagyon tisztessé­ges és szép munkát végző szocialista brigádja is járja a házakat álmon Sándor bri­gádvezetővel az élen, ünnep­lőben, elégedettséggel arcu­kon. És nemcsak ők. Hanem a szomszédos utcákból is, fő­leg asszonyok, akiket a sok­szoknyás cigánymenyecskék nagyon nagy szívességgel in­vitálnak be a lakásba. És az asszonyok, a helyiek, feloldód­nak. A két asszony, akiket idéztem e riport elején, elég­gé kedvemszegett hangulat­ban — már tanácsokat adnak az új „szomszédasszonyok”- nak, hogy a képet ide és ne oda akasszák, a heverőt ide tegyék, ne az ablakhoz, a függöny csudaszép, de ha va­salják, akkor majd így meg úgy, meg a kutat fedjék be valamivel, míg a káva meg­érkezik, nehogy valamelyik kis lurkó beléessen, az iste­nért, de ne ám! Feloldódtak, feloldódott a két asszony is és talán ez a legmegnyugta­tóbb itt, hogy egyikük azt mondja Petrovicsnénak: — Ne csináljanak a ház elé kerítést, minek az, nem ide­gen itt senki, te sem Kata­lin! ... Rab Ferenc Mintha egy-két tucat repre­zentatív strandot toltak volna össze... A pocakos nap ki­tartóan fixírozza a lastex nad- rágos, duzzadó pulóverű Lá­nyokat. kik e pillantás alatt lassan felmelegednek. Vége­láthatatlan emberáradat a „parton”, de nincsenek keve­sebben a pavilon-medencék­tál egy vállalkozó szellemű agrármérnök hallgató, csengő hangon mondja a mikrofonba a legkülönbözőbb nyelven; harminchét ország termékei. És az üzenetek!„Kovácsné Bal­mazújvárosról várja férjét az egyes főikapunál”. Hát nem utána jött! „Balogh Ferenc Dorogról keresi menyasszo­nyát .. .1 Közlékeny ember. „Korcsak Szilvia Sárospatak­ról”, „Bedő Zoltán Szolnok­ról”, „Tóth Balázs Debrecen­ből” ... Budapesti Nemzetközi Vásár. * A zenés kerthelyiséget, elte­kintve a sörözőktől, hatalmas karéjban veszik körül a po­tyanézők. Férfiak. Konferál Halmi Gábor, fellépnek Amb­rus Kyri, Sárosi Katalin, Aradszky László, most debü­hogy ő az Újpesti Dózsának drukkol... A közönség jót de­rül, az egyetemistát megaján­dékozzák egy hanglemezzel. Futball-labda stílszerűbb lett volna. Közben bemutatják a Kálvin téri áruház áruit, csi­nos, fiatal nők lépnek szín­padra. A csomagolástechnika határozottan fejlődött. A nyugatnémet pavilonban egyszerre öt magyar borotvál­kozik. Persze ingyen, a cég rek­lámjaként. Gyors számítást végzek: a vásári belépő 8 fo­rint, egy borotválkozás Pitra­lonnal, borravalóval, legalább egy ötös. Mert itt Pitralont is adnak. (Borravalót nem.). — Mindig érdekeltek a mű­szaki dolgok — mondja isme­rősöm —. ezt a villanyborot­vát kipróbálom . .. * Bizonyos kárörömmel kons­tatálom. hogy ismerősöm nem ehet szovjet fagylaltot, mert fáj a torka. Kettő-ötvenér< két ostya között hatalmas adagot kapok. Mogyoró ízű Kedvtel­ve nyalogatom, míg ő megnézi A városi könyvtár könyvheti programja Május 30-án, Hétfőn du. 6 órakor az Alajos utcai Munkás-Klubban könyv- kiállítást és irodalmi kis- film-műsort rendez. Vetítésre kerül: „Jóka ördöge” „Hemingway” „Néma mesterek” „Verne Gyula különös utazásai” „Találkozás” e. filmek. Este fél 7 órakor a „Mó­ricz Zsigmond” könyvtár­ban Mecsekalján ARATÖ KÁROLY tart költő—ol­vasó találkozót. Június 1-én, szerdán du. tél 6 órakor BÁRDOSI NÉ­METH JÁNOS látogat el a „Kossuth” fiókkönyv­tárba, Kossuth L. u. 85. sz. alá. Június 2-án, csütörtökön KENDE SÁNDOR író a Meszesi Művelődési Ház­ban Corvin Ottó a W. sz. alatt találkozik olva­sóival. Június 3-án, pénteken du. 4 órakor a Bolyai ifjúsági könyvtárban, Kossuth L. n. 63„ CSORBA GYŐZŐ „Baumgarten" és „József Attila” díjas költő tart költő—olvasó találkozót. Június 5-én, vasárnap este 7 órakor a Városi Mű­velődési Házban SZÉ­KELY JULIA beszélget el olvasóival. — A siklósi várfesztivál al­kalmából a Televízió június 10-én megkezdi a Tenkes ka­pitánya filmsorozat ismétlé­sét a lengyel pavilont. Aztán a csehszlovák, a jugoszláv, az izraeli, az amerikai pavilono­kat nézi sorra, én még mindig nem mehetek vele, tart még a fagylalt. És mikor „végre” ki­csúszik a kezemből a mara­dék. megkönnyebbülten léle­geznék fel, de csak elfojtott sóhajra telik. Megfájdult a torkom. * — Hol találom az illatszer­pavilont, kérem? — érdeklő­dik a kapuőrtől egy most ér­kező hölgy. — Az élemiszer-pavilon mel­lett. — Ja, úgy! Köszönöm . 1. * A japán pavilonban. — Nézz oda! A magyar hor­dozható tv legalább kétszer- akkora... — De nagyképernyős! * A Ford Művek alkalmazott­ja jelvényekkel ajándékozza meg az érdeklődőket. Első férfi: Gyere, menjünk innen, mert azt hiszi, hogy mi is jelvényt kérünk. Második férfi: Kérünk is. * A Ganz Hajó- és Darugyár „kikötőjében” élethü hajóma­kettek horgonyoznak, a matró zok kint vannak a városban, A római Travere kút példá­jára itt is pénzdarabokat do­bálnak a vízbe a látogatók. A különbség a két hely között: itt ki is szedik a pénzt. Kéri Tamás Erb János rajzai Ha valakire nem, hát Szá­lak i Józsefre, a villányi tsz növénytermesztési brigádve­zetőjére egyáltalán nem lehet ráfogni, hogy szószátyár em­ber. Minden kérdésemre csak rábólogatott, és csupán egyet­len egyszer válaszolt kere­ken, amikor azt kérdeztem: — Ugye maga is Mérőkből jár be a tsz-be? Bólinthatott volna erre is, de már félúton meggondol­hatta, mert olyan alulról fel­feléformán nézett rám, mint aki cselvetést sejt az érdek­lődés mögött. — Az attól függ, melyi­ket kérdezi — mondta némi töprengés után —, mert én Márok egyből járok be, s van Márok kettő is. Azok a pailandiak. Hát, ez a különb­ség a kettő között. .. Ezután mintha engedett volna valamit a zárkózott­ságából, mert amikor tovább kérdezősködtem, itt-att Igen­nel váltogatta a fukar bólo­gatásokat. — Igaz-e az, hogy máro- kiak és a pailandiak külön tartják még ma is a búcsú­jukat? Igaz-e, hogy külön boltjuk, külön kocsmájuk, külön futballcsapatuk van? Igaz-e, hogyha a mároki kocsmában elfogy a sör, in­kább szomjaznak az emberek, de a világért sem innának a pailandiak söréből? Úgy van-e, hogy ezA* év óta sem házasodnak pailandiakkal a márokiak? Végül megunhatta Szalaki József a sok „Igenlést”, mert amikor azt is megkérdeztem tőle, hogy ő maga mire véli a rengeteg furcsaságot, jobb­nak látta, hogy az újabb ma­gyarázkodás helyett eligazít­son. — Efelől legjobb ha meg­kérdezi a siklósi esperes urat. Huszonhárom évig volt a plébánosunk, ő biztosan tudja. Szerencsém volt. Ferenez József, a márokiak volt plé­bánosa úgylátszik maga is furcsállhatta a két testvér­község konok elkülönültségét, mert alapos oknyomozással fényt derített a majdhogv- nem példa nélkül álló dolgok­ra. Vaskos monográfiát állí­tott össze Márok és „Pailand” (Hercegszentmárton) évszáza­dokra visszanyúló múltjáról, amelyhez a forrásanyagot a plébános elődök feljegyzései­ből, a Pécsi és az Országos Levéltár dokumentumaiból gyűjtögette össze. A gyűjteményből csunári azokat a passzusokat publi­kálom, amelyek leginkább bizonyítják a két község máig is tartó különös viszo­i. £/$ Uásáttfia

Next

/
Oldalképek
Tartalom