Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

19M. MÁJUS 28. napló 3 Eltűnnek az állványerdök Eredményesnek ígérkeznek a pécsi kísérletek Sorozatban gyártják a feszített födémeket A Baranya megyei Építő­ipari Vállalat hosszú évek óta különös gondot fordít arra, hogy a legfejlettebb módsze­reket elsősorban a lakásépít­kezéseknél alkalmazza. A pa­nelépítkezések bevezetése az átadott lakások számának nö­vekedését. a határidők lénye­ges lerövidítését hozta. Ez tette lehetővé, hogy a tavaly átadott 971 lakásból 87-et ter­ven felül adjanak át. A mindinkább teret hódító, a hagyományosnál lényegesen gyorsabb, gazdaságosabb épít­kezés azonban minden előnye ellenére komoly problémákat is hozott — különösen az épü­letek homlokzat-kiképzésénél. Ugyanis ahogyan nőtt az eme­letek száma, olyan arányban növekedett az építkezés ön­költsége is az állványozással. Ezért az Építőipari Főigaz­gatóság a vállalat ez évi mű­szaki fejlesztési tervébe azt is beiktatta, hogy dolgozza­nak ki olyan tervet, amely lehetővé teszi az állványozás mellőzését. Azonnal hozzá­fogtak a kísérletekhez. A fel­adat az volt, hogy saját gyártó üzemükben olyan ösz- izetételű homlokzati burkola­tot állítsanak elő, amely el­lenáll az időjárás viszontag­ságainak és lehetővé teszi, hogy állványozás nélkül, a panelelemekhez hasonlóan szerelő jellegűvé tegyék a homlokzatok kiképzését. A március óta tartó kísér­letek háromféle variációban folynak. Az előregyártott hom­lokzatok műanyagkötésű, ce­mentkötésű festésével, illetve sülönböző színű zúzalékok ce­menttel történő kötésével, amely nemcsak az állvány mellőzését, hanem a homlok­zat helyszínen történő színe­zését, hézagolását stb. is ki­küszöbölhetővé teszi. A kísér­letek eredményei máris azt mutatják, hogy ez év végén, de legkésőbb jövő év elején gyakorlatban is sor kerül az alkalmazására. Ugyancsak erre a tervévre irányozták elő különböző me- tógazdasági létesítmények (is­tállók, gépszínek stb.) panel­szerkezetes építését. Ezt a pécsi építők kezdeményezték, amelynek realizálásához az illetékes főhatóság anyagi tá­mogatást biztosított. A vállalat műszaki gárdá­ja évek óta azon fáradozik, aogy az igen költséges elő­állítású épületfödém-elemeket ugyanolyan teherbírású, de ényegesen kevesebb vas-, 11- etve acélanyagot igénylő ele­mekkel helyettesítsék. Ez a iísérletsorozat is olyan stá- iiumba jutott, hogy az Épí- őipari Minőségvizsgáló Intő­iét megfelelőnek találta gya­korlati alkalmazását. Előnyei- nez az is hozzá sorolható, iogy saját üzemükben állít­ják elő, s erre a célra már .'el is építették a panelüzem sülön részlegét, ahol felké- ;zültek az új, az úgynevezett Eeszített födémtípusok soro- :atgyártására. Ugyancsak ebben az évben utottak el egy kiváló hőszi- 'etelésfl, rendkívül tartós, bi­tumenbő] és perlitből készült építőanyag kikísérletezésének befejező szakaszához, amely­ről csak annyit, hogy ezek­ben a napokban kerül sor be­építésére. A kisebb jelentőségű újítá­sok, ésszerűsítések egész sorát alkalmazzák már a _ gyakor­latban. Rendkívül ügyes az új téglakontíner, amelynek a hagyományoséval szembeni utolérhetetlen előnye, hogy „tálcán” viszi fel az anyagot a munkahelyre. Kezeléséhez mindössze két ember szüksé­ges. (A régi kontíner kezelé­se 4—5 embert kötött le.) A téglát teljes épségben, szin­te kezére adja a kőművesnek. Ott Miklós és Juhász Lajos osztályvezetők a homlokzat­bontás gépi megoldásán kísér­leteznék sikerrel. Az újítások, korszerűsíté­sek is azt mutatják, hogy a vállalat műszaki és fizikai dolgozói méltán birtokolják a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. sgy Egy hónán múlva békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár :gy hónap múlva, június 28- in, és 29-én rendezi a II., a II és a IV. békekölcsön 1966. :lső félévi húzását. Június 28-án délután a II. ékekölcsönt sorsolják, 112 000 lötvényre 31.6 millió forintot, íúnius 29-én a III, békeköl- :sön 442 000 kötvényére 64.2 nillió forintot, a IV. béke­kölcsön 270 500 kötvényére pe- iig 39.4 millió forintot sorsol­lak ki. A kétnapos húzáson a lárom békekölcsönből össze­sen 824 500 kötvényre 135.2 nillió forintot kapnak vissza t kötvénytulajdonosok nyere­mény és törlesztés formájában. Búzamező a tanyaudvaron Lebontják az isten háta mögötti majorokat Sokszor látni magányos gyű mölcsfát hatalmas búzatábla vagy kukoricaföld közepén. A múltat jelzik, régi tanyák, em­berlakta települések emlékét. Vendel-major nincs többé A mohácsi műútról Bácsfa mellett egy földes út kanya­rodik bajra. Az egykor forgal­mas úton most. a madár sem jár. Dózerok és földgyalúk esőmosta nyomai vezetik az idegent az út torkolatához. Itt volt valamikor Vendel-major. Egy régi háború előtti magtár, új, már a felszabadulás után épült gépszín, az 50-es évek­ben divatos koporsótetős te­hénistálló, lóistálló és nyolc parkettás ikerlakás, meg a szép különálló agronómusi la­kás, melyekbe a villanyt is bevezették. Az épületeket ta­valy lebontották, az anyagot elhordták, négy családi házat már fel is építettek belőle Bolyban a falu legszebb ré­szén. Vendel-majorból, ahol ötven lélek élt, ma már csak egy darab szántóföld maradt, felette varjak köröznek, s a friss vetésből szedegetik a mo- har meg a cirok elhullott, sze­meit. Itt-ott egy betemetett pince vagy silógödör körvona­lai rajzolódnak ki a szántá­son. Egy év múlva pedig búza kerül ide, s már csak a régi térképek böngészői, meg a helybeliek tudják majd, hogy itt. település volt. Pónya Béla például, a kör­nyék nagy ismerője a bácsfai kerület vezetője. Neki emlé­kezetes marad ez a hely, 1963 telén a nagy hónyomástól be­szakadt a koporsófedelű istálló. Akkor már rég nem teheneket tartottak benne, de ez az is­tállótípus semmire sem volt jó. Mikor beomlott, Pónya Béla a saját kezével húzta ki a romok alól a mázsás hízott disznókat. Egy részük alatta maradt. Vendel-major sorsa talán akkor pecsételődött meg véglegesen. A rossz típusú is­tállót nem volt érdemes a gaz­daságnak felújítani, a major fenntartása és az épü’etek üze meltetése óriási költségeket emésztett fel, kiesett a vérke­ringésből. házai lassan elnép­telenedtek, az ott lakók beköl­töztek Bolyba, meg a központi majorokba. Uj ember nem ment Vendelbe lakni és a szép lakásokat kikezdte lassan az enyészet. Va’amikor az álla­mi gazdaságok ősidejében, 1949—50-ben a lánycsóki ál­lami gazdaság központja volt ez a hely. Most csak kölönc. Felkínálták a lánycsóki tsz- nrir, annak sem kellett. A könyvben 1,3 millió forint ér­tékkel írták jóvá a majort a benne lévő ingatlanokkal. Az állam a maradványérték befi­zetését elengedte, sőt tanya­áttelepítés címén 800 000 forin­tot adott a gazdaságnak. Tanyaáttelepítés Ez a szó ismerősen cseng az alföldi ember fülének, hisz az Alföldön már tíz év óta tartó program a szétszórt ta­nyák likvidá’ása, központosí­tása. De nekünk, baranyaiak­nak szokatlanul hangzik. Pe­dig Vendel-major csak egy a sok közül. Mind halálra van ítélve, először elénptelened- nek, aztán jönnek csak a dó­zerek. Itt van például Müller- puszta Nagynyárád közelében, ma már csak egy öreg éjjeliőr lakik a pusztán, ö is a köz­ponti majorba jár dolgozni. Kihalt, elnéptelenedett Er­dőfű is — régi nevén Benger- nó-tanya, — Ormánypuszta mel lett. Pedig oda kövesút is ve­zet. Üresen állnak ma már az istállók, csak a határőrök kö­tik be néha lovaikat. Szabad­ság-majorban, Himesházától öt kilométerre emeletes ház áll lakatlanul, a gazdasági épü­leteket sem használják, a ma­jor sorsa megpecsételődött. Vendel-majorhoz hasonlóan lebontották már a borjádi er­dő me’lett Fehér-majort, s ta­valy lebontották Márok kettőt, amely Károlymajorhoz tarto­zott. Rövidesen a föld színével teszik egyenlővé Korpádpusz- tát, amely valamikor az ön­álló babarci állami gazdaság központja volt. ugyanerre a sorsra kerül Liptód-puszta is. A lakók elköltöznek Nyolc tanya tűnik el a tér­képről maholnap a 28 ezer ho’das Bólyi Állami Gazdaság területén. És a lakók? A Ven- del-majoriak örömújjongással fogadták a hírt, hogy Sátor­helyre, meg Bolyba költözhet­nek. Sátorhely kultúrált köz­ponti major, iskolával, üzle­tekkel, Boly pedig a járás egyik legszebb és legnagyobb községe. A tanyai emberek munkahelye már régen nem a tanyán volt, úgy jártak be úttalan utakon, — Erdőföld kivételével egyetlen egy ta­nyának sem volt kövesútja — a nagy központi majorokba, a gazdaság még járműveket sem küldhetett értük a földutakon. Nemis beszélve a tanyai gye­rekekről. akiknek iskolába szál'ítása szinte megoldhatat­lan feladatot jelentett. A tanyai emberek tehát jól járnak, sorsuk könnyebbre fordul, s még akkor is nagy lépést tesznek a civilizáció, a kultúráltabb élet felé, ha a kis tanyáról a nagy központi majorba kerülnek, ahol jó or­vosi ellátás, iskola, kultúrott­hon, mozi várja őket. Hát még azok, akik a faluba köl­tözve, szép családi házat épí­tenek! Senki sem veszít Kérdés, e tanyák lebontása révén nem éri-e károsodás a népgazdaságot? Szántó Zoltán, a gazdaság főkönyvelője csak mosolyog, amikor a tanyák értéke felől érdeklődöm. Ér­ték? Hisz évente több, mint félmilliós ráfizetést jelentett e távoli szétszórt kis majorok fenntartása. Hogy a bontás révén az épületanyag egy része kárbavész? Erre is gon­doltak, s szóba jött az, hogy ezeket az épületeket elárvere­zik. Erre azonban nem volt mód. Az anyag nagy részét újra be tudják építeni, a töb­bit átveszi a TÜZÉP. Az öreg tanyák elmúlásával senkit nem ér veszteség. A múlt darabkái voltak, s ma már csak egy-egy öreg fa jel­zi helyüket. — Rné — Párttitkárnak lenni n ártszervezeteink ■ többségét nem füg­getlenített titkárok irányít­ják — mondotta a pécsi já­rási pártbizottság egyik ve­zető munkatársa a párttit­károk helyzetét, élet- és munkakörülményeit elemző vita során. A járás 46 alap­szervezeti titkára közül mindössze tizenkettő látja ei „főfoglalkozásként” a párt titkán teendőket, a többiek társadalmi megbízatásként végzik. Politikai képzettsé­gük általában meghaladja az illető alapszervezet párt­tagságáét, szakmai felké­szültségük megfelel a helyi követelményeknek. Rende­zett családi életet élnek, a munkában fegyelmezettek, képességeikhez mérten pél­dát mutatnak társaiknak. Ezek természetes követel­mények egy kommunista vezetővel szemben. Csekély kivételtől elte­kintve lelkiismeretesen, fe­lelősségérzettől áthatva, és többnyire eredményesen dol­goznak a párt politikájának érvényrejuttatásáért. Isme­rik területük gazdasági fel­adatait, ésszerű javaslatok­kal segítik a gazdasági ve­zetés munkáját, és szóvá te­szik a hibákat is. Gyakran fordulnak hoz­zájuk panaszaikkal, problé­máikkal pártonkívüliek is, és az a legkevesebb, hogy jótanáccsal tarsolyukban tá­voznak tőlük. Noha kulturá­lis kérdésekben kisebb jár­tasságai bírnak, az utóbbi időben ilyen irányú munká­jukban is fejlődés tapasz­talható. A titkárok többsége rendszeresen résztvesz tö­megszervezeti rendezvénye­ken, igyekszik konkrét, he­lyi feladatokat adni a KISZ, a Népfront, a Nőtanács ak­tivistáinak, megtalálja a kap­csolat legcélszerűbb formáit a falun élő értelmiséggel is. A legutóbbi pártvezetőség- választások óta — csaknem két éve már — rendszere­sen megtartják a vezető­ségi és taggyűléseket, igaz, a színvonalon még van mit javítani. A munka dandár­ját, különösen azokban az alapszervezetekben, ahol csak helyettesük van, egye­dül végzik, nem egy eset­ben napi munkájuk rová­sára kell foglalkozniuk a funkciójukból fakadó fel­adatokkal. (Értekezleteken való részvétel, rendezvé­nyek megtartására való fel­készülés stb.) Papíron kimutatható az az összeg, amivel egy-egy nem függetlenített párttit­kár — a munkából való ki­esés folytán — havonta ká­rosodik. Azt a kárt viszont, ami a párttitkár szabad ide­jének szinte teljes lekötött­ségéből rá és családjára há­rul, és egész életüket hát­rányosan befolyásolja, nem lehet felmérni, pláne anya­giakra átszámítani és vissza téríteni. Nem is igénylik ezt a párttitkárok. Kimutatható anyagi káru­kat azonban mindenképpen méltányos lenne megtérí­teni. A Politikai Bizottság határozata havi 10 munka­egységig terjedő jóváírást biztosít a tsz-ben dolgozó nem függetlenített párttitká­roknak. pártmunkából eredő keresetveszteségük pótlá­sára. A pécsi járásban je­lenleg nyolc tsz-párttitkár kapja meg a 10 munkaegy­séget, négyen ennél keve­sebb munkaegységben része­sednek, tizenkét nem füg­getlenített párttitkárnak pe­dig havi 5—500 forint tisz­teletdíjat fizet a pártbizott­ság. A pécsi járási pártbizott­ság éppen fentiekből kiin­dulva javaslatot dolgozott ki a nem függetlenített párt­titkárok munkájának foko­zottabb megecsülésére. Ok­levelet és ajándéktárgyat ja­vasolnak azoknak a párttit­károknak, akik két válasz­tási ciklus óta — vagyis legalább négy éve — tevé­kenykednek, még akkor is, ha a következő választások alkalmával nem maradnak meg funkciójukban idős ko­ruk vagy megromlott egész­ségi állapotuk miatt. A munka hanyag ellátása azonban kizáró okként sze­repel. Legyen lehetőség arra, javasolják, hogy minden párttikár legalább egyszer a négy év alatt pártüdülőben pihenhessen. A párttitkárként eltöl­tött Idő emelkedésé­vel arányban nő az aján­déktárgy értéke, illetve a pénzjutalom összege a ter­vezet szerint; tizenkét éve, vagy ennél régebben dol­gozó titkároknak két hafA* keresetüknek megfelelő ökz-s szeget javasolnak, kiemelke­dő munka esetén kitünte­tést, külföldi üdülést. Ugyan csak tíz vagy ennél több évi tevékenység alapján nyer­hessék el az arra érdeme­sek a Kiváló Dolgozó jel­vény mintájára létesítendő „Kiváló Pártmunkás” kitün­tetést. Külön foglalkozik a javaslat a tsz-párttitkárok jutalmazási lehetőségeivel, szintén az eltöltött időtől függően és olyan módon, hogy találkozzék a tagság egyetértésével, igazságérzeté­vel. Úgy gondoljuk, nagyon he­lyes foglalkozni ezzel a kér­dés-komplexummal, mert a közösségért az átlagosnál többet dolgozók erkölcsi — és anyagi — megbecsülése is természetes követel­mény ... (Kéri) Bejegyzés helyett A SZOT Termelési Osz­tálya 1965-ben 30 200 pél­dányban elkészíttetett egy szép kivitelű, egészvászon- kötésű könyvecskét, mely ezt a címet viseli: Észrevé­telek, javaslatok naplója. Az előszó a termelési ta­nácskozásokkal kapcsolatos legújabb kormányrendele­tet tartalmazza, majd rö­vid néhány utasítás követ­kezik a napló használatá­val kapcsolatban: „...a dolgozók a vállalat, gazda­ság, gyár, üzem stb. életé­vel, tevékenységével kap­csolatos észrevételeiket, ja­vaslataikat a termelési egy­ségükben az észrevételek, javaslatok nyilvántartására rendszeresített naplóba jo­gosultak bejegyezni... A termelési egységben rend­szeresített naplókat a vál­lalat, gyáregység Igazgatója negyedévenként köteles fe­lülvizsgáltatni és a vizsgá­lat eredményét a naplóba belegyeztetni...” Ez tehát a napló lénye­ge. Az üzemi szakszervezeti bizottságok a könyvecskéket megkapták —■ néhol szét is osztották —, arra azonban alig-alig van példa, hogy valaki kérné, keresné, mert bejegyzést akar eszközölni. Mert mit lehet a naplóba beírni? A termeléssel, a gazdaságossággal, a társa­dalmi tulajdon védelmé­vel, a munkafegyelemmel, biztonságtechnikával, veze­tők és dolgozók viszonyával kapcsolatos észrevételeket. Egyszóval mindazt, amit az e célra szervezett termelé­si tanácskozásokon kell el­mondani. A termelési tanácskozá­sok fontosságát hangsúlyo­zó törvény kimondja, hogy a gazdasági vezetők kötele­sek minden tanácskozás elején — negyedévenként kerül ilyenre sor —, be­számolni az előző tanács­kozáson elhangzottak alap­ján végzett munkáról, sőt: az intézkedésekről írásban is értesíteniük kell az érin­tett dolgozót. Mindez az esetek több­ségében így is történik. Ami nedig a díszes kivitelű nan- lókat illeti (1 db = 13 Ft, 30 200 db = 332 200 Ft), igazán felesleges volt ki­adni rájuk a pénzt. Mert: miért kell írásban beadni azt, amit el lehet mondani a termelési tanácskozáson, vagy ha olyan sürgős, bár­mikor, akár ebédszünetben is? És egyáltalán, miért kell ehhez egy 13 forintos könyv, miért nem jó egy 2 forintos füzet? ... A napló kiadásával kap­csolatos szándék egyértel­mű és helyes. Lehetőséget akartak adni a dolgozók­nak, hogy beleszóljanak üzemük, vállalatuk dolgai­ba. Az elmúlt hónapok ta­pasztalatai azonban azt igazolják, hogy ez a forma nem megfelelő. Az ellen­őrzések során megállapítot­ták, hogy a naplók túl­nyomó többsége ma is érin­tetlen. Bár hallottam olyant is, hogy néhol „szervezik” a bejegyzéseket, elvégre, rendelet van rá... Nem hiszem, hogy valaha is elém tesznek egy ilyen könyvet, hogy írjak be valamit, de ha mégis megtennék, ezt írnám; Nem szeretjük a bü­rokráciát. BÉKÉS SÄNDOB

Next

/
Oldalképek
Tartalom