Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-24 / 121. szám
MATOS 84. napló 3 Ünnepi közgyűlés Társadalmi aktívák kitüntetése — A Doktor Sándor-pályázat , eredményhirdetése pouago^idi wwcKony scgcon, Cser Ferencnét a szabás-varrás és a díszítőművészeti szakkörök lelkiismeretes vezetéséért és Bazsó Zoltánt, az ifjúság nevelésében, az ifjúsági klubokban végzett jó munkájáért Majd a Doktor Sándor pályázat díjait nyújtotta át Gábriel József a nyertes középiskolásoknak. megemlítve, hogy mind a 11 beérkezett pályamű komoly munkáról, elmélyülésről, kiváló felkészültségről tanúskodott Az első díjat Koch József, a Széchenyi Gimnázium, a másodikat Szokola Judit a Leöwey, illetve Bíró Péter a Nagy Lajos, a harmadikat pedig Bárdos Gyöngyi a Leöwey Gimnázium tanulója nyerte. A többi pályázót emléklappal jutalmazta a bizottság. Az ünnepi közgyűlés dr. Kolta Ferenc zárszavaival, meleg hangulatban ért véget Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság (Folytatás az 1. oldalról) gazdálkodás, hogyan alakult az ország lakoságának fogyasztása. Elmondotta, hogy évi átlagban a mezőgazdasági termelés 2 százalékkal nő. és ma egymillióval több lakost kell ellátnunk, mint korábban. — Cukorból 30 kiló. húsból 52, zsiradékból 24, burgonyából 88, gyümölcsből 66 kiló, tojásból 181 darab, sörből 42 liter a fogyasztás. — A mezőgazdaságban elért eredmények legfőbb forrása az MSZMP marxista— leninista politikája, helyesnek bizonyult az a célkitűzés, hogy a mezőgazdaságot belterjes irányban fejlesszék. Erőteljesen növeltük a beruházásokat, a gépesítést, a szőlő-, gyümölcstelepítést, az öntözést, a kémiai anyagok használatát. A fentieket példákkal is alátámasztotta, például az utóbbi öt évben 13 milliárd forintot fordítottunk a mezőgazdaság nagyüzemi erő- és munkagépeinek beszerzésére. KöHétfőn délután 3 órakor kezdődött a Doktor Sándor Művelődési Ház ünnepi közgyűlése, amelyet a művelődési ház 15 éves jubileumi ünnepi hetének keretében tartottak. Dr. Kolta Ferenc, a művelődési ház társadalmi vezetőségének elnöke nyitotta meg a közgyűlést, köszöntötte a megjelent dr. Hajdú Gyula egyetemi tanárt. Doktor Sándor egykori harcostársát és feleségét, valamint Gábriel Józsefet, a Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét és Borsos Józsefet, a Városi Tanács népművelési csoport- vezetőjét. Dr. Kolta Ferenc néhány szóval méltatta a művelődési ház 15 éves múltját, a kezdeti nehézségektől egészen a mai sikerekig. Ezután Baló István, a művelődési ház vezetője tartotta meg beszámolóját — 1953. augusztus 1-én három szakkörrel és tízezer forint adóssággal vettük át a művelődési házat úgy, hogy elköltötték addigra az egész évi állami támogatást, — mondotta. — öt hónap múlva 31 ezer forint többletbevétellel zártuk az évet. Ezen kívül jól sikerült tanulmányi kirándulásokkal. városnéző sétákkal, üzemlátogatásokkal, naey szerű ismeretterjesztő előadásokkal, 13 jól működő szakkörrel és művészeti csoporttal került a művelődési ház az országos érdeklődés középpontjába. Elemezte az irányító munka legfontosabb követelményeit és tanulságait, és megállapította, hogy a vezetés demokratizmusa és a kollektív gondolkodás. valamint a szakemberekkel való együttműködés biztosította a művelődési ház fejlődését. Nagyon fontos tényezőként emelte ki az egészséges, önálló törekvések és kezdeményezések felkarolását. annak a helyzetnek a kialakítását, hogy a művelődési házban mindenki felelősnek érezze magát az eredményekért. A társadalmi vezetőség értékes segítségének elemzése után így folytatta: — A népművelési eszközök modern formálnak elterjedése megváltoztatta a népművelés hagyományos formáit és módszereit is. Még fokozottabb mértékben teszi szükségessé a helyi viszonyok figyelembevételét, a helyi igények kielégítését. Ezekből a tényekből vontuk le azt a következtetést, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk a tömegek véleményének, tapasztalatainak megismerésére, elemzésére és felhasználására. Elmondotta Baló István, hogy közvéleménykutatásokkal is igyekeztek az emberek érdeklődési köréről, ízléséről, szellemi és szórakozási igényeiről teljes képet kapni, majd második otthont, szellemi izgalmat, érdekességet is nyújtani a közönségnek a művelődési házban. Számos siker azzal magyarázható, hogy sikerült felkelteni az érdeklődést és természetesen a népművelési munka folyamatosságával és rendszerességével fenn is tartani azt. Ezután Gábriel József emelkedett szólásra és elmondotta, hogy 1962 óta, amikor dr. Hajdú Gyula pályadíj-alapot létesített dr. Doktor Sándornak, a névadónak emlékére, ezúttal harmadszor kerül sor a pályázatok eredményhirdetésére. A pályázatok elbírálására létrehozott társadalmi bizottság tagjai részére odaítélték a Doktor Sándor emlékérmet, amellyel a művelődési ház mellett működő kiváló társadalmi munkásokat jutalmazzák. Ezután Gábriel József átadta Szabados Mihálynénak, dr. Szinkovich Mártának, Fisz- ter Gyulánénak, Dancsó Klárának, dr. Babits Andrásnak és Szabó Gyulának a Doktor Sándor emlékérmet. — Ugyancsak Doktor Sándor emlékéremmel jutalmazták Fellner Lászlónét kiváló tánc-. cA muzsika bit&daLmákau Kodály Zoltán látogatása. Kétnapos ünnepséget rendezett a Komlói Belvárosi Általános Iskola első búcsúzó ének—zenei osztálya tiszteletére. Nyolc évvel ez előtt ült be az első osztály padjaiba 35 kislány és kisfiú, hogy naponta egy órát énekléssel töltsön el és megismerkedjen a muzsika birodalmival. Az eltelt idő alatt sok-sok felejthetetlen órát töltöttek el együtt. A nyolc év nagy élményei: a debreceni kórusverseny, Kodály Zoltán látogatása és Bárdos Lajos vezénylése. Az ünnepi hangversenyt pénteken este tartották. Ezen a III. osztálytól kezdve valamennyi osztály kis- kórusa és a felsőtagozat kórusa adott Ízelítőt munkájáról, amelyről csak a dicséret és az elismerés hangján lehet szólni. A palacsinta tészta ott illatozott már a cseréptálban, és szaporán dobolt a cukorborsó sörétje is a ldslábasban, de a hüvelyek zsengéjét különválogatta Karikásné. Azt mondta, attól kap tavaszi zamatot a leves. — Így szereti a Józsi, és én így csinálom, amióta csak sgyütt vagyunk.,. Mintha erről Jutott volna sszébe, hogy azért más szokások is meghonosodtak a há- sasélet 38 esztendejében, mert ránézett az órára és még szaporábbra fogta a borsópuco- láttt — Délben szokott asztalhoz ilni — mondta még, hogy ezrei is nógassa magát, de nem feledkezett meg a vendégnek iáró figyelmességről sem. — ázért maga csak kérdezzen, nert ha jár a szám, attól jgye a kezem is járhat. Nem volt szükség a kér- lezősködésre. Azt kellett nondanom csak, hogy arról a larmincnyolc évről beszéljen, unit a férjével együtt számollak meg idáig, mert úgy hallottam, tartalmas, érdemes «ztendők voltak azok. Valami a vasasl bányászkolónián tezdődtek, és úgy tudom, ép- oen úgy volt zöldjük, de rozs- Jásuk is, mint a doboló, az dőbe hulló borsószemeknek. — Tizenhat éves voltam és Józsi is alul még a húszon, DOBOLÓ BORSÓSZEMEK amikor megesküdtünk. Tudta, kit vesz el, én is tudtam, kihez megyek. Az árvaság házasodott össze a szegénységgel... Fogyatkozott a teli borsóhalom és a kopozottjára emlékek telepedtek. .Azokat szelektálta Karikásné. A kisebb, a félmaroknyi kupacon zsengébb, derűsebb, a másikon, az aránytalanul nagyobbikön az emlékek gorombája tornyoso- dott Kezdjük el hát a „derű- sebbjével”. A vasasi-szabol- csi bányászok éledező mozgalmával, amelynek az akkor még gyerekembernek számító Karikás-házaspár is részese volt Csak így érthető meg az a „semmiből sem elég” fajta mohóság, amivel mindig ott jelentkeztek, ahol a veszély is jelen volt. Különös gyönyörűségük telt abban, ha a csendőröket tévutakra vezethették, és nem vették, dehogy vették észre, hogyan gyűjtötték maguk fölé a bajt. De a fiatal férjet akkor már maguk közé fogadták a sztrájkoló bányászok, és feleségének is „felnőtt'’ szerep jutott. A nagy éhségsztrájkok idején ő gyűjtött élelmet, ruhaneműt a kereset nélkül ma-1 radt bányászcsaládoknak mind j addig, amíg el nem dördült a csertetői sortűz. És utána? — Három gyermekemmel én is a kilakoltatottak sorsára jutottam — emlékezik Karikásné. De ez csak bevezetője volt a soronkövetkező akcióknak. — A férjem és nagyon sokan csak úgy menekedtek meg az urak bosszújától, hogy egészen Belgiumig hátráltak előle. Mi asszonyok, gyerekek csak hónapokkal később követtük őket, amikor odakint az embereink megkeresték már az útiköltségünket. Budapesten szálltak át a belgiumi vonatra és soha nem felejti azt a napot, órát, amellyel- a „pestiek” búcsúztatták őket a Keleti pályaudvaron. — Olyan nézésű, olyan ruhájú emberek voltak, mint a mieink, gyorsan ment hát a barátkozás. Nekünk vigasztaló szót és jótanácsokat, a gyerekenek csokoládét, almát, szalámit osztogattak, s amikor elindult a vonatunk, nem is tudom, honnan vették a bátorságot ahhoz, hogy utánunk kiáltásk; a viszontlátásra, elvNégy évig ették a belga bányák konzumainak kenyerét, szalonnáját, és értették, beszélték már a nyelvüket is, amikor egy napon német beszéd, német parancs változtatta zűrzavaros bábellá a már-már második otthonukká fogadott menedékhelyet. A náci megszállók visszaparancsolták őket a „hazafelé” induló vonatkupékba, s amikor újra megérkeztek a pesti pályaudvarra, nem várta már őket szívélyes fogadtatás. Tar- kainges, bilgericsizmás, magyarul beszélő „idegenek” irányították őket tovább a Pécs felé induló vonatokhoz. — Szóba sem álltak velünk a vasasi bánya vezetői: menjenek oda, ahol nem veszik észre magukon a flekket — mondták, amikor munkát kértünk. ’ Végül Komlón fogadták be őket. — Ott barátkoztunk össze Csizmadia Gyuláékkal. Olyan kedves népek voltak, hogy átjártak hozzánk, még segíteff** is, különösen nekem, amikor megbetegedtem. Csizmadia Maris gyümölcsöt és gidahúst is hozott, hogy hamarabb gyógyuljak. Húsz év után Is bosszút álinék értük, ha megtudnám, kJ volt az árulójuk ___ A ztán kibontja a borsóhüvely utolsóját, a legszebbet, a legérettebbet is. — Tudja, milyen az én emberem? Éppen olyan nyughatatlan, olyan bőrébe nem férő, mint annak idején volt. Amióta itt lakunk Dunaszekcsőn, annyi funkciót vállalt, hogy sorolni is sok. Tisztsége van a pártvezetőségben, de emellett elnöke a földművesszövetket- nek, a horgász szövetkezetnek és még a Kossuth Kiadó könyvterjesztését is magára- vállalta. A járási értékelésnél első helyet kapott érte. Aztán tűzhelyre teszi a lábaskát és újra az órára néz. Tíz perccel haladta meg a delet a nagymutató. — Nacsak, a végén még meghazudtol Józsi a pontosságával — mondja, de a másik szavával máris védelmébe veszi: — A szilikózus. Mostanában többször is panaszkodik rá. De csak nekem. Más előtt eltitkolja. Nem szeretné, ha emiatt megköszönnék a fáradozásait. Hát ilyen az én emberem... És mire a palacsintasütő is a tűzhelyre került, mellette már lobogva forrt a cukorborsóleves. Igaza volt Karikásáénak. Tényleg a zsengétől kap „tavaszi zamatot” illatot az ebéd. Pálinkás György zel 40 ezer új traktor. 7 ezer gabonakombájn és sok ezer más munkagépet állítottunk be a mezőgazdasági termelésbe. Csak az elmúlt esztendőben 1,7 millió tonna műtrágya került felhasználásra. Ezután értékelte a baksai Ezüstkalász Termelőszövetkezet elmúlt évi munkáját, melynek eredményeképpen egy dolgozó évi jövedelme 17 771 forint volt és eredményeik alapján elnyerték a Minisztertanács Vándorzászla- ját, valamint a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet. Ezután dr. Dimény Imre elvtárs átnyújtotta a vándorzászlót. az oklevelet és a vele járó pénzjutalmat Baksai Antalnak, a termelőszövetkezet elnökének. Kitüntetések a legjobbaknak A földművelésügyi miniszter megbízásából dr. Dimény Imre elvtárs a Kiváló termelőszövetkezeti tag címet és jelvényt nyújtotta át Papp Béla főállattenyésztőnek, Pataki János traktoros brigádvezetőnek, Győr Ferenc traktorosnak, Lenti János állattenyésztőnek, Dékány József- né tsz-tagnak. Oklevelet kapott Erdősi János, Németh László és Mátrai József. Ezután Baksai Antal hsz- elnök szólt. Elmondotta, hogv baromfi-, tojás- és hústermelésben már három éve tartják a megyei első helyezést. A tsz gépesítése képes olcsóbbá tenni a termelést. A kertészet, mint új üzemág. javítja egy hold gazdasági eredményét. Elmondotta, hogy tavaly a bevétel 23 millió volt. az idén viszont 51 milliót terveznek. A növénytermelés az elmúlt 4v- ben 7,6 millió, az idén már 8,8 milliót hoz. Az állattenyésztés hozama kétmillióval emelkedik. A melléküzemági tevékenység az idén 3 millióról húsz és fél millióra növekszik. Ismertette a tagsággal a vezetőség határozatát a párt- kongresszus tiszteletére tett vállalásokról. Az év hátralévő részében még 30 ezer Broy- ler-csárkét állítanak elő terven felül, hogy ezzel is segítsék Pécs lakosságának húsellátását. Ez több mint egymillió forint terven felüli bevételt jelent. Ugyancsak a pártkongrösszus tiszteletére javasolta, hogy terven felül 200 mázsa vörösheremagot termeljenek. A javaslatot a tagság egyhangúlag elfoeadta. Ezután Horváth Kázmér tsz-tag kért szót. — Nagy ünnep ez a számunkra, s a kitüntetést a jó vezetésnek, a tagság fegyelmezett, jó munkájának köszönhetjük. A közös vagyon is, meg a tsz-tagok jövedelme is szépen gyarapodott, és azt szeretnénk, hogy a következő években is hasonló eredményeket érjünk el. Musch Ede tsz-párttltkár a pártszervezet nevében szólt és megígérte, hogy a vezetőséggel összefogva mindent megtesznek, hogy az idén és a következő években is hasonló eredményeket érjenek eL Látogatás a háztájiban A vendégek ezután Tengari községbe látogattak, ahol megtekintették Mátrai József brigádvezető és Kiss-Nagy Lajos brigádvezető háztáji gazdaságait. Dr. Dimény Imre elvtárs elismerően nyilatkozott a látottakról, a “ aáz- táji baromfiállományról. — Mátrai József elmondotta, hogy a háztáji baromfinevelés havonta 1000 forint tiszta jövedelmet jelent számukra. Ugyancsak elismerően szólt Dimény elvtárs a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységéről, arról. hogy ma már a tsz-hez tartozó négy községben minden, a háztartásban jelentkező javításokat, munkákat is elvállalnak. Gáldonyi Béla
