Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

MM. MAXÜS 82. napló 5 A pécsi értelmiség demonstrációja Pénteken este a Kossuth- adóból megtudta az ország lakossága, hogy Pécs és Ba­ranya 38:38 pontarányban megnyerte a honismereti vetélkedőt. A közönyt tehát mégis­csak felváltotta az érdeklő­dés. a szőkébb haza mellet­ti kiállás. A Fegyveres Rrők Klubjában összegyűlt Pécs szellemi életének szí- ne-java, s valóságos értelmi­ségi demonstrációval állt ki a város és a megye szelle­mi értékei mellett. Ha csak 'nézmények szerint soroljuk 'el a pécsi értelmiséget, ak­kor is hosszú a sor: Dunán­túli Tudományos Intézet, Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Ka­ra. Pécsi Orvostudományi Bevetem, Pécsi Tanárképző | FőiBkola, Janus Pannonius ! Múzeum, Baranya megyei 1 Tanács szakigazgatási osz­tályai, a Zeneművészeti Szakiskola, Egyetemi Könyv­tár. Megyei Könyvtár, rend­őrfőkapitányság, szinte vala­mennyi jelentős ipari üzem mérnöki gárdájának és szá­mos szakiskolának képvise- . lói, de nem hiányoztak a sportszakemberek sem. Jól ! esett látni a Pécsett tanuló ; afrikai orvosnövendékeket, akik magyar népdal meg­tanulásával hozták a pontot. Biztonságot adott a rendőr­főkapitányságtól kapott URH- kocsi, amivel bárkit köny- nyen meglelhettek, bármi­lyen gyors kutatási feladatot könnyen megoldhattak. Egy nevet mégis le kell fmi, dr. Vargha Károly fő­iskolai tanszékvezető do­cens nevét. Egyrészt, mert a vetélkedő legnehezebb és legváratlanabb kérdését nél­küle nem valószínű, hogy meg tudták volna oldani, ő azonban az Ember tragé­diája Mohácsi Jenő-féle né­met nyelvű fordítását azon­nal felismerte, pedig bete­gen jött el. Sajnos, éppen betegsége miatt nem utazhat Debrecenbe, hogy ott pécsi megfigyelőként részt vegyen a vetélkedőn. A debreceniek kedves gesztusa volt, hogy egy csikóbőrös kulacsot küldtek a pécsi ellentábor­nak. üdvözletként. Jól esik tehát leírni: a pécsi értelmiség, ezúttal minden anyagi célzat nél­kül, önzetlenül állt ki szű- kebb hazája mellett és de­monstrálta, hogy igen érté­kes társadalmi réteget kép­visel, amellett önzetlen és egységes tud lenni. F. D. Különvonat Moszkvába Háromszáz utasa lesz a Barátság-vonatnak - Ja vő héten még lehel jelentkezni — Holnap Lvovból érkezne vendegek A Hazafias Népfront és az MSZBT szervezésében június­ban Pécsről Moszkvába induló barátsági különvonatra a je­lentkezési határidő a hét kö­zepén lezárul. A szervezés eredményeiről és a különvo- natót illető egyéb kérdésekről Sztergár János elvtársat, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának titkárát kérdez­tük meg. Honnan és kik utaznak a különvonattal a Szov­jetunióba? A Kiev—Moszkva útvonalat bejáró különvonatra megyénk minden részéből jelentkeztek és utasai között megtalálható valamennyi társadalmi réteg képviselője. A falvakat mint­egy kétszázan, városainkat százan képviselik az utazáson. A falusi dolgozók 90 százalé­kát a termelőszövetkezetek adják: számos jól dolgozó tsz-tagot jutalomként — tel­jes vagy részleges költséghoz­zájárulással — küldött el a termelőszövetkezet vezetősége. Hasonlóra találhatunk példát intézményeknél — elsősorban a tanácsoknál — valamint ipari üzemeknél és az Állami Biztosítónál is. Sok jutalma­zott dolgozót férje vagy fele­sége is elkíséri: a pécsi járás­ból például négy tanácsi dol­gozó utazik házastársával. A legtöbben — hatvanan — a mohácsi járásból kelnek útra. Legkisebb járásunkat, a pécs- váradit 35-en képviselik a bé­ke- és barátság-vonaton. A kisebb ipari üzemek — köz­tük a Tejüzem, a Dohánygyár — erősebben képviselik ma­gukat nagyobb ipari vállala­tainknál. A mágocsi gépállo­másról öten utaznak a barát­sági vonattal, míg a Mecseki Szénbányászati Tröszt pécsi üzemeiből csak alig néhányan, hasonló a helyzet az Ércbá­nyászati Vállalatnál is. Loltótájékoztaló A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság jelentése szerint a 20. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 177 fogadó ért el, a nyereményilleték levonása után 22 620 forint a nyere­ményük. Három találatot 8876 fogadó ért el, nyeremé­nyük a nycrcményilleték le­vonása után egyenként 226 forint, két találatot 192 314 fogadó ért el, nyereményük egyenként 13 forint. Megyénkből korábban nem járt barátsági vo­nat a Szovjetunióban. Mi tette lehetővé az in­dítását most? Baranyából egyszerre eny- nyien és ilyen összetételben — gondolok elsősorban a falusi dolgozók jelentős számára — még nem mentek a Szovjet­unióba. A különvonat indítá­sát nagyrészt az tette lehető­vé, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szoros szer­vezeti kapcsolatba került a Hazafias Népfronttal és mun­kája ennek révén kiteljese­dett, a községi népfrontbizott­ságok útján eljut és érvénye­sül a legkisebb falvakban is. Ez magyarázza azt is, hogy a különvonat szervezése falun és városokban egyaránt ép­pen a lakóterületeken volt a legeredményesebb, ott ahol népfrontbizottságok működ­nek. Milyen további előké­szület és program áll a különvonat utasai előtt? Az utazás résztvevőinek részletes tájékoztatót küldünk, előre felhívjuk figyelmüket a fontosabb momentumokra, va­lamint a múzeumokra, kiállí­tásokra, építészeti és történe­ti nevezetességekre. Amennyi­ben módot találunk rá, még az indulás előtt filmeket vetí­tünk a meglátogatásra kerü­lő városokról, kulturális in­tézményekről. Szó van arról is, ^ hogy a Megyei Tanács fotó- és filmlaboratóriumának közreműködésével az indulás­tól a visszaérkezésig filmen örökítjük meg az utazás él­ményeit. További tervünk az, hogy az utasok legjobban si­került fotóiból kiállítási tab­lót készítünk, amely — a filmmel együtt — jó szemlél- tető-anyag lesz majd a — re­mélhetőleg — minél nagyobb számban elhangzó élménybe­számolókhoz. Tartalmas „szov­jet-estek” rendezéséhez nyújt lehetőséget, hogy több köz­ségből — így Bolyból, Himes- házáról, Palotabozsokról — négyen-öten is jönnek a kü­lönvonattal, visszatérés után klubfoglalkozásokon, beszélge­tések formájában számolhat­nak be a falubelieknek úti­élményeikről, Ebben a hónapban járt már egy baranyai cso­port Lvovban, Pécs szovjet testvérvárosá­ban. Mikor várható e látogatás viszonzása? Hétfőn este érkeznek Ivovi vendégeink, akiknek olyan KÉRÉSÉ nulta, a többit -.aját szor­galomból, unaloműzésből. Hát nem különös szerencse ez? Amikor az is szóba került, hogy a másik két gverek mellett miből futja a .pri­vát” kiadásokra, újra a sze­rencsét emlegeti. __ Szerencsére megvan a z erőnk, egészségünk ah­hoz, hogyha gonddal is. de megteremtsük a legszüksé­gesebbeket. Én a kombájnon megkeresem a havi kétezres átlagot, a feleségem is a nyolcszázat, pedig ő alkalmi munkákat vállal. Aztán disz­nót hizlalunk szerződésre, és van fél hold konyhakertünk meg harmados kukorica-föl­dünk is. Még házat is építettek. Kétszobás, szuterinos, ?zép családi házat, virágos kert­tel, gyümölcsössel, hogy Jóska jól érezze magát. Igaz, éjt nappallá téve dol­goztak a házért, amelynek csak a falát, fedelét bízták kőművesre, ácsra, mert az alapozástól a betonmunkáig mindent maga vállalt el a feleségévei. Rég kifizették az OTP-hitelt is azért az ol­dalkocsis motorkerékpárért, amit megint csak Jóska ked­véért vásároltak. Hogy ne unatkozzék. — Tavaly már azon vit­tem el országjárásra. Milyen nagyszerű út volt az, ugye kisfiam — simogatja meg Jóska fejét —. Bejártuk a Balaton partját, még a Ti­szántúlt is. Jövőre, ha lehet, átmotorozunk Jugoszláviába is a tengerpartra ... Valamit észrevehetett Jós­ka tekintetében, amiből úgy látszik csak ő, az apa ol­vashat, mert ha a motorral folytatta is a további ter- vezgetéseket, hangsúlyosan azzal fejezte be: — Leginkább arra kell a motor, hogy időközökben el- vihessem majd a gyereket gyakorlati órákra, ha sike­rül neki a bőrdíszművesség. Ez a legnagyob kívánsága. Hát ha még tudná azt is, amiről eddig a percig csak ketten tudunk Jóskával. Hogy ez a mesterség már nemcsak kívánsága, hanem a felnőtt korba lépő ember önállóságra való törekvése, eltökéltsége, ami nem so­rolható többé a puszta kedvtelés múlandó örömei közé. Ehhez azonban most már az kell, kedves Jóska, hogy e riportra felfigyeljenek majd azok az iskolák, KISZ- szervezetek, esetleg azok a mesteremberek, akik ko­molynak tartják szándéko­dat. s akik majd késedelem nélkül ki is nyújtják feléd segítő kezüket. Pálinkás György tartalmas programot igyek­szünk összeáll tani. mellvei viszonozhatjuk a szovjet ba­rátainknál tapasztalt kedves, feledhetetlen vendéglátást. Pécsen kívül bemutatjuk me­gyénket, a Dr. Doktor Sándor Művelődési Házban találkoz­hatnak a Lvovban járt bara­nyai csoport tagjaival, az MSZBT elnökségének képvi­selőivel. Majd az érdeklődé­süknek megfelelő csoportok­ban ipari üzemekbe, kultu­rális, tudományos intézmé­nyekbe látogatnak. Megtekin­tik a Mecsek Művészegyüttes és a Bóbita műsorát és egy­ben — egy korábbi javaslat­nak megfelelően — konkré­tan megállapodunk a két vá­rost képviselő művészeti együttesek cseréjében. A köl­csönös látogatások tapaszta­latait — a program záróese­ményeként — a Mecseki Érc­bánya Vállalat klubjában, ba­ráti találkozón beszéljük meg — mondta Sztergár János elv­társ, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkára. as) Fagylaltáras Szokolai felv. — ^per Leiz Qjarttiban Szabolcsi Imrénét 1944­^ ben, a hitleri idők­ben erőszakkal vitték ki a Rostock közelében fekvő Barth nevű kisváros hatá­rába. Tizenkilenc évvel később az NDK Antifasisz­ta Szövetsége hívta meg, hogy látogasson el ismét arra a vidékre. A táj már nem volt azo­nos a régivel. A koncentrá­ciós tábor barakkjait — a fasizmus elleni gyűlölettől eltelve — még 1945-ben porig rombolták. Eltörölték a föld színéről a Heinkel- konszern repiilőgépgyártó üzemeit, munkacsarnokait is, ahol a foglyok dolgoz­tak. Az egykori aszfaltúto­kat felszaggatta a növény­zet, benőtték a fák. Sivár, gazos, pocsolyás helyet lá­tott viszont, semmi sem mutatott arra, hogy kon­centrációs tábor volt ott valamikor. Szabolcsiné mégis csal­hatatlan biztonsággal mu­tatta meg, hol álltak a női barakkok, hol volt a gyü­lekező tér, hová temették el a halottakat. A húsz-hu­szonegy évvel azelőtt ké­szült fényképeken felis­merte a tábor néhány SS- pribékjét is. Kísérői min­dent lerajzoltak, feljegyez­tek, s másfél év múlva, amikor a pécsi asszony — ismét az Antifasiszta Szö­vetség meghívására — új­ra Barthban járt, elismerő­en köszönték meg a felvi­lágosítást. Elmondották, hogy minden — a gyüle­kező tér, a kínzócella stb. — ott volt, ahol Szabolcsi­né megjelölte. A barthi koncentrációs tábor múltja feltárult, a régi SS-hóhé- rok közül is megtaláltak néhányat. Közölték vele, hogy hamarosan bíróság elé állítják a pribékeket, s re­mélik, hogy Szabolcsiné is megjelenik a tárgyaláson és tanúvallomást tesz. Az asszony egy csomó fényképet, újságot és képes kiadványt hozott magával németországi útjáról, me­lyek itt, az uránvárosi la­kásban is felidézik a régi időket. Férje — aki ugyan­csak éveket töltött a mun­kaszolgálatos századokban, illetve a német koncentrá­ciós táborokban — átadja az Ostsee Zeitung egyik számát, mely két teljes ol­dalon mutatja be Barth hírhedt múltját. A lap első oldaláról Heinkel szemüve­ges képe néz ránk unokái társaságában, majd a tábor alaprajzát látjuk. A másik felvételen két nagy, fe­hér lepedő van leterítve a földre, s a lepedőn — egy, a földben ásó, keresgélő, guggoló férfialak mellett — lábszárcsontok hevernek. A következő képen ócska alumínium fésűket, kanala­kat, késeket fedezhetünk fel, melyeket a foglyok ké­szítettek maguknak a Hein- kel-féle üzemben. Látok egy karcsú, magas emlék­művet is, amely Szabolcsi­né első látogatása óta nőtt ki a földből, zászlórúdsort a különböző nemzetek szí­neivel, közöttük a magya­réval, meg mértani alakza- tú, hosszúkás sírköveket, melyek katonás sorrendben következnek egymás után. Mindegyiken más nyelvű, de azonos szövegű felirat olvasható. A magyar felirat így hangzik: „Itt nyugszik 18 európai nemzet 2000 an­tifasisztája közül 180, aki­ket a koncentrációs tábor­ban a Heinkel-konszem profitérdekeiért halálra kí­noztak. 1943—1945. Haláluk kötelez minket”. A magyar szöveget Sza- bolcsiné fordította. — Aztán kávéval kínál; azt mondja a kávét két lenin- grádi nőtől kapta, akik fo­golytársai voltak Barthban, s most ismét találkozott velük a táborban. Megvan a két nő címe is, az egyik latin betűvel írta le, hogy Galina Sabrodsnaja... A kávé jó erős, s szép az a dísztálacska is, melyen a csodálatos színhatású moszk­vai Vaszilij Blázsemij szé­kesegyház látható. Szintén az orosz asszonyoktól kap­ta. Egy hete már, hogy Sza­bolcsiné visszatért az NDK- ból. Kipihente az út fára­dalmait, nyugodt természe­tű asszonynak látszik. Ami­kor megkérdem tőle, hogy áll az egészséggel, kissé meglepődik, majd férjére pillant, mintha attól várná, hogy válaszoljon. A férj válasza monoton. Feleségének idegi eredetű tüdőasztmája van kínzó lég­szomjjal, időnként sípoló lélegzettel. Ezt egy szana­tóriumi elbocsátó papírral is igazolja. Ezenkívül síró­görcs is kínozza, mely szin­tén idegi eredetű, s minden ok nélkül, hirtelen lepi meg őt. Néha a munkahelyén, az Állami Aruház cukorka­osztályán is baja van emiatt. Gyakran elájul, noha sok­féle gyógyszert szed. Amikor a férj egészségé­ről érdeklődöm. az asz- szony veszi át a szót. Azt mondja, a férjét minden évben kétszer-liáromszor hívják be a tüdőszűrő állo­másra. Az egyik SS ugyan­is Dachauban vagy hétszer- nyolcszor végigvágott a há­tán egy karóval, olyan erő­sen, hogy az ütés nyomai, illetve csíkjai még ma, hu­szonegy év után is meglát­szanak. A tüdőszűrő orvo­sainak minden évben meg kell magyarázni, hogy mit jelentenek azok a csíkok. A férfi felmutatja cson­ka bal kezét, melyről tő­ből hiányzik a gyűrűsujja. „Flossenburg” — mondja kurtán egy másik koncent­rációs táborra célozva, majd leveti a zokniját. A lábfeje csupa heg, mintha össze­vissza szabdalták volna kés­sel. Azt mondja, ez a mun­kaszolgálatos idők emléke, az orosz hómezőkön fagy­tak össze a lábai. Ami konkrét idegállapo­tát illeti, legyint. Apját és anyját megölték a nácik, mind a négy testvérét ha­lálra kínozták. Hetvenhá- rom közeli és távolabbi ro­kona volt a háború előtt: a felszabadulás pillanatában nem élt közülük egy sem. Mindenkijét megölték, — egyedül ,maradt —, milyen lehet hát az idegállapota? A válaszban nincs sem­mi meglepő. Tulajdonkép­pen minden deportált be­teg, idegeiben, a hátán, a kezén vagy a lábán hordja a régi sérülések nyomát. Sok a testi és lelki sérült azok között is, akik nem deportáltak, hanem sorka­tonák voltak abban az idő­ben, valahol Voronyezsnél, a Donnál, a halálkanyar­ban .. i A nyugatnémet parla­ment szerint 1970. január elsejével elévülnek a hábo­rús bűnök, nem vonható felelősségre tehát az az SS, aki karóval verte Sza­bolcsi Imre hátát. Még ak­kor sem, ha Szabolcsi Im­re vagy valamelyik nyugat­német, francia vagy milyen nemzetiségű fogolytársa rá­ismer egykori hóhérára. Ha a volt pribék Nyugat-Né- metországban él, mentesül minden büntetéstől. A készülő barthi per is mutatja, hogy a nyu­gatnémet kormány úgyszól­ván egyedül maradt az el­évülési törvénnyel. A népek — közöttük a magyar is — ünnepélyesen kinyilatkoz­tatták, hogy a háborús bű­nösök ne számítsanak el­évülésre. Nem bocsáthatunk meg azoknak, akiknek ál­dozatai most, huszonegy év múltán is magukon hordják a régi ütések csíkjait. Magyar László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom