Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
1966. MÁJUS ÍZ. napló r l Jó úton járunk Három felejthetetlen nap tanulsága Pillanatképek a Látó patáit ÓL íves fogadtatás a mohácsi termelőszövetkezetben — Hogy érzi magát nálunk Kádár elvtárs? — kérdezte a Dárt első titkárától egy uránvárosi kisfiú. Semmiféle hosszas fejtegetéssel sem tudná az ember olyan frappánsan és tömören összefoglalni Kádár elvtárs háromnapos baranyai kőrútjának legfőbb tanulságát, mint ezzel az egyetlen mondattal, — abból is a nálunk szóval. Bármerre is jártak, mindenütt ezzel a tulajdonosi magabiztossággal találkoztak. Ez a kisfiú, akárcsak a pécsi szocialista brigádvezetők, a zobáki bányászok, a szigetvári népfront-aktivisták, a mohácsi délszláv tsz-gazdák, ismételten kifejezésre juttatták, hogy a gyár, a termelőszövetkezet, a város, a megye, — az egész ország gazdáinak tudják magukat. Innen a magabiztosságuk, felelősségérzetük, ez a legfőbb ösztönzője annak a sok szép eredménynek, amelyről Kádár elvtárs előtt számot adtak a program során. Az embereken múlik minden Kádár elvtársat szemmel láthatóan nagy örömmel töltötték el Baranya, Pécs fejlődésének tényei. Többször is hangsúlyozta, hogy számára is imponálóak a megye politikai, gazdasági és kulturális eredményei, — de mindjárt azt is hozzátette, hogy még nagyobb öröme telt abban, hogy sok baranyai emberrel találkozhatott, akiknek végeredményben mindez köszönhető. — Nagyon fontosak a gazdasági, termelési, technikai, feltételek — mondotta a szocialista brigádvezetők tanácskozásán —, de azokkal élni is kell tudni. Minden az embereken múlik, semmi sem pótolhatja a dolgozók egyetértő támogatását, szorgalmát, alkotó tevékenységét A szocialista brigádmozgalom jelentősége éppen abban van, hogy a termelés fontosabb elemét, a dolgozó embert átformálja, megtanítva őt szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. Bárkivel beszélt, bárhol is szólalt fel, végig visszatért erre az alapigazságra. Érdeklődése, kérdései az eléje tárt sok adat, számszerűség mögött mindenütt arra irá- nultak, hogyan élnek, miként dolgoznák, vélekednek az emberek. Úgy érzem, hegy e tekintetben nem csalódott. Sok- éle emberrel beszélt, sokfelé ;árt, — de mindenütt tapaszthatta, hogy a baranyai 'mberek elégedettek. Többségük jól él, szépen keres és bár sehol sem hallgatták el sondjaikat, az alapvető, visz- sza-visszatérő mottó mégis csak az volt: jó úton járunk, csak így tovább. Földes György bányász szocialista brigádvezető fogalmazta meg legfrappánsabban ezt az általános véleményt: „Mi úgy érezzük, hogy becsületes munkát végeztünk eddig. Megígérhetem, hogy a párt és a kormány ezután is számíthat jó munkánkra. Arra kérem Kádár elvtársat, hogy ugyanezt biztosítsa ott fent is, a vezetés részéről is.” Biztosan nem beszéltek össze, nem is találkozhattak objektív okokból egymással, de másnap reggel a mohácsi Uj Barázda Termelőszövetkezet elnöke szinté szóról szóra ugyanezt kérte Kádár elvtárstól és nemcsak ő, hanem a termelőszövetkezet többi tagja is. — Arra kérem az ország vezetőit, hogy soha senkinek se engedjék bántani a termelőszövetkezeteket, mert ebben van a kenyerünk és az életünk — mondotta Solti Ágnes tsz-tag. — Termelőszövetkezetünkben van értelme a munkának — duplázott rá Balázs Ferencné, — meg is köszönöm ezt a pártnak. Jellemző, hogy Kádár elvtárs nyomban ki is igazította — mondván, hogy elsősorban saját maguknak köszönjék az ötven forintos munkaegységet. Az országos vezetés csak a jó munka feltételeit — a szocialista társadalmi rendet, a .néphatalmat — biztosítja az ország népe számára. Ez csak a dolog egyik oldala. A másik, a fontosabb az, hogy a dolgozó tömegek éljenek is a kapott lehetőségekkel, támogassák a felső vezetés célkitűzéseit, politikáját. A szocialista brigádvezetőkkel folytatott tanácskozásra zömmel munkáséin beteket hívtak meg. Öröm volt hallgatni, milyen precíz hozzáértéssel, szabatosan elemezgették Kádár elvtárs és a megye, a város vezetői előtt brigádjuk, üzemük, sőt, az ország helyzetét. Következetes elvi politika szocializmus alaptörvényéből következik. Mindenki előtt ott a lehetőség arra is, hogy jobban dolgozzon és arra is, hogy annak alapján többet is keressen. Hasonló módon nyilatkozott a termelőszövetkezet, általában a falu iránt fel-felbuk- kanó ellenszenv, demagóg megnyilatkozások tekintetében is. — Ha a magyar mezőgazdaság felzárkózik a világszínvonalhoz, tehát ha több húst, gyümölcsöt, zöldséget ad az országnak, teljes joggal számíthat az állam támogatására — hangoztatta. — Amikor a termelőszövetkezeti mozgalom tömeges szervezése napirendre került, kezdettől fogva arra az elvi álláspontra helyezkedtünk, hogy ez egyformán érdeke a parasztságnak is, a munkásnak, az értelmiséginek is, tehát az egész magyar társadalomnak. Nem sok év telt el azóta, de máris bebizonyosodott, hogy a következetes | elvi politika — mint mindenben — etekintetben is gyümölcsöző. Megvan a szocialista mezőgazdaság, gyors ütemben halad .a mezőgazdaság gépesítése, egyre javul a magyar parasztság életszínvonala. Nyíltsa;;, határozottság Nagyon tanulságos, aho- gyan Kádár elvtárs párhuza- j mot vont a tavaly decem- j béri intézkedések és a népgazdaság egészének összefüggései között hangsúlyozva, hogy a magyar dolgozók döntő többsége megértette: ezeket az intézkedéseket a jövő, a gazdaság egészséges arányainak helyreállítása, a mezőgazdasági termelés további fellendítése érdekében meg kellett tennünk. A Központi Bizottság hamarosan döntést hoz az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban, amelynek bevezetésével megteremtjük további előrehaladásunk gazdasági feltételeit. Bármiről is volt szó — ez a nyíltság, határozottság jellemezte a látogatás légkörét Kádár elvtárs és a vele beszélgető partnerek részéről is. Szóba került például az, hogy az új mechanizmus kapcsán egyes gazdasági vezetők most állásukat, beosztásukat féltik, attól tartanak, hogy az új feltételek között nem tudják ellátni feladatukat. Kádár elvtárs nagyon határozottan kifejezésre juttatta ezzel kapcsolatban meggyőződését, hogy a gazdasági vezetők zöme — az eddigihez hasonlóan — ezután is alkalmas az irányító munkára. — Aki alkotni, produkálni akar, nem fél a reformtól — mondotta, sőt éppen most nyílik igazán lehetősége arra, hogy bebizonyítsa, mire képes, mit tud. Amikor a mohácsi termelő- szövetkezetben többen is szóba hozták a krónikus alkatPohárköszöntő a Nádorban rendezett díszvacsorán Nem szabad persze azt hinni, hogy valamiféle dicshimnuszokat zengtek saját magukról, vagy akár az általános helyzettel kapcsolatban. Szó volt ott bizony olyan „rázós” dolgokról is, mint a húsellátás, a lakáshiány, az iskolák, bölcsődék zsúfoltsága, de ismét csak azt tudom mondani, hogy gondjainkról is a gazda módján beszéltek az eredményekkel együtt, magukénak érezve azokat. Többen is szót ejtettek arról, hogy a brigádmozgalom ellenzői, az irigyek, lusták, gáncsoskodók anyagiassággal, sztároskodással vádolják a kiváló munkát végző brigádok tagjait. Megszívlelendő, amit ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs mondott: — Az, hogy a/jobb, felelősségteljesebb, eredményesebb munkáért töibb pénz jár, a Erb János felvételt:; Riporterek és autogramkérők kereszttűzében a meszcsi munkásszállóban részhiányt, Kádár elvtárs gondjaikban osztozva azt válaszolta. hogy bármennyire is sajnálja, egyelőre nem lehet gyökeresen megoldani ezt a súlyos problémát. Nehogy azt higgyék, hogy az országos vezetés szintjén, mindig, minden a lehető legpontosabban, a legkisebb zökkenő nélkül megy. Nálunk is jelentkezik időnként effajta „alkatrészhiány”, de azért vagyunk helyünkön, hogy megoldjuk a nehézségeket és azt hiszem, hogy ez úgy általában azért sikerül is. — Az a fontos — hangoztatta több alkalommal is —, hogy a politika fő irányvonala jó legyen. Az pedig, immár tízéves távlatra visszatekintve is jó, nem kell megváltoztatni. Igazítani persze mindig kell rajta, már csak azért is, mert fokozatosan azért változnak a munka körülményei, feltételei is, de a lényeg, a párt fő vonala ezután sem változhat. Ezt a megállapítást nemcsak az ország belső helyzetére vonatkozóan ismételte meg többször, hanem a külpolitikai kérdések taglalása során is. Hűség a proletár internacionalizmushoz, a Szovjetunióhoz, a Varsói Szerződéshez, a nemzetközi kapcsolatok szélesítése, ugyanakkor harc az imperializmus ellen, a békéért. Egész tömören így lehetne' összefoglalni Kádár elvtárs felszólalásai alapján külpolitikánk alapvető jegyeit, célkitűzéseit. Ezeket, mint ahogyan általában a háromnapos körút alatt elhangzott többi álláspontját, kritikai megjegyzéseit is teljes egyetértéssel, megelégedéssel fogadták mindenütt, ahol csak járt. No és persze örültek a dicsérő szavaknak is. Nem mindegy azért sem Zobákon, sem a Mohácsi Farostlemez- gyárban és a négyszáz éves jubileumra készülő szigetvári lokálpatrióták számára sem, hogy az ország első vezetője megelégedéssel nyugtázza munkájuk, erőfeszítéseik eredményeit. Hogyne örülnénk mi baranyaiak, pécsiek annak, hogy a párt első titkára elismeri eredményeinket és arra biztat bennünket, hogy az eddigiekhez hasonló módon — persze ha lehet, jobban — dolgozzunk tovább. Szilárd az eoység Amikor Kádár elvtárs megköszönte a gazdag programot, a Baranyában szerzett sok szép élményt, elmondotta, hogy baranyai tapasztalatai ismételten megerősítették meggyőződését: az ország népe és vezetői között szilárd és megbonthatatlan az egység, a párt politikája jó és a tömegek éppen ezért szív- vel-lélekkel támogatják. ügy véljük, hogy Kádár elvtárs háromnapos baranyai látogatásának ez a legfőbb tanulsága. Vasvári Ferenc Molnár Imre, a Szigetvári Várbarátok Körének elnöke a vár történetét magyarázza a vendégeknek Kádár elvtárs és kísérete Fáy Mihály igazgatóval a Farost- lemezgyár egyik vezérlő asz tálánál