Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

1966. MÁJUS ÍZ. napló r l Jó úton járunk Három felejthetetlen nap tanulsága Pillanatképek a Látó patáit ÓL íves fogadtatás a mohácsi termelőszövetkezetben — Hogy érzi magát nálunk Kádár elvtárs? — kérdezte a Dárt első titkárától egy uránvárosi kisfiú. Semmiféle hosszas fejtegetéssel sem tud­ná az ember olyan frappánsan és tömören összefoglalni Ká­dár elvtárs háromnapos ba­ranyai kőrútjának legfőbb ta­nulságát, mint ezzel az egyet­len mondattal, — abból is a nálunk szóval. Bármerre is jártak, mindenütt ezzel a tu­lajdonosi magabiztossággal találkoztak. Ez a kisfiú, akár­csak a pécsi szocialista bri­gádvezetők, a zobáki bányá­szok, a szigetvári népfront-ak­tivisták, a mohácsi délszláv tsz-gazdák, ismételten kifeje­zésre juttatták, hogy a gyár, a termelőszövetkezet, a vá­ros, a megye, — az egész or­szág gazdáinak tudják magu­kat. Innen a magabiztosságuk, felelősségérzetük, ez a legfőbb ösztönzője annak a sok szép eredménynek, amelyről Ká­dár elvtárs előtt számot ad­tak a program során. Az embereken múlik minden Kádár elvtársat szemmel láthatóan nagy örömmel töl­tötték el Baranya, Pécs fejlő­désének tényei. Többször is hangsúlyozta, hogy számára is imponálóak a megye poli­tikai, gazdasági és kulturális eredményei, — de mindjárt azt is hozzátette, hogy még nagyobb öröme telt abban, hogy sok baranyai emberrel találkozhatott, akiknek vég­eredményben mindez köszön­hető. — Nagyon fontosak a gaz­dasági, termelési, technikai, feltételek — mondotta a szo­cialista brigádvezetők tanács­kozásán —, de azokkal élni is kell tudni. Minden az em­bereken múlik, semmi sem pótolhatja a dolgozók egyet­értő támogatását, szorgalmát, alkotó tevékenységét A szo­cialista brigádmozgalom je­lentősége éppen abban van, hogy a termelés fontosabb elemét, a dolgozó embert át­formálja, megtanítva őt szo­cialista módon dolgozni, ta­nulni és élni. Bárkivel beszélt, bárhol is szólalt fel, végig visszatért erre az alapigazságra. Ér­deklődése, kérdései az eléje tárt sok adat, számszerűség mögött mindenütt arra irá- nultak, hogyan élnek, miként dolgoznák, vélekednek az em­berek. Úgy érzem, hegy e te­kintetben nem csalódott. Sok- éle emberrel beszélt, sokfelé ;árt, — de mindenütt tapasz­thatta, hogy a baranyai 'mberek elégedettek. Többsé­gük jól él, szépen keres és bár sehol sem hallgatták el sondjaikat, az alapvető, visz- sza-visszatérő mottó mégis csak az volt: jó úton járunk, csak így tovább. Földes György bányász szo­cialista brigádvezető fogal­mazta meg legfrappánsabban ezt az általános véleményt: „Mi úgy érezzük, hogy becsü­letes munkát végeztünk ed­dig. Megígérhetem, hogy a párt és a kormány ezután is számíthat jó munkánkra. Ar­ra kérem Kádár elvtársat, hogy ugyanezt biztosítsa ott fent is, a vezetés részéről is.” Biztosan nem beszéltek össze, nem is találkozhattak objek­tív okokból egymással, de másnap reggel a mohácsi Uj Barázda Termelőszövetkezet elnöke szinté szóról szóra ugyanezt kérte Kádár elvtárs­tól és nemcsak ő, hanem a termelőszövetkezet többi tag­ja is. — Arra kérem az ország vezetőit, hogy soha senkinek se engedjék bántani a terme­lőszövetkezeteket, mert ebben van a kenyerünk és az éle­tünk — mondotta Solti Ágnes tsz-tag. — Termelőszövetkezetünk­ben van értelme a munká­nak — duplázott rá Balázs Ferencné, — meg is köszönöm ezt a pártnak. Jellemző, hogy Kádár elv­társ nyomban ki is igazította — mondván, hogy elsősorban saját maguknak köszönjék az ötven forintos munkaegységet. Az országos vezetés csak a jó munka feltételeit — a szo­cialista társadalmi rendet, a .néphatalmat — biztosítja az ország népe számára. Ez csak a dolog egyik oldala. A má­sik, a fontosabb az, hogy a dolgozó tömegek éljenek is a kapott lehetőségekkel, támo­gassák a felső vezetés célkitű­zéseit, politikáját. A szocialista brigádvezetők­kel folytatott tanácskozásra zömmel munkáséin beteket hívtak meg. Öröm volt hall­gatni, milyen precíz hozzáér­téssel, szabatosan elemezget­ték Kádár elvtárs és a megye, a város vezetői előtt brigád­juk, üzemük, sőt, az ország helyzetét. Következetes elvi politika szocializmus alaptörvényéből következik. Mindenki előtt ott a lehetőség arra is, hogy jobban dolgozzon és arra is, hogy annak alapján többet is keressen. Hasonló módon nyilatkozott a termelőszövetkezet, általá­ban a falu iránt fel-felbuk- kanó ellenszenv, demagóg megnyilatkozások tekinteté­ben is. — Ha a magyar mezőgaz­daság felzárkózik a világszín­vonalhoz, tehát ha több húst, gyümölcsöt, zöldséget ad az országnak, teljes joggal szá­míthat az állam támogatására — hangoztatta. — Amikor a termelőszövetkezeti mozgalom tömeges szervezése napirend­re került, kezdettől fogva ar­ra az elvi álláspontra helyez­kedtünk, hogy ez egyformán érdeke a parasztságnak is, a munkásnak, az értelmiséginek is, tehát az egész magyar tár­sadalomnak. Nem sok év telt el azóta, de máris bebizonyo­sodott, hogy a következetes | elvi politika — mint min­denben — etekintetben is gyümölcsöző. Megvan a szo­cialista mezőgazdaság, gyors ütemben halad .a mezőgazda­ság gépesítése, egyre javul a magyar parasztság életszínvo­nala. Nyíltsa;;, határozottság Nagyon tanulságos, aho- gyan Kádár elvtárs párhuza- j mot vont a tavaly decem- j béri intézkedések és a nép­gazdaság egészének összefüg­gései között hangsúlyozva, hogy a magyar dolgozók döntő többsége megértette: ezeket az intézkedéseket a jövő, a gazdaság egészséges arányainak helyreállítása, a mezőgazdasági termelés to­vábbi fellendítése érdekében meg kellett tennünk. A Köz­ponti Bizottság hamarosan döntést hoz az új gazdasági mechanizmussal kapcsolat­ban, amelynek bevezetésével megteremtjük további előre­haladásunk gazdasági feltéte­leit. Bármiről is volt szó — ez a nyíltság, határozottság jel­lemezte a látogatás légkörét Kádár elvtárs és a vele be­szélgető partnerek részéről is. Szóba került például az, hogy az új mechanizmus kap­csán egyes gazdasági vezetők most állásukat, beosztásukat féltik, attól tartanak, hogy az új feltételek között nem tudják ellátni feladatukat. Kádár elvtárs nagyon hatá­rozottan kifejezésre juttatta ezzel kapcsolatban meggyő­ződését, hogy a gazdasági vezetők zöme — az eddigihez hasonlóan — ezután is alkal­mas az irányító munkára. — Aki alkotni, produkálni akar, nem fél a reformtól — mondotta, sőt éppen most nyílik igazán lehetősége ar­ra, hogy bebizonyítsa, mire képes, mit tud. Amikor a mohácsi termelő- szövetkezetben többen is szó­ba hozták a krónikus alkat­Pohárköszöntő a Nádorban rendezett díszvacsorán Nem szabad persze azt hin­ni, hogy valamiféle dicshim­nuszokat zengtek saját ma­gukról, vagy akár az általános helyzettel kapcsolatban. Szó volt ott bizony olyan „rázós” dolgokról is, mint a húsellá­tás, a lakáshiány, az iskolák, bölcsődék zsúfoltsága, de is­mét csak azt tudom monda­ni, hogy gondjainkról is a gazda módján beszéltek az eredményekkel együtt, ma­gukénak érezve azokat. Többen is szót ejtettek ar­ról, hogy a brigádmozgalom ellenzői, az irigyek, lusták, gáncsoskodók anyagiassággal, sztároskodással vádolják a ki­váló munkát végző brigádok tagjait. Megszívlelendő, amit ezzel kapcsolatban Kádár elv­társ mondott: — Az, hogy a/jobb, felelős­ségteljesebb, eredményesebb munkáért töibb pénz jár, a Erb János felvételt:; Riporterek és autogramkérők kereszttűzében a meszcsi munkásszállóban részhiányt, Kádár elvtárs gondjaikban osztozva azt vá­laszolta. hogy bármennyire is sajnálja, egyelőre nem le­het gyökeresen megoldani ezt a súlyos problémát. Nehogy azt higgyék, hogy az országos vezetés szintjén, mindig, minden a lehető legpontosabban, a leg­kisebb zökkenő nélkül megy. Nálunk is jelentkezik időn­ként effajta „alkatrészhiány”, de azért vagyunk helyünkön, hogy megoldjuk a nehézsége­ket és azt hiszem, hogy ez úgy általában azért sikerül is. — Az a fontos — hangoz­tatta több alkalommal is —, hogy a politika fő irányvona­la jó legyen. Az pedig, im­már tízéves távlatra vissza­tekintve is jó, nem kell meg­változtatni. Igazítani persze mindig kell rajta, már csak azért is, mert fokozatosan azért változnak a munka kö­rülményei, feltételei is, de a lényeg, a párt fő vonala ez­után sem változhat. Ezt a megállapítást nem­csak az ország belső helyze­tére vonatkozóan ismételte meg többször, hanem a kül­politikai kérdések taglalása során is. Hűség a proletár internacionalizmushoz, a Szov­jetunióhoz, a Varsói Szerző­déshez, a nemzetközi kapcso­latok szélesítése, ugyanakkor harc az imperializmus ellen, a békéért. Egész tömören így lehetne' összefoglalni Kádár elvtárs felszólalásai alapján külpolitikánk alapvető je­gyeit, célkitűzéseit. Ezeket, mint ahogyan általában a há­romnapos körút alatt elhang­zott többi álláspontját, kriti­kai megjegyzéseit is teljes egyetértéssel, megelégedéssel fogadták mindenütt, ahol csak járt. No és persze örültek a di­csérő szavaknak is. Nem mindegy azért sem Zobákon, sem a Mohácsi Farostlemez- gyárban és a négyszáz éves jubileumra készülő szigetvá­ri lokálpatrióták számára sem, hogy az ország első ve­zetője megelégedéssel nyug­tázza munkájuk, erőfeszítése­ik eredményeit. Hogyne örül­nénk mi baranyaiak, pécsiek annak, hogy a párt első tit­kára elismeri eredményein­ket és arra biztat bennünket, hogy az eddigiekhez hasonló módon — persze ha lehet, jobban — dolgozzunk tovább. Szilárd az eoység Amikor Kádár elvtárs meg­köszönte a gazdag progra­mot, a Baranyában szerzett sok szép élményt, elmondot­ta, hogy baranyai tapasztala­tai ismételten megerősítették meggyőződését: az ország né­pe és vezetői között szilárd és megbonthatatlan az egy­ség, a párt politikája jó és a tömegek éppen ezért szív- vel-lélekkel támogatják. ügy véljük, hogy Kádár elvtárs háromnapos baranyai látogatásának ez a legfőbb tanulsága. Vasvári Ferenc Molnár Imre, a Szigetvári Várbarátok Körének elnöke a vár történetét magyarázza a vendégeknek Kádár elvtárs és kísérete Fáy Mihály igazgatóval a Farost- lemezgyár egyik vezérlő asz tálánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom