Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
í j gazdasági mechanizmus jogi problémái A szocialista tervgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek. megvalósítását biztosító szervezeteik, intézménye rendszerének, a termelési, elszámolási, ösztönzési módszereknek működése, a módszerek alkalmazása meghatározott jogszabályok kereted között történik. A jogszabályok, mint az adott közgazdasági jelentés lebonyolításának komlóét formái. visszahatnak magára a tartalomra, a közgazdsági jelenségre. Az új mechanizmus jog vonatkozású problémái közül a teljességre való törekvés igénye nélkül a kővetkezőkkel kívánok foglalkozni: A gazdasági mechanizmus reformját ma általában «* utasítás jellegű irányítási modellről a decentralizált piaci modellre való áttérésben jelölik meg. Az előbbinek az utasítás jellegű irányítási mód, az utóbbinak pedig a piaci mód felel meg. Megítélésem szerint az árrendszer az új mechanizmus sarkalatos pontja. Ami kor tehát a jogi szabályozás módját akarjuk eldönteni, az árrendszer jellegét kell elsőként tisztázni. Az árrendszer jellegéről folyó vitában a termelési ártípus alkalmazása került előtérbe. Ez az árképzés során helyesen figyelemmel van a termelésben lekötött eszközökre is. A típus azonban önmagában nőm határozza meg a mechanizmus jellegét. A legtöbb bírálat a korábbi ár- Vpndszerrel szemben elsősorban nem a típusa miatt hangzik el, hanem az árak merevsége, az árrendszer hatósági jellege, a piaci kategóriának igazgatási kategóriával való helyettesítése miatt. A jelenleg árrendszert a ha tósági jelleg jellemzi, » fgy a jogi szabályozásnak nagy teret enged. Az állam közvetlenül szabályozza az árakat, az árfunkció így korlátozott, közvetett. Az ár emiatt válik merevvé, s veszti el szabályozó szerepét. Az új gazdasági mechanizmusban a termelési ártípus biztosítja a racionális fogyasztási, termelési és beruházási szerkezetet, t a hosszú időre szóló ártendenciát juttatja érvényre. A piaci áru és a pénzkapcsol átok rendszerében létrehozott egyensúlyi ár a legalkalmasábban fejez} ki a különböző értékítéletek ered menyét. Ezek az értékítéletek csak a decentralizált vállalati áru- és pénzkapcsolatok rendszerében kialakuló árak fse' tén érvényesülhetnék, s ez az ármechanizmus tükrözd legjobban vissza a termelés és a piaci egyensúly feltételeit. E felfogásból folyik, hogy a hatósági árrendszer intézményét meg kell .szüntetni. Ez nem jelenti azt, hogy megszűnne az állami árpolitika, csupán azt, hogy a jelenleg szabályozott csaknem egymillió hatósági ár helyett az árarányok kialakulására különböző gazdasági eszközökkel fog az állami árpolitika befolyást gyakorolni. Megítélésem szerint az árrendszer e koncepciójában erő teljes jogi szabályozást igényel az árképzés kalkuláció elveinek megállapítása és alkalmazásának kötelezettsege.^ Felmerül annak igénye is, hogy a piaci kapcsolatokban kialakuló árak fölött az eddiginél lényegesen erőteljesebb és közvetlenebb árellenőrzést kell biztosítani, amely, ugyancsak jelentős jogi szabályozást igényel. 4 pénz és hitelíorgalom rendszerének szerepe az új mechanizmusban tovább növekszik. A vállalatok irányításának legfőbb gazdaságt eszköze a bankok hiteI- és kamatpolitikája lesz. amivel a vállalatokat az anyagi érdekeltségeken keresztül az állami eszközük gazdaságos felhasználására ösztönzi. Szükséges. hogy a bankóik hitel- politikája a vállalatokat az ed diginél rugalmasabb hitelellátással orientálja a gazdasági feladatok megvalósítására. A vállalati gazdálkodást jobban előmozdítja az, ha a vállalatok hitelgazdálkodását a bankok az éves gazdálkodást meg szabó termelési programok figyelembevételével tárgyalják le és a hitelösszegeket esznek megfelelően keretösszegben állapítják meg. A vállalatok a szükségletnek megfelelően vehetik igényibe és törleszthetik a keretösszegben rendelkezésre álló hitelkeretet, s ezzel valóban érdem! gazdálkodási tevékenységet végeznek, valóban a gazdaságosság mércéje alá vetik a hitel felhasználásának, Illetőleg visszafizetésének eldöntését, A bankok és a vállalatok vi iszonyában ezáltal tartalmi vál tozások következnek be, amelyek szabályozást igényelnek. s e téren a jogi eszközök alkalmazásának, a gazdasági emelőkhöz való alkalmazkodás jogszabályai megállapításának igénye jelentkezik, A bankok hatósági és gazdasági funkciójúik szétválasztásának a gon dolata t* megfontolást érdemel. Sajátos módon keverednek a hatósági jogkörben tett intézkedések azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a bank, mint a vállalat gazdasági part nere tesz. A bankok bank- szerű tevékenységükkel a hatósági jogkörbe utalt feladatok egy részét kedvezőbben oldhat ják meg a gazdasági partner pozíciójából, mintha azt hatóságként tenné. A hatósági jogkör egy részét célszerűbb lenne a hatósági feladatokat ellátó állami pénzügyi szervek hatáskörébe utalni. amelyek hatásköre megnő és újszerű feladatokat kell ellátnia az új mechanizmusban. Az űj mechanizmusban a pénzügyi jogi eszközök súlya jelentősen megnő. Az állami árpolitika pénzügyi jogi eszközök alkalmazásával részben preferenciák biztosítását, részben pedig jövedelem szabályozást érte eL A pénzügyi, jogi eszközök az árpolitika és az anyagi érdekeltség eszközeként kap szerepet A termelés szférájában &z ár arányosítása biztosítása érdekében alkalmazható adók. illetve a külkereskedelem terén a vám és különböző szubvenciók jelente nek új területet a pénzügyi jogi eszközöknek. Az új mechanizmusban a befizetendő nyereség összege fontos terv- mutató. A tapasztalat azt mutatja, hogy hatékony nyereségösztönzés csak akkor valósítható meg, ha az elért nyereség minden formájában érdekelték a dolgozók. Ezt a nyereségadó jogi eszközének széleskörű bevezetése biztosíthatja. Ezért a nyereség formájában realizált -tiszta jövedelem súlyát növelni kell. A gazdasági irányítás meg- ■í®’ javításának egyik alapkérdése az állami vállalatok önállóságának és felelősségének növelése. A vállalatok önállósága elsősorban azzal az igénnyel jut kifejezésre, hogy a vállalatok maguk készítsék el éves vagy többéves tervüket, önállóan gondoskodjanak a szükséges tervkoordinációról, irányításuk alapvetően gazdasági eszközök segítségével történjék, s központi utasításokat csak a legszükségesebb esetekben és mértékben Az éj gazdasági mechanizmus a kitűzött célokat esak a vezetés színvonalának emelésével képes biztosítani. A vezetés színvonalának emelésével összefüggő követelmények megszabják a vállalati önállóság fokozásával együttjáró feladatokat és felelősségeit la, a azt jelentik, hogy — a tervmutatók csökkentése nem vonhatja maga után a tervirányítáa gyengülését; «* ast állami és tervi egyelem erősítésével kapcsolatos igénynek az új gazdasági mechanizmusban fokozott hangsúlyt ad a kötetlenebb gazdálkodás, amely nem egyértelmű a felelőtlen és meggondolatlan gazdálkodással; — a gazdasági emelők rendszerének a termelés korszerű technikájú szervezésével és ezzel egyidejűleg a gazdaságossági szemlélet térhódításával kell egyQttjámla. Az új gazdasági mechanizmus nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosít egy adott feladat megoldásának kiválasztásában, az egyetlen mérce e mérlegelésnél az, hogy a megoldás hatékonysága az optimális gazdaságosságot közelítse meg. Az önálló vállalatvezetés problémájával kapcsolatot a kockázatvállalási jog és lehetőség kérdése is. Korábbi gazdasági rendünkre az a jellem- ifi, hogy a kockázattól való tartózkodás általános volt, mert a sok helyes döntés értékének elismerésével nem állt arányban a súlyában kisebb jelentőségű helytelen döntések miatt jelentkező elmarasztalás. Nyilvánvaló, hogy a népgazdaságban és egy-egy vállalatiban a döntési problémák nem minden esetben evidensek, hanem az esetek legnagyobb részében mérlegelni kell a várható eredmények és a bekövetkezhető erdménybelenségek súlyát is. A döntések jelentős elemét képezi a bizonytalanság tönyerője. A vezetők, döntési jogához elengedhetetlenül szükséges a kockázatvállalási jog és anyagi fedezet biztosítása !VT egítélésem szerint az új mechanizmusban az eddig is funkcionáló kötbér intézményének eddiginél nagyobb teret kellene biztosítani s a kötbéren felüli kár megítélésére is nagyobb hajlandóságot kell a Döntőbizottságtól elvárni. A biztosítás jogi intézményének nagyobtomérvű ki- terjesztésével a vállalatokat ért károk a biztosítás intézményén keresztül térüljenek meg. Mind a társadalmi, mind pedig a vállalati érdek a biztosítási intézmény lehetőségeinek nagyobb felhasználását igényli A nagyobb önállósággal együttjáró felelősség kritériumának, pontosabb jogi szabályozásának igénye in jelentkezik. Bár jogszabályaink «zertrat a vállalat vezetői anyagilag, büntetőjogilag és erkölcsileg felelősek az állami vállalat gazdálkodásáért, a felelősség érvényesítésének anyagi és erkölcsi szabályai kidolgozatlanok. A vállalatok deficitessége miatti anyagi felelös- ségrevonát úgyszólván ismeretlen, az erkölcsi felelősség- revonás pedig lényegében az esetek döntő részében csak arra terjed ki — eddigi gyakorlatunkban — hogy az egyik vállalatnál meg nem felelő vezetőket hasonló funkcióba másik vállalathoz helyezték át. A vállalati vezetők ebbeli felelősségét * jogszabályban pontosabban kell meg fogalmazni, amennyiben a vállalat deficitjéért az anyagi felelősség konkrét szabályait kell megállapítani, s a vállalat vezetésére alkalmatlannak bizonyult vezetőket, a jogszabály erejénél fogva vezetői tisztség betöltésére meghatározott ideig aftalmaüanná kell nyilvánítani, ■ ilyen tisztség betöltésétől eltiltani. Dr. Timed Károly Állanti lakóházak javításának üteme Pécsett Az ingatlankezelő vállalatokra nagy feladatot ró az állami lakóépületek kezelése, fenntartása és az elavult lakóházak felújítása. A kérdés megoldása különösen Pécsett nehéz, ahol több mint kétezer épületet, és ezen belül 12 575 lakást kezel a Pécsi ingatlankezelő Vállalat. Emellett Pécs az ország egyik legrégibb eredetű települése, és a város épületei, lakóházai avultab- bák, rosszabb állapotúak nagyobb arányban felújításra szorulók, mint másutt. LAKÓHAZAK MEGOSZLÁSA AZ ÉPÍTÉS ideje SZERINT (I960, január l-én) Várai 1900—1944 1945—1959 1900 előtt között épült százalékban rét» Debrecen SM 22,1 49,0 56,C IM 21,3 Miskolc 19,7 57,7 22,6 Szeged 25,6 62,4 12,0 A jövedelmezőségről Legutóbbi, a termelés gazdaságosságáról szóló cikkben már említettük, hogy a gyakorlatban sokszor összekeverik a gazdaságosság és jövedelmezőség fogalmát és megállapítottuk, hogy akkor gazdaságos a termelés, ha a lehető legkisebb ráfordítással, a legnagyobb népgazdasági eredményt érjük el. A jövedelmezőség meghatározásánál is ugyanez a két gazdasági kategória szerepel: a gazdasági eredmény és a ráfordítás, míg azonban a gazdaságosság meghatározásánál e kettőnek egymáshoz való arányát vizsgáltuk, a jövedelmezőség vizsgálatánál azt nézzük, hogy melyik nagyobb a másiknál, mennyi a kettő közötti különbség. Ha például egy cipőgyár jövedelmezőségi vizsgáljuk és a gazdasági eredmény nagyobb, mint a ráfordítás, akkor a vállalat jövedelmező, és a jövedelmezőség mérteikét megkapjuk, ha a gazdasági eredményből (a vállalat által előállított termékek értékéből) levonjuk a ráfordítást (azokat a költségeket, amelyek a termelés során felmerültek). Ha a termeléssel kapcsolatban a ráfordítás többet mutat, mint a gazdasági eredmény, a vállalat ráfizetéses és a ráfizetés nagyságát a kettő közötti különbözet muLáthatjuk, hogy mfg a termelés gazdaságosságát több té nyező egybevetésével tudtuk csak meghatározni, tehát a gazdaságosság relatív fogalom, addig a jövedelmezőséget egy vállalat esetében Is meg lehet állapítani abszolút értékek alapján. A jövedelmezőség megállapításánál tehát, hogy a vállalat jövedelmező-e, vagy ráfizetéses, van egy kritikus pont: ez az amikor a ráfordítások túllépik a gazdasági eredményt. Míg a gazdaságosság vizsgálata elsősorban népgazdasági szinten végezhető, a jövedelmezőséget inkább elsősorban vállalati szinten mérjük. A tisztánlátást azonban itt is az árrendszer befolyásolja, mert hiszen mind a ráfordításoknál (anyagköltségek, állóeszközök beszerzése) mind a gazdasági eredménynél, ami függ a termékek eladási árától, nagy szerepe van az árrendszernek, árpolitikának. Árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága, hogy a vállalatok anyagi érdekeltsége, elsősorban a nyereség- részesedés, főként a jövedelmezőség javítására ösztönöz és így gyakran a helytelenül megállapított árak, bár magasabb jövedelmet biztosítanak, nem a gazdaságos termékek növeléséle ösztönöznek. Dr. Erdélyi Era« Már a lakóházak állami kezelésbe vételekor javításra, felújításra szorult az átvett lakóépületek jelentős része, csaknem a fele. Ezért az elavult házak karbantartására, felújítására a házak állapotának rosszabbodása miatt évről- évre nagyobb összegeket kellett fordítani. A lakóházjavításra fordított összeg az évek során 10—15-szörösére emelkedett, s a legmagasabb 1963- ban volt (45.7 millió Ft). • LAKÓIJA ZJAVtTASRA fordított összeg 1965. év ▼ ár«« 1961—1965. évek 1966. év 1969. év »/,-ában (ezer forint) Vém 183 389 28 700 117,3 Debreeea ISI 806 27 400 95,0 Miskolc 157 766 28 323 13M tenni 154 721 25 8» ISM A II. ötéves terv során Pécsett költötték a megyei jogú városok közül lakóházjavításra a legnagyobb összegeket Jellemző az évi lakóházjavL tási összeg nagyságára, hogy az 1965-ben a város költség- vetésének kb. tizedrészét tette ki. és egy kezelt lakásra átlagosan 2282 Ft javítási költség jutott. Az utóbbi 5—6 év átlagában a lakóházjavítási keret mintegy 40%-át fordították felújításra; karbantartásra ugyancsak 40%-át a többit pedig egyéb kiadásra, többek között tervezésre és kis- beszerzésre. Az egy felújított lakásra eső felújítási költség 59 ezer Ft körül mozog. Az elmúlt évek felújításait megdrágította az a körülmény, hogy a felújításokat a belvárosban végezték. (Itt nagyobbak az igények, az épületek felszereltsége, közműellátottsága jóval nagyobb, sok a lakóházakban a nem lakásbérlemény, pl. üzlet stb.) A következő években, ha a felújítások zöme eltolódik a város külső része felé, feltétlenül csökkenni fog az egy bérleményre eső felújítási költség. Felmerd a kérdés, mennyi a felújításra váró lakóépületek száma, milyen mértékben kell gyorsítani a felújítások ütemét, hogy egyrészt megóvják a még felújítható lakóházakat a teljes elavulástól, másrészt pedig minél előbb eltűnjenek a városképet rontó, felúj ítatlan lakóépületek. Az ingatlankezelő vállalat megalakulása óta évenként átlagosan 32 épületet és ezen belül 268 lakást újított feL Ha a jövőben is ilyen ütemben végezné a felújításokat, akkor valamennyi épület felújításához 60 évre lenne szükség. Pedig 60 éven belül már azokat az épületeket is fel keli újítani, amelyek most készültek újonnan. (Űj épületeket általában 20—25 év múlva, a már avultakat 15 évenként szükséges felújítani.) Ilyen felújítás! ütem mellett a lakóházak állapotának további romlása következne be, ezért a jövőben több lakóépület felújítása szükséges. Ha figyelembe vesszük az épületek jelenlegi állapotát, a 15 éves felújítási kötelezettséget, továbbá a már felújítani nem érdemes, teljesen rossz épületek számát, akkor az ingatlankezelő vállalatnak évente 60—70 lakóépület teljes felújítását kell eivégemie. A kezelt épületek bruttó értéke meghaladja a kétmilliárd forintot. Hinnék az öez- szegnek kb. 27%-át (545 millió Ft-ot) teszi ki az egyszeri teljes felújítások értéke^ A következő 15 évben átlagosan évi 23—2s millió forint teljes felújítási keretre lenne szükség, ami kétszerese az eddig felhasznált összegnek, Ez olyan hatalmas összeg; ami messze meghaladja az ingatlankezelő vállalat pénzügyi erejét. A vállalat költségeinek 70%-át eddig is az állami költségvetésből kapta, mert a lakbérbevételek a lakóházjavításra fordított összegnek csak mintegy 30%-át teszik ki. Az állam & a társadalom tehát jelentős terhet vállal magára, hogy a jelenlegi alacsony lakbérek mellett a lakosság érdekében a szükséges lakásfelújításokat és karbantartásokat elvégezhesse. Dr. Sümeghy Mihály Adatok — események A KISKERESKEDELEM ARCFORGALMA A II. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN MEGYÉNKBEN Árufőcsoport Áruforgalom* I960 millió Ft 1968 1985. < 1960. Bolti élelmiszerek 797,7 1134,4 142,2 Vendéglátás 440,7 812,3 138,9 Élelmiszer Összesen 1238,4 1748,7 141.0 Ruházat «81,0 700,5 106,0 VegyesiparcDtk 701,3 1035,3 147,6 Iparcikk összesen 1382,8 1735,8 127.4 Kiskereskedelem összesen 2000,7 3482,5 133,9 Ebből: 6M»mj MIM 133,4 mu wá **M aÖZBMMSMlET
