Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-14 / 87. szám
1966. ÁPRILIS 14. napló 3 Követendő példa Középiskolai geológusszakkör Beszélgetés a Földtani Társulat főtitkárával Dr. Kriván Pál elvtárs. a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára egy 30 tagú diákcsoporttal Pécsre érkezett háromnapos túrára. A főtitkár által kalauzolt kis csoport azért jött Pécsre, hogy a Mecsek hegység geológiai viszonyait tanulmányozza, kü'önös tekintettel a szénbányászkodás körülményeire. Ebből az alkalomból néhány kérdést intéztünk dr. Kriván Pál főtitkárhoz. Beszélgetésünk elején Kriván elvtárs elmondta, hogy ez a harminctagú csoport nem egyetlen középiskola tanulógárdája; pontosabban szólva: nem geológiai középiskola növendékei. Ilyen nem is lehet, tekintve, hogy Magyar- országon, — bár a geológiai szakemberképzés mind fontosabbá válik, — mindössze egyetlen földtani középiskola (a Szabó József geológus technikum) működik. Ennek feladata azonban nem az egyetemi geológus utánpótlás alapjainak lerakása. — Ez az iskola — mondotta dr. Kriván Pál elvtárs — a geológus középkáderek képzését látja el. Akik oda beiratkoznak, már maguk is azzal a céllal kezdik tanulmányaikat, hogy a geológustechnikus szakmát sajátítsák el, s amikor végeznek, azonnal a termelő munkában vegyenek részt. — Ennélfogva tehát nincs megoldva az egyetemi geológus hallgató-utánpótlás? — kérdeztük a főtitkárt. — Nincs. A különféle középiskolák nem adnak olyan földtani alapot, amelyre építeni lehetne a felsőfokú földtani tanulmányokat — mondotta a főtitkár, majd hozzátette: — Kellett tehát egy ötlet, egy olyan gondolat, amellyel ha nem is oldjuk meg teljesen, de legalább elkezdjük megoldani a jövendő geológusainak középfokú képzését, az alapok lerakását az egyetemi tanuláshoz. így merült fel Ádám Manó nyugalmazott gimnáziumi igazgató ötlete: a Fővárosi Tanács rendezzen tehetségkutatást a középiskolákban, a középiskolai szakkörökben. Ez el is kezdődött. Ilyen úton sok tehetséges fiatalt fedeztek fel a geológia területe számára. — Ez a most Pécsre látogatott csoport már ennek eredményeképpen jött létre? — Igen. Budapest hatvan gimnáziumából válogatódtak össze ezek a gyerekek, akik hivatást éreznek a geológiához. A középiskolákban a geológiai tudományok oktatása elég mostoha körülmények között folyik, szakköri munkával pótolják tehát ezek a fiúk és lányok, amit a középiskolákban nem kapnak meg. — A Magyarhoni Földtani Társulatnak milyen szerepe A kék Adria Vetítettképes előadás Április 17-én, vasárnap este fél 7 órakor a Doktor Sándor Művelődési Ház nagytermében tartja legközelebbi klubestjét a Pécsi Fiatal Utazók Klubja. A klub tagjainak kívánságára a jugoszláv tengerpartról tart színes diaképek vetítésével illusztrált előadást Szöllősi Nagy András budapesti tanár, aki néhány héttel ezelőtt az NDK nevezetes városait és tájait, majd a Szovjetuniót mutatta be élvezetes előadásban. Az előadás után Jugoszláviáról szóló kis- filmeket vetítenek le. A klubest keretében tartják meg annak az EXPRESS turistacsoportnak ismerkedési összejövetelét, amely június 20-án indul a 14 és fél napos Belg- rád—Sarajevo—Dubrovnik úl- vonalú társasutazásra. A Megyei Könyvtár erre az alkalomra kiállítást rendez azokból a könyvekből, amelyek Jugoszlávia városait ismertetik. van ebben a szakköri alapképzésben? — A Társulat pártfogása alatt működik ez a szakkör. Mi biztosítjuk a tanuláshoz szükséges feltételeket. Havonta négy alkalommal tartunk kötelező foglalkozást 4—4 órában, minden csütörtökön. Kedden pedig az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem földtani csiszolóműhelyében dolgozhatnak fakultatív alapon a szakkör tagjai. — Mi a további cél és feladat? — Az a célunk, hogy az egyetem elismerését is kivívjuk illetve megszerezzük ehhez a képzési formához. Ezt úgy értem, hogy a felvételi vizsgákon mindenképpen előnyben kellene részesíteni azokat, akik ebben a szakkörben három éven át szorgalmasan és eredményesen dolgoztak. A Földtani Társulat évzáró közgyűlésén a beszámolóban is kiemeltem szándékainkat, ahol helyesléssel fogadták — mondotta dr. Kriván Pál, majd arról tájékoztatott, hogy szép eredményei vannak már ennek a három éve működő szakkörnek. Duzs Panni például, aki ebben a körben kezdte geológiai tanulmányait, jelenleg a leningrádi egyetemen tanul. A többiek pedig értékes gyakorlati munkát végeznek időnként Dorogon, Salgótarjánban, most pedig három napra Pécsre jöttek. A fiúk a múlt pénteken leszálltak Széchenyi-aknán, a lányok a Mecsek-hegység külszíni bányászkodásával ismerkedtek meg és a külső földtani viszonyokat, a hegységfelépítést tanulmányozták. — Nem fáradtak el nagyon? — Elfáradtak alaposan, de aki a geológiában akar érvényesülni, annak számolnia kell azzal, hogy ez a tudományág, — vagy ha úgy tetszik: hivatás — fizikailag is, szellemileg is igénybe veszi az embert. Ezek az én tehetséges fiaim és lányaim azt mondják, hogy éppen ez a szép benne — fejezte be kérdéseinkre adott válaszait dr. Kriván Pál, a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára. Gyevl Károly Ma este 7 érakor fellép a Nemzeti Színházban a Jugoszláv Néphadsereg Művészegyüttese Szerdán hazánkba érkezett a Jugoszláv Néphadsereg 164 tagú művészegyüttese. A vendégeket a rösz- kei határállomáson a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének és a helyi alakulatoknak a képviselői ünnepélyesen fogadták. A jugoszláv katonaművészek bemutató előadásukat csütörtökön este tartják Pécsett. Szovjet filmdetegáció Szerdán Budapestre érkezett Mihail Romm, az ismert szovjet filmrendező, „A hétköznapi fasizmus” című nagysikerű alkotás rendezője. A művész a lipcsei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett filmjének magyarországi bemutatása alkalmából látogatott el fővárosunkba. Ugyancsak Budapestre érkezett Maja Tu- rovszkaja és Jurij Hanju- tyin is, akik Mihail Rommal együtt írták a film forgatókönyvét. Jeles napok Mohácson Józsa István, Vitek Pál, Horváth Gyula Nemcsak a Sándor, a József, meg az István a „jeles nap” a mohácsi Uj Barázda Termelőszövetkezetben, hanem az Erzsébet, a Katalin, a Mária és a Magdolna is. — Igaz, Magda néni? — kérdi az elnök egy idősebb asszonytól a kertészetben. Magda néni a földről jött. Azért küldték az asszonyok, hogy nézze meg, milyen állapotban van a tarka babból készülő leves a tűzhelyen. Most ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe, amelynek eddig Józsa István elnök, Vitek Pál főagronómus és Horváth Gyula főkönyvelő volt a résztvevője. — Hogy „jeles nap”-e az ilyesmi? Meghiszem. Még táncolunk is. A múltkor nem volt banda, hoztak lemezjátszót. A férfiak szolídabbak, zene nincs, csak isznak, köszöntének. Persze helytelen lenne csak a névnapok hagyományos megünneplésére szűkíteni a szövetkezetben évek óta kialakult szokásokat. Sokkal többet jelent a közösben a gyerekek, a nők, az öregek megbecsülése, a brigádössze- jövetelek, a társasutazások, színházlátogatások. Fokozatosan alakultak ki ezek a hagyományok a mohácsi Uj Barázdában. Józsa István naptár szerint veszi sorra őket. — Kezdődik a nők napjával. Négy éve, hogy rendszeresen megünnepeljük. Most is 380 asszonyt, lányt köszöntöttünk. Két hete volt az öregek napja, 362 járulékost, nyugdíjast vendégeltünk meg és háromszáz forint segélyt kapV ■■ tak. A rászorulóknak 1—1 méter fát szállítottunk ingyen a lakására és egy mázsa búzát is kapták. Aztán következik a gyermeknap, amikor 320 gyerek kap 25 forint értékű csomagot a Táncsics körben. Mindez nem csupán az elnök, a főagronómus, a főkönyvelő, a párttitkár elképzelése, döntése, a közgyűlés határozza meg a keretet a szociális, kulturális alapból és teszi rá a pecsétet a tervekre. — A termelőszövetkezetben négy növénytermesztő, egy- egy kertészeti, állattenyésztő, fogatos és traktoros brigád van — mondja Vitek Pál főagronómus. Nem egy brigád létszáma eléri az ötven főt. Érdemes külön is tanácskozni velük. A 970 tagú termelő- szövetkezet tagságával így kisebb csoportokban találkozik a vezetőség. Előkerülnek a feladatok és — például — az idén száz oklevelet osztottak ki a legjobban dolgozó brigádtagok között. Itt adtuk át Gadányi Mihálynak a miniszteri kitüntetést is. A brigád-vacsorákat zárszámadás után tartják, hogy megvitathassák — fehér asztal mellett is — a múlt év munkáját, elmondja az elnök, a párttitkár, hogy mit várnak a brigádtól. Kötetlenebb így a beszélgetés. Jobban kinyílnak a szivek, többet tud meg a vezetőség a brigádtagok gondjaiból, elképzeléseiből. Ez is a célja a már hagyományos brigád-vacsoráknak. Hagyományos a mohácsi Uj Barázda Termelőszövetkezetnél az országjárás is. Saját autóbuszukkal jártak már Szegeden és Makón, felkeresték a Balatont, eljutottak Eger— Gyöngyös—Mátra vidékére, Miskolcra, Budapestre, Esztergomba, Visegrádra. Színházba is gyakran utaznak Pécsre és bérletet váltanak a helyi előadásokra. Horváth Gyula főkönyvelő, a szövetkezet pénzügyminisztere az utóbbi években kialakult hagyományok anyagi oldalát biztosítja. — Egy év alatt 220 000 forintunk volt szociális-kulturális célokra, de túlléptük. Nem baj, a közgyűlés megszavazta és nem ment rossz útra a pénz. Az országjárás negyvenezer forintot vitt el, az öregek napján 102 000 forintot osztottunk ki, a gyermeknap 11 000 forintba került. Nagy tételek, de megéri. Érzi a tagság, hogy megbecsülik. Nemcsak akkor, amikor a kukorica alá készíti elő a talajt, amikor pikirozza a kelkáposztát, amikor a kombjánszérűben nyeli a port, hanem munka után is. Amikor mint asszonyt ünnepük, vagy mint kiöregedett tsz- gazdát köszöntik. Gáldonyi Béla A dél-dunántúli képzőművészek II. kiállítása XI aranya, Somogy, Tolna 11 és Zala művészeit egyesíti a Magyar Képzőművészek Szövetségének Dél dunántúli Területi Szervezete. Tavalyi első együttes kiállításukat — megfelelő helyiség hiányában — Pécsett sajnos nem mutatták be, csak a többi dél-dunántúli városban. Most azonban a Technika Házának szépen renovált nagytermében megvan a keret a négy megye művészetének együttes seregszemléje száméra. Hatvan műalkotást láthatunk a kiállításon, elsősorban festményeket és grafikai munkákat, de néhány gobelin-tervet és kerámiát is. Változatos, gazdag, sokrétű az anyag, s az esztétikai színvonalat sehol sem áldozták fel. örvendetes, hogy az ismert pécsi mestereken kívül a közönség találkozik a Dél-Dunántúi többi alkotójával is: a mohácsi Kolbe Mihállyal, a komlói Tímár Istvánnal, a zalaegerszegi Brád Andrással, a nagykanizsai Németh Jánossal, a szekszárdi Lázár Pállal és Staub Ferenccel. Népes gárdával vonul fel Somogy mad képzőművészete: Borsné Honthy Márta gobelin-terveivel, Gero Kázmér. Ruisz György, Szabados János. Szekeres Emil és Völgyi Dezső festményeivel, grafikáival. A látogatónak tehát alkalma van, hogy párhuzamokat vonjon és a mai dél-dunántúli művészet egész gazdag színskáláját megismerje. Városunk esztétikai kultúrájának komoly nyeresége ez a kiállítás, és örvendetes, hogy 1966 folyamán más magyar városokba is elkerül ez az anyag. Húsz-harminc, de talán még tíz évvel ezelőtt is az ilyesféle kiállításokra bizonyos „pannóniai jelleg” nyomta volna rá bélyegét, az érzelmesen és érzelgősen felfogott „dunántúli idill” keresése. Nos, a hatvan műalkotás közt ma is akad néhány „pannóniai” hangvételű: itt elsősorban Kolbe Mihály, Staub Ferenc, Völgyi Dezső vagy a pécsi Cseh László munkáira gondolunk. Ez a kis „helyi szín” azonban nem árt. hiszen nem ez határozza meg a kiállítás összképét. Sokkal döntőbb az a világosan felismerhető tény, hogy mai dél-dunántúli mestereink képzeletét egyfelől a modern európai művészet szerkezeti elvű, szerkesztő jellegű törekvései kötik le, másfelől az úgynevezett „alföldi iskola” súlyos atmoszférája belső pátosztól fűtött táj- és ember-ábrázolása. Az első irányt inkább a pécsiek képviselik, főleg Bizse János, Erdős János és Lantos Ferenc, a másodikat a kaposváriak, elsősorban Gerő Kázmér és Ruisz György. Nem hanyagolhatjuk el azt az inspirációt sem, amelyet művészeink egyre gyakoribb külföldi útjaikon kap tak. Bizse egyik kompozíciójának címe: „Utiélmény”: érdekes kísérlet arra. hogy tavalyi franciaországi útjának emlékeit áttételes formában feldolgozza Horváth Olivér „Anacapri”-ját a mediterrán táj- és városkép ihlette. Platthy György „Rek lámok” című kompozícióiát a modern nagyvárosok élete. Kelle Sándor „Bascsarsi- ja”-ját pedig Szarajevó balkáni-bizánci. délszláv-moha- medán bazár-világának sajátos atmoszférája. Kelle Sándor és az itt említendő Soltra Elemér ugyan akkor a Dunántúlt is korszerű eszközökkel a ..pannóniai idill” buktatóit elkerülő felfogással tudják ábrázolni: példa erre Kelle képe. a „Hajnal Pakson”, vagy Soltra kompozíciója, a „Baranyai táj”. Martyn Ferencet, a sokoldalú, valósággal „próteuszi” átváltozásokra képes pécsi mestert sajnos csak két kisebb méretű festmény képviseli: a fantasztikus képzelet birodalmába elvezető ..Madarak” és a balatoni táj látványát konstruktív vonalszerkezettel kiegészítő „Tapolcai emlék”. Ez a két kép inkább csak ízelítő Martyn művészetéből. Az iparművészetet lényegében csak a kaposvári B. Honthy Márta három gobelin-terve képviseli. A plasztikát pedig csupán a nagykanizsai Németh János hozta el: három érdekesen megkomponált kerámia-reliefjével. JTrdekes és tanu’ságos ez a tárlat, gazdag esztétikai élményt nyújt. Sajnálnunk kell azonban, hogy edT 9f dig nem készült katalógus: tör ez nélkülözhetetlen vezérfonal lett volna a tár’at-láto- gatók számára. Talán több vezetést, a kiállítással kapcsolatos előadást, vita-összejövetelt is kellett volna rendezni, az egyes alkotások szakszerű elemzésével, a felmerülő problémák tisztázásával. örvendetes viszont, milyen nagy számmal látogatták — főleg a második héten — iskolák diákjai és nevelői a kiállítást. Az új nemzedék, amely első művészi élményeit a modern esztétikai kultúra világában ’ szerzi, nyilván már közelebb fogja érezni magához azokat az alkotásokat, amelyeket ma még sokan nehezen érthetőnek, bonyolultnak vélnek. Művészet-pedagógiai célt is szolgált tehát a kiállítás: ezért is örülünk, hogy létrejött. és köszönetét mondunk mind a rendezőknek, mind a tárlaton szereplő mű vészeknek. Angyal Endre VIRÁQBA BORULT DANICPUSZTA Virágba borult a Pécsi Állami Gazdaság daniepusztai gyümölcsöse, mintegy ötezer ba- ..ikfa bontotta ki virágszirmait. __ szokplai íelv. =>, L Á
