Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

Kortdraak vallomásait

Újabb adatok Pécs és Baranya felszabadulásáról, újj áépítéséről

A gyűjtögeti, kutató munka eredményeképpen került elő egy 1945-ben kiadott munka, melynek ríme: Újjáépítő magyarok, 1945. A Kultúra Könyvnyomdái Műintézetben készítették a 300 oldalas kötetet, amelyben ma is jólismert nevű kortársak emlékeznek meg Pécs és Baranya felszabadításáról, újjáépítéséről. A bevezetőben ilyen neveket olvashatunk többek között: Tildy Zoltán, Achátz Imre, Babella Ká- rolyné, Csorba Győző, Csuka Zoltán, Keserű János, dr. Lássák Kálmán, Németh János, Martyn Ferenc, Frászéig Irén, dr. Szabó Pál Zoltán, dr. Tóth István. Zsikó Gyula.

Keserű János (akkor Baranya megye alispánja) a Dráva menti falvak felépítéséről írt „Drávaszaboicson 104, Drávapalkonyán 120, Drávacsehiben 103, Matty, Gordisa és Tésenfa községben összesen 190. Harkányban és Kovácshidán pedig

25—25 ház rongálódott meg. Hozzávetőleges becslések szerint az elpusztult épületek teljes helyreállításához 1 millió 900 ezer téglára, 2 millió 600 ezer cserépre. 8300 négyzetméter üvegre van szükség.’*

Az újjáépítés egymagában nem védte meg a falvak lakosságát a természet viszontagságaitól. „Az első teendő volt, hogy a- beláthatatlan következményeket megelőzve a Dráva menti védőtöltéseket rendbehozassuk, a fontosabb közlekedési utakon a szétszórt robbanóanyagok százezreit eltakaríttassuk, vagy megsemmisíttessük. Legelső ténykedésünk volt az is, hogy a hadműveletek által sújtott területeken elhunyt katonák és polgári személyek holttesteit összegyűjtettük és eltemettettük.”

A barbár nácizmus súlyos károkat okozott Mohácson is. November 24-én a német és nyilas banditák a város polgári lakosságának nagy részét kiürítették. Eltulajdonították a város három autóját, a tűzoltóság két kocsiját Kifosztották a gimnázium internátusát és szertárait a szegényházat, elvitték a város fél millió pengő pénz- vagyonát, a 60 ezer dollár értékű Speyer kölcsönkötvé- nyeket. a városháza ingóságait. A bőrgyárból a nyilasok és a németek 137 vagon kész- és félkész árut vittek magukkal. Mohács 1944. november 26-án szabadult fel

We« jelenik a „Szigetvári emlékkönyv”

„Szigetvári emlékkönyv” főcímmel és „Szigetvár ostromának 400. évfordulója” alcímmel, Budapesten 400 oldalas tanulmánykötet készül. Ebben tizenöt szerző — köztük három külföldi — tanulmánya jelenik majd meg. A tanulmányok a következő négy tárgy köré csoportosulnak: 1. Szigetvár ostroma, annak belföldi és külföldi összefüggései; 2. Mi volt a jelentősége Szigetvárnak, mint _ a magyar védelmi vonal főerősségének; 3. Szigetvár felmentése és az európai diplomácia; 4. Szigetvár emléke, illetve Szigetvár ostromának hatása miként tükröződik a hadtörténelemben, az újságokban, az irodalomban és a zenében. A „Szigetvári emlékkönyv” áprilisban jelenik me&

és a fentiek ellenére Januárban már működött a selyemgyár és hamarosan üzembe állították a bőrgyárait is.

*

Érdekes gondolátokat fejteget cikkében alig néhány hónappal hazánk felszabadu- . lása után dr. Lissák Kálmán (akkor a pécsi Magyar— Szovjet Művelődési Társaság alelnöke). trA szellemi újjáépítés sikerén áll vagy bukik a nemzet jövője. A Szovjetunió kontinensünk leghatalmasabb országa, nagy nemzet, ahol megbecsülik a magyart. Rajtunk áll, hogy ezt a megbecsülést kölcsönös szeretetté mélyítsük a magyar— szovjet kapcsolatok kimunkálása által.” Továbbiakban dr. Lissák Kálmán arról írt) hogy vissza kell állítani a pécsi egyetem bölcsészeti karát. „Szükséges szláv nyelvek gyakorlati és tudományos művelésének eredményes lehetőségét biztosítani, amit éppen a bölcsészeti kor filológus tanárainak és hallgatóinak a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságba való tömörülésétől várunk.” Majd később így ír: „Óriási munka, de egy 200 milliós ifjú nép 25 éves kultúrfejlődését kell megismertetni.®

*

Érdekes rímmel írt a kötetben Balogh Dezső okleveles gépészmérnök: Géppel-e, vagy orcád verejtékével? tervezet a magyar mezőgazdaság átszervezésére és gépesítésére. Cikkében nemcsak elvi eszmefuttatás található, hanem rajzokkal illusztrálva bemutatja a „Szövetkezet” nevű nagyüzemet. Vezetője egy elméletileg és gyakorlá- tilag jól képzett gazda, kell valószínűen egy könyvelő is. 100—200 holdas táblákat alakítsanak ki és a munkát gépesítsék. Igaz, Balogh Dezső cikkében még a régi agrotechnikai módszerek nagyüzemi alkalmazását próbálja alkalmazni az új szövetkezeti, nagyüzemi alapokon. Mégis azt kell mondanom, hogy a felszabadítás utáni hónapokban igen figyelemre méltó gondolatot feszegetett. *

A Dunántúli Tudományos Intézet és Pécs újjáéledő tudományos életéről írt a kötetben dr. Szabó Pál Zoltán egyetemi magántanár. „Röviddel Pécs felszabadulása

után az egyetem rektora

mozgalmat Indított a bölcsészettudományi kar helyreállítása érdekében. A bölcsészettudományi kar Pécsett maradt magántanáraiból, lektoraiból 1945. február elején megalakult és meg is indult a „tanárképző tanfolyam”, ahol az intézet igazgatója földrajzot, dr. Hegedűs Lajos magyar nyelvet, dr. Babits András történelmi szemináriumot vezetett. 1945 súlyos gazdasági. nehézségei miatt a költségeket az összegyűjtött adományokból fedezték. Volt olyan „bevételi” forrás is. amit 1944-ben még a háború alatt szereztek. Az intézet igazgatója az ostrom nehéz napjaiban elrejtett értékeit használta fel javadalmazásokra. Ilyen nehéz körülmények között is hozzáfogtak a tudományos értékű tanulmányok írásához és publikálásához. Dr. Szabó Pál Zoltán „A vitorlás kocsifék’' című tanulmányát dr. Hegedűs Lajos „Reguly Antalról” írt művét Horváth Lajos „A pellérdi halastavak madárfaunájáról” szóló tanulmányát adta közre már a fel- szabadulást követő hónapokban. Dr. Boros István, Pécs Baranya vármegye főispánja kezdeményezésére elhatározzák, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum segítségével Pécsett természettudományi múzeumot létesítenek. Hasonló gondolattal foglalkozott ekkor a Dunántúli Tudományos Intézet is. Létesítményét „Mecseki Múzeum” néven tervezte megalakítani.

A háromszáz oldalas kötet érdeme, hogy a kortársak visszaemlékezéseit, a különféle mozgalmi és szakmai területek vezetőinek beszámolóit gyűjti össze — akkor még alig néhány hónap távlatából és így hű képet kaphat a mai olvasó a felszabadulásról és a következő hónapok újjáépítési eseményeiből.

Gáldonyi Béla

WÜR.TZ ADAM: 1966. ÁPRILIS 4

Benjámin László:

(kök harcát az ember...

„Délről betört a meleg levegő,

viaskodik az északi hideggel.” Rombolva jön a jóidő, hosszú esőkkel, árvizekkel.

Háborúk, elemi csapások — Pusztulunk mindig valahol.

De nyílni készülődnek a virágok, hajtja rügyeit a gesztenyesor.

A rügy kipattan, az alvó felébred, a halott helyén új sarj születik. Nincs hatalom kijátszani az élet megmásíthatatlan törvényeit.

Erővel, bizalommal, szerelemmel telítetten mindig birokra kel — nem adja fel örök harcát az ember a halál szövetségeseivel

Árvizek, bombák közt a meggyötörtek megmentik szétdúlt kertjüket: a Földet és tisztán adják át szelíd utódaiknak a világ szépségeit.

Mindabból, ami mefTtörtónt, és a dolgokból, úgy, ahogy léteznek, és mindabból, amit az ember tud, és mindabból, amit nem tudhat, csinálunk valamit invenciónk segítségével, ami nemcsak ábrázolás, hanem egészen új dolog, ami igaz és él...

Hemingway

Kétségkívül könnyebb dolgom lenne, ha nem ismerném az illetőt, csak megbíznának, hogy „menj el X-hez, készíts róla portrét, lehetőleg az ember is legyen benne, nemcsak az író”;

Ebben az esetben — azt hiszem — ilyesfélék szerepelnének az írásban, mert ilyesféléket vennék észre: íróasztalán levelek, dossziék, kéziratpapírok és újságok rendetlen tömege tornyosodik, köztük egy sereg apró papírfecni, odavetett szavakkal és megjegyzésekkel. (Az írások nyersanyaga — gondolhatná az ember diadalmasan.) Az íróasztal fölött néhány újságkivágás. Martin Andersen Nexö Brechttel beszélget, 1938 — egy olaszországi autószerencsétlenség tragikus és bravúrosan elkapott pillanata — és mindenekelőtt egy jelképe« jelentésű HemingwayBertha Bulcsu arcképéhez

portré, egy szakállas öregember hihetetlenül fiatal, élénk és okos szemekkel...

Természetesen megemlíteném a fiatal író jellegzetes, konok és elmélyült mozdulatát, ahogy a pipáját tömi. Megállapítanám, hogy beszéd közben olykor összeráncolt homlokkal a levegőbe néz, a kifejezései ilyenkor tömörek és meggondoltak lesznek, hogy akár úgy azonnal leírhatná őket, és nem kellene belejavítani a kéziratba. A többi fegyelmezett, zárt és feszes mozdulatából bizonyára azt a következtetést vonnám le, hogy ez a fiatal író tisztában van felelősségével és pontosan tudja, mit akar.

Hozzátenném még, hogy nyaranta nekivág egy vitorlással a Balatonnak — s töb- bé-kevésbé készen is lenne a portré, nemcsak az íróé, némileg az emberé is.

Kétségkívül egyszerűbb volna a dolog, dehát ismerem.

ismerjük, mert hosszú évek óta itt dolgozunk együtt, ha abbahagyjuk az írógép csapkodását, akár hallhatjuk a falon át: hol tart az írásban, pattogva kopog-e a gépe, vagy csak úgy, döcögve szólal-e meg. Ilyenkor az ember pontosan tudja, ha benyit az ajtón. mekkora füstfelhőbe burkolózva ül ott és örvendező arcot vág-e vendégének, vagy egyszerűen oda se néz ...

Az írás olyan mesterség, amely megköveteli a mindennapos verejtéket. Még az újságírótól is.

Az író pedig, aki „üres óráiban” novellákat ír, kétszeresen, sőt, sokszorosan megdolgozik a sikerért. Az írónak nincsen szabad ideje, mert az írónak ahhoz, hogy megteremtse a maga világát és a maga életművét, nemcsak rengeteget kell tudnia — a szónak mindenféle értelmében — hanem bele kell nyugodnia, hogy ragszolgaságban él. Az írás rabszolgája, minden, amit lát vagy hall vagy érzékel, különleges szűrőkön át bejut az agyába és nem hagyja élni: muszáj megírni valahogy. Az írónak a legkellemesebb beszélgetés kellős közepén is elakadhat a hangja, ilyenkor maga elé mered egy pillanatra, aztán gyorsan valami papírdarabot kotor elő és két- három olvashatatlan szót óda- firkái. Aztán megkönnyebbül — legalábbis addig, míg ez a sok-sok följegyzés, szó, gondolat, figura, esemény és minden egyéb olyanféleképp nem kezdi szorongatni, hogy egy éjszaka, amikor mindenki más az igazak álmát alusz- sza, előszedi az írógépet és gyűlölve az egész kényszert és közben meg semmihez sem hasonlítható gyönyörűséggel, írni kezd .;.

Jóformán a szemünk előtt lett író: egész pontosan senki nem tudná megmondani, hogyan. Azt mondjuk, tehetség, vagy legföljebb azt mondjuk, akaraterő. Aztán be kell látnunk, hogy persze, tehetség

mindenekelőtt, — a tehetség hívja életre az álomszerű s mégis valódi hősöket, az új életre kelt, titokzatos hajókat, a megbillenő tájakat, a félelmetes emberi indulatokat, meg a rejtett szépségű mondatokat, amelyek hiába állnak össze ismert szavakból, valahol önálló életet kezdenek élni, s többé már meg- támadhatatlanok. s.

A tehetség mindenekelőtt, de akaraterővel, szorgalommal, kitartással és igen sok munkával együtt,

Akik szerették őt és bíztak benne, e fölismerés után kezdték tisztelni is.

o

A József Attila-díj elismerést és rangot is jelent. Akik szeretik és becsülik, örömmel szorítják meg a kezét, és határozott büszkeséget is éreznek. Azt remélik, hogy még sokszor büszkék lehetnek rá Haliam« Erzsébet