Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

iw«. Április 30. napló 3 Gyuri bácsi 103 éves A Margit-majori szociális otthonban, György-napkor, benőséges házi ünnepséget tartottak. Az otthon lakói Cséplő Gyuri bácsit ünnepel­ték, aki április 24-én, vasár­nap 103. születésnapiét és egyben névnapiát is tartotta. A szociális otthon ..doven”- jét Máté Zoltánná ápoló nő­vér már korán reggel virág­csokorral köszöntötte fel, minden jót, főleg egészséget kívánt a magas kort elért gondozottnak. Gyuri bácsit délben iinneni ebéden látták vendégül. Hogy mi volt a menü? Leves, rántott hús, k-umnünürével. céklával és ünnepi tortával. Utána pedig "'"os borral kínálták meg, ír érsekségére koccintottak. Oéolő Gyuri bácsi látva a- iránta megnyilvánuló tisz- t-infet, a féléié áradó szere- t-tot és megbecsülést, bizony e’-mzékenyült. A felköszöntő­re csak nagyon röviden, mindössze egy mondatban válaszolt: — Szeretném jövőre Is megérni a születésnapomat és a névnapomat. Dcsérő oklevél A Baranya megyei Ruhá­zati Kereskedelmi Vállalat el­ismerésre méltó munkát vég­zett az elmúlt évben. — Az éves terv feladatainak telje­sítésében a vállalatnál 32 szocialista címért küzdő bri­gád vett részt, s számos üz­let küzdött emellett a Kiváló bolt cím feltételeinek telje­sítéséért. Szorgalmuk Jutalmaképpen 15.2 napi fizetésüknek meg­felelő nyereség-visszatérítést kaptak a vállalat dolgozói. Tizennégy szaküzlet nyerte el a Kiváló bolt címet és negy­venegyen részesültek elmúlt évi jó munkáiuk alapján ki­tüntetésben. Mindezeken fe­lül a B. m. Ruházati Keres­kedelmi Vállalat 1965-ben végzett tevékenysége elisme­réséül elnyerte a belkeres­kedelmi miniszter és a KPV- DSZ elnökségének dicsérő ok­levelét. ídoiátágnelentés Várható időjárás szombat estig: változó mennyiségű felhőzet, szór­ványosan előforduló záporeső, zi­vatar. Ma élénk, helyenként erős északi szél, holnap mérséklődik. A hőmérséklet alakulásában lé­nyeges változás nem lesz. Várha­tó legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 8—13, legmagasabb nap­pali hőmérséklet 20—25 fok kö­zött. Ä legértékesebb tanulmányért Markusovszky-díjjal tüntették ki dr. Hámori Artúr professzort Dr. Hámori Artúr profesz- szornak, a pécsi IX. sz. Bel­gyógyászati Klinika Igazgató­jának íróasztalán könyvek, ta­nulmányok, jegyzetek és mel­lettük gratuláló táviratok. A táviratok a neves professzort köszöntik abból az alkalom­ból, hogy Markusovszky-díjjal tüntették ki. A díjat szomba­ton vette át Budapesten az Orvosegészségügyi Szakszer­vezetben. A kitüntetésről . beszélget­tünk. A professzor mutatja az Orvosi Hetilapot. — Ennek a. hetilapnak volt alapítója dr. Markusovszky Lajos orvos — mondja. — Nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez a lap a legnagyobb múltú orvosi hetilap. Ennek szerkesztő bizottsága minden évben a lapban megielenő ta­nulmányokból kiválasztja a legértékesebbet és azt jutal­mazza az említett díjjal. Az elmúlt évben megjelent tanulmányok közül a szer­kesztő bizottság megítélése szerint a legértékesebb A ve­sebetegek gondozása című írás volt. Szerzője; dr. Hámo­ri Artúr. — Igaz, én írtam — mond­ja —, de ennek a munkának részese a klinikának szinte egész kollektívája. A tanul­mány a klinikai és a labora­tóriumi adatokra épül. A sok adat összegyűjtésében a kli­nika minden tagja részt vett. sőt más intézetek is támogat­tak bennünket munkánkban. A professzor beszélt arról, hogy régen a vesebetegek gondozását a háziorvosok vé­gezték több-kevesebb sikerrel. Csak a szocialista rendszer tette lehetővé, hogy ezek a krónikus betegek megfelelő orvosi kezelésben részesülje­nek s ez a kezelés magas­szintű legyen, és gyógyulásu­kat szinte egy egész orvosi kollektíva kísérje figyelem­mel. Fektetéssel, diétával, a leghatásosabb gyógyszerek adásával, a fertőző gócok gyógyításával azon igyekez­nek. hogy a betegek mielőbb meggyógyuljanak és képessé­güknek megfelelő munkakör­ben tudjanak elhelyezkedni. Az elmúlt öt évben mintegy 400 vesebeteggel foglalkoztak. A szobában lévő tablóra mutat, amely rajzokkal és szöveggel tájékoztat a klinika fejlődéséről, az itt folyó tudo­mányos munkáról. — Régen irgalmas kórház volt ez az épület, 15 esztende­je, hogy klinikai rangot ka­pott, ahol a korszerű guórryi- táshoz szükséges felszerelések állnak rendelkezésre — mond­Pécsvárad — Kiváló fmsz A MÉSZÖV Igazgatóságá­nak és a KPVDSZ megyei bi­zottságának együttes ülésén nyilvánosságra hozták a fel- szabadulási munkaversenyben legjobb eredményt elért föld­művesszövetkezetek és taka­rékszövetkezetek névsorát. A földművesszövetkezetek közül az első helyen Szederkény és Vidéke Fmsz végzett, a má­sodik Véménd és Vidéke Fmsz, a harmadik Görcsöny és Vidéke Fmsz lett. míg a negyedik helyet Boly és Vi­déke Fmsz, az ötödiket pedig a Szentlőrinc és Vidéke Fmsz szerezte meg a megye 21 föld­művesszövetkezetéből. A takarékszövetkezetek ver­senyében Berememd lett az első, második Dunaszékcső, harmadik Ujpetre. A földmű­vesszövetkezetek között ég a takarékszövetkezeteik között jutalmat osztanak ki a he­lyezésektől függően. A másik versenyformában, melyben ugyancsak részt vet­tek a baranyai földművesszö- vetkezetek, a SZÖVOSZ Igaz­gatósága és a KPVDSZ Elnök sége a Kiváló fmsz címet Pécsváradnak adományozta és dicséretben részesítette a Bóly és Vidéke Fmsz-t, valamint a Dunaszekcsői Takarékszö­vetkezetet. ja. —- Ennek a rövid beszél­getésnek keretében talán még annyit, hogy tudományos ku­tatásainknak két iránya volt a vesegyulladás keletkezése és gyógyítása, valamint a gyo­morfekély keletkezése és gyó­gyítása, A jövőben is ez a két téma kutatásaink fő irá­nya. A professzor 15 esztendeje a klinika vezetője ahol már eddig is a medikusok ezrei folytatták belgyógyászati ta­nulmányaikat. Sokan szerez­tek szakorvosi képesítést itt. — Tanulnak és aztán itt­hagynak bennünket, főorvosok lesznek... — mondja a pro­fesszor. aztán hozzáteszi; — De ez az élet rendje, a mi feladatunk az is, hogy hiva­tásukhoz jól értő orvosokat neveljünk. Kézzel írt jegyzetekbe la­poz. — Talán újabb tanulmány? — kérdem. — Igen, de kérem, erről ne írjon. Még csak jegyzet... (—ray) Máius 7-8. Az éneklő fjúság napja Pécs város Tanácsa Mű­velődésügyi Osztálya az idén május 7-én és 8-án rendezi meg az immár hagyományos éneklő Ifjúság napját. A két­napos esemény az általános és középiskolai énekkarok nagyszabású seregszemléje lesz, a város közönsége szá­mára emlékezetes zenei él­ményt nyújt. Az első nap, május 7-én délután a Széchenyi téri térzene nyitja meg az ün­nepséget. Dekleva László karnagy vezetésével a Szé­chenyi Gimnázium fúvós­zenekara játszik. Egy órá­val késóbb, hat órakor ke­rül sor az éneklő ifjúság el­ső hangversenyére a Liszt Ferenc hangversenyterem­ben. Kilenc énekkar műkö­dik közre: az újmecsekaljai. a Janus Pannonius Gimná­zium, a Zeneművészeti Szak­iskola, a Közgazdasági Szak- középiskola leánykara, a Mü. M. 500. sz. Iparitanuló Inté­zet, a Közgazdasági Techni­kum vegyeskara, a Leöw*v Klára Gimnázium énekkar« és kamarakórusa, valamint a német tagozat énekkara és a Nagy Lajos Gimnázium vegyeskara. valamint Orff- együttese. Vezényelnek: Agó- csy László, Dobos László, Ivasivka Mátyás, Pécsi GA- za, Vönöczky Endre és Vö- nöczky Endréné. Május 8-án, vasárnan reg­gel kilenc órakor a G vár- városi Általános Iskola fú­vószenekara ad térzenét a Széchenyi téren. Rajnai Hen­rik veztésével. Délelőtt tíz órakor rendezik meg a má­sodik hangversenyt. ame­lyen a város legjobb általá­nos iskolás énekkarai szere­pelnek madrigálokkal, k'.asz- szikus és romantikus kórus- dalokkal, a mai kórusmuzsi­ka legszebb darabjaival Dél­után három órakor néodal- éneklésl verseny kezdődik a Nevelők Házában s ezzel ér véget a kétnapos program Munkásőrök Sokkal több az 8nk6nt jelentkező a május elsejei ünnepi szolgálatra, mint ahányat be tudunk osztani. A többiek munkatársaikkal és családjukkal ünnepel­nek. (A parancsnok nyilatko­zatából.) A maximalista Bimbó József immár öt éve vezeti a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat ércdúsító üze­mét. A Munkás-Paraszt Ha­talomért emlékérem és a Munkaérdemrend arany foko­zatának birtokosa. Nagy akaraterővel, rengeteg tanulás árán jutott el idáig. Először a gépészeti techniku­mot végezte el, 1948-ban küldték ki ösztöndíj jal a Szov­jetunióba, bányaműszaki egye­temre. Elmenetelekor terhes volt a felesége, mire hazatért, kisfia ötödik évéhez közele­dett. Nehezen teltek itthon is az „egyetemi évek”. Visszatérve új üzem várta a fiatal szakembert, annak minden problémájával. Nem Is akármilyen új üzem volt ez. Hiányoztak a hazai ta­pasztalatok, a külföldi ered­ményeket pedig nem lehet egy az egyben alkalmazni. Sa­DOKTORA A tanulás pedig a követ­kezőképpen kezdődött. — ötvennyolcban, mikor idekerültem, mindjárt elkezd­tem a gimnáziumot a Nagy Lajosban. Eredetileg bánya­ipariba akartam menni, de az alsó korhatár 20 év volt, én pedig még csak 18 éves voltam. Aztán, mikor elér­tem a huszadikat, mégis ma­radtam. Benne voltam már és megszerettem. Mikor le­érettségiztem, tudtam, hogy ez még kevés, a gimnáziumi érettségi ad általános művelt­séget. de hát... Beadtam a kérelmet az egyetemre, de nem hittem benne túlságosan. Gondoltam, ha nem sikerül, mégis a bányaiparinál kötök ki. Érettségi után két héttel mentem felvételizni. Sikerült. Hát tudja ... nem is tudom elmondani, mennyire örültem. Én is, meg a feleségem is. Közben ő is nekiállt, most végzi az első gimnáziumot. Most negyedéves. Váltakozó sikerrel folyik a tanulás, do komolyabb hiba még nem volt. A bányában a munkája bá­torságot és fokozott koncent­rálást igényel. Pihent és nyu­godt embert. Az egyetem — kétszer egy héten — szin­tén azt várja tőle, hogy pi­henten. friss fejjel, éber fi­gyelemmel üljön be a pád­ba. Nem beszélve arról, hogy az egyetemi anyagot meg is kell tanulni. Nem tudom, hogy csinálja. Talán akkor piheni ki ma­gát, amikor a heti egy esté­jét a zenekari próbán tölti, vagy mikor a brigád közös meccsein drukkol. A brigád már egyszer elnyerte a szo­cialista címet, s most próbál­koznak másodszor is. Ezenkívül házat épített és majd most megy iskolába a kisfia. * Mindaz, amit eddig elmond tarn Gotthard Imréről, csak amolyan felszíni érdekesség. Az igazán izgalmas kérdések a mélyben rejtőznek. — Igen... — rágyújt egy cigarettára, a fizikai munká­tól megvastagodott végű uj­jaival, amelyekből a szénport semmivel nem lehet teljesen kiszedni. — Sokat gondolkod­tam már én is: megérte vagy nem. Általában nem vagyok pesszimista. De ha arra gon­dolok, mi lesz velem azután, akkor néha elkeseredek. Én bányász vagyok, tíz éve még nem láttam a munkakönyve­met, megismertem és megsze­rettem az embereket, akikkel együtt dolgozom. De lesz egy jogi diplomám ... A jogi diplomával tovább dolgozni a bányában? — Nem a diploma miatt, de hát mégiscsak furcsa. Mert annak ott hasznát nem ve­szem, kidobott fáradság és munka, és nemcsak az én részemről veszteség. Ugye vi­lágos? És nem is azért, mint­ha valami miatt el akarnék onnan jönni. Ha fiatal em­ber volnék, aki kikerül az egyetemről, szabad és elölről kezdhet mindent, akkor bíró­nak mennék. De én nem kezd hetem elölről, már csak az anyagiak miatt sem. Tíz éve megkapom az átlaeos bányász keresetet, a családom hozzá­szokott Az ő rovásukra nem tehetek a kedvemre. A ház révén van 70 ezer törleszteni való adósságom az OTP-nél, s hozzá a többi segítség, amit kaptam. Látom, sokszor és alaposan végiggondolt dolgokat sorol. — El tudok képzelni olyan munkaterületet, ami bánya is meg jog is. Legalábbis, ahol nagyonis jól hasznát tudnám venni az egyetemnek is meg annak is, hogy bányász va­gyok. A trösztön belül, mun­kaügyi, szeméivzeti vagy más munkakörök. De hát ezek be vannak töltve. Érthető. Valamit mond az „ábránd­jairól”, különleges engedély- lyel történő bírói vizsga és ilyenek, de aztán lemondóan legyint. — És még valami — mond­ja lassan — az öregek mond­ják inkább a bányánál, de biztosan tapasztalatból, hogy á, majd te is kikerülsz in­nen, te is más leszel, te is elfelejtesz. Meg ilyenek. Ezt szeretném én megcáfolni. Megmarkolja az aktatáskát: indulni kell, hogy odaérjen az egyetemre. Gondolom, egy év nagy idő. Sok mindent megoldhat. És Gotthard Imre jövőre végez Haliam» Erzsébet ját maguknak kellett megis­merni a speciális, ultramodern berendezéseket, kikísérletezni a technológiát, tanulni — és közben tanítani a szakmát. Hiába, az iparágnak egysze­rűen nem volt múltja; nem volt begyakorlott szakmun­kásgárda sem. Ezek a meg­állapítások az egész ércbányá­ra vonatkoznak, de hatványo­zottan az ércdúsítóra; annak a szénbányában még távoli rokona sincs. Tegyük hozzá, hogy a kísérletezés mellett tervet is kellett teljesíteniük? Mióta az ércdúsító műkö­dik, évről évre jobbak az üzemi eredmények. Bimbó Jó­zsef ezt az összeforrott kol­lektívával magyarázza. Talán egy kicsit többet követel mun­katársaitól a szokásosnál, de hát ez viszi előre a munkát, s főleg, magával szemben is maximalista. A fia beosztottja Idősebb Hetes! Imre tulaj­donképpen 1938 óta a Hőerő­műben dolgozik, akkumulátor- és kompresszorkezelő. Csak- hát, mint mondja, a felsza­badulás óta szinte minden évben kapott valami megtisz­telő feladatot a párttól. Volt „falufelelős”, Ócsárdon, Bel- várdgyulán mint tsz-tag har­colt a falu jövőjéért. Nehéz, küzdelmes harc volt. Az irodájában volt egy kis vaságy, ott aludt, ha volt ideje, felesége hetenként hordta neki a váltás fehér­neműt. öt év után került Va­sasra kerületi párttitkárnak, kissé közelebb a családjához. Végzett pártiskolát, tartalékos tiszti tanfolyamot négyes át­laggal, pedig a nyolc általá­nost is csak ötvenkettőben fejezte be. Az ellenforradalom idején végzett munkájáért a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékéremmel tüntették ki. — Nagy eredmény ez a 216 megawatt — mondja, amint a Hőerőműre terelődik a szó. — Persze a pemyeleválasz­tást, a lakosság érdekében még tökéletesíteni kell. Munkahelyén egy négysze­res szocialista MHS-brigád- nak a vezetője. Fia zászióalj- parancsnok-helyettes a mun­kásőrségnél, neki is parancsol, — de azért megértik egymást. Három év múlva megy nyug­díjba, szeretné megírni az emlékiratait, csak attól fél, hogy nagyon vastag lesz a kötet. A tiszta ieles óhö Sellei Károly aztán igazán nem hagyott ki egy lépcső­fokot sem. Először hat elemit járt és fémipari szakiskolát. A felszabadulás után közvet­lenül, feleségével együtt be­iratkoztak a polgáriba, el is végezték mindketten. jeles eredménnyel. Félreértés ne es­sék, nem negyedikben voltak tiszta jelesek, hanem mind a négy évben. 1945-ben lépett be a pártba, ma alapszervi titkár. A Baranya megyei Építőipa­ri Vállalathoz segédmunkás­ként került, évek múltán lett gépkezelő, szerelő, majd 1958- ban munkahelyi főgépész. Je­lenleg is az. Az újmecsekal­jai építkezésen két építésve­zetőség és a betonközpont gé­pészeti munkáját irányítja. 48 ember van a keze alatt. In­kább kollégájuk, mint főnö­kük. A főépítésvezetőségnél a belső ellentétek fogalma is­meretlen, „fúrni” csak lég­kalapáccsal szoktak; a betont. Amelyik dolgozónak a kisfia Pécsett fog szakmát tanulni, hozzá fordul, és 6 segít a gye­rek elhelyezésében. Egyik munkatársának a feleségét sürgősen kórházba kellett szál­lítani, saját kocsijával ment érte. A nagylány eljegyzésére hívják, oda is elmegy — és nem kedvez utána az illető­nek ... A sportra is marad ideje. ö az elnöke a megyei teke­szövetségnek. Kért Tamás Slemze’kozi polgári jogi kollokvium Pécsett Szeptemberben nagyszabású polgári jogi és munkajogi kol­lokvium lesz a Pécsi Tudo­mányegyetem Állam- és Jog­tudomány! Karán. A kollok­vium tárgya: hogyan lehet segíteni a termelékenység emelését a polgári jog és a munkajog eszközeivel? A szép tember 16-án és 17-én tartan­dó kétnapos rendezvényen dr. Rudolf Lóránt professzor, a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kara illetékes tanszékének vezetője tart vitaindító.előadást. Eddig a Szovjetunió és több népi demokratikus ország, vala­mint a pécsi egyetemmel kap csolatet tartó számos egyetem szaktekintélveinek rév-v-tel*' ielezték. Közülük a leatöbb korreferál Rudolf Lóránt pro­fesszor előadására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom