Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-26 / 97. szám

im«, április se. Miért volt 18.75 forint a munhaenység Szigetváron? napló 3 Kicsúsztak kezükből a forintok Energikus, munkakedvvel teli ember Varga László, a szigetvári termelőszövetkezet elnöke. Ezt még azok is elis­merik róla, akik panaszkod­nak rá és elégedetlenek a ter­melőszövetkezet eredményei­vel. Az idei közgyűlésen ne­kitámadtak a vezetőségnek meg az elnöknek, olyanokat mondtak, hogy „magát nem is választottuk meg elnöknek” (ieeyzőkönyvek tanúskodnak róla, hogy jogszerűen lett el­nök Varga László Szigetvá- azt is a szemére vetet­ték. hogy a Vöröskereszt ál­tal biztosított segélyt nem osz­totta el igazságosan és általá­ban rosszul gazdálkodik, hi­szen egy munkaegység 18,75 forintot ér. A vád Nem állítjuk —• és ezt elöl­járóban szeretnénk leszögez­ni —, hogy Varga László, a szigetvári tsz 36 esztendős el­nöke (tizenhat évi nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlattal! hibamentes ember. Lehet, hogy munkamódszereiben akadnak javítanivalók. de nem ez a jellemző munkájá­ra. Ami a megválasztását il­leti. iegyzőkönyv bizonvítja a vádak tarthatatlanságát. A Vöröskereszt-segély 320 ezer forint volt, ugyanakkor a jég és víz okozta kár elérte az egvmillió forintot az elmúlt érben. Érthető tehát, ha úgy döntött a bizottság, hogy azoknak ad segélvt. akik köz­vetlenül részt vettek a terme­lésben, így azután az éjjeli­őr. mezőőr, csősz már az ele­ién kimaradt a listáról. Az elosztásnál a munkát vették alánul. Férfiaknál 150. nőknél 100 munkaegységet áttanítot­tak meg mércének. Ezenkívül 50 ezer forintot külön az öre­geknek. a szociális rászorul­taknak biztosítottak. Az elosz­tást a járási tanács végrehajtó bizottságának vezetői minde­nütt ellenőrizték. Persze, lehet bármilyen jószándékú egy bi­zottság, aki kevesebbet kap, megharagszik. így van ez Szigetváron is. Am a legsúlyosabb „vád” mégis a gazdálkodási eredmé­nyek gyengesége, a 18,75-ös munkaegység. Nos, ez sincs egészen így. A Vöröskereszt­től átlagosan munkaegységre átszámítva 4 forintot kapott a tagság, a prémium értéke elérte a 10 forintot, vagyis összegezve: a közösből szár­mazó jövedelem 32,75 forint volt. Nem sok, de ha hozzá­számítjuk, hogy a kívülállók munkaegységenként 3,28 fo­rintot vittek el, „elfogadható” eredményt kapunk. Alkalmi munkások a tsz'ben Sajnos, sok forint kicsú­szott a szigetvári termelőszö­vetkezeti tagság kezéből, so­kat elvittek a konzervgyári, cipőgyári munkások, akik a nyolc óra ledolgozása után is vállalták a tsz-ben a mun­kát, ahol egyes tagok vona­kodtak dolgozni. Pedig nem fizet rosszul a közös. Például a zöldbabot, uborkát úgy ve­tik, hogy egy sor kukorica, két sor zöldbab. A munkáért a tagok megkapják a kuko­ricát, az uborkánál pedig a csemege kilója után egy fo­rint 50 fillért, az I. osztályú­ért egy forintot, a II. osztá­lyúért 20 fillért. Egy holdról 6—lo mázsa kukorica is le­jön, mégis a területnek csak 50 százalékát vállalták a tsz- tagok. A többit a kívülállók­nak — alkalmi munkások­nak, cipőgyári, konzervgyári dolgozóknak — kellett oda­adni. A 6-os út mellett 180 hold hungazinos kukorica van. A tagok mindössze 20 holdat vállaltak, és Tóth Vendelné brigádvezető már jelentette az elnöknek: idejében gon­doskodjanak berzencei, heresz- nyei, vízvári napszámosokról. De szólni kell a cukorrépa behordásáról is. Megrakott vontatókkal a tsz-iroda elé álltak és alkudozni kezdtek a vezetőséggel: lesz-e tíz deka cukor mázsánként? (Nyolc dekában egyeztek meg elő­ször.) Az elnök — nagyon he­lyesen — nem engedett az erőszaknak és végül is a cu­korrépát az alkalmazott-trak­torosok hordták be. Megint elesett a tagság egy jövedelmi forrástól. Azt is meg kell mondani, hogy nagy az űr az elnök és az utasításokat végrehajtó tagság között. Hiányoznak az erőskezű, határozott, jól szer­vező, gyakorlatias csapat- és brigádvezetők. Bár Varga László „nem utazó elnök”, ha­nem gyakorlatban, hajnaltól késő estig irányítja a mun­kát, egymagában kevés a 3600 holdas gazdasághoz. Megfogni minden forintot Több segítséget, több meg­értést kell az elnöknek kap­nia a tagság részéről, ezt nem győzzük hangsúlyozni, s nem is Varga László elnök érdeké­ben, hanem a közös gazdaság erősödése, a tagság jövedel­mének növekedése érdekében. Megfogni minden forintot — ez legyen a jövőben a jelszó Szigetváron. Gáldonyi Béla Dr. Németi) Lajos a Városi Tanács új elnökhelyettese Dr. Németh Lajost vasár­nap, Pécs 54-es választó- körzetében a Városi Tanács tagjává választották. A Be­ruházási Bank Baranya me­gyei fiókjának volt vezetője, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága megbízásából a Városi Tanács elnökhelyet­tesi tisztségében dolgozik. Korábbi munkahelyéről munkatársai ünnepélyesen elbúcsúztatták. UJ, elnökhe­lyettesi tisztségében ipari, építési, közlekedési, terv- és munkaerőgazdálkodási, va­lamint pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. Ugyancsak vasárnap vá­lasztást tartottak Pécs 23-as választókörzetében is. A körzet választópolgárai dr. Takács Józsefet, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkárát a Városi Ta­nács tagjává választották. A Pécsi Faipari Ktsz faragott, intarziás asztalokat, szekrényeket gyárt exportra Eddig száztíz holland-edény- szekrényre kaptak mcgrende'cst. Fz-bet három különböző típusban készítik. Talán a telefonkönyv a hibás, ahol kétszer van szed­ve egyforma vastag betűk­kel: Építőipari Szállítási Vál­lalat. A felületes szemlélő nem is gondolná, hogy a má­sodik cím mögött a „kordé- sok” rejtőznek, a 2. számú üzemegység pécsi kirendelt­sége. (Ha nem is a Majláth, hanem már több mint egy éve a Felsővámház utcában.) Lehet, hogy ezért nem járt még náluk egyszer sem új­ságíró? A kirendeltség tizenkét éve létesült. Kezdetben való­ban kordákkal jártak, 285 lo­vuk volt akkor, az egy lóra eső árbevétel 120 forint kö­rül mozgott. Az építőipari vállalatok részére fuvaroztak, és fuvaroznak ma is, a B. m. Építőipari Vállalat reptér melletti depóniájáról viszik szét az építkezésekhez a ho­mokot, folyami kavicsot, föl­det, téglát, egyebet. ■ De már nem kordéval. Első lépésként kétlovas szekérre cserélték ki őket. Ezek a „köbös” kocsik azon­ban két lóval nem gazdasá­gosak, egy ló napi tartási költsége 86 forint, a szekérre mindössze egy köbméter anyag fér, innen a neve. Ha­marosan rájöttek, hogy ez elé rendes úton, egy hideg­vérű ló is elég. Ugyanakkor gumis kocsikat iktattak be, melyek a szélesebb kerékfe­lületüknél fogva, rossz útvi­szonyok mellett is kitűnően (használhatók, teherbírásuk KORDESOK pedig a köbös kocsik három­szorosa. Ezek elé fogtak be két lovat. Jelenleg mindössze 63 ló­val fuvaroznak, a lovankénti árbevétel tavaly már 206 fo­rint volt. A hajtók munkája egyike a legnehezebbeknek. Mire az építők dolgozni kezdenek, reggel hétkor, mögöttük már két óra munka van, ötre ott kell lenniük az istállóban. Fejront után ismét rendbe kell hozniuk a lovakat, ak­kor mehetnek csak haza. Sza bad szombatjuk nincs. A köz­úti közlekedés szabályai rá­juk is vonatkoznak, mégsem járművezetők kizárólag, az anyag fel- és lerakodása is az ő feladatuk. Csirke István 1957-ben ke­rült a kirendeltség élére. Az embereket saját hasznukon kívül semmi sem érdekelte akkoriban. Rengeteget szá­molt, magyarázott nekik es­ténként a munkásszálláso­kon, a hajtók bérét olyan tényezőkkel állította össze­függésbe, mint a fuvaroz­tatók érdeke, a kirendeltség ári>evétele. Az eredmények azt bizonyítják, használt a magyarázat, az emberek szemlélete alapjaiban meg­változott. Igaz, most is vannak prob­lémáik. Ha egy hajtó minden szó nélkül odébb áll, meg­köti kezüket a jogszabály, írásban kell felszólítani az illetőt, vegye fel a munkát. Tudják, hogy a felszólítást sem veszi fel, de nyolc na­pig mégis szerepel a létszám­ban, nincs mit tenni, várni kell. Ezt a munkakiesést az árbevtéel sínyli meg. Tavaly 88 fővel dolgoztak, a ki­lépők száma 72 volt. Ebből a 88-ból? Ebből, és mégsem ebből. Friss belépő volt az a 72, olyan emberek, akik még ma is átjáróháznak tekintik a munkahelyet. A létszám­nak mintegy 20 százaléka az. amelyik állandóan cseré­lődik, a túlnyomó többségre szerencsére már erősen lehet számítani. 1965-ben, ha valamelyikük a hónap második felére elér­te a meghatározott maxi­mális óraszámot, abban a hó­napban már nem dolgozha­tott. Ebben az évben a ve­zérigazgatóság intézkedése nyomán az üzemegység na­gyobb önállóságot kapott, töb bek között az átlagtoérgazdál- kodás területén. Ez kedve­zően érinti a kirendeltséget, megszűnt az említett megkö­töttség. Nemcsak a kiren­deltség árbevétele nő így, többet kereshet — munkája arányában, — a dolgozó U. A hajtők tavalyi átlagbére 1800 forint volt, az órabére­sek ennél kevesebb bért kap­tak, a teljesítménybérben dolgozók viszont elérték a 2300—2600 forintot. 1965-ben több mint negved millió tonnányi mennyiséget szállított a kirendeltség, szál­lítási tervüket 102.3 százalék­ra teljesítették. Árbevételük 5 millió 222 ezer forint volt, ez szintén 102,3 százalék. Az üzemegység a téli időszakra és arra való tekintettel, hogy ilyenkor az építőipar sem dolgozik teljes kapacitással, 1966 első negyedévére csök­kentett tervet adott. Ezt a vártnál kedvezőbb időjárás miatt jelentősen túlteljesítet­ték. A második negyedévi ered­ményük nem kis mértékben az Építőipari Vállalattól függ. Csirke István elmond­ja, hogy a BÉV nem egy esetben szekérfuvarozási tá­volságra (öt kilométeren be­lül) is gépkocsit foglalkoz­tat. Ez nekik is többe kerül, a népgazdaságnak is. Hiszen az ÉPFU a raksúlyt számol­ja fel, ha kevesebbet is visz a kocsi, a tarifájuk is való­színűleg magasabb, nem szólva arról, hogy a teher­autó kihasználása szempont­jából sem előnyös a rövid fuvar. Ugyanakkor a kiren­deltség elesik az árbevétel­től, és nincs lekötve a ka­pacitása. KM Tamás Ä baranyai óvodák ötéves fejlődése Húsz százalékkal több férőhely, ötven százalékkal több étkező gyermek Faragott bútor — exportra Az óvoda ma már falun sem fényűzés — ezt a megállapí­tást erősbítik azok a számada­tok, amelyeket a Megyei Ta­nács művelődésügyi osztályá­tól kaptunk. Az elmúlt öt év­ben ugyanis több mint húsz százalékkal növekedett a férő­helyek száma a baranyai óvo­dákban. Sót, a hozzájuk tar­tozó személyi ellátottság ennél is jobban javult, mégpedig 27,5 százalékkal. így az elmúlt évben már négy és fél ezer ba­ranyai kisgyermek kaphatott óvodai elhelyezést. Igaz, a baranyai óvodák kis létszá­múak — következik ez a kis. községes települési formából —, egy óvodára átlag csak két gyermekcsoport jut. A gyer­mekcsoportok személyi ellá­tottsága azonban megfelelő, hi­szen átlag három csoportra jut két dajka. Javult az élelmezésben részt vevő gyermekek aránya Is. Tavaly már a gyermekék 61 százaléka vett részt az étke­zésben. E téren öt év alatt 50 százalékos a növekedés. Ezek az apróságok összesen 759 909 „élelmezési napot” vettek igénybe, ha minden napra egy étkezőt számítunk. Éppen ezzel összefüggésben állandóan csökken az idény­napközik száma. A falu egyre inkább igényli, hogy a kis­gyermekek ne csak a nagy mezőgazdasági munkák idején, hanem állandó napközi ottho­nos óvodába járjanak. Ezért az elmúlt öt év alatt az idény- napközibe beírt gyermekek száma 32.1 százalékkal csök­kent. Érdekes, hogy emellett a kiadások összességében nem csökkentek az idénynapközi­otthonokra. Oka: az otthonok számának csökkenésével egy­idejűlegnőtt a megmaradt ott­honok ellátásának színvonala. A siklósi járásban például tavaly 23 ezer forintot fordí­tottak felújításra, a pécsváradi járásban 7 ezret beszerzésre. Érdekes megfigyelni a sásdi járás óvodáinak fejlődését, ök például már azzal az igénnyel jelentkeztek, hogy a meglévő és időszakos étkezést nyújtó óvodák egy részét is alakítsák át állandó napközis óvodává. A Megyei Tanács előrelátha­tólag teljesíti is kérésüket, mégpedig a megye területén működő napközi otthonos óvo­dák itt-ott még kihasználatlan férőhelyeinek átcsoportosításá­val. Az eredeti 334 000 forin­tos beszerzési előirányzat a megyében 144 000 forinttal növekedett, mégpedig a taka­rékossági intézkedések révén. Ennek legnagyobb része a sás­di járás óvodáinak felszerelé­sét javította. így ott a tizen­három óvodából kilenc már teljesen gépesített. Megyei viszonylatiban csak tavaly félmillió forintot for­dítottak az óvodák felújításá­ra. Ebben a munkában csupán a mohácsi járásban akadtak nehézségek, valamint Mohács városban, ahol az árvíz utáni károk helyreállítása erősen le­foglalta az építési kapacitást. Közsésfejlesztési alapból pe­dig tavaly közel egymillió fo­rintot kaptak a baranyai óvo­dák, mégpedig beruházásra mintegy félmilliót, felújításra közel háromszázezer forintot, a többit pedig a hiányzó fel­szerelések beszerzésére. Pécsi virágok Erfurtban Erfurtban a nemzetközi \ kertészeti kiáll fáson szomba­ton újabb zsűrizésre került sor, ezúttal a különböző or­szágok gyümölcsféleségeit dí­jazták. Ebből az újabb ma­gyar sikerből sajnos kimarad­tunk. A Pécsi Állami Gazda­ság tavalyi almatermését kí­vánta bemutatni ezen a ta­vaszi „gyümölcshéten’’. A kor­szerűtlen tárolási körülmé­nyek miatt azonban az álma megromlott s a szállítmány az utolsó percben itthon ma­radt. A kiállítás nyári és őszi sze­zonjában azonban már a ba­ranyai termékek is ott lesz­nek. A pécsi gazdaság őszi­barackot és idei almát készül bemutatni. A bólyi Kossuth Tsz besztercei szilvát, a felső- szentmártoni tsz zöldpaprikát szállít Erfurtba. A nagy nemzetközi bemu­tatóra ismét benevezett a Pé­csi Kertészeti Vállalat. Az el­ső, 1961-es erfurti kiállításról egy arany- és két bronzérmet hozott haza a vállalat, mind­három értékes díjat virágo­Érdemes volt jól dolgozni Tizennégy napnak megfe­lelő nyereségrészesedést osz­tottak ki a Pécsi Élelmiszer­kereskedelmi Vállalatnál, mely 1965. évi jó munká­jáért megkapta a belkeres­kedelmi miniszter és a KP- VDSZ oklevelét. A február elsején eszközölt csaknem 2 millió forintos béremelés 800 dolgozót érintett, április 23-i dátummal újabb fizetés- emelést közlő papírok men­tek ki 134 dolgozónak, 300 ezer forint értékben. A hé­ten kezdődő termelési ta­nácskozások során 118-an kapják meg a Kiváló dolgo­zó kitüntető címet és mint­egy 140 ezer forint kerül jutalomként szétosztásra. kért kapta, az aranyat szik- szántáért, a két bronzot glá- diolusért és asparagusért. Az 1965-ös bécsi kertészeti vi­lágkiállításon három bronz­érmet Ítéltek oda a pécsiek­nek. Most ismét Erfurtba készül­nek cserepes és vágott virá­gokkal, s beneveztek a kiál­lítás szeptember 24—28-a kö­zött lezajló virágkötészeti ter­mékbemutatójára is. Ezt meg­előzően augusztus 13. és 21. között 11 féle cserepes és vá­gott virágot mutatnak be 41 féle változatban, köztük fi- cust, filodendront, begóniát, dáliát, háromféle őszirózsát, ötféle gladiolust, szekfűfélé- ket. Október 1—9. között újabb öt virágot mutatnak be: amerikai szekfűt, szikszóniát, primulát, Sao Paoliát, krizan­témot, húszféle változatban. Különös gonddal készülnek a virágkötészeti versenyre, mely során a különféle orszá­gok virágkötői csokorkötés­ben, koszorúkötésben és váza­elrendezésben mérik össze ügyességüket, fantáziájukat. A japán stílusú virágdísz tés — lakószoba belsők japán virág­tálakkal történő díszítése —, mely az utóbbi években olyan nagy tért hódított, most már nem divat. Csokorkötésben csakúgy, mint a vázaelrende­zésekben ismét a biedermeier és a rookkó hódít, persze hu­szadik századi változatában. Ennek az új ízlésnek megfe­lelően készülnek fel a válla­lat virágkötői is, akik közül a két legjobb jut el Erfurtba. Hátra van azonban még az országos virágkötő verseny, melyben a pécsiek legnagyobb ellenfelei a budapesti, debre­ceni és szegedi csokorkötők lesznek. A virágok szállítását az Or­szágos Rendező Iroda irányít­ja, Pécsről vonaton szállítják Erfurtba a cserepes virágo­kat és repülőgépen a vágott virágot. A Pézsi Ke, íéSZeti Vállalat több dolgozóját küldi el jutalomképpen a nagy nem­zetközi kiállításra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom