Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
j3^ÄdMhivtu,riaplö A II, országos kaniarakórus-fesztivál után A Jramaraftórusolt arsz^ofl fesztiválról, melynek megrendezésére másodszor vállalkozott fejlett kórusélettel rendelkező mecsekalji városunk. gazdag tapasztalatokkal és felejthetetlen emlékekkel távoztak az ország minden részéből összegyűlt kórustagok, zenei szakemberek 6* érdeklődő zenebarátok. Bizonyára hosszú ideig marad még téma a fesztivál, melynek tanulságait levonni, tárgyilagos értékelését megadni nem könnyű feladat. Forray Miklóg a záró ankéten az értékelés alapjait már megteremtette. Jelen sorok feladata ezt ismertetni és néhány további észrevétellel kiegészíteni. A fesztivál, valamennyi résztvevő egybehangzó véleménye szerint, rendkívül rangos és színvonalas, kultúrpolitikai szempontból jeles»- tős esemény volt. Minden szempontból méltó az elsőhöz, sőt, azt sikerült bizonyos mértékben felülmúlni. Ezt bizonyítják azok a számadatok. amelyek a jelentkező és a fesztiválra meghívást kapott együttesek számának örvendetes növekedése, a négy Liszt-termi hangversenyen elhangzott mintegy 120 kóruskom pozícióra, a magyar szerzők alkotásainak bemutatására, valamint a külföldi modem művekre vonatkoztak. A fesztivál húzóereje különleges színvonalat teremtett: már az ide, eljutás is rangos megtiszteltetést jelentett a kórusok számára. A hallottak végérvényesen meggyőzhettek mindenkit, hogy a kamarakórusok kis létszámuknál, könnyen mozgathatóságuknál, válogatott, zeneileg képzett tagságuknál fogva elsősorban alkalmasak arra, hogy a kórusirodalom legigényesebb. nem nagy erőt. hanem inkább részleteiben kidolgozott felkészülést igénylő gvöngyszemeinek megszólaltatására vállalkozzanak. Természetes. hogv az egyes kórusok között .előadásmód, intonáció, műsorösszeállítás tekintetében színvonalbeli eltérések mutatkoztak. Ez a különböző adottságok és körülmények függvénye. Az amúgyis kislétszámú együttesek tagjainak cserélődésétől kezdve a próbahelyiség akusz tikájáig számtalan tényező befolyásolja a felkészülést és ennek folyamányaként a szereplés színvonalát. Ezért említett meg Forray Miklós két nagyon lelkes együttest. — az orosháziakat és a szombat- helyieket, — akik a fővárostól földrajzilag is távol, egy kicsit magukrahagyottan, nehéz körülmények között dolgozva fellépésükkel a fesztivál egyik legkellemesebb meg lepetését hozták. A orosháziak karnagyában, Szokolay Bálintban nemcsak a megjelent karvezetők nesztorát köszönthettük hanem Kossuth- díias zeneszerzőnk. Szokolay Sándor édesapját is. Kiemelkedő. minden szempontból szinte „a felhőket karcoló’, a korábbi színvonalat megtartó produkciót a HVDS? Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórustól é<? a Juventus kamarakórustól hallottuk. A Nevelők Háza Pécsi Kamarakórusa. Dobos László és Tillái Aurél vezényletével, a fesztivál másodszori megrendezésével újabb elvitathatatlan érdemeket szerzett. Ezúttal is gondoskodtak arról, hogy gondosan megkomponált műsorukban meglepetést hozzanak: felkutatták a literatúrai legelrejtettebb zugait, bemutatták Palestrina ritkán tiallható Exultate Deo című művét. Óriási teljesítmény volt Kodály: Óda a Muzsikához című új művének előadása. A Székely keserves edcfig kialakult előadást hagyománytól eltérő tolmácsolása ellenére is azt az igényüket tükrözte, hogy nem elégszenek meg az elért eredményekkel, hanem tovább akarnak haladni Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a pécsi együttes azt a kiemelkedően ragyogó teljesítményt, mellyel két éve valósággal extázisba hozta a hallgatóságot, teljes egészében nem tud ta megismételni. Az egyszer élért magas színvonal óriási felelősséget és kötelezettséget jelent: ezt a színvonalat megtartani például a Zeneművészeti Főiskola KISZ szervezete Liszt Ferenc kamarakórusának sem sikerűit, viszont szép előrehaladást ért el különösen a váci, a miskolci és a dunaújvárosi kamaraikőrua. A fesztivál legfiatalabb együttesel között emlegették a pécsi FMSZ Janus Pannonius leány kamarakórust a dinamikus Ivasivka Mátyás sál az élen. Britten aszimet- rikus félépítésű, rendkívüli adottságokat igénylő művének bemutatásával nem mindennapi feladatra vállalkoztak. Előadásmódjukról kitűnt. hogy jobban szeretik a friss, lüktető tempójú műveket, mint a legato-t, pedig a muzsika éppúgy igényli a dallamot, mint a ritmust. A mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház Szivárvány kamarakórusa először szerepelt ilyen nagyjelentőségű kórus- találkozón. Műsorösszeállításuk azt mutatta, hogy igényesek, nagyot és szépet akarnak nyújtani. Azonban a kórus tagjainak és vezetőjüknek. Sas Zsuzsának igényessége, valamint a kórus teljesítő- képessége még nincsenek arányban. Olyan műsorral kellett volna benevezniük, ami képességüket nem haladja meg. Ezt a tanulságot a jövőre nézve bizonyára meg is fogadja a tehetséges erőkből álló, fiatal mohácsi együttes. A fesztivál pozitívumaként jegyeztük fel a kórusok tiszta intonációját, mely sokat fejlődött két év alatt. Ugyanakkor azonban magasabb súlyt kell helyezni a piano- éneklés képzésére és nem szabad elfeledkezni a polifon éneklésnek egyik alapvető követelményéről: a harmóniák belső életének, feszültségeinek és feloldásainak, egyszóval: a harmóniák szépségének kidomborításáról. A kórusok fegyelme példamutató '»'ott: sőt, egyes kórusoknál a „steril” éneklés veszélye is felvillant. Élményt ugyanis csak az olyan művészet ad, ahol az élet, az éneklő ember minden örömével, érzésével jelen van. A szereplések alkalmával a belső fegyelmezettség mellett bizonyos oldásra van szükség, mert — mint a régi kínai mondás tartja; „Mosoly nélkül félisten lehetsz, de egész ember soha." A kórusok közöl sokan énekeltek idegen nyelveken. Európa-szerte elterjedt az eredeti nyelven való éneklés. Az volna az ideális, ha mindenki — énekesek és közönség — értené is a nyelvet. A nem egyszer gyatra kiejtés, valamint a kitűnő műfordításokból született magyar szövegeli azonban vitathatóvá teszik. érdemes-e minden esetben ragaszkodni az eredeti szöveghez. A fesztivál értékének könyvelhető el, hogy számos új magyar mű megkomponálá- sára inspirálta a fiatal magyar zeneszerzőket és alkalmat adott számukra, hogy meg is hallgathassák alkotásaikat. A közönség reagálásaiból érződött, hogy szívesen fogadta a bemutatókat, melyek között nem egy újfajta megoldásával érdekes élményt jelentett A jövő dönti el, hogy e művek közül melyik marad fenn az idő rostáján, melyik válik valóban az énekkarok népszerű repertoár-darab j ává. Amikor az elismerés és dicséret hangján szólunk a megrendezésről, lebonyolításról, egyben felhívjuk a figyelmet a jövőre: érdemes volna már most gondolkodni azon. mivel léphetne még előbbre ez az országos jelentőségű. felmérhetetlen kultúrpolitikai fontosságú kezdeményezés. Mikép lehetne a magúik; felállította magas mércét még feljebb emelni, mi lehetne ez az új szín, követelmény, feltétel, ami az előrelépést biztosítaná, ötletként már elhangzott egy javaslat: legyen például lapról éneklés, kottaolvasási bemutató. Ez találkozna Kodály Zoltán elgondolásával is, aki épp Pécsett indította útjára húsz esztendővel ezelőtt a zened nevelésnek új formáját, melynek gazdag termését élvezhettük a nagysikerű n. országos kamarakórus-fesz- tiválon. Dr. Nádor Tamás TÍMÁR TSTVÄN HAZAK A sárközi napok elé A szomszédos Tolna megye művelődésügyi szervei ez év júniusában országra szóló rendezvény keretében kívánják felhívni a figyelmet nemcsak a dunántúli magyarság, hanem az egész ország egyik legjobban körülhatárolható, legjellegzetesebb földrajzinéprajzi csoportjára, a Sárközre. A sárközi napok, mert ez lesz a rendezvénysorozatnak a neve, több szempontból nagy érdeklődésre tarthat számot nálunk is. Bizonyos büszkeséggel tölthet el bennünket az a tény, hogy a megrendezésben bizonyos kéz deményező, útmutató szerep jutott a mi baranyai vasárnapjainknak. De az sem közömbös számunkra, hogy a közvetlen szomszédos megye folytatja a mi kezdeményezésünket. így inkább lehetőség nyílik arra, hogy az egyes területi rendezvények folytatói, kiegészítői legyenek egymásnak, mintha távoli területek azonos célú, rokon indítékú mozgalmairól lenne szó. így, szomszédos területek azonos célú, rokongyökerű rendezvényeinél a belső kapcsolat is kézenfekvőbb, A kiadók műhelyéből 1966 nyarán Budapesten rendezik meg az 51. Egyetemes Eszperantó kongresszust. A Corvina Kiadó a kongresz- szus alkalmából néhány szép- irodalmi művet — Madách Imre: Az ember tragédiája, Sánta Ferenc: Húsz óra. Fekete István: Vük, Janikovszky Éva: Te is tudod — jelentet meg eszperantó nyelven. A könyvek kiválasztásakor a Corvina Kiadó célja az volt, hogy bemutassa a klasszikus és mai magyar irodalom egy- egy kiemelkedő alkotását és ugyanakkor egy-egy művel a magyar ifjúsági és gyermek- irodalomból is ízelítőt adjon az eszperantó nyelven olvasóknak. * Három rendkívül érdekes új könyv látott a közelmúltban napvilágot az Akadémiai Kiadónál. Az egyik a Kardos Tibor szerkesztésében közreadott Dante a középkor és a renaissance között című tanulmánykötet, amely az olasz költő-géniusz születésének 700. évfordulója alkalmából jelent meg, a másik Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel című, minden eddigi Berzsenyi életrajznál alaposabb és átfogóbb monográfiája, amely az Irodalomtörténeti Könyvtár 19. kötetéként került kiadásra, a harmadik pedig a Vajda György Mihály szerkesztésében közreadott Hagyomány és újítás című gyűjtemény, amelynek tanulmányai századunk világirodalmával foglalkoznál?. Mindhárom kötet igazi élménynek ígérkezik az irodalombarátok számára. * Az 1966-os tavaszi lipcsei vásáron folytatott tárgyalások tanúsága szerint a Német Demokratikus Köztársaságban egyre nő az érdeklődés a magyar szerzők művei iránt. A Corvina kiadványaiból megrendeltek 25 könyvet majdnem négyszázezres példányban. Az alábbiakban megemlítünk néhányat a vásáron kötött szerződések közül; Az Aufbau Verlag folytatja Mik- száth-sorozatát, a Szent Péter esernyője 7. kiadása mellett megrendelte a Különös házasság-ot, s szándékában áll megjelentetni a Vén gazem- ber-t is. Román József: Eposzok könyve közelmúltban megjelent német kiadásának sikere után nagy az érdeklődés a szerző Mítoszok könyve című műve iránt is. A Dietz Verlag lekötötte Kádár János válogatott beszédeinek második kötetét és tárgyalt Kun Béláné emlékiratainak Dietz-impresszum- mal való megjelentetéséről is. A német nagykereskedelem képviselői szerződést kötöttek az ínyesmester szakácskönyvének 13 kiadására, 20—20 ezer példányban megrendelték a Népek meséi sorozat első köteteit, Ortutay Gyula Kék szarvas és Aranyláncon függő kastély c. művét, a Nagy emberek élete sorozat kötetei közül Dékánv András Nagy kapitány és Száva István Egyedül a halál ellen című műveit kötötték le 15— 15 ezer példányban. mint másutt. így van ez a sárközi napok esetében is. Nem is olyan kevesen tudják, bár a közvéleményben nem ’ él elevenen, hogy a Sárköz nemcsak arra az öt-hat Szek- szárd környéki községre szorítkozik, amelyet a közvélemény ma ilyen összefoglaló név alatt ismer. A Duna mindkét oldalán elterülő árterület valamikori közös neve, de méginkább azonos felhasználási módja, gazdálkodási rendszere, viseletbeli, ízlés- és szokásbéli elkülönülése jelentette ezt a néprajzi egységet, amelyből ilyenformán Baranyának is bőven kijutott; le egészen a Dráva-torkolatig. A baranyai Duna mente szorosan beletartozik a Sárköz földrajzi, de néprajzi fogalmába is. Az itteni magyarság azonos a sárközi magyarsággal és ha idők folyamán eltérő fejlődésen is ment át, mint amaz, a kiindulás, az alapok és ebből következőleg sok életmódbeli mozzanat azonos; De talán még ennél is jelentősebb a mi -szempontunkból az a körülmény, hogy a sárközi magyarság erőteljes népi közösség volt, képes és alkalmas arra, hogy önmagából rajokat bocsásson ki az időközben elpusztult és részben vagy egészben lakatlanná vált szomszédos területek benépesítésére. A XVIII. század elején, amikor a török hódoltság sok nehézségét és az azt követő Rákóczi-féle szabadságharc mozgalmas idő szakát túlélve, Baranya megye egyes területei lakatlanul álltak, sárköziek telepedtek be többek között a Zengőalja vidékére (Pécsváradra, zen- gővárkonyba, Nagypallra). De a délebb területekre is kirajzottak, minden bizonnyal Siklósra és környékére is, ahol sokmindenen túl, a ma már kihalt siklósi fazekasság formaelemei, színhasználata és diszítésmódja is elárulja a sárköziekkel való szoros kapcsolatot, rokonságot. Ilyen körülmények között különösképpen nem csoda, hogy Tolna megye ünnepét a magunkénak is tekintjük és a sárközi napok eredményes megrendezéséhez jó munkát, sikereket kívánunk. A sikereken kívül és a jókívánságokon túl segítséget is szeretnénk adni és talán ez kézenfekvőbb is, mint gondolnánk. Azokon a tapasztalatokon, illetőleg azok átadásán túl, amelyeket mi, baranyaiak, a baranyai vasárnapok rendezései alatt gyűjtöttünk; közvetlen munkával is segítségére lehetünk szomszédainknak. Dr. Andrásfalvy Bertalan a Sárköz avatott kutatója Pécsett él, a Dunántúli Tudományos Intézetben dolgozik. A Sárközzel foglalkozó, elsődleges kutatásokon alakuló tanulmányai itt jelen nek meg. mondhatni egymásután. Hogy csak a két legutóbbit említsük, a közelmúltban megjelent Dunántúli Dolgozatok harmadik számára (Andrásfalvy Bertalan; A sárköziek gazdálkodása a XVIII. században) és a Janus Pannonius Múzeum 1964, évi Évkönyvéiben megjelent munkájára (a sárközi szőlők népi építkezése) hívjuk fel a figyelmet. A Dunántúli Tudományos Intézetben lévő tanulmánykötete pedig a mohácsiak gazdálkodásával foglalkozó tanulmányát fogja tartalmazni, mely már a baranyai sárköziek életmódját mutatja be. Dankó Imre Szülők—nevelők ankétja A Hazafias Népfront Szigeti úti körzeti bizottsága jól sikerült szülők—nevelök találkozót tartott Alajos utcai helyiségében. A zsúfolásig telt teremben Tantó István, bizottsági elnök vitaindító előadása után a szülők felszólalásai őszintén szolgálták a nevelés ügyét. A szülői megnyilatkozások között meg kell említenünk néhány közérdekű kérdést: így nem helyeslik a szülők, ha a szülői értekezleteken vagy nevelői fogadóórák alkalmával egy-egy szülő hosszabb időre leköti a nevelő idejét. Más szülő szóvá tette, hogy rontja a pedagógusok erkölcsi tekintélyét, ha a tanulók és a szülők komolyabb ajándék elfogadását látják. (Nem apróbb kedveskedésekről van szó!) Az általános iskola felső tagozataiban és a középiskolákban is esetben kifogásolják a szülők, hogy kevés feleltetési alkalom jut gyermekükre, és iárészben csak az év végén írt röpdolgozatok eredményére szorítkoznak a tanárok az elbírálás •otáa.
