Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-23 / 95. szám
I96S. Április 23. napló 3 Jobb hús, több zóldspQ — olcsóbban! Igények és lehetőségek Nőtt a gyümölcs- és zoldsecjfogyasztás — Alacsonyak a hozamok Primőrkertészet a hőerőmű mellett Miközben hetenként publikáltuk a „Több hús, több zöldség — olcsóbban”-soroza- tunkat, olyan vádak is elhangzottak, hogy „hol az a sokat említett több hús, több és olcsóbb zöldség?” Nos, éppen az volt a célunk sorozatunkkal, hogy az egyes termelőszövetkezeteknél bevezetett jó termelési módszereket, terveket elterjesszük. Mert az újításoknak, új módsze- í'eknek, termelési fogásoknak csak akkor van igazán hasznuk, ha az egész megyében, az ország számos üzemében megvalósítják és nagy tömegben termelnek az új eljárás szerint. Több primőrárut! Az igények határozzák meg a termelés volumenét. Sajnos, ott tartunk, hogy a lakosság vásárlóigénye meghaladja a termelési eredményeket. Jó példa erre a gyümölcsfogyasztás alakulása. Magyarország előkelő helyet foglal el az egy főre jutó gyümölcsfogyasztásban. — az USA-ban egy év alatt 101,3 kiló volt az átlagos fogyasztás, az NSZK-ban 91 kiló, Svájcban 98,4 kiló, hazánkban pedig 70 kiló. A becslések szerint 1970-ben már elérjük a 84 kilót. A fogyasztás kielégítésére a II. ötéves tervben az előírt 127 ezer hold nagyüzemi gyümölcsös helyett 270 ezer holdat telepítettünk. Mégis azt kell mondani, hogy a terület nagyarányú növekedése mellett is bizonyos időszakokban a január—május esik ki a terítésből és a friss gyümölcsöt konzervekkel pótoljuk. Az utóbbi években javult a zöldségellátás. Ma már elmondhatjuk, hogy szinte egész éven át kapható zöldség a boltokban. A minőségről azonban még ma sem beszélhetünk pozitív előjellel, primőrök szempontjából pedig messze az igények mögött kullogunk. Nincs az a drága primőr zöldféleség, amit el ne tudnánk adni január- február-márciusban. Bár azért drága a primőr, mert kevés van belőle. Ha nagyobb tömegben tudnánk piacra dobni, nem kellene három-négy forintért adni a primőr zöldpaprika darabját. Sajnos ma ott tartunk, hogy a primőrkertészetek is zsugorodnak. Példa erre a harkányi, meleg vízzel üzemeltetett kertészet. Nem a termelőszövetkezet (az üzemeltető gazdaság) az oka ennek. Vétkes az agresszív harkányi víz, amelyik megtámadja a csővezetékeket. De agresszív vízzel dolgoznak Szeged határában és másutt is. Meg kellene találni a módját, hogy Harkányban legalább megyei igényeket kielégítő primőr kertészet működjön egész éven át. Hz útkeresés időszaka Messze elmaradunk az átlagtermések tekintetében is a kömvező országok eredményei mögött Csak kiragadott pé1- da a paradicsom termesztése, de említhetnénk más növényféleséget is. Míg nálunk 133.5 mázsa az átlagtermés, addig Bulgáriában 272,4 mázsát termelnek holdanként. Éppen a kedvezőtlen terméseredményekkel magvarázható, hogy tavaly is szűkült a kertészetek területe. Általában a „ráfizetéssel”, a munkaigényességgel magyarázzák egyes termelőszövetkezeti vezetők a kertészetek megszfintetését vagy területük csökkentését ahelvett, hogy a hozamok növelésével biztosítanának nagyobb jövedelmet a tagoknak és a közösnek is. Ahol a termésátlagok nagyok, ahol nagyobb szakértelemmel kezelik a nagyüzemi kertészeteket, ott évről évre növekszik a terület. A mohácsi Uj Ba-( zúzdában néhány éve még hat hold volt a kertészet, ma már 440 hold. Csertőn piacot keresnek termelvényeiknek és szerződést kötnek a közeli üzemekkel, szervekkel, intézményekkel. Ugyanakkor szinte érthetetlen, hogy Pécs határában nem tudunk létrehozni egy olyan nagyüzemi, korszerű kertészetet, amelyik biztosítaná az ipari központ lakosságának zöldségellátását. Pedig kedvező adottságokkal rendelkezünk. A Hőerőmű hulladék-energiáját már emlegették, mint a pécsi primőrkertészet alapját. A tervezésen nem jutottak túl. A SZÖVOSZ is felajánlott többmillió forintot egy ilyen kertészet, hajtatótelep létrehozására. A kezdeményezés megbukott. A Mecsek Gyöngye Termelőszövetkezet zöldség- termelő gazdaságnak indult, azóta többször változtatta profilját. Mattyon, a megye egyik híres zöldség-, főleg paprikatermő vidékén is csak a háztájiban virul a kertészet. Sokan azt hangoztatják, hogy még az útkeresés időszakát éljük. Most alakulnak ki a leggazdaságosabb mező- gazdasági termelési ágak és azokon belül a legkedvezőbb növényféleségek. Az útkeresésen már túl vagyunk. A megye termelőszövetkezeteinek egy részénél kikristályosodtak a profilok. Tudják, hogy mit, miért, hogyan kell termelniük. Ezeket a helyes gazdasági elgondolásokat, terveket és termelési módszereket kell általánossá tenni éppen a „több hús, több zöldség — olcsób- ban”-elképzelés megvalósítása érdekében. Nagy tartalékok Ami a hústermelést illeti, adottságaink sokkal nagyobbak, mint az elért eredmények. Ma még eléggé általános, hogy a közös gazdaságokban 5—7 kiló takarmányból állítanak elő egy kiló húst. Ha átlagosan fél kilóval csökkentenék a takarmányfelhasználást, akkor évenként csak Baranyában mintegy ötvenezer kiló hússal állíthatnánk elő többet a megtermelt abraktakarmányból. Lehetőségeink nagyok. Nemcsak és elsősorban nem az időjáráson múlik, hogy miből mennyit termelünk meg ugyanazon a területen. Éppen az elmúlt év példája is bizonyítja, hogy a nagyüzem erőt vesz az elemi csapásokon és általában jó közepes esztendőt zártunk. A legnagyobb tartalékok éppen abban rejlenek, hogy az egyes, kiválóan gazdálkodó szövetkezetek tapasztalatait átveszik, hasznosítják, sőt továbbfejlesztik. Csakis így juthatunk el a több, az olcsóbb húshoz, zöldséghez, gyümölcshöz. Gáldonyi Béla Kulturális versenyek Április 23-án, szombaton délután fél 3-kor a városi Művelődési Ház nagytermében rendezik meg az úttörők művelődési seregszemléjének városi döntőjét, este 7 órakor pedig a Vasutas Klubban az öntevékeny felnőttek minősítési versenyét. 24-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Fegyveres Erők Klubjának dísztermében tartják a középiskolás diákok éne kés és hangszeres szólistáinak vetélkedőjét, majd május 8-án, vasárnap délután 3 órakor a Nevelők Házában a középiskolás diákok népdalversenyének döntőjére kerül sor az ének lő ifjúság-mozgalom keretében. Minden verseny nyilvános, érdeklődőket szívesen lát a rendezőség. Május 2-án új üzletházat avat Pécsett a Regős utcában a Baranya megyei Vegyes- iparcikk Kereskedelmi Vállalat. Az emeletes épületben műanyagot, edényt, üveg- és porcelánárut árusítanak majd A QYORSVÁQÁTHAJTOK TALÄN nem sértem meg Hadnagy Józseféket, ha teljesítményüket magyar csúcsnak nevezem. Márciusban 241.2 méter vágatot hajtottak kemény homokkőben, ez az eredmény rekordként van elkönyvelve a Mecseki Érc- bányászati Vállalatnál, sőt, országosan is egyedülálló. Ahogy felkészültek a végrehajtásra, a mód is sportos. Múlt év februárjában lettek gyorsvágathajtók, de három hónapig „idegen pályán edzett a csapat”, hogy összeszokjanak . ; ! De ne hajtsuk túl a hasonlatot, munkateljesítménynek, emberi helytállásnak „is” nagyszerű az övék. Melyik csapat vállalna szívesen hagyományostól teljesen elétő munkát, éppen a bányászatban, ahol oly nagy szerepe van a tradícióknak? Különösen, ha rengeteg, előre nem látható akadály veszélyezteti a teljesítést. Mert a jelentős megtakarítással kecsegtető célTanulmánylej voltam Egyetemi éveim alatt kollégiumi szobánk „sajátnevelésű” házi fodrásszal rendelkezett. Soha nem tettünk szemrehányást neki, hogy tanulmányi eredményével, utóvizsgáival majd minden félévben lerontotta a szoba átlagát. Amiért sűrűn elestünk a diákbizottság pénzjutalmaitól — cserében rendbetartotta frizuránkat. Igaz, négy év alatt sok elfuserált modell került ki a keze alól, de az utolsó évben már annyira belejött, hogy az egyetemi diploma mellé az iparengedélyt is egyöntetűen megszavazta volna a kollektíva. Régi epizód egy pillanat alatt villan fel bennem. A tanműhely — a Pécsi Fodrászipari Vállalaté — a Kossuth utca 38-ban van, a kapualjban balra. Civilként nyomom le a kilincset. A műhelyben tucatnál is több fiatal lány. — Bocsánat, női részleg? — Női, férfi, parancsoljon! A fő helyen ülő idősebb férfi — egyetlen férfi a helyiségben — invitál, miközben szemével int egy tanulónak. Zavaromban rossz helyre ülök. Ide, ide! — Háttal a műhelynek. Máris nyakamba kanyaritják a fehér leplet. Kissé szorosra sikerül. — Rövidre kérem. Halkan zizeg az olló, barna hajú kislány úgy bánik a fejemmel, mint a hlmes tojással. — Oldalt ne sokat vágjon le. A tükörből rálátni az egész műhelyre. Hátunk mögött a két szakoktató. Olyan helyet választottak, ahonnét a kis birodalomban folyó összes tevékenység figyelemmel k'sérhető. Egyiket tanárnéninek szólítják, másikat János bácsinak. Nyurga, kontyos kislány izzad éppen. Nem egészen értem, miről van szó. Olyasvalamire kell válaszolnia, hogy valami hány fokos. — János bácsi, tessék súgni! Maga is megelégelte a várakozást. János bácsi körülhordozza tekintetét. Speciális módszere van. — Ránézek a hajra és már tudom, milyen kell. Aztán beledugom a mutatóujjam... Nem értem, fontos, hogy ők értsék. A felelőt többen körülállják. A munkaköpenyek hajtókája telis-tele van tűzdelve csipeszekkel. A szárítóbúra alatt fiatal- asszony olvas. A tanulók munkájukba merülnek. Az órás „piszmog” így hosszú időn keresztül a sok apró fogaskerék felett. Időnként körénk is odasereglenek a pillanatnyilag ráérők. Szó nélkül figyelik társuk ténykedését. — János bácsi, tessék idejönni! — Látom én, látom. Figyelem. — De tessék megnézni! — így kell rövidíteni, mintha csikóra vágnád — kapja ki az ollót a mester és gyors mozdulatokkal elindul fejembúbjáról oldalt lefelé. A kislány pont fordítva csinálta. — Különben szép munka. Visszaadja a szerszámot. A nyakamban érzem a hűvös fémet. — A hegyével, fiam! Látod, sokkal könnyebb. A lenőtt hajat pedig nullással szedd le... Ki lesz borotválva? — Nem — mondom. — Akkor csak fülénél vágd ki borotvával. A vizes bedörzsölésnél János bácsi felugrik. Előszedi a kis lekefélőt és kibontja a kendőt a nyakamon. — Nem úgy! Előbb seperni kell! A víztől rátapad a haj és nem lehet leszedni. A tanulmány elkészült. — Mutasd meg a kedves vendégnek hátul. Tükrözés. — Szép munka, megdicsérlek kislányom. Máskor is jöjjön kedves vendég. — fordul hozzám —. Borotválkozni is lehet. Ahányszor megvágják a vendég arcát, annyi csókot kap. — Köszönöm, de akkor most ön is ad egy ötöst tanítványának. — Természetesen. A viszontlátásra. Miklósvári Zoltán feladat szerint egy csaknem két kilométeres szakaszt kellett egy év alatt kihajtani, az akkori létszámnak mintegy háromszorosával, új emberekkel — és új módszerekkel persze, amelyeket magának a csapatnak kell kikísérleteznie. Azt hiszem, ők sem szívesen vállalták a megbízatást, magas keresetüket joggal féltették a felhígulástól. De a szocialista brigád cím mégis csak kötelez, belevágtak. Hadnagy József csapatvezető és Tancza József szakvezető vájár mellett nyolc másik vájár ismerkedett az új munka- körülményekkel (hiszen itt még fúrni is másképp kellett), közülük emelkedett ki Adrián Dezső és Reiter Imre szakvezetőnek. Kolsovszky Rudolf körletvezető zavarba jönne, ha most utólag el kellene számolni a munkaidejével. Bizony nem egy délelőtt- jét azzal töltötte, hogy agitálta valamelyik szakvezetőt. Nyugodtan írhatom így, most már ők is csak mosolyognak, ha szóba kerül, milyen makacsok voltak egy-egy kérdésben. Nem maguk miatt, az emberek bizalmát nem akarták eljátszani. — Mióta azt az egyenes vágatot kihajtottuk — emlékezik a körletvezető —, nem kell annyit beszélgetni.. s A VÄGAT talpszélessége 3.2 | méter, először csak egy sín- i párt fektettek le. Menetköz- ’ ben jöttek rá, a második sín- ! pár lerakására fordított idő 1 bőven megtérül, mert teljes ; talpszélességben tud dolgozni | a rakodógép. És az emberek 1 mentesülnek a nehéz kézi ! munkától. A létszám emelése is me- ! netközben történt, fokozato- ; san, viták tüzében. Négy fú- \ rógéppel kezdték. Próba, sze- | rencse — beállították az ötö- I diket. — A gyimotárinak nem fér be több! — summázta akkor i Budai Zoltán aknász. Nem tudjuk egészen pontosan, mit jelent ez a szó, | az is lehet, hogy nagy betűvel kellett volna írni. Egy azonban bebizonyosodott: tá- I gítható a gyimotári. Ma már j hét géppel fúrnak. A 3.2 mé- j teres talpszélességben. Várjunk még a kételkedés- | sei! Tulajdonképpen nyolc ! ember dolgozik egyszerre a ) váj végen, mert a két és fél (méteres fúrószárat rá is kell i tartani... Persze, a fúrószár I sem volt rögtön ilyen hosszú, i Másfél méterrel kezdtek, | úgy növelték a hosszúságot 120 centiméterenként. Egyszer ; a vezetők javasolták, egyszer ! a csapat... Márciusban 111 ciklust csi- ! náltak. Gyors számítás: ha ; 1.80-as a fúrószár, 155 cik- | lussal tudták volna csak ki- 1 hajtani a 241.2 métert. Pontosabban, nem tudták volna kihajtani. Mert negyvennégyszer több lett volna a füstre» várás, a robbantási munka, a fúrógép ki- és beszerelése, 9 rakodási előkészület. 1965 májusa óta 196 méteres havi átlagban dolgoznak, mintegy kilenc négyzetméteres szelvényben. A PR—24L fúrókalapáccsal 2.5 méteres fogásmélységet érnek el, gépe» sítettségük foka körülbelül 92 százalék. Az egy éves határidő idén májusban telik le, el is készülnek addigra, pedig két és fél hónapié nem is voltak telepítve. Valóban figyelemre méltó teljesítmény?! De meddig lehet bírni ezt áá'f iramot? Tancsa József azt mondja, már az elején arra intették őket, úgy dolgozzanak, hogy nem egy-két napról van szó, inkább lassabban, de megalapozottan haladjanak előre. Ehhez az üzemvezetőség maxi» mélisan biztosította a feltételeket, náluk nem jelentkezett üres csillehiány, egyéb anyag» probléma. Mindig kaptak új fúrószárat, hogy ne legven baleset. Komolyabb sérülés nem is fordult elő. Az üzem pártszervezete is állandóan „napirenden tartotta” a csapat ügvét. ha kellett, késedelem nélkül intézkedett. Az embereknek az a vé’p- ménye, hogy nem igéivel különösebb erőfeszítéseket ez a munka. Háromszorosára emelt létszámmal, szokatlsp körülmények között semmivel sem alacsonyabb a teljesítményük, mint a gyorsvasat - hajtás előtt. Átlagkeresetük pedig, mivel többször kapnak jutalmat, prémiumot, még növekedett is. Ami a kívülálló szemében szinte elviselhetetlennek tűnik, azt sem tartják annak. Ha az újságíró nem hozza szóba, nem is említenék a zajt és a vibrációt. Ez ugye a szakmához tartozik. VOLTAK időszakok azért, amikor nem voltak ilyen derűlátók. A tavalyi júliust,' amikor első rekordjukat érték el, soha nem fogják elfelejteni. Az első dekádban 8.45 métert haladtak előre napinként. A másodikban még jobban rákapcsoltak — és nem tudtak 5.17-nél többet elérni, vetőbe kerültek. Az utolsó dekádban aztán 9.75 méteres napi átlaggal rukkoltak ki, így lett 230.5 méter a júliusi teljesítés. Kéri Tamás Vizuális beszámoló Csütörtökön érdekes tanácsülés kezdődött Mohácson. A városi tanácstagok ezúttal nemcsak az írásos beszámolót hallhatták a város mezőgazdaságáról, hanem a végrehajtó bizottság szemléltető eszközöket is alkalmazott
