Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

m& március is. napló 5 Nyilatkoznak az illetékesek Mikor várható javulás a sör-9 bor-és húsellátásban? Több észrevételt kapott szerkesztőségünk, amelyben olvasóink szóvátették: kifogá­solható az élelmiszerüzletek bor- és sörellátása, valamint az árrendezés óta nemhogy javult volna, hanem tovább romlott a húsellátás. A me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya szerint is a bejelentések nem alaptalanok. Baranya 1366. I. felében 4800 hektoli­terrel kevesebb bort kapott, mint tavaly az I. félévben, é- sörből is kevesebb van, mint az elmúlt esztendőben. A húsellátás a forgalomba kerülő mennyiséget tekintve, nem rosszabb, mint tavaly volt, összetételében azonban romlott, mert az elmúlt év ta­vaszán több volt a friss hús, hetenként általában 20 mázsa fagyasztott marhahúst kapott a megye, idén viszont a heti 300 mázsát is eléri a fagyasz­tott marhahús aránya. A gyárak nem termelnek többet Kérdéseinkre: hogyan ítélik meg a jelenlegi helyzetet, mi­korra várható javulás, a Bel­kereskedelmi Minisztérium vendéglátó és idegenforgalmi főosztályán Battyán Annától, az élelmiszer főigazgatóságon dr. Berecz Dénes tői kértünk választ; Battyán Anna statisztikai adatokkal bizonyította, hogy Pécs és Baranya sörfogyasztá­sa meghaladja a budapesti és az országos átlagot. 1964-ben 51.34 liter sörfogyasztás jutott egy-egy baranyai lakosra, a pécsiek ezzel szemben 62.20 liter sört ittak meg átlagosan. A budapestieknek ugyanebben az évben 50.50. országos átlag­ban egy-egy főnek 42.37 liter sör jutott. Pécsett és Bara­nyában évről évre emelkedik a sörfogyasztás. 1964-ben 54.9, 1965-ben 56.9 liter volt a me­gye és a város együttes átla­ga, a budepesti 50.6, 54.6, il­letve az országos 42,4 és 43,6 literrel szemben. — Nem akarom azt monda­ni, hogy Pécsett és Baranyá­ban nem lehet probléma. Mégsem ígérhetek semmit. Az 1966. évi sörfogyasztást csak a tavalyi szinten tudjuk biz­tosítani, esetleg a tavalyihoz képest maximálisan egy szá­zalékkal emeljük. Az új termés függvénye Arra a kérdésre, hogy a bor­ellátásban várható-e a közel­jövőben javulás, Battyán An­na ezt mondta: — A borellátás a mindenko­ri termés függvénye. Közpon­ti készletből a megtermelt bornak csak mintegy harma­da jut el a fogyasztókhoz. Az elmúlt évben körülbelül há­rommillió hektoliterrel termett kevesebb, mint 1964-ben. Mi­vel nem rendelkeztünk ele­gendő központi tárolóhellyel, az 1964-ben nagyon is bősé­ges készleteket már tavaly el­adtuk vagy felhasználtuk. így 1966-ban a kereskedelmi há­lózat nem tudott olyan kí­nálattal jelentkezni, mint a korábbi években. Ez annál feltűnőbb, mert a termelők­nek sincs elég boruk. Ezért Baranya borellátása sem éri el a kívánt mértéket. 1966. I. felében 2500 hektoliterrel ke­vesebb bort kap a megye, mint a múlt év azonos idő­szakában. A borellátási prob­lémák minden szinten ismer­tek. A megoldás az új termés lesz. Javaslatom, hogy a nyári hónapokban fokozzák a szén­savas üdítőitalok gyártását és forgalmazását a megyében, s próbálják ezzel némiképpen enyhíteni a sör- és borhiányt. Valamivel több lesz a sertéshús Dr. Berecz Dénes főosztály­vezető azzal érvelt, hogy az árintézkedések a mezőgazdaság hústermelésében még nem realizálódhattak. A marhahús­termelésben három, a sertés- hústermelésben egy—másfél éven belül nem várható lé­nyeges változás. — Sem sertésből, sem mar­hából nem áll több rendelke­zésre, mint tavaly, ezért kény­szerülünk arra, hogy import fagyasztott hússal pótoljuk a hiányt. Az elmúlt évben több friss hús jutott Baranyába. 1965-ben mindössze 59 vagon fagyasztott húst kapott a vi­dék havonta, idén azonban havi 250 vagon fagyasztott húsra kell számítani. A friss marhahús aránya a tavalyi havi 316 vagonról ebben az évben 133 vagonra csökkent. A friss marhahús hiányát sertéshússal nem tudjuk pó­tolni annak ellenére, hogy a tavalyihoz képest valamelyest — havi 186 vagonról 214 va­gonra — emelkedett a vidé­ken forgalombahozandó ser­téshús mennyisége. — Adataink szerint hús­hiány most vidéken nincs. Hús van, csak nem olyan összetételű, ahogy azt a vásár­lók igényelnék. Bizonyos mértékig érthetetlen előttem a fagyasztott húsokkal szem­beni ellenszenv, hiszen vannak országok, ahol kizárólag ra­gasztott húst fogyasztanak. A fasztott húsokat mi import útján szerezzük be. Amíg az ország nsm tud elég húst ter­melni, erre szükség lesz. Dr. Berecz Dénes a közeljö­vőben várható ellátásról szól­va elmondotta, hogy március­tól némileg emelik a Baranyá­nak szánt sertéshús arányát (heti 300 helyett 600 mázsa kellene?), s amellett, hogy a fagyasztott marhahúskeret változatlan marad, valamivel több friss marhahúst juttat­nak a megyének. Keressenek helyben megoldást *— A tervszámokat egyéb­ként nem mi határozzuk meg, a kormány dönti el attól függően, hogy milyen az or­szág teherbíróképessége. A baranyai keretet az ott élő lakoság száma, az ipari mun­kások étszáma, a megye sa­ját termelése, a mezőgazdasá­gi területek aránya dönti el. Amíg központi friss-hús kész­letekből javítani nem tudunk a jelenlegi helyzeten, korlát­lan mennyiségben bocsátunk a megye rendelkezésére ba­romfit, Mirelit árukat, fél­kész ételeket, húskonzerveket, hal fi lét, tojást. Ezen túlme­nően kérünk mindenkit, akit illet: a kereskedelmi osztályo­kat, a MESZÖV-öt, a MÉK-et, a termelőszövetkezeteket, hogy helyi készletek feltárásával, a piaci felhozatal bővítésével, segítsenek Baranya húsellátá­si problémáinak megoldásá­ban. ben történt döntés, mint ab­ban, hol építik föl a lerom­bolt házakat? — S a mohácsi városi tanács végrehajtó bi­zottsága előállt a nagy terv­vel: két korszerű, falurend- szerű, vízvezetékkel, vil­lannyal ellátott települést építsenek fel: „...Az egyik a mohács—nagybaracskai út mentén (Sárhát), a jelenlegi iskola környékén létesüljön.» A másik ugyancsak az emlí­tett kövesút mentén, Paprét— Papkert—Szamócz műszakilag legalkalmasabb helyét (Uj- Mohács)”. — A sziget két má­sik települési központja, Ho­morúd és Dunafalva már az árvíz előtt Is önálló falu volt, vonzása most megerősödött. A tanácsülés, amelynek jel­szava „Mohácsi-sziget szebb lesz, mint valaha” volt, nem zajlott le a legnagyobb nyu­galomban. Az okmányok sze­rint „ ... voltak tanácstagok, akik a régihez, a megszokott­hoz való ragaszkodásból elle­nezték ezeket a javaslatokat. Akadt olyan tanácstag Is, aki a saját tanyája körül szerette volna felépíteni az új város­részt ...” — Végül nagy viták után elfogadták a végrehajtó bizottság javaslatát. Az állam nagy összeggel se­gítette az újjáépítés megkez­dését. 20 millió forint gyors­segélyt juttatott a lakosságnak — az országos gyűjtésből 17 millió került a szigeti porták megújítására. Az újjáépítésről szintén sok emlékezetes epizód vár meg­örökítésre. Most csak annyit, hogy az egész ország meg­mozdult és segített. A DISZ központi vezetőségének felhí­TÖRTÉNT Regénybe és filmre illő hő­sies erőfeszítések, helytállá­sok sorozata volt ez a néhány nap. Siklottak a rohamcsónakok a szigeti tanyák udvarain és szántóföldjein. Ahol csak em­bert találtak — a padlásokon, a fák ágain, a szalmakazlak tetején —, vitték őket a part­ra. Ezer és ezer emberéletet mentettek meg néhány nap alatt. 1956. március 20-án megjelent az Árvízvédelmi Kormánybiztosság közlemé­nye: „A Mohácsi-szigeten a felhívás ellenére bennmaradt lakosság biztonságba helyezé­se megtörtént”. S ha mérleget készítenénk a károkról? Nézzük először a legdrá­gábbat. az emberéletet! A la­kosság közül egy halálos ál­dozata van az árvíznek, egy homorúd! lakos személyében. De adót kért az ár az ellene hősiesen küzdő katonák sorai­ból is: Tulbanov, szovjet ti­zedes és Horváth Sándor ha­tárőr törzsőrmester. mentés közben életét vesztette. A sziget teljes területe víz alá került, az őszi vetések ki­pusztultak, a gyümölcsösöket, egyéb ültetvényeket Is igen megviselte az árvíz. Az enyé­szeté lett a 2088 tanya és ház négyötöd része. A szarvasmar­ha-állomány egyötöd része, a sertések egyharmada, a ba­romfiak kilenctized része el­pusztul*. A sziget életében forduló­pontot jelentő víz csak hetek, sőt hónapok múlva húzódott vissza. A vízügyi szakemberek és katonák éjt nappallá téve dolgoztak a Duna vízének le­apadása után, hogy levezes­sék a földekről a szigeti em­ber nagy ellenségét. Mégis majdnem két hónap telt el, mire a szövetkezetek földjein megindulhattak a gépek. A földek megmunkálását a sziget baranyai részén az ár­víz előtt a mohácsi-szigeti (homorúéi) gépállomás végez­te. Az árvíz előestéjén mind­össze lg erőgéppel rendelke­zett. A víz levonulása után hét gépállomás 84 erőgépe se­gítette a munkát a szövetke­zeti és egyéni földeken. A me­gye összes lánctalpasai dolgoz­tak itt a tavasz végi és nyár eleji időszakban. A helyzetre jellemző, hogy május 18-án még mindig 5 ezer hold volt víz alatt, bár a pécsi Víz­ügyi Igazgatóság jelentése sze­rint 33 millió köbmétert szi­vattyúztak le... A közösség első nagy ráha­tása a szigeti lakosságra a védekezés során történt, a második az úijáépítés során. A sziget település-történe­tében emlékezetes marad a március 30-án, Mohácson tar­tott rendkívüli tanácsülés. Er­re nemcsak a tanácstagok jöt­tek el, hanem sok árvízkáro­sult lakos is. Ekkor ugyanis oem kisebb fontosságú ügy­Otthont kap a „lebegő vasút” A Közlekedési Múzeum újjáalakított épületében gyors munkával készülnek az ápri­lis 4-én nyíló új kiállításra. Muzeológusok és restauráto­rok rendezik az évek óta gyűj tött kiállítási anyagot. A gaz­dag gyűjteményben különle­gességek is láthatók. Például az első magyar „lebegő va­sút” és Asbóth Oszkár lég­csavaros helikoptere. A kiállí­tás egyik szenzációja lesz a pest—kőbányai lebegő vasút modellje. Az eredeti terveket dr. Vaszkó Ákos, a múzeum tudományos főmunkatársa fe­dezte fel. A modell eredetijét 1827-ben építették és a két városrész között ló vontatta az építési anyagot szállító szerkezetet. A mai modem egysínű vasútnak ez az őse egy évig működött. Késztermékek sorozatban Kilencszáz embert foglalkoztat a Komlói Helyiipari Vállalat Elgondolások újabb 300 munkás felvételére ügy emlékeztem — évekkel ezelőtt jártam itt utoljára —, hogy egy kisebb üzem ez Komlón a Kossuth utcában. Főként helyi jellegű tevékeny­séget folytatott a lakosság szolgálatában. De van-e pon­tosan körvonalazott jövőjük a dolgozóknak — szabóknak, varrónőknek, cipészeknek, szerelőknek, vagy éppen ter­mékeiknek, amelyeket szalag- rendszerben gyártottak le, és egyáltalán az egész vállalat­nak? Törekednek-e némi ön­állóságra, egyszerűbb ügyvi­telre, ésszerűbb üzem- és mun­kaszervezésre, próbálkoznak-e új termelési módszerekkel’ Az igazgató távollétében Krausz György főmérnökkel és Zseni Pál főkönyvelővel beszéltem. Illetve vártam tő­lük a választ e fenti kérdé­sekre. A FÓ PROFIL — Először Is nem „kisüzem” a Helyiipari Vállalat. Kilenc- száz fős a létszámunk, ebből körülbelül 600 női dolgozónk van. A vállalat ,,fő profilja” a Komló-ülőgarnitúra, ami egy heverőbői és két fotelből áll, néha puffokat Is gyártunk hul­ladékanyagból, ezek egyedi darabok. Bőrtermékeink: di­vatos férficipők, férfi-női pa­pucsok. női pantonettek. A vására már májusban 800 fia­tal indult el a szigeti építő­táborokba, s május 8-án ün­nepélyesen letették az első új­moh ácsi ház alapkövét... Az új homorúdi tanácsházban jú­lius 15-én volt az első eskü­vő.. . — Az újjáépítés 1957. októberében fejeződött be. A szigeti tanyarendszer fel­bomlása. s ennek következté­ben az emberek életmódja — az országostól eltérően — rob­banásszerűen indult meg az 1956-os jeges árvíz következ­tében. A folyamat azóta le­lassult, s alapos vizsgálatok, ankétok, interjúk, kérdőíves felvételek alapján állítható, hogy a szigeti ember életében még ma is ellentétes erők hatnak. Ez az ember könnyű szívvel el tudná hagyni a do­hos falakat, a priccset, a pri­mitív asztalt, a kemencét, a petróleummécsest —, az egész ridegséget, ami körülveszi a pusztán. De gyermekként ra­gaszkodik a tanyai élet elő­nyéhez, az állattartás nagyobb lehetőségeihez. Ha a szigeti termelőszövet­kezetek jobban kihasználják ennek az értékes területnek a lehetőségeit, kincseit, s a vi­zet segítőtársnak szelídítik a mezőgazdasági termelésben, nyújthatnak olyan anyagi ala­pot. amely megszakítja a ta­nyákhoz ragaszkodás gyöke­reit. A tanvavilág felbomlásá­nak megoldása ebben Is gyö­kerezik. És abban a most fel­növő fiatalságban, amely már semmiképpen sem vállalja a tanyai élét ridegségét, hátrá­nyait. László Lajos harmadik főrészlegünk a lá­daüzem. A HUNGAROFRUCT részére gyártunk háromfele gyümölcsösládát s ez exportra megy. ■— Az említett termékeknél meg is maradnak? — Nem egészen. Ami a bú­torokat illeti, a modelleket állandóan változtatjuk, most például a következő félévben gyártásra kerülő garnitúra mintapéldányát készítjük majd el természetesen a piac Igé­nyének megfelelően. Ugyanezt mondhatnám el bőrtermé­keinkre is; minden negyedév­ben megjelenünk ml Is új mo­dellekkel a budapesti börzén és hát úgy kereskedünk, hogy megtartsuk az üzletfeleket. De szándékunkban áll női mű­bőrcsizmák gyártása is, — amennyiben a Győri Műbőr­gyár különben nagyszerű ter­mékéből* ml is kapunk. Ez azért lényeges számunkra, mert nemcsak pénzt hoz a konyhára, hanem — ha a más bőripari üzemekből ki­kerülő hulladékbőrből növel­hetnénk a papucsgyártást Is — legalább kétszáz nőt fel­vehetnénk. — Tudok róla, hogy Komló egyik fő problémája a női munkaerőfelesleg. — Maradjunk* is egy kicsit ennél a témánál? A városban mintegy ötszáz nőnek kellene munkát adni. A két gimná­ziumból és az általános isko­lákból évente vagy 300 lány kerül ki. ezeknek munkát, sőt szakmát kellene kezükbe ad­ni. Mert munkaalkalom Kom­lón — legalábbis a nők szá­mára — alig van, mert az utóbbi évekbeli egy sor üzem, intézmény megszűnt, illetve Pécsre tette át székhelyét. — Például a tröszt, aztán a Mély­fúró, az' Építőipari és az Ak­namélyítő Vállalat, megszűnt a Vendéglátóipari Vállalat központja is, hasonlóképpen a bank is. KOMLÓ ______________ NAGY GONDJA — Önök enyhíthetnek-e eze­ken a gondokon? — Elképzelésünk szerint igen. Itt van például a láda­üzem. amelynek fejlesztésére kidolgoztunk egy tervet, és ha megvalósítható, akkor nem csak növelhetnénk itt is a létszámot vagy száz fővel, ha­nem gazdasági szempontból is jól járna az üzem. — Mi akadálya van akkor a ládagyártás fejlesztésének? — Tulajdonképpen semmi. Legalábbis ellenvetés még egyetlen szervtől sem érkezett hozzánk. És ami nagyon fon­tos: ahhoz, hogy 2 millióra növelhessük a termelést, ne­künk bizonyos gépeket kell beszereznünk, s egy, különben használaton kívül álló vas­vázas üzemcsarnok áttelepíté­sét kell elvégeznünk. Ehhez elég félmillió forint. Ezt az összeget mi nem a népgazda­ságtól várjuk, hanem saját magunknak kölcsönöznénk a bank beleegyezésével. Három­négy év alatt megtérülne es az összeg anélkül, hogy kü­lönösebben észrevennénk. — Térjünk vissza a termé­kekre! A láda közvetett ex­port-gyártmány. Szándékuk­ban áll-e más termékek ex­portálása? — A bútornál valószínű si­kerül majd. Vagy talán a műbőrcsizmáknál Is, ha ka­punk anyagot hozzá. A SZOLGALTATÄS A VAROSGAZPÁLKO­DASI VÁLLALATÉ Az exporttermelés nem fog­ja háttérbe szorítani a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatáso­kat? — Mi már nem végzünk szolgáltatásokat. Szolgáltató részlegeinket, pontosabban az utolsó részleget éppen tegnap adtuk át. Komlón van szol­gáltatóipar és lesz is. A Városgazdálkodási Vállalat­nak adtuk át az építőipari, az­tán a festő, villanyszerelő, vízvezetékszerelő és motorsze­relő részlegünket berendezés­sel, szakmunkásokkal, anyag­gal együtt. A cipészeket ha­sonló módon vette át a szö­vetkezet és a mértékszabó­ságot Is. Az átadott szakmun­kások zömét az elmúlt évek­ben ml neveltük ld, mi indí­tottuk be annak Idején a rész­legeket, mi szerveztük meg a vevőhálózatot. A részlegek tehát minden fennakadás nél­kül folytatják tevékenységü­ket, csak más „céetábla” alatt. S ez feladatukon mit sem változtat, hiszen a lénveg az. hogy a lakosság Igénvét kielégítsék a cínőtav(+*rtól kezdve a televíziójavításig minden iparágban. Bizonyára azt kérdezné most, hogy mi vezetett bennünket arra. hogv a szolgáltató ipart leadjuk és áttérjünk a késztermékek so­rozatgyártására? A legfőbb ok nem volt más, mint hogy munkaalkalmat biztosítsunk több száz női dolgozónak itt Komlón, amire csak fgv van lehetőség, ha „nagyüzemi” ter­melésbe fogunk. Ne felejtse el. hogv amikor Komló város­sá alakult, senki sem látta előre, hogy bizonyos vállala­tok, intézménvek elköltöznek. Illetve megszűnnek. Amikor megtervezték ezt a várost. Ipartelepítésről szó sem volt — a bányán kívül — és nem is lesz egyhamarjában. mert ez nagyon költséges dolog len­ne. Mi mást tehetett volna a 30 ezer lélekszámra felfejlő­dött város vezetősége és a megvet tanács, mint hogv a meglévő helvlpart vállalat fej­lesztését elősegítsék és szor­galmazzák. így értük el a ki­lencszázas létszámot, amit nö­velni is szeretnénk a fenti el- Vénzélések alapján. A másik előny, ami egyáltalán nem másod rangú kérdés: szén. ízlé­ses, célszerű termékeket ál­lítunk elő s ebhői haszna van a népgazdaságnak, haszna van a vállalatnak egyaránt. Rab Ferene

Next

/
Oldalképek
Tartalom