Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
IMS. MÁRCIUS S. napló A Ml „VARÁZSHEGYÜNK'' Kétéves a Tüdőszanatórium „Három Pokoli Angyal“ Terefere a szanatórium társalgónak Is beillő folyosóján Foto: Erb János TÜDÖSZ AN ATÖRTUMRÖL írva nem új dolog Thomas Mann Varázshegyére hivatkozni, mégis nehéz ellenállni a kísértésnek, hiszen a „patrícius” író szinte utánoz- hatatlanul percíz leírást adott az első világháborút megelőző évek tüdőbajáról, az akkori gyógymódról és egy korabeli tüdőszanatórium hétköznapjairól. Már több tüdőszakorvost, közöttük dr. Háber Józsefet, a Mecseki Tüdőszanatórium igazgató főorvosát is megkérdeztem, s mind azt állítja, hogy Thomas Mann az említettekben nagyon reális volt. A tbe-t a Koch-bacilus okozta akkor is, meg ma is, s mégis mintha a betegség természete megváltozott volna. Abban az időben a tüdőbaj főként a fiatalok közül szedte áldozatait, a mai betegek több sége pedig idősebb. A halálozási arányszám tizennégyszer kisebb, mint ötven-hetven évvel ezelőtt. Ma már „csak” 120—130 ezer tüdőbeteg van Magyarországon, s ha a tüdőszűrések és a szanatóriumi kezelések a mai ütemben folytatódnak, akkor — dr. Háber szavait idézem '— tizenöt év múlva talán csak néhány ezer tüdőbajos lesz hazánkban, s a tbc-gondozókat átalakíthatjuk szilikózis szanatóriumnak, vagy éppen rákkórháznak. Persze, ma még csak 1966ban járunk. A százharminc- ezer ember sok, még ma is vannak, akik meghalnak tüdőbajban, és nemcsak idősebbek élnek a tüdőszanatóriumban. A hatalmas, háromszáz ágyas épületben uralkodó szigorú napirend — este fél tíztől reggel hétig alvás, délelőtt 9-től 12-ig. délután 2-től 4-ig és 5-től 6-ig fekvés — is mutatja, hogy a tbc nem tréfa dolog. Az emberek napi tizenöt és fél órát töltenek ágyban, a lábadozók kivételével. Van itt pompás tetőterasz is, meleg hálózsákokkal, tehát a Thomas Mann által megírt régi szokás — órákig tartó pihenés a szabad levegőn megmaradt. Ma is gyakori a lázmérőzés, röntgenezés. Ennek ellenére, a mai gyógymód alapvetően különbözik a Thomas Mann által megírttól. Abban az időben tulajdonképpen semmit sem e-máltak a beteggel. Etették, itatták és fektették, elképesztően sok és kalóriadús ételt tömtek belé. a többit pedig — egyéb eszközök híján — a szerencsére bízták Vagy a beteg szervezete győzött, vagy pedig a baktérium. Bár a pihenést, a bő táplálékot, a jó levegőt ma is fontosnak tartják, azért a hatásos gyógyszerekről beszélnek a legtöbbet. Sok olyan gyógyszert használnak, amelyek drágák, de nem sajnálják. Itt semmit sem sajnálnak. A „takarékossági év” óta hozzászoktak ahhoz, hogy lecsípnek ahol csak lehet, ezért furcsa — bár nagyon megnyugtató! —. hogy van egy hely ahol a lényeget tekintve mi sem változott. Akárcsak régen, ma is másfélszáz orvos, ápolónő és kiszolgáló személyzet jut a másfélszáz betegre. A VAUÄZSIIEGY davosi tüdőszanatóriumának betegei — akik természetesen mind gaz dag és tehetős emberek voltak — örökös halálfélelemben éltek. Bár az orvosok mindent megtettek, hogy elűzzék baljós gondolataikat. 'törekvésük kevés páciensnél sikerült. A mai orvosoknak könnyebb a dolguk. Az a tény, hogy a halálozási arányszám tizennégyszer kisebb, önmagáért beszél. Amikor a Mecseki Tüdöszanatériumban jártam, a betegek olvastak, kártyáztak, vagy — a fiatalabbak — udvarolgattak egymásnak. Már több eljegyzés és házasság született az itt szerzett ismeretségből. Legutóbb egy szigetvári kislány talált itt vőlegényre. A fiú is baranyai — itt mindenki Pécsről, vagy a megyéből származik. Természetesen a tüdőbeteg lelkivilága mégsem olyan, mint az egészséges emberé. Bár — dr. Pilaszanovich Imré- né kultúrfelelős jóvoltából —minden van itt: műsoros est,! ismeretterjesztő előadás, stúdió [ és sok más, mégis, a tizenkét. holdas erdővel körülvett épü- ’ let el van szeparálva a kül- < világtól. Aki idekerül, elsza- í kad a családtól, a beidegzett j munkától, az élet sokszor fá-1 rasztó, de mégiscsak érdekes ! izgalmától, forgatagától, hozzá I kell szoknia ahhoz a gondo- j lathoz, hogy hónapokig itt ma- ! rád, szóval teljesen új körülmények közé kerül, s ez nem j olyan könnyű dolog, mint gon- 1 dőljük. Ezért az első időszak i — és ez mindig így le*z, amíg í a szanatóriumot fenntartják — 5 némi „búskomorsággal” jár, s eltelik több, vagy kevesebb hét, esetleg hónap, mire az j emberek felengednek, s hozzászoknak új életükhöz, helyze- j tűkhöz. A tüdőszanatóriumot egyéb- < ként pontosan két évvel eze- i lőtt. 1964. március 6-án‘ avatták. Azóta több mint ezer \ tbc-st gyógyítottak az intézményben Noha az átlagos tü_ < dőbeteg fél évet tölt el ezen a fenyvesek övezte helyen,! mégis nagy a forgalom. VAN AZ ÉPÜLETNEK né-' hány pompás vendégszobája is. Ezek egyikét égy jótolíú i írónak tartogatják. Nemcsak! dr. Pilaszanovichné szereti az irodalmat, hanem dr. Háber) igazgató főorvos is, s úgy vé- J lik, hasznos lenne, ha valaki megírná a mai kor Varázs- I hegyét. Azt mondták nyugodtan rí- í portba szőhetem az ajánlatu- J kát. Szívesen megteszem, hi- < szén kedvező ajánlat ez. Magyar László A Pécsi Ba'elt országjáró turnéi A színház és az Országos Filharmónia nemrég megállapodott abban, hogy a Pécsi Balett országos turnén mutatja be műsorát, jórészt olyan helységekben lép fel, ahova eddig nem jutott el balett-társulat. Az együttműködés eredményeként februárban öt helyen, Kőszegen, Kapuváron, Sopronban és Tatabányán látták vendégül az együttest. Mindenütt zsúfolt nézőtér fogadta őket és nagy sikerrel adták elő a gazdag repertoárból válogatott táncjátékokat. Az országjáró tűmé áprilisban és májusban is folytatódik. Április 20-tól kezdődően az együttes Felső- Magyarország négy jelentős városában vendégszerepel, először Sátoraljaújhelyen, majd 21-én Ózdon, 22-én Miskolcon és 23-án Salgótarjánban. A májusi előadássorozat első állomása: 13-án Nyíregyházán lépnek fel, azután 14-én Karcag, 15-én Debrecen, 16-án Kecskemét következik, ötnapos szünet után május 21-én Szegeden, 22-én Békéscsabán és 23-án Gyulán mutatkoznak be. A műsoron Vivaldi Etűdök kékben, Szokolay Az iszonyat balladája és Vuji- csics Változatok egy találkozásra című művek szerepelnek. A Fővárosi MÁV Szimfonikus Zenekart a színház karmestere, Nagy Ferenc vezényli. sok is. Mi az, ami megfogja az embert itt? Talán elég egy műhelysarok, egy-egy gép, de nem Is ez. Inkább az a nagyon összeforrott, igazán kitűnő baráti kollektíva, ami — nem akarok más üzemeket megsérteni — de azt hiszem, párját ritkítja. Itt a törzsgárda kilencven százalékos, nem voltak itt vándorló emberek, ákl „új tagnak” számít, az is hat-hét éve dolgozója már az fcreg-erőműnek. Jóképességű szakmunkásokat, műszakiakat nevelt az üzem évtizedeken ét. Voltak, akik meghaltak, de nevüket nem feledik. Két név. Roszpriem Károly kazánfűtő. Hufnägel Konrád sala- kozó. Hogyan is történt ez, Adonyi bácsi? — Előtte egy nappal, hogy • szovjet csapatok megérkezteik Pécsre, este féltíz fele éjszakai műszakra jöttünk: Grécz Lajos művezető, aztán Roszpriem, Hufnägel és én. Itt laktunk mi akkor is a telepen, de azokban a napokban a lakosság levonult az óvóhelyre. Zavaros Idők voltak azok, mert a németek le akarták állítani az üzemet, sót, később fölrobbantani, de nem engedtük. Közbevetőleg mondom, ez az üzem nem állt le ötvenhatban az ellenforradalom alatt acm. Csak most januárban — véglegesen. Elgondolkozik, szívja a cigarettáját: — ... Szóval jövünk már itt a raktár sarkánál, beszélgetünk, egyszer csak német katonák ugrottak föl velünk szemben az iparvasúti töltés mögül és közénk vágtak egy kézigránátot. — Akkor halt meg Hufnägel és... — Igen. Hufnägel mindjárt meghalt, Roszpriem Karcsi pedig éjfél körül. Sokat kínlódott szegény. Én négykézláb kúsztam vissza az óvóhelyig, mert a két lábamban összesen vagy kilencven szilánk volt. A feleségem kötözött be az óvóhelyen. Adonyi Andor művezető most. Hatvan esztendős lesz a tavaszon. Nyugdíjba megy. Az üzemmel egyidőben ... — Tudja, nem a nyugdíj a fájdalmas, mert úgyis mindenki megöregszik, hanem ez a csend. Január óta csend van. Pedig én otthon is meghallottam a gépeket, a zörejről tudtam, hogy rendesen mennek-e a dolgok vagy sem. De a kémények füstjéről is. Ha nagyon fekete, sűrű-per- nyés füst jött — az udvarról láttam —, akkor már tudtam, hogy zűr van. Máté János betanított munkás. Burjánból Jár ba tíz c*zKeicmen Gyula Adonyi Andor Máté János tendeje. Előtte a mezőgazdaságban dolgozott. — Csak az első napokban éreztem magam kissé idegennek. Tudja, hogy van ez: otthon a mezőn mégis tisztább a levegő, csend van, itt meg az örökös zúgás és olaj, néha korom is. És látja, mégis jobb ez. őszintén mondom, nem is akartam elhinni, hogy ez az üzem megszűnik. Áltattam magam, mert hiába, kenyérkérdés is ez. Meg aztán szétesik a régi, jó együttes. Ez is baj. — öreg már ez az üzem. Nem az éveit, hanem a rohanó technika távlatát értem ezalatt — Értem én ezt. Ennék az üzemnek energiatermelése már nem gazdaságos. Tudom én ezt, csak hát... Más sem, Máté János sem marad kenyér nélkül: sőt, ebben az iparágban kap munkát, új munkahelyet. De ez a csend — érthető módon és képletesen — mégis csak az üzem elmúlását jelzi. Ami esetleg frázisnak tűnik néha, itt reális valósággá vált: hűség a gyárhoz. Most érzik, hogy van ilyen. De ezt a hűségérzetet minden ember magával viheti és viszi is a következő munkahelyre. A Baranya megyei bíróság pénteken Andrásovics Jenő segédmunkást, pécsi lakost összeesküvés kezdeményezése bünte tében, két társát pedig — Várnai József esztergályost, pécsi lakost és Haller József ipari tanulót pécsi lakost — ősz- szeesküvésben való részvétei bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ?zért Andrásovicsot 2 évi és 8 hónapi, Várnai 2 évi és Haliért l évi szabadságvesztésre Ítélte. A múlt év végén Pécs ” számos utcájában a házak falára krétával irt, népidemokrácia-ellenes jelszavak voltak láthatók. Uj- mecsekaljáról pedig azt jelentették, hogy levélszekrényekben golyóstollal irt cédulákat találtak ellenséges jelszavakkal. A tettesek — ismertté váltak. Három fiatalember alkotta a galerit, „Három Pokoli Angyal”-nak nevezték magukat, a röpcédulákat Is ezzel a megjelöléssel írták alá. A „Három Pokoli Angyal”: Andrásovics Jenő szellemi képességeiből csak hat általános elvégzésére futotta. A most 27 éves fiatalember egyik munkahelyén sem tudott huzamosabb ideig megmaradni. Verekedés, izgága, természetű. Várnai József 20 éves, megbukott a technikumban, később ismét beiratkozott egy másikba — nagy nehezen kijárta az iskolát. Haller József sem boldogult a tanulással, rossz bizonyítványa miatt kimaradt az iskolából. A zsák megtalálja a foltját — mi sem természetesebb, ők is egymásra találtak. Rendszeresen összejöttek és keseregtek: nehéz az élet. Haller keveselte a zsebpénzt, amit szüleitől kapott.. Várnai is panaszkodott: ő sem él jól a szüleivel. Ezek után úgy vélték: más kiút nincs, külföldre mennek. „Külföldön lehet hosszú hajat viselni, olyan ruhában járhattok, amilyenben akartok” — támasztotta alá „súlyos érveivel” Haller a disszidálási szándékot. Disszidálni — ámde hogyan?.— ezt latolgatták, de úgy vélték: egyik ötletük sem megvalósítható. A végső tippet Andrásovics adta: politikai menedékjogot kérünk Budapesten egy nyugati követségtől. Ezt mindhárman jónak találták. Úgy vélték: a követségen csak rájuk várnák. Szerintük a ionban a politikai menedékjog kéréséhez valami politikai cselekményt kell elkövetniük. Andrásovics mint az egész ügy mozgatója — a maga 6 általánosával — kidolgozta a feladatokat. Ezek szerint: 1. Népidemokrácia- ellenes jelszavakat kell a falra firkálni, hasonló jelszavakkal, röpcédulákat kell írni és terjeszteni. 2. Valamit fel kell robbantani... Szerepelt a tervezetben rendőr leütése és pisztolyának elvétele, betörés az OTP-be és egyebek. Vallomásaikat olvasva az ember nem tudja hirtelenjében: bosszankodjon-e vagy mosolyogjon a galeri ötletein. Komolytalan összeesküvésnek vagy veszélyes szövetkezésnek ítélje-e cselekményüket. Mosolyogni és komolytalannak ítélni szándékukat mégsem lehet, ezt a tények Igazolják. A tervezet első pontját végrehajtották. A jelszavas röpcédulák alá a HPA (Három Pokoli Angyal) betűket írták. Az államrendszerünket szidalmazó mondatokban durva helyesírási hibák olvashatók: „Álj” — így. egy 1-lel. Vagy: „Komunista”. Ezek után mi sem természetesebb, hogy szervezetüknek a következő jelszóval próbáltak híveket toborozni: ».Ember küzdj, és bízva bízzál a HPA-ba” A HPA azonban egy napon szétbomlott. Történt pedig, hogy Várnai otthonában a ház körül törmeléket talicskázott. Ebbéli munkája közben látogatta meg Andrásovics és Haller. Nézték dolgozó társukat, és közben meg-megjegyezték: „így fogod a talicskát? Te még a talicskázáshoz se értesz”. Várnai hallgatta egy darabig a megjegyzéseket, aztán sértődötten odavágta a talicskát: „Vegyétek tudomásul, hogy kiléplek az egész hülyeségből! Nem tartok tovább veletek!” Vita támadt, de Várnai kitartott elhatározása mellett „Ha te kilépsz, akkor én is" — mondta Haller. Andrásovics egyedül maradt, ettől a naptól kezdve többet nem találkoztak. A megtörténteken — jelszavak falra írása, röpcédulák terjesztése — azonban már nem lehetett változtatni. A rendőrség nyomozása eredményre vezetett és egy budapesti követség épülete helyett máshova kerültek a tettesek. Tény, hogy a tárgyalás alatt mindhárman őszinte megbánást mutattak, vallomásaikban nem igyekeztek cselekedeteiket ködösíteni, tettüket feltárták, bűnösnek mondották magukat. Nyugatra ákartak menni — de mint a tárgyaláson kiderült, semmi mást nem tudnak a kapitalizmusról, csak annyit, hogy ott tőkések vannak. De hogy ez mit jelent —, nem sok fogalmuk van. Kár. Államunk minden lehetőséget megadott nekik a tanuláshoz, ahhoz, hogy jó szakmunkássá képezhessék magukat —. nem tetszett. „Hosszú hajat viselhettem volna nyugaton" — mondta az egyik. Lehet, hogy nem ez volt az elsődleges indítóok, ami a disz- szidálási szándékot kiváltotta belőle. Egyikük sem szeretett dolgozni. „Sem könyveket, sem újságokat nemigen olvastam" — mondták. Nem tudták. hogy munka nélkül becsületes ember seholsem él meg. Közülük ketten még egészen fiatalok. Felmerül: milyen nevelésben részesültek otthon? Szüleik ellenőrizték-e, mivel töltik szabad idejüket? Aki államrendszerünk ellen összeesküszik, vagy ezt megkísérli, annak bűnhődnie kell. Minden becsületes embert megelégedés tölt el: rendőrségünk éberen ügyel arra, hogy hétköznapjaink építő munkáját, nyugalmunkat ne zavarhassa meg senki. Ebben a munkájában — mint ebben az esetben Is — számíthatnak a lakosság támogatására. Garay Ferenc Megindul a személy hajózás a Dunán A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy a Dunán hetek óta teljes terheléssel szállítsanak a teherhajók. Linzből indulnak a személyhajók is. Elsőnek — március 7-én — a Dunaújváros—Dunavecse— Apostag közötti járatot közlekedtetik. Március 14-től jár a Ráckeve—Dömsöd—Tass közelii személyhajó járat is.-má rcius 15-én indul meg a személyhajó-forgalom. A vállalat szakított a hosszú évek gyakorlatával. Idén az ebben a járatban közlekedő hajó árut nem szállít. A hajón csak kézipoggyász és málha vihető. Ezzel szemben már a közeljövőben motoros áruszállító hajót indítanak Budapest és Mohács között előrelátható*
