Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

19M. MÁRCIUS ö. napló 5 A gazdaságirányítás problémái a mezőgazdaságban A gyakorlat! élet fényei­ből kiindulva a reálpo- - litika szempontjaival kell ke­resni azokat a lehetőségeket, 5 melyek a fejlesztés terén kö- 1 vethetők. A gazdasági mecha- * nizmust érintő tervek és el- i határozások azáltal lesznek indokolttá és jogossá, ha ki ni tudják fejezni a népgazdaság, I a mezőgazdaság és a paraszt­ság valódi érdekeit. Ezek a x kategóriák külön-külön is ne­héz területek és az egybehan- I golásuk sem könnyű. Agrár- . vonalon általában a más nép- ! gazdasági ágakhoz való ará- . nyosítás, a belső szerkezet I egyensúlya és a termelési vl- \ szonyok társadalmi kihatása í problematikus. A mai helyzet 1 néhány adottsággal felhívja l. magára a figyelmet. J A termelőszövetkezeti moz­galom az 1961-es átszervezés * óta a mai napig a mezőgaz- * daság érzékeny pontja ma­radt, amit együttesen alakított ki az irányítás bonyolultsága, a nagyüzemi előfeltételek kez- i deti hiánya, a szektorok egye­netlen fejlődése és differen­ciáltsága és mindezek fölött f az a tény, hogy az átszerve- j zéskor a politikai szükségsze- [ rűség és a gazdasági szükség- i szerűség ütemének egyezősé- i ge nem lett követelmény. Az j úi gazdasági mechanizmust előkészítő bizottságok más l dilemmák előtt állhatnak, er- i re utal a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem Tanácsának 1 kibővített ülésén hozott meg­állapítás, mely az irányelvek­nek a mezőgazdaságra vonat­kozó részét nem tartotta ki­elégítőnek, mert azok az egész ' kérdést túlságosan az állami gazdaságok szempontjából tár­gyalják. Ezek szerint tehát a mezőgazdasági termelő szek- I torok (állami gazdaság, tsz, háztáji) fejlesztési irányát ki | kell fejezni, nehogy a hatá­rozatlanság. hátrányos társa- 1 dalmi reagálásokat váltson ki. A gazdasági mechanizmus reformja a közgazdászok sok éves vitáinak eredménye Is, bár sok vonatkozásban még csak az Ismeretek rendezésé­nél tartunk, a módszertani alapozások újkeletúek és az ooeratív vonal gyakran ma Is *.előz”. egves politikai és gaz­dasági elhatározásokat tudo­mányosan még nem sikerült alátámasztani. 4 Előrelátható volt _ de még ma is 6oka.k sze­mében eléggé fel nem ismert, — hogy « mezőgazdasági munka idényszerűségét a szo­cialista szerkezet problemati­kusán szétágaz.tatja. Előállt ugyan egy teljesen foglalkoz­tatott réteg, ezzel szemben a többség gyengébb normákkal csak fél évet dolgozhat és a háztáji területe ugyanakkora. Ennek jövedelem-kiegészítő szerepe külön hangsúlyozan­dó. Ilyen szerkezeti adottság útját állja annak az elkép­zelésnek. mely a szövetkezeti jelleget az alkalmazotti vl- szonv felé terelné, mert azon­nal feleleveníti a munkához v’á jog alkotmányos fogal­mát. T^Tnelő szektoron be- * lül ellentmondásossá nőtt a jó és a rossz termelő­szövetkezetek típusok szerint! szétvál'”!ztása. amit a vezetés közötti különbségek mellett döntően a gazdasági adottsá­gok^ alakítanak ki. Megfigyel- hetcen egyes vidékek és ha- cvoinÁnyos agrokulturák gaz- d^sári ereje a kapitalista és c ‘ista gazdasági rendszer­Gépkoes! tulajdonosok, figyelem! A XIV. sz. Autójavító Vállalat tvfiT műszakban, 6 órától 22 óráig áll a gépkocsitulajdono­sok rendelkezésére és VÁLL AU MINDENNEMŰ SZEMÉL YGÉPKOCSI- SZERVIZ-MTJNKÁT, tői függetlenül érvényesülni látszik. A tsz-ek minősítésé­nél új szempontként ki kell emelni ezeket a jelenségeket, melyek a szocialista szerkezet speciális hatására direkt mó­don keletkeznek. Ugyancsak egyeztetni kell a szocializmus alapvető elveit és a gyakorlati megvalósítás stádiumát így például az alapelvek között szerepel az egyenlő munkáért egyenlő bért tétele, mely napjainkban már elodázhatatlan feladattá emeli, hogy valamiképp meg kell oldani az olyan lényeges egyenlőtlenségeket, amelyek nem az emberek önhibája miatt keletkeznek. Lehetetlen sokáig fenntartani, hogy ugyanazt a munkát egyes tsz-ekben fele díjazásért vé­gezzék. Idővel az „erős trz", „gyenge tsz" különbsége a „szegény tsz"—„gazdag tsz" fogalmává alakul és az egyen­lőtlenség akut tenyészete le­het. Ezért a termelési érde­kek fenntartása mellett az adóztatási rendszeren keresz­tül orvosolni kell ezt a sok embert érintő hátrányos hely­zetet, mert ha a teljesen fog­lalkoztatottak és a szezon- munkások ellentétét még a „jó tsz—rossz tsz" különbsége Is növelné, a társadalmi tu­dat ezt nem foglalkozási, ha­nem vezetési hibának tekin­tené. A tsz-ek évente eredmé­nyességet akarnak kimutatni. Mivel bizonyos határvonalnál a külterjesség is jól jövedel­mező, rendkívül fontos annak megakadályozása, hogy a ve­zetők visszaéljenek a terme­lési szerkezettel. Felmérendő, hogy a termelési szerkezetek mennyire fejezik ki a népgaz­daság és a parasztság közvet­len érdekeit. Az eligazodást megkönnyíti majd a „szerve­zett piac” tervgazdaságba épí­tése. Ez likvidálja azt a ha­mis felfogást, mely a szocia­lista szemszögre hivatkozva a terv és piac fogalmában el­lentétes kategóriákat látott. Q Feltűnő jelenség volt a faluról történő nagymé­retű elvándorlás, a vá­rosi munkahelyhez való „in­gázás" és a tsz-tagság elöre­gedése. Az átlagéletkor az évekkel egyezően növekszik, de a munkaerőkapacitás rom­lása ennél gyorsabb. A mező- gazdasági népesség változása ma már nem igazodik a nép- gazdasági ágak szükségleté­hez és mert korábban elérte a szabályozás szükségét, a spontaneitás túlbecsülése könnyen vezet az adminiszt­ratív eszközökhöz. A fiatalok A népművészet a felszaba­dulás után teljes szépségé­ben bontakozott ki. Sokol­dalú kutatások indultak meg, amelyek felelevenítik a ha­gyományokat és továbbfej­lesztik azokat. A népművé­szet különböző ágainak meg felelően gondozó központok alakultak ki: Mezőkövesden a népi hímzésé, Somogy me­gyében a népi faragásé, ki­állítások, pályázatok repre­zentálják a népművészek munkásságát. A népi fazekas mesterség­nek még nincs ilyen centru­ma és gondozója. A Népi Iparművészeti Tanács és a Baranya megyei Tanács kö­zött nemiég megállapodás született, hogy ezt a jelentős kulturális missziót megyénk vállalja és otthona lesz a népi kerámia mestereinek. Baranyát nagy múltja predesztinálja erre a kezde­ményezésre. Óbánya, Kis- vaszar, Mohács, Siklós nép­művészei országszerte ismeri tek. Közülük is kiemelkedik Gerencsér Sebestyén, a Sik­lóson élt és aránylag fiata­lon, 1955-ben elhunyt faze­kas. Díszes tányéraival, kan­cáéival, fűszertártól val, an­bevonása csak a kereseti le­hetőségekkel biztosítható. Ahogy a földnél is a tulajdon­jog helyett a használati jog került előtérbe, a tsz-tagok számára is a tényleges jöve­delem mérvadó. Az Igazi ösz­tönzőket pedig arról lehet fel­ismerni. hogy nem kell sok magyarázatot hozzáfűzni. A gazdasági mechanizmus " változtatása céljában és kivitelezésében is komoly erő­feszítést és időt igényel. Álta­lában törekedni kell arra, hogy a vezetés különböző szintjein határozzák meg és nyilvánítsák ki, következmé­nyek terhe mellett, kJ miért vállal felelősséget. Feltétlenül elejét kell venni annak a je­lenségnek, hogy kellő képes­séggel nem rendelkezők a gaz­dasági mechanizmus korszerű­sítését jelszóvá „fejlesszék” és problematikus időkben a kőnk rét egyéni felelősséget „társa- dalmasítsák”. Ugyanakkor meg kell találni a mezőgazdaság­ban is a munkának és a meg­élhetésnek azokat a formáit, melyek a vezetés számára a társadalmi elismerést jelent­hetik. | tikformájú korsóival, kedves I gyermekjátékaival rendsze­resen megjelent az országos népművészeti kiállításokon. Művészetét már életében megismerte Moszkva, Berlin, Párizs és szívesen vásárolta termékeit A karcsú boká- lyok &z ország más részein ilyen formában ismeretle­nek. korsóinak formája, gazdagon írókázott díszíté­sei a siklósi hagyományok­hoz való hűséget mutatják, mázasedényeinek csillogó szí ned magas művészi és mes­terségbeli tudásról tanús­kodnak. Róla, Gerencsér Sebestyén­ről nevezik el azt a pá­lyázatot, amelyet minden év­ben országos méretekben hirdetnek meg. Két első, négy második és hat har­madik díjat adnak ki, ösz- szesen mintegy húszezer fo­rint összegben. Külön há­romezer forintos emlékdíj­jal jutalmazzák a pályázat­ra beérkezett legkiválóbb művet, amely Gerencsér Se­bestyén nevét viseli. A rész­letes pályázati feltételek rövidesen megjelennek — amely szerint az ország valamennyi fazekasmeste­Mennek előttem katonák né- hányan, egyikük lemarad, te­nyerével a lángot óvja a szél­től, amint rágyújt. „Gyere be, te szépkatona!” A legény be­lenéz a fal menti sötétségbe „Minek?” Megy tovább. A fal­nak támaszkodó nő csalódot­tan belibben a kocsma ajta­ján és a világos söntésben visszanyeri személyiségét. Erőtől duzzadó fehérnép, vas­tag lábakkal, keblekkel. Ha­ját fehér szalaggal szorította le, vállára seszínű irhabeke­cset terített, a fekete szok­nyaalj hátul jócskán felrepedt, de a repedést valamiképpen összefogja fehércérnás arasz­nyi öltésekkel. Arca élénk rózsaszín a púdertől, ami a negyvenes ráncok elrejtését hivatott szolgálni. — Béla! A pincér felveszi a rende­lést, tálcán hozza a korsó £ört és a fél ded rumot, ez utóbbi felét a hölgy megissza*’ ami maradt, a korsóba löttyenti. A kocsma levegője áttetsző­én opálos. A hangzavar állan­dó és egysíkú. A szavak, re elküldheti munkált, a megyei tanács gondoskodik arról, hogy megőrizze, majd pedig a szakmai zsűri elé bocsássa. A pályadíjak átadására 1966. október 16-án kerül sor Pécsváradon, a Bara­nyai Vasárnapok keretében megrendezendő Pécsváradi Leányvásár programjaként A következő években is ez a pécsváradi ünnepség lesz a népi fazekas mesterség fellendítésére kibocsátandó pályázat eredményhirdetésé­nek a helye. Ennek kapcsán a rendező szervek meghív­ják ide a pályadíjjal kitün­tetett népművészeket és ven dégül látják őket, A járási művelődési házban október 14—21 között bemutatják valamennyi beérkező nép- művészeti alkotást, külön megjelölve a díjazbttakat. A tervek szerint külön ki­állítást rendeznek Gerencsér Sebestyén művészetéről. E program keretében találkoz­nak majd itt a baranyai népművészek és beszélik meg közös dolgaikat, vala­mint ugyancsak itt kerül sor az előadó népművészek or­szágos fesztiváljára la« mondatok értelemszerű jelen­tését lehetetlen kiszűrni, talán csak úgy, hogy egy-egy asz- talt, egy-egy arcot figyel hu­zamosabban az ember. Egy­másnak fordított széken — az asztal egyik oldalán ül két férfi. Gumicsizma, foszladozó bekecs, katonai derékszíj, ola­jos, vasutas-féle sapka. Átka­rolják egymás nyakát, ordí­tanak. — Magyarember vagy, ko­mám? — Mi lennék, komám! — Akkor Igyunk, komám! Belökik a sört, Intenek a nyurga Bélának, vigye el a többi üres poharat is, hozza aztán a kővetkező 6Ört. — És azt mondta, hallottad? Azt mondta, hogy az egyik szeme zöld-fehér, a másik meg piros-fehér-zöld! Pedig már akkor kaptak egy hár­mast .. i a Macolától! — Tudod ml volt a sze­mén? Jót röhögnek. — Magyar ember vagy, komám?!... Béla átkiált a fejek fölött a duzzadt keblű nőnek: „Még egyet, Nanica?” Emez meg két ujját tartja föl, jelezve, hogv egy korsó sör meg a fél de­ci... A másik asztalnál ki- kupálódott cigányok ülnek, fu­varosok, alkalmi munkavál­lalók, többnyire sötétkék öl­tönyben, sárga félcipőben és j az ing alá kötött színes sál­ban. A lányokon is feszül a j blúz, meg a szoknya, s ahogy a sör időnként kihajtja őket a WC-re, látni, hogy a tűsar­kot egyelőre nehezen szívle­lik. de majd megszokják bi­zonyára. A lány, ki az aszta­lok között kifele igyekszik, egészen váratlanul pofont kap egy kis nyüzge, sovány fiatal­embertől. — Naaaa! Nem vagy már az uram!.— sivalkodik a lány és a nyüzge legény nem is bocsátkozik vitába, ám a ke­zét emeli, hogy egyet még odacsördítsen a hajdani hit­vesnek váratlan találkozásuk örömére. De a rendőr, ki az udvar felől éppen most lépett be, elkapja a nyüzgét nyaká­nál fogva, kissé meg Is emeli és a legény úgy tekerődzik markában, mint egy vén, re­kedt macska. Aztán kivágják az udvarra. „Ez már nem jön vissza egyhamar jában ..." — Jegyzi meg valaki, a derék rendőr eme preventív teljesít­ménye láttán. Egyhamarjában nem is, hanem csak három perc múlva, miután kint le­porolta ruháját. Illedelmesen lép be az ajtón, elhúz a fal mellett, hivatalos komolyság­gal álló rendőr előtt, oldal­vást lehúzza fejéről a svájci sapkát és tisztelettudóan kö­szön: „Jó estét kívánok”. Hát ez a rendje a dolgoknak. A „művésznő” később, úgy tiz óra tájban érkezik — vagy negyven esztendős ké­séssel. Kopott csikóbundát vi­sel, még kooottabb retikült. Haja megritkult, arca meg­fakult. Lábán patenthaiisnya és lapos, fekete félcipő. A fér - flak — kik lehettek hajdani hódolói is —, előre engedik az asztalok között, ő pedig elvonul, piplskedve, finom­kodva, mint régi, fényes, illa­tos gálaesteken. „Parancsol. Regina?” — invitálják a fér­fiak akik a maguk részéröl inkább a sör mellett marad­nak, lévén olcsóbb. Regina ráncos homlokára helyezi te­nyerét, szemét kissé lehuny­ja: „Jaj fiúk, olyan migrénem van ma, talán valami gyen­gébbet kellene innom ... — mondja, de hirtelen leszáll a nosztalgia színpadáról és egy­szerűen ennyit mond: — Fél deci szilvát!” — És tudjátok fiúk, akko­riban, Váradon... Ki is volt? KI is volt? Megvan. A Kras- sóy Lidi volt a primadonna, nagyon jó pofácska lány volt ... A direktor meg .., Hogy is hívták? — no mindegy, szóval éppen a Cigánybáré ment akkor .Hát tudjátok, gyerekek! Az nem is igaz!... Hátradől, lehunyja s emétl hintáztatja felsőtestét a szé­ken és ábrándozva, dúdolgat- va villantja fel lelkében a szép váradi estéket. Valaki megszólal az aszta­lom mellett: — Szabad? — Tessék! Jólöltözött fiatalember ló­dít mellém egy széket, leül és zsebéből az asztalra helyez egy ébresztőórát. —; Harminc — mondja. — Nem kell óra — mon­dom neki. — Harminc — Jelenti ki makacsul. Fel is húzza, fü­lemhez teszi, ketyeg. — Talán a Bizományiba kellene... holnap ... Többet adnak érte — ajánlom fel ne­ki e lehetőséget. Fejét rázza, feláll, zsebrevágja az órát: — Holnap? — Nekem >a kell. M a kell a harmincas, most és itt! Átmegyen a fuvarosok asz­talához, kiteszi az órát, ezt mondja: „harminc". Hozatna•< neki egy korsó sört, az órára azonban nem akad vevő. ' : tán később, az óra váratlanu’ csörögni kezd. Kitartóan, hos­szasan csörög, a terember hirtelen csend lesz, csa" óra csörög, megbontva - kn-s- ma örök és megszokott hang­zavarát. Az ébresztő kellerr'” len emlékét idézi figvelrrs. tetésképpen ez a kopott kis masina és ez annál Is |nk*H- riasztó, mivel hogy az r o- szerű füstfátyolban lmhn!"cr emberek még nem is aludtak ma. Rab Ferenc Erb János raJzal Dr. Soős Sándor 42# hektoliter bort szállít a Pécsi Állami Gazdaság központi pincészete a napokban Budapestre, az állami gazdaságok ke­reskedelmi Irodájának palackozójába. Ezt részben belföldön, részben külföldön értékesítik. Merllng Bálint és Potz Gáspár szállítás előtt fokolják a bort. . Baranya lesz a népi kerámia központja Gerencsér Sebestyénről elnevezett országos pályázatot hirdetnek meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom