Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
19M. MÁRCIUS I. 3 A kellemes tavaszi .06 a méhe- ket Is előcsalta. Ifj. Hetrik Mihály Erzsébeten — aki a pécs- ▼kradl méhész szakcsoport tagja — ellenőrzi, melyik család hogyan telelt át. Nemzetközi autóstalálkozó A H. Nemzetközi Autós Találkozót a Magyar Autó Klub Vas megyei elnöksége április 9 ás 11 között tartja Kőszegen. A rendező bizottság gazdag programról gondoskodott a résztvevő autósok számára. így például április 10-én, vasárnap ügyességi versenyt rendeznek Kőszegen, este pedig autós bál lesz a Jurisics vár összes termeiben. Másnap kirándulnak a résztvevők Szombathelyre és megtekintik a műemlékeiről híres Ják községet. Igen nagy az érdeklődés a szomszédos országokból a II. Nemzetközi Autós Találkozó iránt, elsősorban Ausztriából és Jugoszláviából várnak nagyobb számú csoportokat. Ismét fenyeget a poeokkár Most kelt elvégezni a védekezést! 1964-ben Baranyában szinte felmérhetetlen károkat okozott a mezeipocok. Most ismét szaporodóban van. E kártevőre a két év előtti pocok- dúlás irányította rá a figyelmet, hisz akkor megyénkben 79 millió forint felmérhető kárt okozott. A kipusztított lucernásokból, a tejtermelés kieséséből keletkezett kár becs lések szerint jóval meghaladja a 100 millió forintot. A legveszélyeztetettebb terület Az 1965 tavaszán elrendelt közérdekű védekezésben több ezer ember vett részt. A felhasznált mérgek — Dieldrin, Arvalin stb. — értéke, illetve a védekezés költsége meghaladta a 10 millió forintot. Most utólag már megállapíthatjuk, hogy a mérgezés nem a kellő időben történt, vagyis késett. Ennek egyik oka a kártevő előrejelzés erőtlensége volt, következménye pedig, hogy a védekezés költségei nem álltak arányban annak hatásosságával. Ha csínján akarunk bánni ezekkel a veszélyes mérgekkel, akkor alaposan meg kell fontolnunk, mikor szórjuk ki azokat: akkor, amikor a legkisebb mennyiség elegendő. Ennék pedig itt az ideje. Mivel a két év előtti pocokkár Baranyát sújtotta a legjobban, a Szederkényi Növényvédő Állomáson láttak hozzá a legkörültekintőbben az előrejelző szolgálat megszervezéséhez. Frank József, az állomás agronómusa száz év távlatában vizsgálta meg a pocokkártétel ritmusos jelentkezését. A századforduló első évétől napjainkig pontos feljegyzéseket készített, melyekből kitűnik, hogy a mezei pocok 3—4 évenként idéz elő nagy kártételeket. 1966 a mezeipocok felszaporodásának éve, a tetőzés 1967-re várható, de a megye egyes pontjain már ebben az évben bekövetkezhet. Itt konkrétan a mohácsi járásra gondolunk. A Mecsek északi oldalán ugyanis, valamint a gyakorta vízállásos déli határvidéken a mezeipocok nem terjed el. Míg az ország északibb vidékein kevesebb, Baranyában a pocoknak 6 nemzedéke van, sót a mohácsi járásban, Illetve a siklósi járás egy részén tekintettel a koraibb kitavaszodásra és a hosszabb őszre, hét nemzedékkel kell számolni. A kora tavaszi vizsgálatok azt mutatják, hogy a védekezési munka zömét most a mohácsi járásba kell koncentrálni. Védekezni tavasszal kell A tavalyi év a területfoglalás éve volt, amikor a mér gezés után megmaradt pockok a gócokból szétszéledtek, területet foglaltak. Az 1966-os év a felszaporodás éve, amikor a mezeipocok a területfoglalás után szaporodni kezd. Most még kevés a számuk, de az időjárás kedvezett a kártevők áttelelésének. Ma még aránylag könnyű az ellenük való védekezés, hisz egy 40—50 holdas táblán — a legutóbbi felmérés szerint — átlag 300—400 lyuk van, amelybe a mérget elhelyezhetjük, őszre azonban a lyukak száma megtízszereződhet, szinte lehetetlenné téve a védekezést. A felszaporodás évében a tavaszi védekezés 50 százalékkal csökkentheti a kárt, a nyári és őszi védekezés már csak arra képes, hogy szinten tartsa a kártételt. A tavaszi védekezéssel 200—300 ezer forint ráfordítással 50—60 milliós kárt előzhetünk meg. A Növényvédő Állomás előrejelzése szerint, ha most nem védekezünk, 1967-ben újabb 50—60 millió forintos kárt okoz megyénkben a pocok. Rrvalin bőven van Jelenleg 6 vagon ingyenes védekezés zer — Arvalin — vár elszállításra a Szederkényi Növényvédő Állomáson. A termelőszövetkezetek a községi tanácsok útján igényelhetik ezt a szert. A védekezési munkát ebben a stádiumban még körülbelül 5—10 ember 2—3 nap alatt elvégezheti.'Ha várnak, később milliókra Yúg- hat a védekezés költsége. Most még nincs arra szükség, hogy diákokat, üzemi munkásokat vezényeljenek ki a táblákra, mint 1965-ben, de ezt nem is szabad megvárni. Legnagyobb veszélyben a mohácsi és pécsváradi járás termelőszövetkezetei vannak. Ott az időbeni védekezés -elmulasztása már ebben az évben óriási veszteségeket okozhat. Az EIefántos ház megint napirendre került. Az épület északi fala repedezik, s — igen lassan bár —, de elhajlik. Ezért a PIK és a Műemléki Felügyelőség megbízta a Pécsi Tervező Vállalatot, számítsa ki mennyi be kerülne az épület helyr - állítása. Nem íz az első ilyen me;* bizatás, amit a Pécsi Terve ző Vállalat kapott, nem elő szőr latolgatják a fenntar tás vagy bontás alternatíváját. Hasonló helyzetbe kerü tek az építészek az őtvene évek elején és végén is, s a vitáknak mindig az lett v vége. hogy az épületet „helyrepofozták”. \ százötve- éves ház az elmúlt tizenö évben felemésztett vagy ké* és fél millió forintot, s ht most, az ismételt helyreállítást megszavaznák, a pécsi tervezőmérnökök — Szőke Gyula és Adonyi Iván — számításai szerint megint elnyelne körülbelül másfélkétmilliót. Másfél-kétmillió forint nem kevés pénz, hiszen két és fél—hárommillióért egy olyan, vadonatúj épületet emelhetnénk, amelybe a mai EIefántos ház minden létesítménye — vendéglő, cukrászda, a hat lakás és a néhány kicsiny magánbolt — bőségesen elférne. Mégis, há csak erről volna szó, talán azt mondhatnánk, hogy adják meg azt a másfél-kétmilliót, hiszen a patinás épület klasszicista műemlék; a múlt században évtizedeken át a pécsi ifjúság zenéstáncos szórakozóhelye volt. De nincs olyan építész a városban, aki ki merné jelenteni, hogy ha az épületet az idén felújítják, hét-nyolc év múlva nem követel meg újabb másfél-kétmilliót. Sőt még egy olyan építész sem található, aki kezességet vállalna azért, hogy a ház 966. augusztusában is állni og. A Jókai tér és környéke ugyanis tele van pincékkel, melyek fekvéséről úgyszólván semmit sem tudunk, mint ahogy az sem tisztázott, hogy a nyári felhő- szakadások idején miképp terül csapadékvíz ebbe a la* ’»irlntusba. Csak annyit tu- lunk. hogy megtörténhet másutt is, ami megtöri*-!! a lókai tér 11 szám alatti házzal amely — egy nagy nyári felhőszakadás alkalmával, amikor a Jókai tér heszakadt — megrokkant. Értesüléseink szerint a Műemléki Felügyelőség nem ragaszkodik mereven az Ele- fántos ház fenntartásához, s az épület statika) állapotától, a várható költségek nagyságától teszi függővé döntését. Kezdetnek ez sem rossz, ami reméljük folvta- tódnl fog, hiszen ldőtJep- időklg még latolgatni sem lehet Egyszer ki kell mondani, aminek a kimondásától másfél évtizede tartózkodnak. A PIK évi 30 millió forin tos kerettel gazdálkodik. Ebből nem költhet hét-nvolc évenként kétmilliót egy menthetetlen házra. — Magyar — Ha már Egerben jártunk... ... elsétáltunk a város sz*- < líden hajló dombjai felé is. Azt mondotta kalauzolónk, a völgyben kitűnő a levegő. Ami a levegőt illeti, nem túlságosan lelkesedtünk érte, mi a városról és dombokról egészen másra gondoltunk. — Ne ijedjetek meg, van ott a levegőn kívül más is — vigasztalt Akkor rendben van, gondoltuk, mert előtanulmányainkból azt tudtuk, hogy már az órpádházi királyok idejéből is vannak írásbeli dokumentumok az egri bortermésre vonatkozóan. IV. Béla 1261. évi oklevelében, V. István 1271-ben kelt rendeletében intézkedett az egri püspököt — megyéje terüleA tengeralattjáróik gép” terme lehet ilyen. A terem nyolcszor öt méter, középen két méter átmérőjű drótkötéltárcsák, baloldalon vállmagasságig érő villany- motor, jobbról regisztrálókészülék. .. Szemben, zománcozott táblán, a jelzésrend. Egy rövid csengetés: ÁLLJ!, Kettő: LE. Három: FEL!... Hat: SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS... Az apró, fából és üvegből épített fülke háttal a gépte- falának támaszkodik. Ablaka a gépekre néz. Két ember még úgy ahogy, de három már szorongva sem fór el. Vertike László, a szállítógépész egy kicsit maga is bel tartozik ebbe a géprendszerbe: arca feszes, karjai mozdulatlanok. — Meddőt szállítanak a hetedikről — mondja. — Nagy munkák folynak odalent ... Halkan, szinte magának beszél, ki9sé furcsa is: nem lordul szembe az emberrel. 5zeme a műszereken, keze íz indítókaron. A lefüggöny- sött ablakokon megtörve ér >e a fény, minden valószí- lűllenül távoli, az ember el- ’elejti, hogy alig háromszáz néterre vagyunk a falutól, s i város sincs távolabb négy- >t kilométernél. S aztán egy- izerre kicsapódik az ajtó: a vakító koratvaszi fény elinti a gépeket. Szenes, bá- íyászlámpás ember áll a lejárat előtt. A SZÁLLÍTOGEPESZ — Átállunk, Laci! Vertike László kikászálódik a fülkéből, megropogtatja a csontjait. Arca szinte megfiatalodik a fényben, szigorúságnak nyoma sincs a szeme körül, ö is nevet. Most olyan, mint egy farmer, aki örül a jóidőnek. — A kettőre megyünk? — Kettőre. Először anyagszállítás lesz, aztán nemsokára megy a mansaft... Valamit igazítanak a gépen, egyikük egy kereket csavar, a másik a fogaskerekeket ellenőrzi. Pár percig tart csak, a szenes ember mond valamit — egyébként ő a főcsatlós —, s aztán megint felberreg a csengő. A kas indul a második szintre. Az aknatorony, mely mesz- szire magasodik a táj fölé, húsz méterre van a gépháztól. A hétszáz lóerős villany- motor drótkötelek segítségével mozgatja a kast. Minden kiszámított és félelmetesen pontos. A bánya élete és a szállítóakna egymástól elválaszthatatlan. Itt szállnak le az emberek, itt küldik le az anyagokat és itt jön fel a szén. Műszakonként 120—150 utat tesz meg a kas, vannak olyan órák, amikor szinte állandóan megy. A gépész .ilyenkor órákon át mereven figyel: minden csengőjelnek szigorú értelme van, úgy érti a csatlós és a szállítógépész egymást — bár több száz méter van közöttük, — mintha beszélgetnének. — Most, nemrégiben beszerelték a regisztráló műszert — mondja Vertike László —, azóta valamivel könnyebb. Régebben csak a csengőre voltunk utalva, számoltuk, hányszor szólt, s abból mindent tudni kellett: mit visz a kas, hová és ennek megfelelően, mekkora lehet a sebessége. Most kettős jelzések jönnek. Egyrészt a csengő, másrészt ezen a műszerfalon kigyúl a felírás. — Mi a legnehezebb a szállítógépész munkájában? — Gondolom, kinek ez, kinek az. Nekem a zenekar fáj... Valamikor, mielőtt idekerültem, játszottam egy zenekarban. Nagy kedvein volt hozzá. Egy darabig azután is csináltam, hogy gépész lettem, de aztán egy- szercsak elmaradtam. Nem lehet. Aki éjszaka zenél, az nappal nem teljes ember. Ide meg az kell. Harmincnyolc éves. — Húsz éve, hogy bányász vagyok, végig itt, Petőfi-aknán. Először mozdony- vezető voltam, most meg, már hat éve, gépész. Néha még éjszaka is eszembe jut, mi lehet az aknánál, máskor meg arra ébredek, hogy a csatlós jelzést adott —mondja s aztán, mintha megbánta volna az apró kis vallomást, hirtelen a gépről kezd beszélni. — 1928 körül építették az aknát, azóta megy. öreg, de megbízható jószág... Csengő, fény. Rándulás a karban. A reflexek szinte beletartoznak ebbe a hatalmas, precíz gépezetbe. Ami a gépházban történik, látszatra semmi, pár apró kis mozdulat, egyetlen hiba azon ban emberek életét, milliós értékek pusztulását okozhatja. — Hat év alatt egyetlen balesetem sem volt — mondja Vertike László. — A múltkor, azt hallottam, fel akartak venni öt tanulót, s egy se akadt. Azt mondják, nehéz. Félnek á felelősségtől... Berreg a csengő. Személy- szállítás a hetedikre. A drótkötél lassan lefogy a dobról. — Másodpercenként négy méterrel zuhan a kas — mondja a gépész. — Ha emberek vannak benn, gyorsabban nem szabad. Keze a fékein. Mikor jelez a csengő, lágyan meghúzza. Óvatosan, féltve. Békés Sándor téröl — megillető bor-tizedről. — Ez a Szépasszonyok völgye — mutatott kísérőnk az előttünk elterülő panorámára. Valóban szép a tájék, pince pince mellett. Az egyik pince korhgdt faajtaja sarkig volt tárva. Menjünk be, adnak-e egy ‘pohárkával a megye 30 000 hold szőlőjéből? Decis poharakba spriccelt a lapóból a gazda. Na, egészségünkre! Mintha timsólét nyeltünk volna. — ízlik? — kérdezte. A jobb reményében nem akartunk őszinték lenni. „Kicsit savanykás” — mentegetőzött. Ha még csak „savanykás” lenne. Hozott egy másik fajtából. Dettó. Elment a topóval egy harmadik hordóhoz. „Ez biztosan ílik majd” — mondta. Rosszabb volt mint a másik kettő. — Rossz pincébe tévedtünk — mondta kísérőnk. Vagy 200 méterre bementünk egy másik pincébe. Ugyanaz. Kifizettük a fél litert, — de nem ittuk meg. Korábban az egri borokról szóló kis füzetben ezt olvastam: „Az egri bor jó esztendőben igen édes. De édességét 23 esztendő múlva el szokta veszíteni.. 1 Azt hiszem, hogy mi éppen ebben a 23. esztendőben jöttünk ... Ezt a hiedelmünket igazolta később dr. I’só Andor, az Egri Szőlészeti Kutató Intézet igazgatója is, aki elmondotta, hogy tavaly rosszul sikerültek a borok. Mennyiségre nem lehetett panasz, de aminőségre igen. Az intézet telepén termett borból adott kóstolót, — savanyú volt. A vörös valamivel jobban ízlett, de valami érdekes módon, amikor az egri bort ittam, az aranyhegyire gondoltam — sóhajtva. Hol vagy te, Egri Bikavér? Kedves történetek a Bikavér elnevezés eredetét a török Időikre vezetik vissza, amikor is a magyar életformának megnyert igazhívők Egerben a vörösbor ivással vétkezvén bikavérnek nevezték a sötétvörös boritalt, amit titokban fogyasztottak. Más kutatások megállapítása szerint az 1860-as években kezdték a kiválóbb egri vörösborokat Bikavérnek nevezni. A németek — ahová régen a legtöbb egri bort szállították — hamar felkapták az „Erlauer Stierblut” nevet, annál is jobben, mert a Rajna és Mosel ^, mentén minden valamire vaío dűlő borának megvan, legtöbbször igen találó, fantázia neve. Ma már borszakértőink is szívesen sajátítják ki a „Bikavér” nevet Eger részére. Az „Egri Bikavér’’ — „Fr- lauer Stierblut” — „Bull’s Blood of Eger” az öt világrész minden borivó országában ismert borspecialitás. Tehát az Egri Bikavér — borspecialitás, Készül: kadarkából, kékfrankosból. opportóból. Medoc noir-ból. Általában az említett négy borfajta közül valamelyik háromból keverik, abból a háromból. ameMk az adott évben a legzamatosabb termést adta. A Szőlészeti Kutató Intézetben eredményes munkát végeztek az Eger 1 és az Eger 2 kísérletezésével. Miért kísérleteztek? Köztudomású, hogy szőlőterületeink felújításénál és fejlesztésénél visszatérő kérdés a direkttermő szőlő terjedésének meggátlása. Az országban körülbelül 45 000 kh területet foglal el a direkt termő szőlő. Az egri kísérleti telep országos feladatként foglalkozott új ellenálló hibridfajták előállításával. A cél elérése érdekében a telepen elsősorban megfelelő fajtagyűjteményt létesítettek. A kísérlet sikerült, előállították az Eger 1-t és Eger 2-t. Érdemes ezeket a direkttermők helyett telepíteni. Az Eger 2 például 1 kh-on 70—80 mázsát is megterem, ellenáll a peronos zpórának, a filoxerá- nak. Ezek telepítése nem történelmi borvidékekre való. — hanem például Zalába és más megyékbe, a direkttermők helyett. A következő ötéves terében a megyében nem terveznek nagyobb arányú telepítéseket. Átlagban évente 200—200 holddal növelik a szőlőterületet. Lényeg most a szőlővel kapcsolatos beruházások, a különböző feldolgozó épületek létesítése, csomagoló helyiségek. permetlé-tomyok építése, így helyes. Ha már jó bort termelnek, megfelelően fel is tudják dolgozni. I (Garas) Újra az Elefántos házról
