Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-26 / 72. szám
MÁRCIUS 2«. IluplO 3 Országos vájártanuló-verseny Jól szerepeltek a pécsi es komlói tanulok — Sikeres volt a Mecseki Tanbánya bemutatkozása A kényelmesen ülő, vicceket mesélő ember nem éppen a legtermészetesebb látvány lent a bányában. Illés Ferenc bányamester először fel is húzta szemét, mint aki nem jól lát. — Hát ti? Hat fiatal vájátanuló ült a sínek mellett, egy összeszerelt vitla közelében. — Készen vagyunk — mondta az egyik, s ebből — mintha varázserejük volna a szavaknak, — Illés Ferenc arca egyszerre megenyhült. — Elsőnek? — Két-három perccel előbb, mint a pécsiek... Szoros kü?delem A tanbányává fiatalodott komlói Anna-akna főépületének homlokzatára még a múlt hét végén felszögelték a hatalmas transzparenst. „Szeretettel köszöntjük az országos verseny résztvevőit!” A hét elején aztán megérkeztek a vendégek is: az ország hét vájártanuló-intézetének huszonnyolc legjobb tanulója. Megkezdődtek az immár több, mint egy évtizedes múltra visszatekintő országos verseny idei vetélkedői. A vendéglátó komlói intézet tanulóival együtt összesen harmincketten — nyolc csapat — küzdött az Idei elsőségért. Az első napon az elméleti vizsgákat tartották. Az eredmények egészen szorosak lettek: Pécs 18, Komló 18, Nagy- bátony 16 pont, így a verseny minden izgalma és szenvedélye gyakorlati vizsgákra tolódott át. Illés Ferenccel, a tanbánya bányamesterével járjuk a munkahelyeket — A versenyeket megelőzően egy bizottsággal négy, viszonylag azonos jellegű munkahelyet jelöltünk ki a negyedik szinten — mondja —. A gyakorlati vizsga két részből áll: elővájásból — természetesen minden vele kapcsolatos művelettel együtt —, 6s egy szétszedett vitla összeszereléséből. A csapatok teljesen önállóan dolgoznak, saját elképzeléseik szerint. Az 1-es munkahelyen éppen tanácskozott a csapat. Az előrehaladást egy combvastagságú vasrúd és több hatalmas bányafa zárta el. Valamennyi munkahelyen régi, beomlasz- tott és tömedékell, vágatok új- ranyitását végzik, így gyakran bukkannak az egykori művelés titokzatos emlékeire. — Baj van, fiúk? — Semmi, csak éppen az a legnehezebb, hogy az ember elhatározza, mit tegyen ... Amit nem tanítanak az iskolában A 2-es munkahelyen Pozs- gay Károllyal, a Mecseki Szénbányászati Tröszt főmérnökével találkozunk. — Nagyon szép a biztosítás — mondja —. Itt olyan viszonyok között dolgoznak, amit iskolában nem lehet tanítani, mégis jól megoldják a feladatot. Ez az általános tapasztalat. Pontosan, fegyelmezetten dolgoznak a versenyző csapatok. Az elmúlt esztendőkben nem volt ritka 250—260 százalékos teljesítmény sem, s bár az idén többségük a 120-at sem éri el, sokkal magasabb a verseny színvonala. A zsűritagok által észleltek Vajda Mihály kezében futnak össze, aki a Nehézipari Minisztérium képviseletében a versenybizottság elnöki tisztét látja el. — Milyenek az eddigi tapasztalatok? — 1953 óta rendezünk ilyen országos erőpróbákat. 1960-tól áttértünk az egyéni versenyről a csapatok közötti versenyre. A legutóbbi években az intézeteket: sújtóléges és sújtólég-mentes kategóriákba soroltuk. Itt most a sújtóléges területek leendő vájárai vetélkednek. A fejlődés az elméleti területeken a legjelentősebb. Tavaly például egyetlen jeles sem volt, négyes is csak mutatóba. Az idén a négyes már rossz jegynek számít, hármas pedig csak egy-kettő van. A legtöbb gondot azonban még mindig a szakrajz okozza. Nem tudnak ezek a gyerekek a papír előtt ülve térben gondolkodni... Fedelem, pontosság A verseny végleges eredményét ma délelőtt ünnepélyes keretek között hirdetik ki a Zrínyi Művelődési Házban. Az előzetes értékelés szerint mind a komlói, mind a pécsi intézet kiemelkedően szerepelt, s elsősorban a fegyelem, pontosság, technológiai megbízhatóság jellemezte munkájukat. — Mi lesz a győztesek jutalma? — Az első három csapat tagjai, tehát tizenkét tanuló, azonnal megkapja a vájárbizonyítványt, emellé emlékplakettet és oklevelet. A második és harmadik helyre kerülő csapatok 650. illetve 350 forint személyi jutalomban részesülnek, az első csapat tagjai pedig kéthetes külföldi utazáson vesznek részt. Az idei vájártanuló-verseny értékelésekor szót kell ejteni a Mecseki Tanbányáról is. Az alig másfél éve működő üzem nagyszerűen megoldotta feladatát. A szervezés zavartalan munkalehetőségeket biztosított, ugyanez az üzem jellege, a feladatok bonyolultsága és a rendelkező eszközök a lehető legjobban megközelítették egy nagy termelő üzem színvonalát B. 8. A HETVENÖTÖDIK Vietnami műszak Nemrég kezdődött meg az Orvostudományi Egyetem új klinikai tömbjének műszaki átadása, közben már bont ják a volt Dózsa-épüle- tet, ahol az elméleti intézetek kapnak majd helyet. A KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére az egyetem hallgatói elhatározták, hogy az építők segítségére az elkövetkező hetekben vietnami műszakot rendeznek, az elvégzett munkáért járó összeget a vietnami nép megsegítésére ajánlják fel. Az első akcióra szombaton és vasárnap kerül sor, mintegy 300 hallgató részvételével. Délelőtt fél nyoctól délután kettőig dolgoznak az építkezéseken a másod-, harmad- ég negyedévesek. Az Elektromos Mérőműszerek Gyára esztergomi gyáregységében elkészült a het- venötődik enkefalográf a Szovjetunió megrendelésére. A berendezés az agy bloelektro- mos áramát vizsgálja diagnosztikai és klinikai célokból. A képen: Gyűri József és Petróczi Károlyné ellenőrzik a hetvenótődlk berendezést. Lovas nemzet — lovak nélkül Pipának az idős olasz lókereskedőnek pár évvel ezelőtt még kincsen bánya volt Baranya. Pécsre jönni biztos üzlet — mondta —, hisz potom pénzért hét nyelven beszélő paripát vihetett virslibe — az már az ő dolga, oda vit- te-e — s annyit, amennyit csak akart. A fiatal pecsenye- csikónak Olaszországban szeme van, húsa drágább, mint • baromfié vagy a sertésé. S e furcsa ízlésen fintorogva eladták Pipó bácsinak legjobb lovainkat. 34000 ló ment vágóhídra Három évtizeddel ezelőtt még kincsesbánya volt Baranyában, a háború alatt sok elpusztult, de 1956-ra megint 43 000-re szaporodott az állomány. Aztán megalakultak a termelőszövetkezetek, jött a traktor, a kombájn és ment a ló. Ma alig 9000 lovat számlálnak a megyében, ebből 8500 van a nagyüzemekben, a többi a háztáji gazdaságokban. Vagyis tíz év leforgása alatt 34 ezer ló ment vágóhídra, köztük sok értékes állat. Pipó bácsinak már nem üzlet Pécsre jönni, 1965-ben összesen 18 csikót tudott megvenni, pedig az árat is megemelte, 6000 forintot kínált egy választott pecsenye csikóért, mégsem kapott többet. A csikó hiánycikk lett éppen akkor, mikor a nagyüzemek kezdtek rájönni, hogy majoron belül még a gépesítettség jelenlegi fokán sem nélkülözát lyen nagy darab bőröket talált a hulladék között. A hulladékot, amit semmire nem használhatnak fel, kocsival hordják ki a szeméttelepre. De a hulladék között felhasználható nagyobb bőrök voltak. „Egyszerű” hanyagság az egész, mégis bosszantó. Egri Gábor visszavitette a hulladékot és kiválogattatta. — Egyébként ilyesmi már nem fordul elő, mert a hulladékot az üzem területén gyűjtjük össze, és a most épülő rostbőr üzemben majd felhasználjuk. — Előfordulnak-e lopások? — Tavaly egy fiatalember kétszáznyolcvan deciméter hunting bőrt lopott. Kidobta a kerítésen és hazavitte volna, hogy motoros bőrruhát varrasson magának. Átadtuk a bíróságnak. Egyébként volt már korábban büntetve. Előfordult az Is, hogy éjszaka a hidegüzemből egy köteg bőrt hozott le a lépcsőn egy férfi, az éjjeliőr észrevette. Társadalmi bíróság elé állították. — Ritka esetek ezek ma már. szerencsére. — Miért? — Nem éri meg. Először Is évente kapnak utalványt • dolgozók négyszázegynéT avaly Baranyában mintegy 5,5 millió forint kár keletkezett a társadalmi tulajdonban. Ez az összeg közel fél millió forinttal kevesebb az előző évinél. Kilencszázezer forint lopásból, 770 000 forint sikkasztásból adódott. De a hanyag kezelés Is közel 850 000 forinttal jelentkezik. A legjelentősebb összeg — 1 millió 850 ezer forint — rongálásból származik. A rongálást pedig legtöbbször a gondatlanság okozza. Eldől egy daru — mint erre is volt példa az elmúlt évben — máris százezer forintokra rúg a társadalmi tulajdonban keletkezett kár. A közös vagyon megvédésében tölt be kulcsszerepet ss üzemrendészet. hány forint értékben. Ezt elviheti természetben vagy pénzben. Hétszáz forintig pedig kedvezményesen vehet az üzemtől bőrt. De minek? Ha megcsináltatja, nem olcsóbb, mintha az üzletben vásárolna az utalvány értékében cipőt. Azért sem érdemes, mert aki esetleg eltulajdonít egy darab bőrt, pecsét hiányában sem a szövetkezeti kisiparos, sem a magánkisiparos nem dolgozza fel számára az anyagot. A bőrt csak a raktárban pecsételjük le, onnét viszont egyszerűen lehetetlenség ellopni akár csak egy tenyérnyi darabot is. A múlt évben 2700 forint kár jelentkezett kisebb-na- gyobb lopásokból. Nem elírás: 2700 forint! Ez igazán nem sok, főként akkor, ha ez meg is térült, márpedig megtérült. A kár másutt van. — S ezt nagyon nehéz kitapintani, illetve meglelni a felelőst — mondja Egri Gábor üzemrendész. — Felelőtlen gondolok elsősorban. Nagyon sokféle bőrt állítunk elő, a munkafolyamatok szerteágazóak, bizonyos bőrféleséget súlyra, más fajtát pedig négyzetdeciméterre mérünk, de a tökéletes ellenőrzést ez sem biztosíthatja: egy- egy üzemrész elszámol darabszámra a kikészített bőrről, de nem tudni, milyen mértékű volt a selejt, legalábbis pontos felmérést nem sikerült eddig végrehajtani. — Valami megoldás mégis csak lehet.., — Persze. Legfőképpen a szocialista brigádokra támaszkodhatunk. A társadalmi tulajdon iránt érzett felelősség náluk tapasztalható legjobban. Naponta sok vegyianyagot használunk fel. Ezek drágák. Képzelje el, mennyi pénz folyna el, ha elpocsékolnák ezeket a segédanyagokat. — önöknél — mint több más üzemben is —■ szúrópróbaszerű motozást végeznek a portán. Nincs-e ennek kellemetlen visszhangjai? Kényes kérdés ez, az üzemrendészet vezetője némi gondolkodás után válaszol: — Van, akinek nem tetszik, bár senki sem vonja ki magát a motozás alól. Meg kell érteni, hogy a gyárban előállított termékek jellege egyszereűn megköveteli ezt. Egy hideghengerműben nyilván kevésbé van ilyenre szükség, több tonnás vaslemezt senki sem visz ki a hóna alatt. Itt más a helyzet. És ne felejtsük el, hogy még az igazgató elvtárs kocsiját is megnézhetjük, mint ahogy minden járművet megvizsgálunk, amely elhagyja a gyár területét. Az igazgató elvtárs külön kihangsúlyozta, hogy az ő kocsija se legyen kivétel. Azt hiszem, akkor másnak sincs oka megsértődni. Egri Gábor üzemrendész kétéves tanfolyamot végzett Budapesten. Jog. számvitel és kriminalisztika voltak a tantárgyak. A szakképzés itt is elengedhetetlen. hetik a lovat Rövid távon sok fordulóval a gép üzemeltetése nem gazdaságos. És éppen ez az, ami miatt most újra divatba jött a baranyai hidegvérű ló. Még az Alföldön, ahol a települések nagy távolsága miatt valamikor a gyors, jó futó, melegvérű lovak honosodtak meg, még ott is megfordult az ízlés. Hosszú távon a gép kiszorította a lovat, rövid távon, majoron belül viszont csak az erős, lassúbb, de egyben igénytelenebb, hidegvérű ló jöhet számításba. Ezért az alföldi nagyüzemek egyre gyakrabban fordulnak meg Baranyában. keresik a belga kancákat, melyek tudvalévőén nem abrakos lovak, silón, gyengébb minőségű szénán is eltarthatok, amellett olyan erősek, hogy párban gumikerekű kocsin behoznak annyi szálastakarmányt, mint egy Zetor. Egy jó tenyészkanca ára ma 13—15 ezer forint. Magyarul most van ára a lónak, keresett cikk, tekintettel azonban a korábbi .mellőztetésre, igen kevés van belőle. Kezdenek ismét csikót nevelni Ha Pipónak üzlet volt a baranyai ló, miér ne lehetne az a tsz-eknek? Bár mélyponton vagyunk, erről a mélypontról nem volna nehéz kimozdulni, hisz a tenyésztési hagyomány megvan és_ sok helyen az adottságok is" kedvezők. Néhány szemfülesebb tsz-vezető máris felfigyelt rá, hogy a lótartás mögött pénz van, s ezt a lehetőséget ki is lehet aknázni. Gonda Ferenc, a drávasztárai tsz elnöke járja a megyét törzskönyvezett kancák után nyomozva, s a Dráva egyik félszigetén ménest kíván létesíteni. Csikótelep kialakításán fáradozik a rózsafai tsz is, saját rezsiből megkezdték egy 100-as csikóistálló építését, melyet té- liesíteni akarnak, hogy a ménes necsak tavasztól őszig, hanem egész éven át a legelőn tartózkodhasson. Télen nyilván nem a fű, hanem a szabad mozsgási lehetőség miatt, hisz az istállóban kötőféken nevelt csikó értéke meg sem közelíti a ménesbeli csikóét. Kiváló legelőadottsággal rendelkezik a drávafoki tsz is, ahol már tavaly is vállaltak bérlegeltetést, a bólyi Kossuth Tsz küldte oda neveltetni csikóit. Csikónevelést vállal a környező tsz-ekből az idén a kétújfalusi és a vóká- nyi termelőszövetkezet is. A gondolat jó, hisz egy-két csikóért nyilván nem érdemes ménest fenntartani, ezért kézenfekvő a társulási megoldás, amikor a választott csikókat 2.5 éves korukig egy közeli ménesbe küldik a szövetkezetek. Legyen érdekelt a kocsis' Ha már megvan a csikó, akkor nyilván valami módon gondoskodnak is róla. A nagyobb baj még mindig az, lat, meglehetősen elöregedett a lóállomány, s nincs utánpótlás. A megye lóállományának jelenleg csak 18 százaléka csikó. Ennek az aránynak legalább 30 százalékosnak kellene lennie ahhoz, hogy a természetes selejtezést pótolja, s akkor még nem is gondolhatunk nagyon belföldi értékesítésre vagy exportra. A belga 23-as Az alacsony csikószaporulat szorosan összefügg a foga- tosok bérezésével. A kocsisok bérét úgy állapították meg, hogy az nem ösztönözte őket kellően az elletésre. Pedig az igáskancák a mai igénybevétel mellett — a legnehezebb fiákai munkát ma már a gépek végzik el — évről évre tudnának csikót nevelni, s a csikólegelőkre kicsapott állatok felnevelési költsége olyan alacsony, hogy jól jövedelmező melléküzemágat,.,,, biztosíthatna a tsz-eknek. / Aj»-. rózsafai tsz-ben a foga fosokat " úgy tették érdekeltté, hogy minden választott csikó után 2500 forint prémiumot kap • gondozója. így aztán érdeke, hogy sok csikó szülessen. Valahogy ilyen módon kéne másutt is a kérdéshez közelíteni, akkor rövid időn belül helyére kerülne ez a mellőzött ágazat. Félreértés ne essék, itt nem gépellenességről vagy valamiféle lótenyésztési kampányról van szó. Csupán arról, hogy a gépesítettség jelenlegi fokán körülbelül 10 000 jófajtájú igásló kellene Baranyában. meg az a kis rátartás, ami belföldre vagy külföldre értékesíthető. A háztáji gazdaságok kiszolgálása igáslovak nélkül el sem képzelhető, s már ez az egy tény is ellene szól a lóállomány további csökkentésének. Nem is beszélve a piacigényekről, tenyészállat értékesítési lehetőségeinkről. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megyénkben működik a törzstenyészetéről híres Szen- tegáti Állami Gazdaság, ahol hosszú évtizedek kitartó tenyésztői munkájával sikerűit kialakítani a híres belga 23-as törzset, mely jelenleg a legideálisabb gazdasági lótipus az országban. A békás-pusztai mén telep jóvoltából — ide kerültek a legjobb szentegáti mének — ez a jó vérvonal elterjedhet az egész megyében, tovább növelve a baranyai hidegvérű lóállomány értékét. Az érdeklődés megélénkülését mutatja, hogy a telepre egyre több levél érkezik a tsz- ekből, mének kihelyezését kérik ezeken. Az abaligeti, bere- mendi, bodai, drávaszáral, dunaialvi, dunaszekcsői, gör- csönyi, hímesházi, vásárosbé- ci, vókányi tsz-ek kérését már teljesí tették. E jelek azt mutatják, hogy a tsz-ek felismerték a lótenyésztésben rejlő lehetőségeket, s anélkül, hogy a ló túlsó oldalára esnének, értéke es jelentősége mértékéig ismét beiktatják gazdálkodásukba ezt az ágazatot
