Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-23 / 69. szám
március n. napló 5 Közös szolgálat Drírasrsbolcson nemrég lebukott egy hattagú társaság: budapesti lakosok voltak, olcsó szöveteket és ruhaféléket adtak el „kitűnő külföldi áru" gyanánt. A hiszékeny embereket — akik „bedőltek” a jó rábeszélőképességgel rendelkező árusoknak — összesen mintegy 30 ezer forint kár érte. Az „ügyes banda” valószínű még több embert megkárosított volna, ha egy munkásőr nem figyel fel tevékenységükre. A munkásőrök mind jobban kiveszik részüket nemcsak a rájuk háruló fő feladat jó megoldásából, hanem a különböző részfeladatok elvégzéséből is. Ilyen »íszfeladatuk a közrend, a közbiztonság védelme a rendőrséggel karöltve. Rendőrök és munkásőrök együtt teljesítenek közbiztonsági járőr- s’olgálatot. Nappal Is, de külsősen az éjszakai órákban ríiák együtt az utcákat, ébe- r-n őrködve a lakosság nyu- »•'lmára. A közös tevékenyégnek jelentős eredménye •sn már eddig is: tolvajokat "ogtak el, botrányt okozókat ,A’-~»tek meg. Áldozatos munkát vállalnak. Helytállnak az üzemekben, gyárakban, intézményekben, s munkaidő után egyenruhát húznak. A rendőrség és munkásőrség közős értékelése az együtt végzett munkát igen jelentősnek mondja. „Nélkülük lényegesen gyengébbek lennénk” — vélekednek a rendőrök. — „Ml szívesen segítünk, önként vállalkoztunk erre” — mondják a munkásőrök. A közbiztonsági járőrszolgálaton kívül az elmúlt év decembere óta a közlekedés ellenőrzésében Is segítenek a munkásőrök. Az Ilyen Irányú szolgálatuk végzésének első hónapjában mintegy 250 esetben segítették a rendőröket a közlekedési szabályok betartatásáért végzett tevékenységükben. Itt a tavasz, a túrizmus, az Idegenforgalom kezdésének Időszaka. A tavasz azonban a bűnügyi statisztikában a növekvő számok időszaka Is. A közrend és a közbiztonság fokozottabb védelmében ezután is számít a társadalom a rendőrök és munkásőrök Ilyen irányú kapcsolatára. Az eddig végzett közös tevékenység eredménye a jövőre biztató. Ezer pécsi ember nem ment el a kötelező tüdőszűrésre. Velük bajlódik a tüdőszűrő apparátus, a tanácsok szabálysértési hatósága. A II. kerületi tanács igazgatási osztálya például 50 forinttól léó forintig terjedő Pénzbüntetésre Ítélte Danny László Irányi Dániel tér L, Cser Vincémé Lyceum utca 11, Gerde Zoltán Pozsony utca 3. szám alatt élő lakosokat és még nyolc embert. A tanács a tőrvény szerint elmehet végső fokon a háromezer forintig Is. A tanács és a tüdőszűrő apparátus eddig inkább az emberek jóérzésére számított. Arra gondolt, hogy ha két év alatt 124 ezer ember el tud menni a tüdőszűrésre, vesz magának ennyi fáradságot ez az ezer Is úgy vélte, talán az az ezer ember is hallott valamit arról, hogy még mindig annyi tüdőbeteg él Magyar- országon. mint Pécs egész lakossága; s talán tudja, hogy a tbc még ma, a hatásos gyógyszerek Időszakában is veszélyessé válhat, ha a beteg nem jelentkezik idejében. Az állam milliókat költ a tüdőszűrő apparátus fenntartására, a tüdöszana-tóriumok hálózatára. Külön bizottság foglalkozik azoknak az embereknek az elhelyezésével, akik régebbi keletű, vagy elhanyagolt tüdőbetegségük miatt alkalmatlanokká váltak egy seregnyi szakmára. Az állam nagyon komolyan veszt a tbc ellen! küzdelmet. Terve, számítása, melyet tűzön-vízen át véghez visz, hogy évről évre, rendszeresen megszűr az országban minden embert s vagy tizenöt év alatt eléri, hogy a tüdőbaj népbetegség Jellege megszűnjék, • néhány ezer személyre olvadjon a tbc-sek 120—130 ezres tábora. Ezt a nagyvonalú és emberséges programot veszélyeztetik azok, akik sajnálják azt a kevés Időt és fáradságot, amivel — évente egyszer — a tüdőszűrés jár. Hiába készítünk drága, terepjáró autókat a vidéki szűrések számára, hasztalan építünk új és korszerű tüdőszű- rű állomást a városban, mindez csak fél munka és félsiker — őmiattuk. Az elmúlt két év alatt csak négy, javíthatatlanul csökönyös embert vezettettek elő rendőrökkel a kötelező tüdő- szűrésre. A jövőben talán több lesz a számuk. Ha még a pénzbüntetés sem használ, nincs más választás. Nem vagyunk roblnsonok, nem egy magányos szigeten élünk, hanem társadalomban, emberek között. Nemcsak magunkért felelünk, hanem másokért is. Azért, mert ezer ember nem törődik az egészségével, számunkra nem lesz kisebb kincs a másik 124 ezer egészsége. Ennyit tudni kell, ennyit illik belátni — minden pénzbüntetés és rendőri elővezettetés nélkül. *— Magyar — Pierre Colombo és Szabó Csilla hangversenye^ A Pécsi Filharmonikus Zenekar egyik legszebb produkciója Pierre Colombo svájd karmester és Szabó Csilla fiatal magyar zongoraművésznő neve fémjelezte a Pécsi Filharmonikus Zenekar vasárnapi és hétfői bérleti hangversenyét. A szerencsés kézzel összeállított műsor nemcsak a különböző igényű közönség tetszését nyerte ed, hanem előnyére szolgált a vendégművészeknek, valamint a nagy kedvvel, fárasztóan zsúfolt programja ellenére is jó erőnlétben játszó zenekarunknak egyaránt Mozart „Jupiter" szimfóniájával kezdték, ezzel az Olimposz! derűt árasztó, Mozart szimfonikus költészetének betetőzését jelentő művel. A nálunk eddig ismeretlen Pierre Colomból joggal sorolják a kiváló Mozart-interpretátorok közé: karmesteri munkája nyomán Filharmonikus Zenekarunktól az utóbbi hónapok egyik legszebb produkcióját hallhattuk. Az első tétel ünnepélyes és lírai dallamszövö- dése, a második tételnek szor- dinált hegedűkön megszólaló lágyivű témája, a harmadik friss lendületű tánca, valamint a finálé mindent betetőző összefoglalása a mű felépítésének gondosságára vallott. Colombo azok közé a karmesterek közé tartozik, akik nem elégednek meg a próbákon adott Instrukciókkal: a hangversenyen is minden idegszálukkal, kézmozdulatukkal, rezdülésükkel együtt élnek a művel és a zenekarral, figyelmes aprólékossággal jelzik a szólamok belépését, a dinamikai változásokat. Talán némi bizalmatlanság is vegyült ebbe a nagy figyelmességbe, mely azonban nem vált bántóvá, ellenkezóleg, a szívesen hallgatott Mozart-szimfó- niát a hangverseny legsikerültebb darabjává emelte. Mozart után Bartók következett, a Mester utolsó, halálos ágyán lázas sietséggel komponált alkotása, á III. zongoraverseny. A versenymű szólistája Szabó Csilla volt Az Országos Filharmónia ebben az évadban elkényeztet bennünket a legkiválóbb zongoristákkal: Fischer Annie és Sirokay Zsuzsa, valamint a jövő héten hozzánk ellátogató Peonne Marie Dáné hangversenyed között most ismét a fiatal magyar pianistanemzedék egyik legtehetségesebbi- két ismerhette meg a pécsi közönség. Szabó Csilláról valóban elmondhatjuk, hogy korát meghazudtolóan birtokában van mindannak, ami hangszerének művészévé avatja. Fölényes műismeretével, biztonságos technikájának érettségével Pécsett is kirobbanó sikert aratott. A ÍIl. Krimi 4 hogy Mvitték a folyosón a komor tanári asztalt 0: osztályban egyszerre min- den vidámabb lett. A padsorokat egész a falakig to'ták, * középre, szép, katonás rend- :,cn. székeket állítottak. Az '‘Ir.k alatt kosarakban szendétek illatoznak, mindenM ''-ér ingben van. valaki né- ny szál virágot is hozott, Vszóval igazi ünnep a fehér- ‘’Vi általános iskola harma- : osztályában ez a dé'után. , Vendégeket várnak. Min- ’ '"M izgatott, a tanító néni oki szintén piros úttörő ''■kendót kötött; néhányon kapuban állnak, mások az Ablakból lesik, jönnek-e? Az- ‘án fél ötkor jön a hír a ka- Pnba állított órtól: itt vannak, Megjöttek, s milyen sokan! A vendégek — az Istvánénál Bauer Henrik szocia- !ista brigádjának tagjai — Jhaguk is ünneplőben. Fehér l*0, nyakkendő, fényesre tisztított cipő. A bemutatkozás f?y kicsit nehezen megy: a tniereVeU |fl7_ A MÁSODIK PIROS CSILLAQ nak, nézik az erős, mosolygó férfiakat. Aztán mégis gyorsan megy a barátkozás. Antal Józsefné tanárnő, felolvassa, kik kapják a második kisdobos csillagot, a bányászok a fehér ingmellre tűzik, kezet- fognak, megölelik egymást... A többi már magától megy. A barátkozás műsorral folytatódik. A fehérhegyi általános iskola kisdobosai hetek óta készültek erre az ünnepélyes rajgyülésre. Mindenki készített egy-egy szép meghívót, gondosan rajzolt,, kerek betűkkel, papírból kivágott színes virágokkal, s aztán verseket, dalokat tanultak. Mindenki szerepel valamivel. Égi/ Mslány, miközben versmondó barátnőjéért izgul, a fülembe súgja: — ügy féltünk, hogy nem jönnek el a bácsik. Tetszik tudni, itt a környéken már m*jtinam minden iskolának vannak bányászai, csak nekünk nem volt egy se... Hogy ki izgul jobban: a versmondók vagy a hallgatók, ki tudja? Egy biztos: a taps mindenkit egyformán köszönt, azt is, aki hibátlanul mondja, s azt is, aki belesül. Bauer Henrik többszörös szocialista brigádjának tizenhat tagja jött el a fehérhegyi kisdobosok meghívására, közülük sokan, egy évtizede nem láttak iskolapadot. Talán ezért, talán másért, mindenesetre ők is kissé megilletódve ülnek a tanteremben. Többségük talán nem is érti, mit jelent ez a kis ünnepség, a kék alapon izzó piros csillag, amit feltűztek a gyerekek ingére. — Ezt az kapja — aki letette a próbát — súgja egy kisfiú. — Mindenfé'e nehéz dolgokat kellett csinálni: fát vágni, cipőt pucolni, vizet hozni... Meg jól kelett tanulni... zongoraverseny kiegyensúlyozott tolmácsolásában hibát aligha találhattunk, különösen az I. és III. tétel bravúrosan nagyvonalú manuális megoldását éreztük figyelemre méltó pianista teljesítménynek, mégis mintha egy kissé „kívülről” vett volna részt ezúttal e remekmű megszólaltatásában. Bartóknak ez a műve, mely legszemélyesebb vallomása, nem pusztán a hideg tudás részvételét kéri, hanem — főleg a középső tétel költői „éjszaka zenéjé”-ben — az érzelmekét is. Óriási taps fogadta a fiatal zongoraművésznő játékát, aki Bales zongoraművének előadásával viszonozta a közönség ünneplését Szünet után két kedves, franciásan könnyed művel gyönyörködtette el a közönséget Colombo és a Pécsi Filharmonikus Zenekar, melynek friss lendülete ekkor még csak fokozódott. A mesevilág tiszta báját tükrözte Ravel- Lúdanyó meséi című kompozíciója. Dukas már többször hallott Bűvészinasa pedig ismét magával ragadta a közönséget derűs harmónia világává! színes hangszerelésével (a zenekar további fagottokkal, basszus- klarinéttel, angolkürttel, celes- tával. egy sor ütőhangszerrel egészült ki), frappáns tempóival, elgondolkoztató goethei bölcsességével és azzal a ki-r tűnő tolmácsolással, melyet a hangverseny után a közönség ismét forró tapsokkal jutalmazott ' — nt Mit játszanak az ember gyermekei? Mikor vége a műsornak, fényképezés következik.. Elő- j szőr mindenki azzal áll a len-! cse elé, akitől a csillagot kap- ', ta, aztán az egész brigád és J az egész raj. A tanító néni is, aki mégis csak „szerzett" bányászokat a gyerekeknek. A búcsú a legnehezebb. Né- hányan egészen a kapuig futnak, mások az ablakból integetnek. Bauer Henrik még az 1 utcáról is integet. — Ugye eljönnek máskor is? — kiált valaki az ablakból. — Hogyne, csak hívjatok! — Akkor is jöjjenek, ha! nem Írunk. Jó? — Jó. A fehér ingekre tűzött kisdobos csillagokat néhányan! már el is felejtették, nem\ néznek le percenként, meg- j van-e még, a bányászok látó-j gatását és ígéretét azonban egyikük sem felejti el.., Emelkednek a házak, szaporodnak a betonozott utak, utcák, szaporodnak a virágágyak, a gyepes területek, és a gyepes területek szélén a táblák, hogy: „FÜRÉ LÉPNI TILOS!”.,4Amikor aztán estefelé a hat-, • tíz-, tizenkét éves gyermekek csapatokba verődve, kardokkal és fapuskákkal, vízípisztolyokkal és kereplő bádog-géppisztolyokkal átvágtatnak a virágágyakon, gyepszigeteken, a nagy „hurrázásba" mérgesen belekiabálnak a felnőttek; „Ezt tanultátok az úttörőben?! Nem szégyenlitek magatokat, mint egy malaccsorda belevágtattok a virágágyásokba! Ezért öntöztek egész nap a kertészek?! Ott a. játszótér a ház mögött, miért nem ott játszotok?” Való igaz. A játszótér ott van a ház mögött, homokozóval, mászókkal, kis óvo- dáshíntákkal, s néhány páddal a kötögető idősebb hölgyek számára... Csakhogy hatéves kora után az ember általában már nem mászó- kázik, hanem valamilyen mozgékonyabb, izgalmasabb játékban vesz részt,* amihez bizonyos találékonyság, küzdőszellem, eró Is kell. Valamikor az otthonunkhoz közel eső üres telken fociztunk, métáztunk, pilinckáz- tunk, golyóztunk és ördög sem tudja, hogy még mit nem csináltunk? Nekünk ts voltak csapataink; indiánok voltunk, kalandozó ősmaeva- rok. kurucok, labancok, partizánok és cowboyok, ahogy olvasmányélményeink éppen alakítgatták belső világunkat ... „Nocsak... — mondtam, amikor Antonioni egyik filmjében egy külvárosi út mentén miniatűr rakétákat láttam az égre szállni —, a korszerű világ, korszerű já- tákokat adott a gyermekek és a játékos kedvű felnőttek kezébe. Hát igen... Ez természetes, a technikai civilizációban szükségszerűen elszaporodnak majd a technikai érdeklődést és készsé- ket feltételező játékok”. Igaz ez vajon? Mit játszanak a mai gyermekek? Vannak ugyan szervezett keretek között működő modellező szakkörök, de spontán technikai jellegű játékokról szó sincs, még a régi sárkányeresztő gyermekek Is eltűntek. Tenkes kapitányt játszanak, s ha lenne hol, akkor valószínűleg futballoznának, fejelnének. De nincs erre lassan se hely, se mód. Maradnak a szűk iskolaudvarok, tornatermek és a legügyesebb serdülőknek a hlvatalo* sportegyese letek pályái. Mi lenne az ideális? Az ideális minden valószínűség szerint az lenne, ha a korszerű világ nevelési elképzeléseinek figyelembe vételével irányított, de nem agyonszervezett, őrökkel lemerevített körülmények között bontakozhatna ki a gyermekek romantikus, játékos kedve. Jó lenne, ha az adódó aprócska tereket lecementeznénk, és szabad görkorcsolya-pályákká képeznénk ki, mint, ahogyan ezt Ljubljanában tették. Jó lenne, ha előtérbe kerülhetnének a sport jellegű játékok, ha labdapályákat alakítanánk ki az új lakótelepeken, miniatűr futballpá- lyákat, lábteniszpálvákat, teniszpályákat, kosárlabda- pálvákat. Talán elég lenne néhánv palánkét felállítani kosarakkal, ahol a kosárra dobálás öröme naponta harminc-negyven gyermeket Is leköthetne. Fel lehetne állítani itt-ott egv kisebb fut- ballkaptit. ahol kapura lehetne rúgdosni.... Biztosan nagy tere lehetne a korszerű technikai játékoknak is. A rakétákat az ember akár kicsinyek, akár nagyok, elég gyanakodva nézi. Bár egy ilyen miniatűr kis rakéta előállításához szükséges tudásanyagot mindenki elsajátíthatja az iskolai fizika, kémia és matematika órákon. A sok, 1ár- dán zajongó, lábbal hattott go-kart helvett talán lehetne szerkeszteni egv-egy komolyabb masinát Is. Ez utópisztikusán hangzik és szervezetileg megoldhatatlannak, pedig korszerű játék lehetne. Ha ltt-ott lét ttte- nénk egy fészert, ahol a gyerekek délutánonként egy- egy nyugdíjas, öreg szerelő segítségével kis teljesítményű robbanómotorokat er- keszthetnének kiselejtezett alkatrészekből, melyeket maguk a gyerekek ki is próbálhatnának egy lecementezett vagy salakozott körpályán, lehet, hogy többet érne, mint az indiánhábo- rűk. Sokat beszélünk a gyakorlati oktatásról, de a politechnikai képzés játékos, oldottabb változatai szinte teljesen hiányoznak. Két parkőr helyett lehet, hogy többet érne egy nyugdíjas szerelőt alkalmazni... A lehetőségek latolgatása mellett egy konkrétumot mindenesetre le kell szegezni: az iskolás korba jutott gyermekek spontán foglalatoskodása megoldatlan. Nincsenek alkalmas Játszóterek és nincsenek korszerű játékok. S a nyolc-tiz éves gyermekek pusztán azért, mert róluk megfelea keztünk, nem fognak kar- batett kézzel üldögélni a7 erkélyeken. nem töltik majd az egész szabad idejüket tanulással, hanem valami mást csinálnak... .él dául cigarettára gyújtalak esetleg szemügyre veszik s- felnőttek szórakozásait. e ezt-azt átvesznek tbV.rtt. nyolcévesen... Bertha RuIcm. Ol ossza: Ezer ember nem engedelmeskedett
