Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

W«. FEBRUÁR IX napló 3 Zárszámadás Boksán Minden területen elsők — Ritkán hall ilyen be­számolót az ember, ahol ilye­nek az eredmények. — E di­csérő szavakat Papp János elvtárs, a pécsi járási pártbi­zottság titkára mondotta. — Ha így haladnak, maguktól kérünk kölcsön. — Az MNB Baranya megyei igazgatósága vezetőjének tréfás szavai. — A gazdálkodás minden terü­letén elsők a járásban, de a megyében is az elsők között vannak. — Ez meg a pécsi Járási tanács képviselőjének véleménye. Kedden a baksai Ezüst kalász tsz zárszámadó közgyűlésén hangzottak el ezek a mondatok. Nyoicvanhat forint Átlagosan ennyit fizettek tgy ledolgozott, tízórás mun­kanapra. Nem is számolnak nár munkaegységekben, azt mondják: egy napra. Szoroz­tuk csak be a hónap munka­lapjainak számával, hason- ftsuk ößsze az eredményt az pari munkások átlagkereseté­vel, vagy nézzük meg egy sze­ljen az órabért! Egy tagra 7 067 forint jut, a tervezett­él ötezer forinttal több. öt- aillióval, 36 millióra emelke- ett a közös vagyon. Egy év latt megduplázódott a tiszta agyon! Ma 14 millió forint, 961-ben el sem érte a 2 ülliót. Szenzációs eredmé- yék! A gazdálkodás egyik alap- mtatója az egy szántóegység- s jutó halmozott termelés >56 forint, 700 forinttal több, Unt tavaly. 24 mázsa kuko- cát takarítottak be holdan- ént májusi morzsol tban. Igen «gasak a termésátlagok, de Irűn hozzáteszik a „ha”-t is. éldául a 214 mázsás cukor­éba átlaghoz: „Hát még, ha területet helyesebben vá- sztjuk meg!” A növényter- esztés és az állattenyésztés igyjából fele-fele súllyal szé­péi. A maga hat és fél mil- * termelésével kiemelkedik baromfitenyésztés, atszösz- as bevételeinek harmadát ta. Több tojást termeltek, int a járás többi tsz-e ösz- ssen. Akármelyik üzemágat sgáljuk, ilyen nagyszerű írnokát talál az ember. Ug- iszerű a fejlődés. A fél éve ikult 92 fős épltőbrigád nden feladatot megoldott, is-tsz-eknek is besegített — vételük jóval meghaladja a Symillió forintot Egy év itt a következő új létesít- nyékkel gyarapodott a kö- i: tojóház, tápkeverő, ön­töző telep, magtár, borjúne­velő, gépszín, közel kétmillió forint értékű gép; ezenkívül korszerűsítették a műhelyt vízvezetéket kapott Rádfa- puszta. Amit kértek tőlük, az utolsó fillérig teljesítették, 23 millió forint értékű árut ad­tak el. I küldöttközgyűlés Elhúzódott a kezdés, mert a minisztert várták. De csak a távirat érkezett: „Közbejött elfoglaltság... További sok sikert..Az elnöki beszámo­lóban sűrűn szerepeltek ne­vek. A szocialista brigádok­ban a tagság színe-java talál­ható. A hét brigád közül né­gyen nyerték él a megtisztelő címet. Ez nem formális vala­mi. A tésenyi asszony-brigád fogadkozott is. „Másodikak lettünk, de ígérjük, jövőre az elsők. És mi megyünk Har­kányba.” A háztáji eredmények ki­válóak, külön háztáji agronó- must állítottak be, aki össze­hangolja a közös és az egyéni érdekeket. Nagyon jó politi­kusoknak bizonyultak ezen a téren, a tojáshibrid, takar­mánytáp juttatást például a közös javát szolgáló feltéte­lekhez kötik. Előbb meg kell termelni azt a tagoknak a tsz- ben. A tagság tudata évtizede­ket fejlődött, ha kellett éj­jel is csatasorba álltak, a leg­nagyobb tettekre képesek. Az emberi viszonyok barátiak. Tapssal választották újra az elnököt. Az elnök Baksai Antal most jubilál. Amikor öt évvel ezelőtt a tsz-be került, annyi pénzük sem volt, hogy a telefonszám­lát kifizessék. Ma milliomo­sok. Ha azt kérdezik, mi a siker titka, az első helyen említik — a biztos kezű ve­zetés. A vezérkar egysége, amely Baksai Antallal az élen csodákat művelt. Kihasz­nálta a nagyüzem minden előnyét, az ésszerű területel­helyezést, a helyes specializá- ciót, a hatékony premizálást, álló és forgóvagyon felhasz­nálást. Gyümölcsöztette az adott állami hitelkedvezmé­nyeket. Országos hírű kezde­ményezéseik fűződnek nevük­höz. Tápkeverő üzem, mely­nek engedélyéért több mint fél évig harcoltak. Építőbri­gád, és a különféle segéd­üzemágak. Uj növény- és állatfajták. Egy kőbánya ter­ve, amelyért úgy néz ki, me­gint csatát kell vívni. Hihe­tetlen, milyen alapos, szinte tudományos számításokat vé­geznek és az első pillanatban tudják, ez vagy az érdemes-e vagy nem. Aiövö Céljuk az eredményeket tar­tani. Savanyító, szörpkészítő, hústartósltó üzemet létesíte­nek és megoldják a trágya megfelelő tárolását. S még egy hatalmas vállalkozás 1966- ban: az értékesítési társulás megszervezése. Pécs város ellátásának segítésére Baksa vezetésével kilenc tsz társul. Hamarosan három üzletet nyitnak Pécsett. Miklósvárl Kottán Tsz-fársulás a siklósi járásban A baksai szövetkezet köré csoportosuld termelőszövet­kezeti társulás példáját követve, újabb tíz tsz hatá­rozta el, hogy termékeiket közvetlenül juttatják el a fogyasztókhoz. Az alakuló­ban lévő társulás Szigetvár, Sellye, Vajszló, Harkány és Siklós lakosságának, illetve Idegenforgalmának élelml- szerigényclt kívánja kielé­gíteni. Zöldségfélékkel, ba­romfival, tojással, hallal, palackozott borral és füs­tölt áruval látják el már ebben az évben ts üzletei­ket. A társulásban részt vevő szövetkezetek: Bere- mend, Csányoszró, Dtósvisz- ló, Drávakeresztúr, Dráva- sztára, Felsőszentmárton, Kisharsány, Magyartelek, Tnrony és Vajszló. Épül a 6-o« út x - Szigetváron ^ Adva van nyolc és fél mil­lió forint. Építeni kell belőle 1200 méter hosszú korszerű utat, 900 méter szennyvíz-, il­letve csapadékcsatornát. Szük­ség van hozzá 150 dolgozóra, ayolc és félezer tonna zúzott kőre, 870 tonna cementre, 270 tonna bitumenre, 5000 sze­gélykőre és két terelőútra. Elkészítési határidő 1966 jú­nius 30. Röviden így foglalható ösz- sze a hatos út szigetvári át­kelő szakaszának építési fel­adata. Kivitelezője a Pécsi Közúti Üzemi Vállalat. A rendelkezésükre álló idő négy és fél hónap. A munkaterület biztosítása egyik legfontosabb feladat. E célból két terelő utat jelöltek Tárcaérdek is! Vita a városkő?pont bővítésének problémáiról Elénk és heves vita szín­tere volt tegnap a városi ta­nács kistanácsterme. A koor­dinációs bizottság tartott ki­bővített ülést. A téma, mely­ről szó volt, már többször sze­repelt lapunkban: a városköz­pont folytatásának, illetve bő­vítésének problémái. Mivel az ismert terület beépítésében vagy 15 szerv érdekelt, mint­egy negyvenen jelentek meg minisztériumok, országos trösztök, főhatóságok és Pécs város képviseletében. Az el­nökségben helyet foglalt Kö­rösi Lajos, a városd tanács el­nöke, dr. Bánki Nándor, a városi pártbizottság ipari osz­tályának vezetője, dr. Németh Lajos, a Beruházási Bank Ba­ranya megyei fiókjának Igaz­gatója. Bálint János, a Pécsi Tervező Vállalat Ybl-dijas igazgatója. Látszólagos érdekellentétek Dr. Németh Lajos már be­vezető mondataiban kiemelte, közös, népgazdasági érdek, hogy a Mecseki Szénbányá­szati Tröszt, SZTK, KÖJÁLL, bíróságok és ügyészségek és a többi érdekelt szerv, intéz­mény egymással összefogva, a szanálási, közművesitési stb. költségeket megosztva építse fel vállalati központját, iroda­házát a Szabadság út, Bajcsy- Zsillnszky út, Rákóczi út és a 6-os gyorsforgalmi út által határolt területen. Bár dr. Né­meth Lajos érvei nagyon meg­^WWWWVWWVWVWWWW« Totsanfy a szociális oitUan&an Sohasem láttam még ilyen ’idám, friss arcú öregeket. Száznegyvenöten élnek itt a facér utcai szociális otthon- kin, megelégedetten, szere­lttől övezve, s ma kiilönö- •en jókedvűek. All a bál. töze i ötvenen táncolnak, nekelnek, nevetnek, tapsol­ok a klubszobában, az ár­os egy liter rumot enge­délyezett a száznegyvenöt sésze teába a mustáros tr*lt meg a pogácsa mellé tre az estére. Kroman József bácsi nem íncol, ahogy mondja, mú­ltait ő eleget 83 éves kő­iig. De nem maradt ágy­án, itt can a többiek kö- itt Kaiser Nándorné és Török ajosné viszont úgy táncol- ak, mintha húsz évesek ‘nnének. Mindketten a fő- kólára járnak modellt ül- í. Kalter «énl ezenkívül, mióta itt van, örömmel ^ffozilt. Kilenc éee vasai. “* Nem nehéz? Kell az a kis szórako- ís. Nem it tudnék meg- nnl munka nélkül. Amit |e nem jöttem, tizennégy- 'l ötven éves koromig ide- *»be jártam vasalni. győztek, kiderült, hogy több vállalat és Intézmény képvi­selői nem Ismerték fel az érdekazonosságokat. A legtöbb hozzászóló arról panaszkodott, hogy székházát, vállalati központját nem tudta megépíteni, noha az építés­hez szükséges hitelkeret egé­sze vagy tekintélyes része évek óta a rendelkezésére áll. Ezek a panaszok jogosak vol­tak. Ebból kiindulva azonban többen — Forrai György, az Üzemi Vendéglátó Tröszt kép­viselője és mások — téves következtetésekre jutottak. —- ügy tüntették fel a dolgot, mintha a késésnek Pécs volna az oka azáltal, hogy nem ad engedélyt arra, hogy a válla­latok tetszés szerinti helyen építkezzenek, hanem — túl­zottan is mereven — kitart a városközpont bővítésének koncepciója mellett. Szinte mindnyájan azt az aggodalmukat hangoztatták, hogy ha a koordinációs tár­gyalások elhúzódnak, elvesz­nek az építkezésre szánt hitel­keretek. Ez az aggodalom is jogos. Néhányan azonban — talán a vita hevében — túl­lőttek a célon. Boross Béla például, aki a Legfőbb Ügyészség képviseletében je­lent meg, kijelentette: „Tíz­millió forintunk van az épít­kezésre. Ha Pécsett nem hasz­nálják fel az összeget, még­hozzá sürgősen, akkor elvesz- szük a várostól és Miskolcon fogjuk elkölteni”. Boross Béla — és még né­hányan — azt is kifejezésre juttatták, hogy szabad terüle­ten szeretnének építkezni. —• Nyíltan kimondották, hogy nem akarnak szanálási költsé­ge* fizetni. Az étterem — létszükséglet A sok felszólalásra Bálint János, dr. Németh Lajos és dr. Bánki Nándor válaszolt. Mind a hárman hangoztatták: nem kötelező az említett te­rületen építkezni. Csak az építkezik, aki akar. Hozzátet­ték azonban, hogy ennél al­kalmasabb terület a városban nincs. Kiemelték, hogy a kü­lönböző érdekek egyeztetése, összehangolása bizonyos időt vesz igénybe. Ez azonban még nem indok arra, hogy olyan kijelentéseket tegyünk: ha Pécsett késnek, Miskolcra visszük a pénzt. Virág Pál. az ÉM főkoordi­nációs megbízottja, aki hosz- szú ideig területi főépítészünk volt, támogatta a három fel­szólalót. Elmondotta: a pé­csiek kezdeményezése úttörő kezdeményezés az országban. Hasonlóra még nem volt pél­da. Nincsenek tapasztalatok. Természetes tehát, hogy az ér­dekek egyeztetése elvesz bizo­nyos időt. Ez azonban bősé­gesen megtérül, hiszen igen nagy összegeket lehet így meg­takarítani. S bár az érdekel néha ellentéteseknek látsza nak, az ellentétek csak lát szólagosak. A népgazdaság, i lriii;\r»WWn tárrAV Áa a várrv akkor Járnak a legjobban, ha a koordinációs elv alapján egy területen építkeznek. Még a szanálási költség sem ma­gas, hiszen — az előzetes szá­mítások szerint — nem fogja meghaladni az összköltségek öt százalékát Miskolc példá­ul jóval magasabb szanálást költséggel épít áruházat. Ja­vasolta, hogy a szanálási, köz- művesítési költségeket osz- sgák meg a beruházók között, a .‘beruházások, a felhasznált területek nagyságától, stb.-től függően. Lépjen életbe a kö­zös teherviselés elve. Nagy vihart kavart a ta­nácskozáson Forral György­nek az a bejelentése, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium megvonta Pécstől a minimum 1500, maximum 3000 adagos konyhára, illetve 200 szemé­lyes étteremre szánt pénzt. Többen tiltakoztak az intéz­kedés ellen. Mint mondották, a konyha és étterem a sok irodaház közös . étterme lesz, tehát létszükséglet. És lét- szükséglet azért Is. mert a vá­ros éttermi helyzete nagyon rossz. Mindenki ismeri pél­dául a Jókai téri bisztró ál­lapotát. Az épület külső falai már repedeznek, s mégis, kénytelenek vagyunk a biszt­rót fenntartani, mert nem te­hetünk mást. Az irreális követelések ellen Bár a viták hevesek voltak, dr. Németh Lajos, Bálint Já­nos, dr. Bánki Nándor, Virág Pál és mások érvei végül min­denkit meggyőztek, legalábbis senki sem tett ellenvetést a városközpont bővítésének kon­cepciója ellen, s megegyeztek a közös teherviselés elvében is. Márki László, a városi -ta­nács építési és- közlekedési osztálya vezetőjének több be­jelentése arra mutatott, hogy a kisajátítás és szanálás mun­kál már meg Is kezdődtek. Noha még sok tárgyalásra, egyeztetésre lesz szükség a jő vőben is, a kezdet minden­képpen biztató. Van azonban egy újabb akadály is: az ir­reális követelések. Amint dr. Szűcs Endre, a megyei KÖ­JÁLL igazgatója elmondotta, a Mécseid Állami Erdőgazda­ság, melynek szanálandó fé­szere, építményei vannak a jelzett területen, méltánytalan követeléseket támaszt. Dr. Szűcs Endrének v via­szolva többen aláhúzták: min­den olyan vállalat, Intézmény, stb., amelynek épületeit sza­nálják, megkapja törvényes kártérítését. Ez a nagy prog­ram azonban nem lehet ürügy a túlkapásokra. Nem ismét­lődhet meg például, ami a 8- os gyorsforgalmi út építésé­nél, a városi tanács és a TÜ- ZÉP között történt. Gondos kodni kell és fognak arról, hogy az irreális követelések ne lassíthassák meg az építke­zést. X. V ld. Egyik Pécs felöl SatRet* vár felé haladva a dencsházl elágazástól északnyugati Irány ban közelíti meg a községet. Ezzel lehetővé válik a keleti szélen lévő híd süllyesztése* valamint a tavaly elkészüli útszakasz zavartalan befeje­zése. A másik terelő út a Konzervgyár felé az Árpád úton ét, majd a drávafokt útelágazástól keletre vissza­térve a hatos útra teszi lehe­tővé a forgalom lebonyolítá­sát. Ezáltal körülbelül 500 méter hosszú szakaszon, az út teljes szélességében, 700 mé­teren pedig fél szélességben dolgozhatnak. Közel 10 000 köbméter föl­det kell megmozgatniok. A nagyobb földmunkákat a Földmunkát Gépesítő Vállalat végzi, de még így is marad bőven a Közúti Vállalatnak. A község valamikor vastag tölgyfagerendákra, cölöpökre épült. Az Ingoványből kilá­balni akaró őseinknek sem volt könnyű Itt utat építeni. Ezt bizonyítják azok a több méter mélyről előbukkanó kövek, melyekbe lépten-nyo­mon belebotlanak a gépek. Az fgy előkerült .deletek” tavaly alaposan próbára tették a gé­pieket, s ennek is tulajdonít­ható, hogy a különböző vál­lalatok visszakéregették köl­csön adott gépeiket. Pedig ezekre Idén újra szükség volna. Nem megnyugtató Jelenleg az anyagellátás sem. A szük­séges nyolcezerötszáz tonna kó, Illetve kavicsból előszállí­tásként április végéig 4330 tonnát kértek Hogy ebből Szigetváron mennyi van, nem tudjuk, de azt igen, hogy a vállalat egész területére kért 49 500 tonnás előszállításból eddig 5 munkahelyre csak 7000 tonna érkezett, holott október 1-e óta már négy és fél hónap eltelt. Az előszállítá­sok határideje pedig ápr. 30- ával befejeződik. Tavaly már kezdeményezés történt forda-*<’ szerelvények közlekedtetésére. Ennek szervezettebb megvaló­sítására idén is szükség lenne. A Közúti Üzemi Vállalat körülbelül 150 dolgozót küld a szigetvári útépítéshez, vagy­is dolgozóinak csaknem negy­ven százalékát. Jelenleg egv. de mihelyt az idő engedi, két műszakban dolgoznak maid. Azon az 500 méteres szaka­szon, ahol a forgalomtól el­zárva dolgozhatnak, láncsze­rűen használják a gépeket. Itt kerül majd „bevetésre” az a nagy teljesítményű terítő­láda is, amely egy óra alatt 480 négyzetméter területet ké­pes kaviccsal borítani. Az évforduló kapcsán a szigetvári útszakasz építése a megye ügye is. Az érdekelt vállalatok nagyon szoros ös­szefogására van szükséiz ah­hoz. hogy a Közúti Üzemi Vállalat teljesíthesse felada­tát Tolás- és baromfiverseny A múlt évben a háztáji és kisegítő gazdaságok részére tojás-, baromfiversenyt hir­dettek az országos szervek (SZÖVQSZ, Magyar Nők Or­szágos Szövetsége stb.). Felté­telei: a termelőknek a kihe­lyezett tojóhibridék, a külön­féle kedvezmények ellenében szerződést kell kötniük, tyú­konként évi 120 tojásra. Mohácson a járási tanács nagytermében szerdán dél­előtt értékelték a versenyt. Első Tzméndi Jánosné bólyi termelő, akinek 42 ezer fo­rint volt a bevétele, ennek fejében 30 ezer tojást, 254 kilogramm baromfit adott át a felvásárló szerveknek. Róla mondták, a zárt udvaron, ta­karmánytáppal szinte nagy­üzemi módszerrel termel. Haj­szállal maradt le a második helyezett, a mohácsszigeti Pintér Ferencné, aki többek között 318 pulykát nevelt és adott át. A harmadik Ah- mann Oyörgyné erdösmdrázl termelő. A jutalom 1200— 600—400 forintos vásárlási utalvány, oklevelek és még külön a helyi fmsz-ek ju­talmai' Schneider József né, ami­kor leülök mellé és bemu­tatkozom, huncutul kötöz- ködik. — Ki akar kérdezni? Schneider néni húszezer forintot ajándékozott az ott­honnak, amikor idejött. — Nincs senkije, öt gyereket nevelt, de egyik sem volt a sajátja. Balesete után két évig otthon feküdt, nehéz pénzt fizetett az ellátásért. Mint mondja: — Borzasztóan sajnálom, hogy nem korábban jöttem ide. Akkor többet tudtam volna adni. Gyűdi Barcsa korát senki sem tudja. A nevét sem. Azért nevezik így, mert va­lamikor a gyűdi országúton találták. Nem tud beszélni, nem is hall, de: az, aki mindent tud. És el is tudja mondani. A többiek szerint a legnagyobb pletykás. A gondozónő Így mutatja be: — A legszebb gondozot­tam. Berényi Margitnak hívják, 38 évig volt vöröskeresztes nővér, aztán ide került. — Mit tud mondani az otthonról? Nagyon meghatódik. — Csak szépet és jót. Utoljára 30 évvel ezelőtt vol­tam itt látogatóban. Szörnyű volt. Nagyon megijedtem, hogy ide fogok kerülni. És most nagyon örülök neki. Az a szeretet.., Somogyi István bácsi nagy beteg. Nem is tiidott lejönni a mulatságra, ágyban fek­szik, ott látogatom meg. Pár évvel ezelőtt 30 000 fo­rintot nyert a lottón, 16 ez­ret az otthonnak ajándéko­zott. Három gyermeke van. — Nem szereti a gyere­keit? — De. — Nehezen tud be­szélni. — Középiskolába já­rattam őket. — Mikor látogatták meg utoljára? — Soha. Somogyi bácsi mellett Er­dős Ferenc az ágyban ül és olvas. Elet és Tudományt. — Annyit próbáltam leint az életben, — mondja. — Nincsenek gyermekeim, oda költöztem egy sógoromhoz, de úgy láttam, hogyha na­gyon beteg leszek, nem fog­nak gondoskodni rólam Jgy szöktem ide... — Nevet — az ablakon keresztül. A. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom