Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
IMS. FEBRUAR S. nuplo 5 Történelmi tanulmányi verseny a középiskolában BONTJÁK A TAVASZ UTCÁT TARR IMRE’ 4 938 februárjában az antt-| ' fasiszta népfront a spa-1 nyol parlamenti választáso-1 kon döntő győzelmet aratott és Spanyolországban népfront-kormány alakult, amely ellen hamarosan összefogott a német és olasz fasizmus. A polgárháború és szabadság- harc számos hőst adott a munkásmozgalomnak, s ennek egyik alakja Tarr Imre. Tarr Imre a Mecsek oldalán fölfelé kanyargó Nyíl utca egy földszintes házában született 1900. november 25-én. A négy gyermek fölnevelése nehéz gondot jelentett a bérkocsifuvarozásból élő apának. Ez a helyzet határozta meg a gyermek fejlődését. Amint Pécsett lakó nővérétől megtudtuk, csendes, szerény, de emellett játékos gyermek volt. Társai szerették, mert együtt érzett velük, még nélkülözésében is segített rajtuk. Egy nap zuhogó eső- ben, kabát nélkül jött haza. Odaadtam Pistának, mert az a szőlőhegyen lakik s a hosszabb út alatt jobban meg ázik" — válaszolta édesanyja kérdésére. Bár otthoni körülményei elég mostohák voltak, a polgári iskolában a legjobb tanulók közé tartozott. A világháborúban az ő édesapját is a harctérre vitték, az alig 15 éves Imre családfenntartóvá lépett elő és fizikai munka után nézett. Előbb a postánál, majd a vasútnál próbált elhelyezkedni, míg végül az üszögi állomáson kapott beosztást. Jó munkája alapján innen került a főállomásra szertárosnak. Elméleti és politikai ismereteit a Munkás- othonban szerezte, ahol előadásokat hallgatott és részt vett a vitákban. Igen sokat olvasott. 1919. március 21-én megalakult a Tanácsköztársaság és Tarr Imre Budapestre sietett ahol bekapcsolódott az ifjúmunkás mozgalomba, majd önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A Tanácsköztársaság bukása után visszatér Pécsre és nagy szenvedéllyel veti magát a budapesti példa alapján a pécsi ifjúmunkás mozgalom szervezésébe. Munkatársa volt a Munkás című kommunista lap szerkesztőségének 1920-ban a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség Baranya megyei szervezete titkárává választotta. Tevékenységét a változatos módszerek, a taktikai érettség jellemezték. — 1921. május 1-én ő szervezte a Tettyére induló ünnepi menetet. Tarr Imre mellett Doktor Sándor két lánya haladt. 1922-ben letartóztatták. A városházán a vallatások és kínzások hosszú sora következett. Három hét múlva Pestre szállították, ahol 2 évre ítélték. * Börtönbüntetését Győrben töltötte le. Alig hogy kiszabadult, a győri bíróság perújrafelvételt rendelt el és újabb elfogatási parancsot adtak ki ellene. „Inkább a harcban halok meg, de még egyszer a kezük közé nem kerülök! Légy jó és becsületes, vigyázz apánkra!” — ezekkel a szavakkal búcsúzott húgától. Ettől kezdve (19241 hozzátartozói többé nem látták. Tarr Imre Bécsbe, majd * Párizsba került. A francia fővárosban ekkor már népszerű magyar emigrációé csoport tevékenykedett, ö is e csoportnak lett tagja. Tevékenységére hamarosan felfigyelt a francia rendőrség és Belgiumba toloncolták. Vigasza térése után a Párizsban megjelenő Szabad Szó című magyar nyelvű lap szerkesztő bizottságának tagja lett. Szerény, közvetlen egyénisége, őszinte szavad Igen népszerűvé tették a munkások körében. Szívós, lankadatlan munkájának elismeréséül 1930-ban a Kommunisták Franciaországi Pártja magyar nyelvű osztályának vezetőségébe választották. 1936. februárjában kitört a spanyol polgárháború és szabadságharc. A spanyol nép ügye a világ valamennyi haladó szervezetének ügye lett. Ezren és ezren jelentkeztek a világ minden részéből, hogy megvédjék a spanyol nép szabadságát. Magyarországot is több százan hagyták el titokban, szökve, nemcsak kommunisták, hanem más dolgozók is, hogy harcoljanak a szabadságért. Tarr Imre volt ezeknek a csapatoknak egyik szervezője Franciaországban, majd később aktív résztvevője. Frontra utazása előtt mondta: .„A spanyol szabadságharc rendkívül fontos, mert ha megnyerjük. Európa balra fordul, ha elveszítjük, világháború lesz. Ezért semmilyen áldozat lem sok.” A magyarok száma a spanyol frontokon körülbelül 1200 fő volt. Kezdetben a nemzetközi zászlóaljakban re- gyesen harcoltak Később 'ónálló magyar zászlóaljként vették fel a harcot az ellenséggel. Ennek az önálló zászlóaljnak lett politikai biztosa Tarr Imre. 1937. június 12-én a magvar zászlóalj támadásra készült Huesca mellett Chimillas falu közelében. A számbeli és technikai fölény a fasiszták oldalán volt, akik a támadó szabadsághősöket sortűzze] fogadták. A zászlóalj parancsnoka, Hevesi Ákos és politikai megbizottja Tarr Imre szinte egyszerre kapta a halálos lövést. A bátor, igazi harcosok tevékenységét nem homá- lyosíthatja él az idő. Családot, nyugodt életet feladva, fegyverrel a kézben védték az igaz ügyet. Emléküket őrzik intézmények, utcák, terek, amelyeket róluk nevezték ed. Iskolánk a munkásmozgalom egyik hősének kijáró megemlékezésként a KlSZ-bizott- ság által kezdeményezett történelmi tanulmányi versenyt is róla nevezte el. * Részlet Szokola Judit, a LeS- wey Klára Gimnázium KlSZ-titká- ráaak pályamunkájából, amellyel a Tarr Imre történelmi tanulmányt versenyt Indítják. Bittó társasatazások tavasszal Elkészült a KISZ Pécs városi ? Bizottsága 1966. évi külföldi tár- ‘ sasutazási programja. Közel 40 í csoportot Indítanak t országba, f A KISZ Bizottság mellett műkő- j dő Ifjúsági Utazási Osztály mun- í katársai már most elfogadják a < Jelentkezéseket a különféle utak- j ra. A tavaszi szünetre szervezett í diáktársasutazások után három < csoport indul útnak áprilisban, j Április lS-án 8 napos drezdai í társasutazás indul. Részvételi j díj: 700 Ft (vonatköltség, szállás, ) ebéd, programok). A Drezda— j Lipcse—Berlin útvonalú 8 napos J társasutazás résztvevői április > 17-én indulnak. Ennek az útnak < 1200 Ft a részvételi díja. Az első szovjetunióbeli társasutazásra az idén április 27-től május 8-ig kerül sor. A 11,5 napos program résztvevői megnézik Moszkvában a Vörös téren a május elsejl díszszemlét és felvonulást. Részvételi díj: 1750 Ft. Az utakkal kapcsolatban felvilágosítást és a jelentkezéshez, szükséges nyomtatványokat az Ifjúsági Utazási Osztály ügyeletén — kedden, csütörtökön és vasárnap délután 4 órától 8 óráig ! — kaphatnak az érdeklődők a) Doktor Sándor Művelődési Ház- J ban (Déryné u. 1*.). BUDAPEST FELÉ A motoráll ásón ketten vannak: Horváth Sándor vonatvezető és Győrvári Ferenc motorvezető. A vonatvezető a szerelvény parancsnoka. Neki jelentik a kalauzok az utaslétszámot, kocsihőmérsékletet, a rendkívüli eseményeket; s ő felel a menetrend betartásiért. Az utasokkal ritkán találkozik. — Az utasok teljes biztonságban érzik magukat a vonaton — mondja, — s nekünk az a feladatunk, hogy ezt semmi se zavarja meg ... A MÁV vasúthálózata, biztosítóberendezései az elmúlt másfél évtizedben sokat fejlődlek. a korszerűségtől azonban még messze állnak. Az 1901-es gyorsmotorvonat átlagsebessége 80—100 kilóméi ter, ami a jelenlegi adottságok mellett az utazósebesség felső határa. A jelzőkön olajtáplálású lámpák égnek, gyak ran megesik, hogy kialszanak, fényük is gyenge. Most még a köd Is nehezíti a látást. Beszélgetésre nemigen van idő. Dübörögnek a hengerek, épületek, fák, lámpák suhannak, oldalra azonban senki sem néz. — Szabad a jelző. — Szabad a jelző. Először a vonatvezető mondja, aztán a motorvezető, mint egy visszaigazolásképpen. Ebben nem szabad tévedni. — Már azért is szigorú büntetés jár, ha akárcsak egy méterrel meghaladja a mozdony a tilos jelzőt — mondja a motorvezető, de hangjában nyoma sincs az elégedetlenségnek a szigor miatt. A munka- fegyelem itt vasfegyelmet' jelent. Mecsekalja, Szientlőrinc, Bükkösd... A száz kilométeres sebesség mellett minden csak egy villanás, még arra sincs idő. hogy viszonozzák a szolgálattevők tisztelgését: mire felemelkedik a kéz, a vonat messze hagyja az állomást ... Persze ennek ellenére vannak ismerősök. — Pusztaszaholesőn minden csütörtökön felszáll egy piros kalapos hölgy — mondja Győrvári Ferenc. — öt ismerem. Persze csak így, látásból, a piros kalapjáról. Mindig az első kocsiba azálL Ha egyszer elhagyja a kalapot, talán észre sem veszem ... A köd Dombóvár után még súlyosabb. Végig a Kapós- völgyben áttörhetetlen fehérség kíséri a vonatot. A reflektorok tehetetlenek. Olyan ez, mint a vakrepülés. A jelző már csak akkor villan elő, ha tíz méterre megközelítették. A kanyarokban hosszasan búg a kürt: szarvasok járják éjjelenként a vidéket, sőt ember is gyakran a vasútra téved. — Komolyabb esetem még sohasem volt — mondja Győrvári Ferenc. — Ha elindulunk mégis mindig úgy érzem, először vagyok úton, nyugalomnak, megszokásnak nyoma sincs bennem ... Hőgyész után hosszabb szabad út következik. Beszélgetünk. — Hogy lett mozdonyvezető? — Or akartam lenni. Tudja, milyen köztiszteletben állt régen egy mozdonyvezető? — Csendesen mosolyog. — Elmondok egy történetet. Egy vasúti altiszt intelligenciavizsgáján történt. Kérdik tőle: tudja a hét vezér nevét? — Csak hatot — mondja, de azt sorjában. S mindjárt mondja is: Antal. Bakó, Ceglédi v. Az állomás hat mozdonyvezetőjét ... A Sorbonne doktora Mennyire megváltozhat az ember másfél év alatt! 1964 nyarán találkoztam először dr. Molnár László docenssel. Az Idegklinika parkjában ültünk nagy, árnyas fák alatt, s 6 csendesen válaszol- gatott a zárt osztály életével kapcsolatos kérdéseimre. Az volt a riporttémám. Sovány arcú. élgondolkodó férfinak láttam, aki sokat 'cigarettázik. így őriztem meg az emlékezetemben. „ S most, másfél év után: ugyanfiz a sovány arcéi, ugyanazok a mélyen ölő, fekete szemek, csak ... Nagy, sötétszínű, baszk sapka & fején. S a beszéde! Időnként az volt a benyomásom, hogy franciául gondolkozik, a lefordítja magyarra. Meg is Jegyeztem tréfásan: — ön egészen elfranciáso- Aott. — Azt azért nem! — mosoly odott el. — Csak a beszédem lehet furcsa, mert egy évig Párizsban éltem, s — meg akartam tanulni a nyelvüket —, mindig franciául beszéltem. Egyébként csak Franciaországban tudtam meg, mennyire magyar vagyok. Az embernek külföldre is el kell mennie, hogy megismerhesse magát és a hazáját. — Hogy került Franciaországba? — Kissé hosszú történet! Még 1960-ban kaptam egy párizsi meghívást, s akkor hat hetet töltöttem a francia fővárosban. Később. 1962-ben, mi, magyar idegorvosok nagygyűlést rendeztünk Budapestien, ahol külföldiek, közöttük franciák i9 részt vettek. Egy párizsi orvos felfigyelt arra a témára. amit előadásomban kifejtettem, s a nagygyűlés Ez a történet egyébként akár ma is megeshetett volna, hisz a mozdonyvezető ma is „Vezér”. Így mondja ezt a pályamunkás, s így az igazgató. — És ha elölről kezdené? — Én megint ez lennék — mondja, különösen hangsúlyozva az „én”-t. — Mert a fiatalok közül sokan meggondolják. Jönnek, itt vannak pár évig, aztán továbbállnak. — A pénz miatt? — Amiatt is. Éppen any- nyit keresünk, mint egy jobb lakatos, s nincs éjszakánk, ünnepünk, karácsonyunk ... — Tilos a jelző. — Tilos a jelző... — A beszélgetés megszakad, a vonat megtorpan a ködben, s bárén még nyomát sem látom a jelző piros lámpájának, a vonatvezető már a színváltozást is észrevette. — Szabad. — 'Szabad. A visszafogott motor felbúg, a vonat újra nekilendül. Győrvári Ferenc a jelzőcsengő után nyúl: jelt ad Balogh Istvánnak a második motoron; induljon ő is, mert domb következik... Békés Sándor után lejött velem két hétre Pécsre — Milyen kutatási területtel foglalkozik ön? — Az agy vérkeringésének problémáival. Az agy ereinek beidegzése, az idegrendszer és az agyi érfalak kapcsolata ... — mondta, s előhúzott egy vaskos könyvet. — Beszéljünk még róla? A könyv súlya lehetett vagy két kiló. — Nem, köszönöm. — Akkor visszatérünk a franciákhoz! Az említett párizsi orvosnak nagyon megtetszett a munkánk, s elhatározta, hogy odahaza ók is megindítják « kutatásokat. Néhány ér múlva meghívtak, hogy utazzak ki hozzájuk, s egy bizonyos ideig dolgozzak velük. — Kereken egy év lett abból a bizonyos időből! — jegyeztem meg. — Mivel magyar rázható, hogy a vendégkutatást meghosszabbították? Elnyomja a cigarettát a hamutartóban: — Valóban, kezdetben egyikünk sem gondolt az egy évre Később alakultak így a körülmények. Nagyon érdekes helyzet: a franciák között aránylag keveset foglalkoznak az agy vérkeringésével, a Sorbonne Általános Élettani Intézetében — ahol dolgoztunk —. a ml munkánk új kutatási területnek bizonyult. Valamiben viszont a franciák voltak ügye sebbek. A már többször említett párizsi orvos — dr. Paul Läget a neve, nagy szervező készséggel megáldott ember — előkerített Svájcból egy elektromérnököt, aki pompás — kutatásainkat megkönnyítő — műszert konstruált. A kutatások annyira meggyorsultak, hogy a francia kollégák, s különösen az itt kézét profesz- S7ora, dr. Monnier nagyon fellelkesedték. Nem tudtuk abbahagyni előbb. — Ki javasolta, hogy a Sor. bonne-on doktoráljon? Ismét rágyújt: — Monnier professzor, ö indítványozta, amit a párizsi magyar nagykövetség kultúr- attaséjával és pécsi feletteseimmel i$ közöltem. Mindkét helyen örömmel fogadták a hírt, hiszen az ilyesmi a magyar—francia kulturális kapcsolatok szempontjából sem közömbös. így született meg ez a kicsiny disszertáció' — mondja mosolyogva, s elővesz egy narancssárga színű fedéllel borított könyvet. Ennek a súlya is lehet vagy másfél kiló. A könyv nyelve természetesen francia, sok fénykép van benne. — A disszertáció megvédése az egész világon ünnepélyes külsőségek között szokott lezajlani. Hogy történt az ön esetében? — A szokásos szertartásossággal. Négytagú zsűri, vagy ötven főnyi hallgatóság, s a kiszemelt „áldozat”, aki jelen esetben én voltam. A zsűri tagja volt dr. Monnier professzor. dr. Környey István professzor, a Pécsi idegklinika igazgatója, akit ebből az alkalomból hívtak meg Páráiba éa a Sorbonne még két professzora. Megjelent a magyar nagykövetség kultúratta- séja is. Előadást kellett tartanom a témáról kérdéseket intéztek hozzám (kettőt Környey professzor is) és így tovább A zsűri végül — akárcsak a bíróságoknál szokás — visszavonult tanácskozásra. Körülbelül tíz perc múlva visszatértek, s a zsűri elnöke ünnepélyes szavait kíséretében közölte, hogy a disszertációt kitűnőnek minősítették s még ünnepélyesebb külsőségeik között, a természettudományi kar nevében a Sorbonne doktorává fogadott. Egy papírból készült henger alakú tokban átnyúitotta a dinlomát, majd egy díszes stólát, melynek egyik fele a párizsi színeket — piros és kék — Jelképezi, a másik tele pedig hermelin szőrmével van díszítve. Az utóbbi a doktorátus fokát szimbolizálja, ami körülbelül a ml kandid»túránknak felel meg. — Azt mondta, beszéli a magyar nagykövetség kultúf- attaséjával is. Nem tudja, hány magyar kutató doktorált még a Sorbonne-on? Elgondolkozva néz maga elé, — Tudomásom szerint egy sem az utóbbi két évtizedben — Sokat és mégis keveset tudunk a több mint Kétszáz éves Sorbonne-ról. Beszelne valrmit a patinás intézményről? •— Vagy százezer egyetemista tanul Párizsban, köztük sok külföldi, illetve magvac is. Ennyi embernek kevés a hely. És — ez már a rmjával jár — sók a régi énü’®- Amikor Párizsba kerültem, étié az egyik öreg. boltbau#s<>s épületben dolgoztam. ké«óHb azonban átköltöztünk egv mildem intézetbe. Sok az ér •'* Verés új épületeket adnak át a párizsi egyetemvárosban. — Mit tudnak a franciák Magyarországról? Hogyan vélekednek rólunk? — Orvoskollégáim szerint a magyar kutatók munkáját, tudományos közleményeit az eredetiség, ötletessé* és szellemesség jellemzi. Nagyon hízelgőnek tartottam a véleményt, később azonban tapasztaltam, hogy olyan magyar tudományos közleményeket is olvastak, amiket én nem ismertem. — Mit mond az utca embere Magyarországról? — Egy asztalosnál éltem albérletben. Több ismerőse barátja átjárt hozzánk, sokat beszéltem velük. Meglepett, hogy milyen nagy szimpátiával viseltetnék a magyar nép iránt. Franciaországban a magyar népet mindenki — a kisember is — mmt egy különlegesen muzikális népet tartja számon Az áruházakban és másutt meglepően sok és változatos témájú magyar hanglemezt találtam. A házigazdámhoz járó munkások közül többen jártaik Magyarországon s elragadtatással beszelnek Budaoestről. Él még a régies, pusztai romantika emléke is. Ezzel magam is szem- beszálltam. Magyar LásiM
