Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

RBMAl «.

napló

3

Mi ián az élő la belsejében?

i

Két pécsi szakember — Margit tay László biokémikus, az állami gazdaságok laboratóriumának vezetője és Timon Béla, a Pécsi Állami Gazdaság főkertésze — kutatást folytat annak megállapítására, hogy mi van az élő fa belsejében? Evégett különböző időpontokban — virágzáskor (májusban), a hajtásnövekedés befejezésekor (júniusban), a rügy differenciálódásakor (júliusban), a gyümölcsérés kezdetekor (augusztusban) és nyugalmi állapotban (télen) — megvizsgálják, hogy egyes növényi részek milyen anyagokat és milyen arányban tartalmaznak.

A Pécsi Állami Gazdaság nagyüzemi gyümölcsösében öt-öt jonatán, illetve star- king almafát jelölték ki a k sérlet céljára. A fák száma ötszörös ismétlést tesz lehetővé, tehát egyúttal azt is megfigyelhetik, hogy mekkora a szóródás és vizsgálják a fajták közötti különbséget is. Meghatározott időpontokban leveleket és különböző korú hajtásokat szednek le a fákról, s a laboratóriumban kifőzik a bennük levő anyagot, illetve elhamvasztják vagy kén savval ei- roncsoljók és így analizálják.

A kísérlet jelenlegi szakaszában arra keresnek feleletet a szakemberek, hogy a fa egyes részei milyen anyagokat tartalmaznak, s azokat mikor és honnan — a talajból vagy a fa más részedből — vették fel? Az így kapott adatokból táblázatot készítenek. Ebből kiderül majd, hogy az almafa mély időpontokban vesz fel például nitrogént, foszfort vagy káliumot tehát pontosan megtudhatják, hogy mikor, milyen műtrágyát kell adni a fának.

A kísérlet második szakaszában azt vizsgálják majd, hogy az almafák miképpen reagálnak a beavatkozásra és a különböző műtrágyaadagokkal mennyire befolyásolhatják a terméshozamokat.

Évi ötmillió forinttal emelkedik

a kiskereskedelmi dolgozók övedelmc Baranyában

— A farsangi áttörőkarnevált február 20-án, vasárnap délután 3 órakor tartják meg a pécsi Uttörőház összes termeiben. A karneválon jelmezversenyt és különböző játékokat is rendeznek.

Havi 452 300 forinttal emelkedett Baranya területén a kereskedelmi dolgozók fizetése. Jakabos Zoltánnét, a Baranya megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezető jét azért kerestük meg. hogy a kereskedelmi dolgozók béremeléséről részletes tájékoztatást kérjünk.

I dolgozók 70 százalékát érinti

A kormány bérintézkedése nem érinti az egész kereskedelmi hálózatot, csak a hálózatban dolgozók hetven százalékát. Elsősorban azok a hálózati dolgozók, segédmunkások és karbantartók részesültek béremelésben, akiknek nagyobb a felelősségük, megfelelő szakképzettséggel, hosszabb szakmai gyakorlattal rendelkeznek, nehezebb fizikai munkát végeznek, vagy az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgoznak, esetleg a szokásosnál hátrányosabb

munkaidőbeosztásuk van. így nagyobb béremelést biztosítottunk példáiul a vasas és festék szakmunkában dolgozók részére, az élélmiszer- kereskedeiembén a hideg munkahelyen dolgozóknak és nem utolsósorban a vendéglátó szakmában dolgozók azon kepének, amely a konyhákban, szállodákban fejti ki tevékenységét.

A bérintézkedés jelentőségét növeli, hogy egyidejűleg kiadták a hálózati dolgozók új bértáblázatát, amely az egyes munkakörökben új alsó és felső határokat jelöl meg. Ezek a határok a régieknél magasabbak és egyes kategóriákban 100—300 forint fizetésemelkedést jelenthetnek. A gyakorlati idő beszámítása is módosult. Ezután figyelembe veszik a besorolásoknál a tanulóképzésben eltöltött időt, valamint a Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatának, a Vendéglátóipari Technikumnak és a Kereskedelmi Szakközép- iskola kereskedelmi tagozatának elvégzésével eltöltött 4 évet is. Jelentős intézkedés, hogy a volt önálló kereskedők és vendéglátóiparosok gyakorlati Idejének beszámításával az önálló tevékenység idejére vonatkozó működési igazolást is. figyelembe kell venni. Ezzel a dolgozók több évi igazolt gyakorlat alapján magasabb besorolásba jutnak.

Célja az aránytalanságok csökkentése

A bérintézkedés a kereskedelmi dolgozók jövedelmében mutatkozó aránytalanságok csökkentését szolgálja, ezért nem érintette a kereskedelmi dolgozók teljes körét. A kedvező és kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgozók kereseti aránya korábban nem volt megfelelő. Például a vasból tokban dolgozó eladók átlag törzsbére csak harminc forinttal haladta meg a lényegesen kedvezőbb körülmények között dolgozó papír-írószer szakma eladóinak törzsbérét. A háztartási- vegyi szakmában dolgozó eladók pedig még a papírszakmabelieknél is alacsonyabb átlagtörzsbért kaptak. Éppen ezért a bérrendezésnél a vas- és háztartásivegyi szakmákban dolgozóknak ötven százalékkal magasabb béremelési keretet biztosítottunk, mint az egyéb- szakmában. Csökkentett mértékben emeltük azoknak a dolgozóknak a bérét, akik rendszeres oSpnémdumok miatt viszonylag magasabb ke resethez jutnak, akik kellemesebb munkakörülmények között dolgoznak. Nem részesülhettek béremelésben azok, akik tíz évnél rövidebb szakmai gyakorlattal rendelkeznek és szakképesítést még nem szereztek, továbbá a vendéglátó és élelmiszerkereskedelem egyikét személyes, sza- badkasszás egységeiben foglalkoztatottaik, a vendéglátóipari felszolgálók, a zenészek és előadóművészek. A kereskedelmi vállalatoknál foglalkoztatott gépkocsivezetők azért nem részesülhettek most bérrendezésben, mert az ő bérüket a KPM vonatkozó pen- deleted szabályozzák. Természetesen azok sem kaphattak béremelésit, akik fegyelmi, vagy egyéb büntetés hatálya alatt állnak. Indokolt esetben azonban engedélyt adtunk a vállalatoknak arra, hogy kiválóan dolgozókat. — például egy-két ' személyes boltok' vezetőit, eladóit — a kizáró okok ellenére oér- emelésben részesíthessenek.

A bérintézkedések végrehajtása a szakszervezeti bizottságok bevonásával történt. Az érdekeltek nagy számára való tekintettel azonban elképzelhető. hogy egyes dolgozók felszólalással fognak élni. A jogos reklamációk elintézésére a vállalatok megfelelő összegeket tartalékoltak.

Kétszáz forint az átlagemelés

Szeretném még tájékoztatásképpen elmondani, hogy az évi ötmilliós béremelésből 2400 kereskedelmi dolgozó részesült Baranyában a tanácsi kiskereskedelemben és vendéglátóiparban. Egy-egy dolgozó száz forintnál kisebb bérjuttatást nem kapott, ha csak el nem érte a bérkategóriában reá vonatkozó felső határt. Gyakorlatilag 200 forint béremelés jut a bolti kiskereskedelemben egy főre, a vendéglátószakmában pedig közel 180 forint az egy főre jutó béremelés összege.

Lasersugár az iparban

A hélium neon-gáz laserek a méréstechnikának egyre inkább használt eszközei. A gáz laserek nagy fényerejű párhuzamos tűzszerű nyalábban sugárzó monokromatikus fényforrások. Híradástechnikai eszközökben optikai mérések céljaira, valamint a méréstechnika egyéb területein kerülnek felhasználásra.

Képeink a MOM kutaló-la- boratóriumban készüllek hélium neon-gáz laserral végzett kísérletekről.

A laboratórium munkatársai a modulált laser fényt vizsgálják. A képen: Rácz Gusztáv, a kutató-laboratórium munkatársa és Tisza Sándor, a kutató-laboratórium csoportvezetője.

A gyúr ösztöndíjasa

A« UTC A itt van a cementgyár mögött, két sor házzal, bakhátas úttesttel. Vakítóan süt a nap, a hó olvad, seregnyi gyerek kapar tenyérnyi átkokat az olvadt hólének. A hetedik ház — a Táncsics Mihály utcában — szürke, hosszú épület, az udvaron ki- feszített kötélen ágynemű szárad nagymosás után. Alacsony, nagyon élénk tekintetű, derűs arcú idős férfi, Nagy Mélykúti Dávid, hetvenhárom esztendős, cementgyári nyugdíjas lakatos. Az asszony fáradt arcú, azt mondja, kicsit betegeskedik, feküdt néhány napig, de sokáig nem tétlenkedhet, mert van munka a háznál elég, a Karcsi is megjött két hétre, a fiúk, neki is készíteni kell valamit, megy vissza Miskolcra, az egyetemre.

— Csak rosszkor jött ám, nincs itthon a Karcsi.

•]S®aS®a®®S@SBSS®BSE®®B®SB®HS®e®®®BHSBHH[!jBS®®S®®®SEaB0EB[!!ÍSa®SSlSSBHB®®0S[!)0®BBSB®®S®S®SH®ls)l8!HI

161 kezdődik ez a február, tava- J száas, a házak tetején időnként megcsúszik a lappadt, kásás hó, az időben inkább remények vannak még, semmint szépség. A kis öregasszony a ház előtt topog bizonytalanul, a nagy hidegekről beszél meg a farkasokról, amik itt szoktak kószálni a falvak meg a folyók között, ijesztgetve a fiát. Halász Józsefet, a drávasztárai vándor - mozist. Jön a fiam, percek múlva jón, oróbál cémahangján a kis öregasszony megnyugtatni, majd hosszú várakozás után a havas út kanyarulatában fel tűnik a piros ló, mögötte a szánkó, a szánkón Halász József. Nagylelkűen úsrv is mondhatnám, hogy „misszionárius'’. aki télen és nyáron, csonthideg lanuárban és a megszorult, vihar előtti augusztusokban, tizennégy év óta vetíti i filmeket öt községben: Drávasztárán. D-ávakeresztúron, Sósvertikén, Dráva- ivánviban és Révfalun. Ebéd után mindennap útra kel, ha Révfaluba vagy Drávaiványiba megy, akkor a piros lóval meg a kocsival, viszi magával a v-‘'’tógépet is. Ha hideg van, begyújt a moziteremben, végi sí árja a falut, beszól az udvarokba: jó mozi lesz, jöjjenek csak, azután kicsomagol a gépházban beigazítja a vetítőgépet és várja a közönséget, ahogy a közönsí- is vár ia őt hetenként egyszer: a mozgóképpel, Sophia Lorennel és Belmondóval, romantikával és az élet kis tanulságaival. Tulajdonképpen a világgal. Ilyenkor télen kezdetben kissé barátságtala nők a mozitermék, az öreg kályhák nehezen melegszenek fel, savamykás fr’Msd szag lebeg a levegőbe meg a várakozás furcsa izgalma, azután Ha lász József bekapcsolja a mozigépet, a terem elsötétedik, egyetlen perc alatt minden megváltozik az emberek lelkében. Csak az ember leike képes ilyen

n vándormozis

nagy és gyors változásra, befogadni másfél órára a világot.

Nehéz élet ez, s tulajdonképpen különc is: vándormozisnak lenni az atomkorszakban? A filmnek nagy világ- fesztiváljai vannak, egy film több millióba kerül, s a világsztárok otthonosak a legnagyobb képeslapok címlapjain, Halász József pedig (a Halász Józsefek), gyalog vágnak a délutáni pusz iáknak, s éjszaka a vetítés után, gyalog indulnak haza, és talán csak any- nyi marad meg a lelkűkben, tulajdonképpen csak a lelkűk mélyén, egy kis öröm; megszórakoztatták a révfalusiakat vagy a drávaiványiakat.

— Fárasztó ez, nem?

— Szeretem a szakmát.

— Mit szeret benne?

Hallgat, szeretne valami nagyon okosat mondani, látszik rajta.

— Talán a közönség — mondja később. — A közönség között szeretek mozogni. Tizennégy éve csinálom ezt a szakmát. Elnézem őket; tizennégy éve még kisgyerekek voltak, ma meg beülnek a moziba, csak nézem: meglett emberek, ott ülnek a gyerekeikkel az első helyen.

Filmtörtónelem? Lumiére úrék és a filmtörténedem nagy alakjai: producerek, rendezők s nagy sztárok biztos, hogy munka közben nem a Dráva menti vándormozisról álmodoztak, olyan jelentéktelennek látszik ez, s mégis: benne van abban az egészben, amiért a filmművészet létrejött, s nagy ívű, roppant pályáját rövid hatvan esztendő alatt befutotta.

— Ml volt a múlt év nagy „slágere*

a körzetben?

— A Kozara meg a Tenkes kapitánya. Ezeket nagyon megszerette a közönség.

— Magárnak ki a legkedvesebb filmsztárja?

Az enyém, töpreng egy ideig, persze egy igazi mozisnak mindig az a legkedvesebb, akit éppen levetít a publikumnak.

—• Talán a Törőcsik.

— És a férfiak közül?

— A férfiak mind jók.

A „legjobb” közönség a drávasztárai, előadásonként vannak kétszázötvenen is, különösen a kalandos, történelmi filmeket szeretik, de hát nem tudni: várják-e valahol is jobban Halász Józsefet a piros lóval meg a vetítőgéppel, mint Révfalun, ahol a „huszonkét házból” szerda esténként a legtöbbször negyven-negyvenöten jönnek el.

Szeretem én ezt a szakmát, olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, mondja Halász József. Miért szereti ennyire? A vadász máért szereti az erdőt, a halász a vizet, a hegymászó a sziklákat? Leírni a fáradságait? A kilométereken át cipelt tizennyolc kilós filmek súlyát? A délelőtti különmunkákat, amikor a másik faluba vezető kis utakat javítgatja, hogy majd éjszaka hazafelé jövet meg ne süllyedjen a laposabb részeken? Ismeri a tájakat, az utakat, s az embereket. S a táj is, az emberek is ismerik őt.

— Nem szokott félni éjszakánként, amikor hazafelé gyalogol a pusztán át?

Furcsán néz, mintha ez eddig soha eszébe sem jutott volna.

— Mitől félnék? Ismernek az emberek.

m

Harkányban fürdik, évfolyamtársával, a nehéz vizsga- időszak izgalmait próbálja kiheverni a strandon.

— Mérnöknek készül a Karcsi.

— Igen. Ezt is megérjük végre ..; — mondja a hajdani^ jókezű lakatos.

Nagy Mélykúti Dávid, — talán tizennyolc—húsz esztendeje, — hogy a családot kiköltöztette Pécsről Beremend- re — ide a gyár tövébe. A család sorsa, — igazán ne vegyék fellengős frázisnak, — de valóban összefonódott a gyár sorsával. Ez egyébként is kiderül ebből a riportból.

későn délután sikerül

találkoznom Nagy Mélykúti Károly negyedéves egyetemi hallgatóval. “

— Apám már korábban nyugdíjba mehetett volna, de ráhúzott még néhány évet. csak azért, hogy tanulhassak.

— A cementgyár pedig ösztöndíjjal támogatta...

— Igen. Ez volt a másik „erőforrás”. Budapesten végeztem el a’ technikumot, a gyártól minden hónapban pontosan megkaptam az ösztöndíjat és később, azaz hogy most. -az egyetemen is.

— Mennyit?

— Havi hatszázötven forintot Kétszáz forint fedezi a lakást, ellátást, mosást a kollégiumban, a többi pedig — nagyon szigorú beosztással — tanszerekre, valami kis szórakozásra. Ez utóbbi alatt persze mozit, néha egy színházat kell érteni, ott is a legolcsóbb helyen. Vagy egy—két forint belépőt a szombat esti táncokra. Különben ön is tudja, hogy az egyetemisták mindig is sóherek voltak. Viszont így több idő jut a tanulásra.

— A végzős diplomások, mindig magukkal viszik korábbi álmaikat is.

— Igen, de az én álmaim reálisabbak. Egy építész, vagy tervező esetleg megálmodhatja a maga nagy művét, egy lakótelepet, vagy ipari objektumot. egy szép lakóházat. Én viszont gépészmérnök leszek, még hozzá olyan üzemben, itt a cementgyárban, ahol a termék nem változik. A cement és a mész akkor is cement és mész lesz, ha az üzemet teljesen automatizálják. De a termék előállításának technológiáján mindig lehet és kell is változtatni úgy, hogy jobb legyen, olcsóbb legyen, több

legyen. Az én „almaim” erre vonatkoznak,

IX KELL ÍRNOM azt is,

hogy az üzem tulajdonképpen miért adja az ösztöndíjat A Beremendj Cementgyár néhány éven belül leáll Mert közben felépítik az új gyárat 1972. január elsejétől keÄMfe a gyár termelési értéke ÜFU|£* ienlegí 70 millióról 650 imf- lióra növekszik. A kétmilliárdért épülő automatizált gyár a jelenlegi 130 ezer tonna össztermékkel szemben — cement, mész és kőliszt — az indulástól kezdve évi 1 teljes millió tonna cementet állít elő. A létszám is emelkedik, de csak a műszaki állomány növelését jegyzem most fel: most 28 főnyi műszaki gárda irányítja a termelést 1972-ben 117 technikumi, illetve egyetemi végzettséggel rendelkező műszakira lesz szükség.

Ezért élvezi — többek között Nagy Mélykúti Károly is — a gyár anyagi támogatását Magyarán: ahogy az üzem

felnő a lehető legkorszerűbb szintre, úgy alakul ennek a huszonhárom esztendős fiatalembernek sorsa, jövője is.

— Mennyire ismeri az üzemet?

— Jól. Már kisdiák koromban is minden nyáron itt dolgoztam, kerestem egy kis pénzt ruhára, tanszerekre, vagyis az őszi iskolaév indításához.

— Budapesten négy évet

Miskolcon is eddig négy esztendőt eltöltött. Ennyi idő alatt esetleg elcsábítja a város az embert.

— Én visszajönnék Bere- mendre akkor is, ha mondjuk nem kötne az ösztöndíj-szerződés a gyárhoz. Én itthon nagyon jól érzem magam, főleg akkor majd. amikor az új gyár beindul Nem itt születtem, de mégis szülőfalumnak tekintem. A gyár igazgatója, vagy a személyzeti osztály vezetője például elég gyak ran meglátogatnak Miskolcon, az egyetemen. Jó érzés. Úgy tekintem őket, mintha „föl- dieim” lennének. De azok is.

EZ A NEGYEDIK esztendő Nehezen, nagyon nehezen múlnak az évek. A tananyag súlyos és bonyolult, kiállni a próbát nem gyerekjáték Egye térni közmondás: „Aki a negyedik évet már elkezdheti, azt az isten sem menti meg attól, hogy mérnök legyen..." I Csak az első három éven jus- | on tül a hallgató!

Rab Ferenc