Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

19M. FEBRUÁR L napló 3 Le kell-e bontani a Balokányt? II. A bűvös kör Ezerötszázhúsz PIK-lakás fekszik a Balokányban, az ösz- szes PIK-lakás egykilencede. Évente négyezer panaszt je­lentenek be a PlK-házak la­kói a Balokányból, tetőbeázás, falrepedés, omlásveszély, ajtó- és ablnkelhasználódós stb. cí­mén. Ez az összes PIK-házak- ból befutó panaszok egyne­gyede. Ha a PIK minden panaszt orvosolni akarna, legalább évi ötmilliót kellene költenie a Balokányra. A PIK-nek azon­ban kevés pénze van, csak harminc milliót kap egy év­ben az egész városra. A vál­lalat ezért 1956—1963 között csak évi 1—1,5 milliót, az utóbbi két esztendőben pedig évi 2—2,5 milliót szánhatott erre a városrészre. Roppant ke­vés, s ugyanakkor sok is, hi­szen a Balokány 16 milliót nyelt el az utóbbi évtizedben, s ha a tatarozások és felújítá- sok úgy folytatódnak tovább, mint a legutóbbi két évben — s nem folytatódhatnak más­képp, mert a panaszok száma tengersok — akkor a Balo­kány az elkövetkező tíz esz­tendőben megint el-u-ztit vagy huszonötmilliót. Altprnníiv kezdet Két évtized alatt tehát vagy negyven milliót emészt fel ez fl rozoga városrész. Ha csak ezt néznénk, arra a következ­tetésre juthatnánk, hoffv a legjobb lesz minél előbb le­bontani a Pécsi Tabánt. Am ha a dolgok mögé nézünk, lát­ni fogjuk, hogy nem is -i-ua egyszerű az ügy. Kiss Dénes, Papp József Várady Gézáné építészek, s talán senkinek _ sem bántja annyira a szemét egy ilyen városrész, mint az építészekét. S mégis, a tények és körül­mények ismeretében kénytele­nek voltak — egyelőre a Ba­lokány rovására — a követ­kezőket megállapítani; 1. A Szigeti városrészben 35 százalékos az átlagos szanálási arány, ezen belül azonban van tíz egynéhány százalékos terü­letük Is. a Balokányban _ mi nt már említettük — majd­nem 50 százalékra kell felké­szülnünk, bár ezt az arányt is csak akkor érhetjük el, ha csupa 8—9 emeletes házat vagy száz méternél hosszabb épületkolosszusokat emelünk a — Orvosi rendelőt alakíta­nak ki ebben az évben köz- ségfejie^ztési alapból Dráva- keres^óron, és biztosítják tel­jes felszerelését. Még ebben az évben befejezik a könyv­tár építését is. lebontottak helyén. Pécsett egyelőre még nincs ilyen vá­rosrész. 2. A Szigeti városrész na­gyobb része közművesített, út­hálózata elfogadható, alapköz­művei, útjai többé-kevésbé a bontás után is felhasználha­tók. A Balokánynak közműve­sítése nincs, útviszonyai csap­nivalók. Ha a Balokányt vá­lasztjuk, egy főgyűjtő csator­nát kell Meszesről odavezetni. 3. Az építészek által elmon­dottakhoz hozzá kell még ten­ni, hogy nemcsak 8—10 laká­sos PIK-házak találhatók a Balokányban, hanem egy-két lakásos kicsiny viskók is. Ma­gánkézben vannak, tulajdono­saik általában öregek. Tekin­tettel az igen sűrű beépített­ségre — kétszáz fö hektáron­ként. négyszerese a családi házas normának! — kártala­nításuk igen nagy összegeket emészt fel, s nagy üggyel-baj- jal jár. Búrócskázó folytatás Az építészek nemcsak ügyé­szek voltak, hanem védők is, sőt — ha érzelmeiket néz­zük ügyvédek voltak inkább. Mondtak ellenérveket is, ami­ket — némileg megtoldva és kiegészítve — ismét pontokba foglalhatunk: 1. Most tíz egynéhány szá­zalékos aránnyal szanálnak a Szigeti városrészben, az Athy- nay út környékén. Tekintve azonban, hogy e városrész át­lagos szanálási arányszáma 35 százalék, szükségszerűen elju­tunk a 40—50 százalékos terü­letekhez Is. Tehát a Szigeti városrészben is van néhány Balokány. Mi hasznunk van ebből a búj ócskából? Legfel­jebb annyi, hogy megnehezít­jük a holnapot. 2. Árvíz volt az elmúlt év­ben, száj- és körömfájás pusz­tította az állatállományt. Mind ezt megérzi a népgazdaság. Tegyük fel, hogy a bujócska pillanatnyilag Indokolt. Ha ugyariis tovább bogozzuk a dolgot, még ezt a teóriát Is megcáfolhatjuk. Nem lehetünk struccok és vakok, hiszen a Balokány 80—90 éves házait konzerváljuk — a nyolcvan- kilencven év átlagos kor! —, míg az Athynay út környéké­nek 40—50 éves házait szanál­juk! Ki fizeti meg a taksát? Mi történne, ha abszurdumig vezetnénk a dolgot? Akkor odajutnánk, hogy a legkifize­tődőbb volna a tíz egynéhány éves Ungvár utca környéki házakat lebontanunk! 3. Mint említettük, a Balo­kány az elmúlt tíz évben kö­rülbelül tizenhat milliót nyelt el, s 1976-ig megint elpusztít vagy huszonötöt. A tizenhat millióból — a közművesítés! költségeket Is beleszámítva — 94 vadonatúj, kétszoba össz­komfortos, távfűtéses lakást lehetett volna felépítenünk, a huszonöt millió pedig ismét vagy 150 ilyen lakást oroz el tőlünk. Feneketlen zsákba önt­jük a pénzt, hiszen — akár tataroz a PIK, akár nem — a lakók életkörülménye alapjá­ban véve semmit sem válto­zik. 4. Nem várhatnak többet azok a lakók sem, akik a Ba­lokány magánházaiban élnek. A tulajdonosok többsége ugyanis vékonypénzű ember, nincs ereje arra, hogy kellő-n karbantartsa, felújítsa a házát. Dr. Békéi László járásbíró sze­rint a Legfelső Bíróság is ki­mondatta, hogy nem kötelez­hetők erre a műveletre. Mit tehet még a lakó? Elmegy a tanácshoz? A tanács ugyan megbírságolhatja a hanyag tu­lajdonost, de ha az kisjöve­delmű, nyugdíjból él, nem le­het behajtani a bírságot. Hogy mi következik ezután? Tulaj­donképpen semmi. Mindenki tehetetlen. Az állam csak ak­kor léphet közbe, ha a — meg nem javított — ház élet- veszélyessé válik. Az ilyen közbelépésben azonban nincs sok köszönet, hiszen az állam­nak kell lakást adnia még a háztulajdonosnak Is. A ház a tulajdonosé, a gond pedig az államé. Kényszerít befejezés aránya magasabb a pécsi át­lagnál.” Cikksorozatunkat a baloké- nyi állapotok leírásával kezd tűk. Most. néhány nagy ka­nyar után visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Nincs más választás — minden út ide vezet. Bár a pécsi tervezőmérnö­kök számításai hitelesek, de még nem teljesek. To-, ibbl részletezésekre, finomításokra volna szükség, számításbi kel­lene venni a balokányl prob­léma más kihatásait, mellék- körülményeit Is. Nem tudni elvégzik-e azo­kat a számításokat, s ha el­végzik. hogyan alakulnak a gazdaságossági mutatók. Be bárhogy alakuljanak Is; a Ba­lokányt le kell bontani. A gazdaságosság nagyon fontos tényező abban a ver­sengésben, amelyet a világka­pitalizmussal folytatunk. De még a gazdaságosság sem fé­tis. Nem nőhet az emberek fejére. A gazdaságosság Is az emberekért van! (Folytatjuk!) Magyar László Miután sem a PIK, sem pe­dig a háztulajdonos nem vál­toztathat a lakók életkörülmé­nyein, tíz év múlva is érvé­nyes lesz, amit dr. Szabó La­jos, a városi KÖJÁLL tele­pülésegészségügyi szakembere a Balokányról mond. Sőt még rosszabb lesz a helyzet, mint ma, pedig az sem ró­zsás; „A balokány! házak zöme a múlt században épült. Szi­getelés alig van, vagy nincs. A lakások többsége nyirkos és nedves. Belmagasságuk ala­csony, nyílásaik szűkek. A múlt században sok istálló volt a városrészben, sok la­kást abból alakítottak ki. Ezek állaga maholnap már a szük­séglakás kívánalmait sem éti el. A Balokányban sok az olyan ház, amelynek hosszan elnyúló, udvari lakásaiban 8— 10 család él. Mivel csatorná­zás a terület legnagyobb ré­szén nincs, a lakók közös ud­vari vízcsapot és vécét hasz­nálnak. Jellemző a település- és környezethigiéniára az a tény. hogy a Balokány egyi­ke a legkevesebb vízfogyasz­tású területeknek a városban. Az asztmások és reumások Ez aztán a paradox: plakát és a vadászzsikmány. Nimród fiai Vókányban Trefi és Betyár „nézeteltérése” az egy szem nyúl fölött. A vókányi sex-bomba — harisnyakötőjét igazítva — ott látható a falon, a bejárattal szemben, a helyi dekoratőr jóvoltából. A színes felületű asztalok mentén párnázott székek, a mennyezet közép­pontjából szétsugarazva szí­nes szalagok emlékeztetnek még a szombati nagy, száz­ötvenfős lakodalomra. Ez az italbolt belső helyisére. Ital­bolt? Kocsma. E meg­határozást szégyellni nincs okunk, ennek tradíciója van, j i. Strucz Ferenc... Sturm István... Sudár... itt van; Sugár - -1 Sugár Gusztáv pos- tajnűszaki felügyelő: 41-83. — Négy ven...egy-nyolcvan- . három ... — Jó estét, a Dunántúli Naplótól beszélek... ön a misinai televízió állomás vezetője? — Igen, miről van szó. — Az adásról! Erről az emWrP*^°l,5 szörnyűségről... Már éppen harminc perce, hogy szitkozódunk Van ön­nek egyáltalán ' készüléke, mert akkor látnia kell, mi meg'’ 'tt a képernyőn. És éppen yasárnap! El tudná mondani, mi ennek az oka? — Elmondhatom, de ha akarja meg is mutatom. Van egy k*s 'deje? Tíz perc múl­va ott a kocti ... * —- Ez a berendezés itt a mikrohullámú vevő. A buda­pesti stúdióból a képet és hangot ezzel vesszük át. Ez a monitor itt mellette azt mutatja, hogy milyen minő­ségű kópét kapunfc A monitor leginkább egy kisképomyos televízióhoz ha­jlít. Emyöjén títoikzatoa vonalak futnak össze-vissza, mind«® «A csak nem kép. A nyomok nem a Misinára vezetnek Mi okozta a vasárnap esti televíziós vételhibát? — Ez a kép valóban sem- l mivei sem jobb, mint ott lent a városban. De mi okozza ezt, ki ezért a felelős? _— Az lenne a legegysze­rűbb, ha megnevezhetnénk a vétkest. Állandóan csenge­nék a telefonok, az emberek azt követelik, csináljunk va­lamit. mintha mi minden le­hetségest amúgy!t; nem ten­nénk meg. Ebben az eset­ben azonban nem sokat te­hetünk: a berendezések mű­szakilag kifogástalanok. A rossz képért egyedül a me­teorológiai viszonyok „fele­lősek”. .. — Az idő viszonylag szép... — Nem is itt. környeze­tünkben kell a rendkívüli­réget keresni. A zavarokat a troposzférában lezajló rendkí­vüli események okozzák. Ilyenkor az történik ugyanis, hogy a légkör elektromos jel­lemzőinek megváltozása kö­vetkeztében a képet és han­get továbbító mikrohullámú sugárnyaláb útja megtörik. — És a hang miért Jót — A hang átvétele a mikrohullámú lánc megkerü­lésével is lehetséges. — A beérkező kép tehát rossz. Arra nincs lehetőség, hogy itt javítsanak rajta? — Sajnos nincs. Sokan várják ezt tőlünk, mert nin­csenek munkánkkal tisztá­ban. Valamiféle erősítő ál­lomásnak vélik a pécsi adót, ami a gyenge minőségű vétel megjavítására szolgál. Mi ez­zel szemben olyanok va­gyunk, mint a jó kereskedő: amit kapunk azt tudjuk változatlan minőségben to­vábbadni ... — Nem lehetne a hiba okát a nézővel tudatni? — Szöveges közlésre nincs mód. De menjünk csak to­vább. Ez itt a Tv-adóterem. Ezen a képernyőn, ami a ki­sugárzott képet mutatja, je­lenleg vízszintes csíkokat lát. Ezzel akarjuk jelezni azt, hogy a hiba nem a pécsi adóban van. —- E jel láttán legtöbben azt hiszik, hogy ilyenkor a pécsi adót kell szidni... — Pedig, ha ezt a jelet adni tudjuk, akkor nyilván az adóberendezéseink kifo­gástalanok. Arra kérjük né­zőinket, ha ezt a jelet lát­ják, ne hibáztassák készülé­keiket, vagy az adást. Ilyen­kor. ha módunkban állna, azt a közlést kellene sugároz­nunk. hogy a „Pécsi adó nem kap képet”. Sétánk ezzel véget is ért. Tizenkilenc óra harminc perc van, a műsor szerint most kezdődik a Tv-híradó. Villog­nak az oszcilloszkópok, zöld fények táncolnak a mü-zerek szürke tejüvege mögött. Az ellenőrző monitorok képer­nyőin szürke árnyak úsznak, és miközben a szolgálatot teljesítő technikusok tehetet­lenül várják, hogy megszűn­jenek a meteorológiai rend­ellenességek, a telefon dü­hösen és fáradhatatlanul berreg: az elkeseredett né­zők szüntelenül szidalmaz­zák azokat, akik kellemet­lenségeikről a legkevesebbet tehetnek,.. m. a.) az Italboltnak viszont nincs. A söntés zsúfolt, ahány em­ber csak elfér az asztalok mentén, inkább szoronkod- nak, de a szokásos vasárnapi ultipartiból kimaradni egy sem akar. Kibicnek, játékos­nak, egyformán izgalmas ez. Csak az asszonyoknak nem, akik unatkozva iszogatják kis málnájukat vagy éppen sörü­ket, amit a papa fedez majd a filléres nyereségből. — A vadászok mikor jön­nek? — Négyfele. — Köd van. Ores zsákkal jönnek. — Bettim van! Gumicsizmás sszony jön be keszkenőbe burkolva. Megy egyik asztalhoz. — Na nem jössz még? Ml már ettünk, nem vártunk rád..; A férfi int neki a fejével, inkább a söntés irányába. Az asszony megy' a csaposhoz, féldecit kér. Tarkójára teszi tenyerét, aztán hirtelen hátra vágja a fejét és a pálinka eltűnik. Oly mozdulattal ivott, mint a filmbéli nyaklövéses német tábornok (Erich von Stroheim), csak az asszonynak nem a nyaka volt merev, ha­nem a keszkenő után kapott. — Megjöttek! A vadászok jöttek meg. Be­vonulnak a másik terembe, puskákkal, hátizsákokkal, nyulakkal, fácánokkal, és szép és okos pofájú vizsláikkal. Behoztak egy kis friss hide­get, csizmájuk talpán erdei avart és havat. — Trefi! Ide! A vizsla puha, kényelmes léptekkel megy az asztalig. Gertner Kristóf kolbászhéjat dob kutyája elé. A tarisz­nyákból ennivaló kerül az asztalra, a bort meg a kocs- máros, Sill Vince hozza egy­szerre hat üveggel. A vadász- társaság elnöke, Kapinya László — nagydarab erős em­ber — ledobja a kabátját is csak a töltényes tarisznyát akasztja vissza a nyakába, est le nem teszi, így kívánja a biztonság. A hangzavar, a jókedv teljes. — A nyúl kétlábra állt és sirt. Még a könnye is jött. — Rálőttél? — Fenéi! Nem lőttem rá. — Én őzzel jártam így. Olyan bánatosan nézett. .. — Szovjet. IZS-puskám van. Nagyon jó a lőképe. Jobb puskám soha ne legyen! Jtt Vókány környékén több mint 12 ezer holdnvi téridét a Kokszművek Uj É1e* * * 1 2 3 vadász- társaságáé. A társasán Kapinya I.ászló, de itt van Gergátz Gvörgy tecbnik-s,' Beke József pécsbánvai mér­nök. Jencsik István bánvá’z, jf Kádár Imre bányász aztán á vadászmester, Vezán Miklós is Vasárnap reggel hatkor in­dultak ki a vadászterületre, délután négyre, szíirküle’kor befejezték. A zsákmány — a köd miatt — éppenséggel n°m nagy: 36 nyúl, néhány fácán ás fogoly. Meg egv róka. — Róka? Minek? Kapinya mondja: — A róka dúved. nus’M- tani kell. Húsz forint ..vér- díj" jár érte. ha a v-d-'sz bemutatja a róka lev'• -*1 or­rát. A bőréért külön ötven forintot kap. A területen őz is var:, de ma nem lőttek őzre — Tilalom van rá? — Persze. Kristóf felnevet: — De fehémépekre nincs ám tilalom egész évre! — Tudja, mennyi őzünk van? — Mennyi? — Körülbelül százbó«­cán négyszáz. Fogoly \a’V négyszáz, — mondja Vezár. vadászmester. — Talán megszámolták? — mondom. — ügy, ahogy mondja. Azt hittem ugratnak, de aztán Kristóf meg Kar>ir>a segítségével meggyőznek ar­ról, hogy valóban számolható a vadállomány némi kis el­téréssel. Háromfelé osztják a területet, egy rossz, egy kö­zép és egy jó kategóriára. Itt figyelembe veszik azt. hogy a terep milyen, erdős, vaay it- ; kás, vagy bozótos... stb. Ez- után rendszeres figve' -c .- v "n számolják az adott- területen megforduló állatokat A való­ságban ez persze bonyolul­tabb. — Ml a szép a vadászat­ban? — kérdem. Kapinya Lá-zló: „Pihentet és az ember rana ’--ói* n kollektívához." Gertner Kris­tóf: „Az erdőt és a vadado­mányt nem lehet nem sze­retni.’’ Vezán Miklós: „Tizen­nyolc éve Vadászgatok, de fél­napig eltartana, ha elmesél­ném ml a szép ebben ...” Elkészült a nvúlpörkölt is közben. Az asztal elcsende­sül, csak a borospoharuk emelkednek koccintásra. Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom