Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

196«. FEBRUAR 27. napló 5 Időszerű muakák a gyümölcsösben A téli nyugalmi idő utón itt az ideje, hogy átvizs­gáljuk szőlő- és gyümölcsös kertünk növényállományát, hogyan teleltek. A munká­latokat a gyümölcsfák tisz­togatásával kezdjük. Távolít suk el a gyümölcsmúmiá­kat, hemyófészkeket és semmisítsük meg azokat. Ezután vágjuk le az elszá­radt vagy elfagyott ágré- zeket és a sebeket kenjük be fakátránnyal vagy oltó­viasszal. A gyümölcsfák el­halt kéregállományát kéreg- kaparóval, majd utána drót­kefével tisztítsuk meg és a kaparékot gondosan össze­gyűjtve tüzeljük el. I Almástermésűeknél (alma­körte) rügypattanás előtt erős pajzstetűfertőzés ese­tén 5 százalékos gyümölcsfa- olajjal permetezzünk mosa- tásszerűen. A gyümölcsfa­olajos permetezést elégséges 3—4 évenként megismételni. Gyengébb pajzstetűfertőzés esetén 5—6 Baumé fokos mészkénlével, vagy 6 szá­zalékos Neopollal permetez­zünk. Rügypattanás előtt bimbó- likas ztó-bogár, sodrómolyok ellen 1.5 százalékos Noven- dával védekezzünk. Gomba­betegségek (varasodás, mo­telja) ellen 1 százalékos bor- dóilével, vagy 1 százalékos Vitigrannal permetezzünk. Csonthéjasokat (őszibarack, kajszi, cseresznye, meggy) a ringló kivételével olajos szer rel permetezni tilos. Ezek­nél a téli higítású mészkén­lével, vagy 5 százalékos Neopollal védekezünk pajzs- ( tetűfertőzés ellen. Gombabetegségek ellen 1 százalékos bordói lével, vagy 1 százalékos Vitigrannal permetezzünk, őszibarackot rügypattanáskor barackmoly ellen ajánlatos 0.6 százalé­kos Wofatox Spritzpulver 30-cal mos ésszerűen perme­tezni úgy, hogy a törzset ) és körülötte a talajt is le­mossuk. Szőlőben rügyfakadás és metszés előtt szőlőilanca el­len 2 kg Novendás perme­tezést alkalmazunk. Lombos állapotban bordóiléhez v. Vi- tigranhoz kataszteri holdan­ként 60 deka Pertet vagy kataszteri holdanként 20—30 deka Wofatox Spritzpulver 30 adagolható. A fatisztogatási és perme­tezés« munkák utón végez­zük el az időszerű talaj­munkákat. Az ősszel elma­radt szervestrágyát foszfor és káli műtrágyát mélyen dolgozzuk a talajba. Szekeres József > kertészeti felügyelő ! __________________________í w Ép ítészek zarándokút] a Mii keresett Kovácshidán a Life egykori foioriponere? A Pécsi Tervező Vállalat kultúr történészi tevékenysége A „nagymenő” csehszlovák fotoriporter, aki a háború előtt az amerikai képes világ­lap, a Life európai munkatár­sa volt, bement a kovácshidai református templomba és nem tudta leplezni elragadtatását: ■ Ez az! Ilyet keresek én régóta! — kiáltott fel. Egyedül a pécsiek A tapasztalt öreg fotóst, akinek igazán nehéz újat mu­tatná, dr. Szász János vitte ki a faluba. És a Pécsi Ter­vező Vállalatnál azóta Is jól- esően emlegetik ezt a törté­netet és többek között ebben is fáradozásuk igazolását lát­ják. De miben fáradoznak a ter­vezők? Mi ez a munka? Szigetvári János csoportve­zető mérnök szerint tulajdon­képpen sok fárasztó és mégis lelket gyönyörködtető út régi házakhoz. Építők zarándok­úba. — Egyetemi éveim alatt kezdtem el foglalkozni a né­pi építészettel — mondja. — Aztán Pécsre kerültem és előbb csak a szabad Időmben kutattam Somogy megye, az Ormánság, a Zselicség falvai­nak öreg épületeit. Később az Országos Mű­emléki Felügyelőség — a Vá­rostervező Vállalat közbeikta­tásával — több vállalattal kí­sérletezett, hogy szerződés út­ján, rendes tevékenységük mellett kutassák fel a népi műemlékeket. Azóta sorra ab- l>ahagyták a fárasztó munkát, és most már egyedül a Pécsi Tervező Vállalatnak maradt meg a szerződése. Dosszié minden faluról — Mintegy 4300 falu van az országban és ennek körül­belül egy harmadát járták már le a Műemléki Felügyelőség emberi — tájékoztat Sziget­vári János. — Baranyában? — A községek felével ké­szen vagyunk. Tavaly már elkezdtük a Dráva menti fal­vak kutatását is, ahová eddig a határsáv miatt csak nehéz­kesen jutottunk el. A népi építészet kutatásá­nak a végső célja: az .ország valamennyi falujáról elké­szüljön egy dosszié. De mi lesz borne? — Először is a falu neve, a település szerkezete, tehát például „egy utcás”, aztán a település környékének népi építészeti emlékei. Belekerül a helyi építészeti anyagok is­mertetése is, például „hód­farkú cserép”, végül a tele­pülés besoroláísa. A besorolás négyféle csoportba történ­het. Az „A” kategória azt je­lenti, hogy a falunak fontos idegenforgalmi vagy egyéb jelentősége van, például Har­kány. A „B” csoportba a fej­lesztésre kijelölt községek tar­toznak, a „C” csoportba pedig azok a faivak, amelyeket meg­hagynak spontán fejlődésre. A „D” kategória az elsorvasz­tásra kijelölt községeket je­lenti. Ha mindez megtörtént, ak­kor sorra járják a falu utcáit, és szakértő szemmel vizsgál­ják, van-e valamelyik házon feljegyzésre, fotóra méltó né­pi építészeti emlék. Az ilyen házakat aztán fényképpel, le- lépés után elkészített alap­rajzzal, telekjogi adatokkal pontosan „jegyzőkönyvezik”. — Tavaly hat református templom belső építészeti, dí­szítési remekműveit gyűjtöt­tük össze foto formájában, így a kovácshidai, kórósi, drávaiványi, adorjási, sámodi és nemeskei templomok megdöbbentően szép és gaz­dag díszítésű, faragott fabur­kolatú belsejéről van foto- gyűjteményünk. Kiállítást, esetleg később nyomdai publi­kációt szeretnénk. Nagy segít­séget jelent ehhez, hogy két amatőr fotóművész is velünk dolgozik: dr. Szász János és Lantos Miklós. — Mi az izgalmas ebben a gyűjtőmunkában ? — Azt kutatjuk, hogy az erdélyi reneszánsz hogyan ke­rülhetett ide a Dél-dunántúl- ra. Az első fafestések egyéb­ként 1790-től jelentek meg és 1830 táján már „megújítla- tott” a legtöbbje. Persze a régi utáni kutatás vágya, a poros-patinás tárgyak izgalma mellett másról is szó van: — Sokszor szinte lenyűgöző az az egyszerűség, a díszítés­nek és a praktikusságnak az az összhangja és logikája, amit látunk. Ez példa lehetne ma Is, és ezért zarándokolnak oda az építészek. Emiéit eztető Érdekesség, hogy a falu né­pe általában nem ragaszkodik légi házaihoz, emlékeihez. Ez alól egyedül Nagydobszán ta­láltak kivételt. Egy műemlék­ké nyilvánítás valóságos te­her tatarozás esetén. Ahogy valaha a klasszikusat utánoz­ta, ízléssel, egyénien, ugyan úgy törekszik ma a modernre, tiszta, kulturált lakásra. De a zarándokutak eredménye­ként az elbontott régi házak is megmaradnak majd fotó­kon. Emlékeztetőnek, tanul­ságnak. Földessy Dénes Rendőrkézen a tettes (A rendőrség fel­hívja azon szemé­lyeket, akik hozzátar tozóinak síremlékét Túri Imre megron­gálta, kármegtérítés céljából polgárjogi igényük előterjesz­tése érdekében je­lentkezzenek a Me­gyei Rendőrfőkapi­tányság vizsgálati osztáyán február 28- — március 5-e kö­zött Pécs, Kilián utca 1. szám alatt.) Felháborító a temetőben Lottóny eremény-j egy zék A Sportfogadást És Lottó Igaz­gatóság tájékoztatása alapján a 8. játékhéten nem végleges meg­állapítás szerint öttalálatos lottó­szelvény nem érkezett. Négy talá­latot 24 fogadó ért el, nyeremé­nyük egyenként 212 222 forint. Három találatot «8S8 fogadó ért el, nyereményük egyenként 524 | forint, kéttalálatot 13 553 fogadó ért el, nyereményük 18 forint 30 fillér. VARJÚ JÓSKÁVAL...? — Nem, hát szervusz őre­gem — mondta Mr. John Ba­logh és zavarodottan állt a kocsija mellett. — Nahát! Micsoda véletlen! — mondta Kovács Ferenc —. Mi szél hozott erre? Hogy élsz, mit csinálsz itthon? — A cégemet képviselem, tárgyalásaim voltak Pesten, és gondoltam, leugrok egy­úttal. — Tárgyalsz? Nahát, te az­tán nagy ember lettél... — Hát... — És miről tárgyalsz Itt? — Hát... Festékekről... Festéket vesz tőlünk, az Ika- rus-gyár. — Festéket árulsz, nahát ez nagyszerű. Családod van? Vagy agglegény vagy még? Hej, nagy kópé voltál te min­dig. — Ááá ... Családom még nincs. De mi újság nálatok, ml van Varjú Jóskával, hogy él? — Varjú Jóska szegény, megfázott a kőbányában, az­Í ún a tüdejére ment. Két ívig a szanatóriumban volt, aztán ott megismerkedett ilyen művészfélékkel és abba­hagyta a bányászatot. — Abbahagyta? — Abba. Tudod, hogy ügye­sen rajzolt már az iskolában. A szanatóriumban meg azt mondták neki, hogy tehetsé­ges. Festő lett, festőművész. Már volt neki három-négy ki­állítása is. Mindig írnak róla az újságok, egészen megválto­zott. — És Mikola Julika? — Julikét csak nyáron lát­juk, férjhez ment egy bánya­mérnökhöz, és Pestre került A férje a minisztériumban va­lami fejes. — Nahát... A Julika ... És mondd, mi van a nagybá­tyámmal, az csak nem csapott föl festőnek? — Áááá ... Az öreg Balog, az nem. Iszik mint a kefekö­tő. A tsz-ben van, brigádve­zető. — És te? Veled ml van? — Tsz-elnök vagyok. Kép­zelheted milyen nehéz a sok ismerőssel, rokonnal boldogul­nom. Most már csak istenes, de eleinte öregem... Eleinte azt hittem megbolondulok ve­lük. De amióta jól osztunk, észrelértek. A nyaralók is hozzák a pénzt. Szóval így van. A feleségem helyben ta­nít, jól megvagyunk. — Tanítónő a feleséged? — Az, tanárnő. Két gyere­künk van, a nagyobbik jövő­re már iskolába megy. — Hát... Alaposan megvál­tozott a világ... — mondta Mr. John Balogh és bizonyta- | lan érzésekkel nézelődött, kérdezgelődött tovább. Neki­támaszkodtak a Mercedesnek, cigarettára gyújtottak, s még vagy félóráig beszélgettek régi ismerősökről, autómárkákról, pénzről, aztán kezet fogtak és barátságos integetések kö­zepette beszálltak autóikba. Mr. John Balogh lassan el­hajtott a faluja mellett, aztán a falun túl lekanyarodott a vízhez. Sokáig bámulta a nyu- ! godt világoskék víztükröt, s i végül úgy döntött, hogy a nagybátyját azért megkeresi. Isznak egyet, talán itt is al­szik a faluban, s csak másnap megy vissza Budapestre. Bertha Bulcsu Túri Imre 24 éves segéd­munkás. Apja kétholdas pusztaszeli gazda. Korábban Pesten a MÁV-nál dolgozott, 1960-ban Pécsett, István-ak- nán vállalt munkát. Két évig katona volt, a katonai bíró­ság 10 hónapra elítélte. Bün­tetése letöltése után múlt év nyarán visszatért István-ak- nára. 1966. február 13-án délután negycdmagával — két barátjával és öccsével — a budai vámnál lévő vendég­lőben négy korsó sört, a Borostyán étteremben egy korsó sört, a Kazinczyban 4 üveg Kinizsit fogyasztottak fejenként, illetve négyen még két liter bort ittak meg. Az esti órákban — tehát tíz óra körül — eltávoztak a Kazin- czyből, a Kossuth mozi előtt aztán Túri Imre — elmon­dása szerint — otthagyta tár­saságát és elszaladt... „NEM EMLÉKSZEM...” Korábban nem állt mó­dunkban a pécsi köztemető­ben elkövetett bűncselek­mény részletes ismertetése. A városban a legképtelenebb hírek kaptak lábra. „Kato­nák voltak a tettesek...” — „Egy holttestet a buszmegál­lóhoz támasztottak ...” „A tettesek egyike hullamérge­zést kapott...” stb. Ebből semmi sem igaz. A rémhí­rek eloszlatása végett beszél­gettünk Túri Imrével, aki a saját bevallása és a nyomo­zás adatai szerint a kegyelet­sértést elkövette. Túri Imre félrefésült hajú, hosszúkás arcú fiatalember. Zöld ingpulóvert, sötétkék za­kót, szürke nadrágot, baima félcipőt visel. Halkan, kellet­lenül és akadozva beszél. Többször is meg kell leérnem arra, hogy folyamatosan, ér­telmesen mondja el a történ­teket — és Túri képes is erre. Úgy tűnik, hogy hall- gatagságával csak a tényeket akarja megkerülni és leta­gadni. Túri Imre betörte a rava­talozó ablakát. A kazamaták­ban görgős tepsiken nyugvó halottakat kihúzta, vissza­tolta, az egyik holttest köz­ben leesett a tepsiről. Túri otthagyta a földön. A halot­takhoz egyébként nem nyúlt. A helyiségből elvitt egy eser­nyőt, egy pár férfi bőrkesz­tyűt, egy szakadozott nylon esőkabátot, négy gyertyaégőt és egy fehér papi karinget. E holmik — amelyeknek érté­ke 500 forint — részben a Temetkezési Vállalat dolgo­zóinak, illetve a vállalat hol. mija. Ezután az épület köze­lében 41 sírkövet ledöntött illetve megrongált. A kár 52 770 forint. FÉLT? — Azt. mondta, hogy túl­zott ittasága miatt nem em­lékszik, hogyan került le a te­metőbe, hogyan jutott be a temetőbe ég hogyan jutott vissza. — Igen, nem emlékszem. Azt tudom, hogy egyedül vol­tam. — Tudja, vagy csak úgy emlékszik? Eltűnődik, nézi a szemközti falat. — Úgy emlékszem. — Amikor kihúzta az el­ső holttestet, nem érzett va­lami félelmet? — Nem. Nem éreztem sem­mit. Kihúztam a halottakat, megnéztem, visszatoltam őket. Kint az épület előtt teher­autó robog eL a kipufogócső éleset dörren, ösztönösen az ablak felé kap.,uk a fejün­ket. Túri Imrének a szeme sem rebben, csak nézi a szemközti falat. Az érzéket­lenségnek e megdöbbentő mélységét még soha nem ta­pasztaltam. Túri Imre cse­lekedete — kegyeletsértés. Semmiféle vallásos érzület nem szükséges ahhoz, hogy az ember tudja; miért nem szabad a holtakat meggya­lázni. ösztönös, ősi tisztelet­érzés ez, amely csak nagyon vandál telkekből hiányozhat. De Túri Imre vallásos nevelésben részesült MEGDÖBBENTŐ SIVÁRSÁG — öten, három ágyban. — Megkérdezték-e a szülő­ket. hogy miért kell szoroo­) ganiok egy szobában ötük­nek, amikor ott a másik is? — Nem kérdeztük. Ez volt a szokás. Természetesnek vettük. Primitívség, elmaradottság kötötte gúzsba a családot, s ez az igénytelenség, közöny szövi át Túri Imre egész éle­tét is, minden távol áll öle — a szépérzék, vágyak ál­mok emberi kívánságok, tö­rekvések. Világképe meghök­kentően sivár. Nem vesz tu­domást a világ rendiéről., a körülötte zajló eseményekről; érzéketlenül bámulta meg a halottakat, és gátlás nélkül döntögette le a sírköveket is „EGYEDÜL VOLTAM” — Vasárnaponként az egész család együtt ment misére, délután litániára. Szüleim beírattak engem is hitokta­tásra. — De hát a hittanórákon biztosan hallott a holtak tisz. teletéről. — Igen. — És akkor? Vállat von. Nem tudom .. nem tudom ... nem tudom! Pusztaszeren — egy alföldi faluban — gyalogösvény ve­zet Turiék háza kapujáig. A ház nádfedeles, padlózata földes. Konyha, két szoba. Az „első” szobát — ahol két ágy, szekrények, aszta! pad, székek állanak —nem lakják, csak a másikat, ahol három ágy van, — Hányán aludtak a szo­bában? Figyeljék meg Túri Imre válaszait. — Olvas? . — Nem. — Ismer-e néhány filmmű­vészt? — Nem. Soha életemben nem voltam színházban. — Újságot? — Csak a bűnügyi cikkeket szeretem. Azt elolvasom. — Milyen színűek voltak a síremlékek, amelyeket ledön­tött? — Fehér volt, de volt fe­kete márvány is. — Pedig éjszaka volt, és nagyon ittas, igaz? — Igen. — S a színekre mégis em­lékszik? — Igen. — Hogy többedmagával vöd. vagy egyedül, arra már nem emlékszik? Arra nem. Hogy miért nem akar erre emlékezni, azt egyelőre nem tudni, legföljebb sejteni. H a voltak társai, akkor Túri Imre leggyengébb oldalát lovagolták meg: primitívsé­gét. Jobb. ha nem rántasz be bennünket, és majd kö­zösen álljuk a kártérítést. És hogy „feláldozza magát”, ahhoz már magára szedett bizonyos városi vagányságot és ahhoz Is, hogy egyáltalán véghezvigye eléggé el nem ítélhető tettét. A NYOMOZÁS TART... A rendőrség nagyon alapos nyomozást végez az ügyoen. Minden bizonnyal kiderül majd, hogy Túri Imre egye­dül vagy többedmagával kö­vette-e el a bűncselekményt (A nyomozás eddigi adatai szerint egyedül.) Mindig min­den kiderül. Amikor iapunk_ ban először adtunk hírt a hullagyalázó bűncselekmény­ről, Túri Imre éjszakai mű­szakra ment. Munkába me­net munkatársai tárgyalták felháborodva az esetet. Még nem tudták, hogy a tettes éppen ott dolgozik közöttük. Túri azt mondja, nagyon ne­hezen telt te az az élsz. kai műszak. Félt. belső remegés fogta el. Taian életében elő­ször most valóban félt. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom