Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

A zalai dombok között Zalai táj Egy régebbi Békés megyei műsorában a -Magyar Televí­zió bemutatott egy riportfil­met. A film egy munkásfiú­ról, életéről, vágyairól, álmai­ról szólt. A viharsarki fiatal­ember valahogy így fogal­mazta meg egyik vágyát: ..Tudja, jártam éh egy du­nántúli kisvárosban. Ott sze­retnék élni. Ott olyan szép a iái.” Hogy melyik volt az a kisváros, a kérdésre így vá­laszolt; Gellénháza... Megmosolyogtató szerény vágy, de a benne megbúvó dicséret tagadhatatlanul jól esett a zalai tv-nézőknek. Gelléjiháza ugyanis Zalában van. No, nem kisváros, ha­nem falu, mégpedig nem is a ■lágy bbak közül való. Ami városias benne, azt az olaj­ipa az utóbbi tizenhárom évben teremtette meg: úttal, néhány emeletes lakóépület­tel, művelődési házzal, strand fürdővel — kiemelve a többi göcseji falu közül, a dunán­túli olajtermelés központjává téve. igaz. az alföldi fiatalem­bert elsősorban nem a „kis­város'’ hanem a táj ragadta meg de a táj nem gellén- házi evezetesség. Ez a zalai táj dombok, völgyek, az er­dők, ligetek patakokkal és horhosokkal szabdalt szín­pompás -vidéke, ahol a gom­ba- és kukoricaföldek gyü­mölcsösökkel és szőlőhegyek­kel váltakoznak és a réteket, legelőket dúslombú erdők övezik. Nincs ennek a táj­nak ^egyetlen része sem, ahol a tekintet akadálytalanul el­jutna a horizontig, ahol ne vetné gátját egy domb. amit a zalai emberek szeretetre­méltó túlzással hegynek ne­veznek, s ha csak tehetik — néhány sor szőlőt magukénak tudnak rajta. A dombok között elnyúlva az utak mentén települtek a. falvak, sűrűn, néha csak egy kőhajításnyira egymástól, pár száz lépésekkel. 260 község­ben lakik 200 ezer ember, a többi 70 ezernek két vá­ros. Zalaegerszeg és Nagy­kanizsa adott otthont. Ez az alfölditől eltérő jellegzetes­ség persze sajátos problémá­kat is okoz gazdaságban, po­litikában. A táj ugyanis, ami a szemnek varázslatosan szép, nehezen adja meg magát az embernek, olykor még ma is ellenségesen áll vele szem­ben. Valaha százak és szá­zak csak a telet töltötték a dombok között megbúvó fal­Közép Európa legmélyebb kutatófúrását mélyíti a* ország Icgmoúvmebt. fúróberendezése Bázakereltyén, a B—I- számú kúton. |Kím Ferenc felvételei) vakban, de a kenyeret, a téli- revalót távoli földeken Fe­jér és Tolna nagybirtokain, sommásként keresték. Sőt: a Mura-menti falvakban még ma is ritka vendég a férfi. Távoli építkezéseken, vagy az olajmezőkön dolgoznak és a sovány kukoricaföldeket az asszonyok művelik. Az előbb Gellénházáról volt szó. Az ejtette meg azt a békési fiatalembert. Nos. 6 talán nem is tudja, hogy Gö­csejben jár. Annak is a leg- közepén. Márpedig Göcsej, az elnevezés, egy inkább humo­ros, mint történelmi magya­rázat szerint a német „Isten ■ őrizz”-ből, a „Gott schei”- ből származik. A hagyomány szerint ezt mondták volna az osztrák borkereskedők, mi­kor erre vitt az útjuk. Hogy igaz volt-e vagy sem, ma már nehezen kideríthető. Az min­denesetre tagadhatatlan, hogy nyomorult, elmaradott vidék volt ez hajdan, de az Is, hogy manapság, ahogy mondani szokás — meg lehet nézni. Nekifohászkodás nélkül! Az olajbányászat megkez­dése és gyors fejlődése új távlatokat, lehetőségeket nyi­tott az> Itt élő emberek előtt. Ha nem is minden falu olyan, mint például Gellénháza, Bázakerettye, Lovászi, de az utóbbi 20 év és az — olaj rajzolta vál­tozás minden falu arcán ott van. A cseréptetős, villaszerű házakban, az aszfaltos utak­ban, az anyagi jólét más je­leiben. A néprajzkutatók most dolgoznak erősen, hogy megmentsék az utolsó zsup- fedeles, kontyos lábasháza­kat. Érthető igyekezet, bár a népbetegségek, a nyomor, az elmaradottság sötét jelké­pei is ezek. Arra jók, hogy majd elnézzük őket abban a szabadtéri múzeumban, ame­lyet most szándékoznak fel- épiteni Zalaegerszegen. Zalaegerszeg. Valamikor így énekelt a zalai betyár: „Hallottad-e hírét Zalaeger­szegnek, annak az átkozott fekete tömlöcnek.” Nos, más hirt nem is nagyon hallatott magáról ez a főútvonalaktól elzárt, még a felszabadulás­kor Is csak 13—14 ezer la­kosú városka. A Tanácsköz­társaság bukása után a hír­hedt internálótábor tette „ne­vezetessé", később meg az, hogy Itt uralkodik, s ítél ele­venek és holtak felett Pehm József, alias Mindszenti... Érdemes megjegyezni, hogy akkoriban a börtön, a mellet­te álló kéttornyú templomon, a törvényszéken, a megyehá­zon, és a caeodőrlaktanyán Az utóbbi öt évben közel 3000 lakás épült a zalaegerszegi Lenin út mentén. Ötszázezer hektoliter kitűnő minőségű sört gyárt évente a nagykanizsai sörgyár. Képűn­kön a gyár erjesztőkádjai. kívül nem is volt több eme­letes ház a városban. Ma, húsz évvel a felsza­badulás után 30 ezer ember lakja a várost. Az olajfino­mító, sajt gyár, ruhagyár és egy sereg más, kisebb ipari üzem, köztük a Ganz-MÁ- VAG most fejlődő gyáregy­sége ad munkát a lakosság­nak. A közeli nagylengyel! (gellénházi) olajmező felfe­dezése óta több lakás épült a városban, mint a megelőző évszázadok alatt összesen. A szomszédvár, Nagykani­zsa, amely korábban is Ipa­rosodottabb volt, üveggyárat, sörgyárat, gépgyárat, vasön­tödét kapott és az tavalv kezdte meg működését Itt az Egyesült Izzó kísérleti gyár­egysége, amelyből — a tervek szerint — több ezer munkást foglalkoztató üzem fejlődik ki. Azt !s hadd mondjuk el itt, hogy a két szomszédvár egykori „két dudás" viszálya, az utóbbi években versen­géssé szelídült, a zalaegersze­giek és nagykanizsaiak ab­ban versenyeznek me! ik város szebb, tisztább, fejlő- dőbb, méltóbb a mához. A békési fiatalembernek, s mindenkinek, aki Ide látogat, tetszik a zalai táj. Ez a ter­mészet ajándéka. A zalai em­berek azonban arra törek­szenek. hogy az élet Is egy­re tetszetősebb, szebb leaven itt a délnyugati hntárvHéken, a zalai dombok között Húrt Sándor » I

Next

/
Oldalképek
Tartalom