Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

«•«. JANUÁR ml — napló 5 Áruház, üzletház vagy semmi? Mikorra oldódik meg az Űjmecsekalján lakók iparcikkel Iá fása 1959-ben kezdték meg UJ- mecsekalján, az akkor még áruháznak szánt, négyszintes kereskedelmi objektum építé­sét. 1961 december 31-ig 7,1 millió forintot használt fel eh­hez a B. m. Építőipari Vál­lalat a beruházásra szánt 20,5 millióból. 1962. január l-tól a második ötéves terv beru­házási hiteleinek csökkentése címén 1966. január 1-ig szü­neteltetést rendelt el az Or­szágos Tervhivatal az építke­zésen. Erre az esztendőre 2,5 millió forintos kijelölést ka­pott az áruházra a B. m. Épí­tőipari Vállalat. Kérdés: foly­tatják-e a munkát és mikorra készül el. lakabot Zoltánná kereskedelmi osztályvezető: — Az eredeti elképzelések­kel szemben nem áruház lesz, hanem üzletház. Az ÉM Ál­talános Épülettervező Irodát tavaly bíztuk meg a beren­dezési terv elkészítésével. A tervezet szerint az objektum három szintjén történne áru­sítás, az alagsorban raktára­kat, a legfelső szinten ugyan­csak raktárakat és javítómű­helyeket helyezünk el. Szá­munkra nagyon fontos volna, hogy az üzletházat mielőbb megnyithassuk, erre szükség van az Űjmecsekalján élő la­kosság ellátásának megjavítá­sa érdekében. Az üzletházban méterárut, női és férfi kon­fekciót, cipőt, műszaki, sport, háztartási, üveg, porcelán és villanyszerelési cikkeket, bú­tort, lakberendezési árukat hozunk forgalomba. Az üzlet­ház mielőbbi megnyitását a belvárosi boltok túlzsúfoltsága is indokolja. Az Állami Áru­házban például magasabb az egy főre jutó forgalom, mint bármelyik budapesti áruház­ban. Dr. Bánki Nándor, s városi pártbizottság osztályvezetője: — Annak idején kiszámítot­ták a Belkereskedelmi Minisz­tériumban, hogy áruházként üzemeltetve nem lenne rentá­bilis a kérdéses kereskedelmi egység. Nekünk az a vélemé­nyünk, ha áruházként nem is, de az iparcikkek széles ská­láját árusító üzletházként szűk ség van erre az újmecsekaljal lakosságnak. Ezért nem ér­tünk egyet azzal, hogy a be­ruházás befejezése tovább hú­zódjék. Tudomásom szerint két és fél millió forintot biz­tosított a Nehézipari Miniszté­rium 1966-ra az építkezés folytatására. Bár a befejezés­hez ez az ősszeg nem elég, arra feltétlenül fel lehet hasz­nálni, hogy az építkezést té- Hesftsék és olyan állapotba hozzák, hogy a* legkésőbb 1968-ban átadható legyen^ Egervári Tibor, a B. m. Építőipart Vállalat műszaki osztályvezető- helyettese: — Óriási programunk van, 40 millió forinttal több a ki­jelölésünk, mint amennyit ka­pacitásunk elbírna. Progra­munk még nem végleges —v 3—4 hét kell teljes kialakulá­sához. Úgy vélem, ahhoz, hogy az üzletházat 1966-ban tovább építhessük, már meg kellett volna rendelnünk a nyílászáró szerkezeteket, mert ezek beszerzése igen nehéz. Van egy olyan ígéretünk, hogy az áruház építkezését 1966-ban folytatjuk, de ahhoz, hogy biztosat mondhassunk meg kell várni a végleges programot. Kővári Antal, az Ércbányászati Vállalat osztályvezetője: — 1966-ra 28,4 millió forin­tos kijelölést kapott Ujmecsek aljára a B. m. Építőipari Vál­lalat. Ebből két és fél millió az újmecsekaljal áruházé. 1965 második felében az Országos Tervhivatalban folytatott tár­gyalásainkon az ÉM építési főigazgatósága ezt tudomásul vette. Az a véleményünk, A gazdaságirányítási rendszer reformfa A szocialista gazdaság növekedésének formái és tartalékai hogy az ez évre előirányzott 2,5 millió beépíthető. A nyí­lászáró szerkezeteket — első­sorban ezek hiányára hivat­koznak az építők — valóban nehéz beszerezni és erre az évre nem is remélhető. -A meglévő nyílászáró keretek azonban beépíthetők és ezen­kívül vannak olyan munkák — födémek, szellőző csatornák építése stb. —, amelyek a nyílászáró szerkezetek hiá­nyában is elvégezhetők. Ter­veink szerint 1867-ben továb­bi 5,4. 1968-ban újabb 5,4 millió forintot fordítunk az áruház építésére, 1968-ban szeretnénk átadni rendelteté­sének. Aruház, OzieOiá* — vagy semmi? — tettük fel a eim- beli kérdést és csak az dőlt el bizonyosan, hogy üzlet­ház lesz az áruháznak terve­zett épületből. De mikor? Re­méljük, a B. m. Építőipari Vállalat programjába veszi a 2,5 millió forintos munkát hogy a következő két eszten­dőben azután végre elkészül­hessen ax újmecsekaljal űa- letháXi Harsány! Márta A Dráva Gyöngye A magyar—jugoszláv or­szághatár mentén gazdálko­dó drávasztárai termelőszö­vetkezet közgyűlése határo­zatot hozott arra, hogy a Déli őrszem nevet Dráva Gyöngyére változtatja. A Baranya megyei Tanács hoz­zájárult a névváltoztatás­hoz és új működési enge­délyt adott kj a termelőszö­vetkezet számára. A több mint kétezer hol­das termelőszövetkezet mél­tán választotta a Dráva Gyöngye nevet — a Dráva mente egyik legjobb közös gazdasága ez, ahöl az idén negyven forintot fizetnek munkaegységenként, akár­csak a tavalyi zárszámadás­kor. hozzá is járul) a technika fejlesztéséhez az újítómozga­lom is. Népgazdasági szinten pedig a technika fejleszté­sének lehetőségeit úgy hasz­nálhatjuk ki, hogy az új beru­házásokkal létrehozott üze­meket a lehető legfejlettebb technikával szereljük fel, illetve, ha az elhasználódott berendezéseket a legfejlettebb, vagy legalábbis a korábbinál lényegesen fejlettebb eszkö­zökkel cseréljük fel. A technika fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a gyár­tási folyamat, a tehnológia korszerűsítése, ésszerűsítése és egyszerűsítése, amely ugyancsak fokozza a munka hatékonyságát. Ez egyben megköveteli a termelés egész folyamatának jobb szervezé­sét, a munka folyamatosságá­nak biztosítását stb. Az intenzív fejlődés egyik legfontosabb tényezője a ter­mékek minőségének a javítá­sa. A minőség javulása igen sokféleképpen kifejezésre jut­hat attól függően, hogy mi­lyen termékekről, illetve mi­lyen szükségleteket kielégítő termékekről van szó. A mi­nőség javulása kifejeződhet például a gépeknél abban, hogy nagyobb pontossággal állítják elő a termékeket, kevesebb selejtet termelnek; növekszik a gépek, illetve al­katrészek használhatósági ide­je; működésük során keve­sebb hiba jelentkezik; ugyan­az a gép többféle munkafolya­matban felhasználható; kisebb területen is üzemeltethető. A textilféléknél a minőség javulása kifejeződhet például a tartósság fokozódásában, abban, hogy kevésbé gyúród­nék, jobban tartják színüket, megfelelnek a divat követel­ményeinek. A termékek bár­mely tulajdonságában követ­kezik is be a javulás, az bi­zonyos, hogy a minőség javu­lása azonos értékű a termelés mennyiségének a növekedé­sével, sót, az esetek jelentős részében -a minőség javítása hasznosabb, mint a termékek mennyiségének a növelése. <xxxx^oooooooooooo<x>ooo<x>ocoooooo<xx>oo<xxx>o<x^oc>o< oooooooooooooo­85 ezer könyv között Jellegzetes, kissé hajlott alakját jól ismerik a Me­gyei Könyvtár olvasói. Ha­todik éve dolgozik a köl­csönzőben Kozma Jenő. Az olvasók néha fintorognak: ..mire akar nevelni bennün­ket?”. Jenő bácsi pedig min- denttudóan mosolyog, háta mögött 85 ezer könyvvel, »zerpben az 5250 olvasóval. Mindenféle tapasztalatai van­nak, még egészen régről is. — A villamosműveknél, ahol mintegy passzióból könyvtároskod tam, egyszer a*t mondta valaki; ki volt az a bolond, aki megvette ezt a Don Quijotét? Mon­dom: én. Bolond? Miért ne. Ugyanabban az időben egy­szer valahogyan kiejtettem Ady nevét. Az irodában egy hő azonnal tiltakozni kez­dett. Ady neve úgy hatott rá mintha egy rablógyil- k' >1 beszéltem volna. — És a mai olvasók? — Elég nagy részük, aki­ket én úgy hívok: könyv­falók. Szerelmes könyvet kérnek, meg kalandosat. Van, aki régi, levitézlett írók mű­veit követeli. Mindig azt mondom nekik: egy életünk van csak, de ha tíz volna, ezzel akkor se kéne tölteni az időt. — Ha nem kémek egy meghatározott müvet, nem szokott valami igazi irodal­mat adni üyen olvasók­nak? — Dehogynem. Néha sike­rül. néha nem. Egyszer oda­adtam valakinek Turgenyev Egy vadássz feljegyzéseit, an* szerintem a világirodalom legtündókletesebb mü­ve. Kérdem: na, hogy tet­szett? Savanyúan nézett rám az illető: el se olvastam, ad­jon valami jobbat. Van egy csoportja az embereknek, amelyik kifejezetten megszi­matolja, mi a jó irodalom, és abból nem kér. — Ilyen kiábrándító a kép? — Dehogy. Legtöbb örö­möm a fiatalokban telik. El­tekintve egy kisebb résztől, amely nem jut túl Jókain, Dumas-n, a történelmi re­gényeken és az útleírásokon, meglepő, hogy mennyire ér­deklődnek a fiatalok a mo­dem irodalom iránt. A ta­nulmányaik kapcsán iroda­lomtörténeti műveket is ol­vasnak. Sok történeti vagy riportkönyvet is, különösen a második világháborúról. Aztán meg szinte szemmel- láthatólag növekszik az ér­deklődésük a temészettudo- mányos művek iránt. Ezt szerencsére a könyvkiadás is támogatja. No meg a kö­telező irodalom, meg kell mondanom, hogy úgy ve­szem észre, a lányok szor­galmasabbak. Nyáron köte­lező olvasmányt csak lányok kémek, őszintén szólva örü­lünk is neki. mert így a tan­évben kisebb a tumultus. — Milyen rétegek olvasnak legtöbbet? — A nyugdíjasok. Van egy volt mozdonyvezető, minden héten elvisz 6—8 könyvet. Meg a háztartásbeli nők, bár ezt nem lehet pontosan ki* mutatni, mert nyilván ilyen­kor az egész család olvas. Azt hiszem különben, hogy minden gátetiben egyformán vannak sokat olvasó embe­rek. — Nem fárasztó a könyv­táros munkája? — Hát, keddi napokon — hétfőn ugyanis nincs köl­csönzés —, amikor négyszáz körül varrnak az olvasók, nem mondom. Vagy ha egy- egy igényesebb olvasó a ka­talógusból kiírja a kért köny veket, van mit futkosni eb* ben a hatalmas raktárban, ötvennyolc éves vagyok. Vi­szont az irodalom, a köny­vek világéletemben passzióim voltak. — Nyugdíjkorbam is szán­dékozik maradni? — Nem. Nyugdíjas korom­ban akarom elolvasni, amit adósságnak érzek. — Olyan is akad? — De még mennyire! Az asztalomon gyűjtöm az ol­vasni valót, de bizony a hal­maz csak igen lassan apad, s mindig újra feltöltődik. Né­hány művet pedig éppen az­zal a céllal vettem meg, hogy majd ha nyugdíjas le­szek, elolvasom végre, vagy újra olvasom. Puskin. Vö­rösmarty és Arany van köz­tük például — Milyen tanácsot tudna adni a fiataloknak, mennyit kellene olvasniuk, hogy nagy jából minden lényeges, nagy művet ismerjenek? — Három-négy óra napon­ta élég volna. — Ideális esetben, talán, Sikerülhet. De mivel erre nincs mindig lehetőség, mit tudna mégis tanácsolni. — Válogassák meg az ol­vasmányaikat! Mint mond­tam, egy életünk van.^ A gazdasági növekedésnek (lényegében: a termelés növe­kedésének) két alaptípusát kü­lönböztetjük meg: az exten- zív és az intenzív fejlődést. Az eztenzív fejlődés lényegé­ben azt jelenti, hogy a ter­melést a dolgozók számának emelésével növeljük, hogy tehát (országos viszonylatban) egyre több és több embert vonunk be a termelés folya­matába és így a ledolgozott munkaidő összességében nö­vekszik. Ez természetesen fel­tételezi, hogy a társadalom­nak vannak nemdolgozó, de munkaképes tagjai, akik haj­landók munkában állni, to­vábbá, hogy elhelyezésük ér­dekében új munkahelyeket ftetmelőkapacitást) teremt­sünk. Ha az új termelőkapa­citást (üzemeket) a már meg­levőkkel azonos technikai szinten hozzuk Is létre, az a körülmény, hogy több mun­kahelyen több ember termel, a termelés növekedését ‘ered­ményezi. Ez esetben, ha az egyes munkahelyeken nem is növekszik a munka termelé­kenysége, társadalmi szinten a termelés mégis növekszik. Az extenzhr fejlődés tehát: többen dolgozunk és így töb­bet termelünk. Az intenzív fejlődés lénye­gében azt jelenti, hogy a munka hatékonyságának, ter­melékenységének fokozásával növeljük a megtermelt termé­kek mennyiségét. Ha sikerül növelni a munka termelé­kenységét. akkor változatlan (sőt, csökkenő) mennyiségű munka végzésével is többet tudunk termelni, mint koráb­ban. Bár az extenzív és intenzív I fejlődés elvileg egyértelműen megkülönböztethető, a való­ságban gyakran egybefonódva jelentkeznek. Például hazánk­ban a gazdasági növekedést az elmúlt húsz évben az ex­tenzív és intenzív tényezők együttes hatása eredményezte. Ugyanis 20 év alatt jelentő­sen nőtt a termelés területén foglalkoztatottak száma, ugvan- akkor jelentékeny mértékben I emelkedett a munka termelé­kenysége is, s e változások a termelés gyorsütemű növeke­déséhez vezettek. Mostanában gyakran hall­hatjuk, olvashatjuk, hogy ha­zánkban kimerültek (illetve lényegtelenre zsugorodtak) az extenzív fejlődés lehetőségei. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy most már nem tudjuk számottevően növelni a ter­melés folyamatában dolgo­zók létszámát, mert a munka­képp lakosság dolgozni kívá­nó része csaknem teljes egé­szében dolgozik és a lakos­ságnak ez a része (csakúgy, mint az egész lakossági) je­lentéktelen mértékben növek­szik, sőt, esetleges csökkené­sével Is számolhatunk. Exten­zív módon tehát ma már alig lehet növelni a termelést. Ko­rábban viszont kényszerültünk az extenzív fejlesztésre, hogy a dolgozni kívánó emberek­nek munkahelyet biztosíthas­sunk. Egészében * véve, korábbi fejlődésünket az extenzív és Intenzív tényezők együttesen eredményezték, a továbbiak­ban pedig csak az intenzív té­nyezők kedvező változása eredményezheti gazdasági nö­vekedésünket. Nézzük meg részletesen, hogy milyen mó­don fokozható a munka haté­konysága, hogyan biztosítható az intenzív fejlődés? Technikai minffség A munka hatékonyságát fo­kozni főként az alkalmazott technika fejlesztésével lehet. E területen igen jelentős ki­használatlan lehetőségeink, tartalékaink vannak. Minden bizonnyal valamennyi válla­latnál, termelőegységnél saját erőből is lehet fejleszteni az alkalmazott technikát (ha csak viszonylag szerény mérték­ben is) és ezen keresztül is növelhető a munka hatékony­sága. Jelentős mértékben hoz- ■ájániUiaf tá■ ténylegesen Takarékosság Az intenzív fejlődés termé­szetesen megköveteli a dol­gozók szakképzettségének nö­velését, mert az egyre fejlődő termelés egyre bonyolultabb feladatok elé állítja a ter­melő embert, amelynek csak úgy tud megfelelni, ha gya­rapítja ismereteit. Másrészt a dolgozók szakképzettségének a növelése ma még fontosabb követelmény, mint korábban volt, ugyanis az intenzív fej­lődés viszonyai között nem­csak egyszerűen termelni kell úgy, ahogy az adott munka­helyen az megszokott, hanem hatékonyabban, Jobban, Jobb minőséget kell termelni, ez pedig azt követeli meg, hogy a megszokottól eltérően, új módon kell termelni. (Ez per­sze nem azt Jelenti, hogy mindenhol azonnal új mó­don kell termelni, de azt igenis jelenti, hogy min­denhol kutatni kell a ter­melés új, hatékonyabb, jobb módjait és hogyha ezek már megvannak, ezek szerint kell termelni. Hány helyen meg­vannak már, csak éppen nem alkalmazzuk!) A további gaz­dasági növekedés szempontjá­ból — az előbbiek mellett — nagy fontossággal bír a taka­rékoskodás. Takarékoskodni kell a termelőkapacitással, a nyersanyaggal, a munkaerő­vel. Takarékoskodni, vagyis csak annyit igénybe venni, csak annyit felhasználni, amennyi valóban szükséges a termeléshez. Takarékoskodni nem annyit jelent, hogy ke­vesebbet használunk fel, mint amennyi szükséges, mert ez nagyobb kárral jár, mint amekkora értéket így megta­karítunk. Takarékoskodni annyit jelent, hogy mindenből felhasználjuk a termeléshez szükséges mennyiséget és megfelelő célszerűséggel, de többet nem használunk fel és nem is veszünk igénybe, ter­mészetesen a szükséges tarta-. lékokon kívül. így felszaba­díthatjuk a rendelkezésre álló termelőkapacitás, anyag és munkaerő egy részét, ezt a népgazdaság más területein használhatják fel, ahol ez je­lentős termelésnövekedést eredményezhet. Takarékoskod­ni tehát annyit jelent, hogy népgazdasági szinten többet termelhetünk. Amire szükség van További fejlődésünk szem­pontjából újabban gyakran hangoztatott követelmény, hogy azt termeljünk, amire ténylegesen szükségünk van, amire itthon vagy külföldön megfelelő kereslet mutatko­zik. Ez valóban alapvető kö­vetelmény, mert ha olyan ter­mékeket termelünk, amelyeket sem itthon, sem külföldön nem tudunk eladni, ez any- nyit jelent, hogy felesleges munkát végeztünk, sőt, elpa­zaroltuk a rendelkezésünkre álló termelőkapacitás, anyag- és munkaerő jelentős részét, amelyeknek felhasználásával más, valóban szükséges ter­mékeket termelhettünk volnai Gazdasági fejlődésünk szem­pontjából a legfontosabb té­nyezők között kell említeni a nemzetközi munkamegosztás, főként a KGST-nyújtotta le­hetőségek jobb kihasználását. El kell érnünk, hogy itthon csak olyan termékeket ter­meljünk, amelyeket érdeme­sebb itthon termelni, mint külföldön megvenni, viszont olyan termékeket itthon ne termeljünk, amelyeket érde­mesebb külföldön megvenni, mint itthon termelni, mert külföldön olcsóbban kapjuk meg. mint amennyiért itthon elő tudjuk állítani. Az intenzív fejlődés előb­biekben felsorolt legfontosabb tényezői tekintetében népi- gazdasági szinten jelentős tar-, talékokkal rendelkezünk. Min­denképpen érdekünk, hogy a tartalékokat mozgósítsuk, hogy lehetőségeinket jobban kihasználjuk. Természetesen érdekünk az is, hogy az extenzfv növekedés lehetősé­geit is maximálisan kihasz­náljuk. De ilyen extenzív nö­velési lehetőségeink ma már alig-alig vannak, viszont az intenzív növekedésnek igen jelentős, szinte korlátlan le­hetőségei vannak és ilyen le­hetőségek a technika fejlődé­sével újból és újból mindig keletkeznek. Gazdasági növe­kedésünk tehát a jövőben csak az intenzív fejlődéssel biztosítható. Új követelmény? Joggal feltehető azonban az a kérdés, hogy talán eddig nem volt érdekünk és cé­lunk az, hogy kihasználjuk az intenzív fejlődés lehetősé­géit? De igen! eddig is érde­künkben állt és célunk volt az Intenzív fejlődés lehetősé­geink kihasználása és jelentős mértékben ki is használtuk ezeket a lehetőségeket. Nem új követelmény tehát az in­tenzív fejlődés, de ma sokkal jelentősebb, mint korábban, mert ma már az egyedüli le­hetőség. Az intenzív fejlődés lehető­ségeinek a kihasználását sok tekintetben akadályozta, illet­ve még ma is akadályozza az érvényben levő gazdálkodási, gazdaságirányítási rendszer, főként azon keresztül, hogy nem ösztönzi anyagilag kel­lően a vállalatokat a lehető­ségek kihasználására, a ter­melésnek a tényleges társa­dalmi szükségletekhez való igazítására és e tekintetben nem is ad kellő lehetőséget, önállóságot a vállalatoknak. E fékező tényezők kiküszöbölé­sét, a meglevő lehetőségeink jobb kihasználását célozzák az MSZMP KB 1965. novem­ber 18—20-1 ülésén megtár­gyalt és elfogadott irányelvek a gazdaságirányítási rendszer felülvizsgálatáról és rugal­masabbá tételéről. Tóth Lajos)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom