Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napio Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ XX III. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1966. JANUÁR 12.. SZERDA Meghalt Sasztri Kosziéin Delhibe utazott az indiai államfő temetésére ^TASKENT: Taskentben a hétfő éjszakai érákban szívro­ham következtében váratlanul elhunyt Lai Bahadur Sasztri Indiai miniszterelnök. Sasztrinak 1959-ben már volt szívrohama. Szovjet vezető szervek részvétnyilatkozata Moszkva : A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége és a Szov­jetunió Minisztertanácsa mély fájdalommal jelenti, hogy ja­nuár 11-én, helyi idő szerint 1.30 órakor Taskentben várat­lanul elhunyt Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök, kiváló államférfi, akinek sze­mélyében az indiai nép és az egész emberiség a béke és a haladás egyik legkövetkeze­tesebb harcosát vesztette el. Sasztri követője és folytató­ja volt az indiai nép két nagy vezére, Gandhi és Nehru ügyének. Sasztri minden tetté­vel és gondolatával az indiai népet szolgálta, gondoskodott India virágzásáról és nemzet- biztonságának szilárdításáról. Az elhunyt miniszterelnök a Szovjetunió nagy barátja volt. Jelentősen hozzájárult a Szovjetunió és India közötti baráti kapcsolatok és gyümöl­csöző együttműködés további fejlesztéséhez. Sasztri erejét nem kímélve, államférfim bölcsességgel mindent elkövetett, hogy meg­szilárdítsa a békét Ázsiában, megtalálja az India és Pa­kisztán közötti konfliktus fel­számolásának lehetőségét és & két ország jószomszédi kap­csolata megteremtésének mód­ját. E feladat megoldásának szentelte erejét a pakisztáni elnökkel való találkozóján, amely a történelmi fontosságú taskenti deklarációjában le­szögezett megállapodással zá­rult. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége, a Szov­jetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép mély fáj­dalommal értesült e súlyos veszteségről és őszinte rész­vétét tolmácsolja az indiai kormánynak, az indiai népnek és az elhunyt családjának. A gyász napjaiban a szovjet nép biztosítja India népét vál­tozatlan testvéri érzéseiről és barátságáról. A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE, ' A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA. Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke és Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke részvéttáviratot intézett Rad- hakrisnan indiai elnökhöz és Nandához. akit ideiglenesen megbíztak a miniszterelnöki teendőkkel. A szovjet nép nagy fájdalommal szerzett tu­domást Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök, kiváló politikus államférfi váratlan haláláról. * Taskent: Koszi gin szovjet kormányfő Gromiko külügyminiszterrel, Malinovszkij marsall, honvé­delmi miniszterrel és az üzbég szovjet szocialista köztársaság vezetőivel együtt kedden haj­nali négy órakor felkereste a Taskentben tartózkodó indiai küldöttség rezidenciáját és mély részvétét nyilvánította India kormányának és népé­nek Sasztri miniszterelnök el­hunytéval kapcsolatban. Koszigin Sasztrit az indiai állam kiváló vezetőjeként, a béke nagy harcosaként jelle­mezte, aki lefektette az alapo­kat India és Pakisztán viszo­nyának megjavításához, aláír­ta a történelmi jelentőségű taskenti nyilatkozatot és nagy­mértékben előmozdította India és a Szovjetunió barátságának további erősödését. A részvétlátogatásnál Szingh indiai külügyminiszter, Csáván hadügyminiszter és az indiai küldöttség más tagjai is je­len voltak. , * Hivatalosan bejelentették, hogy Koszigin, a Szovjet Mi­nisztertanács elnöke, kedden délben Delhibe utazik, hogy részt vegyen Sasztri miniszter­elnök temetésén. A Sasztri koporsóját Delhi­be kísérő személyiségek kö­zött van szovjet részről Kur­ban ov, az Üzbég SZSZK Mi­nisztertanácsának elnöke. Orvosi jelentés Sasztri indiai miniszterel­nök halálával kapcsolatban az alábbi orvosi jelentést adták ki: Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök egész taskenti látogatásának idején, így 1966. január 10-én este is jól érezte magát. Egyáltalán nem han­goztatott panaszokat egészségi állapotára vonatkozólag. Ja­nuár 10-én este, Koszigin szovjet kormányfő fogadásán vidám és élénk volt. Dr. Csugh, a miniszterelnök orvo­sa, aki állandóan — így a fo­(Folytatás a 2. oldalon). Fogadás Hanoiban a szovjet küldöttséf» tiszteletére HANOI: A. N. Seljepin, a VDK fővárosában tartózkodó szov­jet küldöttség vezetője Ho Si Minh elnökkel (jobbról) beszélget. Hanoi: Scserbakov, a Szovjetunió hanoi nagykövete kedden fogadást adott a VDK fővárosában tartózkodó szov­jet küldöttség tiszteletére. A fogadáson jelen Volt Ho Si Minh elnök, Le Duan, a Viet­nami Dolgozók Pártjának el­ső titkára, Pham Van Dong miniszterelnök, ott voltak a párt Politikai Bizottságának tagjai, miniszterek, a VDK neves közéleti személyiségei és politikusai, a diplomáciai képviseletek Vezetői és újság­írók. A szívélyes légkörű fo­gadáson Alekszandr Seljepin és Pham Van Dong mondott beszédet, Sikertelen amerikai akció Saigon közelében A dél-vietnami fővárostód mindössze 30 kilométerre to­vább folyik amerikai és auszt­ráliai egységek „tisztogató hadművelete” 8000 főnyi ka­tonaság részvételével. Az AP tudósítója megállapítja, hogy a nagy felkészültséggel meg­indított művelet eddig sokkal kevesebb eredményt hozott, mint kezdetben várták. A te­repet átfésülő csapatok szá­mos föld alatti alagútrend­szerre bukkantak, azokból azonban a szabadságharcosok — akik az amerikai hadveze­tőség ngyfokú titkolózása el­lenére nyilván Idejében érte­sültek a tervezeté akcióról — időben eltávoztak. Csupán helyenként került sor kisebb összecsapásokra a partizánok Qlíea oaqif tanuló szoba ? Milyen szálakból szőtték a legújabb szövetet? Melyik fajta mosószer a legjobb és milyen hőmérsékleten, meg hány percig kell használ ni?- kérdésekre nemsokára ál­mukban is megfelelnek majd ezek a fiúk és lányok. Most azonban körülülik a hosszú asztalt és lapozgatják a lec­két. Mert manapság hosszú az út odáig, amíg egy kis­lány hazaviheti a ruházati kereskedelemben való kép­zettségét bizonyító papírt — vagy az a fiatalember, aki „perfekt iparcikkszakos ke- reskedő”-nek vallhatja ma­gát. — Amíg beérünk ebbe a szobába, bizony addig is elég hosszú utat kell megtennünk! — mondja Rónás Ibolya. — On például Vajszló mellől. Majláth-pusztáról utazom be minden alkalommal. A „minden alkalom" he­tenként hét-három napos b enttartózkodást jelent, at­tól függ ki, melyik osztály­ba jár. Délután oktatnak a kereskedelmi tanulóiskolá­ban. Os addig? Addig bizony nem nagy választék állt a vidékről be­járó tanuló előtt. Séta a Me­cseken? És ha hideg van vagy esik az eső? Presszó? Kinek jut arra minden alka­lommal? A lányok meg... szóval ez nem ment. Vasúti váróterem? Azt mondják nemsokára ott is megszűnik a „kultúrváró”, legalábbis egy időre, amíg az éttermet tatarozzák. Szóval marad az utca. — Valóban ez volt a hely­zet — tájékoztat Simon Izt­vénné, a KPVDSZ József utcai művelődési otthonának vezetője. — öt év óta azon­ban egyre többen veszik igénybe a segítségünket. Fel­ajánlottuk ugyanis, hogy dél­előttönként otthont adunk a tanításra várakozó vidéki ta­nulóknak. Azóta egyre töb­ben járnak be ide, sokszor naponta húsz-huszcmöten. Később, mint minden j<5 kezdeményezés — tovább fejlődött ez a tanulószoba. Egyrészt azzal, hogy nemcsak a vidékieket engedték be. hanem a hátrányos helyzet­ben, esetleg gyengébben ta­nuló pécsieket is. — Éltető Sándor tanár kollégámmal kettesben lát­juk el ennek a tanulószobá­nak a felügyeletét — mond­ja dr. Harcos Ottó tanár. — Ez afféle ismeretterjesztő, tananyag ismétlő, tanításra felkészítő munka, mellette persze hasznos szórakoztatás utóvédjeivel. Egy amerikai ka tonai szóvivő szerint több föld alatti alagútban fegyve­reket találtak, . amelyeket" nyilván a partizánok hagytak hátra. Az AP egyik tudósítója, aki részt vesz a Saigon közelében folyó hadműveletekben, macs- ka-egérharchoz hasonlítja a terepátfésülő-akciót. Az elő­renyomuló amerikai és auszt­ráliai csapatok elől a partizá­nok eltűnnek,- később azonban váratlanul felbukkannak a há­tukban. Előfordult, hogy egy- egy falu kiégett házai közül, amelyekben életnek nyoma sem látszott, rálőttek az ame­rikaiakra. Egy falun áthalad­va egy vietnami tolmács ki­jelentette: „itt mindenki a Vietconggal tart, száz száza­lékig. Minden fegyverfogható férfi az amerikaiak ellen har­col, vagy elrejtőzik előlük”. Szerdára Saigonba várják Averell Harrimant, Johnson elnök utazó nagykövetét, aki jelenleg Ausztráliában folytat tárgyalásokat. Világkörüli út jának befejeztével, mielőtt visszatérne Washingtonba Harriman Saigonban tárgyal ni kíván Cabot Lodge ottani amerikai nagykövettel, Verseny - titokban? A inak bizonygatás- hogy napjaink műn ka verseny-mozgalma tarta­mában és formájában in más, mint a tíz évvel ez­előttié, úgy hiszem, feles- , leges. Nem a látványo eredmények hajszolása a cél, nincs szükség sztárok- j ra; a verseny valóban tö­megmozgalom, s célja az évi feladatok sikeres megváló sítása, megalapozott ered­mények elérése. E minősig! változás azonban nem je­lenthet valamiféle rosszu. értelmezett szemérmességet: a verseny legjobbjáinak rek lámozására valóban nincs szükség, de népszerűsítésére — igen! Egy textilüzemben apró ötlet vezetett jó ered­ményre: reggelente egy szál virág fogadja a gép mellet, az előző nap legjobb ered­ményt elért fonónőt. Ked­ves apróság — hatásában mégis nagyszerű ösztön­zőnek bizonyult, lányok és asszonyok izgatottan keresik reggel, hol a virág? Másutt a legjobb dekáderedményt elérő brigádot köszöntik jelképes jutalommal: egy- egy kisüveg sörrel. Mind­ezt természetesen kellő nyilvánosság mellett. A nyilvánosság az elis­merés erkölcsi oldalá­nak egyik leglényegesebb tényezője; a friss eredmé­nyeket közlő versenytábla ugyanis nemcsak tájékoz­tat, hanem — ösztönöz is. Az előbbre kerülésre, a jobb eredményre, a vállalások teljesítésére. A legjobbak fényképe a versenytáblá­kon: elismerés. És elisme­rést jelent az üzemi han- goshíradó mindössze öt percre nyúló, de ügyesen megfogalmazott híradása, amelyben egyetlen frázis sincs, csak a lényeg: ők tet­ték a legtöbbet! Amennyi­re ellenszenvet keltett an­nak Idején a mesterséges „futtatás”, annyira termé­szetes a valós eredmények elismerése. Éppen hogy a fizikai munkások között van a legnagyobb becsülete annak, aki kiválóan érti a dolgát, aki az átlagnál rá­termettebb, s a vetélkedés ben az élre jut; az egész­séges versenynek azonban a „módját” is biztosítani kell. Miért csak egyetlen mű­hely, egyetlen műszak tudja azt, melyik brigád, s egyé­nileg ki a legjobb? Az egész kollektíva előtt miért ma­radna titokban? A hol lemondanak a ver seny nyilvánosságáról, ott lényegében az ösztön­zők egyik legfontosabbikát adják fel! A munkaverseny - mozgalom céljainak egyike a jobb termelési eredmé­nyek elérése. E célt siker rel megvalósítani csakis er­kölcsi és anyagi ösztönz U együttes alkalmazásával le­het, de titokban tartott ver­sennyel semmi esetre sem Brezsnyev Szuhebátorba érkezett A szovjet párt- és kormány- küldöttség L. I. Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsá­ga első titkárának vezetésé­vel, útban Ulánhátor felé. kedden este mongol földre ér­kezett. Szuhabátor pályaudvarán — amelyet feldíszítettek a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió állami lobogói­val — sok ezer főnyi tömeg üdvözölte a szovjet vendége­ket. A küldöttség ezután folytat­ta útját Ulánbátorig, a Mon­gol Népköztársaság fővárosa tel*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom