Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

Vihar az Andokban A latin-amerikai parasztok harca baltát, ebben a pillanatban eldördült a pus­ka, a férfi hanyatt vágódott, azonnal meg­halt. A vizsgálatkor a fiatalabb csősz, akinek puskájából a végzetes lövés eldördült, azt vallotta: önvédelemből használta a fegy­vert. mert az áldozat baltával támadt rá. A rendőrségnek azt kellett kiderítenie: a vallomás megfelel-e a valóságnak? A nyo­mozásba bekapcsolódott Krebs Sándor r. őrnagy, a Belügyminisztérium bűnügyi tech­nikai osztályának fegyverszakértője — a múzeumban kiállított nem egy dokumen­tum vizsgálati közreműködője. A perdöntő tény ebben az esetben a lövés távolságá­nak meghatározása volt. Ha a lövés nem közelről dördült el, akkor nem igaz a gya­núsított állítása, hogy baltától fenyegettet- ve, közvetlen életveszélyben, önvédelemből használta fegyverét. A lövés távolságának megállapításakor három eset lehetséges: rá­szorított, közeli és távoli lövés. Az első 1 esetben a fegyver csöve hozzáér a test- | felülethez, ezt azonnal bizonyítja az úgy- , nevezett „márkanyom”. Ha közeli a lövés: j a bemeneti nyílás körül füst és lőporszem­csét lehet kimutatni, s a szakértő azonnal tudja: a lövést 30—80 centiméter távolság­ból adták le. A harmadik feltételezésnél ezek a nyomok egyáltalán nem szerepel­nek, bizonyítva, hogy a lövés távoli volt. ,Ez esetben pedig önvédelemről természete­sen szó sem lehet. A fegyverszakértő vizs­gálatai a csősz vallomását igazolták: bebi­zonyította, hogy közvetlen közelből, tehát a baltás támadótól védekezve jogosan hasz­nálta fegyverét. A vizsgálati anyagot a bí­róság is elfogadta: a vádlottat felmentették. Az „eltüntetett” címzés „Ki a gyilkos?” — A Televízió leg- utóbbi filmsorozatában „a nyomok a he­tedik mennyországba■ vezettek”. A nyo­mok ... A bűnüldöző szerveknek egy sor technikai felszerelés áll rendelke­zésre, hogy belőlük olvashassanak és a gyilkost minden kétséget kizáróan meg­találhassák. Ezek egy részéi mutatja be a budapesti bűnügyi múzeumnak nemrég elkészült technikai osztálya. A „régi szép időkben”, 1907-ben Buda­pest közelében. Albertirsa és Dánospuszta Között a Szarvas csárdában bestiális rabló­gyilkosság történt. Az áldozatok: a csárda tulajdonosa, Szarvas István, felesége, lá­nyuk, Margit, valamint a csárda alkalma­zottja. Tabányi Pál kocsis. Több tucat detektív és mintegy száz csendőr érkezett a helyszínre. Az első val­lomások arra utaltak, hogy aznap cigányo­kat láttak a csárda felé. „Vérükben van a gyilkolás ösztöne” — uszítottak az újságok. Más sem kellett, a csendőrök több mint 20 000 cigányt fogdostak össze, kínozták, éheztették őket. A magyar bűnügyi törté­netben először ekkor alkalmazták az ujj­lenyomat-vizsgálatot. De mielőtt még — a kezdetleges technika alapján — bármiféle eredményt értek volna el, a kínzások és éheztetések következtében „vallottak” a gyanúsítottak — egymásra. A per során az egyik ügyvéd a követke­zőket mondotta: „A tisztelt bíróság is, a tisztelt ügyész úr, de még az esküdt urak Is e hetekig tartó tárgyaláson folyton a nép íajhibáit próbálták kidomborítani. Az egész vád nincs konkretizálva, hanem csupán ál­talánosságokban hangzik: a cigányok tették. A perben semmi tárgyi bizonyíték nem tá­mogatja a vádat...” A védőbeszéd néni talált megértésre, s holott csak egyedül Balogh Tuta esetében bizonyosodott be úgy- ahogy a vád, a bíróság hat halálos ítéletet hozott. A tárgyalás 46 napig tartott, de a korabeli dokumentumokból az tűnik ki; az ítélet napján talán már a bíróság sem volt meggyőződve arról, hogy valóban az elítélt cigányok-e a gyilkosok. Lehet, ártatlan em­berek kerültek a bitóra... A bűnügyi technika azóta nagyot fejlő­dött Nem egy esetben döntő bizonyítékot produkál a gyanúsított ellen, vagy javára. ’•Írnek a technikának a fejlődését mutatja b' szakszerű és szemléltető módon Buda­pesten a Mosonyi utcai bűnügyi múzeum. Tablók, vitrinek, dokumentumanyagok érdé1 kés és tanulságos látnivalót nyújtanak — nem a nagy nyilvánosság számára —, ha­nem elsősorban a bűnüldözéssel foglalkozó szervek dolgozóinak képzésére. A sok érde- V- csak néhányat. On vedelem vagy gyilkossá;* ? Egy dunántúli faluban almaérés idején két csősz őrizte a gyümölcsöst: az idősebbnek csak baltája, a fifltnlnbbnak vadászfegyvere is volt. Esteledett, amikor az tdősebb csősz egy almafán két férfit vett észre A fiata­labb is odasietett, el akarták venni a két férfitől a zsákot. Szóváltás, majd dulakodás támadt, az egyik almatolvaj elragadta a A múzeumban egy vitrin mellett keksze« doboz áU. Eredeti dokumentum. Egy buda­pesti vasúti aluljáróban ebbe a dobozba ' csomagolva csecsemőholttestet találtak. A doboz tetején plvasha-tatlan kivakart írás volt. A következtetés: valakinek valamit küldtek a dobozban, az illető címe volt rajta, s ezt akarta kivakarni a doboz felü­letéről. A technika'•ismét nyomra vezetett: színszűrők alkalmazásával kimutatták az írást: Lapadu Aranka.t Lapadut megtalálták és bebizonyosodott: megölte csecsemőjét. Külön részleg foglalkozik írásszakértők tevékenységével, s az egyik dokumentum ' pécsi vonatkozású. 1964-ben ismeretlen tét- . tesek betörtek a pécsi Vasutas Kultúrott- honba, egy íróasztalt feltörtek és 1440 fo­rintot vittek eb „Köszönjük” — írták egy cédulára, talán arra gondolva: ezzel semmi nyomot nem hagytak maguk mögött. Téved­tek. A kis cédula — amely szintén eredet­ben itt látható — alapján a gyanúsítottak köréből az írásszakértő hitelt érdemlően bebizonyította: ki a tettes! Egy zománcdarab nyomra rezei A lakkok, festékek vizsgálata is hozzá­járulhat bizonyos bűntények kiderítéséhez. { A Váci úton éjjel egy nőt találtak holtan, j Szakértőik megállapítása szerint: gépjármű ütötte el. A nő hajában kék színű, lencse nagyságú lakk, illetve zománcdarabkát vet- ' tek észre, feltehetően az őt elütő gépjármű- , ről valót. A parányi zománcdarabkából a , technika segítségével megállapították, hogy teherautóról származhat. Következő lépés: milyen teherautók jártak éjjel a Váci úton? Kiderült: az ÉPFU Skoda kocsijai szállí- 4 tottak cementet Vácról ezen az úton. Vala­mennyi kék színű Skodáról mintát vettek, megvizsgálták a aomác rétegződését, s az egyik keresztmetszet megegyezett a nő ha­jában talált zománcéval! A vitrinben ki­tűnően lehet látni — színes felvételek alap­ján — a keresztmetszet azonosságát. Milyen nyomokat hagynak a fában a kü­lönböző nagyságú és élességű balták — a zárakon, lakatokon feszítés vagy vágás kö­vetkeztében keletkezett nyomok — mind tanulságos látnivaló. A múzeum szemléltető anyagához kis makettok is tartoznak — egy- egy bűntény, vagy szerencsétlenség pon­tos másolatai. Az egyik makett pél­dául azt mutatja, amikor két vadász mintegy 30—40 méter távolságban egymás­sal párhuzamosan haladt. Egy szarvas fu­tott el köztük — villany bekapcsolásával kis .sínen „fut” a szarvas — hirtelen mind­ketten lőttek, de az egyik vadász sajnos a szarvas helyett társát talátla el. — a lövés halálos volt. A múzeum kiállított tárgyai meggyőzik a látogatót: a bűnüldöző szervek kitűnő tech­nikai felszereléssel vannak ellátva, s a mű­szerek, vegyszerek megkönnyítik az igazság kiderítését, a bűnös megtalálását, de hozzá­járulnak ahhoz i*. hogy az ártatlan embe­rek tisztázhassák magukat a gyanúsítás alól Garay Ferenc Fiatal parasztiegény feszül­ten figyel. Nem az eke szarvát fogja: puska van a kezében. Gondosan kémleli a kék eget, a közeledő he­likoptereket Légcsavarjuk már a völgy bejárata fö­lött kelepel. Emberek ugra­nak ki belőlük: ejtőernyők kupolája nyílik ki az égen. Kis idő múlva a lövöldöző katonák áttörnék a sűrű cserjén... A kolumbiai hadsereg — a „partizán-ellenes harcra” különlegesen kiképzett észak amerikai ,t,anácsadók” veze­tésével — hadat visel a ko­lumbiai parasztok ellen, akik földjüket, kunyhójukat vé­delmezik a föl d bi rtoko6ok- tól és zsoldosaiktól. A parasztfelkelések Latin- Amerika jelentős vidékeire kiterjednek. Fegyveres ösz- szetűzésekról érkeznek hírek Kolumbiából, Peruból és Venezuelából. A paraguayi és guatamalai hazafiak már évek óta partizánhábo­rút folytatnak. Latin- Amerikában a földbirtoko­sok két százaléka a meg­művelt földek 70 százalé­kát tartja a kezében! Bra­zíliában például vannak olyan nagybirtokok, melyek meghaladják olyan európai országok területét, mint Bel­gium vagy Hollandia, s ugyanakkor a parasztok mii lióinak még nadrágszíj- parcella sem jut; a szó szo­ros értelmében a napú bab­levesért dolgoznak a nagy­birtokokon. Egyes paraszt­vidékeken kétségbeejtő a nyomor. Brazília északkeleti részén más híján pókokat és hangyákat esznek az em­berek, átlagos életkoruk nem haladja meg a 30 évet. Az iskoláskorú gyerekek ■ közül csak minden ötödik tanul: a gyerekek négyötöde írástudatlan marad. Még az United States News and World Report című folyó­irat is beismeri, hogy bár Brazíliában a múlt század­ban eltörölték a rabszolga­ságot, ez nem hozott lénye­ges változást a parasztok helyzetében, különösen a partmenti cukornád-termő vidékeken. Ecuadorban a pa rasztok millióinak sor^a függ a megművelt földek 65 százalékát kezében tartó 240 nagybirtokos szeszélyé­től. A parasztok, különösen a fiatalok, mind kevésbé tö­rődnek bele abba az élet­módba, amelyben a reak­ciós tábornokokkal összefo­gó nagybirtokosok tartják őket. Különösen kiéleződött a harc Kolumbiában, ahol a katonák tízezreit küldik harcba a parasztok önvédel­mi egységei ellen. A kor­mány büntető századai na­palm-bombákat, repülőgépe­ket, lángszórókat, sőt — himlő-bacilusokat használ­nak, de a parasztok nem­csak, hogy ellenállnak, ha­nem ellentámadásba men­nek át! Nem csekély szerepet ját­szik e harcban a munkás- osztály, a diákság és vala­mennyi demokratikus erő szolidaritása. A múlt nyáron 25 000 kolumbiai diák sztráj­kot hirdetett, tiltakozásul az országban uralkodó reak­ciós önkény ellen. Peruban a diákok az indián pa­rasztokkal együtt felvonul­nak a földbirtokosok {anyái elé, s visszakövetelik a föl­deket. amelyeket törvényte­lenül elvettek az indián kö­zösrégektől. Cuzco város környékén a diákok a fia­tal parasztokkal együtt ve­rik vissza a katonák és rendőrök támadásait, ha azok meg akarják száll­ni a földeket. A brazíliai parasztok évek óta harcolnak a földrefor­mért. Mozgalmuk különö­sen nagy lendületet kapott az ország északkeleti ré­szén. „Parasztszövetségeket” alakítottak, amelyek meg­szervezték a cukornádültet­vények napszámosainak tün­tetéseit, sztrájkjait jogai­kért, s tiltakozásul a föld- birtokosok önkénye ellen. A 1 reakciós tábornokok most igyekeznek elfojtani a jo­gaikért küzdő parasztok moz galmát: a „parasztszövetsé­geket” feloszlatták, vezetőiket bebörtönözték. Utóbbiak kö­zül többen merénylet ál­dozatául estek. A latin-amerikai falvak­ból tehetséges forradalmi vezetők kerülnek ki, akik nevét szárnyára kapta a hir nemcsak hazájukban, hanem távoli országokban is. A guatemalai partizánok főpa­rancsnoka egy parasztember fia, Marco Antonio Don Sosa. Nem sokkal több, mint 20 esztendős, de nagy tekintélye van hazájában, a forradalmi beállítottságú vá­rosa és falusi tömegek köré­ben egyaránt. A parasztifjúság kitűnő vezetője volt Venado Laoi- sa, akit a reakciósok vad­állati kegyetlenséggel meg­gyilkoltak. Venacio Laoisa — indián. Már tízéves ko­rától részt vett a forradal­mi pargsztmozgalomban, s húszesztendős korában az egyik partizán szakasz ve­zetője volt. A földbirtokosok 1963. szeptember 26-án Tolina megyében agyonlőtték a pa­rasztok és indiánok moz­galmának 16 vezetőjét. A véres leszámolásra válaszul Laoisa és bajtánsai meg­szervezték a „Szeptember 26” elnevezésű partizán- mozgalmat. A fiatal parasz­tok nagy lelkesedéssel százával álltak a mozgalom zászlaja alá, s c mozgalom jelentős erővé lett. A földjükért harcoló pa­rasztok nemcsak a helyi re­akciósokkal kerültek össze­ütközésbe, hanem a Latin- Amerikában sokmillió hek­tárt kezükbe kaparintó és koncessziójukká tevő hatal­mas jenki monopóliumokkal is. A földrész különböző orságaiban az „olajkirályok”. a „rézbárók” és „cukor- mágnások” gyakran óriási területet hagynak parlagon: ugyanakkor a földnélküli parasztok nyomorban és Ín­ségben élnek. Mind erősebben zúg a vi­har az Andok felett. Eljön az a nap, amelyen a föld­rész parasztjai megszerzik jogukat a földhöz, a kenyér hez, a szabadsághoz. MAGYAR KÍSÉRLETEK A SZÍNES TELEVÍZIÓVAL A Budapesti Műszaki Egyetem Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszékének speciális kutatócsoportja négy évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a színes televízióval. A kísérletek célja, hogy megfelelő szakembergárdát képezzenek a jövendő magyar színes televízió közvetítéshez, kidolgozzák a színes vevőkészülékek gyártásához szük­séges speciális mérőműszereket. A négy évi kísérletsorozat egyik eredménye, hogy elkészült az első magyar építésű színes, — vételre alkalmas készülék A magyar szakemberek francia és szovjet tapasz­talatokat felhasználva, a Secam rendszerű kép-átvltcl technikával kísérleteznek. Hamarosan elkészül egy újabb fajta, a korábbiaknál lényegesen nagyobb teljesítményű magyar gyártmányú vevőkészü­lék is. EGY RENDFI.ET MARGÓJÁRA Mondja, ón nem kaphatnék ebből három darabot? (Mészáros András rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom