Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

tm. JANUÁR 91. napló 5 Leltározás Rózsafán Egy kezdeményezés a mérlegen Különleges „leltár” készült * minap a rózsafa! művelő­dési házban. A megszokott felsorolás helyett Ilyen tételek szerepeltek benne: eltűnt két fényképezőgép, egy filmfelve­vő, hiányzik négyezer forint. Háttá József elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke azt mondja: „Most ne írjon ró­lunk. nem tudunk mit monda­ni, rosszul áll a szénánk .. Ketten nrfihálfaK szerencsét A kissé rezignált vélemény mögött hároméves történet húhódik meg, amelynek vég­kifejlődését írták abba a kü­lönleges „leltárba”. A terme­lőszövetkezet vezetősége és a közgyűlés arra a dicséretes el­határozásra jutott, hogy saját költségükre függetlenített igazgatót fogadnak a művelő­dési otthonok élére. Nem té­vedés, az otthonok vezetését akarták megoldani, miután a termelőszövetkezet területi el­helyezkedésének megfelelően Ranódfa, Bánfa, Katádía és Dencsháza is hozzájuk tarto­zik. Különben mindenütt ta­karos művelődési ház vagy terem van s abban remény­kedtek, hogy a gazdálkodás után a községek művelődési tevékenységét is egységesítik, az évi ötven-hatvanezer fo­rintos kulturális alapot a cé­loknak megfelelően a legjob­ban használhatják fel. Ezer­nyolcszáz forintot és háztáji földet, tehát nagyon szép summát helyeztek kilátásba a leendő Igazgatónak; Annak rendje-módja szerint meghir­dették az állást Ketten pró­báltak szerencsét a tisztség­ben. Jelentkezett egy szigetvári fiatalember. Felvették. Talpra­esett. értelmes, hozzáértő, mondják róla még ma is, ám egészen rövid idő elteltével kiderült, hogy város! ember lévén nem találja meg a he­lyét a faluban, különben is erősen művészeti érdeklődésű. Némi huza-vona után találtak a számára megfelelő helyet, ahol ma is kitűnően dolgozik. S ekkor jött Magyar Attila. — örültünk neki — jegyzi meg Háttá elvtárs —, mert azt hallottuk, hogy már dol­gozott hasonló beosztásban, nó, és zenetanári képzettsége Volt. Tudja, erre felé dalos emberek laknak, volt is da­lárda, aztán már régen gon­doltunk egy zenekar alakítá­sára is. A kezdetben agilis, mozgé­kony igazgató mindössze két hónap alatt elpárologtatta a terveket és olyan zűrzavart teremtett öt községben, hogy ma is annak isszák a levét. Október óta aztán színét sem látták a „leltárban” sorakozó eszközökkel egyetemben. Az emberismeret-vizsgán bizony kudarcot vallottak a rózsa­faiak, s saját kárukon okul­va, máskor majd körültekin­tőbben fogják megnézni, kit is fogadnak bizalmukba. Fogadnak? Nem akarom megsérteni őket, de mintha most a má­sik végletbe csapnának át: az elszenvedett kudarc a kezde­ményezés bizonytalanságát vagy talán szükségtelenségét igazolta volna? Király La­jos, a KISZ-szervezet titkára ezt így fogalmazza meg: — Egyelőre senkit sem ve­szünk fel. Az öt faluban fel­kértünk egy-egy személyt, hogy tiszteletdíj ellenében irá­nyítsa a kultúrmunkát, Rózsa­fán a napokban megoldódik ez a gond. Most nem érdemes mást Csinálni. 8 cél helyes gét bizonyítják. M e c s é r i Lajos elvtárs, a szigetvári járási tanács művelődésügyi osztályvezetője jól ismeri a rózsafai ügyet. Másutt is megpróbálják Zslgmond Sándorné főkönyvelő: — Azt hiszem, az elv he­lyes és keresni kell az állás betöltésére alkalmas embert. Nem szabad szétforgácsolni az erőket, egy függetlenített ve­zető egységes tervek, elgondo­lások szerint irányítaná a munkát, összefogná a falvak­ban dolgozó kultúrmunkáso- kat A bizonytalanságban közre­játszik a falvak hangulata is, ami érthető, hiszen a kultu­rális alap egy része került az ebek harmlneadjára. amelyet másutt gyümölcsözőbben hasz­nosíthattak volna. Bár a tsz nem fukarkodik, a ranódfaiak éppen a napokban kaptak egy minden községben van televízió, a szövetkezet vásárolta, függönyökkel tették otthonosabbá a termeket. A termelőszövetkezet tehát jő mecénásnak bizonyul, amikor a szociális és kulturális alap több mint felét valóban a kultűra, a művelődés céljaira költi el, nem holmi giccsgyár,-. tók képeire vagy sorozatos harkányi kirándulásokra emésztik fel a tetemes össze­get. Az sem baj, hogy a köz­ségek távol esnek egymástól, a művelődési ház igazgatójá­nak van ideje arra, hogy rendszeresen látogassa mun­katársait, tanácsokkal, mód­szerekkel segítse őket. A leg­jobban azzal szolgálja meg fi­zetését. ha a körzet egységes terve alapján összetartja, egy mederbe tereli a mindenna­pos tevékenységet. Az egyesült termelőszövetkezetek abban a stádiumban vannak — bi­zonyos szakosodást is figye­lőmbe véve —, amikor erősö­dik az együvétartozás, az egyedi gondok a nagy közös­ség gondjaivá válnak. A mű­velődés munkásainak ezt az erjedést kell előremozdíta­niuk. Egyébként a járás más köz­ségei Is a rózsafaiak úttörő kezdeményezésének helyes sé­— A nagydobszai tsz is sa­ját erejéből redezi a függet­lenített művelődési házi igaz­gató fizetését. Kétújfalun pe­dig a tsz külön is dotálja. Mindenütt bevált, évről évre jobbak az eredmények, nekik talán szerencséjük volt, hogy megfelelő személyre esett a választásuk. Hasonlóan sze­retnénk megoldani a somogy- hárságyi körzet vezetését is. Segítünk abban, hogy Rózsa­fára most már valóban tehet­séges és a bizalomra is rá­szolgáló igazgató kerüljön. A rózsafai „leltár” nyomán keletkezett elbizonytalanodás csak átmenetileg bolygathatta meg a kulturális életet, ha megnyugszanak a kedélyek, megtalálják majd a leghelye­sebb, célravezető megoldást öt község lakóinak művelődése, szórakozása érdekében. Bocz József A szegénylegények nagy, közös tragédiáján belül egy kis tragédia. Ez a Görbe Já­nos teremtette figura, Gajdór János sorsa. Tulajdonképpen egy száz évvel ezelőtti „vám- zer” története, a „beépített besúgó”, a „tégla” históriája, és a döbbenetes erejű film végén a Gott erhalte hangjai közben hajlamosak vagyunk azt hinni: talán ez az alak is történelmünk egyik tipi­kus figurája. A véleményt csak erősíti a film félelmete­sen precíz és a krimináltakti- kát ismerő kihallgatási mód­szertana. Pontosabban: a bűn­üldözés gonoszul alkalmazott, igaztalan célok szolgálatába állított szabályait láthattuk, sőt viszontláthattuk a Sze- génylegények-ben. És éppen itt van az általánosítás egyik alapja: ami akkor, száz éve történt, annak gonosz másait viszontláthatták nagyapáink az első világháború éveiben, apáink a két világháború kö­zött lebuktatott demokratikus, politikai mozgalmak sorsá-' ban. Sötét korokban, amikor nem voltunk a magunk ural, akkor a hatalom mindig „be­épített” közénk „téglákat’-. Gajdor Jánosokat Mert a ha­talom nemcsak erős, — go­nosz és alattomos is tud len­ni. Kik ezek a Gajdor Jáno­sok? Bűnözők? Lehet. Esküdt ellenségeink? Többnyire t m A jellem szesénv!e«énvei” Kezdetben nem mindegvik A Gajdor Jánosok „lebu- kottak”. A bilincs már a ke­zükön volt. mert — az ok ugyan itt lényegtelen, de — öltek vagy loptak, vagy — el­lenálltak. A magyar nép tör­ténete pedig arról tanúskodik, hogy mindig volt, aki lopás­ra kényszerült, gyilkosok is akadtak néha, de sokszor volt okunk ellenállásra Ak­kor aztán jött a nagy aján­lat; Szabad lehetsz, de „dol­gozz” nekünk! Úgy látszik a recept már száz éves. Gajdor János alakja tehát történe­lem. Hogyan nyúl ehhez a tör­ténelmi figurához Görbe Já­nos? A film elején belenéz a feketeköpenyes ügyész sze­mébe, tekintete beletörődés, csendes bánat. Aztán Gajdor János tragédiájának betelje­sülése előtt hóhéraihoz rohan: „Én félek, tessék engem meg­védeni!” A nemrég még csak ^Szomorú, feketegubás ember- ' ben a félelem őrülete tom­bol. Görbe János alakítása erre az átmenetre épül. Szavát rit­kán halljuk, akkor Is csak „munkája” közben, amint végzi a vám zer dolgát, kér­dez, kutat, emberek bizal­mába férkőzik, tervszerűen, módszeresen és utána min­dent „beköp”. Magáról, egyre elhatalmasodó félelméről szó nem esik. Csak a szeme árul­kodik róla egyre Inkább, és az egész ember belevész a fekete gubába. Mikor először szólítják ld a sorból, még szá­las termetén rándul a guba. De mikor a rabokat látogató asszonysorfal előtt kíséri rab­társát, és figyeli, hogy az kit ismer fel Rózsa. Sándor hívei közül —. törpévé süllyed, nya­kát a gubába húzza, s tud­juk róla; megsemmisült, még mielőtt rabtársai megfojtot­ták volna. A fekete guba nemcsak remek operatőri le­hetőségeket rejtett magában. Görbe János egy félelmetes lelki folyamatot is eljátszott vele: a bajbakerült ember számára a besúgás, a „jobbik rossz”-nak látszik, de végül Január 25-én, kedden tar­tatták meg az Ifjúsági Hangverseny-sorozat első előadását a Bartók Béla Műv. Házban, „Régi muzsi­ka” címmel. Műsoron Vival­di, Bach, Händel művek szépeitek. Közreműködtek: KISZÖV szimfonikus zene­kar és énekkar, vezényelt Horváth Gyula karigazgató, szólót játszott Barth István fuvolán. Ismertetőt mondott Agócsy László. A Külvárosi Ált Iskola, Belvárosi Fiú­iskola, Gimnázium és Bel­városi Leányiskola igazgatói és énektanárai szervező munkája eredményeként 538 diák vett részt a nívós hangversenyeit minden esetben kiderül hogy egyenlő a lelki halállal A művész huszonöt éves színészi jubileumát ünnepelte Jancsó Miklós lélegzetelállító allegorikus filmjében. Méltó koronát tett a huszonöt éves pályára. A háború után, ahogy alakja megjelent a filmvásznon, azt hittük: jó fi­zikai alkat. Goethe írja vala­hol: „Wo du bist, dort 1st die Natur!’’ Vagyis: ahol te vagy, ott van maga a természet, így éreztük Görbe János pa­rasztfiguráit is. hiszen azok nem tartoztak egyikbe sem a magyar színháztörténet eddi­gi három nagy parasztfelfogá- sa közül. Görbe valóban ma­ga a magyar paraszt volt. mindig fájdalmas, mindig akkurátus arcával. De a goe­thei idézet kétélű: dicséret és elmarasztalás is lehet. Di­cséret, ha szubjektív tehetsé­gével válik a színész termé­szetessé. Elmarasztalás, ha pusztán fizikai alkata teszi ezt, és a tehetség lángját nem adja vagy nem adhatja hoz­zá. A huszonöt év végén el­ismeréssel írhatjuk le: Görbe János egyazon fizikai alkat­tal sokoldalú művészi paraszt­figurát keltett életre. Földcssy Dénes1 — Több színház- és hang­verseny bérletet vettek a Me­cseki Ércbányászati Vállalat dolgozói a folyó évadban, mint tavaly. 205 színház- és 21 hangversenybérlet kelt el, s a különféle rendezvényeken több mint háromezer részt­vevő volt. Közel száz új növényfaj a mecseki hegyvidéken A mecseki flórakutatás tőr­én étén ek két fontos, emléke­zetes évfordulója fűződik az elei évhez: 130 éve jelent heg az első — latin nyelvű — smertetés a hegyvidék nő- ’ényvilágáról és 25 éve ké­zült el az első — magyar lyelvű — összefoglaló botani- tai mű erről a tájról. Ez itóbbi munka címe: „A Me­sék hegység és déli síkjának lövényzete”, szerzője pedig lr. Horváth A. Olivér pécsi •otanikus, a Mecsek legna- yobb hazai kutatója. Saját i^gálarta. valamint azldevo- atkozó szakirodalom és a erhári umi anyagok kritikai ^dolgozása alapján 1477 vi- ágos növényt sorolt fel mű­ében, s ebből majdnem szá- at ő maga fedezett fel. Az elmúlt negyedszázadban nvább folytatta a hegyvidék Övényvilágának kutatását és nnek eredményeként kilenc­en hárommal gyarapította a Mecseki fajok számát. Rész- *a eddig „UtyngiV kétes, részben pedig behur­colt fajok ezek. Jelenleg mintegy másfélezer mecseki növényfajt tart számon. Azért nem többet, mert időközben számos adatot törölt is: a szakirodalmi utalások megros­tálása közben, illetve egyes fajok kihalása miatt. Ezzel lé­nyegében le Is zárult a Me­csek virágos és magasabbren- dű virágtalan növényeinek kutatása. Dr. Horváth A. Oli­vér nyolcezer lapo6 herbáriu­mot hozott létre, amelyet a pécsi Janus Pannonius Múze­umban helyezett letétbe és amelyet védetté is nyilvánítot­tak. A pécsi tudós az utóbbi években kiterjesztette Me- csek-kutatásának körét: egye­bek között a hegyvidék nö­vénytársulásait vizsgálja és térképezi, továbbá Dél-Európa északi részén, illetve Nyugat- és Észak-Európa déli részén kutatja a Mecsekéhez hasonló flórákat, vegetációkat. Portrék a hangszerboltban Francis Attacodjoe Pé­csett tanuló ghanai orvos­tanhallgató élatnagyságú szoborportréja fogadott a Munkácsy utcai lakásban, amikor nemrég ott jártam. Valóságos műterem a lakás, melyben forgatható szobrász állvány, agyagkád. külön­böző mintázófák, vésők, mo- dellsaék, öntőberendezés és természetesen elkészült mű­vek fogadtak: életnagyságú körplasztikák, portrék, Beet­hoven, liszt. Kodály dom­borművel, modern vonal­vezetésű kisplasztikák, a Mecseki Széntröszt jellegze­tes bányaépületeinek, a Szé- chenyi-áknának, a komlói szénosztályazónak, az István aknának domborművei, a két űrhajós-kompozíció fény képe. Most pedig, régi jó­ismerősként látom őket vi­szont a hangszer boltban — rögtönzött kis bemutató ke­retében ismerkedhet meg a közönség Nowotarski István szobraival. — Mióta foglalkozik szob­rászattal? — Tizenkét éve. Meghív­tak a Porcelángyár Művelő­dési Házában működő kép­zőművész szakkörbe, hogy üljek modellt a szobrászok­nak. Ott kaptam kedvet ehhez az érdekes munkához és lettem modellből ma­gam is alkotó. Agyagot vit­tem haza, tanulmányozni kezdtem a Szén tágothai-féle anatómiakönyvet, melyet a professzor személyesen bo­csátott rendelkezésemre, sőt néha bementem az anató­miára is tanulmányokat folytatni. — Mi volt az első elké­szült alkotása? — A zeneszerző-dombor­mű sorozat. Köztük Kodály Zoltánt is megmintáztam, aki kérésemre modellt ült nekem. E sorozatot bemu­tattam Kisfaludi-Stróbl Zsig- mondnak, aki szívesen fog­gadott, és azóta is figye­lemmel kíséri munkáidat, mindig készségesen ad útba igazítást, művészi és szak­mai tanácsot. Nowotarski István most nyolc hónapot Bécsben töl­tött, hogy szélesítve látókö­rét, megismerkedjék a kü­lönböző művészeti irányza­tokkal. — Számos tárlatot, kiállí­tást tekintettem meg, mert Bécsben nagyon sok a ki­állítás. Nemcsak hivatalos kiállítóhélyiségekben. hanem a Práterben felállított bó­déban, aluljárókban vagy éppenséggel egy-egy híd alatt. Rám igen nagy ha­tást gyakorolt, hogy a leg­különbözőbb irányzatok kép viselőinek alkotásait megis­merhettem. Szerepeltek köz­tük a modem irányzatok képviselői is, ezek mérték­tartóak, modernségükben is szépek, érdekes, világos mondanivalójúak. De láttam a szélsőséges irányzatok képviselőinek alkotásait is, ha ugyan ezeket alkotások­nak lehet nevezni. Itt a „művész” az agyaghoz vagy a festékhez nem mintázófát, illetve ecsetet használ, ha­nem csúzlit vagy parittyát. Láttam olyan keretre feszí­tett vásznat, melyre külön­böző színű festéket kentek. A keret mind a négy olda­lán volt akasztó, Így havon­ként negyed fordulat alkal­mazásával a megszokott színfoltok helyüket változ­tatva újabb „művészi él­ményt” nyújtanak a néző­nek. — Milyen tanulságokkal járt bécsi útja? — A látottak alapján igye keztem a jót és szépet ma­gamévá tenni, felhasználni és megtanulni, hogy mit nem szabad csinálni. Szá­mos tanulmányfejet készí­tettem. ezenkívül egy Jo­han Strauss domborművet, mélyet az osztrák közönség szeretettel fogadott Abban a szerencsés helyzeben vol­tam, hogy nemcsak szobro­kat készítettem, hanem fog­lalkozhattam a dombormű­vek különleges, egyéni ke­rámiai színezésével is. Nem csak nyers gipsz-szobrok kerültek ki kezem alól, ha­nem megfelelő vegyi eljá­rással és színezéssel egészen különleges anyagból is al­kottam szobrokat. E kísér­letekkel itthon tovább fog­lalkozom. — Itthoni tervei? — Szeretnék a műterem­ben a művészetkedvelő pé­csi közönség rendelkezésére Mini; gyermekekről és fel­nőttekről szoborportrékat, dom-borműveket készíteni,— fejezte be Nowotarski 1st­v4n - vvt­Görbe János a Szegénylegényekben Ifjúsági hangverseny Hohácson/v

Next

/
Oldalképek
Tartalom