Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

»«5. DECEMBER Z. napló 5 Nemzeti táncunknak légyen első jussal" A romantika fedezte fel a ” népművészetet. — A „rousseau-í jelszó „Vissza a természethez!" — nyomán a XVIII. század végi és XIX. század eleji ember érdeklődé­se a „természetben”, a falun élő parasztság világa felé for­dult, Divatba jön a nemzeti viselet és tánc, akadémiák és tudós (társaságok versengve tűznek ki népköltési gyűjté­sekre pályadíjakat, s az iro­dalomban is egyre sűrűbben szerepel a népi téma és a népköltészet stíluselemeinek a felhasználása. Nálunk ez a törekvés sajátos, nemzeti, po­litikai töltést is kapott, s egyik formája volt a Habs- burg-gyarmatosítás elleni moz gal ómnak. Gvadányi József peleskei nótáriusa a pesti urak és dá­mák farsangi forgatagában a német tánc, a valcer nép­szerűsége miatt csóválja a fe­jét: „Mert egyszer keringés hogy lett . ökröm, annak (Szint’ ilyen tánca volt, mint itten forganak.) Az is csak kerin­gett, itten sem ugranak”. Cso­konai a Dorottyában veri el a , port a külföldi táncokon, az idegenimádaton, s adja vi­téz Bordács szájába a címben is idézett mondatot: „Nemze­ti táncunknak légyen első jussa!” S ugyané helyhez fűzött jegyzetében nem kis büszkeséggel mondja; „Mikor a francia háborű idején sok ánglus nagyemberek lakának vala Bécsben, egy ánglus az ott lévő magyarok táncában 300 figurát számlált meg”. — Berzsenyi pedig lelkes disz­tichonokban hasonlítja össze a táncok különféle nemeit, s versét így zárja: „Ember az. aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!) Férfierő s lelkes szikra feszíti erét”. Gvadányi, Csokonai, Berzse­nyi szavai s a kor, mely ih­lette őket, ma már irodalom- történet. De nem fogalmaz­tak-e meg ők valami olyas­mit is, ami nem időhöz kö­tött. ami sajátos nemzeti érték? Századunkban is született kísérlet a népi kultúra meg­mentésére, népszerűsítésére, közönség elé állítására. A harmincas évek tiszteletre méltó szándékú, de hamvába holt vállalkozása volt a „Gyöngyösbokréta” mozga­lom. Valahol a Tisza mentén autóbuszba ültettek egy cso­mó népviseletbe öltöztetett fa­lusi legényt és leányt, s az autóbusz jóformán meg sem állt velük a londoni utcáig, ahol keleti egzotikumot re­mélő. kiváncsi foton oorterek villan őfényében mutatták be táncukat, ruhájukat, dalaikat. S ebembe jutnak a magam gyerekkorának emlékei is: amikor dunántúli falvakat járva döngölt falú, zsúpföde­les házakat rajzolgattunk, lá­dafenéken őrzött, hímzett fő- kötőket gyűjtöttünk, s este. tábortűz köré gyűlve néndalo- kot balladákat énekeltünk, hotnr.-mtg kanásztáncot jár­tunk. Akkor — a földosztás­sal egvidőben — ez volt a mi ifjúságunk „lázadása” egy polgárinak mondott kultúrá­val szemben, kamaszkor! nép- szeretetünknek ezek a regös- utak voltak a hitvallásai. A zóta jócskán eljárt az ** idő .. i A zsúpfödeles házakat lebontották, s fürdő­szobás téglaházak kerültek helyükbe. A népviselet utolsó maradványai is eltűntek, de lehetne-e egyáltalán traktorra és kombájnra szállni széles­szárú gatyában? Fonóba, ku- koricafosztásra sem gyűlnek össze téli estéken a falusi le­gények, lányok; népdalok kö­zös éneklése helyett rádiót hallgatnak, televíziót néznek, s ha táncolnak, nem csür- döngölőt, kanásztáncot jár­nak, hanem tvisztet. Sajnáljuk-e a zsúpfödeles házakat, a kéziszőttest, a csür- döngölőt? Semmiképpen sem. Ha sajnálunk valamit, legfel­jebb annak az ízlésnek a mú­lását, ami ezt a művészetet megalkotta és éltette. De mi legyen a nép dalai- vel, táncaival, szokásaival? Megőrzésüknek, megmutatá­suknak alighanem egyedül járható útja az, amire szerte a világon a népi együttesek — többek között a Mecsek Művészegyüttes is vállalko­zott. Lecsiszolni, műalkotássá formálni azt, ami népi ér­ték; s színpadra állítva a kö­zösségnek visszaadni, bemu­tatni azt, ami már egy új, sa­játos, egyéni művészet. Akik ebben az együttesben tán­colnak, talán sosem láttak már pusztai csikóst, sosem léptek döngölt padlójú csűr­be. Egyikük adminisztrátor a bíróságon, a másik tanácsi dolgozó, a harmadik üzemi munkás, a negyedik háziasz- szony. S a közönség, amely beül a színházba, hogy mű­vészetüket megcsodálja, nem az álmos tanyák, a katona­verbuválás, a három napig tartó falusi lakodalmak vilá­gába akarja magát visszaál­modni, hanem az újjászületett népművészetben akar gyönyör ködni. A Mecsek Művész- együttes legutóbbi bemutatója egy önálló és eredeti művé­szettel való találkozás lehe­tősége. Más kérdés, hogy ez a mű­vészet mennyire épült be mai világképünkbe, mennyire be­csüljük és ismerjük népi kul­túránkat, mennyire vagyunk büszkék nemzeti táncainkra, balladáinkra, énekeinkre, szo­kásainkra? Asztalomon, ahol ezeket a sorokat írom, egy­más mellett van egy somo­gyi szarusótartó, Kovács Mar­git egyik kerámiája és Henry Moore, a nagy angol szob­rász egyik modern alkotásá­nak fotómásolata. S a somo­gyi szarusótartó karcolt dí­szítése, Kovács Margit ének­lő lányának népi bája és Henry Moore szobrának mo­dem forrrVija csodálatosan megfér egymással. S eszembe jut, hogy ugyanazon a szín­padon láttam a pécsi balett legutóbbi bemutatóját és a Mecsek Művészegyüttes pro­dukcióját. S nem érzek lénye­gi különbséget, csak műfaji eltéréseket, s legföljebb a megvalósulás tökéletességét vagy korlátáit. S az is eszem­A Mecsek Művészegyüttes bemutatója után be jut, hogy ez a balett­együttes estéről estére tömött­széksorok előtt játszik, de a Mecsek Együttes előadására csak két félház jutott. Ismerjük-e, becsüljük-e eléggé nemzeti értékeinket? Az Iskolai nevelés megtesz-e mindent a népművészet meg­szerettetésére? A Filharmó­nia diákbérleti műsoraiban nem volna-e helye a Mecsek Együttes műsorának is? C zzel az elmélkedéssel nem a bemutató mél­tatása elől akartam a soro­kat elvenni, inkább ezzel is a vállalkozás értékét megmu­tatni. Mégis írjuk ide annak nevét — Simon Antalét —, aki mint az együttes művé­szeti vezetője és fő koreográ­fusa a legtöbbet tett azért, hogy Pécs valóságos művészi értékei közt tartjuk számon az együttes munkáját. S je­gyezzük fel azokat a legsike­rültebb műsorszámokat is — Sűrű magyar, Szatmári tán­cok, Találkozás a pusztán, va­lamint a Variációk egy ver- bunkra címűt —, amelyek egyben az eredményes to­vábbfejlődés Irányát is jel­zik. S ne maradjon említet- len az együttes egyik legki­tűnőbb táncosának, Bodonyi Istvánnak, a fiatal, feladata magaslatán álló zenekar veze­tőjének, Papp Györgynek, va­lamint a műsorban szereplő két népballada előadójának, Monorl Melindának a neve. A címek, kitüntetések és kül­földi sikerek mellé vajha a helyi és honi közönség meg­becsülését és szeretetét is megnyerné az együttes ... Tüskés Tibor Szervezetten, színvonalasan, érdekesen Háromezer-kétszáz előadást tart a 117 A Tudományos Ismeretterjesztési Társulat tevékenységé­ben lezárul egy szakasz, amikor a sokoldalú igények, kíván­ságok alapján elkészül az éves program. Az üzemek, gazdasá­gok. művelődési otthonok, intézmények és a TIT együttműkö­dését szerződésbe foglalják, amelynek megvalósítása sokszáz előadásban, vitában, beszélgetésben fejeződik ki A program néhány problémájáról beszélgettünk Benkő László elvtárssal, a TIT megyei titkárával. — Az új ismeretterjesztési évad mindig az előző év ta­nulságait is tükrözi. Ebben az évben nem kívánjuk növelni a rendezvények számát, ehhez nincsenek meg a feltételek, inkább bizonyos mértékű csökkenést, terveztünk. Ugyan­akkor azonban legfontosabb célunk, hogy emeljük a szín­vonalat, többek között a szemléltetés, a korszerű tar­talom révén. Nagyobb gondot fordítunk az úgynevezett fe­hér foltokra, ez nemcsak a falura vonatkozik, hanem el­sősorban a munkásszállásokra és a vidéki üzemekre Is. A múlthoz viszonyítva fokozzuk a TIT-tagság körében a szak­mai és ideológiai munkát. Q Ezek az elképzelések meny­nyiben érvényesülnek a szerződésekben? — A megye hat járásában és Komlón mintegy 2200 ren­dezvény lesz, Pécsett 800, a MÉSZÖV pedig 200 előadásra kért fel bennünket. Ez keve­sebb a múlt évinél, viszont ennek teljesítésére fel va­gyunk készülve. A rendezvé­nyek negyven százaléka szer­vezett formában bonyolódik le, általában akadémiák ke­retében, ahol a hallgatók ál­landóan ugyanazok. A többi kevésbé szervezett sorozat- előadásból tevődik össze, a falusi rendezvények többsége ilyen, természetesén nem so­rolom ide a termelőszövetke­zeti akadémiákat. A falusi művelődési házak ma _ még jobbára csak négy-öt előadást választanak ki egy-egy kur­zusból, leggyakrabban pénz­ügyi nehézségekre hivatkoz­nak, amikor kitérnek más ajánlataink élői. Terveinknek megfelelően Komlón, a bányáknál és más üzemeknél egyaránt, jelentő­sen emelkedik a rendezvények száma. Uj terület Vasas II., ahol a művelődési ház elké­szülte után az új vezetőség igen gazdag programot állított össze, zenei sorozatot, film­klubot terveznek. Az építő­ipari munkásszállásokon is több előadást tartunk. Nagyon örülünk a siklósi üzemek kez­deményezéseinek. a kesztyű­gyári telepen például csilla­gászati kurzusra kerül sor. ® A TIT mennyire veszi fi­gyelembe a helyi kívánsá­gokat? — A rendezőszervek — üzemek, hivatalok, művelődé­si házak — határozzák meg, hogy milyen akadémiákat, előadásokat kívánnak. Ezeket a TIT minden körülmények között megszervezi. Természe­tesen mi is teszünk ajánlato­kat. pontosabban: ismertetjük lehetőségeinket. Az a tapasz­talatunk, hogy a tervek össze­állításakor ritkán hallgatják meg az emberek véleményét, tetszik, nem tetszik alapon ragadnak ki előadásokat. Elég sok még az ötletszerűség, né­ha megpróbáljuk befolyásolni a szerveket, ötleteket, témá­kat adunk. A másik eléggé elterjedt hiba, hogy az isme­retterjesztést az előadásokra szűkítik le, ez a régi rossz „hagyományból” táplálkozik. Tartózkodnak az érdekesebb, színesebb formáktól, sokszor ki is kötik, hogy szemléltető eszközöket nem kémek. Sze­rintem ennek — a szemlélet — Harmonikus! — a szó ilyenkor alapfokú nyelvtani formájában is felsőfokot je­lent. A művészi összhang ter­mészeténél fogva nyugalmat, kiegyensúlyozottságot áraszt, ami mellett csak a tisztelet lehet felsőfokú és nem a sza­vak. Különösen tiszteletre­méltó és megnyugtató, ha a művészeti harmónia nemcsak egy darabon belül alakul ki, hanem az előadás és közön­ség között Is megindul az egészséges összhang áramkö­re. Gyárfás Miklós vígjátScá- nak előadása ezt a fajta ki­terjedt értelmű harmóniát érezteti. A Pécsi Nemzeti Színház tájbemutatóján már az első lépésnél író és rende­ző között érezhető ez az össz­hang. Gyárfás Miklós ponto­san szerkesztett darabot írt, Szivler József tisztán kidol­gozott, világosan beállított je­leneteket épített belőle a színpadon. A szerző jellem- komikumra alapoz, a rendező igyekszik kizárni a „beköpé- sek” olcsó fogásait, és az elő­adáson szó-poének nélkül is kacag a közönség. A történet egy szektás ve­zető sofőrjéről, Örbók István­ról szól. akire ráragadtak fő­nöke örökös tézisei és min­dig „vonalas” akar lenni, még otthon a családjában is. Fiát egy kétes erkölcsű büféslány miatt el akarja zavarni a ház­tól. mire megjelenik a ház­beli Tóni néni unokahúga, a „szocialista tanítónő”. akit Orbók most szívesen összebo­ronálna fiával, s így meg­mentené azt a züllött büfés­lánytól. Közben ő maga is beleszeret a tanítónőbe, és oda a tézisekre alapozott apai tekintély. De maradjunk a harmónia kérdésénél! Komoly értéket adott az előadásnak a rendező-színész te. A szereplőgárda Jegyzetek a Pécsi Nemzeti Színház tájbemutatójához általában igyekezett megvaló­sítani Szivler József egyszerű­ségre és tisztaságra való tö­rekvését. Bódis Irén Orbók- néja bizonyára így válhatott egyéniséggé, annak ellenére, hogy ez a leghálátlanabbul megírt figura, akivel látszó­lag csak a darab főszereplői „alá lehet játszani”. Bódis írén mégis eszköztelenül és jól alakítja a háttérbe szo­rult feleség félszeg, komikus figuráját. Egyúttal azt is pél­dázza, hogy egyéniséget for­málva is lehet „alájátszani” a színészek egymás közötti összhangjával. Talán ennél is jobb péda Farkas Gabi ,^szo­cialista tanítónője”. A fiatal művésznő eszünkbe sem jut­tatta az okoskodó túltökéletes pedagógusnő típusát. Helyette hivatásáért rajongó, komoly, de mégis levegős mozgású, kicsit kacér, kicsit félénk hús­vér embert formált meg. A darab két legjobb alakítása Galambos Györgyé és Bázsa Éváé. Az előadás legértékesebb tulajdonsága a közönség tel­jes azonosulása a darabbal. Bár a poének is ülnek, már a szituációk elején, a jelle­mekből adódó fonák lehetősé­geken azonnal felnevet a né­ző és gyorsan megérti azt. írónak. rendezőnek, szí­nésznek egyaránt érdeme ez. Hiszen a szektás, a „szocialis­ta” erkölcsi téziseket Courths Mahler-Regényekből kipus­kázó „nagy ember” meg sem jelenik a színpadon, az elő­adás mégis tökéletesen kigú­nyolja ezt a típusit. Méghozzá úgy, hogy a különösen hetero­gén falusi közönség is egysé­gesen és egyforma gyorsan reagál rá. Ezt az értéket nehezen ho- mályosíthatja el az előadás néhány hibája. így körülbelül az első tíz percben úgy érez­tük, sok a dialógus és a cse­lekmény is kissé lassan Indul Ezt a szövegkönyv) hibát pergő színészi játékkal jól le­hetne ellensúlyozni. Az Or- bők-fiút alakító tehetséges Bősze György pedig nem ér­zi otthon magát e figurában, bár szerencsés fizikai alkata kissé elfeledteti ezt. Horváth Sári pedig csak becsületes akarattal tudott helytállni a kényszerű, nem az 5 egyéni­ségére szabott szerepben. Földessy Dénes mellett — pénzügyi oka Is van. A művelődési házak költségvetése nagyon kicsi, csak okos beosztással jut mindenre, az ilyen „sallang”, mint a szemléltetés kimarad ebből. Pedig manapság a szemléltető eszközök a mini­mális feltételét jelentik a korszerű ismeretterieszté'"~k s a tartalommal együtt ie- lentős vonzóerő. Meg kellen* gondolni, inkább igénvelie- nek kevesebb előadást s talán így megtérülne a szemlélte­tés ára, nem szólva arról, hogv bizonyára nagyobb lenne az érdeklődés. # Milyen jellemző vonásokat mutat az új ismeretter­jesztési program? — A tervek egyik szembe­tűnő sajátossága, hogy nö­vekszik a termelést elősegítő ismeretterjesztés részaránya. A termelőszövetkezetekben ez a tsz-akadémiák keretében va­lósul meg. A MÉSZÖV szer­vezésében több sorozatban is­mertetjük a háztáii gazdasá­gok szerepét, méhészeknek, gyümölcstermesztőknek adunk tanácsokat és újabban soroza­tot szervezünk a nővén vvé- dőszerek alkalmazásáról. Üze­mekben sok előadás hangzik el az egészségügyi ártalmak­ról. A mezőgazdasági szak­munkásképzés előkészítésére tizenöt tanfolyamot indítunk, ahol 250 órában matematikát, kémiát, biológiát, fizikát ta­nulnak a hallgatók. Uj for­maként közlekedési szabad- egyetemet szervezünk a gén- járművezetők tóvá bbkéo-7 ,'<• é_ re összesen nyolc helyen. Az idén nagyobb a politikai vi­lágnézeti. erkölcsi témák ■■—in­ti érdeklődés, értelmiségi kö­rökben nedig a gazdaság; élet aktuális kérdéseire kérnek választ. Mi az oka annak, bony most már harmadik éve nem hirdetik meg a sza­badegyetem kurzusait? — A hagyományos formá­ban szervezett szabadeevetom. a maga idejében nagy szolgá­latot tett az Ismeretterjesz­tésben. Akkoriban két-három- száz hallgató vett részt eev- egy tagozaton, később azon­ban mind kevesebben. Ma már nagyon nehéz, a város valamelyik előadóterrrAbzn ennyi embert összehívni, az érdeklődés más Irányba toló­dott el, a klubszerű főz—1- kozás foglalta el a helyét De van egy másik, járható út- a különböző üzemekben, intéz-' ményekben szervezett szabad­egyetem, amelyhez a TIT biz­tosít előadót. # Tudomásunk van arról, hogy rövidesen elkészül a Tudomány és Technika Háza, ez bizonyára újabb lehetőséget nyújt az isme­retterjesztés számára? — Valószínű, még ebben az évben befejezik az átalakítást. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a város értelmiségéről; gazdagabb programot adha­tunk, ennek kerete a Barfók- klub lenne. Terveink szerint a TIT-ben dolgozó értelmisé­gieknek nyújtana otthont, ahol kicserélhetnék gondoTn- taikat, kellemesen szórakoz­hatnának, végre a szakosztá­lyok is helyiséghez jutna': — fejezte be kérdéseinkre a-’o't válaszát Benkő László elv­társ. Bocz József m It: I! t® BRS»;«-:•'•vWw V- V ”y % f * 1 1 fis 1 wmm. Foto: FßNYSZÜV (Kovács Lajos felvétele). 'f ) i EGÉRÚT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom