Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
IMS. DECEMBER 2. nctpio 3 Új korszak Szászváron Egy hónap múlva termelni kezd Béke-akna A táj szelíd, leginkább bokrokkal, ligetekkel tarkított domboldal, a falvak közvetlenül a dombok lábánál épültek: Kárász is, Vékény is, Szászvár is. A feltört földek néhol egész a csúcsig kapaszkodnak, másutt meg az erdő hatol be mélyen a síksági szántások közé. A domboldal bokrai között két- vagy háromszáz évvel ezelőtt bukkantak először fekete kövekre a jobbágyok. SzSMermelfi paraszton A Kárász, Vékény, Szászvár, Máza, Nagymányok által határolt terület lakói, Baranya megye északi határsáv ján, több mint két évszázada foglalkoznak bányász- kodással. A szén azonban itt a legutóbbi évtizedekig csak mellékes pénzforrás volt, amolyan „másodvetés”-féle, amivel csak egyéb munkák végeztével foglalkoztak a parasztok. Az ipari jellegű termelés a 900-as évek elején ndult. Bányaspekulánsok jöt- ;ek, bérmunkásokat fogadtak, aknákat fúrtak, utakat építetek. A geológusok is tüzetesebb vizsgálat alá vették a tájat, kz évtizedekig tartó próba- 'úrások kettős eredményt loztak: bizonyossá lett, hogy elentős mennyiségű liász- cori kőszenet rejt a föld, — igyanakkor azonban az ísld- lerült, hogy nincsenek ösz- zefüggő szénmezők, csak ki- ebb-nagyohb szénlencsék, s áadástil a geológiai viszo- ivok olyan zavartak, mintr ehol másutt. Törések, vulka- iikus elemek, metánkoncent- ációk nehezítik a termelést. Mindezek alapján a több tu- atnyi aknácska lassan elsor- radt, jelentősebb bányászko- lás csak Nagymányok, Máza s Szászvár környékén alakit ki. Az 1950-es években 50—60 ’egon szenet adtak az észa- i üzemek. Jelenleg alig tobet harmincnál. Tavaly megüt a nagymányoki aknato- ony felvonója, idén felére sokként a mázai szénkihoza- sl. s mindenki tudja; 1967- ien Mázán is felhozzák az itolsó csille szenet... frnrsza* határán Kiöregedett volna az észa- f bányaüzem? Csak látszatra. k_z aknák száma ugyan év- 5 évre csökken Szászváron, 7r,rihan 1961-ben minden ed- leinél nagyobb építkezés kez- 'dött A régi aknához vezető ton. ahol évtizedeken át sa1' 07 illotményszenet fuva- ozó lovaskocsik jártak, az 'múlt négy év alatt több utó fordult meg. mint az tűző negyven alatt. Gépek rkeztek, építőmunkások jöt- ;k. A szászvári bánvaüzem 'nct leginkább egy hirtelen '""’’"ólt kamaszra hasonlít. 'o-tt ássál szemben két öreg '^«torony áll: az Alkotón v és az Uj-akna _ mely gvéhként lassan 70 éves lesz -. mellettük a vén, fából h*o1t osztályozó. szerteszét o"A kis házacskák. műhe- 'ek. motorházak, dtilodező íszorek, s mindezek közepén ív hatalmas, emeletes, mo- ern épület: a fürdő és felol- asó. Nem messze ettől az új ■vftóroűhely: házfalnvi abla- neoncsövekkel, moo-n gépekkel . . . A szászvári bánvácska bá- ”3 lett. A dombtetőn befeje- tskez közeledik Béke-akna ■"’tése. Ba"or Henrik feltáró körlet- ’zotöuci iáriuk az ..udvart” '■•■h z- -inien oilman kirívó el- nfófo ;tt minden. hogy az nber legszívesebben azt londoná: el kellene ide hoz— Cigány nők tanácskozását mdezi meg a nőtanács me- ■rei szervezete. A megye rész területéről eljönnek a oám- nők képviselői a ta- icsík-- "sra, melyet holpap rtar meg a megyei mőta- ics *: bházában. ni mindenkit, hadd lássák, milyen is volt egykor a bánya. A 38 centiméteres nyomtávú iparvasúton egyenként közlekednek a csillék, emberek tolják őket —, itt minden szállítás emberi erővel történik —, a vágatokba még a ló sem fér meg, s ha meg is férne, nem célszerű használni, mert az aprócska csillékből nem lehet vonatot összeállítani. A legkisebb billenősre oldalra dőlnek. A balesetek többsége is a szállításnál történik. S most épül a 60 cm-es nyomtávú vasút, jönnek a nagy, megbízható csillék, az apró, ügyes kis mozdonyok... 90 milliós hernházás A négy évvel ezelőtt kezdődött rekonstrukciós munka kilencven millióba kerül. Az alapos geológiai vizsgálatok megállapították, hogy az északi bányaterületen egyedül Szászvár körzetében érdemes korszerű üzemet létrehozni, s ennek szellemében az elmúlt öt év alatt itt minden megváltozott. — Mikor ide kerültem, azt mondták: no, most meglátjuk, egyenes ember vagy-e — meséli Bauer Henrik körletvezető. — Ha el tudsz menni a két vágány között, nincs semmi a füled mögött... Bizony, nem volt könnyű. Harmincnyolc centi — nem gyalogjárda ... Úgy mutatja az új létesítményeket, ahogy a gyerekeivel büszkélkedik az ember. — Ma még Alkotmány-akna szállítja az embereket. Né- gyen-öten férnek a kasba. A felszállás után száz métereket kell gyalogolni a sárban a fürdőépületig. Még egy hónapig. Akkor megindul Békeakna. A fürdőt altáró köti össze a tárószinttel, s az emberek már kimosakodva, tiszta ruhában érnek a napra... Béke-akna tárószintjén most emelik be a sűrített levegővel működő csillemozgató berendezést. Villognak a hegesztő pisztolyok. Három vállalat: az aknamélyítő, a bányagépszerelő és az aknaépítő szakemberei dolgoznak együtt. A csatlós szobácskája valóságos műszerterem. Nem kell többet kiabálni: „Vigyázz, indulás!’’ — megnyom egy gombot, s klgyúl a jelzés: elektromos felírások mutatják, hol a kas, s milyen feladatot lát el. A napszinten épül az új osztályozó. A korhadt, fából ácsolt öreg szerkezet mellett messzire piroslik a mínium- mal bevont új vasépítmény. Minden gépesített. A szén mozdonyvontatású csillékben érkezik, szalagrendszer szállítja az osztályozóba, s onnan automatikus rakodás után csillékben fut tovább. Pár hét még, s Szászváron lezárul egy korszak. Jelenleg a létszám negyven százaléka csillét tol. Januárban már ők is szenet termelnek. A tervek szerint az év elején Béke-akna megkezdi a próbaüzemet. A két öreg akna leáll. Vidám búcsúzás Ha idegen érkezik az üzembe, az öregek szívesen dicsekszenek; a mi Alkotmány-aknánkban még fa fogaskerék is van, szeretettel és tisztelettel beszélnek a vén szerkezetről, sajnálkozásnak azonban nyoma sincs szavaikban. —- Egyelőre légaknaként dolgoznak tovább a régi aknák, de könnyen lehet, hogy rövidesen le is bontják őket. A januárban üzembelépő Békeakna egymaga ötven vagon szenet emel majd napszintre 24 óra alatt — többet, mint a két öreg együtt... A szénportól fekete úton egyre több teherautó kapaszkodik a hegyre. Az új épületek között — mintha ünnepre készülne a bánya —, földgyaluk egyengetik a talajt. Békés Sándor Karácsony előtt! kirakatnézés. Évi termelés —2000 vagon A mohácsi MÉK tartósító üzem már kicsi ahhoz, hogy a megye igényeit kielégítse, ezért Baranya savanyúságból „behozatalra” szorul. Ezen változtat majd a most tervezés alatt lévő új komplex telep, ahol évente kétezer vagon árut tartósítanak. Ebből savanyítási kapacitás 1950 vagon lesz, míg ötven vagon aszalás. A beruházás a jelenlegi üzem melletti területen valósul meg. Előnye, hogy közel A tél küszöbén Először a termelési osztály vezetője ugrik, utána az újságíró. így is vízben érünk földet, szerencsére nem mély, nem folyik be a cipőbe. Van vízlevezető is a nagycsarnokban, de odáig csak a nagyja víz ér el: kissé egyenetlen a beton. Mit lehet tenni? „Szegény mozaiklapos vízzel dolgozik...” Amikor februárban írtunk a betonárugyárról, még bokáig ért a víz, ahhoz képest vitathatatlanul javult a helyzet. Akkor kezdték felszerelni a gumifüggönyöket is: normális ajtó itt nem használható, állandóan közlekednek az áruszállító targoncák. Ma a négy hatalmas, kapunak is beillő ajtónyílás mindegyikét szakadozott gumifüggöny fedi, de a huzat így is nagy. Két fiatalasszony dolgozik egymás mellett. — Nem érzik a hideget? — fordulok hozzájuk. — Munka közben nem ér rá fázni az ember — mondja egyikük,, bizonyságképpen csupasz kariára mutat —. De menjen oda hátra, ott mindig hidegebb van. A mennyezetről négyszögletes, modem fütőalkalmatos- ságok, úgynevezett termoven- tillátorok lógnak. Ontják a meleget? Bizonyára. De az rögtön „eloszlik” a hatalmas csarnokban. Hátul érezhetően alacsonyabb a hőmérséklet. Meleg vízzel teli vályúk, csiszoló asszonyok. Tenger a padlón. — Mi lesz itt télen? — Hát, ezek az ajtók állandóan nyitva vannak. Tettek fel gumifüggönyöket, de elszaggatta a targonca ... Azért nincs itt hideg télen sem. — Más itt a baj — szól közbe egy idős asszony. — Ez a sok. víz. Télen megfagy, és akkor veszélyes közlekedni... S ha már panaszkodunk, elmondjuk azt is, hogy a targoncák szinte mindennap elromlanák. A súlyos kontíne- reket bevonszolni pedig igen nehéz. — És miért csiszolnak kézzel? — Mert rossz a gép? László Imre igazgató emlékszik az év eleji cikkre. Amikor közlöm vele, mit mondtak a dolgozók, így válaszol: — A panaszok, — inkább észrevételeknek nevezném őket —, jogosak. Ismerem ezeket a problémákat, amin tudunk, segítünk is. Nemrégen falaztunk be három ajtót. A gumifüggönyök így sajnos nem váltak be. A lakatos üzemben már dolgoznak az újabb változaton, konzolos felső karral, ajtószerűen fogják felszerelni az új függönyöket, hogy ellenálljanak a targoncáknak. — És a víz? — Jövőre a vizet is „új mederbe tereljük'’. Eddig nem tudtunk pénzt szerezni a beton megjavítására, de jövőre, amikor a műszaki fejlesztés során új gépeket kapunk, aszfaltozzuk a padlót. — A termoventillátorok? — Nem működnek rosszul. Többet felújítottunk, egy részüket még várjuk a Baranya megyei Villamosipari Ktsz- től. 1966 első félévében pedig, reméljük, elér hozzánk a Hőerőmű távvezetéke a Bőrgyáron keresztül. A targonca-problémát csak csökkenteni tudják, megköti kezüket az alkatrészhiány. — Rosszak a csiszoló gépek? Nem a gépek, inkább a kövek. A durva csiszoláshoz még csak tudunk házilag előállítani köveket, bár sem tartanak sokáig, finom kő „gyártására” azonban nem vállalkozhatunk. A termelési tervet mindezektől függetlenül eddig mindig teljesítette a pécsi üzem. Mozaiklap négyzetméternél 2 százalék lemaradás mutatkozik, de ennek felszámolására is látnak lehetőséget Kéri a vasútvonal, az iparvágányra beállt vagonokban gyorsan szállíthatják a kész termékeket. A létesítmény beruházási költsége 15 millió forint és két ütemben valósul meg. Az első ütemben — 1966-ban — megépül a tartósító bővítését jelentő üzemrész mintegy hárommillió forintos költséggel. A második ütem üzembe helyezési határideje — a tervek szerint — 1970 és ekkor adják át rendeltetésének a hűtött árut tároló raktárt, valamint az aszalót több mint 12 millió forintos értékben. Naponta — átlagosan — 11—15 tonna árut tartósíthatnak majd az új üzemben. Egyszerre száz vagon árut tud nak a raktártérben tárolni és hordós, üveges kiszerelésben hozzák forgalomba. Az aszaló üzemben ötven tonna szilvát és tíz tonna almát tartósítanak és papírzsákokban kerül forgalomba. Az aszalást jugoszláv típusú szárítóberendezéssel végzik. Az új komplex telephez tar tozik még egy kádárműhely, j egy hordómosó és egy üvegtároló is, ahol több mint félmillió különféle méretű üveget raktároznak. Postai mérőműszerek a KGST-ál! am oknak Az Idén Is csaknem valamennyi Jelentős külföldi műszerkiállításon bemutatta új gyártmányait az Elektrotechnikai Ktsz (XIII., Sallai u. 1.). Mérőműszereinek nagy része a híradástechnika és a távíró technika köréből való. A legjelentősebb műszerek egyike a Magyar Posta és a KGST-országok posta- hivatalai részére készülő Relays—Tesler jelfogó és távíró torzításmerő. Az új berendezés a távíró technikában használatos polar jelfogók vizsgálatára és beállítására szolgál. Neöely- kov Milan és Varjú László a mérőműszerek működését ellcrtA mai szükséglet: Kétszáz növényvédő szakmunkás Napjainkban végbemenő rohamos fejlődés megváltoztatta a mezőgazdasági termelési eszközöket is. Az utolsó évtizedekben a vegyszerek óriási szerepeket kaptak a termelésben. Rengeteg műtrágyát és növénv- védőszert használunk fel. Ez utóbbiak alkalmazása különösen sok és széles körültekintést igényei. A technikai fejlődés megkívánja, hogy gyors és hatékony munkaeszközökkel dolgozzunk, de megkívánja azt is. hogy hozzáértő szakember lássa el a feladatokat. A mezőgazdaságban használatos mérgek, a növényvédőszerek, a hozzá nem értés következtében igen súlyos károkat okozhatnak. Nemcsak az ember egészségét, hanem a gazdasági növényeket is veszélyeztethetik. Ez év nyarán megtörtént pl. Kökényben, hogy a cukorrépa permetezést nem szakember végezte, és karbamid helyett véletlenül Dikonirtot használt fel. A lepermetezett 10 kát. hold cukorrépa pár nap múlva siralmas képet nyújtott, nem is beszélve arról, hogy „e területről a tsz-nek nem okozott gondot a cukorrépa-elszállítás”. Pécsváradon az őszibarackos talaját nagy adagú Dikonirttal és Hungazinnal permetezték le. Az igaz, hogy a gyümölcsös gyom- talan lett, de június végére —július elejére a fák lombozatuk nagy részét lehullatták, az utósarjadzás pedig sápadt, gyenge volt. A keletkezett kár nem egy, hanem több évre szól. Hasonló hibákat lehetne még sorolni más helyekről is, mert sajnos akad belőlük bőven és mindig abban a mezőgazdasági termelőüzemben, ahol nincs megfelelő növényvédő szakmunkás. A megye növényvédelmét a növényvédő állomás 16 munkagépe képtelen ellátni, ez a feladat a termelőüzemekre hárul, elsősorban nekik, saját maguknak kell elvégezni ezt a feladatot. A növényvédő állomás legfeljebb csak besegíthet. Ahhoz, hogy az üzemi növény- védelem megközelítően jó szintű legyen, szakmunkásokra van szükség. Az eddig kiképzett 62 fő nem tudja ellátni közel 200 ember helyett az irányító és védekezési feladatot. Sajnos, ahol van is növényvédő szakmunkás, még ott is sok helyen rossz szemmel nézik, hogy a segíteni akaró ember egész nap csak a határt járja és mégis kap munkaegységet, — pedig növényvédelem állandó figyelés, keresés nélkül nincs. A kialakult nagyüzemi gazdálkodás az új és egyre szaporodó növényvédőszerek, az új munkagépek megkövetelik, hogy szakember vegye kézbe az irányításukat. Ezekkel nem lehet felületesen, találomra dolgzoni. A Baranya megyei Tanács VB és a növényvédő állomás mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több növényvédő szakmunkást képezzünk ki, de ez mind kevés, ha a tsz vezetősége és a tagság nem nyújt kellő segítséget, ha nem küld fiatal kiképzendő munkaerőt. Növényvédő szakmunkásképző tanfolyam december elején indul Szederkényben. A szakszerűen végrehajtott növényvédelem jelentőségét az bizonyítja legjobban, hogy országos felmérés szerint egy forintnyi növényvédelmi ráfordítás bét forint megtérülést eredményez. Varga István növényvédelmi mérnök
